Normális esetben egy apa és fia első találkozásával az apa magához öleli újonnan megszületett csecsemő fiát a korházban, miközben örömkönnyeivel küzd. Ez a híres első találkozás a mi esetünkben úgy nézett ki, hogy te a családod által vezetett Artemis Hotel recepciója előtt elejtetted a telefonodat, mely minimum három darabra esett szét. Én vendégként épp arra járva felvettem a cipőm felé csúszó akkumulátort, visszajuttattam hozzád, majd váltottunk néhány szót, végül együttérző tragikus mosoly keretén belül megpaskoltam a vállad, hogy aztán menjek a magam dolgára.
Jelenleg még nem tudom, hogy az én fiam vagy, de a hotelben találkoztam újra anyáddal és feltehetőleg úgy alakul, hogy beszélőviszonyban maradunk. A kapcsolatunk egyre szorosabbá válik, ami egyúttal azt is jelenti, hogy előbb-utóbb rólad is tudomást kell szerezzek.
Nehéz ez most, nekem barátnőm van, akivel komplikált a kapcsolatom, neked pedig nemrég hunyt el az nevelőapád, akit eddig lényegében apádnak tekintettél. Tudom, hogy nem lehet behozni húsz év lemaradást a mi kapcsolatunkban, de én a magam részéről kész vagyok apa lenni, még ha nem is pont úgy képzeltem ezt el, mint ahogy végül kiderült. De ezt a sokkot majd mi lerendezzük anyáddal…
Van egy közös érdeklődési körünk, mégpedig az, hogy te is imádsz repülőn ülni és minden vágyad, hogy bekerülj egy irányítófülkébe, én meg történetesen a légierő speciális alakulatánál töltött időm során megtanultam repülőt vezetni, így ez az álmod megoldhatónak tűnik. Már csak az a kérdés, hogy ez időben mikor valósul meg és én a fiamat viszem fel egy cessna-val, vagy pedig az exem fiát.

A play by, meg minden ilyesmi tekintetében meg csak azt tudom mondani, hogy hallgass anyádra, hiszen ő nevelt fel téged, ő a mérvadó ilyen kérdésekben. 

Húsz évvel ezelőtt úgy érkeztél az életembe, mint a villámcsapás. Még magam is gyerek voltam, mikor a terhességi teszt pozitívat jelzett és bár fogalmam sem volt, hogy kell viselkedni anyaként és hogy egyáltalán mit vállalok ezzel, végül a szívemre hallgattam. Nem gondoltam arra, hogy mit fogok majd mondani, mikor az apádról kérdezel, ahogy arra sem, hogy egyedül nevelni egy gyereket, milyen baromi nehéz lesz. Bevállaltam, de ami azt illeti, egy pillanatra sem bántam meg. Oké, voltak mélypontok, mikor minden sokkal nehezebb volt, és igen, eljött a pillanat, mikor kíváncsi lettél az apádra, én pedig többé-kevésbé igazat is mondtam. Tényleg katona lett, viszont soha nem tudott arról, hogy terhes lettem. Túl sokáig te sem bolygattad a kérdést, mert hamarosan férjhez mentem és Henry apád helyett apád volt, mígnem fél éve, tragikus hirtelenséggel itt nem hagyott minket. Az igazi apád most viszont újra feltűnt a színen és a megjelenése csupa izgalmakat hordoz magában.
Bradley egy minden lében kanál gyerek, nagyon nyitott és igazi társasági lény. Alapvetően mindenki jól kijön vele, még az anyjával is jó kapcsolatban van, de... Kamasz. Szóval ehhez mérten. Azt, hogy mit tanul, milyen egyetemen, a megalkotóra bízom és sok mindenben rugalmas vagyok. Van, hogy beugrik a recepcióra dolgozni az Artemis Hotelbe, ami a nagyapjáé, de Soraya vezeti és manageli.
A play by szívem csücske, örülnék, ha maradhatna, de ha csak ez tart vissza a megalkotástól, beszéljünk róla.
Timothée Léon Chauvet (az apa) is jelen van az oldalon, várja ő is nagyon a fiát, akiről egyelőre nem tud. Gyere-gyere!