Ez az egy dolog, amiben sosem változtam meg, legalábbis eddig, mindig is nyitott voltam arra, hogy új barátokat találjak, de csak olyanokat, akikkel éreztem, hogy nem csak érdekből lehetünk jóban. Meg kell tudni különböztetni az üzletet attól amit igaz barátságnak mondasz. De abból sincsen ám olyan sok, de ettől a többi ugyanolyan kincs. Számomra a barátaim a második családom, akik olyan közel állnak hozzám, hogy egy telefonhívás, üzenet és ugrok nekik ha baj van, ők azok akiktől ugyanezt elvárhatom. Valami azt súgja nekem, hogy ezt a szüleimtől tanultam el, apám ugyanis megrögzött üzletember, akinek a vérében van a biznisz, aki nem nagyon tud más világban élni. Ő nem olyan ember, akinek sok barátja van, mert a tartsd közel a barátaidat de az ellenségeidet még közelebb elv szerint él, ellenben anyám, aki még a kiskutyával a parkban is röhejesen rövid idő alatt lesz jóban, vagy a padon ülő kedves nénivel. Valahogy én a kettejük természete közé estem ebben, az arany középút.




Annak a híve vagyok, hogy éljünk meg mindent, de ne siránkozzunk azon, hogy ha valami nem történt meg. Mindennek oka van. Mérlegelni kell, és tudni mi az ami igazán számít, a céltudatosság egy tulajdonság, amit magadnak alakítasz ki, nem tanulható, mert mindenkinek más a célja. Nekem szükségem volt erre, főleg, hogy eleinte lázadtam az egész családi üzlet ellen, vagyis inkább csak teljesen más irányba akartam elindulni,  céltudatos voltam,volt egy tervem, de ez dugába dőlt, amikor a térdem feladta a szolgálatot és abba kellett hagynom a focit. A gimis évek alatt elég is volt, ma már el sem tudnám magam képzelni ott, a céljaim olyan gyorsan változtak meg, hogy fel sem tűnt, csak amikor már teljesen más fele tartottam.




Pozitív ember vagyok, mindig azt igyekszem előtérbe helyezni, ami jó, és nem azt ami rossz. Mindenki életében vannak kudarcok, az enyémben is voltak. Érettségi csak a második nekifutásnak lett meg, és csakis az irodalom miatt. A nagy terveimet, miszerint híres amerikai focista leszek, ketté törte a sérülésem, és amikor azt hittem fiatalon leszek vezetője a családi cégnek, apám közölte, hogy nem tervez egyhamar nyugdíjba menni és kénytelen voltam egy örökösnek maradni, aki éveket tanult azért, hogy egyszer feljebb lépjen. A szarból is várat lehet építeni, és azért csak vezetői pozíciót szereztem, és nem apuci szemefényeként, mert sosem így tekintett rám, hanem megküzdve a pozícióért másokkal, mert mindenből ki lehet hozni a legjobbat, csak akarni kell.


A piros rózsa, a romantikus gesztusok, megvannak igen, a filmekben már láttam hasonlót, anyám is olykor kap egy egy csokor virágot apámtól, amikor nincsen különleges alkalom. Hogy akarom e ezt? Csak egy fránya talán a válaszom, mert ezt nem lehet csak úgy akarni, tudom, hogy be fog következni, de nem siettetem. Az a srác, aki több csajnak csapta  a szelet a gimiben és később két csajjal is randizott, és egy igen kellemetlen jeges turmix a fején volt az eredménye már nincs. Nem szédítek senkit, nem viszek haza senkit egy éjszakára, vannak akik megfognak, megpróbáljuk, de nem mindig megy, én makacs vagyok olykor, de nincs olyan nő, aki a fejemhez vágja olykor, hogy térjek vissza a földre, pedig kellene, hogy legyen.

Elegáns öltözet, pontos megjelenés, drága autók és drága karórák, midenhol csillogós millió dolláros ékszerek és a műmosoly az egész termeben. Ritka, hogy részt veszek egy ilyen eseményen, de apám ezt fontosnak tartotta a cég jövője miatt, Franciaországban ezek a partik mifelénk nem olyan ritkák. Sok ital, vagyonát méregető sznobok és az elit minden mennyiségben. Anyám a maga apró termetével, és kedves kisugárzásával nem idevaló, de apám rendesen kompenzálja a dolgokat az egész család nevében. Megjelenik és a terem felénk pillant, ő mindenkinek a főnöke és úgy is viselkedik, nincsen szép szó, vagy szelíd megszólítás, határozott és tekintélyt parancsoló a hangja és megjelenése. Vannak üzlettársak, partnerek, befektetők és olyanok is, akik szponzoráltatni akarják a céggel a terméküket, csapatukat stb.


