“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

Eljöttem egy new york-i éjszakai versenyre Evelyn-nel a régi szép idők és a tesós program jegyében. Valami elhagyatott raktárépület parkolójában volt a találkozó, aztán innen indulnak majd a menetek. Erre a szakaszra ritkán tévednek olyanok, akik útban lennének vagy fel akarnák nyomni a társaságot az illegális verseny miatt. Jártam már több ilyenen is, amióta ide cuccoltam, de még egy olyanon sem, amire a húgom is elkísért volna.
Ez egy újabb ismeretlen terep volt, ismeretlen résztvevőkkel, akik közé ügyesen be kell kerülni. Megismerni az itteni szokásokat, mivel hogy ez nem LA. Ismerek már pár tagot, de nem eleget ahhoz, hogy minden infóm meglegyen és elég versenyre kapjak meghívót valamilyen formában. Ha nem tudok róla, nem tudok indulni sem, ami szopás lenne. Ennél nincs is jobb keresetkiegészítés és szórakozási lehetőség egyszerre. Időnként nem árt megtúráztatni a motort.
A hangulat jónak mondható, nem épp karneváli, de azért nem is egy gyászmenet. Szép kis tömeg összegyűlt mind a sofőrök, mind a nézők részéről. Fullosak voltak a verdák és a csajok is. Bár erre már nem bikinis időjárás van, hogy lenge cuccokban flangáljanak, de egy jól megválasztott nadrág is sejtetni engedi a formás fenekeket.
Kivéve a húgomét. Aki csak ránéz, kikaparom a szemét. Egyrészt a testvérem, szóval senki se gusztálja, mert nem a húsboltban van. Másrészt foglalt a kis szöszi bébibogyó, és igencsak oda van a faszijáért, úgyhogy le lehet kopni. Senki mellé nem ül be egy körre, nem fogad el italt sem. Velem van. Ezt gyorsan sikerült letisztázni a próbálkozóknál.

- Mesélj nekem a vállalkozásodról. Hogy állsz vele? - vetettem át a karomat a kis töpörtyű vállán.
- Nem bántad meg, hogy belevágtál és buktad az apuci szeme fénye státuszt? - vigyorogtam rá aljas elégedettséggel. Közben teszünk egy kör sétát a környéken az emberek és a kocsik között.
- Nem rossz, nem rossz. De egyik sem érhet a Challenger nyomába. - csóváltam meg a fejem gúnyos ciccegéssel.
- Persze a külső nem minden. Az a lelke, ami a motorháztető alatt lapul. Csak hogy a kis cicusom közel 700 lóerővel dorombol. - győzelemre tervezték. Kevés igazi kihívója akad.

Evelyn & Aaron

Legutoljára nem is tudnám megmondani, hogy mikor voltam ilyen versenyen. Egyszer talán meglátogattam egyet, mééég… nem is tudom, talán az ideköltözésem után nem sokkal. De egyedül, autó nélkül annyira nem volt nagy buli. Persze tök jó a hangulat, de mint mindenhol, itt is vannak nyomulós barmok, akik egy egyszerű nemből baromi nehezen értenek. Viszont ma nem magam voltam, hanem velem jött Aaron is, az együtt lógás és tesós program jegyében. Nem vagyunk a tipikus, összenőtt páros, mindenki éli a saját életét, de a baromságok küldözgetése, illetve az egymásért való kiállás nálunk is megvan.
Emiatt hamar rendre lett utasítva kb mindenki, hogy nem, az én seggem nem „jó abban a gatyában”, akkor se, ha amúgy igen. Vele jöttem, vele megyek haza. Nem akarok ingyen fuvart, nem akarok versenykört menni valakivel, nem szeretnék ismeretlen eredetű piát, és pláne ne taperoljon senki, úgy meg aztán pláne, hogy nem is akarom. Nem lettem volna vevő rá amúgy sem, Ronnie meg még úgy sem, ráadásul egyébként is foglalt vagyok. Nagy betűkkel, aláhúzva, kiemelve, meg minden, amit csak akarnak, hogy meglássák.

-Ha leborotválnám a fejem és pink tüsi hajam lenne is apa szeme fénye lennék. –pedig amúgy igazán sosem voltam. Ava már megkapta ezt a szerepet.
-De amúgy iszonyatosan fut a szekér, és egy percig se bántam, hogy idecuccoltam és mindenkinek ellent mondva belevágtam a Melange-ba. Épp átszervezést tartok, mivel Remy adott egy baromi jó ötletet. Szerinte a vállalkozásom lehetne amolyan művész közvetítő. összehozhatnék cégeket művészekkel, akik tervezhetnének nekik dolgokat, zenekarokat fellépési helyszínekkel, de amúgy akár még menedzserekkel vagy producerekkel is. Elég sokféle embert ismerek, és a nagyrészük ezekben a körökben mozog. Zene, rajz, festészet, grafika, tetoválás… -néztem rá egy lelkes mosollyal, végig pásztázva a körülöttünk lévő autókat.
-Szóval ha van ismerősöd, aki igénybe vehetne minket, csak terjeszd az igét bátyó. -ennyit igazán megtehetsz a kedvenc húgodért.
-De magabiztos valaki. Még a végén feltörlik veled a padlót. –néztem rá egy hitetlen vigyorral, de végül megráztam a fejemet.
-De ha nekem is olyan autóm lenne, ami durván 4,5 másodperc alatt gyorsul nulláról százra, nekem is nagy lenne a pofám. Meg a pofám is. Tényleg csak nézni fogjuk őket? –vontam fel a szemöldököm, szórakozottan. Nem szarral gurigázik a kis szerelme, az tuti. Ráadásul Ronnie jó sofőr, szinte az egyik legjobb, akit csak ismerek. Magabiztos, és tudja, mit csinál.
-Na és anyáék mit szóltak, hogy tényleg itt telepedtél le, hogy kaszkadőrös öngyilkos jelölt legyél? –néztem fel rá kérdőn, bizonytalanul rágcsálva az alsó ajkamat. Továbbra is utálom a gondolatot…

