Különösebben nem szoktam rágörcsölni megbeszélésekre, volt már benne pár év rutinom, de ez most nagyon más volt. Bár itt voltam az étteremben, de semmi köze nem volt hozzá, sokkal inkább a zenéhez, ami mindig is a valódi szenvedélyem volt. A valódi szívügyem. Így érthető, hogy izgatott voltam a Daisy-vel való találkozás miatt. Nem egy no name valaki a tömegből, és ennek a beszélgetésnek tétje van. Nagyon sok múlhat ezen, ami a zenekar további sorsát illeti. Vagy hatalmas kitörési lehetőség, a remélt befutás kapuja, vagy valami, ami örökre vágyálom marad, mert nem tudunk megegyezni. Csábító a siker, az elismerés, de nem minden áron. Be tudom ismerni, ha valamiben tévedek, de egyébként szörnyen makacs tudok lenni. A saxomuch pedig egy olyan elképzelés, amiből nem szívesen engedek. Vagy így, vagy sehogy.
Aziel adott elérhetőséget Daisy-hez, így felvettem vele a kapcsolatot. Felajánlottam neki, hogy szívesen alkalmazkodok az ő helyszínválasztásához is, de ha megfelel, itt van az Aunt Marie's-ben lévő irodám is. Itt nyugodt körülmények között, lelkes rajongók és pofátlan paparazzik kéretlen társasága nélkül is tudunk beszélgetni. Ráadásul senkinek semmi köze ahhoz, ami kettőnk között hangzik el, ez csak a mi dolgunk, nem az étteremben vagy bárhol máshol tartózkodóké. Végül erre esett az énekesnő választása. Tetszett, hogy ezzel kvázi átadta nekem a hazai pálya előnyét.
- Remington Fellowes. - mutatkoztam be neki. A kézfogás döntésének jogát rá bíztam, ahogy azt az illem diktálja.
- De nyugodtan szólíts csak Remy-nek. - szinte mindenki úgy hív, és rövidebb is, mint a Remington.
- Köszönöm, hogy eljöttél, Daisy. Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. - címeztem neki egy hálás mosolyt, majd hellyel kínáltam.
- Kérsz esetleg valamit? Üdítőt, kávét? - vagy valami erősebbet? Hangosan nem mondanám ki, de a lehetőség adott. Ki tudja, hogy ki mivel él.
- De ha éhes vagy, a fiúk bármit szívesen összedobnak neked. - jól nézne ki, ha egy étteremben kellene éhen halnia szegénynek.
- Először is a banda nevében nagyon köszönjük neked, hogy felajánlottad a stúdiós lehetőséget. El sem tudod képzelni, mennyire hálásak vagyunk érte. És nem kevésbé lelkesek is. Ezzel nem kevés keresgéléstől kíméltél meg minket. Aziel már befenyítette a társaságot, hogy be kell költöznünk és semmi program, csak a zene. - muszáj volt bedobnom őt, hisz Darkbloom az egyetlen közös pontunk. Egyelőre.
- És ha már Azi. Említette, hogy kacérkodsz a zenei producerkedés gondolatával, és hogy talán a saxomuch lehetne az első projekted. - szívesen csevegek vele az időjárásról is, ha szeretné, de szerintem egyszerűbb ha a tárgyra térünk, a többit pedig későbbre hagyjuk. Már ha még lesz miről beszélnünk. Remélem.
- Érdekelne, hogy pontosan mire is gondoltál ezalatt. - elég tág a fogalom.

***
Aunt Marie's
Étterem: 1 2 3; Rendezvényterem: 1 2; Szálloda: 1 2 3

Csendben végighallgattam Daisy-t. Úgy voltam vele, hogy felesleges lenne közbeszólni, amíg azt sem tudom, ő mit is szeretne igazából. Megvártam, hogy az egyik kolléga behozza a kávénkat, majd csak azután nyitottam szólásra a számat, hogy a pincér távozott.
- Amikor Aziel említette ezt az egészet, nagyon örültem neki, de részletek híján voltak aggályaim az elképzeléseiddel kapcsolatban. - bár ezt már biztos beharangozta rólam. Tény, hogy vannak dolgok, amiket hajlamos vagyok túlgondolni.
- Már alig vártam ezt a személyes találkozást, hogy végre megtudjam, létezik-e a közös nevező. Főleg, hogy bocs, hogy ezt mondom, de nehezen tudom elképzelni hozzád az indie, pszichedelikus rock világát. - néztem végig rajta bocsánatkérő mosollyal. Eszem ágában sincs megbántani őt vagy beskatulyázni valami szerepbe, de neki is be kell látnia, hogy ez egy elég megosztó, kevésbé ismert műfaj.
