Hajnali 5 óra és a telefonom elmebeteg pittyagébe sbe kezd. New York és a kibaszott nyüzsgés,  ami körbeveszi még talán kedvezhetne is az edzőm kénye kedvének,de nem teszi, mert  így még aludni sem tudok korán, nemhogy felkelni.
A mai napunk igazán izgalmasnak ígérkezett, sok idő után látogat ma el hozzánk a csapat tulajdonosa, aki majd elméletileg valami nagy dolgot fog tőlünk kérni, na erre én kíváncsi leszek.
Nem sokkal 11 után érek a pályára, amin már bőszen mennek a kocsik, ajándék körök, elmebeteg adrenalin függők eszeveszett örömkönnyei mindenhol, amilyen én voltam, amikor kicsi gyerek voltam és beültettek egy ilyen kocsiba, kizárólag az anyósra. Milyen mázli, hogy ez nem egy embernek lett készítve, mint a forma autók.
- Beszélhetünk? - kérdezi a vezetőnk, én meg keresztbe tett kézzel állok és csak félig alva bámulok magam elé. Bólintok neki és csak egy kicsit vonulunk odébb, mert nem olyan titkos, hogy más ne hallja. - Ma jön Mr. Walton, aki téged kért külön kiemelve, arra, hogy a lányát majd egy kicsit vidd körbe a kocsiddal. - felemelem a szemöldököm, az idei versenyautókkal nem szoktunk odabent száguldozni vendéggel, mert sokkal többet mennek, mint azok, amik direkt erre lettek idehozatva. - A lány vezetni akar, de nem vezethet, szigorúan tilos neki, ezt Mr. Walton nagyon kiemelte, gondolom olyan makacs feje lehet, mint neked és hiába mond neki bármit az apja, nagy ívben leszarja és menne a feje után, kérlek ezt ne engedd neki. - mi a szar van ezzel az emberrel, hogy mindenki összefossa tőle magát. Én nem egyszer találkoztam vele és egy elég kedves embernek tűnt, akiben az a pláne, hogy mindezek mellett képes tekintélyt parancsoló lenni és remek beszélgetőpartner, már ameddig nem hívja el a kötelesség egyikünket.
- Mondd, hogy nem egy 12 éves kislányt kell furikáznom a verseny géppel.- nézek egy kicsit ijedtem Josh-ra, aki csak a tarkóját vakargatja zavarában.
- Nem tudtuk, hogy van lánya, szóval nem nagyon van infónk róla, de azt tudjuk, hogy eléggé apuci pici lánya, nem a rossz értelemben, de ezt csak mesélték. - a vállamra teszi a kezét, fasza, akkor ma játszhatok bébicsőszt, minden autóversenyző álma.

Léon && Angel

MAY I SEE YOU AGAIN SOON

Lehet kicsit túlságosan is rápörögtem erre az egészre, de valahogy egyik órámon sem tudtam figyelni, el sem hiszem, hogy apám végre beadta a derekát és megengedte. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy nem fogja engedni, hogy vezessek és ezt a sofőr tudtára is fogja adni, ami gondot fog okozni. Azt is nehéz volt nála elérni, hogy jogsim lehessen, mindig úgy volt vele, hogy majd lesz nekem külön sofőröm, aki elvisz A pontból B-be és felesleges lesz a jogsi, pedig ha tudná, hogy milyen jól vezetek, biztosan meggondolná magát, de nem hajlandó mellém beülni egy kocsiba. Ez lehet valami beteges félelem, hogy ne legyen semmi bajom vagy csak éppen nem bízik bennem annyira... nem, inkább erre gondolni sem akarok.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem mesélt rólam a dolgozóinak, mert szerinte ez nem egy olyan fontos információ, ami lényeges lenne számukra. Nem is merek belegondolni, hogy most aki tudomást fog szerezni a létezésemről mit fog majd gondolni, bár a legkevésbé szokott érdemelni mások véleménye. Hamar megtanultam, hogy ne úgy éljem az életem, ahogy mások szeretnék, hanem a saját utamat kell járnom a magam módján.
- Nem fogsz vezetni, ezt most leszögezem! - apám hangjára riadok fel a kocsiba és rápillantok. Komoly, de tényleg komoly erőfeszítés kell ahhoz, hogy ne forgassam meg a szemeimet. Előveszem az egyik kedves mosolyomat és csak úgy válaszolok neki.
- Rendben apu, ha ezt szeretnéd. - csak olaj lenne a tűzre, ha csak elkezdenék makacskodni. Ő felvonja a szemöldökét és úgy néz rám, mint aki nagyon fontos dolgot akarna mondani, de csak legyint egyet és sóhajt. Lehet sejti, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű, mint ahogyan ő azt elképzelte és már bánja is az ígéretét, de nem ez lesz az utolsó alkalom, ebben biztos vagyok.
Nem sokkal később megérkezünk, én már hallom az autók hangját, érzem a levegőben terjengő adrenalin és tesztoszteron szagát. Van benne valami vonzó, olyan akár egy drog, amire az ember nagyon hamar rá tudna kapni. - Először én beszélek velük, te öltözz addig át és semmi vezetés Angel! - még jó hogy most háttal van nekem, mert már megforgattam a szemeimet. Inkább csak átveszem a ruhámat, copfba fogom a hajam és felveszem a bukómat, nem akarom, hogy az arcom alapján ítéljenek meg majd engem. Vártam pár percet, apám még nem jött vissza én meg nem szeretnék többet várni.
Elindulok a megfelelő irányba, kilépek az ajtón és látom apámat, ahogyan magyaráz szerencsétlen srácnak, biztos vagyok benne, hogy most ijeszti halálra és fenyegeti meg azzal, hogy kirakja a csapatból, ha a volán mögé fog engedni. - Gondolom most már jöhetek. - szólalok meg, mikor már kellő távolságba érjek, hogy megijesszem, de persze apám össze se rezzen.

