Érdemes nála figyelembe venni a családi kötelékeket, ha ki akarod bogozni a személyiségét.
Ott van mindjárt a sokat emlegetett apuci, Dr. Marcus Shaw. Ő egy pénzes manus, aki fő állásban ügyvéd, több cégben is részvényes, és nem mellesleg alvilági bizniszekben is utazik. Csak ez - ahogy az lenni szokott- a nyilvánosság felé nem ismert, bizonyos körökben viszont nyílt titok. Mindent is rá akar erőltetni a lányára. Az időnként fiús, lázadó stílusa nem különösebben zavarja, sosem tagadta, hogy mindig is inkább fiú utódot szeretett volna.
Az anyja, Faviola Russo, egy ízig-vérig olasz nő. Volt. Pár éve ugyanis elhunyt rákban. Marcus-szal a férfi nápolyi tartózkodása alatt ismerkedtek meg. Divattervező volt, a jobbik fajtából. Charmaine-nek vele volt a legjobb a kapcsolata. Mondhatjuk úgy is, hogy ő volt az egyetlen értelmes, jó arc a családban.
Az apai nagyanyja, Amelia Shaw még a fiánál is nagyobb ragadozó. Char sosem ismerné be, de elég sok dologban rá ütött, pedig ő aztán nem tartozik a sznobos, sötét ügyekben utazó, nagyzoló hiénák közé. A nagyi ugyanaz a kategória, mint apuci. Imádja megmondani az unokájának, hogy mit csináljon. Vagy mit ne! Míg az apját nem zavarja a lánya életvitele, a basszusgitáros hóbortja, addig Amelia folyamatos harcot vív vele. Szerinte ez teljesen méltatlan egy ilyen befolyásos család lányához, nem még egy leendő ügyvédhez. Char nem akar ügyvéd lenni, szóval pont leszarja.

Charmaine ravasz, intelligens, és meglehetően jók a megérzései. Szuper barát és veszélyes ellenség. Rajtad múlik, hogy te melyik leszel. Céltudatos, csökönyös, impulzív, igazi hedonista. Nála a cél szentesíti az eszközt: sírás, hiszti, fenyegetés, zsarolás, ami csak kellhet. Tényleg bármit megtesz azért, hogy elérje a célját. Ezzel nem mindig szimpatikus másoknak. Kit ne idegesítene? Bár kiválóak az ösztönei, mégis könnyen becsapható és kihasználható. Szereti költeni a pénzt, imádja a luxust, de bármikor képes meghúzni a nadrágszíjat is, és abból kihozni a maximumot. Tudja, hogy turiból is fel lehet öltözni csinosan. A vagyonos családja miatt azonban nincs ráutalva erre.
Jó háziasszony, mert nagyon szeret enni. Az élvezetek hajszolása közül ez a kedvence. Remek beszélgetőpartner, jó érzéke van a társalgáshoz, nehéz őt elfelejteni. Hamar felmegy benne a pumpa, hirtelen haragú, de képes türtőztetni magát, ha az adott helyzetben szükséges. Időnként lusta.
Érzéki nő, amire az ereiben csörgedező olasz vér csak rátesz még néhány lapáttal. Imád flörtölni, hódítani, de igényes magával és a partnerével szemben is, így komolyabban nem áll le akárkivel. Válogatós. Imádja biztonságban érezi magát és másokat is abban tudni. Hihetetlenül hűséges, de ha elhanyagolják, félrelép. Maga sem igazán tudja megmagyarázni, miért. Düh? Bosszú? Lényegtelen. A pillanat hevében képes rá. Szeret bizalmat szavazni, nem ellenőrizget másokat. Sosem fog belenézni a telefonodba. Viszont haragtartó. Aki megbántja, átveri, legszívesebben az életéből is kitörölné. És ez nála nem azt jelenti, hogy kikövet instán. Imádja az ironizálást, sajátos, időnként morbid humorral rendelkezik.
Érzékeny, de nem túl sértődékeny. Szeretetreméltó, segítőkész, empatikus, őszinte. Bár szeret magabiztosnak látszani, inkább szerény, és ettől elérhetetlennek, nagyképűnek tűnhet. Időnként erre még direkt rá is játszik.

De hidd el, ha megismered, kedvelni fogod!

