motorozás, ellenszegülés a szabályoknak, szex, tequila, kocsik, balhék, business
Csoportom:
Törvényszegők
Jellem
- Rohadt jó lenne, ha nem nekem kellene állandóan kihúzni téged a szarból Salva, már felnőtt vagy, tudnod kellene viselkedni, és mégis ki a faszom az a csaj melletted? - tudom, hogy elbasztam, már amikor meghallom Silvy hangját tudom,hogy nem úgy sikerült az este ahogy szerettem volna. A fejem még mindig forog a testem körül, csak ittam, nem vettem be semmit, mert ma van az új hotel átadása, amit nekem kellene levezényelnem, pont ezért csak alig ittam egy pár tequilát, nem volt benne semmi szokatlan. - El fogom hányni magam. - csak előtte merek egy kicsi kis gyengeséget mutatni, ő a nővérem, mégis mintha mindig is olyan kötelék lett volna köztünk,mint a barátok között, valahogy sosem volt ciki egymást kihúzni a szarból, akkor sem, amikor a másik pucéran fekszik egy szintén pucér csaj mellett. Van kulcsa hozzám, és szerintem érezte, hogy ma itt kell kezdenie és nem a hotelben, mert tudja mennyire megnyomorít az érzés, ami a mai napon majd uralni fogja a testem. Nem akarom, nem az én világom az öltöny és a seggnyalás, én az utcán szeretek önmagam lenni, seftelni, drogot venni, beállva feküdni a parton, vagy versenyezni egy másik hülyével, akinek nem kedves az élete. Ezzel szemben ő pontosan azt akarja, amit én kapok meg, mégis mellettem áll és támogat, hogy az ő álmait éljem úgy hogy nekem ezek nem azok, de a család kötelet és a nevem, na meg, hogy nekem nőtt fasz a lábam közé és nem neki. - Öltözz fel, nem vagyok kíváncsi a lógó pöcsödre öcsi. - dobja nekem a nadrágot, ami a képemet találja el, én meg dünnyögve kelek fel és rántom magamra. - Héj cicababa, vége az estének a csaja vagyok húzz el.- rángatja ki a szőkét mellőlem, mert tudja,hogy megjött a csajom duma mindig rémületet kelt a másikban be is válok, mert rám sem néz úgy iszkol el a ruhája után kapkodva, pedig ha figyelt volna, hogy előbb öcsinak hívott… de nem az eszéért hoztam haza. - Most miért csináltad, ő lehetett volna az én leendő Mrs. Ariom. - biggyesztem le az ajkaimat, majd elnevetem magam,ami egyértelműen rohadt nagy fejfájást okoz. - Idióta, vedd be és menj tusolni, büdös vagy és egy óra múlva vigyorogva kell apáék mellett állnod, ahogy nekem is, szóval ne hozz rám szégyent. - elindulok hunyorogva a fürdő felé, engedelmeskedek, de csak neki mert ő jót akar nekem, és ő az egyetlen akiben bízni tudok.
- Hadd mutassam be neked Cornelo a fiamat, ő Salvador, aki majd pár év múlva átveszi a helyem. - vigyorogva rázok kezet, közben már azon agyalok, hogy hova menjek elszívni egy füves cigit, mert ez a sok gazdag bájgúnár már az életem megeszik. De nem szabadulok, mert a következő menet anyám kerítése mellett lesz. A mosolyom fennmaradt az előző beszélgetésből, ahogyan odahoz nekem egy csajt, aki integetve közeledik hozzám én meg vissza intek, mintha nem jönne közelebb, hogy majd szavakkal köszönjünk, itt kapálózunk egymásnak mint két hülye. Csak az a baj, hogy ő komolyan annak is tűnik, egyik hülyébb, mint a másik mégis beszélnem kell velük, mint a régi századokban. Anyám kerítőnek érzi magát, Silvy felé nézve ő is éppen egy kelleten beszélgetés közepette keresi a tekintetem, amikor találkozik csak cinkosul össze mosolygunk és bocsánatot kérve, persze minden illemet betartva indulunk el egyszerre az erkélyre mindenki egy egy pezsgőt magához véve. - Kurva esték! - szakad ki belőlem, amikor a párkányra rakom a pezsgőt és gyújtok rá azonnal. - Adj nekem is. - pedig ő ezeket szereti, de a szülői nyomás már nála is kezd megmutatkozni, talán már neki is sok, és kilépne de nem lehet, mert a vagyon, ami emellé jár igencsak jó életet biztosít nekünk, amitől nem akarunk megválni, inkább mosolygunk és megdugunk néhány arisztokratának hitt lányt meg pasit, vagyis azt csak ő…
Avataron:
Julio Fernández
Múlt