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Aztamindenit. De nagyképű itt valaki. Mikor is lett ekkora arcod, hugi? - csóváltam meg a fejemet rosszallóan.
- Ez a New York! Teljesen megrontott téged. - vigyorogtam le rá aljasul.
- Szóval a pasid mindenben üzleti okoska, nem csak a vendéglátásban. - húztam el a számat tudálékos képet vágva.
- De amúgy ez a művész közvetítő jól hangzik. Illene a kis elvarázsolt világodhoz. És ha valaki, te jól tudnád csinálni. Sok adottságod megvan hozzá. - nem hiába vagyunk mi testvérek. A jég hátán is megélünk, nem is akárhogy.
- Ha valakinek egy kipattintott, díjnyertes fogkrém reklámos, de nem hivatásos modell kell, vagy megfestene egy kaliforniai félistent, tudod a számom. - mutattam végig magamon egy hanyag, de elegáns mozdulattal.
- De egye penész, ezen kívül is terjesztem az igét. Mindent a kedvenc kis hugicámért. - mert ugyebár nincs másik.
- Hé! Velem aztán nem lesz semmiféle padlótörlés. Bízom a kocsimban és magamban is. - előbb a homlokom ráncoltam, aztán elégedetten kihúztam magam.
A kérdésére aztán elgondolkodó képet vágtam, majd elnevettem magam.
- Nem. Dehogy. Úgy ismersz? Nem bírnám ki. - hogy csak néző legyek. Engem gyárilag baszottul nem így raktak össze. Versenyzésre szomjazok.
- Ismered az otthoniakat. - írtam le egy karikát a szemeimmel.
- New York-kal nem volt gondjuk, csak a szerintük kamikaze melóval. De hát ez van, majd megbékélnek. Nem tudom, mit kell előre fosni mindenen. Szeretem csinálni, jól fizet. Mi kell még? - vonogattam a vállamat. Tényleg értetlenül álltam az egész előtt. Megértem, hogy féltenek, nagyon aranyos tőlük, de annyira felesleges. Ha meg kell dögleni, tök mindegy, hogy mit csinálok, akkor is meg fog történni.
- Azt már tudom, hogy a palid elég jó arc, volt szerencsém hozzá. - ő intézte anno a szállást, amikor ide kerültem, így eleve megkerülhetetlen lett volna, hogy találkozzunk.
- De hogy ismerkedtetek meg? És hogy szedted fel? Nekem eléggé külön világnak tűntök. Mint a tűz és a víz kb. - pillantottam a húgomra, aztán a tekintetem újra a kocsikat vizsgálgatta.
- Mi lenne, ha nyernék neked egy verdát? Megspórolnék neked egy csomó pénzt, és időt is, amit csak elbasznátok a nézegetéssel. Na melyik tetszik? - tártam szét a karjaimat magabiztos vigyorral.