Én tiszteltem mindenkit, aki a csapatban dolgozott, még Mr. Waltont is, akit olyan ritkán látunk, hogy néha még a kiléte is teljesen homály volt egy két ember előtt. Nekem nem ő a főnököm, csak a csapat tulajdonosa, és szerencsére egészen partnerien állt eddig a versenyzőihez, meg van nekem elég ember aki megmondja mit tegyek.
Amikor a vezetőm hív magához azt hiszem valami stratégiai megbeszélés lesz gyorsan a mai edzés előtt, amit velem akar külön megejteni, de nem. Először elfogadom, hogy ezt kell csinálni, mert ez is a melórésze néha, ha valaki ragaszkodik a versenyzőhöz, mint sofőr, akkor rávesszük magunkat, de elég ritka, hogy én ilyet vállaljak.
- Nem ismerjük és mégis rám sózzátok, baszki ez annyira nem hangzik jól. - vakarom meg a fejem zavartan, amikor meglátom Mr. Walton alakját közeledni. Nem nagyon van időm reagálni sem. Kezet fogunk, köszöntjük egymást, majd az ajtó felé tekintget én meg felé nézek, de nem látok semmit. Figyelem a szavait, amiben tudatosítja bennem, hogy nem vezethet a lánya, akármennyire is akar, hát jó, akkor már talán elmúlt 12 éves, ha már vezetni akar, talán tud is.
- Mégis hány éves ez a lány, hogy ennyire óvva van a széltől is? - szalad ki a számon, mire egy éles pillantást vet rám a tulaj, de csak rávágja, hogy 20, akkor azt hiszem sima ügyem lesz. Megyünk pár kört, ő boldog lesz, kiszáll és mehet shoppingolni apuci pénzén. Mondjuk nem ítélem el a gazdag szülők gyerekeit én is híres sportoló gyereke vagyok, sosem volt gondunk a pénzzel, talán magamból is indulok ki egy kicsit.
Már kérdezném a következő kérdést, amikor meghallom a türelmetlen hangot felénk közeledni, az apja takarja, így először nem veszem észre, csak bólogatok az utasításokra, amikből már most tudom, hogy nem fogok mindent betartani. Menjünk kemény köröket, de ne olyan gyorsan, nehogy baja legyen, hogy mivan?
Amint kikerül az apja takarásából veszem észre a lányt, aki legnaygobb szerencsémre, nem egy kisiskolás kislány, annál inkább már egész nőnek tűnik. Nem akarom megbámulni, főleg nem az apja előtt, úgy, hogy tudom, eléggé apuci kicsi lánya a pletykák szerint, de persze hiszem ha látom. Érzem,hogy baj lesz, hogy ha tovább bámulom, valamiért megfog és ez nem jó jel, elég csak a szemeibe nézni és sejtem, hogy nem lesz vele könnyű dolgom. Amikor ezt a fater is észreveszi, még szúrósabb tekintettel néz rám.
- Nem vezethet és vedd le róla a szemed Leroux, mert esküszöm… - mutogat, de kirakni nem fog, mert ahhoz túl jó vagyok és ezt ő is nagyon jól tudja, mert a pilótákhoz neki sok köze nincs, beleszólása van, de ebben az évben nem nagyon van olyan, akit a helymre tudna ültetni a csapat, így inkább csak marad a szúrós tekintet és mielőtt folytathatná ülök be a helyemre.
Bekötöm az övem és megvárom, amíg mindent elrendeznek.
- Nem fog vezetni, és még rá sem fogok nézni, bukó van rajta sokat úgysem látok. Na gyere ülj be, megyünk egy két nyugger kört. - kiabálok ki nekik, és rá kacsintok, mert én most nem vetem magamra a védőt, pedig ajánlott lett volna, de mivel nem mehetünk nagyobb tempót nem hinném, hogy szükség van rá.
- Leo, bukó! - nyitja ki az ajtót az egyik mérnök és nyomja a kezembe, hát akkor csak a fejembe nyomom.  

Léon && Angel

MAY I SEE YOU AGAIN SOON

Ha egyszer lesz férjem és gyerekem, sose fogom hagyni, hogy ilyen legyen a férjem a lányával, mert ez egy kicsit azért túlzás. Persze óvni és védeni akar, de nem maradok örökre az a két copfos kislány, aki első játékának nem egy barbiet, hanem inkább egy kocsit választott. Tudom, hogy nehéz lesz majd vele megértetnem, de biztos vagyok benne, hogy ennek nem most jött el az ideje. Na meg persze nem is tudom, hogy egy ilyen beszélgetésnek hogyan is kéne neki állnom, talán majd anyámra kéne hagynom, lehet már ő is soknak érzi ezt az egészet, legalábbis nagyon remélem.
Még sosem találkoztam ezzel a Léon nevű sráccal, így el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet, bár abból ítélve, hogy fiatal biztosan könnyen meggyőzhető lesz. Természetesen a férfiakra könnyű hatni, persze van olyan, akivel kicsit nehezebb, de biztosan megtalálom a módját, hogy elérjem azt, hogy a volán mögé engedjen engem.
Csak megforgatom a szemeimet a hallottakra, na ez azért már túlzás, remélem ezen majd hamar túllendülünk. Valahol ez is igazolja, hogy a fiúknak minden annyival könnyebb, hiszen ha több partnerük van, akkor ők menők lesznek, míg egy nő csak egy olcsó ribanc... és még rengeteg ilyen példa van. Nem is akarom szavakkal méltatni azt, amiket mondott szegény srácnak, jó hogy nem fenyegeti meg azzal, hogy kirakja a csapatból.
Beülök mellé, megvárom míg lezajlanak ezek az érdekes beszélgetések, apám szerencsére siet, így hamar elmegy, ő is kap egy bukót és felveszi én pedig a kezemet a kezére rakom. - Pár dolgot meg kéne beszélnünk, de először illik bemutatkozni. Odette Angelina Walton vagyok. - mondom el neki a nevemet és próbálok a szemébe nézni, már ha ő ezek után majd mer a szemembe nézni. - Szerintem mindketten tudjuk, hogy nem nyugger köröket fogunk menni. - ez lenne az első dolog, amit jobb, ha az elején tisztázunk a másik pedig... hát. Tényleg őszintén érdekel a reakciója. - Vezetni szeretnék. Biztosan megtudjuk ezt valahogy beszélni. - lehet véletlen, hogy kezemet még nem vettem el az övéről vagy szándékos, de... még mindig nem húzom el a kezemet. HA szorul a húrok még a kiskutya szemeket is kénytelen leszek bevetni.

Mindig rendesen végighallgatom mindenki instrukcióját, mintha nem mennék a fejem után ha tudom, hogy nincsen tétje. Legutóbb is olyan egyszerűen léptem le a versenyről, mintha nem lett volna utána megannyi felelősségem, de elmentem, nem bántam meg, mert akkor ott nem mondtam volna szépet, és most is csak bólogatok, mosolygok a szavakra, amik azt akarják megszabni, hogy menjek a pályán egy lánnyal, akinek az az álma, hogy száguldjon egyet, majd menjen a maga dolgára, legalábbis az apja szerint.
Angel, ennyit hajtogatja az apja, szóval vagy ez a neve, vagy valami szállóige nála és imádkozik, de nem is lényeg, mert minden más sokkal érdekesebb, amit mond, lassan menjek és biztonságosan. Ez a versenysport sosem volt teljesen biztonságos, de csak bólintok, egészen addig amíg meg nem jelenik a lánya ,és sikeresen rajta nem felejtem a tekintetem, na még egy mínusz pont a tulajnál, nem baj, kirakni nem szeretne, mert még végig sem mondja a fenyegetést. Mielőtt befejezhetné ülök be a helyemre, és mire bekerülő is, már a kezembe is nyomják a bukót, ami rendesen felveszek.
Meglep, amikor a kezemen landol az övé, meglepetten mérem végig őt, majd a kezünkre siklik a tekintnem és megint az arcára, már ami játszik még belőle.
- Angel, hát ezért mondta az apád folyton, mintha ismernem kellene téged úgy emlegetett. - hasít belém a felismerés. - Léon Leroux, de hívj csak Leo-nak. - a szavai hasonlóan csengenek, mint az apjáé, csak ő nem konkrétan akarja megmondani mit tegyek, csak próbálja sugallni nekem. Kemény, hogy ahogy rám néz szinte megtenném neki, de ettől függetlenül sem akartam 50-es száguldani a pályán, mert lehet hamar megunjuk volna, főleg én.
- Mindketten tudjuk, hogy mit kért az apád, azt viszont nem, hogy én nem vagyok olyan szabálykövető, ha nem versenyről van szó. A pozícióm stabil, az apád nem tud mit kezdeni vele, szóval van egy pontja a pályának, amire nem látnak rá, megkapod a bukóm, de ne törd össze a kocsit, ez a versenyautóm, amit direkt neked kértek, és nehogy azt hidd, hogy nem tudom leblokkolni a kocsit az anyósról is. - mondom neki mielőtt elindítom a kocsit és szépen lassan kigurulok vele a pályára.
- Mond már meg nekem mi a francért véd téged ennyire az apád? Talán cukorból vagy?  - nézek rá egy pillanatra nevetve, mielőtt kilövöm a kocsit, de még egy kicsit lazán, hogy a gumik fel tudjanak melegedni és meglegyen a megfelelő tapadás.

