D - dolgos - mindig talál munkát magának és a beosztottjainak. Úgy gondolja, hogy feladatok nélkül az élet hiábavaló. Ha nem dolgozik, szívesen áll neki bütykölni, fát faragni, ha túlságosan unatkozik, kis fa bábukat farag, általában mitológiai szereplőket.
O - okosan előrelátó, nyitott személyiség, aki igyekszik minden helyzetben reális döntést hozni. Jól informált, naprakész tudással rendelkezik.
C - célratörő, olyan nincs, hogy ne lennének tervei, hogyan is induljon tovább az életben. Körültekintő és gyakorlatias, nem okoznak neki problémát a megoldandó és fennálló akadályok.
T - tisztaságra kínosan ügyel, környezetében rendet tart, pedáns és igyekszik alkalmazkodni az emberekhez és a környezetéhez egyaránt, amennyire az elvei engedik. Nem szereti, ha valaki szétszórt és ha kell, képes felemelni a hangját a munkahelyén, ha valamelyik kollégája nem képes elolvasni azt a kurva szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos papírt. Könyvtári alkalmazott csak képes olvasni, nem?
O - operatív és részben odaadó. Nem igazán kedveli a túlzó mértékben romantikus nőket, sebészként inkább az emberek felvágását preferálja, mint a szívügyeket, ennek ellenére képes előzékeny is lenni a nőkkel, idősekkel. Gyűjtéseket szervez, pénzügyi adománnyal segíti a kórházak munkáját, amit leginkább a saját vagyonából finanszíroz - gazdagságban nőtt fel, de nem lett tőle beképzelt.
R - rugalmas, könnyedén szervezi át a napjait és oldja meg a felmerülő problémákat. Mindig a megoldáson gondolkodik, hogy hogyan lehetne produktív a csapata, és nem büdös neki sem a munka. Ha könyékig képes volt belemászni a páciensei gyomrába egyes esetekben, akkor igazán le tud emelni a polcról két könyvet is. Mellesleg szeret beszélgetni a tagsággal rendelkező emberekkel, sok esetben segít is nekik a kutatásban.

S - spontaneitással néha gondjai akadnak. Nem szereti, ha áthúzzák a terveit és számításait. Kritizáló, szkeptikus és cinikus is képes lenni, akinek nem számít, hogy kivel beszél, de igyekszik kerülni azt, hogy mocskos szája legyen. Ha odáig fajulna a helyzet, az azt jelenti, hogy rohadtul mérges és nem érdemes vele kikezdeni, mert képes a megalázásra is - amit aztán valamikor meg is bán, de adott pillanatban biztosan nem. Anélkül küldi el az embereket a picsába, hogy konkrétan ki is mondaná.
H - hájas volt gyerekként, mert otthon mindenük megvolt, állandóan zabált. Tizennégy évesen már száztíz kilót nyomott, muszáj volt mozognia. Azóta rendszeresen sportol: jóga, box, felsőtestet átmozgató edzés, kosarazás tartozik a kedvencei közé.
A - almát eszik ebéd előtt, ebéd után, előbb egy pirosat, aztán meg zöldet. Megszokott diétát követ, de gyűlöli a csokis fehérjeport.
W - imádja a Wellington bélszínt. Pont.



Alig várta azt a pillanatot, hogy a kontaktlencséjét leszedje és az orrnyergére feltolja a szemüvegét. Az állandó fejfájása nem volt túl optimális, mert vagy azt jelezte, hogy túl fáradt, vagy éppen a szeme kezdte meg a megromlok én akkor is akciót. Utóbbinak nem örült volna, az első verzión pedig könnyedén segíthetett volna, amennyiben képes lett volna egyhuzamban legalább hatvanöt órát aludni. Az igazság az, hogy már a gimnáziumi tanulmányai során rászokott az öt órás ciklusokra alvás terén, amit a mai napig is gyakran alkalmazott. Ráadásul jó ideje már éjjel háromkor mindig felébredt, csak hogy kimászva az ágyából a hűtő előtt szobrozzon, ameddig dönt a hideg víz és a jéghideg víz között. Ha éppen veszélyesen akart élni, még jégkockát is pottyantott a poharába. Az alvási szokásain túl minden egyes folyamata az életének a terveit követték, kezdve az ágyból kikeléssel, a reggeli kávéval, az öltözködéssel, a reggeli hideg zuhannyal, ami élénkítőbb volt a cukortalan feketénél is, és még a segge is kockásra fagyott, nem csak a nemi jellemzője köszöntötte a kibaszottul megfagyok akciótervet.
