Kristálytisztán emlékszem hogy ennek nem így kellett volna végződnie . Valami felett elsiklottam azt hiszem mert ,ez tényleg így nagyon nem kóser. Csak méregetem az előttem álló férfit ,aki még mindig azzal van elfoglalva hogy jusson a bugyimba. Még az unott arckifejezésem is mintha csak egyre jobban ,arra ösztökélné hogy ,ma ágyba vigyen. - Tudod szépségem .. - istenem ,maradtam volna a nevelő szüleimmel,tuti nem itt tartanék. Viszont lehet hogy pár horzsolással több lenne rajtam nem mintha amúgy most nem lennének rejtett kis zugaim ahol,igen csak tarkabarka vagyok. De hol is tartottam .? Ja,igen ! Szóval új fent én intézem Remington mocskosabb ügyeit ,mert meg volt róla győződve ha egy nő csinálja ezt több lehetőség adott számára. Igaz inkább az eszemmel szeretek ilyen esetekben meggyőzni embereket ,de volt amikor a testemmel is elég meggyőző tudtam lenni. De amíg vártam ,rám akaszkodott egy idióta ,aki azt hiszi ma este haza visz. Nem értem a férfiakat ,meglátnak egy szőke nőt és mint a megvadult bikák mennek , a meglengetett piros zászló felé. Unottságomat mivel se tudnám jobban kifejezni ,mint hogy ásítok egyet és reménykedek hogy a mellettem lévő megunja a banánt. De nem így lett. Nem hazudok ha azt mondom hogy másfél órát vártam az emberünkre ,mire megérkezett három hatalmas gorillával ,és maga az ipse se volt túl szívélyes alkatnak kinéző egyed. Nagyot nyelve ültem le vele szemben ,lenézően mért végig. Aha ,helyben vagyunk nem tetszik neki hogy nő vagyok. Az-az nem ismer el ,ami azt vonja maga után hogy,csak egy valamire vagyok jó. - Remington ,mikor érkezik ? - nézz körül ,mintha csak nyomatékosítani akarná hogy,én itt csak egy megtűrt személy vagyok. - Én vagyok csak . -jelentem ki határozottan ,mire felnevet és csak megrázza a fejét amivel csak ennyit üzen felém: Buta kislány. - Szóval már arra sem képes hogy eljöjjön egy üzletkötést megbeszélni ,helyette küldi a cicababáját ? - ó,Te gyökére nagy szerencséd van hogy ,más miatt vagyunk itt ,mert már az asztalba lenne a fejed . Morgolódok magamba ,de kívülről ennek semmi jelét nem mutatom. - Nem ért rá . - teszem hozzá ,és véletlen egy kicsit nagyobb éllel mint kéne ,a férfi keze pedig ennek hatására rögtön szükségesnek érzi hogy jelezze a fölényét velem szemben. Keze elhúzza a zakóját ,így könnyen rálátok hogy bizony ott egy fegyver. Minden bizonnyal csak előkapná és lelőne semmi baja nem lenne belőle,hisz övé a hely. Azért a félelem mégis valahogy azt diktálja hogy a szórakozó emberek felé nézzek. De csak gúnyosan mosolyog vissza rám.- Ez itt nem sokat számít szépségem ! -suttogja mintha valami titkot akarna mondani. - Elmehetnék a mosdóba ? -kérdem bájosan mosolyogva ,mire Ő a két gorillának int a fejével és közre fognak. Mostanában csak ez lesz ? - A barátaim elkísérnek. -kacsint rám és két erős kéz szorításában közeledek a mosdó felé. Közben alaposan megfigyelem a helyett. Nem nehéz ki szűrni ,ki tartozik az emberei közé. Szinte minden ponton ücsörgött egy ,vagy azt imitálta hogy táncol . Na jó ez így rohadtul nem lesz jó ,lehetnek vagy százan. Egyedül nem fogok tudni meglépni. - Köszi skacok ,innen menni fog . -intem le a két barmot ,aki már majdnem hogy bekísért a mosdóba is. Az automatikus kézszárítót elindítom és gyors pötyögösseel csak egy sms-t küldök a még mindig ismeretlen hősöm számára: Gyere bulizni . S. ,majd a címet is mellé írva elküldöm . Ha Ő nem tud innen kihozni akkor senki! - Hát ez jól esett .- vigyorgok a két fogadott haveromra ,és újra felmérem a környezetemet míg visszaérünk és azon morfondírozok hogy mennyire lehet messze a kocsim. Nem parkoltam annyira messze azt hiszem . Pont az ilyen esetek miatt ,csak hogy most ebből nem tudtam kimászni. - Nincs kedvünk egy kicsit lelazulni a nagy üzlet előtt ? -kérdem visszaérve a "nagy főnőktől" míg kezeim játékosan a vállára tévednek ,Ő pedig csak huncutan nézz fel rám. Oké ,bekapta a csalit irány a táncparkett .
