Már akkor tudtam, hogy valami nem lesz velem rendben, amikor felhívott a nővérem, vagyis nem velem, hanem megint azzal amit tettem. Nem mondom, hogy rendben van a fejem, mert nincs, azt érzem, hogy minden egyszerre jön össze és nem tudom rendbe szedni magamat még akkor sem ha a világ minden kis rezzenése nekem kedvez. Senki nem érti miért nehéz az életem egyes szakasza, mert a tökéletes élet a lábaim előtt heverhetne, ha hagynám neki. Hát nem. Sosem volt könnyű megfelelni mindenkinek a családban, és keményen dolgoztam, hogy megtegyem ezt, annak ellenére, hogy tudtam lehetetlen. Az apám nemsokára látogatást tesz Amerikában, vagyis inkább a Pandorában, mert amellett, hogy kíváncsi rám, azért szeretné látni hogy boldogulok, és azt hiszem nem jól, megy a klub, minden szuper de fejlődni kellene, és nekem azt hiszem hirtelen sok ez az egyetem mellett. Mindenki elhanyagoltam az elmúlt pár hónapban, sorban mondtam le a találkozókat a barátaimmal, hogy azon legyek, hogy változást hozzak a klub életében, élő zene és társai, amire apám annyira vágyna, ha lenne elég ideje, hogy eljárjon ilyen helykere. Ma volt az a pont, hogy azt éreztem elég, este még dolgom van, így a találkozót Ev-vel kapásból lemondtam, amint felhívott az ötlettel, de a klub közepén állva egy rakat papírral a kezemben sírni tudtam volna a fáradtságtól és tudom, hogy egy találkozó ezt nem fogja megoldani, de próbálkozni szabad. A pultosok értetlen képpel nézték végig, ahogy berohanok az irodába, hogy lerakjak mindent és köszönés nélkül rohanjak tovább taxit fogni egyenesen Brooklyn-ig meg sem állva. nem szóltam előre Ev-nek, hogy jövök, mert tudtam, hogy itthon lesz és készül az esti programjára, amire én is mehettem volna, ha nem szervezek be minden egyes percre valamit magamnak. Kopogás nélkül rontok be az ajtón és megállok a nappal közepén és dobom a kanapéra magam, hátravetett fejjel. - Azt hiszem most kell egy kis szünet, csak egy pár órát kérek. - nyögöm fel, remélve, hogy nem üt le, mert azt hisz valami betörő vagyok, bár talán az is pihetnenőbb lenne, mint bármi más.
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
Mivel már hónapok óta alig tudtam megszerezni magamnak Lu-t, úgy voltam vele, hogy ma aztán tényleg meg kell próbálnom, a szokásosnál is jobban. Nagyon szerettem volna, hogy velem jöjjön, mivel ez az ivós-karaokézós dolog amúgy jó ötlet lett volna, ha nem lakom ennyire rohadtul messze a helytől, és nem lenne veszélyes terep berúgni. Becsövezhettem volna hozzá, és vigyázhattunk volna egymás józan eszére, de sajnos nem sikerült a tervem. Lemondta, arra hivatkozva, hogy végtelenül sok munkája van, a klubja miatt és hasonlók. Lehet, hogy beszélnie kellene Aziel-el erről, ő a nagy klubvezető mágus közöttünk. Ráadásul ne legyen munkamániás ő is, mert kezd sok lenni az egy főre jutó munkamániások száma arányainkban. Hjajj. Pedig olyan nagyon jó lett volna egyet felszabadultan együtt lógni. Mivel nem számíthattam rá, így kénytelen voltam egyedül kiválasztani valami göncöt. Időben akartam kezdeni a készülődést, mivel busszal fogok menni, plusz még fürödni is szerettem volna, nyugiban kiválasztani a ruhámat, megcsinálni egy natúr, kb semmi sminket, aztán elindulni. Miután lefürödtem, gyorsan felvettem a „fogalmam sincs, mit vegyek fel” szettet, hogy aztán a szobám felé vehessem az irányt. De még mielőtt ez megtörténhetett volna, valaki úgy berontott a kivételesen nem kulcsra zárt