Már ezer éve halogattunk egy pasis összeülést, mivel eddig a csajok is mindig ott voltak, így ez a mai este pont nem így telt. Kikötés volt, hogy mindenki hagyja otthon a kishúgát, az anyját, a nagymamáját, vagy a nőjét, ha van. Nekem ezek közül egyik se volt, szóval nem volt nehéz eleget tenni ennek. -Tessék, igyatok egy kis szókincset. -raktam le az asztalra egy tálca rövidet, a másik kezemből meg négy sört, amiket sikerült a nyakuknál fogva elegyensúlyoznom idáig a pulttól. Nem vettem volna a kicsi szívemre, ha összetöröm őket. -Na szóval... ki kezdi? A hallgatad szamuráj, a szemmel láthatóan mindjárt felrobbanó bomba, a depressziós kisfiú...? -néztem végig rajtuk felvont szemöldökkel. Rájuk volt írva, hogy valami bajuk van, vagy legalábbis majdnem mindegyikre. Rafe csak simán úgy nézett ki, mint mindig. De mivel nem tűntek úgy, mint akik először szeretnék megosztani, hogy mi a problémájuk, megvontam a vállamat, meghúzva a sörömet. -Akkor majd kezdem én. Épp válok. -dőltem hátra a székemen, magam elé pislogva. -Vagyis... ez így nem igaz. Nem kell elválnom, mert a feleségem sosem volt a feleségem. Én Lena néven ismertem meg öt éve, de kiderült, hogy soha nem is létezett ilyen nevű nő. Szóval most arra várok, hogy az ügyvédem megkerüljön és érvénytelenítesse ezt az egészet, hogy a bíróság kimondja, ez egy érvénytelen, sosem volt dolog. -újabb korty. -Oh, és ez a Lena amúgy Charlotte. Aki megbízta a liftes barátnődet azzal a maszkabállal, ahol nekünk kéne fellépni, ha igent mond. -néztem Remy-re, aztán a többiekre. -Szóval elhívtam a kövi fellépésre, hogy nézze meg. Ne azért mondjon igent, vagy nemet, mert én ott vagyok. -azt mindennél jobban gyűlölném. -Szóóóóval... ki jön?
Hát bassza meg. Őszintén szólva egy részem megkönnyebbült, egy másik pedig úgy szenved, mint egy kivert kutya. A szokásos hangulatomhoz képest most én magam vagyok a mókavonat és valamiért úgy tűnik, hogy a többiek valami hasonlóan fos passzban vannak mégis sikerült összeülnünk, hogy együtt alkoholba fojtsuk minden bajunkat. Aziel jellemzéses felsorolását hallgatva úgy érzem ma igazán mi lehetünk a hely krémje. Így jobban elnézve magunkat ez inkább tűnik egy virrasztásnak, mint egy fasza este kezdetének.. az alkohol nyilván nem oldja meg egyikünk baját sem, de legalább le fogjuk szarni.. Én inkább elveszek egy felest jelezve, hogy ha lehet, akkor ezt most nem én indítanám meg. Meglepetten emelkednek fel a szemöldökeim, amikor kimondja, hogy éppen válófélben van. -Mi a fasz?-bukik ki belőlem miközben még a sör is megáll a kezemben, amivel az első felest készültem leöblíteni. -Azt a büdös kurva élet.-ingatom meg hitetlenkedve a fejemet, miközben próbálom feldolgozni az információkat. Egy ilyen bomba után igazából már nem is tűnik annyira fosnak az amiben én vagyok, bár nem igazán vigasztal a tudat, hogy valakinek rosszabb, mint nekem. Most szívesen belekérdeznék, hogy akkor biztos akar-e a csajjal még valaha találkozni, de gondolom ezt a témát már átrágták Remyvel. Végül anélkül teszem le a sört, hogy ittam volna belőle és inkább elveszek még egy felest. -Jövök én.-mondom és gyorsan le is húzom a kis pohár tartalmát. -Szakítottam Wendyvel. Kibaszott rég óta voltam szerelmes belé, de végülis ismertem. Tudtam, hogy nem az a hűséges típus, szóval kár is volt meglepődni azon, hogy hozzám sem volt az. De befejeztem. Ezt az én gyomrom nem vette be, hogy valaki megfektette a nőmet. Szóval.. ja.. lezártam a dolgot.-igazából még csak nem is a srácra haragszom. Ez Wendy felelőssége lett volna. -A színpad a tiétek.-dőlök hátra én is és most már tényleg eljutok a sörig.
- Kösz. - pillantottam fel Azira, ahogy az italokat szervírozta. Rögtön magamhoz is vettem egy rövidet. A felrobbanó bomba megszólítással felhatalmazva éreztem magamat. Még szerencse, hogy már lenyeltem a piámat, különben biztos, hogy belefulladtam volna, amikor Aziel kijelentette, hogy válik. WTF!? - Miafasz!? - bukott ki egyszerre belőlünk Peter-rel az egyöntetű reakció. - Neked volt feleséged??? - kamilláztam tányérméretű szemekkel. Mondjuk azért ezt illett volna elmondani, ha már közel tíz éve ismerjük egymást, nem!? - Mégis mióta? - oké. Öt éve megismert valakit, akiről kiderült, hogy nem is az, akinek mondta magát. - És... huh... nem tudom, mit kellene mondanom vagy kérdeznem, de... ne siess ennyire! Akarsz róla... mármint... vagyis nem... beszélj még erről légy szíves! - különben elintézné ennyivel a dolgot. - Figyelj, Azi. Nem kell erőltetni azt a fellépést. Szerintem ez így kurva gázos lenne. - cinkes lenne kivitelezni, hogy ne legyen full kellemetlen az egész. Én érezném a fagyos, gyilkos levegőt, és utálom a feszkót. Most meg már csak főleg az hiányozna az életemből. Aztán Peter is benyögte, hogy (végre) szakított Wendy-vel. Jó kis este lesz ez. - Jó döntést hoztál, még ha most nagyon szar is. - néztem rá együttérzőn. - Megértelek. Az előző barátnőmmel négy évig voltunk együtt, aztán megcsalt, mert hogy nem figyeltem rá eléggé. Ebben lehetett igaza, a munkám egy kiszámíthatatlan gyilkos faszság. De... ez senkit se jogosít fel erre. Volt bűntudatom miatta, mert sosem csak egy hibás van, de nem tudtam volna megbocsátani neki, hiába kérte. A szakítás volt az egyetlen megoldás. Soha többé nem lett volna ugyanolyan. - jobb, hogy nem húzta tovább a dolgokat Wendy-vel. Csak tönkretette volna magát. Sajnos van, amit muszáj inkább elengedni. - Te se passzolj ilyen gyorsan. Hogy vagy most? - néztem Peter-re. - Ja és Evelyn nem a liftes barátnőm, hanem a barátnőm. Feladtam... - tudom, hogy mit mondtam Azielnek Evivel és ezzel az egésszel kapcsolatban, de... - Már nem tudom tovább kizárni és ignorálni őt. Megőrülnék, ha mással látnám, főleg, hogy tudom, hogy ő is mit érez. A legnagyobb baromság lett volna, ha ezek után erőltetem ezt a barátkozós faszságot. - aztán persze most az tűnik a legnagyobb baromságnak, hogy ebbe belementem. Utálom...
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Peter Panborne and Rafe Clyborne imádják a posztod
A banda úgy döntött, hogy összeáll egy hétvégi lazulásra, de az innen-onnan érkező félinfókból és közvetített hangulatból arra lehetett következtetni, hogy mindenkinek van valami újdonság az életében, amiről beszélne. Bár lehet, meghalt valaki, csak még én nem tudok róla, és azt tervezik, hogy együtt majd meglepnek engem is a gyászhírrel. Legalábbis kicsit ez volt az érzésem, amikor leültem a fancsali képű srácok közé, úgyhogy jó előre felvérteztem magam egy whiskyvel, meg egy kísérő sörrel. Egyébként tényleg érdekel, kivel mi a helyzet, csak közben elgondolkodom, mégis mi a franc van, közeleg a világvége, vagy mi, hogy mindhármuknak egyszerre dőlt össze a világ, és zuhantak mély depresszióba? Mondjuk én már lassan öt éve folyamatosan úszom a szartengerrel, úgyhogy üdv itt minden új tagnak!