Evelyn & Aaron

-Eddig is ekkora arcom volt, csak eltakarta az egod, így nem tudott tündökölni. -néztem fel rá egy finom és nőies nyelvöltéssel kísérve.
-Tudom, hogy ez neked új, de logikának hívják. -engedtem meg magamnak egy aljas félmosolyt a megjegyzéséért cserébe.
-Köszi! Sokat jelent, hogy ezt mondod. Nem tudom, hogy van-e ilyen, vagy tényleg ő találta-e fel a jelenséget, de jó lenne, ha összehozhatnám valahogy az üzleti életet a művészekkel. És nem a kizsákmányolós formában. -attól hányni tudnék. De a támogatásáért cserébe azért kapott egy hálás mosolyt.
-Aaaaw, imádlak. -pislogtam fel rá megjátszott rajongással.
-De amúgy akkor én szólok. Férfi modellből kevés van, és tényleg fotogén az a hülye fejed. -ez vitathatatlan. Ronnie remek alapanyag lenne nekem ahhoz, hogy fotózgathassam.
-Na kinek is van nagy arca? -forgattam meg a szemeimet. De én sem hiszem, hogy annyira feltörölné vele bárki is a padlót. Ahhoz túl tehetséges.
-Helyes, már kezdtem aggódni, hogy csak bámulni fogunk. -és nem pedig száguldani. Régen volt részem ilyesmiben. Ritkán megyek haza, és ők is ritkán jönnek, ráadásul csak ünnepekre szoktak, az meg nem alkalmas ezekre a magánakciókra.
-Én is aggódom érted. De tudom, hogy tudod, mit csinálsz. De ha túl veszélyes lenne, tényleg hátrálj ki inkább. Semmi sem ér annyit, hogy belehalj, vagy megnyomorodj. -szerintem ez utóbbi nagyobb büntetés.
-Ha beindul a dolog és nagyobb dobásaid lesznek, biztos büszkék lesznek rád, vagy legalább megenyhülnek. Nem mindenki lehet multinak dolgozó informatikus családanya. -a tökéletesnek vélt gyerek szerepe a nővérünké lett, de talán pont miatta nem kellett nekünk ezt az utat járni. Emiatt részben hálás vagyok, másrészt viszont megkérdezném tőle néha, hogy tényleg boldog-e így és teljes élete van-e.
-Hm? -néztem fel rá, amint megszólalt, kirángatva engem a gondolataimból.
-Remy a legjobb arc. -pontosítottam a megfogalmazáson.
-Együtt szorultunk be a lakásához tartozó liftbe. Épp egy barátnőmhöz mentem, amikor ő is ment fel. Tartotta nekem az ajtót, aztán a lift megállt, mert elment az áram az épületben. Beszélgettünk, kiderült, hogy elég sok bennünk a közös világlátás és ízlés terén. Aztán a pocket coffee-s megmentő szerepét magamra vállaltam, amikor adtam neki a csokiból, így cserébe meghívott kávézni. Jól éreztük magunkat együtt, így a kávé után elmentünk sétálni. Később megmutatta a munkahelyét, elmentünk egy baráti sátrazásra a Saxomuch-os srácokkal, meg az én barátnőimmel, segített nekem megtanulni normálisan vezetni és parkolni izomautókkal, elrángattam magammal falat festeni a Valhalla-ba... és végül eljutottunk karaokézni is. -néztem fel rá, egy apró szünetet tartva.
-És hát... végül is abban a sokkal kevésbé túlgondolós állapotunkban, nem tudtuk tovább játszani, hogy mi csak barátok vagyunk, és azok is szeretnénk maradni. Sosem akartam igazán csak a barátja lenni, és ő sem az enyém, így végül megtört közöttünk a jég, aztán elhívott randizni. Most pedig már együtt vagyunk. Nagyon friss a dolog, és tudom, hogy nagyon másnak tűnünk, de nagyon boldog vagyok mellette. Szerintem nem kell, hogy valaki a tökéletes másod legyen ahhoz, hogy megértsétek egymást. Ha elfogadod olyannak, amilyen, ha az alap gondolkodásmódotok, a jövőképetek és az ízlésetek egy jó része megegyezik, akkor szerintem nincs ebben semmi para. Az első randinkon például megnéztük a moziban az új Fűrészt, mert mindkettőnket érdekelt, aztán beültünk egy olasz étterembe utána. Végre azt érzem, hogy azt kapom, amit én is beleadok. Remy egy nagyon-nagyon jó ember, figyelmes pasi és tényleg érdekli, hogy mi van velem. Mivel porallergiám van, így még növényeket is szerzett be a lakására, sőt! A hó végén elvisz egy hüllő expora, hogy megvehessem magamnak végre az áhított axolotl-t. -néztem fel rá hatalmas, lelkes szemekkel, egy végtelenül boldog, elvarázsolt mosollyal. Szerintem a végtelenségig tudnék áradozni róla, hogy mennyire nagyon imádom őt. Már akkor így volt, amikor még csak "barátok" voltunk.
