Milyen kedves, hogy ismeretlenül is aggódik, vagy ennyire szar képet festek, hogy azt érzi féltenie kell? De csak bólogatok a kérésére, hiszen ha rosszul lennék annyira, hogy egyedül ne tudjam magam rendezni, akkor jelezném neki, ilyenben nem hagyatkoztam sosem magamra, ilyen állapotban amúgy sem tudnék segíteni magamon. Felkacagok a viccére. - Egyetemista vagyok, a bulik és munka tesi ki az életem, programozónak tanulok, vagyis próbálkozom, szóval kell az a nyolc buli, hogy épp ésszel túl legyek minden féléven. - az még én vagyok, a vadulás és a szórakozás, de a programok még nagyon veszekednek a fejemben, de majd egyszer, ez az álmom azt hiszem. De már egyre bizonytalanabb vagyok ebben, lehet elegendő lenne a klub, mint a bátyámnak. A koromra tett kérdésére csak legyintek, igen gondoltam, hogy valamikor ki fog ez bukni, most nincsen kedvem a kamu korommal fárasztani, nem csinálunk semmi olyat, amit egy kiskorú ne tehetne, mármint azóta nem amióta a lakásán belül vagyunk. - Most leszek 21, de nyugi van kamu személyim. - kacsintok rá, mintha ez sokat segítene bármin is. - Manapság úgy kezelik az embereket ha nem töltötték be a 21-et mint a gyerekeket, nyugi van saját keresetem, el tudom tartani magam, egyedül élek, jobb a felfogásom néha, mint egy idősebb emberének, csak vannak rosszabb pillanataim, mint a előbb is volt amikor képes voltam eljönni ide. - nem kifakadok csak inkább magamat nyugtatom, hogy a korom ellenére azért nem vagyok annyira katasztrófa remélem. - Mondhatjuk, dolgozok, portugál vagyok és a Pandora klubban hát, igen dolgozok. - nem kell rögtön az orrára kötni, hogy az enyém, egy kis óvatosságot érzek magamban, nem miatta ez az alap védekezési mechanizmusom, mert sok pasi bukik a pénzre és az ingyen piára, akármennyire is nem néz ki olyannak ez csak úgy jön belőlem. - Ők csak későn érnek haza túl sokat kell dolgozniuk, a hülye főnök, de amúgy normálisak. - igazából túl sokat nem beszélgetek velük, néha ha meeting van vagy összeülünk inni, enni valami, de nem nagyon kedvelik, hogy egy 20 éves akarja nekik megmondani mi a dolguk. Szerencsére Patrick eléggé kézben tartja őket, és rám is hallgatnak, de barátok nem lettünk. A fogadás már felcsigáz, lehet hagynom kellene nyerni ha ennyire jó ajánlattal rukko elő, még szép, hogy elviszem bulizni, de kevesebb piával, mert józanul is egész kedves tudok lenni. - Ez az tét tetszik nagyon, szóval ha nyersz elviszlek, ha nem akkor megfontolom, mert a hely tényleg jó egész véletlen ismerem a tulajt, még az ingyen pia is garantált, neked. Mert ha én viszlek el, nem te fogsz rám figyelni. A lényeg az őszinte mosoly végig, és a szórakozás, nem a bébicsőszködés kedves Paul. - vigyorgok rá, kicsit homályosodik az arca, de ez csak a piától lehet, nem tudom be semmi másnak. - Ha én nyerek, akkor egyszer át kell hívnod ide akkor amikor józan vagyok, hogy újra próbálkozzunk, mert abban az esetben tuti hagysz nyerni. - nézek rá felhúzott szemöldökkel nevetve. Szinte garantált, hogy nem fogok nyerni, mert nehezen mozog a kezem a kontrolleren, de azért nem fogom ennyire könnyen feladni. - Biztosan elmondtam már, de köszönöm. - a jó kedvet, a jó estét és azt, hogy ő nem olyan pasi, hanem redes, és figyel nem cselekszik, vagy ha cselekszik is azért, mert rám figyel és nem azért mert a amga érdekei vezetik. - Ha nem tudnám, hogy a kedves barátnőm éppen bepasizni készül, bár lehet ő erről nem tud, akkor tuti mondanám, hogy ismerd meg. - aranyos srác, Lindy kedvelné.