Tudtam pár remek helyet a városban, ahol nyugodtan ellehetettem és kitisztíthattam a fejem. Még a fiatalabb éveimben megszállottja voltam az életveszélyes helyzeteknek, még munkán kívül is, ezért választottam olyan hobbikat, amik nem hogy adrenalinnövelőnek, de szívrohamhozónak mondhatók. Egyik és legjobban kedvelt ilyen szokásom a hegymászás volt, ami nem is olyan vészes.. mondanátok ti, de én történetesen a legnagyobb hegyeket is biztosítókötél nélkül másztam meg, mert így az a kicsit biztonsági illúzió is megszűnt amit a biztosítókötél nyújtott. Tudhattad, abban a pillanatban mikor lezuhansz, hogy itt a vége, és magadnak köszönheted. Igazából ezzel ösztönöztem magam hogy soha ne hibázzak, plusz ahogy mondtam olyan helyzetet teremtett amit amúgy is élveztem. Mondhatnánk hogy kissé beteg vagyok a magam módján, és sokan azt is mondhatnák hogy szuicid hajlam vagyok, pedig ez nem így van. Nagyon is élni akartam, viszont azt is tudtam, hogy az én életstílusommal bármikor elpatkolhatok, így teljesen jelentéktelen, hogy egy küldetésen, vagy egy magas szikláról lezuhanva. Sajnos a városban nem voltak magas sziklák vagy hegyek amiket meg lehetett mászni, így kénytelen voltam olyan mesterséges pályákat használni, amelyeket direkt a korábban említett élmény rekonstruálására terveztek. Itt már jól ismertek, mivel én voltam „az az őrült, aki mindig kötél nélkül mászik”. Ez a megtisztelő titulus jutott nekem a személyzettől és a gyakrabban odalátogató sportolóktól, de nekem nem számított igazán, másztam, aztán lejöttem, és lezuhanyoztam, aztán mentem haza, ennyi volt a rutinom arra az esetre ha tényleg valami pihentetőt akartam csinálni. Relatíve nekem teljesen mást jelentett az, hogy kikapcsolódás mint az olyanoknak akik szórakoztatás néven leültek a tévé vagy a netflix elé és egész délután nem csináltak mást, csak bámultak ki a fejükből. Ezt hívják aktív szórakozásnak, ők pedig passzívak. De hogy miért mondom ezt el igazából… a lényeg hogy pont egy ilyen napot tartottam, mikor a dolgom végeztével kellemesen lefáradtam, majd egy zuhany és dezodor használat után rápillantva a telefonomra végignéztem mi történt az edzésem alatt. Három jelentéktelen hívás, két SMS és huszonhárom Facebook értesítés, ez volt a hozadéka az elmúlt két órának, persze ezek fele is csak jelentéktelen dolgokkal kapcsolatos. Aztán valamiért elővettem a másik telefonom, ami egy eldobható lenyomozhatatlan készülék volt, pont a „másik” munkámhoz, és azon is villogott az értesítést jelző led… na itt kezd érdekessé válni a dolog, mivel arra körübelül soha nem jött semmilyen üzenet és nagyon kevés ember ismerte a számot. Ahogy sejtettem, a nő volt akinek korábban segítettem, Remington csoportjához tartozik. Érdekes üzenetet hagyott bulit említve és egy címet, bár biztos voltam benne hogy ez csak egy afféle sajátos vicc volt, de szüksége volt a segítségemre. Elgondolkodtam, hogy valóban oda akarok-e menni és mégegyszer veszélynek tenni ki az álcám, egy sikátorban nem nehéz eltűntetni a nyomokat, de ez egy népes szórakozóhely, ahova nem ronthatok be lövöldözni, és nőt menteni, legalábbis nem frontálisan mert abból vérfürdő lesz, és nem csak a rosszarcok szívhatják meg a dolgot. Eltettem a telefont, majd visszahajtottam az újonnan bérelt biztos házamba, majd megindultam összeszedni a dolgaimat, fekete öltöny, fekete ing, fekete nyakkendő, sötét napszemüveg, egy hangtompítós 9MM-s. Ezeket begyűjtve indultam el a helyszínre egy éjfekete