-Komolyan mondod?! -néztem rá elképedve.
-És mi van, ha fel kell tenned a bébidet tétnek, aztán mégis elveszítjük?! -neeeem akarom ezt.
-De öhm... az a Chevrolet Corvette gyakorlatilag az álomautóm. -böktem a fejemmel a lilásan csillogó, amúgy feketének tűnő szépség felé.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Bocsi, hugi. - a hatalmas egóm nevében is.
- Hű, váó! Még sosem hallottam róla. - de humorodnál vagy ma, kistesó.
- Szimpatikusan és korrektül hangzik. Aki pedig rád néz és szóba áll veled, elolvad a cukiságodtól. Senki sem gondolná, hogy bárkit is ki akarsz zsákmányolni. Szerintem nyert ügyed van. Már a puszta lényed miatt is bíznék benned és szívesen dolgoznék veled. Az hogy művész lélek vagy és szakmailag is jól össze tudod rakni, csak a hab a tortán. Ráadásul egyedien és hiánypótlón hangzik. Ki ne akarna a része lenni?  - a művészek szeretik az ilyen különc megoldásokat, vagy nem? Ez a közvetítős koncepció pedig nem jár mindenféle kötelezettséggel, amit aztán egyik fél sem tud vagy akar teljesíteni. De nem értek hozzá, szóval én csak a laikus lelkesedő vagyok.
- Bármikor szívesen pózolok neked. Vagy majd valamelyik leendő csinos fotós kolleginádnak. - néztem le rá a szemöldökeimet vonogatva.
- Neked van nagy arcod. Az enyém pont ideális. - simítottam végig az államon elégedett képet vágva.
- Ejj, Evelynke. Hát úgy ismersz engem? - azzal, hogy kigúvad a szemünk a bámulástól, nem nyerünk semmit.
- Mondanám, hogy a "mondás" szerint sose hátrálj meg, de ezt megígérhetem. Ha túl gázos a helyzet, akkor majd dobbantok. De addig is had élvezzem ki, hogy végre azt csinálhatom, amit imádok! Imádok élni, van annyi eszem, hogy ne akarjam kockára tenni. - se megnyomorodni, se meghalni nem terveztem.
- Őszintén? Igazából pont leszarom, hogy anyáék vagy bárki mit gondol. Ez az én életem, csak magamnak kell megfelelnem. - tudom javasolni bárkinek.
- Helyes. Maradjon is így. Ha rosszul bánik veled, átrendezem azt a legjobb arcát. - bár ez a Remington gyerek nem tűnik seggfejnek, de az a bizonyos látszat ugye.
- MI!??? Ne már!!!! Tudsz parkolni!? És nem csak megboldogult öreganyánk kispolákjával? Beszarás! Hát ezt látnom kell! - ha nem is itt és most, de belátható időn belül. Evelyn és a hátsókerekes, bivaly teljesítményes kocsikázás. Ezt nevezem!
- Fűrész. Érdekes randi film. Kár, hogy a húgom vagy basszameg. - csóváltam a fejemet felháborodva ciccegve.
- De viccet félre. Örülök, ha boldog vagy vele. Még ha el is pocsékolja azt a szegény Mustang-ot, akkor is. Aranyosak vagytok együtt. - villantottam rá egy mosolyt.
- Bírom az axikat. - ő jó gazda lenne, velem ellentétben. Néha nekem is jó lenne, ha inkább engem tartana el valaki. Őkirályi felségemet.
- Komolyan hát! Ha kell, felteszem. Mert hogy kizárt, hogy elveszítsem. Ne legyél már ennyire kishitű, károgó vészmadár. Tudom, mit csinálok. - böktem finoman oldalba a könyökömmel.
- Ch'. Na szép! De gyorsan túltetted magad a drámai helyzetemen. Tipikus nő. Tipikus nő. - ennyit arról, hogy jaj mi lesz szegény Ronnie szegény Challengerével.
- Szóval Chevrolet Corvette. - bólogattam, közelebb sétálva hozzá Evelyn-nel, szemügyre véve a fényezést, a belső teret, a gumikat, a felniket, mindent is.
- Nem rossz. - állapítottam meg végül. A színe viszont kellően rettenetes, hogy a húgomat lázba hozza.
- Na gyere! Kerítsük elő a gazdáját, aztán elnyerem neked. Talán nem valami beszari kis csicskalángos a gazdája, aki nem meri feltenni. Akkor baromi csalódott leszek. Már pedig nem akarok csalódni a new york-i versenyzőkben. Olyan illúzióromboló lenne, ha vissza kellene járnom csak ezért LA-be, most hogy kezd megmelegedni a seggem a Nagy Almában. - terelgettem a tesómat a közeli csoportosulás felé.
- Hali! Melyikőtöké az a verda? - böktem hátra a vállam felett a hüvelykujjammal a chevy irányába.