Először csak egy nagy oh-t engedek el arra hogy valójában nem a pia miatt van ilyen szarul. Mármint azt sejtettem, hogy nem csak arról van szó. Nem akartam vádaskodn, semmi ilyenről nincsen szó. Csak na: egy fél évtizedet eltöltöttem Amszterdamban egyetemistaként. Láttam már egy-két dolgot. Viszont az a rész, hogy fogalma sincsen, hogy mi is került a szervezetébe nagyon aggaszt. A különböző tablettákról meg van a saját véleményem, de nem fogok most neki állni itélkezni. Viszont ha valaki nem önszántából tette meg akkor az nagyon ki tud akasztani. Egy olyan elcseszett világban élünk, ahol a lányoknak a poharukat nem veszthetik el a szemük elől, és megfelelő összeggel kb. bármilyen pultos lefizethető. – Figyelj, most teljesen komolyan mondom mindenféle poénkodás nélkül: ha elkezdesz rosszul lenni abban a pillanatban szólj. – Látom rajta, hogy belevaló csaj és nem kell félteni, de én ilyen vagyok. Nem anyáskodni akarok feletti, de azt se hogy nagyobb baj legyen. – Nem láttad véletlenül a hirdetést, amit feladtam hozzá? – hozom vissza a sokkal viccesebb énemet. – Nyolc? Jézusom én annyit a fénykoromban tudtam maximum, de akkor is jó pár redbullal. Hány éves is vagy? – Nézek végig rajta. Tudom, hogy nem illik megkérdezni egy lány korát, de szerintem ez most nem fogja rossznak venni. Vagyis remélem. Amúgy olyan hÚszas évei elején járhat. Igaz mostanában minden lány sokkal idősebbnek tűnik a valódi koránál. – Baszki, ugye nem vagy kiskorú? – Félve kérdezem, közben kicsit hátrébb húzódok a kanapémon. Ennyi energiája maximum egy nálam jóval fiatalabb csajnak lehet. 25 felett az ember már máshogy működik. Ha viszont olyan fiatal mint ahogy sejtem még biztosabb hogy nem fogom addig elengedni ameddig ezerszáz százalékos, hogy biztonságban haza tud jutni. Jézusom mikor lettem ilyen? Felnőttem talán? Ideje volt már. Sok dolgot megmagyarázna. – Szóval akkor portugál vagy, és egy klubban dolgozol? – kérdezek vissza mert annyi információt kaptam hirtelen, hogy muszáj így tennem. – Nagyon megköszönném. Facebook hirdetésekkel próbálkozok, de eddig vagy analfabéták válaszoltak vagy olyanok akik azt hiszik, hogy árulom a lakást. Tiszta szívás az egész. Pedig tényleg kellene valaki mellém. De olyan aki amúgy szimpi. Még soha se volt lakótársam és nem hiszem, hogy olyannal együtt tudnék élni, akivel nincsen meg a közös hang. Tudom, hogy erre nagyon kevés esély van, de inkább nem adom fel. Az már rég nem én vagyok. Megtanultam küzdeni a célaimért. Még ha ez egy olyan apróság is mint egy normális bérlő. – Jó… Teljesen igazad van. – szúrós szemekkel bámulom a képernyőt, hogy kitaláljam mi is legyen. – Hm.. Mi lenne, hogy ha nyerek akkor el kell vinned egy ilyen buliba? Én végre kicsit kimozdulnék, viszont akkor valaki tényleg figyelni fog rád, hogy ne keverjenek semmit se a piádba. Ha te nyersz, akkor kitalálhatod, hogy mit szeretnél cserébe.
You – yourself, not someone else – need to determine where you want to go and what you want to do in your life.