Léon && Angel

MAY I SEE YOU AGAIN SOON

Na jó, tényleg nagyon vártam már ezt a napot és azt, hogy itt lehessek. Sose akarta, hogy lejöjjek és azt sem akarta, hogy bármi közöm legyen ahhoz, amivel foglalkozik én meg nem is tudom miért, de szót fogadtam. Jó ennek volt taktikai oldala is, hiszen ha egy életre eltilt, akkor nem alakultak volna így a dolgok. Tudom, hogy ügyes és tehetséges srác, megvan a kiállása is hozzá és pont úgy néz ki, mint aki jól tolja a dolgot, szóval szemernyi kétségem sincs afelől, hogy mellette biztonságba lennék. Természetesen nem egy megmentésre vágyó hercegnő vagy éppen egy kis picsa vagyok, aki kis izgalomra vágyik, mert apuci pénzét már elköltötte és nincs jobb dolga. Magam is tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb ember megítél és elítél, pedig nem is ismernek.
Helyes... mármint helyesen teszi, hogy bemutatkozik. Persze végigkísérem, ahogyan ránéz a kezemre, de mivel nem érzem, hogy ellenére lenne, így nem veszem el még mindig. A hangja pedig olyan kellemes. Biztosan oda vannak érte a csajok és rengeteg rajongója van. - Nagyon örülök Leo, sokat hallottam már rólad ám. - mosolygok rá kedvesen. Szerintem ha anyámat is megkérdeznénk, ő is tudná, hogy ki ő és milyen eredményei vannak.
Annyira meglep amit mond, hogy még a kezemet is elhúzom és a mosoly az arcomon még szélesebb lesz. Már most érzem, hogy ez a nap mennyire jó lesz és nem fogunk unatkozni az elkövetkezendő időszakban. - Ne félj, tudok ám vezetni és nem is rosszul. - persze az ember azt mond, amit akar és be kell bizonyítanom majd neki, hogy nem hazudok. - Ígérem nem fog semmi baja esni a kocsidnak. Gondolom, hogy mennyit jelent neked az autó és mennyi emlék is fűz hozzá. Vigyázni fogok. - minden egyes szavamat is komolyan gondolom. Szerintem számára ez az autó olyan lehet, mint egy zenésznek a hangja vagy a hangszere. Nekem például az ecseteim ilyen fontosak, amiket még Angliából kaptam, anyám külön nekem készítette és mindegyikbe egy csodás idézet lett gravírozva.
Kérdésére felkuncogok. - Hát ez egy igazán remek kérdés, talán ez egy olyan dolog, amit akkor fogsz megérteni, ha lesz egy lányod. - kuncogok és megvonom a vállamat. Mivel vezet és most van alkalmam, így kicsit jobban megnézem őt. Az arcát már láttam ugye, de... szóval én is nézem a pályát inkább. - Mindig ezt csinálta. - vonom meg a vállam, jó lenne, ha már nőként kezelne és nem egy megvédenivaló kislánynak, de talán majd egy napon. - Mindig is nascar versenyző akartál lenni? - csak csúszik ki a számon a kérdés, bár nem mintha ezzel megbánthatnál és amúgy is érdekel a válasza.

Igen persze be fogok tartani mindent amit vagy hatan kértek tőlem és a versenyautóval majd sétakocsikázni fogok. Na persze.
Amint mindeki megkapta a maga fejmosását, úgy sokadjára végre mindketten a kocsiban vagyunk, és hirtelen érzem magamon a tekintetével együtt a kezét. Jobb lenne ha nem méregetne olyan nagyon azokkal a szemekkel, mert biztos vagyok benne, ha sokáig csinálja akkor hamar bedőlök minden kis szavának. A kérései mondjuk nem olyan nehezen teljesíthetőek, igazából egy percig sem terveztem lassan menni a pályán, mivel az balesetveszélyesebb a többi kocsira nézve és magunkra is, mintha nyomnám neki, a másik, hogy hagyom e vezetni, miért ne.  Nem a pályán fogunk menni,ahol mindenki lát, ennek a pályának van egy jellegzetessége, hogy a hátsó részen, ahova már nem látnak rá a lelátók van egy gyakorlópálya, nem nekünk, de elég szépen lehet rajta nyomni és ma teljesen üres. Úgy tudom azok szoktak ott menni, akik befizetnek, hogy valami izom autót vezetve menneke pár kört jósok pénzért persze.
- A felét se hidd el. - kacagok fel a mondatára, mert rólam elég sokan sok mindent hallhattak, de ki tudja mi az igazság, néha már én sem tudom követni, ki mit gondol rólam, de nem mintha érdekelne.
- Na azt majd meglátjuk. - pillantok rá egy gyorsat mielőtt megint az útra terelem a tekintetem. - Ez a kocsi csak azért fontos nekem, mert holnap verseny lesz és ezzel kellene indulnom, kellenek a pontok. Jövőre új kocsit építenek nekünk, szóval ez csak addig kell, bár utána a tesztelések miatt is jó lenne ha egybe maradna. - vigyorgok rá, enyhe célzással ismét, hogy lehet ne törje össze. Én vagyok a hülye, hogy odaadtam neki, bár van egy sejtésem, hogy nem fog galibát okozni, majd fejfájást az apjának, amint rájön, mert ez ami itt történik sosem marad titokban, főleg nem egy olyan fejes előtt, mint az apja. Mindenhol szeme van a tulajoknak, még akkor is ha ők nem jönnek velünk mindenhova, mert annyira nem követik le a helyszínről az összes versenyt.
A kérdésem csak úgy felszakad belőlem, és teljesen jogosan, mert egy ilyen útra minden földi ember be tud nevezni, ergo nem a legveszélyesebb, bár az is igaz, hogy nem az idei verseny autókkal mennek  és nem mindig versenyzővel, de ha nekik vállalható nem értem Angelnek miért nem.
- Nem valószínű, hogy lesz lányom. - nem fejtegetem neki, hogy még csajozni sincs időm rendesen, nemhogy felcsinálni valakit egészen véletlenül. Persze az idő változik és lehet, hogy majd egyszer még arra adom a fejem, hogy legyen valakim, de ha így is lesz, talán nem fogom túlzásba vinni a féltést, mert csak arra jó, hogy fellázad titokban a kisasszony, mint a mellékelt ábra mutatja,itt mellettem.
- Nem, igazából sokáig nem ezt a sportot akartam csinálni, de amikor először kimentem a nagybátyám versenyére, akkor vitt el az élet ebbe az irányba, akkor még csak 10 éves voltam, azóta tudom, hogy autóversenyző akarok lenni és szerintem ez a széria az ami nekem való. - sokáig nem hittem, hogy így van, de elég erősen küzdöttem és most mégis itt vagyok.
- Hadd találjam ki, neked is vannak ilyen hajlamaid gondolom az apád érdeklődése miatt, de mivel lány vagynem tetszik neki az ötlet, hogy egy ilyen mozgó koporsóba csücsülj be. - a második körnél tartunk és már érzem, hogy sokkal jobb a gomu hőmérséklete, így megnyomom a gázt és csak lazán társalgok tovább, amíg a kocsi felgyorsul és még nem a teljes teljesítményét préseli ki magából, mert addig ma nem fogjuk túráztatni.  