Evelyn & Aaron

-Vagy lehet, hogy pont emiatt lennék jó kizsákmányoló, nem? -néztem fel rá kérdőn. Senki sem gondolná rólam, hogy bárkinek is rosszat akarok, annyira ártatlan meg elveszett fejem van. De közben meg igazából tényleg nem lennék képes ilyenekre. Túlságosan kedves és visszafogott vagyok ehhez.
-Igen, remélem én is, hogy így fogják gondolni majd mások is. Szerintem ilyen nem igazán van még egy, és nem az a cél, hogy ellopjam a pénzüket. Arra gondoltunk, hogy úgy lenne, hogy valaki felkeres, és a sikeres együttműködés után, a különféle művészek gázsija után kapnék x százalék részesedést. Így mindenki nyer, mert nem kell fix összegeket nekem adniuk, ha ők ezzel nem nyernek úgymond semmit. -az hatalmas zsebmetszés lenne.
-Oh, van egy nagyon csinos és szép fotós asszisztensem. -haraptam be az alsó ajkamat egy vigyorral.
-A pofád a nagy... -forgattam meg a szemeimet. Bocs, Ronnie, de az élet csajos oldala már csak ilyen.
-Hát nem tudom, Aaronka. Ha kocsikról, vagy csajokról van szó... -a bámulásban verhetetlen vagy.
-Szuper, nekem ennyi elég. -néztem rá teljesen komolyan. Ha nem akarja kinyírni magát, mert felelőtlenül elvállal minden faszságot, az már egy nagyon-nagyon jó jel. Örülök, ha így gondolja, és nem akar semmibe sem csak úgy beleugrani. Ha én vagyok impulzív és spontán, akkor fogalmam sincs, hogy a bátyám micsoda, mert ő egy teljesen új szintre fejlesztette ezt. Anyáék véleményével kapcsolatban pedig csak egyetérteni tudtam vele, mivel ha annyira foglalkoztatna bármelyikünket is, most nem állnánk itt.
Csak a szemeimet forgattam egy hitetlen, de azért hálás mosollyal a kommentárjára. Nem hinném, hogy csalódnék Remy-ben, és átverne, vagy rosszul bánna velem.
-Mhm, hála neki. Szóval örömmel megmutatom! Csak figyelj és ámulj!! -dörzsölgettem össze a tenyereimet Hókuszpókot megszégyenítő mód.
-Szerencse, hogy a húgod vagyok, vagy valószínűleg már nem beszélnénk... -nem hiszem, hogy amúgy ténylegesen el tudnánk viselni egymás személyiségét. Túl hasonló, mégis annyira más, ami már zavaró.
-Hjajj, hagyd már azt a szegény Mustangot... -forgattam meg a szemeimet. Szegény Remy. Nem mindenki egy száguldozó állat.
-De köszi szépen! Sokat jelent, hogy ezt gondolod! -villantottam meg én is egy díjnyertes Wolf-mosolyt.
-A legcukibbak. Lélekállatom. -meg a lajhár, de amióta valaki elrontotta nekem ennek a kettőnek a keverékét, inkább nem gondolok bele.
-Dehooogy, csak igazat adok neked, elvégre nagyon jó sofőr vagy, és nem egy versenyen vettél már részt. -pislogtam ártatlan, angyali mosollyal.
Csendben figyeltem, ahogy jobban szemügyre vette a kis drágát, míg végül megállapította, hogy nem rossz.
-Mi?! Komolyan?! -néztem rá hatalmas szemekkel. Én azt hittem, csak hülyülsz...
-Hát az elég szánalmas lenne. Ha már New York a város, ami sosem alszik, meg minden ilyen baromság, igazán lehetnek a lakói bevállalósak és bátrak. -indultam el az általa kiválasztott kiscsoportos foglalkozás felé.
Érdeklődve néztem végig rajtuk, majd vissza Aaron-ra.
-Az enyém. -lépett elő egy magas, inkább magát szexinek tartó, mint ténylegesen is az típusú srác a tömegből.
-Mi az, csak nem akar egy kört a verdával a kislány? Nincs ingyen, de biztosan meg tudunk egyezni a megfelelő árban. -erre a mondatra aztán automatikusan behúzódtam félig Ronnie mögé, mivel utálom az ilyen nyomulós, egyértelműen és leplezetlenül gusztáló csávókat.
-Jajj, nem kell ennyire játszani az agyadat cica, akinek ilyen cucca van, az a figyelemre hajt, én csak megadom, amire vágysz. -terült el egy elégedett vigyor az arcán.
-Akkor se vágynék a figyelmedre, ha az utolsó pasi lennél a földön... -mormogtam magam elé egy szemforgatással.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Csúcs! - siklott a tekintetem a felszólalóra. Legalább felvállalta, már az is valami. Sokan ilyenkor elkezdenek sunnyogni, nehogy kiderüljön, hogy övüké a kocsi, aztán versenyezni kelljen vagy valami. A legtöbbeknek csak a szája nagy, arcoskodni jönnek, de a mögöttes teljesítmény az nuku.
- Nem egyet, hanem az összeset. Nélküled. A saját verdájával. Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni. - amiben nem Evelyn a tét. Nem kell félnie, itt vagyok. Senki sem érhet hozzá egy ujjal sem.
- Akadj le a tesómról. - de aztán Eve is lekoptatta.
- Akkor ezt meg is dumáltuk. Végre visszatérhetünk a tárgyhoz. - csaptam össze a tenyereimet izgatott, széles vigyorral, de azért a szemeim komolyságot tükröztek.
- Remélem, nem csak villogós matchbox-nak tartod a kocsidat, hanem szoktál versenyezni is. Gurulj velem egyet! Te... vagy akármelyik haverod, akinek van elég vér a pucájában. - járattam végig rajtuk a mutatóujjamat.
- A tét az okádék színű Chevy, ami valamiért bejön a húgomnak. Cserébe felteszek egy ezerszer értékesebb Challenger-t. - böktem a nem messze parkoló bébim irányába.
- Csak nyerhetsz, nem? Neked ez hazai pálya, én viszont még csak nem rég költöztem a városba Los Angeles-ből. És a Dodge fair ajánlat, hogy megérje bevállalni. De persze ha begyulladtál, nekem az is okés. Akkor nincs üzlet. És ez a "cica" örökre gyáva seggfejként fog emlékezni rátok, akiket a bátyja a puszta nézésével kipicsázott. Vaaaagy! - húztam aljas vigyorra a számat.
- Tököt növesztetek rohadt gyorsan, valaki viszi a másik kocsiját, aztán akár még haverok is lehetünk. Ha bukod a Corvette-t, bármikor nyerek neked helyette valami másikat, ha ezen paráznál. - nem gond. Jó sofőr és versenyző vagyok. Ha nem az egyik legjobb.
- De nagy arcod van, Los Angeles. Mutsd mit tudsz! - már majdnem szólásra nyitottam a számat, hogy akkor ezt igennek vehetem-e, amikor a tulaj vinnyogni kezdett. Faszom...
- Ne már srácok! Én nem akarok a kocsim nélkül hazamenni innen!! - jó hogy nem már toporzékolt is a melák.
- Ne csináld már!
- De csinálom! Nem a ti verdátokra pályázik!
- Attól még, hogy a tiéd a tét, nem kell neked vezetned! És nem kell hogy a Corvette versenyezzen a Dodge-val. Igaz?
- Igaz. Akármelyikőtök ellen kiállok, akármelyik kocsi ellen. Ez nem személyes, hanem verseny. Ha már itt vagyunk, egy gyorsulási versenyen, úgy illik, hogy produkáljunk is valamit, ne csak a faszunkat verjük, nem? - de!
- Jól mondja a srác!
- Hát nem is tudom...
- Talán nem bízol bennem, Freddie? Bármikor leverem ezt a szőke faszarcút!
- Úúúúh. Áucs. Látod!? Bármikor lever. Dobd már be azt a szart a közösbe! Melyik részét nem hallottad annak, hogy utána szerzek neked másikat!? De a húgomnak nagyon kell ez a kocsi, ráadásul pont ebben a színben. Most! Nem érek rátok egész este. - haladjunk már a szentségit. A dráma kedvéért még az órám lapját is megkocogtattam.
- Jó! Benne vagyok! Csináljuk! De Pete vezet!
- Nekem aztán tök mindegy. - rándítottam egyet a vállamon.
- Csak utána nincs rinyálás és visszatáncolás, különben nem haverok leszünk, hanem szimplán szétverem a képedet. Aztán se kocsi, se csajozás. - bár lehet, hogy ha átrendezném az arcát jobban nézne ki, mint most.
- Nem ma kezdtük, csíra. Tartjuk magunkat a megállapodáshoz.
- Na sasolj! Ezen az úton mentek végig. Kb. egyenes szakasz. A végén van egy régi raktár, annak a parkolójában megfordultok és jöttök vissza. Aki előbb célba ér, az nyer. Világos?
- Ja. Vettem. Tiszta sor. - bólintottam.
- Készen állsz, hugi!? - átszellemülten vigyorogtam le rá, közben elindultam vele a Challenger-hez. Meg sem kérdezem, hogy akar-e utas lenni, mert a végén még megsértődne a feltételezés miatt is. Csikorgó gumik, forró benzingőz, sebesség és adrenalin. Ki ne akarna a részese lenni?