Igazából csak kapkodom a fejem egyikről a másikra, míg próbálom minden új hírüket megemészteni, mert hát vannak itt olyan újdonságok is, amik várhatóak voltak, és csak gratulálni tudok hozzá, még ha csak magamban is, és hallok olyat is, amitől majdnem leesek a székről.
- Hogy mi van?? Te nős vagy? - Az állam valahol a padlón van, de nem megyek utána, mert a sorozatos megdöbbenéseknek még nincs vége. - Te sem tudtad? - fordulok Azieltől Remyhez. Oké, hogy én még csak három éve ismerem őket, ez a házasság meg lehet már lassan öt éves, és rég tönkre is ment, de hát ha még Fellowes sem tudott róla, pedig ők már vagy tíz éve együtt zenélnek, hát az már magában is meglepő. - És Ev ismeri az asszonyt? - ráncolom a homlokomat a továbbiakra a tervezett fellépésről. Összezavarodtam.
- Jól döntöttél – állapítom meg egyszerűen Peter felé fordulva, amint ő is ránk zúdítja a szakításuk hírét. Nem passzoltak azzal a csajjal. Nem mintha láttam volna őket valaha együtt, de hát egyértelműen nem egyformán álltak ehhez a kapcsolathoz, vagy nem ugyanazt várták tőle. Kár erőltetni valamit, ami nem megy. - És tudod, mit mondanak, hogy lehet a legkönnyebben túltenni magadat egy kapcsolaton, nem? - küldök felé egy grimasz szerű vigyort, aztán Azielre is, aki végül is hasonló helyzetben van a kamu nejével, vagy mi. Én azért megemelem feléjük az üvegemet amolyan biztatásképpen, aztán kortyolok a sörömből. Tőlem jobb párkapcsolati tippeket úgysem kaphatnak ennél, mert már a gimi óta nem volt barátnőm, semmi vagy senki komoly legalábbis. Mióta eljöttem Chicagoból, Eden az első, akivel azt érzem, hogy akár működhetne is valami, talán mert ő jelenleg jobban ismer bárki másnál. Viszont Remy bejelentése ismét új irányba tereli a gondolataimat.
- Az igen! Gratulálok! De most miért próbálsz bennünket meggyőzni arról, hogy ennek így kellett történnie? Mi ezt eddig is tudtuk. - De komolyan, miért magyarázkodik? - Miért kellett volna erővel maradni a barátságnál, ha többet éreztek? - vonok vállat, és kicsit nyersnek hathatnak a szavaim, de igazából csak próbálom megérteni őt. Illetve azt, hogy miért úgy jelenti ezt be, mintha bármi gond lenne azzal, hogy hivatalosan is együtt van Evelynnel. Vagy csak nekem tűnik úgy, hogy még magát is győzködi ennek helyességéről?
"What do I do when my love is away? Does it worry you to be alone? How do I feel by the end of the day? Are you sad because you're on your own? No, I get by with a little help from my friends.Mm, get high with a little help from my friends."♫
-Biztosíthatok mindenkit, hogy ezt meg kellett tanulnotok már elég régen, de elmagyarázom, ha ezen múlik. -hogy miafasz. -Öhm... öt éve ismertem meg, és rá egy évre elvettem, szóval... négy éve. -bólogattam némi fejszámolás után Remy kérdésére, hogy mióta is volt a feleségem ez a LenaCharlotte. -Hát... nem tudom, mit lehetne még. Tényleg ennyi volt. Eljött hozzám a Luciferbe, hogy vezessem körbe. Persze ekkorra már nagyjából összeraktam, hogy Evelyn róla beszélhetett. Most nyíló cég, francia nő, tematikus bigyó imádat, és hasonlók. Meg ugye helyszín keresés. Szóval felhoztam konkrétan a nevét, és onnantól nem tudta tovább játszani. Adtam neki lehetőséget arra előtte a beszélgetés során, hogy elmondja, hogy ki ő, de tovább ferdített, amíg le nem bukott... -sóhajtottam lemondóan, meghúzva a sörömet. -Ez jófej tőled, köszi. De öhm... biztos? Nekem nem gáz ám, el tudok vonatkoztatni... -mondjuk a nőt nem tudom, el tudna-e. -Ismeri... végül is ja. A cége megnyitójának a mindenféle cuccait a csajra bízta. -így helytálló, hogy ismeri az "asszonyt." -Nézzétek... nem akarok úgy csinálni, mintha teljesen földhöz vágott volna, mert... mert nem. Persze, nagyon rossz, hogy átbaszott és konkrétan egy tök más néven, más sztorival etetett, ráadásul amikor megérkezett az országba, most nem szólt róla és véletlen futottunk össze. De amúgy is egy hirtelen ötlet volt ez a házasságosdi nálunk, és ő még nagyon-nagyon fiatal volt, amikor találkoztunk. Párizsban ismertem meg, és azt gondoltuk, hogy ez valami rövid kis akármi lesz, de nem. Viszont kb sosem volt itthon, ezért nem is láttátok sosem. Ha mégis itt volt, akkor tűntem el napokra. -néztem Remy-re, mivel ő többször átélte már az eltűnési művészetem csodáit. Végül Rafe-re emeltem a tekintetemet, és megráztam a fejemet, megerősítve, hogy Remy sem tudta. -Én sosem mondtam, ti sosem kérdeztétek, szóval nagyjából ennyi a sztori. Nem mondom, hogy az életem borzalmas lesz nélküle, mert eddig is inkább nem, mint volt, csak... van különbség aközött, ha valaki nem teregeti ki a lapjait, meg aközött, ha konkrétan hazudsz annak, akihez elvileg hozzá akartál menni. -gyűlölöm az átveréseket, és utálom, ha engem vernek át. Annyira idegesítő és abszurd az egész. Aztán Peter is bedobta a bombáját ezzel a Wendy sztorival. Remy és Rafe szavaira is csak bólogatni tudtam. -Sajnálom, Peter. Tudom, hogy mennyi ideje voltál érte oda nagyon, de jobb lesz így. Komolyan mondom. És amúgy Rafe-nek igaza van, lehet, hogy inkább élned kéne, nem komoly kapcsolatosat játszani huszonegy éves létedre. -veregettem vállba szerencsétlen kölyköt, hogy aztán Remy-nek küldhessek egy "fel se hozd azt a picsát" nézést. -Na, arról meg inkább ne is beszéljünk. Az a csaj egy két lábon járó redflag volt, szóval ennyi ideig se kellett volna húznod. Persze, szar a melód, meg hasonlók, de akkor szakítson, vagy beszélje meg veled, ne más alá feküdjön, hogy törődjön vele. -forgattam meg a szemeimet. Mondjuk így belegondolva, valamiért az összes eddigi nője lobogtatta a piros zászlót. Valami gebasz az összessel volt. Jesszus. -Szóval a lényeg, hogy tényleg jól döntöttél, komolyan. -jelentettem ki újra. És a hogylétét már más megkérdezte. A szemöldököm rögtön a tarkóm közepéig szaladt, amikor Remy megszólalt, és nagy nehezen sikerült visszaköhögnöm a szénsavat a tüdőmből, amikor a hallgatag szamuráj hirtelen átment beszédesbe. Küldtem felé egy Malfoy-féle "te tudsz olvasni?!" nézést elismerésem jeleként. -Óóóóó, én tudom, miért ilyen kis bizonytalan a mi Rómeónk. -néztem rá egy tenyérbemászó mosollyal. -Mert mégse tud vele úgy barátkozni, hogy ne akarja rávetni magát és nem mindegy neki, hogy kivel van, amíg boldog, mert nulla közünk van hozzá, ugye? -néztem rá a szemöldökömet vonogatva. -De öhm... mégse hajts rá, Peter a szöszire meg a veszélyesen dögös nézésére. De pontosan mikor is történt ez? -néztem előbb szegény frissen szingli srácra, aztán Mr. Taken-re. -És javíts ki, ha tévedek, de... ez... jó dolog, nem? Mármint... Princess LA amúgy dögös, jól néz ki fürdőruhában, normális, okos, kedves, intelligens, nem függ a szüleitől, kizárt, hogy megcsaljon, és túl cuki meg naiv ahhoz amúgy, hogy igazi legyen, ráadásul olyan pici és vékony, hogy simán zsebre tudod vágni, nehogy valami barom lenyúlja, meg minden ilyen baromság, ami neked fontos. Gyakorlatilag kifogtad álmaid nőjét, nem? Nézd meg! Még a hallgatag ninja szerint is egy faszság és átlátszó volt ez a baromság tőled, hogy te csak a barátja akarsz lenni. Emiatt vagy olyan, mint aki mindjárt felrobban? -néztem rá értetlenül, aztán megvilágosodva. -Vaaaaagy... úúúú, rossz fát tettél a tűzre, Allan? -te vagy a good guy a Ken-ek között. -Csak nem kihasználtad a részeg pillanatait és mégis csak rámásztál, amikor túlontúl készséges állapotában volt? Senki nem hibáztatna érte... -szerintem.
