Ez jó érzéssel tölt el  

Azt felejtsd már el, hogy te belerondítottál bármibe is. Te nem csináltál semmit. Ha valaki okolható emiatt, az én vagyok. Ráadásul én ezt a volt barátnőmmel már lerendeztem, eldöntöttem, hogy vége, mert ha nem rád lesz féltékeny, akkor majd másra. De nem a féltékenység a gond, hanem ahogyan viselkedett. Úgyhogy te egy pillanatig se érezd magad rosszul emiatt.

Amíg nem töri össze magát, addig szerintem is teljesen nyugodtan bízhatsz benne.

Köszi!

De értsd már meg, hogy nem vagy hibás Ha én nem érzem magam rosszul ilyen téren a történtek miatt, akkor te se. Úgyhogy ettől még teljesen nyugodtan aludj

Nem fognak eltűnni Mozgok annyit nap mint nap, hogy ne legyen ebből probléma. Nem engedek a fizikumomból.

Khm. Az már megtörtént párszor a múltban.

Öhm... Hát most erre nem is tudom, mit írjak. Nekem is kettős érzésem van most ezzel kapcsolatban. Tényleg kicsit lelkifurkám van, amiért szerintem belerondítottam a kapcsolatodba... de a másik felem nekem is örül, amiért újra belecsöppentél az életembe.

haha, csupa veszély! persze, nem venném el tőle, szeret száguldozni vele, meg amúgy is lassan felnő

Azt tudom. Szurkolok nagyon!

Ne csináld! nem tudtam, de remélem, nem fogok sokáig forgolódni, bár most, hogy megtudtam, hogy hibás vagyok a szakításodban, lehet, hogy nem jön álom a szememre :'D

Neked pedig csak óvatosan a kalóriákkal! Még a végén eltűnnek a szép izmaid a hasadról... ha még megvannak :'D na jó, nem turkálok a pólód alatt...

Elmondhatnád, hogy a felhők fölé repítelek

Többféle. Az egyik kevésbé kellemes és szerintem sejted is, hogy min agyaltam sokat a találkozásunk utáni napokban. De az is csak azért motoszkált bennem, mert hiányoznak a régi idők. Nagyon hiányoztál az életemből az elmúlt években és örülök, hogy újra beszélünk. El kell ismernem, hogy nagyobb hatást keltettél te bennem, mint a saját barátnőm.

Dehát a tömegközlekedés annyira veszélyes Mi van, ha kirabolják, vagy hirtelen fékezésnél elesik a buszon? Viccet félretéve, megértem. Gondolom nagy presztízsveszteség lenne neki az egyetemen, ha tömegközlekedéssel kellene járnia, úgyhogy bizonyára nagyon vigyáz magára, hogy ne veszítse el a bizalmad.

Nem szokásom feladni bármit is, pláne nem egy ilyen személyes ügyet.

Az már nem sok. Tudtad, hogy tudósok levezették, hogy mikor kijelentjük, hogy nagyot és jót fogunk aludni, akkor nagy eséllyel nem így lesz? Úgyhogy csak óvatosan az ilyen kijelentésekkel.

Én még előbb biztosan eszek valamit, aztán max utána megpróbálok az ágy felé kacsintgatni. De inkább fáradtnak érzem magam, mint álmosnak.

Mondjuk egész jó kis program lenne... hm.

Gondolatot olvasni azért csak nem tudott... de most már kíváncsivá tettél, miféle gondolatok jártak a fejedben.

Köszi, hogy segítettél neki. amúgy meg nem, TÖMEGKÖZLEKEDÉSSEL! persze úgysem parkoltatom le, csak néha belegondolok, hogy nyugodtabb lehetnék.

Szerintem nem is kell feladni... abszolút van még remény. Kitartás, abszolút nem fárasztasz vele. Nagyon büszke vagyok rád, hogy még ennyi év után is megmozgatsz minden követ!

Nem, egy öt perc és otthon vagyok, nem bánom... bedőlök az ágyba és alszom egy nagyot, az fix. Te is gondolom lassan már ledőlsz?!

Szívesen vállalom ezt a "terhet".

Bosszankodok kicsit még, de nem érzem, hogy komoly hatással lenne rám a szakítás. Rendben leszek, nem lesz ebből hosszútávon gond.