Tényleg le kellene szoknom ezekről a menjünk el valahova dolgokról. Elnézve a srácot, elég izgalmasnak tűnik az is, amit ő csinál éppen. Egyedül, jó ez nem mindig jó, de mondjuk pár ember társaságában egy kis összeülős, társasozós este, egy kis koktéllal maximum vagy csak üdítővel. Sokkal üdítőbb lenne, azt érzem kezdek kiöregedni, máris, hamar kezdtem élni, ez lehet a gond. Amint elindítja a játékot koncentrálok, de hazudnék ha azt mondanám, hogy mennyire jól megy, kettőt látok vagy homályosan, de igyekszem, viszont amikor hirtelen mutatkozik be elnevetem magam. Amikor az állapotomról filózik, még jobban nevetek, a legyintése mindent elárul. - Nem az italtól vagyok ennyire kész, és ez talán egy kicsit zavar is, mert fogalmam sincs mi van bennem. - nem nem kezelem olyan aggódva, mint kellene, túlságosan lazán fogom fel, hogy lehet valami enyhe drog volt az italban, amit az elvileg a barátnőm csempészett bele. De nem tudok már utólag mit tenni, mint kipihenni, kijátszani vagy bármit. Elveszek egy kekszet mert annyira tuszkolja, hogy nem lenne pofám nem elfogadni, főleg, hogy elég nagy szívességet tett, hogy az estémet feldobta és olyan közegbe kerültem, ahol jobban érzem magam, mint a másikban éreztem volna, ez biztos. - Milyen szerencse, hogy találtál is egyet. - kacsintok nevetve, bírom, hogy ennyire laza ezzel az egésszel kapcsolatban, nekem mondjuk lenne félnivalóm, de nem érzek félelmet, sem bizalmatlanságot felé, talán a szemei sugallják, amiből hol négy van hol egy, mikor mennyire van nyitva a szemem. - Totálisan megértelek, a nyolcadik ugyanolyan buli a hónapban, semmi különlegesség, az utolsó jó bulimat én szereztem Halloweenkor, de az tényleg elég pöpec volt, ez olyan smároljunk valakivel a kanapén dolog lett volna, te szerencsére nem tűnsz olyannak, mert az olyanokat nagyon nem bírom. - grimaszolok egyet, mert a nyáltól fejre tudnék állni, mert részegen az emberek olyan érzelmesek én ugyanolyan őszinte vagyok, mint mindig, nem kell egy kis alkoholtól megborulni, vagyis nem érzelmileg. Az érdeklődésem kétoldalú, egyrészt érdekel, hogy van e valakije, mert hiába nem akarok rámászni, sőt semmi ilyesféle gondolatom nincs, élvezem, hogy ő sem a testet látja bennem végre, mondjuk agy sem sok van most, de ez mellékes. Viszont nem akarom, hogy bárki félreértse de megnyugszom, amikor közli, hogy lakótársat keres, tehát ha van is valakije nem fog itt jelenetet rendezni. Milyen felelősségtudatos vagyok, vagy csak szimplán tudom milyen egy féltékeny barátnő, bár mentségemre szóljon, hogy nem tudtam, hogy van barátnője. - Ha lenne ismerősöd sem lenne egyszerűbb a keresgélés, ezt neked elmondom, de nem szoktam híresztelni. Nekem is szükségem lenne valakire, akit évek óta ismerek és megbízok benne és képes lenne a rohadt nagy lakásom egyik szobáját és a fürdőt elfoglalni. Szeretem az embereket, de a családom Portugáliában él én meg egyedül itt, vannak barátaim, 3 tesóm van és megszoktam a nyüzsgést, szóval bocsi ez nem is tartozott ide. Szorítok, hogy találj valakit, ha bírod a jófej pultosokat tudok kérdezősködni a klubban. - zárom végül a semmitmondó kis szövegelésem a lényegi résszel. A Pandorában sok a pultos és tuti van olyan aki szívesen lakna vele, jó fejnek tűnik és a srácok is azok, miért ne hoznám össze nekik a tutit? - Ühüm a leggyorsabb akarok lenni. - húzom ki magam, mintha dicsőség lenne választani egy figurát. - Ha jó kis tétje van miért ne, pénzbe nem fogadok, az nem vicces, de bármi másban igen. - attól nem félek, hogy randira akar hívni vagy az ágyba invitálni, ennél sokkal jobbnak tűnik, így tényleg bármibe belemegyek. - De szólok, hogy simán leugrok egy helikopterről és megyek a hegyekbe túrázni, vagy veszek a nyakamba kígyót és simogatok aligátort, szóval valami ütőset mondj nekem ha nyersz. - én elég sok mindent kipróbálok és agyatlanul megyek a hülyeség után is, és mindig tetszik, amit teszek, szóval elő azzal a fogadással.