Audiban, majd két utcányira leparkoltam a szórakozóhelytől, majd probléma nélkül bejutottam annak ellenére hogy nem voltam a listán némi készpénz ellenében. Aztán a pulthoz lépve igazítottam meg az öltönyöm és a nyakkendőm, majd rendeltem egy Martinit és a tánctér felé fordulva pásztáztam végig a helyet, lehetséges maffia tagok, és egyebek… akadtak ám jó páran, de egyenlőre nem kellett velük foglalkoznom, az első dolgom az volt, hogy megtaláljam… meg is van. Abban a pillanatban megláttam a tánctér közepén riszáló lányt, amikor tisztában voltam vele, hogy felém néz egy kissé megemeltem az italom, majd kortyoltam egyet.
Talán nem volt jó terv ez a táncosdi. Hogy miért nem ? Mert itt aztán ment a kórhatáros tipi-tapi dinó rendesen. Ilyenkor mondta volna a nevelőapám egy gúnyos mosoly kíséretében ,miután kétszer agyonvert a derékszíjtávval hogy: Soha nem tanulsz Sarah. Na de még mielőtt felülnék a nosztalgia vonatra és előhoztam volna ezeket a fantasztikus emlékeket ,kicsit jobban belelem magam a mozgásba . Amit a kedves "üzleti partnerem" kihívásnak vesz és kapva az alkalmon a fülembe suttog ,amitől borsózni kezd a hátam. - Esetleg folytathatnánk máshol is ha ..gondolod . -ajánlja fel buja hangvétele pedig mg nagyobb undort vált ki belőlem . Mert keverem magam mindig ilyen lehetetlen helyzetekbe ? Vetődik fel bennem a kötői kérdés ,míg az újdonsült haverom keze levándorol a fenekemre . Ha tovább folytatja ,elég nagy valószínűséggel kiütöm ,aminek a vége az lenne hogy szitává lőnek gond nélkül szóval megvárom a mentegetőmet . Amíg azon vagyok hogy , minden színészi tehetségemet bevetve ,úgy csináljak mint aki élvezi a dolgot . A szemem sarkából ismerős alakot pillantok meg ,és próbálok nem feltűnően arra nézni. Ha azt mondanám hogy lenyugodtam ,egy olyan helyen ahol minden második embernél pisztoly van akkor túloznék,de mindenképpen növelte az esélyeimet hogy életben maradok. Nos,már csak azt kellett kitalálnom mivel dumáljam tele ennek a fejét hogy a pulthoz kerüljek. - kimelegedtem ,azt hiszem rám férne egy ital . - legyezgetem magamat , a hatás kedvéért és egy kicsit a dekoltázsomat is megigazítom . - Kicsit nehezen férek meg a ruhámba .-jegyzem meg ártatlan vigyorral.- Akár ki is bújtathatnál belőle.- hangom ,szinte méregként had a tudatára ,és már nekem is esne ,de feltartom a kezemet.- Először a pia aztán...- kuncogom el magam ,aztán ringatva a csípőmet a pulthoz araszolok . Szerencsére a helyén marad s valamit magyarázni kezd a két izomagynak akik sebesen a dolgukra sietnek. Faszfejek. Addig én a hősöm mell érek ,akire csak egy mosolyt villantok. - Helló . - vigyorgok mintha minden rendben lenne.- Hé,szépfiú valami erőset.- intem le a pultost ,majd továbbra sem nzéek teljes szögben Batmenre. Egyre idegesítőbb hogy nem tudom a nevét ,de most nem értem rá ezen gondolkodni. - Mindenhol az emberei vannak ..-szűrőm a fogaim közt halkan hogy csak Ő hallja .- Csak vigyél ki. - formálom halkan a szavakat. Onnantól már meg volt a tervem kocsiba pattanunk és kész elhúzzuk a csíkot ,vagy nem mert agyon lőnek ,nem tudom melyik volt a legesélyesebb ,de amint belekortyoltam az italomba , a pultnak dőlve újra a táncparkett fel fordultam és az "üzleti partneremet" méregettem Ő meg engem. - Összegezve itt most csak a kijutás a lényeg.- szavaimat egy bájos mosoly mögé rejtem,míg egy kicsit kidomborítok a pultnál hogy a pasi aki szemmel tart inkább a mozdulataimat figyelje mintsem hogy épp mozog a szám néha.