Úgy tűnik, de te nem tettél semmi rosszat. Ellenben nekem talán túl sokat járt körülötted az agyam, ami okot adhatott a féltékenységének.

Nem volt benne benzin, így könnyen orvosolható volt a baj. És ha leparkoltatod a motorját, onnantól autóval fog egyetemre járni?

Fejlemény az nem sok, már ami személyesen a nővéremet illeti, de kiderült más eltűnt gyerekekről néhány dolog. Ahogy az is, hogy anno a testvérem nem egyedül, hanem egy Lena nevű lánnyal együtt hagyta el a tábort. Mindenki más tudtunkkal egyedül tűnt el, úgyhogy ebből remélhetjük, hogy talán ők ketten sokáig együtt maradtak, vagy még most is együtt vannak, ha még élnek. Negatív hír, hogy eddig bármelyik gyerekről szereztünk tudomást, egyik sem él már, szóval... próbálom erős lenni. Nagy érzelmi hullámvasút ez nekem, de nem fogom feladni, amíg nem kapok egzakt választ Herrietteről.

De nem fárasztalak vele... Mikor érsz haza? Sok van még az útból?

A végén szavadon foglak, aztán tényleg repkedhetsz az éjszaka közepén. majd legközelebb hamarabb írok, hátha éppen arra jársz te is.

Csúnya vagyok vagy sem, de akkor talán még így az elején jobb volt ezt elengedni. Azért remélem, hogy tényleg nem okoz mélyebb sebeket.  

Hát a féltékenység tönkre tudja tenni a dolgokat, az igaz. De ha a Hennessyvel indult a dolog, akkor mégis van közöm az egészhez. basszus...

Valami rémlik még, ki az a Tim Chauvet. Igen, említette, hogy pont összefutottatok, mikor valami szarság volt a motorral. Szerintem egyszerűbb lenne leparkolni a garázsban...

Oh, na és? Van valami fejlemény?

Szívesebben lettem volna a parton, ez biztos

Egy kissé kényelmetlenebb géppel el tudlak vinni, ha szeretnéd De viccet félre téve, sajnálom, hogy így alakult. Már csak a felesleges taxizás miatt is. :/ Ha ezt előbb tudom, felvettelek volna a reptéren.

Vegyes érzéseim vannak, de végülis én döntöttem a szakítás mellett és nem bántam meg. Nem működött volna. Adhattam volna a kapcsolatnak több időt, ezt elismerem, de nem érzek iránta mély kötődést. Jó ez így.

Féltékenység. Miért van Hennessy a hűtőben, miért merek én bárkivel is találkozni rajta kívül, miért megyek el egy órára, miért nem nézem őt minden másodpercben... Ennél szabadabb ember vagyok sajnos, úgyhogy nem tudtam megadni neki azt, amire vágyott. De abban igaza volt, hogy tényleg nem körülötte jártak a gondolataim, ezt beismerem.

Túl jól ismersz Csak tudni akartam, hogy vagy, mi újság veled, meg Bradleyvel... Múltkor találkoztam vele, váltottunk pár szót, nem tudom, mesélte-e neked.

Sok volt a meló. Volt egy gyakorlat is, azelőtt meg Marseilleben voltam, igaz, ott sem hasat süttetni. Utána jártam egy-két dolognak a nővéremet illetően.

Nem tudom biztosra, de valami azt súgja, jobban jártál volna egy kis has süttetéssel.    

Nem fontos annyira igazából, csak networking szempontjából lett volna elég jó... az sosem árt, de így még nem tudom, menjek-e. Nem tartottam volna előadást, most nem adtam a fejem ilyesmikre.    

Oh... sajnálom, hogy vége lett, de a szavaidból nem azt veszem le, hogy te túlságosan bánod, de persze nem látom az arcod, nem tudom az írásból teljesen kiolvasni... Bár szerintem nem mondok azzal újat, ha azt mondom, hogy már a hotelben érezhető volt, hogy bajok vannak. Kiderült egyébként végül, mi volt a pontos problémája?  

Is? Mi másért írtál volna, csak nem el akartál hívni egy kávéra?  