Mindenki hirtelen döbbenetére csak meglepetten pislogok. Az hogy én még nem hallottam Azi házasságáról az egy dolog, hiszen olyan nagyon rég nem vagyok még bent a bandában, hogy ilyenekről beszélgessünk. Mármint egy elbaszott párkapcsolat más, mint egy széthulló házasság.. vagy nem házasság.. nem tudom.. Az mondjuk totál megakaszt egy pillanatra, hogy MÉG REMY SEM TUDOTT RÓLA. Azon már kifejezetten meg sem tudok lepődni, hogy Evi még egy olyan embert is ismer, akiről mi még csak nem is hallottunk egyszer komolyan ki fogom erről faggatni, hogy ezt hogy a francba csinálja. -Hát ez kibaszott meredek, ember...-rázom meg a fejemet elképedve. Legalább akkor tette volna már tisztába a dolgokat a csaj amikor már tényleg a lebukás szélén volt. Igazából Daisyvel a hátunk mögött úgyis lesz bőven lehetőségünk 100 másik fellépésre, így szerintem ha ezt kihagyjuk kurvára semmi bajunk nem lesz belőle. -Földhöz vágott vagy sem azért ez egy kibaszott geci dolog így kijátszani valakit.-vonom meg a vállaimat. Attól, hogy ma a kapcsolat nem veszteség a számára attól még bassza az ember önérzetét, hogy ennyi ideig vakon volt. Tulajdonképpen azt sem értem, hogy mi a francért volt magára a hazugságra szükség, de ebbe inkább bele sem kérdezek, hiszen lehet, hogy Aziel sem tudja erre a választ. Abban igaza van, hogy sosem kérdeztük, legalábbis én biztosan nem tettem, de azt hittem, hogy ez egy olyan dolog, amit úgy elmesél az ember és nem kell külön, telibe erre rákérdezni. Mindenesetre mostantól ez benne lesz az első 10 kérdésben amit felteszek amikor megismerek valakit. Szeretnék valami kibaszott okosat mondani, de 21 évesen nem biztos, hogy ebben a témában képes vagyok erre, főleg, hogy még a párkapcsolatomat sem tudtam magam mellett tartani. Hálásan pillantok végig a bandán, amikor szép sorjában megerősítenek abban, hogy ez volt a jó döntés, ebben mondjuk nem is nagyon kételkedtem de azért csak örül az ember, amikor ezt kimondja is hallja. -Ja hát nekem meg kellett próbálnom, hogy elhiggyem ez ennyi volt.-válaszolok Remynek. Nyilván az okosabbak ezt tudják egyből nekem azért bele kellett szaladnom önként és dalolva ebbe a pofonba. -Be kell kerülni valaki más alá?-pillantok Rafe-re egy vigyorral. -Hát ja.. ebben van valami. Csak faszom... a csajoknak sír a szájuk, hogy nem találnak olyan faszit, aki komolyan akarja venni őket, amikor meg valaki megteszi nekik, akkor is más alatt kötnek ki.-őszintén egyre inkább tényleg megértem azokat akik csak hobbiból fektetik sorba a lányokat. -Hát öööö... megvagyok. Hullámvölgyekben hiányzik, aztán haragszom rá, aztán leszarom. Igazából kb az első rendes barátnőm volt, vele vesztettem el a szüzességem... szóóóóval ja. Asszem itt az ideje élni egy kicsit.-vonom meg a vállaimat. Remy bejelentése olyan megdöbbentőre sikerült (annak ellenére, hogy várható volt), hogy még Rafe is elkezdett beszélni, ami néhány másodpercig jobban leköti az agyamat, mint minden más, ami eddig történt. -Gratulálok!-találom meg végre a hangomat és a mosolyomat is. -Ja hát.. így már nem fogok.-nevetek egyet Aziel jó tanácsára. Így Eviről lecsúsztam, de tényleg nagyon örülök nekik, hiszen kurvára passzolnak egymáshoz. Rafe kérdésére csak egy jelentőségteljes pillantást vetek rá, hiszen ő és Eden majdnem ilyen felállásban nyomják... mármint ott az egyikük nem tagadja csak ő a legbűbájosabb mosoly díj tulajdonosa nem tud vagy nem akar még mit kezdeni a helyzettel. Mire én bármit kérdeznék Azi és Rafe azt hiszem mindent kérdést ellőnek, így nekem marad a várakozás és néhány korty sör.
- Továbbra is azt mondom, hogy jobb, ha hanyagoljuk azt a fellépést. Majd jön másik. Ennyit nem ér. - lehet, hogy Aziel el tud vonatkoztatni, ahogy azt is el tudta titkolni, hogy évek óta nős, de a nőben nem vagyok biztos. Nem ismerem őt, hogy látatlanban tippelgessek, de szerintem inkább kíméljük meg magunkat ettől a biztonság kedvéért. Azt érzem, nem lenne jó vége annak az estének. Szóval azért nem csak az önzetlen jó fejségem vezérel. - Sosem kérdeztük? - vontam fel a szemöldököm. - Ne már, haver, ez nem így működik. Jó lenne, ha leszoknál erről a baromságról. Magadtól is elmesélhetsz dolgokat. Azért is vagyunk barátok többek közt. Vagy te mit értesz a fogalom alatt? - ez elég béna kifogás arra, miért játssza a rejtélyes bizalmatlant. Én sem vagyok nyitott könyv típus, de nem árt, ha valamennyire ismerjük egymást. Ennek a gondolatnak a nyomán Rafe is bezsebelhetett egy jelentőségteljes pillantást. "Cuki mosoly"-ra is vonatkozik. Peter és Wendy dolgára reflektálva... - Talán jobb is, hogy így történt. - még ha ez most bunkóságnak is hangzik. - A legelső szerelem egészen a sírig csak a filmekben olyan romantikus. - nem mintha annyira tudnám, utálom a műfajt. - A lényeg, hogy még rohadt fiatal vagy és előtted az élet. Én nem azt mondom, hogy minden csaj legyen csak eszköz, feküdj le mindenkivel, és élj bele a nagy világba, de nem jó lecövekelni a legelsőnél hosszú évekre, aztán meg a szakítás után bánhatod, hogy annyi időt elbasztál. - ez mindig rizikós. Ha nem egyforma intenzitással éltek, máskor értek meg valami komolyra, hatalmas pofára esés lehet a vége. - Az ember ne akkor akarja kiélni magát, amikor már felesége és gyereke van. - már ha akar. - Valahogy meg kell találni az egyensúlyt, hogy később ne legyen hiányérzeted, amikor már annyi idősen inkább szánalmasnak tűnik, ha valaki buliból buliba, ágyból ágyba rohangál. - de ez csak az én véleményem. - Mi!? Nem! Nem használtam ki senkit és semmilyen pillanatát. Nem másztam rá senkire. Ne magadból indulj ki. - vetettem egy gyilkos pillantást Azira. - Köszi. - a srácoknak a gratulációt. Van is miért. Evi eszméletlen csaj, én pedig tök szerencsés miatta. - Nem túl régi a dolog. A karaokés este után változott meg minden. - és nem azért, amiért mondjuk Aziel feltételezné. - Persze, hogy nem rossz dolog, Evelyn egy főnyeremény, de... ez bonyolult. - vándorolt a tekintetem előbb a szőke gyökérre, majd