Sok mindent el lehetett rólam mondani az nap, de azt hogy tényleg bele akartam volna mártani magam egy ilyen eseménybe közel sem volt a napirenden, mégis itt vagyok. Valamiért úgy éreztem segítenem kell ezen a lányon, és bár magam sem tudtam megmagyarázni miért, szüksége volt rám ezért jöttem. Kényelmes dolog lenne abba a hitbe ringatni magam, hogy puszta jótét lélek vagyok aki csak azért indult neki mert szükség volt rá, de nem ismertem magam ennyire. Vicces igaz? Még én sem tudtam magamról tökéletesen mindent, főleg azt nem hogy milyen messzire mennék el ha szükségét látnám a dolgoknak, de ki tudja hol van a legmesszebb, hisz már jó messze jártam… nagyon nagyon messze azokban a régi években, egy másik életben. De nem akarok senkit költészettel untatni, tehát vissza a jelenlegi helyzethez. Azt nem meséltem el hogy korábban megtettem az óvintézkedéseket, amivel kijuthatunk innen, mint afféle meglepetést az új barátaim számára, de erről majd később. Sarah láthatóan kiszúrt a tömegből, és míg én nyugodtan kortyolgattam az italom, ő akármilyen jó színésznő is lett az évek során látszott hogy valamelyest feszeng a fickó közelében, de nem léptem közbe. Van egy határ a hősiesség és a totális ostobaság között, és ez pont ott volt, hisz akárhova a sok kiképzés és tréning, vagy akár egy golyóálló mellény, ha besétálsz a parkett közepére és behúzol egyet a gengszterek főnökének. Be kell vallani azért kedvemre való lenne, de ez nem az a történet, ahol feláldozom magam egy pillanatnyi elégedettségére, így vártam, míg a lány elszabadult a fickótól majd lassan és kecsesen felém ringatózott, majd rendelt egy italt. Mikor a pulthoz ért én automatikusan megfordultam és a csapos felé nézve iszogattam tovább az italom, így kevésbé volt feltűnő az hogy kommunikálunk egymással. Röviden tömören felvázolta a tervét, miszerint el szeretne szabadulni innen, meg tudtam érteni, de nem volt ez olyan egyszerű mint gondolta. Ha figyelnek minket abból a szempontból megnehezíti a dolgunkat, hogy csak két kijárat van, és mind a kettőt a fickó emberei őrzik, bejutni be lehet de kijutni már annál nehezebben főleg ha egy olyan csomag van nálad amit/akit minden őr szemmel tart. - Lazíts, nem fog ez csak úgy menni, csak várj és figyelj. - Mondom, miközben a szememmel a főbejáratot figyelem… másodpercek telnek el míg semmi nem történik, majd egyszer csak feltárul az ajtó és három kiöltözött fekete férfi lépett be az ajtón. Szinte senkinek nem keltették fel a figyelmét, és gyorsan elvegyültek a tömegben, majd szépen komótosan elkezdtek a két bejárat felé araszolni, egyikük pedig egyenesen a főnök mellé ment a tánctérre, majd ropni kezdte mintha az egyik közeli nőt próbálná felszedni. Ez mind egy percen belül történt, én pedig csak kis mosollyal nyugtázva a tervem előrehaladását Sarahra néztem, aztán vissza az italomra és kortyoltam egyet. - Lassan ideje lépni. - Alig hagyták el a számat a szavak míg a főbejáratnál lévő fickó látva hogy megmozdulok gyomron térdelte az ajtónál álló őrt, majd pillanatok alatt kitört a káosz, a gengszterek még nem rántottak fegyvert, mert nem fegyveres támadás érte őket, azonban már a terem másik végében is hallatszott hogy elkezdődött a buli. A másik fickó belekötött