ajtómon, hogy majdnem szívrohamot kaptam és az első kezem ügyébe eső dolgot felkaptam, mint védekezésre alkalmas tárgyat, de legnagyobb meglepetésemre Luana borult le a kanapémra, én meg csak pislogtam rá, mint az a bizonyos hal… -Megőrültél???!!!!! Majdnem megöltelek ezzel a… kaktusszal. –pislogtam a kezemben lévő, szebb napokat is látott növényre, majd egy sóhajjal visszatettem a helyére, hogy aztán elindulhassak a konyha felé. Kitöltöttem neki egy pohár whisky-t, magamnak pedig csináltam egy kávét, mivel még nem akartam elkezdeni az alapozást, legalábbis készülődés előtt tuti nem. Átadtam neki a poharát, hogy aztán ledobhassam magam mellé, megigazgatva azt a szerencsétlen kontyot a fejem tetején. -Minden oké? Tudok… segíteni valamiben? –néztem végig rajta aggódva, bizonytalanul az alsó ajkamat rágcsálva. Közelebb csúsztam hozzá, hogy finoman átölelhessem. Mindig update-eljük egymást, de az utóbbi időben ritkábban tudtunk személyesen is megejteni egy igazi girly talk-ot.
Igazság szerint sosem volt annyira kötelező egymásnak bejelenti a másik érkezését ha Ev-ről volt szó, egyszerűbb volt megjelenni ,mint előtte órákkal telefonálni, hogy jövök, mert akkor jött a kérdés, hogy mi van és telefonban is képesek voltunk kiönteni egymásnak a lelkünket, miközben a másikhoz tartottunk. Nem tudom mikor alakult ez ki, mert nincsen ideje ,nem ünneplünk évfordulót és nem fonunk barátságkarkötőt ennek alkalmából csak tudjuk, hogy ha bármi van nem a tesóinkat hívjuk, nem a családot hanem egymást. Ha szar van a fejemben akkor vagy neki öntöm ki a lelkem vagy egy üveg whiskynek, de az nem hallgat meg és nem szeret annyira, mint ő. Most nem ihattam annyit, hogy jobban legyek, mert dolgom volt, még pár hónap és leállhatok, de addig bele fogok őrülni és még nem is tudja, hogy miért lettem ennyire az apám képmása, aki a munkának él és semmi másnak, mióta anyu meghalt. Berontok, mert azt érzem azonnal le kell ülnöm egy biztonságos közegben és az mellette volt jelenleg. Amikor előront egy kaktusszal a kezében kedvem lenne felnevetni, de csak felhúzom a szemöldököm és vissza hajtom a fejem a kanapéra. - Igen, már éppen össze is csináltam magam. - csak előmászik egy mosoly az arcomon, amikor neki is leesik, hogy mivel akarta hárítani a veszélyt. Amikor megjelenik pohárral a kezében szinte villan egyet a tekintetem és el is veszem tőle, hogy egy kortyot magamba erőltessek, bár éhgyomorra nem túl nyerő, de Evből ma nem kapok sokat így a kettő boldogságomra lesz ma a legnagyobb szükségem ebben a szarban. - Apám nemsokára ide látogat, hogy megnézze mit hoztam ki a Pandorából, élő zenészek kellenek, egy bandát találtam, hurrá. Meg kell nyitnom még két táncteret de ötletem sincs mi az ami vonzza a népet. Ami volt ötletem a bátyám lelőtte, mert szerinte nem jönne be apunak. Nagy a nyomás és ma este is meghallgatásra jön hozzám pár banda, de már rohadtul unom Ev. - nyafogok neki szabályosan, de neki tudok is, mert máshol a kemény lánynak kell lennem, viszont néha elgyengülhetek vele szembe legalábbis. Imádom a klubot, ez életem egyik legnagyobb lehetősége, de lehet túlvállaltam magam vele, bár ezt magamnak sem vallanám be soha, akármennyire is lenne nyilvánvaló ez. - Ugye nem ebbe fogsz ma menni? - nézek végig rajta eltolva őt az ölelésből és vévgimérem. - Azt hiszem tudom mivel tudsz feldobni. - szélesre húzódik a mosolyom és ha már úgyis kevés időnk van legalább legyen hasznos neki is.