a csendes gyilkosra, aki most magához képest egész beszédesre váltott. Ez ám a fejlődés. Ha tudtam volna, előbb összejövünk. - Azért nem kezdtem vele, mert már más kapcsolatomban is probléma volt, hogy túl sok a munkám, és van hogy erre a szabadidőm is rámegy. Nehéz előre tervezni, mert bármikor történhet valami, ami miatt be kell rohannom, mert más nem tudja megoldani. - mindegy. A szakmai részletek most szart se érdekelnek. - Evivel viszont szeretek együtt lógni, akkor is ha csak barátok maradtunk volna. És az a forgatókönyv kevésbé veszélyes, mint ha szakítás a vége. Az olyan végleges dolog. Nem szerettem volna, ha valami rám jellemző szerencsefaktor miatt elveszítem és többé már nem lesz az életem része. - nálam, ha beüt valami, akkor minden fronton. - Ti miért nem vagytok együtt Eden-nel? - szúrtam közbe a kérdést. Gondolom neki is van rá valami oka, hogy nem nevezi a barátnőjének, csak a taperolós, flörtölős lakótárs munkatársnak. De vissza az Evelyn sztorira. - Aztán megbeszéltük ugye, hogy inkább a bandára koncentrálunk, és ott hagyom majd az Aunt Marie's-t. Úgy volt, hogy meg is van az utódom, be kell tanítanom, aztán több időm lesz mindenre. Mondjuk a magánéletemre. - nem mellesleg. - Ezért is mertem belevágni Evivel. De aztán az utolsó utáni pillanatban beintettek, szóval most megint ott vagyok, hogy nem vagyok sehol. Kezdhetem elölről az ügyvezető keresgélést. Ugyanannyi munkám lesz, és állhatok neki valaki mást betanítani. - de várjatok csak... mindjárt a ti fejetek is felrobban majd az idegtől. - És ha ez nem lenne elég, akkor a basszerosunk közölte, hogy ő mégsem akarja így tovább csinálni, szóval kiszáll. - szívesen. - A nyakunkon az a verseny, a stúdiózás... honnan a francból fogunk a semmiből leakasztani valakit, aki ismeri, el tudja játszani a dalokat, és egyből megvan vele a közös nevező? Játszon jól, legyen jó arc, ki is nézzen valahogy, ne legyen olyan, aki hajlamos elszállni magától, de akarjon híres is lenni. Ráadásul az sem árt, ha viszonylag hosszútávon gondolkodik bennünk, nem csak egy-két alkalommal ugrik be. Az ő arcával ismernek meg, akkor jó lenne, ha nem minden héten más lenne a basszeros. Az olyan, mintha folyton valami belső konfliktus lenne a bandában és kiszekálnánk az ötödik embert. Elég tré marketing. - hagyta el egy lemondó sóhaj a számat. - Szóval ha tudtok valakit, ne tartsátok magatokban. - dőltem hátra a széken, meghúzva az egyik üveg sört. Jó emésztgetést nektek.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Peter Panborne and Rafe Clyborne imádják a posztod
Mindannyiunkat meglep Azi bejelentése a válásáról, hisz azt sem tudtuk, hogy házas, ráadásul évek óta. Bár az valahogy még meglepőbbé teszi számomra a helyzetet, hogy erről még Remy sem tudott. Eddig is gondolhattam, hogy hiába zenélünk együtt már évek óta, és vagyunk barátok, mindenkinek megvannak a titkai – rajtam kívül is –, sejtéseim szerint Azinak több is, mint a többieknek. Mármint ez inkább ilyen megérzés, félinfókból összerakott gyanú, de ezek mind inkább üzleti eredetűek, most pedig egy olyan személyes, magánjellegű dolgot osztott meg, amiről tényleg halvány lila gőzünk sem volt. Persze mindazok után, amiket most elmond, kicsit azért érthetőbb, hogy miért nem beszélt róla. A csaj is megérheti a pénzét, ha hozzáment úgy valakihez, hogy még az igazi nevét sem árulta el.
- Egyetértek Remyvel. – Több mindenben, ami most elhagyja a száját, kezdve azzal, hogy ilyesmiről barátok közt nem csak akkor kéne beszélni, ha valaki direktbe rákérdez, hogy amúgy házas vagy-e. De ezekről a dolgokról már csak azért sem formálok hangosan véleményt, mert a saját titkaimat tekintve nem érezném jogosnak. És amúgy sem erre utalok most. - Szerintem is hagyjuk azt a fellépést, majd lesz másik. - Ez a szitu már így is meredek, nem kellene tovább fokozni.
Azi bejelentésével ellentétben a többieké tulajdonképpen várható volt. És mindkét döntést támogatom. Peter túl fiatal ahhoz, hogy lehorgonyozzon valaki mellett, aki nem volt hűséges hozzá, Remy és Evelyn egymásra találása pedig szerintem tényleg csak idő kérdése volt.
- Pontosan – bólintok Peter felé, tükrözve a vigyorát. - Alá, fölé, vagy ahogy jól esik – röhögöm el magam. - És ahogy Azi mondja, élvezd az életet egy kicsit. Komolyan mondom: nehogy lekösd magad az első csajjal, aki következőnek szembe jön – tartom fel a mutatóujjam, mintha megfenyegetném. Tényleg azt gondolta, majd szépen megöregszik a lány mellett, aki elvette a szüzességét? Jesszus! - Hamarosan rocksztár leszel, vagy mi – teszem hozzá felvonva a szemöldököm.
Remyt viszont már kicsit jobban megértem, ahogy körülírja, mi is az, ami visszatartotta attól, hogy kapcsolatba kezdjen Evelynnel. Valamennyire át is tudom érezni a problémáját. - Jobban hasonlít a helyzetünk, mint gondoltam – ismerem el már-már meglepetten, ahogy visszakérdez, mi is van Edennel. - Bár szerintem az én problémám kicsit összetettebb. Nem csak kifogás, hogy a főnöke meg a főbérlője vagyok. Ha komolyabbra fordulnának a dolgok, aztán elbaszom – és tuti, hogy el fogom baszni valahogy... - Még ők sem sejthetik, mennyire elbaszott vagyok, és hányféleképp tudnék jól elcseszni egy kapcsolatot. - Szóval azzal nem csak a barátságunkat kockáztatnám, hanem mindent, és amúgy is eléggé úgy jönne ki, mintha visszaélnék a helyzettel – vonok vállat. Már így is átléptem egy olyan határt, amitől évekig próbáltam távol tartani magamat.
De a lelki drámázás tetejébe Remington egy szakmai drámát is a nyakunkba zúdít így a sörözgetés közepén. - Hogy mi van? Ez komoly? Pont most akar kiszállni? - ráncolom a homlokom értetlenül. Nekem nem a zenélés a legnagyobb vagy egyetlen álmom, sosem volt célom ezzel befutni, és ezer más dolgot csinálok egyszerre így is, amivel nem egyszerű zsonglőrködni, de nem hagynám cserben a bandát így a siker küszöbén. Ez így elég szívás. De egyetértek, kellene valaki, aki stabil, és nem kell helyettesíteni néhány hónap múlva.