az ellenkező bejáratnál álló tagba, aki helyből neki is támadt, viszont póruljárt, mert a földön végezte leütve. A főnök aki korábban Sarahval táncolt próbált a helyzeten úrrá lenni, ezért megindult az egyik irányba, a mellette álló fickó viszont egy villanásnyi idő alatt beinekciózta a nyakát egy enyhe altatóval, ami azonban elég gyorsan hatott ahhoz hogy másodpercek alatt a földön kössön ki. Közben én mikor meguntam a műsort megfogva a lány kezét, elindultam vele a hátsó kijárat felé, és húzva magammal szépen lassan kiértünk a fickók látóteréből, azonban egy közülük követett minket. Ahogy az ajtóhoz értem és feltártam azt a minket követő tag megkísérelt visszarántani a karomnál fogva, amivel csak annyit ért el, hogy felemelve a jobb lábam és arcon rúgtam, az hátraesett, elsült a fegyvere, ami eltalálta a korábban megragadott karomat. Kellemetlenül szisszentem fel a fájdalmas egyben ismerős érzésre, de nem volt időm erre, tovább húztam kifelé a lányt. Közben a három fickó ahogy előkerült úgy el is tűntek, ők mondjuk úgy hogy a kormány egyik különleges „Black Ops” csapatának tagjai voltak, akikkel többször dolgoztam együtt és tudtam nem buktatnak le a cég előtt ha segítségül hívom őket, ezért még otthonról elintéztem egy telefont erre a kis elterelésre. Mikor végül kiértünk a klub elé, kikapcsoltam a kocsi riasztóját ami két hangos csippanással jelezte hogy nyitva van, majd Sarah kezébe nyomtam a kulcsot. - Remélem jól tudsz vezetni, mert nekem most nem fog menni. - Ezzel bezuttyantam az anyósülésre és intettem a fejemmel hogy üljön be. Közben a gengszterek rájöttek mire ment ki ez az egész és elkezdtek keresni minket. Mire én és Sarah elhajtottunk a bejárat elől ők pont kiértek és elcsípték hogy melyik kocsit kell követniük.
Évek óta van bérletem a dilivonatra . Igazából ,kitudtam volna ebből az egészből szállni ,ha nem lettem volna meggondolatlan és abba a hittbe ringatom magam mint annyiszor. Jó színész voltam ,de nem elég jó. Főleg mostanában ,túl sokszor kerül felszínre az a Sarah ,aki érezz és elgondolkodik bármin is . Mindez nem zavarna oly nagyon ha a tetteimre ,nem lenne túl nagy hatása ,de mivel eléggé hatással van rá ,így igen csak zavar. Eddig megfontoltan és következetesen cselekedtem ,de most mintha teljesen letévedtem volna egy bizonyos útról,és egyre jobban csábít a rendes élet reménye. A remény volt az egészben ami igazándiból tudtam jól hogy soha nem sikerül. Mégis a bolondos ,olykor ábrándos énem egyre jobban kezdett belém visszaköltözni amit én hagytam. Talán azért mert hiányzik,talán azért mert nem akarok szerepet játszani. Most mégis megint itt vagyok egy katyvasz kellős közepén. Hogy is kerültem ide ? Remington,igazából ez az egész csak egy búcsú féle volt vagy mi a franc . Az egyezségünknek annyi ,ahogy Remingtonnak is miután elbukta az egészet amit felépített maga körül. Nekem pedig ez pont kedvezett ahhoz hogy ,dobbantsak. Igaz arra számítottam hogy ,rajtam tölti ki a dühét ,de valahogy annyira más volt mintha benne is megtört volna valami ,ami már bennem évek óta repedezik. Ő volt az aki tönkretett ,mégis valamilyen szinten volt valami köztünk amit magam sem tudtam megmagyarázni ,annak ellenére hogy időközönként a padlón