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
-Mhm, tudtam én, hogy megijedtél a gyilkos kaktuszok támadásától. –ráztam meg a fejemet egy jót mosolyogva a dolgon. Miután visszatértem az italainkkal, hatalmasakat pislogtam, ahogy szinte azonnal kikapta a kezemből a whisky-t és magába is döntött pár kortyot. Lehet, hogy nem kéne támogatni a napközbeni, kiskorúak alkoholizálását, de ettől még pont úgy nézett ki, mint akinek szüksége van rá. Nem igazán tudtam így nagy hirtelen, hogy mi lehet a baj, csak abban voltam biztos, hogy a munka lehet a fő ok. A legtöbbeknek manapság az tett be a környezetemben. Figyelmesen, érdeklődve hallgattam azt, ahogy beszélni kezdett, felvázolva, hogy mi is a probléma a jelenlegi helyzettel. -Mi lenne, ha… ha nem egy zenekart foglalkoztatnál, hanem tematikussá tennéd az estéket? Legalábbis néha. Ráadásul ma már a legtöbben az élő zenét a DJ-re cserélik, mert az biztosan befut és nem csak egy bizonyos skálán mozognak az előadók. Bárki tud cover-t előadni, de nem mindegy, hogy hogyan. Mik voltak az ötleteid? –hátha a bátyja csak nagyon kritikus azzal szemben, amit csinál, és nem kifejezetten örül, hogy ő viszi a Pandora-t. Persze benne van, hogy valóban nem a legjobban az ötletek, de ezt látatlanban elég nehéz megállapítani. -Ha szeretnéd, és neki sincs ellene kifogása, akkor megadhatom Aziel számát majd, ő biztos tudna neked tanácsokat adni. Évek óta viszi a Lucifert, és elég sikeres a hely, szóval szerintem, ha valaki, ő tud tippeket adni ebben. –persze nem akarom Luana-ra szabadítani azt, aki két másodperc alatt átmegy csajozógépbe, de lehet, hogy tényleg tudna pár hasznos szakmai tanácsot adni. A kérdésére aztán én is végignéztem a ruháimon, amik tényleg nem úgy tűntek, mint amikben az ember bulizni megy. De mentségemre legyen mondva, még csak most kezdtem volna a készülődést. -Neeeeem, még el se kezdtem kiválogatni, a fürdésig jutottam csak. -legyintettem sóhajtva. -Szerinted mi lenne, ha csak vennék egy farmert, egy tornacsukát, meg valami felsőt, és akkor ezzel le van tudva? –néztem rá kérdőn, egy bujkáló, ártatlan mosollyal, belekortyolva a kávémba. -Vagy… segítesz nekem találni valamit? –bízom az ízlésében és a meglátásaiban, hogy jó szettet tudunk kiválasztani együtt.