"What do I do when my love is away? Does it worry you to be alone? How do I feel by the end of the day? Are you sad because you're on your own? No, I get by with a little help from my friends.Mm, get high with a little help from my friends." ♫
-Oké, akkor nincs fellépés. De Evelyn-nek ne mond meg, hogy miért. Még a végén képes, és empatikus pillanatában visszamondja a saját munkáját is. -ijesztően kedves az a csaj. A frászt hozza rám. -Ne haragudj, tanár úr, erre a kérdésre nem készültem, majd legközelebb... -forgattam meg a szemeimet. Ennyit arról, hogy mit gondolok a barátság fogalmáról. -De amúgy nem csak én vagyok a hallgatag a bandában. Róla még annyit sem tudni... -böktem a fejemmel Rafe irányába, meghúzva a sörömet, miután nagyban egyetértett Remy-vel. Ne sunnyogjál kisfiam... -Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fontos lenne nektek. Majd ha legközelebb megnősülök, nektek szólok először. -hihetetlen. Amúgy sem volt egy őszinte, igazi dolog. Mint mondtam, nem vágott földhöz. -Oh, én is pontosan ezt mondom! Éld ki magad, amíg még van rá lehetőséged, és nem találod meg azt, aki mellett le tudnál horgonyozni hosszú távon. Abban igaza van Remy-nek, hogy gyerek mellett már neccesebb ilyeneket csinálni. De az viszont, hogy mikor tűnik szánalmasnak ez az életmód... egyénfüggő, nem? -mindenki maga tudja, mit akar. Mások nem szólhatnak bele. -A lényeg, hogy keress valaki búfelejtőt, érezd jól magad, kapcsolj ki, legyél önmagad, a csaj iránti rajongásod nélkül. Lehet, hogy nem is belé voltál szerelmes, hanem amilyennek naiv gyerekfejjel láttad. Nem áll meg a világ egy puncinál. -vontam meg a vállamat. llyen ez. Kísérletezni kell, próbálkozni, megtalálni, hogy mit, vagy kit, esetleg kiket szeretsz. És ha valakinek, nekem elhihetik, hogy az eredmények gyakran meglepőek. -Ajjj, a bús picsába. Pedig ha ez lett volna a bajod, legalább mondhattuk volna, hogy mi is megfektettük volna, ha ő is akarja és ott a lehetőség, ezért ne legyél idegbeteg. De ezek szerint valami sokkal komolyabb bajod van... -fújtam ki a levegőt és inkább magamhoz is vettem egy rövidet. Nem akarsz csak egyszer olyan szánalmas kan lenni, mint mindenki más?! -Szóval a karaoke után. Mondtam, hogy kezdj el vérnyomáscsökkentőt szedni. -címeztem neki egy önelégült vigyort. Kérdőn néztem rá, amikor azt mondta, hogy ez az egész egy bonyolult dolog. Hát azt mindjárt sejtettük, hogy nálad semmi sem lehet csak úgy egyszerű. Ha a balszerencse egy ember lenne... -Oké, ez jogos félelem. Egy részről. -néztem rá tök komolyan. -A munkád egy rohadt nagy szívás, és állandóan ide-oda rángatnak. Másrészt viszont egy gyökér vagy. Evelyn a legmegértőbb ember, ráadásul, ha haverként is volt rá időd, akkor a barátnődként is kellene lennie, nem? Tudta, hogy egy munkamániás, mindent túlgondoló emberrel akar közelebbről megismerkedni. -valószínűleg már az eleje óta tudta. -Amúgy ez egy jó kérdés. Főleg, hogy kisajátítottad a karaokén is, elég látványosan. -néztem aztán én is az említettre kíváncsian. Eden szerintem látványosan akarná ezt az egészet, csak a hallgatag haverunkon nehéz kiigazodni. -Szerintem te is túlgondolod. Mindenkinek vannak csontvázai a szekrényben, amik miatt elbaszódhat egy kapcsolat. De ha meg sem próbálod, akkor meg bánni fogod. Rajtad is látszott, hogy mennyire utálod, ha másokkal flörtöl, és szerintem nem csak, mert velünk tette. Ha racionálisan nézed, adnod kell neki egy esélyt, aztán majd lesz valami. Munkaerőt és albérlőt is mindig fogsz találni. Eden tudja, hogy te sem akarod elbaszni a barátságotokat, és ezért kéreted magad, mint menyasszony a nászéjszakán? -néztem rá felvont szemöldökkel. Amint megkaptuk a választ a kérdésünkre, a figyelmem megint Remy-é volt, aki tovább folytatta a sztoriját Evelyn-ről és a rejtélyes agybajáról. Továbbra sem értettem, hogy ezzel mi a para. Persze, kapja be, aki hitegeti a másikat, aztán az utolsó pillanatban balfasz, de az ilyenekre nem érdemes pazarolnod a drága időd és azt, hogy a saját magad által jól bevált sémák segítségével tanítsd, ami egészen eddig éveken át hatásosnak bizonyult. Bassza meg minden ilyen. Már majdnem meg is szólaltam, de megelőzött a basszeros bombával. Elvettem a tálcáról egy rövidet, majd nemes egyszerűséggel beleöntöttem a sörömbe, aztán még egyet, hogy meghúzhassam. Hát már csak ez hiányzott a kibaszott szar életünkből. Válás, szakítás, Rafe amúgy is fura, ott van Remy és Evelyn bizonytalan helyzete. Kellett neked összejönni vele. Mi a faszért nem tudtál addig várni, amíg biztos van utódod?! Nem tudtad volna még egy fél évig tartogatni a kangörcsödet?! Vagy egyeztetek volna meg abban, hogy haveri együttlógás, meg egy kis szex. Mehettek volna ide-oda, de ha nem ér rá az egyik, sok a munka, nincs pattogás. A jól kinéző barátok, akikkel lehet villogni, és kiélhetik az ezer éve baszatlan vagyok érzést is egymáson. Mindenki nyerne. Mindkettő jó arc, mindkettő szexi, mi a francért kell mindent bonyolítani?! Ha Remy munkája miatt Ev is szakít vele, akkor buktuk a liftes lányt, mint CD borítós fényképész akármit, aztán kutathatunk valaki újat, Remy meg lehet, hogy attól is idegbeteg depressziós lenne. Miért kell kinyírni a bárt?! Meg az a rohadvány basszeros is. Hogy dugná fel magának a geci gitárját oda, ahol tuti, hogy nem akarná megtalálni... -Figyelj, haver... miért nem kérdezed meg a mindenkit ismerő barátnődet, hogy van-e valaki ismerőse, aki basszusgitáron játszik? Az a csaj egy két lábon járó "Ki kicsoda." -szólaltam meg végül egy sóhajjal. -Ismeri az én exemet, ismeri Daisy pasiját, Alexet, meg ki tudja, még kicsodákat. Egy próbát megérne, nem? -néztem rá várakozón.
Lesz majd száz másik fellépésünk, úgyhogy bánja a faszom ha ez most így kimarad. -Ja ja.. ez jogos.-bólogatok nagyokat arra, hogy jobb ha Evi nem tudja a személyes hátterét a dolognak. Szívvel lélekkel dolgozik a karrierjén, de biztos vagyok benne, hogy egy ilyen információ miatt felrúgna még egy ilyen nagy volumenű megbízást is. -Hát na pont ez az. Rafe esetében az a fura, ha tudunk valamit...-de hogy PONT Aziel hagyjon ki egy ilyen információt... Arra, hogy a következő esküvője előtt azért beavatja a bandát csak horkantva nevetek egy rövidet és iszok néhány kortyot a sörömből. Ez az igazi barátság. -Igenis!-nézek körbe nevetve, így hogy egyszerre 3 irányból kapom meg felváltva, hogy nagyfiúk hogyan vigasztalódnak egy ilyen dologból.. mondjuk kurva nehezen hiszem el, hogy Remy például valaha hasonló módszerekkel mentette volna a menthetőt, Rafe... hát nála nem is akarom tudni. Aziel... jó az ő esetében elhiszem. -Tudom én, hogy ez még egy romkomhoz is kurvára elcsépelt forgatókönyv lett volna, de a faszom. Azt nem gondoltam azért, hogy ilyen kurva gyorsan pofára is esek majd benne. De le is szarom igazából. Így hogy már Evinek dolgozok sokkal több az időm szóval ja... azt hiszem elengedem egy kicsit a gyeplőt.-aztán lesz ami lesz. A haverom úgyis zaklatott, hogy menjek vele bulizni holnap csak valahogy arra kellene vigyáznom, hogy ha már most berúgok akkor valahogy addig ki se józanodjak, mert akkor a másnaposság tolódik és nem holnapra döglök meg. -Szerintem Evivel kapcsolatban csak sodródj egy kicsit.-vonom meg a vállaimat Remy-re pillantva.-Azért ti elég sokat lógtatok eddig is együtt, elég jól ismer és szerintem ha valaki, akkor ő az a csaj, aki nem csinál majd jelenetet abból ha éppen rádszakad a munka vagy el kell szaladnod egy filmezős estéről. Sőt... még lehet, hogy veled is tart ha tud valamit segíteni vagy csak igényled a társaságát hogy ne robbanjon fel a fejed a sok barom között.-Ev egy tündér. Szerintem még balhézni sem tudna rendesen... vagy legalábbis nincs a lelki szemeim előtt a hogy ő egy ilyen okból kifolyólag ő jelenetet rendezne. A Rafe-Eden páros problémákra meglepetten pislogok a jégemberre. Hát te hülye vagy.-szalad ki a számon gondolkozás nélkül. Ne üss meg légyszi.-Mármint baszki.. mi az hogy visszaélnél a helyzettel? Őszintén az amit művelt veled a karaoken más faszit már rég megtört volna és gondolom nem ez volt az első ilyen estétek.. Remy következő megszólalására a levegőben áll meg a kezem miközben éppen egy felesért készültem nyúlni. -Hát ez geci jó..-már kínomban nevetek egyet és gyorsan le is küldöm azt a felest, hogy leöblítsem ezt a csodálatos hírt. Aziel ötletelésére bólintok néhányat. -Daisy-t is meg lehetne kérdezni.-ha már van egy ilyen lelkes támogatónk, aki él-hal azért, hogy intézkedhessen, akkor élhetnénk is a lehetőséggel. -Vagy ő most nincs is itthon?-leginkább csak hangosan gondolkozom. Azóta követem a csajt instán, hogy közünk van hozzá mintha láttam volna néhány nyaralós képét, de már a tököm se tudja.