Hogyhogy ilyen sűrű heted volt?

Mondanám, hogy süttettem a hasam a fehér homokos strandon a pálmafák között, de valójában csak a MacDill légibázisán volt dolgom Tompában.

Na, de jó... Fontos konferencia lett volna? A feltételes szavaidból gyanítom, hogy akkor neked nem kell előadást tartanod.

Miután elhagytam a hotelt, nagyjából egy hétig nem jelentkezett, én pedig ráírtam, hogy ezt a durcát fejezze be és beszéljünk, mint bármely más normális ember. Ekkor már hajlandó volt írni, megbeszéltünk egy találkozót, aminek a lényege az lett, hogy szakítottam vele. Nálam annyira kiütötte a biztosítékot a hozzáállása, hogy úgy éreztem, ennek a kapcsolatnak nincs szép jövője, úgyhogy rövidre zártam.

Gondoltam is, hogy írok ezügyben (is), de az elmúlt hetekben nem sok nyugodt percem volt, mindig jöttem-mentem, mint a veszett egér.  

Na, mi járatban voltál arra?    

Én pedig éppen úton lennék LA-be, csak törölték a járatomat műszaki hiba miatt. Úgyhogy most nagy boldogan hazafelé tartok.   Csak tizenkét óra múlva indul a következő járat, de így mire odaérek, a fél konferenciáról lecsúszok, úgyhogy még átgondolom, megyek-e vagy sem.

Mi lett a múltkori eset vége a barátnőddel?  

Szia Sora, mondhatni az, igen.

Nemrég értem haza Floridaból, még kattog az agyam egy-két dolgon.

Te hogyhogy fent vagy?

Álmatlan éjszaka?  

Miért nem alszol, mikor minden normális ember azt teszi?  

Nem bírom az éhezést olyan jól már, úgyhogy hamarosan eszek, rendelek valamit.

Oh, dehogy nem, nagyon is csinálhatom... De menj csak, majd beszélünk.

Neked is szép napot!

Bombázz nyugodtan, de azért ne halj éhen.

Tényleg miféle kincsek vannak nálad is! Ez a kép nekem nincs is meg. A második pedig a 18. szülinapomon készült szerintem, de nem tuti. :')

Na, pá! Bocsi, tényleg mennem kell, nem csinálhatod azt, mint régen!

Legyen szép napod!    

Ezt örömmel olvasom. A komolyabb helyzetek pedig csak még értékesebbé teszik azokat a pillanatokat, amikor mosolyogsz.

Jól van, menj csak. Én lehet még küldök egy-két képet, de lassan nem ártana ennem valamit.

Ezt azt hiszem a szalagavatónkon készült.

Erre viszont már nem emlékszem pontosan.

Hááát erről nem tudok nyilatkozni. Túl elhamarkodottan tenném.    

Igen, ha valamiben nem változtam mondjuk, ez az. A sok mosoly megmaradt, csak néha kicsit komolyabb helyzetek vannak. Sajnos.

Jaj, pedig kíváncsivá tettél nagyon, de közben össze kell kapnom magam, mert tényleg itthon fogok ragadni és senki nem csinálja meg helyettem a melót.

Na jó, de azért ha találsz még valami jót, dobd át.     Nem tagadlak le, ne aggódj.  

Kikérem magamnak, én is fiatal vagyok, friss és ropogós, mint régen. XD

A mosolyod volt az egyik, aki megfogott már kezdetekben is. Olyan sokat mosolyogtál, hogy a rossz napjaimat is széppé tetted vele. Durva belegondolni, hogy így negyven évesen egy apró mosoly is mennyire különlegesnek számít már…

Nem is merem mutatni, milyen emlékek vannak itt. Az együtt töltött időkből is és az azutániból is. Mondanám, hogy gyere át egyszer és nézegessük meg, de félek utána letagadnád, hogy ismersz.

Gondolom

Hát, igen, végül is, mindenki jobban járt, hogy inkább ott vezetted le a feszültséget, mintsem valakinek nekimentél volna.

Persze, mert már túl fiatalok hozzád a pompomlányok      

Úristen, milyen fiatal vagyok itt!   Már én sem emlékszem pontosan, biztos valami vicceset mondtál. Igazából az esetek többségében, általában így vigyorogtam, mint a vadalma, mikor a közelemben voltál.