Az utolsó doboz is kicsomagolása került, friss diplomával a kezemben, egy lakással, ami mától az enyém, Manhattan egyik legjobb részén. Amerika sokáig nem az a hely volt, ahol élni akartam volna. Nagy a nyüzsgés, az amerikai mások, mint mi. A francia kifinomultság valahogy sokkal jobban esik a lelkemnek, de megszokom. Az élet csak most fog beindulni most kellene elmenni bulizni, csajozni, hívnak is, el is készülök, függetlenség illata már közelinek érződik, és tetszik. De az már nem, hogy egy bulin mindenki másra sem megy, mint az ivásra arra, hogy minél több csaj feküdjön alá. Erre mondják, hogy az ember nem válogathat barátokat, hát őket tényleg nem, az egyetemről csak úgy az életembe estek és akármennyire különbözünk nehezen tudnám elképzelni az itteni életem nélkülük.


Két egész hete agyalok azon, hogy mivel adjuk el az új whiskyt, ami apám fejéből pattant ki. Az íze titok, szóval valami nagyon érdekeset alkotott, és ezt kellene nekem eladni valami menő szöveggel, csini megjelenéssel, hogy vigyék. A telefonom zavar bele a tollam végének rágásában. Denis neve jelenik meg el kell menjek valakiért, és készüljek, mert a helyzet durva. Ilyenkor nem szoktam agyalni, a srác a legjobb barátom Amerikában, nem kérdés, hogy a toll az asztalon landol, a slusszkulcs a kezemben és mint a villám indulok meg a kapott címre. Egy kicsit megrémiszt a régi épület látványa, de nem hátrálok, csak bemegyek és keresem a Cindyt. Alig kell megszólalnom meglátom a kétségbeesett tekintetet, amint rajtam legel egy pillanatra és mint akit éppen most készülök elrabolni megyek felé és kedvesen próbálom meg a kocsi felé terelni, látva őt csak minél hamarabb el innen. Verekedni ma nem kellett, de ahogy láttam a lányt, megtettem volna, valaki képes volt ilyen helyzetbe hozni őt, ami már nem volt annyira ínyemre,megkérdeztem volna ki volt az, hogy később lerendezzem a dolgokat vele, de nem akartam felzaklatni. A kért helyen raktam ki, és rábíztam Denis gondjaira, de egy percig sem tudom kiverni az arcát a fejemből, és a tudatot, hogy mindezek ellenére szépen belemászott a fejembe, az a Cindy akit meg kellett mentenem és még az egész nevét sem tudom, de mégis szánt szándékom kideríteni ki is ő. És talán elhívni egy kávéra…

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Olyan világban nevelkedtél aminek megvannak a maga alapszabályai. Kit engedj magadhoz közel, hogyan viselkedj vagy miképpen ne. Ki az akiben megbízhatsz vagy aki csak egy kapaszkodót lát benned a céljai eléréséhez. Ha az elit vesz körbe akkor gyorsan fel kell zárkóznod és megtalálnod a helyed mielőtt mások döntik el helyetted, hogy hova is tartozol. Nem egy barátságos közeg mégis úgy tűnik, hogy te igyekszel emberséges maradni. Törődsz másokkal minden hátsó szándék nélkül is, megbízható vagy és ez manapság egyre nagyobb ritkaságnak számít. Gondolom ennek köze van ahhoz is, hogy nem olyannak neveltek akinek az ölébe hullik csak úgy minden. Ki is kell azt érdemelni, így amikor eléred a céljaidat akkor megbecsülöd az oda vezető utat. Így tekintesz több mindenre az életedben. A barátságokra amikből nem elég csak a felszínes és a párkapcsolatokra is, melyekbe csak akkor vágsz bele, ha értelmét is látod azoknak. A történeted végére érve pedig úgy veszem észre kicsit bonyolódni fognak a dolgok ezen a téren.
Kíváncsian várom mi alakul majd ki ebből és örülök, hogy olvashattam a történetedet!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!