Evelyn & Aaron

Megkönnyebbült sóhajjal fogadtam Aaron megnyilvánulását, hogy a srác igazán leakadhat rólam. Viszont legszívesebben oldalba vágtam volna, amikor okádék színűnek nevezte álmaim autóját. Tudom, hogy sokaknak ez a lilás fényű, amúgy feketének ható külső nem a kedvence, mert este alig látszik a szín, de napközben meg szemrákot tud okozni. De szerintem hozzám kellően passzolna, elég bohém és amúgy is ez a kedvenc autóm ever. Bár arra nem számítottam, hogy ma nyerünk is egyet. Úgyhogy csak megforgattam belül a szemeimet erre az egészre.
Még mindig rossz volt hallani, hogy a Chevy-ért cserébe feltette a saját autóját, de Ronnie baromi jó sofőr, szóval emiatt nem aggódtam. Tény, hogy neki ez még új pálya, de ő nagyon jól tud tájékozódni, szóval nem olyan, mint az egy háztömb körül eltévedő kishúga. Felvont szemöldökkel néztem végig a srácokon, amikor megint belekeveredtem az érvelésbe, mint valaki, aki arra fog emlékezni, hogy ezek a díszgyökerek a tesója nézésétől beszartak. Hát... amúgy szerintem simán megvan rá az esély, tekintve, hogy a fent említett bátyámnak elég nagy beszélőkéje van.
Aztán arra is rájöttem, hogy ennek a nagydarab hülyének a haverját össze kellene kötni Azi-val, aki engem Princess LA-nek hív. A szájkaratéjukat csendben hallgattam, néha bedobva egy ártatlan mosolygást és néhány szép pislogást a Chevy-re, hátha ez meghozza a kedvüket ahhoz, hogy "leverjék" Ronnie-t. Végül csak beadták a derekukat, szóval amint belementek és megállapították az útvonalat meg azt a nyilvánvaló tényt, hogy aki előbb beér, az nyer, máris elindultunk vissza a Challenger-hez.
-Mhm, naná. Már egy pillanatra megijedtem, hogy elfelejtettem, hogy kell beszélni. -címeztem neki egy aljas vigyort.
-De amúgy már azt hittem, azt találják ki, hogy ha nekem kell a kocsi, akkor versenyezzek érte én. Szerencsére ennyire nem okosak... -fújtam ki a levegőt megkönnyebbült sóhajjal.
-Szerinted tényleg tartani fogják magukat ahhoz, hogy nem balhéznak, ha elveszítik a kocsit? Valamiért... nem hiszem, hogy igen. -de persze lehet, hogy csak túlgondolom, mert már régen voltam ilyen helyen és régen lökött rajtam egy nagyot az adrenalin, ki tudja.
Amint elértük a kocsit, elfoglaltam a passenger princess helyemet, bekötöttem magam, aztán várakozóan pislogtam Ronnie-re.
-Na készen állsz, hogy jó alaposan bemutatkozz Brooklyn-ban is? -húztam egy cinkos, izgatott, lelkes mosolyra a szám.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Vagy csak paráznak tőled. Elég ciki lenne nekik, ha egy csaj alázná szarrá őket a terepükön. - akkor is, ha ez nem történhet meg. Ők ezt nem tudják, így alap, hogy egó kérdést csinálnak belőle. Szexi amikor egy csaj jól tud vezetni, de azért én is nehezen viselném, ha a földbe döngölne.
- Plusz ha ők megszabják, ki legyen a sofőr kettőnk közül, akkor náluk is a chevy-s idiótának kellett volna bevállalnia. A szája és a kocsija nagyobb, mint ami mögötte van. - ez hamar lejött. Sebaj. A lényeg, hogy a húgomé legyen a főnyeremény, a többit majd én lerendezem velük, ha keménykednek.
- Áááá. Pfff. Dehogy! - vágtam rá a legcsekélyebb habozás nélkül.
- Tök kevés ember tud veszíteni, nem még ekkora tétben. Majd jönnek mindenféle kifogással, magyarázkodással, csalással. A balhé garantált. Még ha csak szájhősködnek is, akkor is be fognak próbálkozni. - kétlem, hogy kulturáltan elfogadnák a vereséget és hagynának békésen elkocsikázni minket. Túl szép lenne, hogy igaz legyen.
Beültünk a kocsiba Eve-vel. Öveket be.
- Még jó hogy. - bólintottam.
Ennek megerősítésére a rajtvonalhoz gurultam a Challengerrel. Átpillantottam a mellettünk felsorakozóra.
- Tényleg a Pete nevű csávó vezet, méghozzá egy 2006-os Pontiac GTO-t. Egyértelműen tuningolt. Király! Legalább nem lesz dög uncsi a menet. Talán még csempészhetünk bele egy kis izgalmat is. Ezt már szeretem. - vigyorogtam cinkosul a tesómra. A hajadat is elhagyod, hugi!
Az a csávó indította a futamot, amelyik felvázolta az útvonalat is. Mondjuk jobb lett volna valami dögös, lenge ruhás csajszi, aki megadja a kellő hangulatot, mint LA-ben, de nem szabad mindig telhetetlennek lenni. A baseball sapkáját használta rajt zászlónak. Amint meglengette, azonnal a gázra léptem. Amúgy is, és a kaszkadőr meló miatt is sokkal jobbak a reflexeim, mint az átlagnak, így pazarul elkaptam a rajtot.
Az elégedett, magabiztos, és nem mellesleg lelkes vigyor továbbra is ott csücsült a képemen. Csak úgy duruzsoltak a szelepek. Imádtam a doromboló hangját a pokoli cicusomnak. Hamarosan ezek is rájönnek, micsoda vadmacskával van dolguk. Nem piszmogtam, de azért a szokásosnál óvatosabban vezettem, mintha egyedül lettem volna. Ez mindig így volt. Evelyn épsége minden győzelemnél és verdánál fontosabb. Challenger ide vagy oda.
- Na bírod még!? - pillantottam a szemem sarkából az utasom irányába. Helyes.
Az elején finomabban toltam neki, had higgye el az a Pete gyerek, hogy megmentheti a haverja seggét, pontosabban a kocsiját. Tőlem aztán biztosan nem! Aztán a visszafelé úton alaposan odaléptem a kicsikének. Ahhoz képest, hogy milyen lehetett volna, egész szoros volt a küzdelem. Pete fasza kis sofőrnek bizonyult, pedig annyira nagy reményeket nem fűztem a gizda gyerekhez. De így is elsőként gurultam át a célvonalon.
- Sima liba. - söprögettem meg a vállamat nagyképűen. Ez az előadás kizárólag a húgomnak szólt, nem az ellenfélnek. Mindig tisztelem azokat, akikkel kiállok. Ez is egy verseny, a sportszerűség, a korrektség nálam elvárt. És a látszat ellenére nem vagyok egy seggfej rohadék. Ezért is ajánlottam fel annak a Freddie fazonnak, hogy ha ezt el is bukja, szívesen nyerek neki másik autót, akár jobbat is. Ezt a húgom és a sebességmámor miatt csináltam, semmi extra genyóság nem munkált bennem az irányukba.
- Gratulálok az új kocsidhoz, hugibugi! Na gyere! Nézzük meg, miféle jelenetet rendeznek nekünk. - forgattam meg a szemeimet már előre.
- Mizu srácok? Remélem van nálatok ajándékozási! - dörzsöltem össze a tenyereimet.
- Hé, Pete. Jól nyomtad. - biccentettem felé elismerően. Nem az ő hibája, hogy nem vagyok kezdő.
- A kulcsot akár át is passzolhatod neki. - böktem a fejemmel Evelyn felé, miközben a Freddie nevű tulajt fixíroztam.
- Aztán megmutathatod, hogy melyiket szerezzem meg neked cserébe. Nagylelkű és nyerő szériában vagyok, használd ki.