Nem tudom, mit rejt a laptopod még, de durva, hogy megvannak még ilyen régi képek is.  

Meg az is, hogy megőriztünk ennyi mindent.

Azért ha ténylegesen is elhatározom magam, a kivitelezésben már gyors vagyok  

Szerintem te jobban bíztál bennem, mint én magamban a foci terén. Igazság szerint azért fociztam ennyire elhivatottam, mert így kultúráltabban le tudtam vezetni a feszültséget, amit egy-egy igazi szemétláda évfolyamtársunk keltett bennem. Arra mondjuk jó is volt.

Egyébként továbbra is szeretek focizni, csak már jobban a labdára fókuszálok. ; )

Azta, mik elő nem kerülnek!

Na várj csak, a laptopomon vannak ám nekem is lementett képek. 

Ez még gimiből van. Nem tudom már, hogy minek örültél meg nagyon azokban a pillanatokban, de imádom a mosolyodat rajta.

Oh, még mindig bőven akad nézeteltérésünk, csak már nem annyira tudnak nyomást gyakorolni rám.   De szerintem így volt ez jó, igen

Legyen igazad. Vagyis ne, ne kelljen ilyesmit észrevennem. :')

Mondjuk, szerencse, hogy ez ilyen "gyorsan" megtörtént, mert ha még jobban elmerültél volna a kivitelezésben, akkor ki tudja, talán már a nyugdíjasklubban futottunk volna össze.    

Áhh, hát én mindig bíztam benned és a tehetségedben. Mit feltételezel te rólam?

Jó a memóriád, meg kell hagynom. Lehet, hogy emiatt nem vitted olyan sokra a focit, mert az edző helyett rám figyeltél. Egyébként is, azért nem dobtam ki, mert már én is rád figyeltem Bobby helyett.  

Ilyet is találtam.    

Emlékszem, sokat veszekedtetek. Ebből adódóan én is velük, amire utólag nem vagyok büszke, de azért vicces emlékként tekintek vissza a csibészségünkre.

Szerintem te hamar észrevennéd Bradleyn, ha sokan inna. Mivel odafigyelsz rá, biztosan látnád rajta, hogyha rossz irányba változik meg a viselkedése.

Hogy őszinte legyek, én azért gondoltam, hogy találkozunk mi még, csak a hogyant és a miértet nem láttam előre. Aztán mire túlságosan elmerültem volna a kivitelezésben, már veled találtam szemben magam a hotel bejáratánál.

Fociban sosem voltam annyira kiemelkedő, de köszönöm a bizalmat. Valld be, hogy csak azért van még meg, mert merted kidobni míg együtt voltunk. XD

Hm, na várj. Ez az a labda, amit a nyert meccsünk után én dobtam oda neked, miután felkeltetted az érdeklődésemet a brutálisan szexi félidős táncotokkal? Az edzőre kellett volna figyeltem, de fél szememet az istenért sem tudtam levenni rólad a többi pomponlány mellett sem. Na persze hiába dobtam neked a meccslabdát, mivel Bobbyval jártál, ezért nem hittem, hogy odajössz hozzám aláíratni a labdát, ahogy azt sem, hogy ez az apró jelenet több éves kapcsolatot alapozott meg. 

Igen, szerintem ez fontos, igyekszem én is így csinálni, nekem azért nem volt annyira jó kapcsolatom a szülőkkel. Megvoltunk egymás mellett, de nem a legjobb barátaim voltak, tudod..  

Hát igen... kell az ember mellé valaki a legnehezebb időszakokban, mielőtt még becsavarodna teljesen. Egyébként én az elmúlt hónapokban sokszor volt, hogy azon kaptam magam, hogy teljesen be vagyok fordulva. Vagyis nem én vettem észre, hanem pont Bradley meg az egyik barátnőm rúgdosott ki a lakásból. Szóval igen... remélem most nem Brad menekül a piához.

Rengeteg idő telt el, sosem gondoltam, hogy majd egyszer újra összesodor az élet.  

Kincsek!