Léon && Angel

MAY I SEE YOU AGAIN SOON

Tudom, hogy ha enged majd vezetni, akkor azt majd apám úgyis megtudja, de hiszek abban, hogy nem fogja kirakni a csapatból és ha amúgy is ismerne apám, akkor tudja, hogy megoldom… ahogy mindig. Nem lenne nehéz megnyugtatnom, hiszen könnyű vele bánni, anya is tudja, hogy hogyan kell kezelni, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Ő bezzeg enged és hagy is vezetni, nem csinálja azt, amit apa, pedig biztos vagyok benne, hogy ő is ugyanúgy félt engem. Amúgy ahogy egyre idősebb lesz az ember úgy jön rá olyan dolgokra is, amit gyerekként még nem értett. Anya a karrierje miatt nem szült másik gyereket, ez hangozhat önzőn, de szerintem jó döntést hozott, hiszen a rengeteg munka mellett érthető, hogy egy gyerekre van ideje csak.
Érdekes, pedig semmi rosszat nem hallottam róla csak jólat, de aranyos a kacagása, lemerem fogadni, hogy humora is van. Nagyon sok embernek nincs és olyan borzalmas, amikor egy karót nyelt emberrel kell összezárva lenned akár kint vagy bent. De calahol megértem, nagyon sok rosszindulatú ember van a világon, akik szívesen mondanak mindent az emberre, csakhogy megkapják a megfelelő figyelmet… az ilyen emberek szánalmasak.
- Kihívás elfogadva. - bebizonyítom én neki, hogy jól vezetek, csak ülhessek a kormány mögé, leesik majd az álla. De amit utána mond az meglep. Ebbe így nem is gondoltam bele, hogy nem ragaszkodnak érzelmileg a dolgokhoz, ez biztos olyan pasis dolog lehet, bár annyira nem is lényeges jelenleg. - Nem lesz baja, ígérem! - bár nem mintha hihetne nekem, hiszen még csak nem is ismer engem, csak most ültettek be mellé, biztosan egy gazdag kis csitrinek gondolhat, bár nem tűnik ilyen előítéletes embernek, szerintem jó arc leget a magánéletben is.
Elég határozottnak tűnik, de nem mintha az én dolgom lenne, én se szeretnék gyereket egyelőre, hiszen suliba járok, mellette kéne majd karriert is csinálnom. Meg na nem mintha annyira pasizós csaj lennék, bár remekül tudom őket lekoptatni, biztosan külön díjat is kapnék ezért a remek képességemért. Ezt most inkább csak ennyiben is hagyom, nem szeretnék belemenni ebbe a témába és amúgy sincs semmi közöm hozzá.
Igazán érdekelt a válasza, vártam hogy mit fog felelni a kérdésemre.- Remekül hangzik, örülök, hogy megtaláltad az utad.- én nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi akarok lenni vagy mi az ami érdekelne és talán most sem tudom annyira biztosan, de úgy gondolom, hogy ráfogok én is jönni. Kicsit talán irigylem, engem elég sok minden érdekel még, csak nem tudtam még megtalálni az utam, de erre jó a szak, amin vagyok.
Felkuncogok azon, amit mond, részben igaz, legalábbis jól látja a helyzetet. - És sokkal nehezebb egyedüli lányaként, ha fiú lennék már biztosan előbb elhozott volna, de sajnos évekbe telt. - sóhajtok egy nagyot. Szomorú belegondolni, hogy milyen sokat kellett rágnom a fülét, hogy itt lehessek és ha tehetné már inkább magával vitt volna engem, hogy ne is legyek itt. - Amúgy köszönöm, hogy ilyen vagy. Szerintem senki más nem engedne vezetni. - mosolygok rá, biztos vagyok benne, hogy a többi srác még csak el sem gondolkodott volna, hogy átadja a kormányt. - Szóval jövök neked eggyel és mindenképp megfogom hálálni ám.