Nem tudom miért jut eszembe azonnal inni, de ha már Ev azt látja rajtam, hogy kell akkor kell is. Az első korty után már tudom, hogy tényleg szükségem volt hozzá, hogy lelazuljak és jól is esik, de kétségtelenül a fejembe fog szállni ha hamar ledöntöm. - Az a baj, hogy a DJ vonal már megvan és ezt is akartam folytatni, de apám egyik reggel felkelt és kipattintotta a fejéből, hogy szükségem lenne egy bandára. Azt hiszem megtaláltam a legjobbat akik csütörtök esténként fellépnek, de olyan nyomást érzek magamon, ami miatt meg bebiztosítok mégegyet akik majd talán tartaléknak lesznek. Tudom, hogy ez nem megoldás de valamit ki kellett találnom. - kifújom a levegőt a hosszú beszédem után, de még folytatom - Retro termem van, amibe gondoltam szervezetnék tematikus partikat, az élő zene helyett, beöltözős buli meg ilyenek. De neki az túl standard, de ha egyszer ez jön be az embereknek, akkor miért ne? A tecno lett volna egy új vonal de szerinte túl sok füvest vonzana be és nem akarja, hogy a Pandoraból proli hely legyen. - forgatom meg a szemem, mert ezzel én nem értek egyet de ha mégis így lenne akkor sem dőlne össze a világ szerintem. Hálás vagyok, hogy segíteni akar és még a barátja segítséget is felajánlja de sosem tudtam ilyenben segítséget kérni, mindig a magam feje után mentem de az lehet, hogy ebbe bele fog törni a bicskám. - Hallottam a helyről már de nem tudom mennyire örülne apám ha nem a saját kútfőmből szedném elő az infókat. De azt hiszem amiről nem tud az nem fáj neki. - vonom meg a vállam és megint beleiszok az italomba ezúttal kicsit lassabban. Elszörnyülködve nézek rá, amikor benyögi a farmer ötletet, már már szinte el is nevetem magam, de csak bámulom őt értetlenül. - Nem értem miért vagyunk mi barátnők néha. - állok fel és elindulok a szobája felé - Na gyere mesélj nekem kinek öltöznek ma ki. - mosolygok rá pimasz kíváncsi mosolyommal a nyitott szekrény ajtó mögül. - Dögös akarsz lenni, vagy vagány vagy mindkettő? - kidobálok pár felsőt az ágyára ruhát nem nézek neki, nem látom ma benne a ruhás hangulatot és nekem is kicsit vagányabb kedvem lett tőle. - Muszáj valami jóval feldobnod a napom amíg veled vagyok de olyannal ami egész este kitart. - ülök le az ágyra és felémutatok egy egész aranyos fehér topot.
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
-Pedig szerintem ez rohadt jó ötlet. Vagy akkor... én is proli vagyok? -gyanítom a családja mércéjével esélyes. Csak egy túlpörgött szőke csaj LA-ből, de hát ez van. -A tematikus partikért megőrülnek az emberek. Mindig vannak olyan számok, amikre bárki tud táncolni. Ja, és szerintem a retro terem tök sok lehetőséget hordoz magában. '80-anas évek buli, Grease tematika, de még olyanok is, mint a Dirty Dancing simán beleillenek a dolgokba. Mindjárt itt a Halloween, egy ilyen témájú partiért is ölnének az emberek, vagyis én tuti. És az élő zene ott is lehet megoldható, a kettőt simán össze lehetne kötni. A dekorban és hasonlókban simán tudnék segíteni. Épp most fut az a megbízás, amit futólag már említettem, aminek az 1920-as évek a témája. Szerintem ne vesd el a dolgot, hátha apukádnak bejönne. -néztem rá hatalmas, csillogó szemekkel. Imádom a kreatív megoldásokat, a beöltözős bulikat és hasonlókat. -Igen, valahogy így. Szerintem ebben most