- Evelyn tényleg felfoghatatlanul empatikus, de közben elhivatott a munkájában. Kétlem, hogy emiatt visszamondaná. - bocs, Aziel, de csak hiszed, hogy jól ismered. Nem szólok neki róla, mert valahol lényegtelen, de nem fogok hazudni vagy titkolózni előtte, ha szóba kerül a téma, hogy miért is nem mi leszünk a fellépők. Semmi értelme. Ráadásul ettől én még a kísérője maradok. Ez csak Aziel kattanása. Ő az, aki még a házasságát is képes volt elhallgatni arra hivatkozva, hogy mert nem kérdeztünk rá. Ez nem így megy. - Helyes. - pillantottam aztán Peter-re, amikor arra jutott, hogy leszarja az egészet. - Tovább kell lépned. Most kezdődik az új, igazi életed. Élvezd ki minden percét! - fiatal és független. Övé a világ. Ezt így kell felfognia. Majd jön egy szebb, jobb, okosabb, kedvesebb, akármilyenebb, ha nem keresi. Ha megismeri a választékot, rájön, hogy kár lett volna leragadnia az elsőnél, főleg a történtek után. Bár én az élet sok területén vonzom a pofára esés végtelen permutációját, de még ennek ellenére is hiszem, hogy minden okkal történik egy emberrel. Ezekből tanulni kell és fejlődni. - Teljesen értem, mire gondolsz. - Rafe aggályai valahol jogosak. Valahol. - Nem vagy egyszerű helyzetben, de az én példám is jól mutatja, hogy ezt sokáig nem lehet eljátszani. Megpróbálhatod visszafogni magad, de rohadt nehéz. Nem még ha valaki olyan, mint Eden. - Evi legalább hozzám hasonlóan próbált visszavenni magából, és kerülni a necces helyzeteket, fura megnyilvánulásokat. Eden viszont egy igazi hurrikán, aki ráadásul imádja húzni csórikám agyát és féltékennyé tenni. Egyszer az ő kötél idegei is felmondják a szolgálatot, aztán nehéz lesz parancsolni a póker arcának. - Én is ebben bízom. - hogy Evelyn eddig is tudta, hogy mennyi munkám van, és mivel jár az, ha velem kezd. Igyekszem minél több időt szakítani kettőnkre. Jól akarom csinálni vele a dolgokat. Ő minden, ami eddig hiányzott az életemből. - Ezt én is simán kinézem belőle. - Peter mondata mosolyt csalt az arcomra. Evi tényleg ilyen. Inkább segítene, mint hogy a munkám vagy bármi miatt baszogasson. Nem tudom, mivel érdemeltem ki őt, de komolyan. - Meg fogom őt is kérdezni. De ti is megpróbálhattok találni valakit. Nem csak Evelyn-nek vannak ismerősei. Ez a közös gondunk, amit együtt kell valahogy megoldanunk. - és nem egyedül a barátnőmnek. Nem ezért van velem, hogy folyton hasznot húzzunk belőle. Még egy ilyen Aziel féle pöcsfej megnyilvánulás, és a CD borítóhoz is keríthet valaki mást. Mindennek van határa. - Daisy is jó ötlet. Azt említette, hogy most majd sokat fognak utazgatni Mathieu-val, de fogalmam sincs, hogy már aktuális-e ez náluk. Ettől még dobhatunk neki egy üzenetet. Azt akkor olvassa el, amikor ő akarja. - ha nem szeretne munkával foglalkozni, úgysem fog. - Van még rossz hírünk mára? Kellően elöntött már minket a szartenger, hogy ne számítson eggyel több vagy kevesebb. - közben előhalásztam a mobilomat, hogy megírhassam Evinek és Daisy-nek is a nem túl fényes helyzetünket, hát ha eszükbe jut valaki, akit érdemes lenne meghallgatni. Meglesz nekik a napi SOS feladvány, az biztos. Nekem egy jó basszeros ismerősöm volt, de az most készül kilépni, szóóóval.... that's life. - De mondjuk azért örülnék valami jónak is. - néztem végig rajtuk nem azt mondom, hogy reménykedve. De... reménykedve.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Peter Panborne and Rafe Clyborne imádják a posztod
Mindazok mellett, amiből az utóbbi időben, az elmúlt pár évben áll az életem, szinte szürreális itt sörözgetni, iszogatni néhány haverral, és nőügyekről, szívfájdalmakról, tönkrement házasságokról beszélgetni. Az meg még különösebb, hogy megvan a saját részen, a saját történetem, a saját párkapcsolati dilemmám ebben a diskurzusban. Hiszen már tini korom óta nem volt semmi és senki komoly az életemben, nem is vágytam rá, nem éreztem úgy, hogy beleférne. Sokáig elhittem magamnak, hogy Edennel sem fogjuk átlépni azt a bizonyos határt, de most, hogy ez megtörtént...Nem tudom, mi lenne a legjobb.
Szabadkozva tartom fel mindkét karomat magam elé, amikor hirtelen Aziel és Peter is felém fordulnak, és azzal vádolnak – nyilván nem alaptalanul –, hogy nem vagyok elég beszédes. És gondolom, valahol jogos, tényleg nem túl sok infót osztok meg magamról. Nem csak velük, másokkal sem, de igazából az ő érdekükben. Vagy a magaméban... fene tudja.
- Mit akartok tudni, mit mondjak? Kérdezzetek! - vonok vállat. - Nekem nincs feleségem, nem is volt. - Mondjuk ez aligha lehet új hír. - Nincs testvérem sem, csak egy kuzinom, Ashley, aki kábé akkor érkezett New Yorkba, amikor én. Ő is tagja a lakóközösségünknek. Amúgy minden rokonom Chicagoban él, ahonnan származom. A szüleim pedig valójában említést sem érdemelnek. - Több okból sem, de tényleg. De ha nagyon tudni akarnak rólük, végül is mesélhetek ezt-azt. Három évnyi közös zenélés után komolyan megpróbálhatnék erőt venni magamon, és megnyílni, vagy valami olyasmi. Bár lehet, már az alkohol mondatja velem ezeket.
Peter már három oldalról megkapja ugyanazt a tanácsot, innentől rajta áll, de merem feltételezni, hogy minimum jól megszívleli, amit mondtunk. Nem csak azért, mert túl fiatal ahhoz, hogy lekösse magát, vagy mert, úgy tűnik, elég tapasztalatlan is, és itt volna a lehetőség kiélnie magát végre, de azért is, mert tényleg ez a legjobb módja túljutni egy szakításon. Remyékkel kapcsolatban viszont abszolút igaza van. A haverunk számára Evelyn pont azért tökéletes, mert elég megértő a csaj, és ahelyett, hogy visszafogná, vagy problémát csinálna abból, ha Remy túlvállalja magát, valószínűleg inkább segíteni akar majd neki. Úgyhogy én hevesen bólogatok Peter szavaira az egyetértésem jeléül. De a srácok már amúgy is elmondtak ezzel kapcsolatban mindent, úgyhogy részemről marad megint a jóváhagyó hallgatás.
Amikor rám és Edenre terelődik a szó, a legkevésbé sem lep meg, hogy egyedül Remy az, aki megérti, átérzi a problémámat. Aztán a többiek felé először csak a fejemet ingatva sóhajtok, miközben kétfelől kapom tőlük az ívet. Mondjuk Peter lehülyézését hallva fülig szalad a szám, csak mert szórakoztat a kettősség, amit a tekintetében látok. A határozott kioktatás, és a bizonytalanság, mintha attól tartana, hogy mindjárt tarkón csapom. Odáig mondjuk nem mennék, de azért gondolatban felvontam a szemöldököm.