Totálisan kattant a csaj, hogy még arra is rávesz, hogy a tulaj ellen menjek, de mivel a főnök is kértem, hogy ne engedjem a volán mögé még jobban vonz a tiltott dolog. Nem tudom mennyire béna, hogy ennyire nem akarják, de én pont ezért vagyok kíváncsi rá, mert már éget a vágy, hogy lássam, valóban minek is tiltják. ennek persze az is lehet az oka, hogy annyira jó, hogy nem akarják, hogy ezt bárki lássa, ne adj isten vérszemet kapjon és ebbe az irányba akarjon mozogni, isten ments, hogy még egy tehetség legyen itt ugye?
- Csak aztán nehogy nagyot mondj itt nekem. - nézek rá még mindig felhúzott szemöldökkel, mert kételkedek, egészen addig fogok is, amíg nem látom mit tud, szóval ez tényleg csak akkor fog eldőlni, amikor már látom őt vezetni. - Vigyázz is, drága mulatság lenne apádnak egy új kocsi. - a tulajok utálják ha törjük a kocsit, de elég gyakran összejön, mert nem kis pénz van abba, hogy egy ilyen gépet felújítsanak, szóval tényleg jobb ha vigyáz rá a kisasszony.
A körözés közben egy kicsit belemélyedünk olyan dolgokba, amiről nem nagyon szokás beszélni az első találkozáskor, az, hogy nem vágyok gyerekre, nem azt jelenti, hogy sosem lesz,  de mostanában biztosan nem és nem is látom magamat apának a jövőben sem, de minden változhat, e még egyelőre ez a felállás van a fejemben.
- Igazából az álmaim találtak hozzám, mert addig nem tudtam, hogy mit akarok igazán, addig nem jött velem szembe egy ilyen szépség. - ütögettem meg óvatosan a kormányt vigyorogva. Nem ez a kocsi az én szívem csücske, hanem a parkolóban álló Ferrari, ami olyan atom hanggal szánkázik végig New York utcáin is, hogy félek, hogy kihívják rám a zsarukat olykor.
- Valószínűleg neked más fele van az utad, ennyi idősen úgyis mindegy mit akarsz, apád jól keresztbe tett azzal, hogy nem kezdett el időben felkészítettni. - ezek tények, aki nem kezd el kisiskolás korában gokart versenyeken részt venni, abból nehezen válik versenyző, mert a licenceket nem fogja tudni megszerezni, mindegy mennyi pénze van. - De ha jó vagy, akkor még meg tudjuk oldani, hogy a kis házi versenyeken megmutasd, hogy nem bánsz kesztyűs kézzel senkivel a volán mögött. - kacsintok rá, mielőtt kilövöm a gépet a fenekünk alól és olyan szépen kezdünk el suhanni, a motor csodás hangja felbőg és máris nem tartjuk azt a sebességet, amit kérem tőlünk, milyen szomorú. Néha oda pillantok rá, figyelem a tekintetét, de nem szarja össze magát, sőt, ami tetszik és már mosolyogva vizslatom olykor az arcát, ami a bukó mögött talán nyugodtnak tűnik, de nem tudok megítélni rendesen.
- Ha az apád nem szólt volna rám, olyan határozottan, hogy a kislánya vagy, akkor most tudnám mivel hálálhatnád meg, és nem nem azzal, mire először gondolnál, én még a normálisabb fajta srácból vagyok szerintem. - vonom meg a vállam, mielőtt lehúzódok a nagy pálya melletti gyakorlóra, ami tök üresen áll, mert ma tudtommal senki nem bérelte ki.
- Na szépségem, most vedd le azt a bukót és add ide nekem, cserélni fogunk, mert ha észrevesznek, akkor ne egyből szóljanak ránk, hogy offos a dolog csak majd akkor kapjuk a lebaszást, amikor már kiélted magad. - félreállok de nem állítom le a kocsit, csak lekapom magamról a bukót és kiszállok, hogy átsétáljak az ő oldalára és kinyissam neki az ajtót.

Léon && Angel

MAY I SEE YOU AGAIN SOON

Na majd megmutatom neki, most már csak azért is megmutatom neki, hogy nem csak a szám nagy. Nekem is vannak olyan barátaim és ismerőseim, akiknek van hasonló autójuk és tudnak olyan helyeket, ahol lehet vezetni nyugodtan és nem kell hozzá pálya. Persze ezzel nem nagyon szoktam senkinek sem dicsekedni és biztos vagyok benne, hogy ha otthon megtudnák, akkor sose engednének már el senkivel. A drága lenne apámnak egy új kocsi megjegyzésre pedig megforgatom a szemeimet csak, de legalább már túllendültünk ezen a témán végre.
- Örülj neki Leo. - jó lehet neki, hogy megtalálták az álmai, de én sem vagyok annyira elkeseredve és nem is gondolom úgy, hogy veszett úgy lennék. Mindenkinek egyszer meg kell találnia a maga útját és álmait.
Elmosolyodom. - Oh, nekem egyáltalán nem célom versenyzőnek lenni vagy ezt csinálni, amit te Leo. - kuncogok. Lehet félreértett engem, nem ez az álmom. Néha elgondolkodom, hogy talán a festés talán sokkal több számomra, mint egy hobbi és anyám szerint ügyes és tehetséges is vagyok. Senkinek nem szoktam megmutatni a családomon kívül a festményeimet. - Tényleg nem ebben van a jövöm, inkább maradok hosszútávon az ecseteknél. - oh, ezt nem is igazán akartam elejteni, de talán csak elengedi a füle mellett, nem is hiszem, hogy annyira érdekelné ez a téma őt.
Nem szoktam én semmi rosszra gondolni, de most sikerült feltüzelnie az érdeklődésemet, szóval nem fogom kibírni... - Most már kénytelen leszel elmondani Leo, hogy mire gondoltál és kérlek ne kezelj apám miatt egy kényes hercegnőnek. - mivel vezet, így tudom, hogy nem fog tudni rám figyelni majd, de én ennek ellenére is rá nézek. - És elég makacs vagyok, szóval tényleg el kell mondanod, hogy mivel tudom majd meghálálni. - persze ezt sem tudja, azonban majd rájön, most már semmiképp sem hagyom, hogy titok maradjon előttem a hála módja. Fogalmam sincs, hogy mire gondolhatott, de úgyis kiderítem majd.
Csak bólintok és leveszem a bukómat és mire levettem ő már meg is jelent és ki is nyitotta az ajtót nekem. - Köszönöm. - mosolygok rá és felveszem az ő bukóját és átülök az ő oldalára. Nem fogok én neki csalódást okozni, beállítom az ülést, hogy lábaimmal majd kényelmesen elérjem a pedált, kiroppantom a nyakamat, megvárom míg becsukja az ajtót. - Mennyi időnk is van? - bár ez inkább csak költői kérdés volt, elindulok, megszokom az autót és mikor már úgy érzem, hogy teljesen megszoktam jobban beletaposok a gázba.