tehetsz kivételt. Aziel biztos örülne, ha valakivel erről beszélhetne, ráadásul ő nem ismeri apukádat, hogy elmondja neki. -de persze semmi sem erőszak, csak ha ő is akarja. Luana nézése annyira nagyon vicces volt a farmer-tornacsuka kombóra, majd csak színpadiasan sóhajtottam egyet, eldőlve a kanapémon, amint elindult, hogy fáziskéséssel követhessem én is. -Nem öltözök ki senkinek, tudod jól, hogy baráti programra, és nem randira megyek. -ráztam meg a fejemet egy hitetlen mosollyal. Kész ez a csaj. -Hmmm... szívem szerint, vagy aminek lennem kéne? -pillantottam rá felvont szemöldökkel, majd olyan hevesen kezdtem el rázni a fejemet, hogy azt hittem, leesik a helyéről. -Neeeeem, ezt biztosan nem. Nem akarok fehér, átlátszó dolgokat felvenni. -a tekintetemmel a felsőket vizsgálgattam, majd Lu-t. -Mi lenne, ha keresnénk valami ruhát? Azt csak feldobom és már meg is van egy egész szett. Veszek hozzá egy sima, belelépős cipőt és mindenki boldog. -bár gyanítom a cipőválasztásom sem fog tetszeni neki. -Olyan kellene, ami rövid, de azért nem fenék villantó, aminek hosszú az ujja és van nyaka, mert ősszel hideg van már este, viszont nem akarok kabátot venni, mert a buszon odafelé megsülnék benne. És akkor ez így dögös, vagány, praktikus és nem fagy meg benne a picsám. Na? -dőltem el az ágyamon, érdeklődve pislogva a barátnőmre, mivel ő volt a személyre szabott stílustanácsadóm akkor is, amikor randira mentem. És... az, ha az ember jól akar kinézni egy baráti találkozón még nem bűn... ugye?
- Apám szemében tuti az vagy a bátyám igazából imádna. - tuti, hogy megtalálnák a közös hangot a bátyám igazi bolond tud lenni és jó fej, ha nem az üzletről van szó, mert akkor rohadt nehéz vele. Nem is tudom miért nem találkoztak még Ev-vel, mondjuk ő általában Las Vegasban pihenget munka címszó alatt, így nehezen tudtak volna összefutni. De őt is nehéz meggyőzni ettőlfüggetlenül arról, hogy a tekno igenis menő lenne és sok embernek bejönne. - Ahh, látod mekkora ötlet, a mikorosztályuk ezért meg van veszve, de nehéz elmagyarázni azt egy sztriptíz klubot akaró férfinak, aki mindenen kattog csak a fiatalabb korosztály igényeinek kielégítésén nem. Az össze klubunk olyan, amilyen ő és apám akart, csak a Pandora az, amit nekem hagytak meg, erre tessék, még ez sem teljesen az enyém. - jó másnak még ennyi sincs, sőt, és nem is nagyon nyafoghatnék, de úgy érzem, hogy ha már valamit nekem adott az apám, mert szerinte tanulhatok belőle, akkor miért nem hagy tanulni és hibázni, hogy abból is fejlődjek, miért szól bele, amikor azt hiszem tudom mit akarok. - Tényleg segítenél? - kérdezem mosolyogva, pedig még konkrét tervem nincs, de a szeméből már látom, hogy neki lehet valami a fejében, amiből rossz nem sülhet ki. - Azielt én sem igazán ismerem, de ha te azt mondod, hogy hasznára lehet, akkor lehet ki fogom használni, nagyjából annyira mint téged, mert ha az apámék ellen megyek, akkor valami nagyon ütős fog kelleni. - sóhajt fel egy nagyot és már előre látom, hogy szemforgatva lépnek be a helyre amikor meglátják, hogy nem az ő terveik szerint dobtam el a helyet, hanem aszerint, ami szerintem feldobhatja. Rizikós, hogy be fog e válni, de bízom benne, ha már több korombeli is erre bólint rá, akkor nem lehet akkora baklövés ez az ötlet. - Szóval