- Tetszik, hogy nincsenek kész terveid, hanem együtt hoznánk össze valamit, ami mindkét félnek megfelelhet. - mondja ezt a túlgondolós, aki imádja minden lépését előre megtervezni. De ez most pont egy kivételes eset.
- Ugyan a kettőnk élete nem hasonlítható össze, de nemrég én is eljutottam arra a pontra, hogy elfáradtam, belefáradtam, és szeretnék végre rendet, egyensúlyt az életemben. - egyesek szerint munka- és irányításmániás vagyok, mások szerint pedig csak egy parancsolgatós, időbeosztás zavaros gyökér, aki tökéletesnek, másoknál jobbnak képzeli magát. Ezek, és a Pierre-rel való találkozás kellett ahhoz, hogy rájöjjek, muszáj benyomnom a reset gombot és valamiféle új életet kezdenem. Mert már nem tudom, kinek gondolnak, és ki vagyok igazából. Valahol elvesztem az elvárások között.
- Ha minden klappolna, én a munkámat szeretném idővel a zenélésre leváltani. Imádok... vagy talán már csak imádtam itt dolgozni, de rájöttem, hogy ebben sosem tudnék kiteljesedni, mert nem ez a valódi szenvedélyem. Szóval szeretném komolyan venni a saxomuch sorsát. És te ebben hatalmas segítség lehetsz. - ez egyértelmű.
- A "beleszólás" nem zavar, csak az, ha elbeszélünk egymás mellett. A javaslat, a segítség, egy másik megközelítés mindig hasznos, hisz mi sem érthetünk mindenhez. El tudom fogadni, ha valaki jobb nálam valamiben, és segít, hogy én is azzá váljak. Mi még csak megközelítőleg sem rendelkezünk akkora tapasztalattal, mint te. Jobb vagy a technikai részekben is. Sokkal jobban ki tudod szűrni, hogy kikkel érdemes együtt dolgoznunk, és milyen helyeket kell messziről elkerülnünk. Az album készítésben is profibb vagy. A lényeg, hogy a miénk legyen a végső szó, ne valaki másé. A szövegírást, a zeneszerzést, a hangszerelést sosem adnám ki a kezemből, illetve a srácokéból, de a meglátásaid nagyon is érdekelnek. Főleg ha elakadnánk valahol. - kérlek, ne vedd magadra.
- A haszon egyébként engem sem igazán érdekel, mármint nem kizárólag. Nekem ez a hobbim, szeretek énekelni. Az elsődleges cél az, hogy a zene lehessen az életünk. Nem szeretnék minden áron híres és gazdag lenni. Szóval nem fogunk arra rámenni, hogy a banda bármi áron pénzgyár legyen, és olyannal szolgáljuk ki a közönséget, ami nem mi vagyunk. Ezt a többieknek is megmondtam. Amint a saxomuch elveszítené a jelenlegi szellemét, rám többé ne számítsanak. És ez alatt nem azt értem, hogy elzárkózok a szükséges marketinges vagy színpadi elemektől. Tudom, hogy a zeneipar áldozatokkal, megjátszással jár. Csak emberileg ne lépjünk át bizonyos határokat. - nem fogok teperni olyanért, ami nem motivál, nem tesz boldoggá, és közben nem bírok tükörbe se nézni. Nem akarom feladni magamat, a régi bandát, az értékeinket, a lazaságot, a természetességet, stb.
- Részemről az általad elmondottak alapján működhet. Nekem is szükségem van rá, hogy megoszthassam a feladatokat, a terheket valakivel, mivel egyelőre még az Aunt Marie's is itt van, és az itt dolgozókat sem hagyhatom cserben. Nem szeretném valamelyiket fél gőzzel csinálni. Nyilván a zene a nagyobb szerelem, de ettől még vannak kötelezettségeim ide is. - remélem, már nem sokáig.
- Ha a bandánk valamiért nem is futna be, akkor is inkább a zenével, a marketinggel szeretnék foglalkozni a jövőben. Már elegem van a vendéglátásból. Szóval ez mindkettőnknek jó első tapasztalat lenne, és talán nem az egyetlen együttműködés. - ha a saxós jövőkép nem is játszana, anélkül is szívesen írnék dalokat, vagy menedzselnék 1-1 bandát. Ezekben hajlandó vagyok fejlődni és tanulni. A lényeg, hogy a zenével foglalkozhassak, nem ragaszkodom a színpad világához. Haverokkal is lehet jókat jammelni. Sőt!