A könyvtár backstage-ében foglalt helyet, a saját irodájának íróasztala mögött, az alkarjait a bőrszékének karfáin nyugtatta. A vele szemben helyet foglaló szolid sminket viselő nő úgy figyelte, mintha kihallgatáson lettek volna, és a Dokit azzal vádolták volna, hogy egy falunyi embert gyilkolt meg. Nem igazán viselte jól ezt az átható pillantást, de megbocsájtotta a szőkének, aki hivatalos göncöt viselve szilárd, merev testtartással viseltetett irányában. A nő egész lénye ilyen volt, de Shaw tudta, hogy ez csak álca.
- Elégedett vagy az életeddel, Doki? - tette fel a szőke a kérdést, vérvörösre festett száját nézte az említett, azon gondolkodva, hogy vajon milyen mélyre képes beengedni egyes dolgokat ott a nő. Kényszerű mosolyt erőltetett magára, mert már nem először tértek ők ketten rá erre a témára, ezért egy ideig nem is válaszolt a feltett kérdésre. Tisztán emlékezett arra, miért hagyta ott a sebészeti pályát, hogy miért adta fel a praxisát és az osztályvezetői reményei is szertefoszlottak egy balesetet követően. Ambiciózus volt és kőkemény tervekkel került be a kórházba, arra pályázva, hogy egyszer nem csak Dr. Pool osztályvezetői státuszát fogja átvenni, hanem meg sem akart volna állni a kórház élén álló pozícióig. Tudta, hogy hatalmas volt a verseny a vezetésért, hogy nem csak ő lett volna arra érdemes, de az élet már csak olyan szar fordulatokat vett, hogy az emberek álmai többször kudarcba fulladnak, mint sikeressé váljanak.
- Ha jól hallottam, kértél narancslevet - tért át valami egészen másra Lincoln, felemelkedve a székből átsétált az irodájának bal oldalán álló bárpulthoz, ahol alkoholt nem lehetett találni. Munkában nem volt helye az alkoholmentes italokon kívül semminek sem. A hivatalos nine-to-five munkaidőn túli alkohol bevitelt nem vetette meg, de mindennek megvolt a maga helye és ideje.
- Nem, nem kértem. És válaszolj arra a kérdésre, amit feltettem és ami foglalkoztat - igen, tudta, hogy a férfiassága egy az egyben képes volt becsúszni a nő száján a torkáig. Próbálták már, de hosszú távon nem működött. Kollegiális viszonyt egyikőjük sem pártolta, bármennyire is elkapta őket a hév néhanapján. Ennek már idestova több, mint három éve volt, azóta összefutottak olykor, pontosan ilyen összejövetelekre, amikor a nő szinte könyörgött neki, hogy menjen vissza a kórházba, hogy kezdje újra felépíteni a sebész karrierjét.