Evelyn & Aaron

-Hmmm… ebben lehet valami. –a csajokat általánosságban, legalábbis odahaza azért „tartották”, hogy elindítsák a versenyeket és meglepő tudott lenni, amikor felbukkant egy-egy igazán badass példány, aki leverte a srácokat. Menő lenne, ha én is ilyen lennék, és talán úgy, hogy Remy megtanított értelmesen is parkolni és vezetni egy, az övéhez hasonló, tipikus izom csodát, lehet majd rá esélyem.
-Igen, én is így érzem. Majd jön a szájkarate és a mindenféle kifogásgyár. –az emberek többsége gyűlöl veszíteni, ami érthető is, itt pedig nem kicsi a tétje a dolognak. Még ha Ronnie nyer is egy új kocsit a tulajnak az elvesztett, jövendőbeli Chevy baby-m helyett, biztosan ki lesz akadva, hogy tuti csaltunk és hasonló baromságok.
Kíváncsian átpislogtam a mellettünk álló kocsiba, amikor a bátyám elkezdte felvezetni, hogy pontosan ki, illetve mi lesz az ellenfelünk ma éjszaka. Nem volt semmi a járgány, így csak viszonoztam a lelkes vigyorát.
-Talán ezek a New York-i arcok sem okoznak csalódást és hozzák az elvárt, kaliforniai szintet. –legalábbis bízzunk benne. Ha már egyszer kijöttünk, akkor legyen valami élvezet is.
Miután az útvonalat kijelölő srác indított, a mellettem ülő a lehető legjobb ütemben kapta el az indulás pillanatát, bár annyira nem volt meglepő. Tudtam, hogy Aaron baromi jó sofőr, és nem kételkedtem abban, hogy ő fog győzni. Persze a tuningolt Pontiac azért keményebb ellenfél volt, mint a Chevy lett volna, de így is baromira jól vette az akadályokat a kaszkadőrök gyöngyszeme. A száguldás, az adrenalin, az elsuhanó fények és épületek egyvelege már baromira hiányzott. Na nem csinálnám ezt minden második nap, de ez olyasmi, ami csak a miénk, ez ilyen… tesós dolog volt, Ráadásul kocsik, zene, jó hangulat. Egy kis darab otthon New York szívében.
-Meg se hallottam. –villantottam meg egy győztes, némileg (megjátszottan) hitetlen vigyort. Láttam már autón kívül is versenyezni, amikor nem az utasa, hanem a szurkolója voltam. Ez még mindig nem az a tempó és technika, amit nélkülem tol, de emiatt voltam neki tök hálás valahol. Legalább figyel arra, hogy ne dögöljek meg a száguldás miatt.
Miután beértünk a célba, a nekem szánt műsorra csak a szemeimet forgattam egy hitetlen, halk nevetés kíséretében. Komolyan mondom… nem is ő lenne.
-Aaaaw, most az egyszer elnézem, hogy így hívtál. De csak a Chevy miatt. –ingattam meg a fejemet egy hitetlen, lelkes mosollyal. Követtem őt, hogy aztán a srácokat fixírozhassam. Az én tekintetem is a sofőrre vándorolt, akit épp a haverja baszogatott, mielőtt ideértünk volna.
-Tényleg nagyon ügyes voltál. Klassz verseny volt. –címeztem neki egy elismerő, kedves mosolyt. Szemmel láthatóan azért örült az elismeréseknek, és le is akart volna kezezni a tesómmal, csak ugye a tulaj…
-Na ne szórakozzatok itt! Simán átvertél minket! Azt mondtad, hogy nemrég jöttél ide, így annyira nem is vagy képben a dolgokkal!! De rohadtul nem így tűnt! Ez így nem volt fair. –lobogtatta meg a kocsija kulcsát, amit aztán zsebre is vágott, nyomatékot adva a szavainak, hogy a lilás fényű drágaság nem lesz az enyém.
-Dugd fel magadnak a nagylelkűségedet. Átbasztál!! A Chevy nem megy sehova sem, rohadtul nem volt fair play. Ne akard nekem bemagyarázni, hogy a kocsid veri azt a 2006-os Pontiac-ot. Húzzatok vissza a nyugati partra, hátha ott vevők erre a baromkodásra, amíg még szépen mondom. –fonta össze maga előtt a karját, a tekintetével a többieket pásztázva, hogy vele vannak-e a nagy ágálásban.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Köszi! - viszonozta a sofőr srác a húgom mosolyát. Próbáltam a puszta nézésemmel szuggerálni felé, hogy a kiscsaj még mindig foglalt, de ha nem lenne, akkor is tabu lenne. Nem mellesleg én is megdicsértelek ám, haver. Oda se neki.
Ahogy az várható volt, a Chevy tulaja rögtön problémázni és pattogni kezdett. Hjaj, hogy miért nem lehet soha semmi se egyből egyszerű!?
- Áljj le, Freddie! Tisztességes verseny volt! Győzött. Fogadd el, ez a szabály. Ne gyalázd meg a sportot ilyen suttyó viselkedéssel. Aki nem tud veszíteni, ne járjon ilyen helyekre! - erre mondjuk nem számítottam, de nagyon adtam.
- A haverod jól mondja. Tisztességes győzelem volt. Nem vertem át senkit. Tényleg nem idevalósi vagyok, és nem élek régóta New York-ban. Nem én tehetek róla, hogy kvázi egy egyenes szakaszt választottatok verseny útvonalnak, nem valami bonyolultabbat. Ezen bárki végigment volna még csukott szemmel is. Akár nyer, akár nem. De én nyertem, szóval kérem a kulcsokat. - tartottam ki a markomat várakozón.
- Ha nem akarsz magadnak másik kocsit, felőlem, nekem aztán tök mindegy. De kérem azt, ami engem illet. Ne legyél már faszarc. Főleg, hogy a barátaid tök normálisak. Kicsit te is megerőltethetnéd magad. Ne vedd sértésnek... öö... Pete, ugye!? - siklott tovább a tekintetem.
- Baromi ügyes vagy meg minden, de ráférne a bandátokra egy ütős sofőr. Sokat tanulhatnátok tőlem. És talán én is tőletek. - új város, új kapcsolatok. Ki kell építenem őket, és valahol az alján kell kezdeni, hogy idővel a nagyobb kutyák is számoljanak velem. Ők kezdésnek megtennék.
- Nem gond. Én benne lenn...
- Fogd be, Pete! Nem haverkodunk. És nincs üzlet. Húzzunk el.
- Nézz a húgomra! Nézd meg jól! Most komolyan egy ilyen csaj előtt akarod játszani a hisztis bőgőmasinát!? Ne már, ember! - forgattam meg a szemeimet Evelyn-re mutogatva.
- Hallod, nem azért, de én a helyedben ingyen is odaadtam volna neki!
- Detto.
- Na erről van szó!!! - vagy ez, vagy tényleg szétverem a hülye fejét, ha másból nem ért.
- Jó... legyen... - kelletlen ciccegéssel ugyan, de végül átadta Eve-nek a kocsikulcsot.
- A tiéd, kislány. De nagyon vigyázz rá! Jó kocsi. Ha... ha gondolod megmutogatok benne pár dolgot. - nézett a húgomra várakozón, magára erőltetve egy sokkal jobb arc énjét.
- Menjetek vele pár kört, aztán ha tényleg tetszik, jöhet az a szerződés. - hivatalosan fogjuk csinálni, hogy aztán innentől semmi tulajdonjoga ne legyen hozzá, ha Eve-nek tényleg ez a verda jön be.
- Aztán szerválsz nekem egy kocsit! De minimum valami űrhajó legyen ám!
- Ja. Az lesz. NASA hitelesített. Amelyiket csak akarod. - kúszott egy elégedett vigyor a képemre, ennyivel lerendezve Freddie barátunkat. Nem akartam tovább vele foglalkozni, innen legyen Evyke gondja. A másik két srác számomra érdekesebb volt.
- Melyikőtök a szerelő a csapatban? - néztem végig rajtuk.