- Örülnék, ha mindketten megtalálhatnánk ebben az együttműködésben a számításainkat. És egyébként nagyon megtisztelő, hogy ránk gondoltál. - húztam hálás, őszinte mosolyra a szám, majd végre beleittam a kávémba. A sok cukor, sok tej kombó nálam is játszott.

- Jogos. - a legkevésbé sem leszűklátókörűzni akartam őt, egyszerűen csak ezt a stílust valahogy nem tudtam volna elképzelni, hogy a kedvelt dolgai listáján tartja számon. A pszichedelikus rock elég megosztó. Van aki imádja, mást rohadtul idegesít. Az indie még egy lágyabb, semlegesebb kategória, de a psy tényleg pont olyan, ahogy a neve is sugallja.
- Igyekszem. - nem hinném, hogy gondom lenne ezzel. A zene egészen mást jelent, mint a vendéglátásban jópofizni a legszarabb napodon is. A zene minden érzelem, egy terápia. A szálloda leghamarabb csak agyvérzés. Az étterem meg egyenesen kettő.
- Nem is magam miatt aggódok, hogy ezt elfelejteném. Elég két lábbal a földön típus vagyok, és ahogy eddig vagy most, ezután sem a siker vagy a hírnév fog motiválni. A többiek nagyobb kérdőjelek a fejemben. Bízom a srácokban és imádom őket, de azért egy nagyon más dologba akarjuk vágni a fejszénket, mint ami eddig volt. Elég fiatalok, és megtippelni sem tudom, hogy milyen hatással lenne rájuk, ha esetleg ténylegesen is befutnánk. Aziel-t meg inkább hagyjuk is. Imádja, ha körülötte forog a világ. Persze beszéltem mindenkivel, és elvileg úgy gondolkodnak, mint én, de mivel nem látok a jövőbe, így fogalmam sincs, hogy mennyire tartják magukat a papírformához. Szóval számítok rád, hogy kiossz pár kegyetlen tűsarkús tockost, ha valaki készülne elszállni. - vigyorogtam rá cinkosul, de valójában rohadtul komolyan is gondoltam.
- Nem szeretném, ha ez tönkretenné a bandát és a barátságunkat. - engem valahol csak ez a része érdekel. A többi gyakorlás és hasonlók kérdése, de ez egészen máshogy dől el fejben, mint bármi más.
- Szeretném minél előbb lezongorázni a függőben lévő dolgaimat és csak erre koncentrálni. De nem mondhatok fel megfelelő utód nélkül, mert nem szeretném, ha bárki is miattam kerülne az utcára. - még ha ez drámai túlzás is. De ha a bolt nem megy, nincs aki irányítson, mindenki csinál, amit akar, a tulaj sem elégedett, be fogja zárni. Aztán mindenki mehet munkát keresni, de addig is élni kell valamiből. Család, gyerek, iskola, albérlet, rezsi, stb. Nem akarok tönkretenni senkit sem, ha egyszer van választásom.
- El tudom képzelni a veled való munkát. Bírom, ha valaki intelligens, értelmes, logikus, de nem feledkezik meg a dolgok emberi oldaláról sem. - szerintem túl kevesen vagyunk ezzel. A munkában én is igyekszem inkább racionális lenni, de az önmagában kevés. Ha emberekkel dolgozol, értened és érezned kell őket. Az EQ időnként értékesebb fegyver, mint bármi más.
- Oké. De Azinak ezt nem így meséljük. - különben ezt hallgathatom a hátralévő életemben, és baromi fárasztó lenne az a sok szemforgatás.
- Legyen. Én is szeretem tudni, kivel dolgozom együtt. - a jelentéktelenebbnek tűnő infók többet elárulnak, mint egy kozmetikázott önéletrajz.
- Nem tudom. Fogalmam sincs. Még nem mondtam meg nekik. A szüleim sosem voltak oda igazán azért, hogy a zenével akarjak foglalkozni. - mondjuk eleinte a vendéglátós húzásomért sem. Ezek nem olyanok, mint menő egyetemre járni, diplomát, doktorit szerezni. Apa orvos, anya tanárnő. Ők már csak ilyen szuper értelmiségiek, és a gyerekeiktől is ezt várták. Volna.
- És szerintem, ha megtudják, hogy ott hagyom az Aunt Marie's ügyvezetői pozícióját azért, hogy hát ha befut a saxomuch, kihordanak pár infarktust. Szerintük ez nem valódi szakma, és baromi kicsi az esély rá, hogy megélhess belőle. - én is ezt gondoltam, de már leszarom. Majd lesz, ami lesz. A bizonytalanság egyébként kiborít, de nem tudok mit csinálni vele.
- A tesóimnak meg szerintem tök mindegy, mit csinálok, ha szeretem. - vontam meg a vállamat.