nem öltözöl ki senkinek és vagányan szexi leszel, értettem. - mondom neki nevetve a szekrényéből kihajolva, mert ha valami most ki tud kapcsolni az a hülye csajos programjaink, amik akkor is feldobnak, ha már túlontúl csajosak is. Egy csomó felső landol az ágyon és egyet kiválasztva mutatom felé, de már az arcán látom, hogy nem okés a póló, és amikor a tervét mondja még mindig csak fintorogni tudok, de legalább tudom, hogy teljesen más irányba kell menni, mert mégsem ahhoz van kedve, amihez hittem hogy van. - A ruha jó kezdetnek, bár eszembe sem jutott volna ma rád adni egyet, de legyen. Kicsit sok a kritérium, de meglátjuk mit hozunk ki belőle. - állok fel és megint elmélyedek egy kicsit a szekrényében, de ezúttal egyetlen ruhát veszek ki és mutatom meg neki.- Én a helyedben jobban kidobnám a mellkasomat, vagy legalább a hátam, de mivel nem akarsz megfagyni, ez elég szexi lehet. - kacsintok rá és adom a kezébe a fekete ruhát, ami majdnem minden elvárásnak megfelel, bár nekem kicsit egyhangú, de az ő arca és már csak a személyisége magában fel fogja dobni az egyszerű ruhát. - Na bújj bele, de a belépős cipőt felejtsd el. - mutatom neki a mutatóujjam, de egyenlőre a cipő ráér ha megvan a ruha, és azt addig nem tudjuk meg meddig nem bújik bele. Míg arra várok, hogy a nyálam is minimum kifolyjon ha meglátom a ruhában ledobom magam az ágyra. - Azt hittem valami nagy baráti összeröffenés lesz, de ez a ruha azért egy kicsit többet árul el nekem erről. - jó én nem hagytam a farmert de a ruhát meg ő mondta és magától nem venne fel csak úgy egy karaoke estére szerintem ruhát. - Evelyn ne nekem kelljen kiszednem belőled mindent, kérlek mondd, hogy van valami helyes srác a társaságban, hogy legalább általad legyen valami kapcsolatom a pasikkal. - inkább a normális pasikkal, akik nem 40 felettiek, és nem csak egy éjszakára visznek el majd inkább én menekülök mielőtt többet akarnának.
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
-Még sose örültem ennyire a proli jelzőnek. –húztam egy széles mosolyra a szám. És még, hogy engem senki nem nézne semminek. Luana apukája meglátna, sikító frászt kapna, főleg egy fesztivál időszakban. De inkább legyek ilyen, mint játsszam meg magam mások előtt, hogy kedveljenek. A bátyjával még sosem találkoztam, de egyre kíváncsibb vagyok rá. -Pedig szerintem sokat kaszálhatnának vele. Sztriptízbárból van ezer meg egy, de ilyen helyből viszont tényleg kevés. New York sokszínű, és manapság tényleg baromira jön vissza a retro vonal, amit meg lehetne lovagolni, mint hullámot. Én a helyedben hajtanám még a dolgot kicsit. Lehet, hogy hallomásra nem tetszene nekik, de ha odaérnek, biztosan beleszeretnek majd. Tudod, hogy mi a mottóm. –sohase hagyd, hogy azt hitessék el veled, nem állhatsz ki magadért és azért, amiben hiszel, hogy nem szólalhatsz fel saját magadért. -Persze, hogy segítek!!!! Ez plusz idő nekünk, és tudod, hogy bármikor a rendelkezésedre állok. –tényleg. ha hajnal háromkor beállítana hozzám, akkor is ugyanúgy készen állnék arra, hogy meghallgassam, vagy elmenjek vele a világ végére is. -Aziel-re sok dolog mondható, de az nem, hogy nem viszi jól a klubját, elvégre évek óta töretlenül népszerű, szerintem nem lesz gond. Akkor majd megemlítem neki este ezt a dolgot, és