Örülök én tényleg örülök annak, hogy rátaláltam erre a sportra a gimiben elég sokan küszködtek anno azzal, hogy mit csináljanak majd az életben, nem könnyű eldönteni, hogy mi legyen az, amivel talán egész életedben foglalkoznod kell. Ha elmész egyetemre, ott éveket tanulsz és nem azért, hogy utána az éles felnőtt létben meggondold magad és máshova vándorolj-. Bár erre is van lehetőség, de akkor elveszik az a sok év, amit a tanulással töltött az ember feleslegesen.
- Pedig esküdni mertem volna azzal a habitussal, amid van, hogy volt ilyen elképzelésed. Akkor mire föl van ez a nagy vezetési mánia, hogy még az apád ellen is simán mész? - vonom fel a szemöldököm, mert akkor nem értem, ha nem akart versenyezni, akkor miért akar most mindenáron vezetni, hogy képes lenne bármit megtenni érte, és még engem is képes bajba keverni, bár ez egy kicsit sem izgat igazából, szóval bármit mond én elfogadom. 
- Festesz? - kérdezem az utolsó szava hallatán, de hogy jön össze egy művész jelleme egy olyan lányéval, aki megveszik azért, hogy egy ilyen izomautót vezessen. Sokszínű az tuti és ez szimpatikus benne nagyon. Bár lenne már valami ami miatt kevésbé lenne az, hogy könnyebben tudjak neki ellenállni, nem mintha nagyon szeretnék, mert bármit kér szinte simán bólintok rá, bevállalom, de ennek az okát majd később kiderítem. 
Felnevetek, hogy milyen kíváncsi ez a lány, akaratos, makacsnak tűnik és kíváncsi. - Szóval kíváncsi vagy. - mosolyodom el, amit nem láthat a bukó alatt, így nem is nézek rá, hogy a szemem se árulja el. - Gyere el velem egy randira. - bököm ki röviden, gyorsan és nem húzva a dolgot. - Mozi este, és nincs kifogás, mert te akartad meghálálni és most megtudni mivel tudnád, szóval ha helyet cseréltünk foglalok helyet. - ez viszonylag könnyen ment, bár nem szokásom ennyire foglalkozni csajokkal, mert nincsen időm arra, hogy mindig külön programokat szervezze, de egy baráti mozizásban még nem kell sokat beleképzelni. 
Félreállok, hogy cserélni tudjunk helyet és bukót, hogy ha valaki elkap minket a tekintetével és ránk pillant, akkor lássa, hogy a helyünkön vagyunk, mert a fejünkön kívül nem sok minden látszik ki az autóból.
Kiszállok és a kezébe nyomom az enyémet és elveszem az övét, amit csak azért veszek fel, hogy az álcánk tökéletes maradjon. Visszaülök, és amint mindent elrendezett én bekötöm magam és háttavetem a fejem, hagyom kibontakozni, de azért éber leszek, hogy ne csináljon semmi hülyeséget, mert nem tudom mit tud és azt nem szeretném, hogy baja essen, mert túlságosan vakmerő voltam azzal, hogy átadtam neki a helyem. 
- Talán vagy 20 perced még szóval nyomd neki. - nem akarom biztatni, de ennyi még pont belefér. Amint a gázba tapos ránézek, nem látom rajta, hogy görcsölne, teljesen nyugodtan vezet miközben azért kiül a testére az élvezet, a lassan szétáradó adrenalin. 
- Nem rossz, de ha nem kapaszkodsz olyan nagyon a kormányba sem fog elveszni a  kezed alól. Laza vagy, de lazulj be jobban és ne hirtelen adj enki ekkore gázt, hanem lassan, hidd le meghálálja. - amikor egy kicsit belassulunk a lábára teszem a kezem, hogy próbáljam egy kicsit segíteni mennyire is kell taposni a gázt. - Valahogy így, dennél jobban ne taposs, lelke van ezeknek a gépeknek, kíméld, és amikor kell szépen lassan nyomd neki, de ne erőltesd, sokan ebbe buknak bele a versenyeken is. 

Léon && Angel

MAY I SEE YOU AGAIN SOON

Hát ez egy nagyon jó kérdés, amire talán még én sem tudom a választ vagy nem olyan tisztán, mint amennyire kéne. Talán az egész mögött az állhat, hogy annyira tilt előle, hogy egyre jobban vonz és egyre inkább meg akarom tenni, sajnos ez az emberekbe van szerintem kódolva, ha nem is mindbe, de a legtöbb emberbe biztosan. Egész kicsi korom óta érdekelnek az autók, mindig is szerettem az autós filmeket, szerettem nézni, hogy szétszednek az autókat aztán pedig összeraknak, érdekes téma. - Tudod lehet a tiltás az, ami ennyire csábít engem. Ha nem tiltana ennyire, lehet nem is érdekelne. - vonom meg a vállam, sajnos ez a legőszintébb válaszom erre. Kicsit azért jó érzés, hogy nem egy kényes hercegnőnek, hanem inkább egy kis vadócnak néz engem.
Következő kérdése viszont meglep, nem gondoltam volna, hogy felfigyel majd erre a kis megjegyzésemre. - Igen. - mondom halkan, bár ezt nem sok embernek szoktam elmondani, még a barátaimnak se igazán. Sose éreztem elég jónak a festményeimet, hogy bárkinek is megmutassam a családomon kívül. - De nem igazán szoktam mondani senkinek, megmutatni se igazán szoktam a festményeimet. - jobb őszintének lenni vele, meg hát nincs is miért hazudnom neki. Emellett még azt sem hiszem, hogy fogunk nagyon találkozni ezután, biztosan már várja, hogy szabaduljon tőlem és mehessen a dolgára, felkészülni vagy valami.
Na jó, így már lehet hogy nem csak egyszer fogunk találkozni, na nem mintha bánnám a felajánlást, tényleg megérdemel valami hálát, ha már a tiltás ellenére a kormány mögé fog engedni, azonban eléggé meglep azzal, amit mond. Most azért kicsit örülök, hogy rajtam van a bukó, mert akaratom ellenére is elpirultam. Talán... kicsit... - Rendben! - vágom rá egyből, mindenfajta gondolkodás nélkül. Magamat is meglepem, nem mintha gyakran hívtak el volna eddig randira, talán kettő-három randi volt és mindegyik borzalmas volt. - De én választok filmet majd. - ha nem lenne rajtam a bukó, akkor biztosan kiölteném rá a nyelvemet. Egyébként nem csajos filmet választanék, hanem valami horrort inkább.
Aztán megtörténik a helycsere, egyre nagyobb izgalomba jövök és érzem, ahogy testemben szétárad az adrenalin és szavaira figyelek az út mellett. Nem szorítom a kormányt, ellazulok és amikor a keze a lábamra téved hirtelen meleg érzés terjed szét a lábamban az érintése körül. - Taníts mester. - mondom kuncogva. - Ezt azért meg tudnám szokni. - hirtelen már magam sem értem, hogy ezt mire is mondom, így azonnal újra szóra nyitom a számat, mielőtt bármit is mondhatna. - Mármint a vezetésre értem veled. - szeretném, ha megtudnám állítani az időt, ha nem telne le soha ez a húsz perc, de lassan a végéhez közeledünk és tudom, hogy le kell vennem majd a bukót és ki kell szállnom mellőle....