- Nekem a többiek a húzóerőm ebben. - és Evelyn. Talán. Remélem.
- A te családod hogy állt hozzá? Vagy valaki más volt a fő támogatód? Mindig tudtad, hogy énekesnő szeretnél lenni? - a legtöbbeknek ez már gyerekként bekattan, de vannak, akik bekerülnek egy baráti társaságba, ahol kiderül, hogy az illetőnek nincs is rossz hangja, aztán bíztatják, hogy induljon valami tehetségkutatóban. Nem tudom, neki mi a sztorija.
- Bevallom, nem tudtam rólad eddig semmit sem, azon kívül, hogy létezel és valami híres énekesnő vagy. Az ilyen bulvár dolgok nagyon távol állnak tőlem, és lövésem sincs, hogy ki kicsoda. - ezekből Aziel szokott korrepetálni, ha valamiért nem árt képben lennem. Ő mindenkit is ismer. Ezek szerint személyesen is. Durva.

- Ez egy nagyon kedves sztori. - jelent meg egy mosoly az arcomon. Érdekes volt Daisy anyukája és az enyém közti kontraszt. Anya tanárnő, és ragaszkodik a "valódi", keresőképes, értelmiségi szakmákhoz, vagy mi a legjobb szó ezekre. Daisy-é viszont a legnagyobb támogatója, még tehetségkutatóra is benevezte a lányát, annyira hitt a sikerében, a tehetségében.
Hitetlen, "na ne csináld" képet vágva néztem rá, ahogy arról beszélt, még énekkarban sem mert szólót vállalni, annyira lámpalázas volt. Sőt! Még a győzelem után se volt biztos abban, hogy ez tényleg az ő pályája. Nem érezte azt, hogy mindez illik a személyiségéhez, amit maximálisan meg tudtam érteni. Én is inkább magamnak való introvertált vagyok, aki sosem vágyott hírnévre. Lényegében a karrierépítése valamiféle bűntudatra épült, hogy ha nem teszi oda magát, csak elvette a helyet más elől, aki jobban megérdemelte volna. Éppenséggel ez az érzés is ismerős... több fronton is.
- Végül is jó döntést hoztál. Megérdemelten tartasz ott, ahol. A zenéd sokat jelent másoknak. - néztem rá elismerő mosollyal.
- Ugyan nem tartozom a rajongóid közé, így ezt a tábort nem erősíthetem, de biztos vagyok benne, hogy így van. Egy jól megírt dalszöveg, egy fülbemászó dallam kapaszkodóvá tud válni bizonyos élethelyzetekben. Mindig meghallgathatod, ha szükséged van rá. És ez csodálatos. Hogy te is képes vagy kiváltani ezt másokból. Úgy jelenthetsz sokat nekik, hogy sosem találkoztatok. - szóval nem az őrült, túlzásba eső, már-már kellemetlen fanokra gondolok.
- Ez a bulvár dolog egyébként kb. az egész legrémisztőbb, vagy legocsmányabb része. Oké, nem kell vele foglalkozni, de simán megrendíthetik valaki bizalmát, kapcsolatokat tehetnek tönkre. Persze próbálhatod elkerülni őket, de azért lehetetlen mindent kiszűrni, hogy ne jusson vissza hozzád, és ne nyomja rá az életed egy részére a bélyegét. Te hogy bírod? - kerülheti a netes bulvár híreket, a TV-t, az újságokat, de mindig lesznek kedves emberek, akik felhívják valamire a figyelmedet, vagy pofátlanul rákérdeznek, mit sem törődve azzal, hogy te mit érzel.
- Ha a zene nem játszik, akkor marad valami sport, a vezetés, olvasás, sorozat darálás, és néha bekattan a főzés. Te mivel töltöd a szabadidődet? - már amennyi van.
- A Valaki alakulóban van. Még össze kell raknunk, mi van köztünk. Nem szeretek semmibe sem csak úgy fejest ugrani. És neki sem kellene. A spontán dolgokkal mondhatni ősellenségek vagyunk. - plusz az én életem teli van buktatókkal, ami éket verhet közénk, és az kibaszott nagy szopás lenne.
- Nem akarom őt elveszíteni valami hülyeség miatt. De úgy tűnik, hogy kezdenek megoldódni a dolgaim, szóval reméljük a legjobbakat. - nem véletlenül tartottam eddig annyira azt a távolságot vele.
- Egyébként... Evelyn elvileg ismeri Mathieu-t. - jutott eszembe a dolog. Már amennyit sikerült kihámoznom akkor éjjel abból az ömlesztett információ cunamiból.