A hangok a fejemben egyre jobban halkultak el, az őrjöngő, részeg tömeg csak úgy üvöltötte hol az én hol az ellenfelem nevét. A sötétbe rejtet utca volt a mi menedékünk, a hangok össze vissza verődtek a falakon, nem találnak ránk, sosem teszik, ha mégis gyorsabbak vagyunk, hiszen azért vagyunk itt, hogy versenyezzünk. A kétkerekű megmozdult a fenekem alatt, de éppen csak egy kicsit, már nem lestem a csinos lányt aki a zászlóval a kezében erősen a tekintetem kereste, csak lehajtottam a rostélyt és meghúztam a gázt, hadd hallja a másik, hiszen verseny közben nem fogja, úgy lehagyom. A lány elveszti hamar az érdeklődését, hiszen nem kap visszacsatolást, nem ő lesz az ma aki melegíti az ágyam, mert ma nem vágyom senkire, csak az adrenalinra, amit egy nő sem tud megadni, ma nem. A zászló leereszkedik és én kilövők, a motorom hangosan megszólal és sebesen veszi be az első kanyart, szinte súrolva a lábam a földet, de ennél azért rutinosabb vagyok már, több, mint 10 éve csinálom, nagyon korán kezdtem, a nagybátyám elhordott mindenféle helyekre, mielőtt meghalt megígértette velem, hogy vigyázni fogok magamra, de nem tartottam be. Nem vagyok gimis, hogy mindent a szabályok szerint csináljak, ha valami nem megy majd megtanulom, ha valami szarul meg kitanulom, mindent megkaphatok ha elég erősen hiszek benne és én hiszek abban,hogy minden az enyém lehet. Sajnos még a családi örökség is, ami annyira nem kedvemre való, de ha erre gondolok csak egy újabb löketet kapok a hajtásra. Talán el akarok tűnni ebből az életből, kevesebbre vágynék, de ez csak árpillanatog tart, amíg a gyorsulás olyan mértékben hat az fejemre, hogy megmagyarázhatatlan dolgok mennek bele. Amint az utolsó előtti kanyarhoz érek megszólal a vészharang nem a fejemben, hanem a rendőrautó tetején, dühös vagyok a nyerő menet miatt, de a többiekhez képest továbbállok nem várom meg amíg mindenki összeszedi magát, innen már nem szokott érdekelni más épsége, mindig csak az enyém, és a hírnevem, a családom épített fel. Saten Island utcái olyan kiszámíthatóak már nekem, minden szegletét ismerem, mindenhol versenyeztem már és vannak ismerős arcok szinte minden sarkon. Jó környéknek hiszik, és igaz, hogy ha valami nagyobb sunyulást akar elkövetni az ember, akkor nem itt van a helye. - Ario már megint te? - álmos fejjel egy ásítással rájátszva jövök fel a motoros szerkóm hátrahagyva a garázsból. A rendőrök már ismernek, de nem tudják bizonyítani a sejtéseiket, mert nem tudnak rajtakapni, sosem tudtak. - A csodaszép Loren rendőrnő, szép estét,mi járatban erre?- veszem elő az apáméknak szánt mosolyom és nekik küldöm szeretetem jeléül. - Salva ne szórakozz velem, be kell ezt fejezned, lassan nem minket fognak küldeni és akkor át fogják nézni a lakásod meg az egész kis birodalmad.- mutogat a hátam mögé. Én meg értetlenül meredek maga mögé és nem értem miről beszél, a tehetségem megtévesztésben már tökélyre van fejlesztve. - Neked tudod, hogy megmutatom a lakásom parancs nélkül is.-húzom fel a szemöldököm nevetve, és csak legyint egyet és visszaül a kocsiba. Mindig így kell csinálni, tuti a megmenekülés esélye zéró lecsukás. “Küldöm a címet gyere ide,van cucc. “ - mert ő pontosan tudja mire van szükségem, mire valók a barátok ha nem arra, hogy megtalálják a tökéletes bulit egy tökéletes este zárásának.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Az adrenalin utáni sóvárgás alap emberi tulajdonság, de csak nagyon kevesen vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy bele is kóstoljunk az adrenalin okozta veszélybe, hiszen valljuk be, legtöbbször nem a legális dolgok okozzák a legnagyobb löketet amire szükségünk van. Nem lehet könnyű a családi elvárásoknak megfelelően élni, közben pedig megtalálni azt a dolgot, amitől tényleg önmagad lehetsz. Légy nagyon hálás a nővérednek amiért kitart melletted és a szó minden értelmében támogat és kihúz a csávából. Remélem sikerül megtalálnod az egyensúlyt a saját vágyaid és a család elvárásai között, úgy, hogy mindeközben ne öld meg magad egy autóbalesetben ) Színt és rangot admintól kapsz majd, addig is foglald le az arcod és mehetsz is játszani.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
The fastest way to break the cycle of perfectionism & become fearless mother is to give up the idea of doing it perfectly - indeed to embrace uncertainty and imperfection.