- Tehát egy narancslé - javította ki a nőt, letekerte a doboz kupakját és csobogó folyammal töltötte meg az üvegpoharat a folyadékkal. Nem a nő felé fordulva tette mindezt, hanem csak akkor fordult vele szembe, amikor a kezébe véve a poharat odalépett a nőhöz, hogy átnyújtsa azt. - Chelsea, számtalanszor átvettük már mindezt, pontról pontra, és nagyon jól tudod, hogy nem fogok visszamenni, bármennyi összeget is ígérnétek. Nem vagyok megvásárolható és nem érdekel, hogy milyen indokkal jössz. Tudom, hogy a legjobb egyetemi képzésen vettem részt. Azt is, hogy mennyire pontosan és jól végeztem a munkámat, de meghaltak a műtőasztalon és pont azért, mert nem az én kezem alatt feküdtek. Ráadásul az anyám volt az, akinek a beleiben turkált Michaels - érzelemmentesen, tényként közölt információ volt, miközben az asztal Chelsea felőli oldalán a bútornak dőlt, félig ráhelyezkedve arra. Hiába tartózkodott bent a kórházban Lincoln, személyes érintettség miatt nem lehetett jelen a műtőben, amikor az anyját tolták be oda. A kórlapjának információira a mai napig emlékezett, a baleset helyszíni kamerafelvételeit is elkérte a rendőrségtől, a bíróságon még tanúskodott is, amikor az ittas vezetőt elítélték. Nem csak Harry felelt azért, hogy Link anyja meghalt, hanem Michaels is, az a húgyagyú lütyő. Mindig is gyűlölte őt Shaw, és miután a patológiára lekísérte Lincoln az anyját, miután a patológussal folytatott vita után meggyőzte, hogy részt vegyen azon a kibaszott boncoláson, Michaels irodájának ajtaja előtt várta be a belépő doktort. Nyájas beszélgetésbe elegyedtek eleinte, de a gyász, a harag és a gyűlölet elegye  törött bordát, agyrázkódást és egy mai napig görbe orrot eredményezett. A törött borda Michaels jussa volt, a másik kettőt pedig Shaw zsebelte be. Mindkettejüket felfüggesztették, és csak azért nem mentek bíróságra, mert a Doki elismerte felindultságát, alávetette magát kettő kicseszett pszichológiai találkozónak és otthagyta a kórházat. Kiegyeztek abban, hogy titoktartás következtében az ügyet nem viszik tovább, de nem csak Chelsea volt pipa, hanem Dr. Pool és a professzor is, a kórház igazgatója.
- Michaels már nem dolgozik ott. Poolnak szüksége lenne rád - próbálta volna meggyőzni őt a szőke, kezében a narancslével. Bele is kortyolt a folyadékba. Na látják? Mégis csak szomjas volt a szőkeség.
- Hogy az apám is elpatkoljon, nagyon jó kilátások, mondhatom. De nem kérek belőle, te nő, hát nem érted? - ridegen mérte fel azt a nagyon is dögös, nude színekben játszó kosztümöt, amit a nő viselt. A fehér inge épp, hogy csak eltakarta a hófehér csipkemelltartót, a lábfejét pedig egy méregdrága tűsarkúba süllyesztette el. A gond az volt, hogy még mindig jó nő volt, amivel persze tisztában is volt. Túl nagy kísértésként létezett.
- Istenem, ha egyszer is túljutnál a hülyeségeiden! - kapta fel a vizet a HR-esek gyöngye, hirtelen mozdulattal emelkedett fel a székből és állt egészen közel Lincolnhoz. A dühe szinte szikrázott, a kék szemei túlságosan is égetőek voltak, de Shaw csak az arcába ridegen elmosolyodott, ami még inkább felhúzta a kicsikét. - Hogy lehetsz ennyire pökhendi faszfej? Ha egyszer túljutottál ezen az én vagyok a világ közepe elgondoláson, akkor fogd magad és keress meg az irodámban. Nem foglak még egyszer meglátogatni és elegem van abból, hogy ilyen vagy! Nőj fel végre, ha már te legalább élsz! Kezdj el gondolkodni, mert ez itt nem neked való! - mutatott körbe az iroda siváran fehér falfelületein, a barna egyszerű asztalon, és az eredeti szakmáját taglaló kötetein. Az utóbbi jelzésértékű volt, olyan része a mindennapjainak, ami folytonosan emlékeztette a Hippokratészi esküre őt. Chelsea nem értette meg.
- Legközelebb hozz nekem egy kávét, feketén, ha már erre jársz - nem hatották meg a szavak. A könyvtár vezetésébe ugyanannyi energiát feccölt bele, mint a sebészetbe, de legalább itt, ezek közt a falak közt nem fenyegetett senkit sem a halál. Ha pedig mégis, tenni fog arról, hogy bárkit felnyisson egy könyv gerincével vagy fedlapjával. - Viszlát, Chelsea - a hangja túl nyugodt volt. A torka pedig kapart egy jó adag ginért, de még hat óra munka várt rá. Hat órányi, a gint istenítő gondolatok, amibe már most belepusztult. A narancsleves üvegpohár talpa élesen koccant az asztalon, egykedvűen nézte, ahogy a szőkeség minden haragjával együtt távozott, de az a rohadt édes gyümölcsillatú parfüm még a nap végén is érezhető volt az irodájában.