A konyhából próbálom követni ahogy elmeséli, hogy hogyan keveredett ide és megint meglepődök, hogy mennyire jól tud beszélni még így részegen is. Meg hogy mennyit… Milyen lehet józanul? Mondjuk néha nekem is megjön a kedvem a szófosáshoz. Emiatt nem fogom elítélni.. – Szuper akkor nyerjen a jobbik. - indítom el a mario kartot, amiben amúgy nem is vagyok olyan rossz. Jó nem a legprofibb, de azért szép eredményeket szoktam elérni benne. Meg szerintem ez most neki is sokkal szórakoztatóbb lesz, mint az eléggé nyomasztó zombis játékom. Néha az még nekem is sok, pedig a grafikája nem mai. Azzal lehet kiüldözném a világból.. Ha pedig befogadok egy részeg lányt a lakásomba egy random szombat estén akkor nem úgy fogom szélnek ereszteni hogy rémálmai legyenek napokig. – Tök részeg? Éppen hogy csak egy kicsikét spicces. – legyintek nagyot eltúlozva. Amúgy most mutatkozott be másodjára. Vajon neki feltűnt? Nem hiszem, túl részeg hozzá. A dohányzó asztalomon heverő még kb egy órája megbontott csokis kekszett enyhén az irányába tólom jelezve hogy ennie kellene. Sürgősen. Az ivás már pipa. – Órák óta egy lányra várok, akit végre megmenthetek. – mosolyogva felelek a kérdésére, mert úgy hiszem egy ilyen helyzetben a vicc egy jó eszköz a feszültség oldására. Nem mintha olyan nagy lenne közöttünk. Tudom para hogy behívtam magamhoz. De most mit csináltam volna? Hagynom kellett volna a folyósón szédelegjen? Itt biztonságosan ki tud józanodni. Egy kis emberi kedvességből bajom nem származhat. – Nem, amúgy tényleg csak ez a ma esti programom. Én azokból a bulikból… nos megjöttem. – Mostanában semmi ilyesmi programom nem volt. Még kint Amszterdamban mikor ott éltem nagyon sokat jártam bulizni, és ez a “jó” szokásom ide a tengerentúlra is követett, aztán pedig… Nem tudom. Egyszerűen csak elment a kedvem tőle. Az elmúlt heteket itthon töltöttem rendszerint egyedül. Már a tindert se nyitom meg annyiszor. – Aha. Probálkozok lakótárs keresésével, mert amúgy 2 hálószobás és a fürdő is elég nagy, de eddig nem jártam sikerrel. Kevés az ismerősöm a városban. De nem adom fel a keresést, mert amúgy sokkal olcsóbban jönnék ki úgy. – Magamat is meglepem milyen könnyen kommunikálok vele. Hát ez történik, hogy elzárom magamat a külvilágtól. – Most választanod kell karaktert. Wario a leggyorsabb. – mutatok a képernyő jobb sarkában ahol megtalálhatja a fura kis sárga sapkás figurát. Gyorsan kiválasztom hogy melyik pályán nyomjuk, de még mielőtt rámennék a startra felé fordulok. – Van kedved fogadni?
You – yourself, not someone else – need to determine where you want to go and what you want to do in your life.
Ciki, nem ciki, hogy egy totál másik lakásba török be majdnem, te tényleg nem érzem magam a helyzet magaslatán, amit nem akarok kimutatni, de a szemem olyan sok mindent elárul, engem mindig. A nagy felnőtté válásról az lett, hogy egy srác lakásán végzem, bár már haladás, hogy ruhában és abban is tervezek maradni, ma mindenképpen. - Ahha, hiszek neked. - mondom neki gyanúsan vizslatva őt,mert ki tudja hazudik e, teljesen szétcsaptam magam és még nincs is késő. Bemegyek a lakásba, mintha remélném még mindig, hogy jó helyen vagyok de a szavai nem lomboznak