Ezen a meccslabdán még az aláírásod is rajta van. Eltettem, hátha egyszer milliárdos leszek belőle. Na jó, nem ám azért... Emlékszel, hogy került hozzám?  

Aranyos vagy, köszönöm!

Valóban. Már ő is tud téged támogatni. Az pedig példaértékű, ha meg tudtok osztani egymással mély érzelmeket is. Velem mindig nagyon közvetlenek voltak szüleim, ugyanakkor éreztem azt a bizonyos szülő-gyerek távolságot közöttünk, ami által nem tudtam teljesen belelátni az érzelmi világukba. Nem neveltem fel egy gyereket, így nem tudhatom, milyen ez, viszont épp ezért nagyra tudom értékelni, ha egy szülő nem teljesen zárkózott.

Mondom ezt úgy, hogy persze apámékat meg tudom érteni, miért kellett magukra venniük előttem is a masszív maszkot. Nem mutathatták azt az elkeseredettséget, amit nővérem miatt éreztek, mert túl fiatal voltam még ahhoz, hogy felfogjam, mi történt pontosan. Így aztán később, már kis felnőttként kellett ezt feldolgoznom, amikor már tőlük nem akartam ebben segítséget kérni. Helyettük viszont megkaptam tőled. Emiatt pedig feltételezem, hogy most is remek társa vagy a fiadnak és bízom benne, hogy ez a részéről kölcsönös, hisz neked is szükséged van támogatásra!

Örülök, ha nem alkoholba folytja az érzéseit. Vagyis reméljük, de mondom, szólj bátran, ha váratlanul össze kellene szedni őt valahol  

Még ha változott is a világ, továbbra is azt gondolom, hogy meghatározó személye vagy az életemnek, minden jó és rossz emlékkel együtt, így természetes, hogy érdekel, mi van veled. Csak azt sajnálom, hogy kimaradt ez a közel húsz év.

Neee, és mik vannak benne? Fényképek, tárgyak, ereklyék?

Lesz, ahogy lesz, úgyis megbolondítod és valószínű azt is elfelejti majd, hogy mik voltak a tervei, hidd el.

Nagyon igyekszem. Egyébként hála az égnek, Bradley is jól tudja, hogy mi a helyzet, meg nem gyerek már annyira, nem kell szinlelnem előtte, nem is nagyon tudnék. Csak tényleg próbálom összeszedni rendesen magam, hiszen nem áll meg az élet, attól, hogy bekövetkezett egy tragédia, ugyanúgy kell tovább élnünk az életünket, mert a világ nem áll meg körülöttünk sajnos. De az a jó, ha az élet elvesz valamit, általában mindig ad is aztán...

Bradley sem egy kőszikla, vannak érzelmei és persze abban a korban van, hogy próbálja nem a felszínre engedni őket, néha neki sem megy. Ettől függetlenül azt kell mondjam, hogy meglehetősen jól viseli, sokszor éreztem azt az elmúlt fél évben, hogy ehhez ő jobban felnőtt, mint én...

Köszönöm, hogy kérdezed, tényleg nagyra értékelem, hogy érdekellek.

Hé, tudod mit találtam a szekrény mélyén? Az emlékdobozom ezer évvel ezelőttről. Tele van veled!

Tehát nem könnyű vele. De hát majd megérik. Az biztos, hogy büszke lehetsz rá.

Annak xD Én először csak poénnak szántam, hogy még azt is kikalkulálja, mikor meg hogy legyen, de kiderült, hogy ez nem vicc. Igen, nem kell azért engem félteni, szerintem te tudod nagyon jól, hogy nem okoz gondot kiállni magamért. Amiből aztán régen, főleg gimiben sok gondom akadt, de nem bántam meg semmit utólag.

Még én sem nagyon érzem az ünnepi hangulatot, megértem. Tudod, Sora, azért engem lenyűgöz, hogy mennyire erős vagy és derülátó még egy ilyen nehéz mentális időszakban is. Gondolom az anyaság miatt még annyira sem mutathatsz ettől eltérő jegyeket. :/

Bradley hogy viseli a történteket?

Bocsánat, természetesen megértem, ha ezekről nem szívesen beszélsz. Őszintén érdekel, hogyan érzed magad, viszont nem akarok kellemetlenséget sem okozni neked.