Evelyn & Aaron

A kulcsokról aztán hamar áttértünk arra, hogy Ronnie lenne a tökéletes sofőr a kis bandába, így én fél füllel hallgattam őket, a tekintetemmel az elnyert, de egyre távolabb kerülő lilás szerelmemet figyelve. Persze értem, hogy nem akar róla csak úgy lemondani, de a bátyám is megmondta neki, hogy bármikor nyer másikat, plusz amúgy is tisztességes volt a dolog. Na mindegy...
Érdeklődve pislogtam rájuk, amikor meghallottam a "húgom" szót, hogy aztán csak felvont szemöldökkel nézhessek rájuk, enyhén oldalra billentve a fejemet. Egy zavart mosoly jelent meg az arcomon, hogy egyesek ingyen is nekem adták volna a kocsit. Költői túlzásnak éreztem, de azért elég menő volt belegondolni, hogy valakikből ezt váltottam ki. Nincsenek ego problémáim, főleg mostanság, de azért ezt jó volt hallani. Bár nekem jelenleg az a legnagyobb visszajelzés, hogy az az egy ember engem választott.
-Aaaw, köszi szépen. -vettem át a sráctól a kulcsokat egy hálás mosollyal, amiből bőven kijutott a legjobb nagytesónak is.
-Mhm, mindenképp. Nagyon fogok rá vigyázni most, hogy végre olyan autóm lehet, amilyet mindig szerettem volna. -bólogattam nagyokat, egy hatalmas mosollyal nézve vissza Ronnie-ra.
-Oksa. Akkor menjünk is. -pillantottam erre a Freddie srácra, hátra hagyva a tesómat és a srácokat.
-Szóval a tesód tényleg nyerne nekem egy új, sokkal jobb kocsit?
-Hm? -néztem rá kérdőn, megtámaszkodva az autó nyitott ajtójának tetején, elgondolkozva figyelve a tömeget.
-Bármelyiket megnyeri neked. Ronnie über király sofőr, nem igazán akadt párja otthon sem, pedig LA azért nem egy ilyen egyszerű terep. Már... bocsi. -néztem rá bocsánatkérőn.
-Nem gáz. Hallomásból tudjuk, hogy mi megy arra...
-Akkor tudod, hogy tényleg nagyon ért ehhez, és bármit megnyer neked. -bólogattam lelkesen, beszállva a vezető ülésbe.
-Az jó lesz... nem elégszem meg valami szarral, ha már egyszer a tiéd lett ez a szépség. Minimum hat nyelven beszéljen az a kocsi... -egy jót mosolyogtam ezen az egészen.
-Na ééééés... beveszitek a bandába a tesómat is? Garantáltan jól járnátok vele. -néztem rá egy cinkos mosollyal, beindítva a motort, ami szépen fel is bőgött. Zene füleimnek.
-Az attól függ, hogy milyen kocsit szerez nekem. -viszonozta valami bizalomgerjesztőnek szánt, de annyira azért nem az, típusú mosollyal az enyémet.