le, amikor sikerült realizálnom nagyjából a helyzet súlyát, de a túloldal most messzinek tűnik, olyan messzinek, hogy nem nagyon akarok átmenni oda, és nem tűnik rossz társaságnak már csak az a kérdés, hogy nem zavarom e, de nem kérdezem meg. - Én csak jöttem, mert a hülye barátnőm azt mondta ma nem fog egyedül hagyni és szerintem már tuti valamelyik pasi szájában van. - értetlenkedek egy sort az egyedül maradásom okán, de nem tudok vele foglalkozni, nem tudom visszacsinálni az estét és otthon maradni, azt már bebuktam és ha itt vagyok akkor nem akarok unatkozni. Határozottnak érzett mozdulataimmal teszem le a fenekem a kanapéra és kérdezem meg, hogy átszhatok e vele. Valahogy sokkal jobbnak tűnik, mint a buli folytatás, ami jó jel, hogy nem a partik gyöngye akarok lenni, hanem egy kicsit kanapé dísz konzollal a kezemben. - Lövöldözhetünk, van egy bátyám, nemáll messze tőlem ez a játék, vagy az ilyen ezzelszerintem nem játszottam. - unyosrítok, hoyg tisztán lássam a képernőt, ami enm mozog,de olyan homályos, pedig nincs szökségem szemüvegre. Kicsit sután kérem,hogy hozzon nekem vizet nem tudné felállni és nem is tudom mere keressem. - Nem ismerem őket, fogalmam sincs kik azok, akikhez jöttünk, szerintem a barátnőm egyik nagy szerelme lehet itt, és ő utána kellett jönnünk én meg jó barátnő vagyok és szeretek partizni, de most eléggé kellemetlen volt elindulni is. Már akkor tudtam, hogy nem lesz jó vége a bulinak, lehet egy 20 évestől ez öregesnek hangzik, de most jobban esik ez az egész kanapén játszás, csak a szar érzésem ne lenne,amit valami okozott, amit szerintem a csaj kevert bele. - így ülve kezd enyhülni és amint leteszi elém a vizet elkezdem inni, mintha nem ittam volna hónapok óta, két pohárral nyomok magamba és csak intek a fejemmel, hogy nem kérek enni, ennyi ital után már nem fér belém semmi sem, hiába tenne jót, most nem kívánok semmit csak vizet és nagyon jól esik. - Versenyezzünk, szeretem a kocsikat. - kacsintok rá, eléggé beletrafált, elég komoly kis autó arzenálom van a garázsban, most kaptam egy újat, bár fogalmam sincs miért, de ezzel nem dicsekszek, mert totál elkényeztetettnek látszanék, pedig ha tudná mindeki mennyire belegebedek, hogy teljesítsek már most. Elveszem a kontrollert és amikor megszólal olyan hirtelen teszi, hogy összerezzenek és elkezdek nevetni. -Bunkó? Te, ne szórakozz velem befogadtál egy tök részeg lányt és játszol vele, vízzel kínáltad és nem akarsz megfektetni te vagy az új legjobb barátom Paul én Luana vagyok. - vigyorgok rá és felé nyújtom a kezem inkább barátságosan, mintsem üzletiesen,ahhoz ennyire nem szoktam vigyorogni és imbolyogni. A tévé felé fordulok majd vissza hozzá, de lassan, hogy szédítsen meg a hirtelen mozdulatsor. - Ez a ma esti programod Paul, vagy voltak terveid mára? - jobb ha tisztázzuk, valahogy még sosem kerültem ilyen helyzetbe, tetszik, hogy ennyire kedves, és tényleg nem használja ki a helyzetem, amit ijesztő módon nem tartok furcsának, pedig kellene. - Egyedül laksz itt? - körbe sem néztem még, remélem nem valami csajjal lakik itt, aki majd ha hazaér vagy felkel, megjelenik és hisztizni fog a látványomtól, a ruha az állapotom, elég fura az egész.