ha neked is okés, akkor megadom a számod neki, hogy tudjatok egyeztetni. –néztem rá kérdőn, némi bizonytalansággal. Senki számát nem adom ki, amíg jóváhagyást nem kapok hozzá. -Mikor mondtam, hogy vagány szexi akarok lenni??!! –néztem rá hatalmas szemekkel, de vele együtt nevettem a végére. Végül is… igaza van abban, hogy az lennék a legszívesebben. Csak… -Hát na. Néha bevállalhatom azt, hogy ruhát húzzak. Plusz amit kitaláltam, szerintem még pont a beleférős kategória. De öhm… köszi, hogy segítesz, komolyan. Nélküled szerintem estig ott feküdtem volna. –és fogalmam sem lett volna, hogy mit vegyek fel, és tényleg elmentem volna valami sima, egyszerű kis szettben. Nem mintha azzal baj lenne, de mindig meg kell ragadni a kiöltözős helyzeteket. -Aaaaaha. Hát ahhoz nem ártana mondjuk egy pár mell is, nem? –nevettem fel a dolgon kissé kínosan. Persze egy jó melltartó mindent megold, és nem a pushup-ra gondolok első sorban, de tényleg nem randira megyek, vagy azzal a szándékkal, hogy bárkinek is elcsavarjam a fejét. Baráti társaság, baráti program. Átvettem tőle a ruhát, hogy aztán hátat fordítva neki dobhassam le magamról ezt a fehér „nemtudommitvegyekfel” szettet és felvehessem a ruhát. Nem akartam volna arra rávenni, mert sokat rontott volna az összképen. Egy sima fehérnemű viszont el fog tűnni alatta és kész is vagyok. -Na milyen? –fordultam vissza felé, amint belebújtam a garbós, hosszú ujjú, fekete, alul cipzárdíszes ruhába. Bízom az ízlésében. -Jajj, ne kezd... Nem vehetek fel egy csinosabb darabot, ha a barátokkal találkozom? –néztem rá felvont szemöldökkel, vissza ledobva magamat mellé az ágyra, hogy egy sóhaj kíséretében figyelhessem a cipőimet a szekrényem aljában, igyekezve nem felvenni Luana-val a szemkontaktust. -Tudod, hogy a saxós srácokkal lesz a közös program, és azt is, hogy ők igazából mind helyesek, szóval a kérdésed értelmetlen… -köszörültem meg a torkomat, lecsúszva a földre a szekrényem elé. A tűsarkúakat elvetettem, mert az már tényleg túlzás lenne, és hajnalra meghalnának a lábaim bennük. -Miért akar mindenki összeboronálni?! Az emberek már nem barátkozhatnak anélkül, hogy egymásra ne akarnának ugrani…? –morogtam magam elé a szekrényem mélyének, alig hallhatóan, kihúzva egy lapos talpút, hogy felé mutathassam. -Ez milyen?
El sem hiszem, hogy elég volt neki alig fél óra, hogy teljesen más helyzetbe helyezze a nézeteimet, vagyis de elhiszem, mert ő ilyen. Úgy jöttem ide, hogy a világ összeesküdött ellenem, vagy valamit én csinálok nagyon szarul, de ha vele beszélek minden olyan értelmes lesz. - Kemény menet lesz apáméknak ez beadagolni, de azt hiszem el tudom hinni, hogy menni fog a beleegyezésük nélkül is, végülis ha apám azt akarja, hogy nagy dolgokat vigyek véghez majd egyszer, akkor engednie kell, hogy érvényesüli tudjak. - magamat győzködöm még mindig, hogy igenis legyek elég tökös, hogy meglépjem azt amit akarok annak ellenére, hogy minden férfi tagja a családomnak ellenzi és totál mást képzel el. - Amikor ma kétségbeesetten álltam a klub közepén még komolyan elhittem, hogy elvesztem, nem tudom mit csinálnék nélküled néha. - vigyorgok rá, érzem magamon a megkönnyebbülést. - Persze, hálás lennék érte ha megadnád neki a számom, de mondd meg neki, hogy nem vagyok egyszerű eset, és