Felhúzott szemöldökkel mosolygok rá, bár ebből sokat nem lát, mert a védőfelszerelés tökéletes takarja az összes mimikai kifejezést az arcomról. De a hanglejtésem igencsak érdeklődővé válik, szóval onnan kiveheti milyen kifejezés van az arcomon.
- Tiltás, féltés, ki hogyan hívja. - mondom neki lazán, mert a tiltás nem biztos, hogy rossz szándékból van. Tudok olyan rivális csapat vezetőről, akinek valami óriási baleset van a háta mögött és nem hajlandó a családtagjait beprotezsálni ebbe a sportba, pedig tudom, hogy van egy unokaöccse és egy fia, akik megőrülnek a kocsikért, nyilván ha ebben nőttek fel, de még csak a garázs közelébe is ritkán látni őket.
- Amennyire nagy az önbizalmad afelé, hogy jól vezetsz, amit elvileg nem is annyira akarsz majd továbbvinni a jövőben, annál kisebb abban, hogy jó vagy abban, amit meg szeretsz. Ki érti a nőket. - hallom, hogy nem szívesen beszél róla, talán most nem is faggatom tovább a festészetről, mert meg akarja hálálni a leendő tettem, amit nem hagyhatok szó nélkül, főleg, hogy szinte kikönyörgi, vagy inkább eléri, hogy előálljak valakivel. Azaz lesz második találka, amikor majd beszélhetünk arról, ami az ő hobbija, mindegy, hogy akarja e vagy sem, ha szereti, akkor legyen sokkal bizakodóbb azzal kapcsolatban.
- Nana. - nevetek fel hangosan a megindult határozottságára. - Nekem való hála lesz, nekem kellene választani nem? - kérdezem még mindig nevetve beszéd közben. - De lásd, hogy ebben is milyen jófej vagyok, majd kinézünk valamit közösen, hogy senki ne aludjon be a másik áltaválasztot filmen. - az alku az alku és ez egy elég jó döntésnek tűnik.
Amint átül a helyemre egy kicsit én is izgulni kezdek, de nem miatta, hanem, hogy egyben maradjunk, mert nem nézem ki belőle azt amit mondott, de látnom kell, hogy igazam is legyen. Amint a pályára érünk nyomni kezdi, el látom pár instrukcióval, mert nem rossz de tapasztalata határozottan nincs, de ez nem olyan könnyen vezethető autó, ami bárkinek megy így meglepően jól teljesít. Kezemmel segíteni akarok neki a pedál taposásában, de talán kicsit túlságosan is közeledek, ami félreérthető lehet neki. Mégis az ő szavaira nevetek fel és azzal együtt veszem le róla a kezem.
- Ahha, már nem magyarázkodsz, de azért ne mond majd el neki, hogy nem volt elég, hogy átadtam a helyet a lányának, még tanítottam is. - meg simán letapiztam, mondjuk azért ennél sokkal meredekebb is tehettem volna, de ismernek, tudják, hogy az nem én vagyok. - Ha apád egy kicsit rugalmasabb és rá tudod venni, hogy egy kevésbé izmos autóba ülj be mellém ha nagyon száguldani akarsz, akkor benne vagyok. Te mondtad, hogy sokat hallottál rólam, és ha a tulaj sokat beszél egy versenyzőről, akkor általában nem szokott olyan rosszakat mondani, elvére még itt vagyok. - még amíg meg nem tudja mit tettem.
Amikor letelik egy pár kör jelzem neki, hogy menjünk vissza a korábbi cserénk helyére, és amint lehajt kikötöm magam és kiszállok. Mielőtt visszacserélnek a bukót ránézek, egy pillanatra elveszek a szemeiben, de mosolyogva adok neki egy pacsit, a mihez tartás végett és vetem be magam a helyemre, visszaigazítva mindent az én méreteimre.
- Akkor nézzük meg mennyire fognak kinyírni, amíg megyünk még pár kört nézz filmet de címet ne csak a műfajt és legyen meglepi amit választunk vagyis én csak félig. - indítom el kocsit előre és elindulunk a levezető körökre.

Léon && Angel

MAY I SEE YOU AGAIN SOON

Tudom, hogy ő nem fogja megérteni mert nem abban él, amiben én élek és nem is várom el tőle. Nem nehéz azt hinni, hogy félt engem, de minden olyan dologtól eltilt, ami szerinte veszélyes, persze megértem, hogy ez nem egy olyan ártalmatlan szórakozás, de jó kezekben vagyok és amúgy sem eshet semmi bajom. - Lényegtelen. - ennyivel zárom le ezt a témát, nem szeretnék erről tovább beszélni és foglalkozni sem apámmal, kicsit kezdek ebbe az egészbe belefáradni, nem is érdemel ennyi figyelmet.
Felvonom a szemöldökömet a kijelentésére. - Nektek sem kell mindent értenetek férfiaknak, nem megoldandó rejtvények vagyunk. - forgatom meg a szemeimet. Ez az én dolgom és nekem kell tudnom ezt. Sose értettem ezt a pasikban, hogy miért kell mindent érteniük, mintha annyira fontos lenne, vannak olyan dolgok, amiket csak egyszerűen nem kell megérteni. A festés az egy olyan dolog, ami kicsit menedék számomra, szeretem lefesteni az érzelmeimet vagy a különleges pillanatokat, talán ez egy olyan pillanat lesz, amit megfogok örökíteni egy vásznon.
Csak felvonom a szemöldökömet erre az egészre. - Szóval mindent akarsz, nem csak hogy elmenjek veled moziba, azt hittem ez maga lesz a hála. - kuncogok fel, de nekem mindegy, hát legyen úgy, ahogy csak ő akarja, jobban belegondolva talán igaza van. - Legyen hát akkor így Leo. - nyugtázom és kész.
Nem tudom eldönteni, hogy most ezzel a megnyilvánulásommal mindent elrontottam vagy most azt hiszi, hogy én is egy olyan rajongó kislány vagyok, aki elolvad az érintésétől. Mert nem így van, egyáltalán nincs is rám semmilyen hatással és mikor elveszi a kezét, akkor csak fellélegzem... legalábbis fellélegzem, nem? De! Mindegy is, nem is lényeges. - Nyugi, semmit sem fogok neki mondani, nem kell ezen aggódod, lakat lesz a számon. - persze ha tehetném, akkor imitálnám is neki a kezemmel, hogy eldobom annak a lakatnak a kulcsát. Persze a felvetése nem hangzik rosszul, szívesen vezetnék vele, azonban. - Nem szeretném a szükségesnél tovább rabolni az idődet, biztos van jobb dolgod is, mint engem pesztrálni. - vonom meg a vállamat.
Jelzésére úgy teszek, ahogy szeretné, nem is ellenkezek és nem is makacskodok, odamegyek arra a helyre, ahol egyszer már helyet cseréltünk. Kiszállok leveszem a bukóját és visszaadom neki, majd természetesen tartom a szemkontaktust vele, majd pacsizok vele. Kicsit fura... ez az egész.
Hát legyen akkor így. - Horror. Én horrort szeretnék nézni, ha nincs ellenedre és már tudom is, hogy mit. - mosolygok rá. Megvárom a levezető körök végét, addig is csendben maradok. Csak élvezem az élményt, a sebességet és az adrenalint.