- Jó, de ez nem arról szól... nem csak arról, hogy ágyba akarom-e vinni, vagy hogy ő akarja-e? Az a része már megvolt. Többször is – somolygok visszafogottan az orrom alatt. - Hanem arról, hogy mit akarunk igazából egymástól? Hogy megérné-e belemenni valami komolyabba? Más-más okból, de egyikünk sem épp könnyű eset. - A karaoke estet emlegetik, és az egy jó példa, csak nem úgy, ahogy ők gondolják. Jah, féltékeny voltam, elismerem. De a lényeg, hogy Eden ilyen, szabadszellemű, és nem tudom, hogy akarná-e lekötni magát velem, vagy hogy én ezt akarnám-e.
- Oké, ez most így kicsit visszavetette a lelkesedést, és szívás, hogy a srác éppen most lépett vissza, meg persze, nem akarunk valaki olyat a helyére, aki szintén bármikor lógva hagyhat bennünket. Ugyanakkor itt vagyunk annak a küszöbén, hogy befussunk. Nem hiszem, hogy annyira nehéz lenne találni valakit egy többmilliós városban, aki tud pengetni, és szintén szeretne feltörni. - Ha mindannyian körbekérdezünk, lehet végül még szelektálnunk is kell. Sosem tudhatjuk.
"What do I do when my love is away? Does it worry you to be alone? How do I feel by the end of the day? Are you sad because you're on your own? No, I get by with a little help from my friends.Mm, get high with a little help from my friends." ♫
Jót mosolyogtam azon, hogy Rafe-nek nincs felesége és soha nem is volt. Érdekes volt tőle végre hallani valamiket, nem csak a nagy hallgatást, elvégre még sosem mondott semmit magáról, pedig már három éve együtt zenélünk. -Akkor ti is kifogtátok a Chicago-LA felállást Eden-nel. -néztem előbb rá, aztán Remy-re. Elvégre Princess LA és Remington is ugyanebben nyomja. Nagyon poén ez a hasonlóság. -Miért nem? Meghaltak, vagy csak simán nem tartjátok a kapcsolatot? Amikor összeültünk azon a sátrazós akármin még a nyár végén, akkor pont téma volt, hogy kit támogattak vagy támogatnak a szülei ebben, csak valaki ugye nem jött el. -néztem rá jelentőségteljesen. -Én például nem tartom a kapcsolatot az ottaniakkal, amióta eljöttem Angliából, egyszer sem beszéltem velük, és egyébként is azt akarták, hogy közgázt hallgassak az egyetemen. Peter anyjának mindegy, csak elfoglalja magát, Remy szülei pedig annak örültek volna, ha ő is valami egyetemista akármi lett volna. Tudod, valami értelmiségi. -forgattam meg a szemeimet. Így neki is be kell dobnia valamit a közösbe, ha már egyszer. Evelyn és Remy témáját szerintem eléggé kiveséztük, és meglepődtem azon, ahogy Peter hirtelen kijelentette, hogy Rafe hülye. Mondjuk én is erre gondoltam, de rúgótávon belül voltam, így nem akartam ezt hangosan kijelenteni. -Komolyan beszélsz?! Na jó... -kezdtem el az orrnyergemet masszírozni egy sóhajjal. -Először is, hatalmas respect, már azt hittem, vak vagy, vagy cölibátust fogadtál a csajjal szemben. Látod?! Így kell ezt. Ők már tudják, hogy a szex működik. -mutattam rá a nyilvánvalóra Remy-nek. Ő meg hiába van oda a szőke kislányért, ha majd az ágyban nem passzolnak. Az lesz az igazi pofára esés. -Senki sem könnyű eset. Csak nézz körül. Peter egy két lábon járó idegbomba, hiába cuki pofi, Remy munkamániás, és túlvállalja magát, aztán meg depresszióba esik, ha valami nem úgy jön össze. Jó, én mondjuk tökéletes vagyok... -nevettem egy jót ezen. -...oké, annyira talán nem. Nekem volt egy feleségem, aki a nevét sem volt hajlandó elmondani, és kár lenne tagadnom, hisz mind tudjátok, hogy nem is voltam hozzá hűséges ez alatt a négy-öt év alatt, amíg tartott a dolog. Ez inkább azon múlik, hogy Eden mit akar, nem? Honnan tudod, hogy miattad nem változna meg, és akarna kapcsolatot?! Lehet, hogy egészen eddig arra várt, hogy felemeld a segged és összekapd magad. Mint Evelyn. Olyan cuki, hogy szerintem simán szerzett volna magának pasit. De neki ki kellett?! -kalimpáltam Remington felé hatalmasakat. -Szerintem kérdezd meg a csajt, mielőtt tovább játszod azt, hogy nem akarod a nődnek nevezni, és mások tudtára adni, hogy ő márpedig a tiéd. Lehet, hogy tényleg elszalasztasz valamit, amit utána örökké bánni fogsz. -vontam meg a vállamat. Szerintem logikus. -Szerintem minden ismerősünk Evelyn ismerőse. -jegyeztem meg halkan, a szemeimet forgatva. -Dee most szabin van, de ettől még tényleg nem rossz ötlet. Ő eléggé jártas ezekben, meg amúgy is, ha már van, akkor "vegyük valami hasznát is" a kis tündérnek. -bólogattam előbb Peter, aztán Remy felvetésére is. -Hogy ne lenne még rossz hír!!!! Valami rave partys bige Chicago-ból benyúlta a kedvenc dzsekimet az este végén, mert... egyikünknek sem jutott eszébe. Úgy tűnik ott mindenki fura. -néztem a két érintettre egy pofátlan vigyorral. -De a jó hír, hogy legalább szexi volt és jófej. -vontam meg a vállamat, meghúzva az üvegemet. -Tényleg! Akartam már kérdezni, hogy ti csak autókat adtok el, vagy szereltek is? Meg kellene nézni a kicsikémet, és akkor már inkább egy ismerős zsebét tömöm meg, mint egy random baromét.
Azt szeretem a legjobban az ilyen estékben, hogy mindenki olyan rohadt okos, ha a másik életét kell megoldani és tanácsokat adni miközben a saját problémáinkat legszívesebben még bottal sem szeretnénk megpiszkálni. Mégis szerintem mindegyikünknek hallania kell azokat, amiket most olyan lelkesen egymás fejéhez baszkodunk, bár talán álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha egyszerre hárman győzködnek majd arról, hogy jöhet a sex (drugs?) and rock&roll. Tényleg elég komoly a párhuzam a két csoda páros között csak valahogy Ev és Remy inkább egy romkomba illik míg Rafe és Eden kapcsán van egy kis thriller, akció beütése a dolognak, bár ez lehet inkább Rafe kisugárzásának köszönhető. A nevetésemet inkább a sörömbe fojtom amikor Rafe kijelenti, hogy nem házas bár legalább ez egy érv lett volna Eden ellen.. furcsa, de jogos indok. A családos témába én nem kérdezek pluszba bele azelőtt, hogy Azielnek ne válaszolna, mert nem tudom, hogy akar-e egyáltalán erről bármit megosztani velünk. Meg hát én ismerem a legrövidebb ideje. Amikor Aziel azt mondja az én anyámnak mindegy szóra nyitom a számat, de rá kell jönnöm, hogy igazából tényleg mindegy neki, amíg egyben vagyok (nagyjából) és lélegzem, mert már rég feladta, hogy bármilyen formába irányba próbáljon tenni. Az egész este talán legmeglepőbb pontja az hogy Rafe ahelyett, hogy lecsapna szerintem úgy megdöbben a megszólalásomon, hogy ELMOSOLYODIK, így máris azt érzem, hogy volt ma értelme felkelni, hogy ezt láthattam. Dr. Darkbloom párkapcsolati terapeuta rendelésére csak halkan nevetek, bár tényleg van benne valami, hogy ha a szex offos, akkor igazából kár erőlködni, no nem mintha ebben nekem olyan szörnyű nagy tapasztalatom lenne, DE neki elhiszem. -Miért nem ülsz le beszélni vele? Vagy írd le ha dumálni nem akarsz..-vigyorgok rá. Csak belefutok ma még az ember öklébe, szóval lehet ideje lenne kimennem cigizni egyet mielőtt túl nagy lesz a pofám és megrendezi egy kicsit. -Mármint baszki. Csak hergeled magad, meg ő téged.. meg te őt... meg dugtok... de közben valahogy egyikőtöknek sem elég ez az egész. Őszintén szólva ugyan azt mondtad, hogy nem kell kapcsolat, de szerintem csontok törnének ha valaki tényleg hozzányúlna a szemed láttára.-ugye? Mármint ez a legnagyobb gyanúm. A basszeros téma is megoldódni látszik, legalábbis a tervek megvannak az pedig fél siker, illetve ennél többet jelen állapotunkban nem tudunk tenni. -Ebben igazad van-bólintok egyet Rafenek.-Ha New Yorkban nem bírjuk megoldani, akkor én már vetem is a tűzre a gitáromat.-vonom meg a vállaimat mielőtt hirtelen kapom a tekintetem Azira. -Ahhhwwww RIP dzseki. Jó harcos volt. A szívünkben tovább él! Remélem legalább megérte.-bár gondolom csak úgy nem lehet elterelni Azi figyelmét, hogy ennyire megfeledkezzen magáról, hogy az a kabátja tulajdonjogába került. -Jó hír! Felmondtam a pizzériában és hivatalosan is a nődnek dolgozom.-emelem a poharam Remyre pillantva. Ennél jobbat én pillanatnyilag nem vagyok képes felmutatni.