Könnyed léptekkel, széles mosollyal lebegtem be a dilidoki rendelőjébe, dobva neki egy csókot is, amint találkozott a tekintetünk.
- Ciao, Guglielmo! - otthonos természetességgel huppantam le a kanapéra.
- Rég találkoztunk. Hogy vagy? - gyorsan, de annál alaposabban siklott végig rajta a tekintetem. Az, hogy jó pasi a szentem, mit sem változott.
- Nyúzottnak tűnsz. Minden rendben? - raktam fel a képzeletbeli agyturkászos szemcsimet.
- Tudod, néha tarthatnál egy hangyányi szünetet és lazíthatnál kicsit. Ahogy elnézem, rád fér. - csóváltam meg a fejemet, miközben a láthatatlan tollammal jegyzeteltem a nem létező noteszomba.
- Emlékszel, amikor meghívtalak egy partyra apám jachtjára? Még mindig áll ám! Szinte minden második hétvégén összejövünk ott páran iszogatni. Neked is jutna valami... szíverősítő. - kacsintottam rá.
- De gondolom pont nem érdekel a véleményem, ugye, amore mio? - vontam fel a szemöldököm, majd csak hátradőltem a kanapén.
- Hajj. Szóval apuci... - köszörültem meg a torkomat a plafonra szegezve az íriszeimet.
Dr. Redmondról tudni kell ugyanis, hogy a látszat ellenére nem a pszichológusom. Nincsenek komplexusaim, paráim, mániáim, függőségeim, öngyilkos gondolataim, depresszióm, semmi ehhez hasonló. Köszönöm, jól érzem magam a bőrömben, és az életemre se panaszkodhatok ahhoz képest, hogy másoknak mi jutott. Az, hogy apa és a nagyim seggfejek, hát istenem, van ilyen. Szóval a kis cuki, bozontos sérós Will-t nem én érdeklem, hanem az apám. Az FBI-nak dolgozik és ráállították az egyik cápa ügyvédre, Marcus Shaw-ra. Aki történetesen az apám. Én pedig a besúgó informátor, hogy ilyen csúnyán és drámaian fejezzem ki magam.
- Hallottam megint telefonon beszélni azzal a... Mr. Akárkicsodával. Tudod... a fegyverkereskedővel. - akire szintén nem lehet rábizonyítani semmit. Még. Apámmal is ez a baj. Bizonyos körökben szinte mindenki tudja, hogy miket művel, miben utazik, milyen ügyeket segít eltusolni, kiket hoz ki óvadékkal, és még sorolhatnám. Viszont konkrét bizonyítéka senkinek sincs rá, arra mindig gondosan ügyel. Így én vagyok az egyetlen, aki időnként le tudja adni a drótot, ha hall valami szaftosat és fontosnak tűnőt. Apuci a bohém, lázadó, szerinte lusta és szétszórt lányára sosem gyanakodna. Azzal se foglalkozok, amivel kellene, nem még az ő kétes ügyeivel. És persze ezek után felmerül a gyanú, hogy az FBI-nak nem is éri meg lekapcsolni őt, különben honnan jönnének ezután a fülesek?
- Ha megígéred, hogy szombaton eljössz velem a klubba, előfizethetsz a folytatásra is. - fontam össze a karjaimat magam előtt elégedett arcot vágva. Azt hogy melyik klubba, majd közben kitaláljuk.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Igazi szélvész természetnek tűnsz nekem, aki nem fél attól, hogy kihozza a maximumot az életből. Melletted aztán senki sem unatkozhat, mert adsz arra okot, hogy felforgasd mások életét, miközben felejthetetlen nyomot hagysz mindenkiben bármerre is jársz. Aki viszont megismer és kiérdemli, ők azt az oldaladat is láthatják melyet nem tàrsz annyira a nyilvánosság felé.
A családi háttered nem egyszerű és abból amit olvastam veszélytelen sem. Megvannak bizonyos elvárások feléd amikről hallani sem akarsz és ami miatt még jobban értelmet nyer a lázadó természeted. Most viszont olyan helyzetbe kerültél, ami a két oldal közé szorít téged. Mégis úgy gondolom, hogy ha valaki képes ezt kivitelezni és nem lebukni, akkor az te vagy.
Tetszik a karaktered és a sztorid is, amihez sok izgalmas jàtékot kívánok neked.   Örülök, hogy olvashattalak!  
(Szép nevet választottál. )

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!