Csak pislogni tudok arra, hogy milyen gyorsan tud beszélni és mennyit még ilyen részegen is. Mikor én túl sokat iszok a nyelvem olyanná válik, mint egy csomó. Pörög a csaj ezerrel. Kitudja mit ivott be vagy mit vett be. Viszont legalább már tudom a nevét, na meg a másik jómadárnak is, aki elhagyta. – Szerintem az valahonnan máshonnan jön… Egy másik lakásból. A gonosz kis ördög egy pillanatra megjelenik a vállamon és felteszi a kérdést, hogy vajon nekem tényleg szükségem van arra, hogy az éjszaka közepén beengedjek egy full ismeretlen részeg nőt a házamban. Vagy inkább csak csukjam rá az ajtót és üljek vissza a tv elé? Nem, egyáltalán nem tűnik jónak bármennyire is azt hangoztatja. Az aki nem veszi észre hogy a lakásom melletti ajtónál szól a zene és nem itt… Nos az már elég tompa. Adok neki pár pohár vizet és akkor már nyugodtabban tudom az utjára engedni. Meg talán hívok neki egy taxit. Elég hideg van kint az utcán.. Igen, ez még beleférhet. Nem akarom megbántani azzal, hogy megmondom neki, hogy egyáltalán nem tűnik olyannak, aki jelenlegi állapotában ki tudna rabolni, ezért inkább csak bólintok az újabb csacsogására és elengedem magam mellett, hogy könnyebben beléphessen a lakásomba. – Nem, én itt élek, mármint ebben a lakásban. A buli meg a túloldalt van. – Komolyan még mindig nem esett le neki, hogy rossz helyen van? – Szerintem te is oda voltál hivatalos. Látom ahogy kezdi felmérni a helyet és rájön, hogy a tivornya nem itt van. Most nagyon okosnak kell lennem és nem szabad ráijesztenem. Mert hamarosan rá fog jönni, hogy ő meg full részegen egy ismeretlen férfi lakásába jött be. Parának hangzik, mert az is. Mind tudjuk milyen sztorik jöhetnek ki egy ilyen szituációból. – Ebben nácizombikat kell lőni ilyen második világháborús helyszíneken, de szerintem neked annyira nem jönne be. – Egy ősrégi játék, gyűjtöm az ilyeneket. A tv alatt tele van a szekrény mindenféle konzolokkal. Na.. 26 évesen is még egy nagygyerek vagyok. – De van Mario Kartom. Mielőtt még kérné már el is kezdem engedni a vizet a kancsóba. Amúgy is ha visszautasította volna akkor is ráerőltettem volna, hogy igyon. – Na és amúgy honnan ismered a szomszédjaimat? Elég gyakran tartanak ilyen ereszd el a hajamat féle összejövetelt, de téged még soha se láttalak. – A kérdésem közben a pohár vizet és a nagy kancsót is lerakom elé a dohányzó asztalra. Az az igazság, hogy pár ilyen alkalomra én is benéztem már. Veszélyes buli, tényleg ezerrel nyomják a pörgést. Na meg ilyenkor még másnap is lehet találkozni a résztvevőkkel a lépcsőházban. Pár hete az egyik vendégük a liftben aludt. Az alsó szomszédomra Mrs. Karbowski ráhozta a frászt, mert azt hitte hogy egy hullát talált. – Valami kaját nem kérsz? Chips, ropi, ilyesmi.. – Valami szénhidrátot, ami felszívja mindazt ami most benne tombol. – Akkor egy kis autóversenyzés? – nyújtom felé a másik kontrolert, mert lehet hogy nem kellene, de úgy érzem, hogy most belefér az életembe hogy egy random részeg lánnyal videójátékozzak anélkül, hogy amúgy bármit is tudnék róla. – Oh baszki mekkora bunkó vagyok, elfelejtettem bemutatkozni... Szóval Paul a nevem.
Csak azt akartam, hogy ne egyedül keljen jönnie, mert csajos este egy idegen helyen, annyira jónak indulhatott volna ha nincsen bennem rögtön egyfajta félsz, nem tetszés, de ennek ellenére elmentem velük. Mondhatnám kézen fogott és ráncigált, de egészen a házig jutottunk együtt, mert olyan hirtelen tűnt el a szemeim elől a flitteres ruhájában is ,mintha sosem lett volna ott. Egy kicsit forgott velem a világ, nem tudom mi történhetett, hiszen ennél rosszabbat is ittam már és többet, és utána stabilabb lábakon álltam, bezzeg most. Kétségbeesetten kezdek kopogni az ajtón, mert nem lesz jó ha itthagynak egy ennyire idegen városrészben még a taxisban sem lehet bízni sehol és ilyen kótyagos fejjel, nem mernék most elindulni semerre. Bízom abban, hogy a megfelelő ajtót találom el, amikor kinyílik az ajtó elmosolyodok, de benézek mögötte és a nagy csend uralja a lakást, sehol egy ember, táncoslányok, beállva smároló párok a kanapén. - Luana vagyok és a barátnőmet keresem, Lunát, majdnem úgy, mint a Luana csak egy a nélkül. - fejtegetem a teljesen felesleges dolgaimat, miközben még mindig kagylózok, hogy merre lehet a zene, de tuti,hogy innen hallom. -Hallod a zenét ugye? - már abban is kételkedek, hogy szól, lehet én halucinálom be. Már most érzem, hogy azeste sokkal rosszabbra