Jó, értem az apuci téma nem a kedvence, a hangjából kiveszem, mert ez a hülye bukó semmi mást nem enged láttatni belőle, bár így könnyebben el tudja takarni az érzéseit, mert nagyon szar emberismerő vagyok, túlságosan kevés időt szántam az emberekre.
- Mi pasik szeretnénk mindent érteni, hogy ne kerüljünk gázos szituációkba, ne kezdjünk el olyannak udvarolni, aki már az elején nyilvánvaló, hogy vagy kattant lesz, vagy bonyolult. Sok mindent meg akarnánk érteni, de más kérdése, hogy nem fogunk. - vonom meg a vállam, elvégre nem is terveztem sosem kiigazodni a nőkben, főleg, hogy nem is nagyon volt igazán barátnőm, vagyis de de így utólag belegondolva nem lehetett annyira komoly ha egy másik kontinensre költöztem és meg sem hatott a szakítás azóta. Régen volt, bár akkor az valamiért működött.
- Versenyző vagyok, mindenhol én akarok győzni, de mondom benne vagyok a közös megegyezésben, az talán fair, főleg, hogy eljössz velem, nem akarhatok rögtön ilyen sokat tőled. - de kicsit olyan érzésem lesz, mintha megbántottam volna, vagy elűzném ettől az egésztől a túlzott akaratommal, végülis belemegy, szóval ez megbeszélve, mielőtt végleg átadnám neki a kormányt.
- Nem vagyok félős, ha kirak van másik három csapat, aki akar, de szeretem ezt a csapatot, főleg, hogy látom milyen szuper tagja van ha még nem is aktívan. - bólintok felé, és megigazítom az ülésem, mert az anyós ülés itt annyira nem a kényelemre van szabva.
- Amikor nem tudtam hány éves vagy és milyen, akkor féltem, hogy bébiszittert kell játszanom, de határozottan nem így lett. Szólj és intézzük neked a kocsit és pályát, engem meg vegyél alapnak, minden barátságnak kell alap, szóval fektessük le. - bíztató mosolyt eresztek felé, amiből csak a szemem láthatja, de nem biztos,hogy engem néz vezetés közben.
Miután kiszállunk, kap egy pacsit, de csak, hogy hirtelen jöt zavarom elüldözzem messzire, mert túl sokat idézők el a szemeibe. Mivel most teljesen jól látom az arcát, látom, hogy nem tudja hova tenni, hát én sem, csak úgy jött.
- Akkor horrort nézünk, de szólok, hogy férfi létemre elég beszari vagyok, ha horror filmről van szó. - nevetek fel ezúttal nem vettem vissza a sisakom, így felé pillantok miközben megjegyzem ezt az apró infó. - Ha sikítást hallasz majd a moziban ne magad mögé nézz hanem mellé. De benne vagyok. - amint ezt megbeszéltük beáll egy kis csend, ami fura, mert végig beszéltünk,de mintha a közeledő találkánk, vagy a mostani vége egy kicsit rányomta volna  bélyegét a jelenlegi helyzetünkre.
A garázs előtt megállok, de most én nyúlok a keze után, úgy, ahogy ő az elején. - Ha nem akarsz nem kell elmennünk, nem tartozol nekem semmivel, hálálkodni sem kell, jól éreztem magam és remélem te is. - el is engedem őt, mert közben közeledik felénk az apja, aki mosolyogva tapsol, bár fogalmam sincs mire fel.
- Kicsit gyors volt az első pár kör, de aztán nagyjából biztonságosnak tűntetek. - teszi a vállamra a kezét, miközben még ki sem tudok szállni, mert ő hamarabb hajol be, mint ki tudnék szállni.

Léon && Angel

MAY I SEE YOU AGAIN SOON

Erre csak kicsit felszökik a szemöldököm és hirtelen nem is tudom, hogy mit mondhatnék vagy mit reagálhatnék erre. Persze én nem szeretném, ha nem barátkozna velem és nem mondom, hogy nem túrnék bele szívesen a hajába, mert megtenném szívesen... tudjátok ez valami olyasmi női dolog, amit nem tudunk megállni valamiért. - Minden nő bonyolult, ahogy minden férfi is. Tudod... semi sem fekete vagy fehér. Tudom ez olyan klisés. - azonban ha jobban belegondol, akkor tudni fogja, hogy igazam van. Sajnos tényleg mindenki bonyolult és rajtunk áll, hogy mennyit vállalunk be a másikért. Azonban most így jobban belegondolva... meg akar ismerni engem? Esetleg tetsz... nem, biztos nem. Barátkozni akar, Odette szedd össze magad.
Van benne valami, ami egyszerre vonz és mégis taszít, hiszen ha elkezdek vele barátkozni, akkor csak bajt hozok a fejére, nem hiszem, hogy apám ezt olyan jó szemmel nézni vagy örülne neki, hogy csapata egyik tagjával barátkozom. Ebből a vezetés dologból is olyan nagy ügyet csinál, nem is merek belegondolni, hogy mit csinálna ha megtudná, hogy elmegyek vele moziba. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kiakadna és meggondolatlan lenne. - Viszont ezt teljes titokban kell tartani és nem azért, amire gondolsz. - remélem érteni fogja, hogy nem őt akarom titkolni vagy szégyellném, hogy vele mutatkozom, mindössze tényleg nem szeretnék bajt hozni a fejére. Így is elég sokat vállalt értem, kezdve ott, hogy enged vezetni, ha pedig apám ezt megtudná, akkor itt biztos kitörne a balhé, amit jobb is lenne elkerülni.
Felvonom a szemöldököm. - Leo, nem szeretném ha másik csapatba mennél, ahogyan ő sem és köszönöm, jól esik. - valamiért az ajkamba haraptam, de szerencsére ezt ő nem látja hála ennek a bukónak, de jó hogy rajtam van még mindig. Tényleg nagyon jól esett ez az elismerés és nagyon feldobta a napom és a kedvem, pedig nem hittem volna, hogy ezt lehetséges tetézni még valahova, de neki ez is sikerült.
Akkor jól gondoltam, csak barátkozni akar, nem is értem hogy mit gondoltam. - Örülök, hogy lett egy ilyen barátom, nem sokan büszkélkedhetnek ilyennel ám. - kuncogok. Jó érzés ez az egész, jó vele beszélgetni, jó vele lenni és jó volt mellette ülve beszélgetni. Ilyen szavak után még könnyebb volt ellazulni és a tanult dolgokat alkalmazni. Örülök, hogy lett egy ilyen ügyes és tapasztalt mentorom. - De biztosan élni fogok ezzel a felajánlással. - bököm még neki oda, hiszen ha tényleg szívesen teszi, akkor nincs miért nemet mondanom.
Kár, hogy lejárt az idő és hogy ki kell szállni és elillan ez a pillanat is. Sokkal szívesebben ülnék mellette egész délután és vezetnék még, de tudom, hogy így is a tűzzel játszunk és nem kéne tovább folytatni.
Felkuncogok azon, amit mond. Mélyen a szemeibe nézek és elmosolyodom. - Megfoghatod a kezem az ijesztő részeknél Leo, nem fogom senkinek sem elmondani. - suttogom neki és még adok neki egy kacsintást is. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt bármelyik másik fiú tudná, akkor örökre ezzel cukkolnák és eléggé szimpatikus benne, hogy ezt elmondta. Nem hiszem, hogy ezt sokan megtették volna, hiszen nem szoktak csak úgy ilyeneket mondani másoknak.
Az érintése meglep és nem egy olyan kellemetlen meglepetés formájában, sokkal inkább az ellenkezője. - Leo, szeretnék elmenni veled és egyáltalán nem erőlteted. - mondom neki lágyan, nem is értem, hogy miért fordult meg ilyen a fejében. Jól éreztem magam vele ma délután.
Aztán apám kezét és hangját hallom meg, csak sóhajtok egyet, hangulatgyilkos. - Na én mentem, hagyom hogy megtörténjen a nagyfiús beszélgetés. - kis gúny van a hangomban, ami teljes mértékben apámnak szól. - Köszönöm az élményt Léon, legalább picit sikerült megvalósítani az álmom. Legyen kellemes napod. - direkt válok ilyen hivatalosság és távolságtartóvá, remélem ezzel kicsit segítek a helyzetén és nem fog rászállni teljesen... leveszem a bukót és az ülésre rakom, majd elmegyek átöltözni és taxit fogni magamnak, hogy ne apámmal kelljen mennem... most nem vagyok rá hangolódva.