kötöttem ki miatta ,vagy a kórházban. Egy valamit köszönhettem neki ,azt aki most vagyok. Ha ezek nem történnek meg velem talán nem lennék ilyen erős ,és határozott mint most vagyok. Bár a jelenhelyzetemmel nem példálóznék mert ,igen csak inog a talaj a talpam alatt. De ezek ellenére ,már másképp megyek neki bárminek az életben ,és még van dolgom hisz a múlt árnyaival még mindig van befejezetlen harcom . De azt hiszem most már megéri küzdeni. Kezeim megszorulnak a pohár körül ,ez pont az ellentéte annak amire Jay kér ,így magamra erőltettek egy kedves mosolyt.- Nem látod milyen laza vagyok? - kérdezek vissza vékony hangon ,majd alig észrevehetően figyelem az eseményeket. Ha rendező lennék ez most biztos rohadtul tetszene ,de mivel nem vagyok az így csak egy valami maradt a pánik és a félelem,ami azért valljuk be nem jellemző rám. Nagyokat pislogva nézek körbe ,mi a franc ? - Ezt szerintem ...- remegő hanggal kezdek bele az egészbe ,de még sokkot kapni sincs időm annyira gyorsan történik minden . Batman a kezemre fog ,én pedig engedelmesen megyek utána ,bár szavaim nem ezt sugallják éppen.- Én amúgy arra gondoltam hogy ,talán mégis lefekszem vele ,akkora baj nem lehet belőle nem ? Mármint Bírom a fesztiválokat félre ne érts ...-magyarázkodom össze vissza mert kezd lelkifurdalásom lenni hogy belekevertem valamibe megint ,ráadásul alig ismer szerencsétlen fickó. El sem kellett volna jönnie. Miközben én azzal vagyok elfoglalva hogy mennyire rossz ember is vagyok valójában őt eltalálják én pedig magamhoz nem hűen egy olyat sikítok ,amilyet még soha. Lehet hogy,egy kurva sok mindent megélt már ,de nem lőttek meg még senkit előttem. - Úristen ! - uralkodik el rajtam a pánik ,és szavait csak épp hogy meghallom . Mit műveltél már megint Sarah ? Miattad lőtték meg ! Két önostorozás közben azért jut arra is időm hogy bepattanjak mellé és remegő kézzel gyújtást a kocsira. Tövig nyomva a gázt hol az utat lesem hol ,pedig a karját .- Annyira sajnálom ,ide se kellett volna hogy hívjalak . Orvos vagyok.- magyarázkodom miközben vadul veszem be a kanyarokat ,és még hevesebben kerülgetem a kocsikat. Igazából az most nem igazán izgatott hogy ,követnek ,de a karja annál inkább.- Mármint most nem vagyok az ,mert a gyakornokként fél évig nyúltam a gyógyszereket ..és istenem meglőttek ! - sikítom újra kétségbeesetten . Nos ami a vezetésemet illeti talán most még rosszabb mint amúgy ,de ez kapóra is jöhet amilyen gyorsan hajtom ezt a kocsit és úgy rángatom a kormányt mintha csak dodzsem lenne . Arról meg aztán pláne nem vagyok híres hogy , betartom a szabályokat ,így többször hajtok át piroson is mint kéne .- Basszus,basszus ,basszus ....- egyre több zagyvaságot beszélek ,miközben még mindig többet van a szemem a karján mint az úton.- Na jó.-sóhajtok egyet ,majd kikapom vezetés közben a nadrágomból az övet és a kezébe nyomom.- Szorítsd vele jól el ,és kösd be magad ,úgy több esélyed van életbe maradni .- hadarom el ,majd ha lehetettet még ennél jobban is megnyomom a gázt és az autópályára felérve újra ,kerülgetni kezdem a kocsikat .- Igazából roppant mód szarul vezetek . Lefeküdtem az oktatóval csak azért engedett át ..- közlöm vele ,ezt az apró információt.
Kezdőlap
note 
● 754 ● 