sikeredik, mint terveztem. - Én teljesen jól vagyok, csak azt hiszem eltévedtem. Ahha, ígérem nem rabollak, ki, mondjuk pont ezt mondaná valaki aki ezt tervezi. - nevetek fel hangosan, és egyre jobban kezdem érezni, hogy nem sima alkohol van bennem, ennyire nem égetem le magam sosem, a tartásom még részegen is megmarad, de most valahogy nem megy. - Te is a buliba jöttél? - kérdezm, miközben belépek az ajtón reménykedve még mdnig abban, hogy majd előugranak és kiáltanak, hogy meglepetés, mint a filmekben és én jót nevetek ezen az egészen és megy a buli majd tovább. De nem ugrik elő senki, és amint belépek a zene is halkul, pedig az ellenkezőjét vártam, nem tudom, hogy csalódott vagyok e, mert el sem akartam jönni és amint az ajtó is bezárul mögöttem kifújom a levegőt és mintha otthon lennék megyek a kanapéhoz miután illedelmesen, bár kicsit imbolyogva ledobtam a cipőm. - Játszhatok veled? - nézek rá a kanapéról, elővéve angyali mosolyom, mert ez mindenképpen jobbnak ígérkezik, mint a buli. - De előtte mindenképpen élnék azzal a vízzel. - meg kell kapaszkodnom a kanapéba, de próbálom mutatni, hogy jól vagyok, és nem a frászt hozni az idegenre.
Mióta visszaköltöztem a városban hála istennek viszonylag kevés programom akadt az estékre. A régi haveroknak nem is jeleztem, hogy előkerültem Európából és anyámék se nyaggatnak annyit különféle céges/társadalmi eseményekkel. Pedig tudom, hogy most hogy hazatértem már nekem is újra részt kell vennem ezeken. Vagy legalább is valamennyi alkalommal ott kell lennem. Az ősök jelenleg még elég ügyesen kezelik a helyzetet. Szerintem legutóbb elég jól megtanulták, hogy ha túlságosan átveszik az irányítást az életem felett… nos akkor képest vagyok akár Hollandiáig is megszökni előlük. Azonban azóta nagyon sok dolog megváltozott, én is megváltoztam. Most már tudom, hogy ez egy olyan toxikus kapcsolat, amiben nekem is engednem kell és nekik is. Szabad életet élhetek, nem szólnak bele a dolgokba, de cserébe elvárnak egy-két dolgot. Amúgy meg kitör a káosz, és én olyan vagyok, aki azért annyira nem szeret rosszba lenni a szüleivel. Amszterdamban magam mögött hagytam a lázadó éveimet. Most már inkább szeretném úgy rendezni az életemet, hogy a lehető legjobban jöjjek ki belőle – nem úgy, hogy a legdrasztikusabban. Napközben főleg dolgozok, vagy próbálom élni az egyszerű emberek életét, szabad estéimet pedig itthon töltöm. Néha van hogy kimozdulok pár kollégával egy italra, vagy azokon a “társadalmi eseményeken” veszek részt ahol illik megjelennem, de ennél komolyabb tényleg nem történt velem mostanában. Az elmúlt éveimhez képest ez a 2 hónap bűnunalmasnak tűnik… Nekem viszont pont így tökéletes. Most inkább nyugalomra van szükségem mielőtt újra nagyon felpörögne az életem. Nem is keresem annyira az ellenkező nem társaságát. Ma is egy ilyen nyugisabb itthon döglős programot terveztem be, amiben még a szomszéd lakásból - vagy talán kettővel arrébbról – átszürödő buli zaja se zökkenthet ki. Fejemre húzom a fejhallgatómat és úgy ülök le a tv elé, hogy a kedvenc videójátékomban megöljek pár ellent. Játékban egy orbitális nagy amatőr hibát vétek, de ha valaki megkérdezi hogy miért: nem azért mert béna vagyok… hanem mert valami hülye hirtelen nagyon elkezd dörömbölni az ajtómon. Jó igazából csak egy nagyobb kopogás volt… de mindegy. A kopogás volt a hibás, nem én. Biztosan valamelyik részeg akar átjönni. Mesés. Pont ez hiányzott mára. Lehúzom a fél fülemről a fejest és az ajtó felé pillantok miközben reménykedek, hogy már biztosan rájött, hogy a másik lakásban van a tivornya. De nem…megint kopog. Vajon mi lenne a jobb? Hagyjam hogy még percekig próbálkozzon vagy mutassam meg neki a jó irányt? Amúgy meg nem hallja hogy kurvára nem ebből a lakásból jön a hangzavar? Tuti rém részeg. Inkább felállok és kicsit bosszúsan az ajtómhoz lépek. Kezdek olyan lenni mint egy zsémbes öregemeber. Unott fejjel kinyitom az ajtót és már mutatnék is a szomszéd irányába hogy inkább azokat zaklassa, amikor meglátom, hogy… baszki tényleg nagyon részeg, és ami ennél is rosszabb nagyon elveszettnek tűnik. Részegen bolyongani ismeretlen helyen kurva szar – én is átéltem már párszor. – Hé… Jól vagy? – először csak ennyit tudok kiköpni, mert a bűntudat elönt, hogy alig pár másodperccel ezelőtt mennyire bunkó akartam lenni vele. – Ne hívjak valakit? Senki sincsen a folyóson. Nagy eséllyel egyedül hagyták. – Bejöhetsz ha szeretnél. Tudok adni vizet.