- Ahogy Aziel mondja. Nálunk elvárás volt, hogy valami "értelmeset" tegyünk le az asztalra, ne művészkedjünk, mert abból nem lehet megélni. És gondolom nem is hangzik túl jól, amikor arról kell mesélni, hol végzett, vagy most mit csinál a gyereked. Anya tanárnő, apa állatorvos. A húgom szintén doktori címet szerzett, az öcsém egyetemre jár. A fiatalabbik húgommal lényegében mi ketten vagyunk a lázadó fekete bárányok. - bár időnként azt érzem, hogy Ottiline bőven túltesz rajtam. Azinak aztán csak egy beintéssel kísért grimaszt intéztem, amiért ennyire aggódik a szexuális életem sikeressége miatt. Seggfej. - Nem vagyok munkamániás. - jegyeztem meg csendben, csak úgy mellékesen. Nem szoktam mások életében, főleg nem szerelmi életében vájkálni, mert nem érdekel, nem rám tartozik és hasonlók, de Rafe esete most más volt. Ő negyed ennyire sem szokott nyíltan beszélni a dolgairól, így ki kell használnunk, hogy nála szökőévente egyszer van nyíltnap. - És mit akartok igazából egymástól? Te mit akarsz tőle? Ha elengeded azt a túlgondolós részt, hogy megérné-e, vagy hogy nem vagytok könnyű esetek. És szerinted ő mit szeretne tőled? - egyikünk sem kapcsolati szakértő, de jók vagyunk abban, hogy mások dolgait könnyebben átlássuk, mint a sajátjainkat. Jobb beszélnie erről, mint folyton egymagában rágódni. - Oké. Engem meggyőztél. - Rafe váratlan, de jogos optimizmusa az új basszeros kapcsán némi mosolyt csalt az arcomra. - Végül is anno a te és most Peter esetében is jobb cserét csináltunk. - bírtam az alapfelállást is, nem arról van szó, de ezt a mostani bandát ütősebbnek érzem. Talán ez erre a pozícióra is igaz lesz. - Most sajnálnunk kellene? - siklott a tekintetem Aziel-re. Tragédia. Nem tudtam együttérezni vele. A (majdnem) chicago-i csaj miatt önkéntelenül is a húgaimra asszociáltam. (Különösen az egyikre.) Eret is vágnék, ha ez a gyökér rástartolna valamelyik tesómra. - Ez jó kérdés! Én is jobban örülnék, ha a kocsim megbízható, ismerős kezekben lenne. A jelenlegi szerelőm mondjuk úgy, hogy nem a legélesebb kés a fiókban. - lassan már bármit is kinézek belőle. Sajnos negatív értelemben. - Király! Gratulálok! Ez tényleg jó hír! - Peter-re most minden téren ráfér a változás. Ideje, hogy felfelé ívelő, pozitív fordulatot vegyen végre az élete. - És hogy tetszik az új meló?
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Valószínűleg sosem fogom tudni igazán megérteni, a banda többi tagja hogyan képes ilyen lazán és kötetlenül beszélgetni igazán komoly és személyes dolgokról is. Aziel olyan könnyen rákérdez, hogy a szüleim meghaltak-e vagy csak nem vagyunk kapcsolatban, mintha arról beszélgetnénk, hogy mely dalokat adjuk elő a következő fellépésünkön. És úgy sejtem, ugyanilyen egyszerűen meg is válaszolná a saját kérdéseit, ha őt kérdeznénk. Meglephetne a dolog, de már kezdem megszokni, hogy ők ilyenek, és talán az elfogyasztott alkohol az oka, de ezúttal próbálok lépést tartani velük akkor is, ha ami majd elhagyja a számat, kurvára nem hétköznapi.
- Inkább az utóbbi. Fogalmazzunk úgy, mindenkinek jobb, ha tartjuk a távolságot. Apám egy veszélyes bűnöző, tulajdonképpen a családom több tagja az. Anyám meg az a típus, aki általában koktélt iszik reggelire is, és éli az életét a saját kis buborékában. - Felelem anélkül, hogy bármelyikükre is felpillantanék, inkább a kezemben tartott üveg hátoldalán levő szöveggel szemezek. Majd Azielt és Remyt végighallgatva lassan bólogatni kezdek. - Az én apámnak is rengeteg elvárása volt felém, amiknek csak addig akartam megfelelni, amíg rá nem jöttem, mennyire képmutató. Aztán eljöttem Chicagoból, és azóta vissza sem néztem - vonok vállat, mielőtt a számhoz emelném a sörömet. Azt hiszem, próbálok úgy tenni, mintha számomra sem lenne különösebb jelentősége, hogy ennyire nyíltan beszélek magamról, de az az igazság, hogy igencsak átléptem ezzel a saját határaimat, és erős a késztetés, hogy az este további részében a szokásosnál is nagyobb csendbe burkolózzak. Ám ahogy feljön a téma, hogy mi is van Eden és köztem, muszáj ismét közlékenyebbé válnom. Bár erről legalább nem annyira nehéz beszélni, mint a szüleimről. Meg amúgy is most inkább csak ők beszélnek, és eléggé egy véleményen vannak mind, ami azt illeti, úgyhogy, nem is árt megfontolnom, amit mondanak.
- Valószínűleg tényleg nem lenne rossz ötlet erről beszélnem vele – ismerem el. Kicsit még korainak tűnt, még annyira frissnek érződik ez az egész, és nem tudom, valóban ezt akarjuk-e, hogy jó ötlet-e Edent még jobban magamhoz kötni? Persze nagylány már, és azt hiszem, jobban ismer, mint bárki más, úgyhogy talán tudná, mire vállalkozna... Mert abban kétségtelenül igaza van a többieknek, hogy kibaszottul rosszul viselném, ha hozzányúlna valaki a szemem láttára. Valószínűleg vér is folyna. És ahogy Peter tesz erre egy megjegyzést, felé is fordulok egy féloldalas mosollyal. - Arra akár fogadhatsz is.
Lecsillapodnak egy kicsit a kedélyek, amikor tisztázzuk, hogy nem kell izgulni, biztos könnyen találunk új basszerost a régi helyére. Ez egy nagy város, tele potenciális jelöltekkel, úgyis lesz valaki, minimum egy beugrós, akivel letudhatjuk a versenyt meg a studiózást. Én emiatt most tényleg nem túlzottan aggódom. Daisy vagy Evelyn valószínűleg úgyis ismernek valakit, aki ismer valakit...
És aztán már a zenéről a civil állásainkra terelődik a szó. - Szerelünk is, persze, és a srácok elég profik benne, úgyhogy nyugodtan hozzátok be a járgányaitokat a garázsunkba, ha gond van velük. Vagy csak ha kell egy alapos ellenőrzés. Baráti áron megoldjuk - bólogatok mindkettő felé. Aztán Peternek gratulálok, amiért véglegesítette a közös munkát Evelynnel. Biztos vagyok benne, mindketten így jártak a legjobban.
"What do I do when my love is away? Does it worry you to be alone? How do I feel by the end of the day? Are you sad because you're on your own? No, I get by with a little help from my friends.Mm, get high with a little help from my friends." ♫
Kezdőlap
- Kösz. - pillantottam fel Azira, ahogy az italokat szervírozta. Rögtön magamhoz is vettem egy rövidet. A felrobbanó bomba megszólítással felhatalmazva éreztem magamat.