Több napja még azt mondogattam magamnak, hogy nem iszok annyit, ideje felnőnöm, ideje felelősséget is vállalnom a tetteim után, nem csak belemenni mindenbe és utánam a vízözön. Talán túl nagy fába vágtam a fejszém és nem kellett volna azonnal beleugranom ebbe az egészbe, idő kell amíg felnő valaki és tudom, hogy a klub vezetése pont erre lenne jó nekem, de sokat stresszel, ami nem segít a kicsapongó életem elhagyásában sem. “Lulu, Brooklynban lesz este egy is házibuli, gyere el majd figyleek rád, hogy ne igyál annyit és még véletlen se köss ki másnál, csak nálam.” - a már jól ismert üzenet, hogy majd figyelünk egymásra, de amint megjön az első jó pasi Luna lelép és nem is látom őt akár hetekig, mert mi azért nem vagyunk olyan hű de nagy barátok. Gondolom egyedül nem akar menni, és mivel nem tudok nemet mondani egy unalmasnak aligha ígérkező bilinak sem, csak megírom neki, hogy jöjjön értem 8-ra és hozzon valamit bemelegíteni, mert józanul nem megyek oda egy vadidegenhez. 10 fele esünk be a hangos zenétől elzárt folyosóra, ami egészen kellemes érzést áraszt, de lehet, hogy csak az ital hatása, amit otthon már megittunk, amit ugya Luna nem enged nekem, de ezer örömmel töltötte a negyedik pohárral is ki nekem, akárcsak magának és én ugyanolyan könnyen ittam meg mindet, hogy most a falat támasztva menjek utána. Laza estét akarok, valami tánccal, beszélgetéssel, ücsörgéssel a kanapén, végre távol a parti hangulattól, amit nap mint nap a klubban magamba szívok, szeretem, de kell a kikapcsolódás és ez nekem most pont az. Ilyen ez, amikor egy ember kiskora óta a klubokat árja még ha csak a családjával is munkaügyben akkor is megszokja és nem lesz újdonság mindegy hova megy. Annyit agyalok, hogy már felsem tűnik, hogy Luna közbe bement az egyik ajtón és automatikusan nyitok be egy szerintem jó helyre, de az ajtó zárva van, kopogok, semmi válasz, elvileg több embernek is kellene lennie a túloldalon, mégsem nyit senki ajtót. Hátrálok párat, majd újra bekopogok, de most hangosabban. Nem tudom mi volt abban az italban, amit adott nekem, de érzem, hogy egyre jobban tompulok és még csak a buliig sem jutottam el, mindig is volt egy rossz érzésem Lunával kapcsolatban, de nem hallgattam rá, most meg itt vagyok egy tök idegen helyen, egyedül és még az ajtón sem jutok túl.
Kezdőlap
A konyhából próbálom követni ahogy elmeséli, hogy hogyan keveredett ide és megint meglepődök, hogy mennyire jól tud beszélni még így részegen is. Meg hogy mennyit… Milyen lehet józanul? Mondjuk néha nekem is megjön a kedvem a szófosáshoz. Emiatt nem fogom elítélni..