még te sem érted, hogyan bírsz ki amikor ilyen idpszkaim vannak. - általában nem vagyok ennyire görcsös, sőt sosem vagyok ilyen, és ezért is akarsz ki annyira, hogy ezt váltja ki belőlem bármi is. Velem néha nehéz együtt dolgozni, mert makacs vagyok, nagyon szeretem azt csinálni, amit én akarok, kivéve a apámékkal kapcsolatban, mert az ő szemükben kislány vagyok, kezdő élettapasztalattal. De jobb is ha ezt hiszik, nem kell tudniuk mindent, amiben eddig részem volt. - Nem kell mondanod. - kacsintok rá és már tudom is, hogy mennyire élvezni fogom, hogy öltöztethetem. Olyan jó alakja van szép lány és mégis néha olyan borzalmas ötletei vannak az öltözködéshez, mint ma is, bár ettől függetlenül imádom az ízlését, de a kezdeti neki indulás sokszor nehézkes nála. Átveszem az irányítáést a szekrénye fölött és amikor az első ötlet nem jön be, az ő irányával továbbmenve veszek elő egy elég dögös rucit. - Akkor legalább mindketten egymás hasznára váltunk ma is. - vonom me a vállam nevetve, bár korántsem ezért jöttem ide, de már nagyon hiányzott nekem, és csak miattam nem találkoztunk ami miatt már eléggé bűntudatom is volt. - Vannak módszereim, hogy legyenek melleid ne aggódj. - melyik lánynak nincsenek, bár én már nem érzem annyira ennek kényszerét mint régen és neki sincs rá szüksége vicces volt gimisként a zoknival kitömni a melltartót. - Hát elég vagány és szexi, ez te vagy de kicsit magamat is látom benne, szóval tökéletes. - a mi ízlésünk nagyon eltér egymástól, mármint öltözködésben, de ilyenkor valahogy a tökéletes összhang mégis a kettőnk ötvözete, ami kurva jól mutat rajta. Már ki vagyok éhezve egy jó kis pletykára vagy valami izgalomra, valami tinilányos problémára, vagy egy egyszerű pasi összeszedős sztorira, ami talán nagyon unalmas, de néha erre van szüksége az embernek. - Tudom kikkel mész, de sosem találkoztam velük, bár az instán elég jó palikat szoktak felpakolni, ha ők mind tagok, akkor elég mázlista vagy anyám. - nevetek fel, nem vagyok nagy social media guru, de a kelleténél többet lógok fent. Leülök mellé és fintorgok egyet a kezében lévő cipőre, a magassarkú menő lenne, de esélytelen ilyen estékre, így amikor a laposat mutatja, felfelé fordítom a hüvelykujjam és vogyorogva mutogatom neki, hogy vegye fel. - Hadd lássam az összképet. - kíváncsian fordulok felé, és a hátam a szekrénynek döntöm, már úgysem kell benne kutakodni.
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
-Igen, pontosan. Ha az a cél, hogy tanulj és fejlődj, akkor nem kellene korlátoznia téged sem neki, sem a testvérednek. Tanácsokat adhatnak, de nem mondhatják meg, mit csinálj. Már majdnem felnőtt vagy korilag, gondolkodásmódban pedig már évek óta így van. Nagyon értékes, okos, kreatív csaj vagy, Lu. Ne hagyd, hogy bárki azt mondja, nem így van. –motivációs beszédek by Evelyn Wolf. -Hát lehet, hogy rövid távon faképnél hagy, de amúgy nem hiszem. Szerintem meg fogjátok találni a közös hangot. –remélem. Aziel elég megnyerő tud lenni, ha akar. És mivel ez egy lehetséges együttműködés is lehet később, miért ne akarna jóban lenni Luana-val? Főleg, hogy csaj, fiatal és gyönyörű. -Hjajj… miért is hittem, hogy nem fogod ezt levenni a hallgatásból… -meg abból a kérdésből, hogy melyik verziót akarja hallani, azt, amelyiknek megfelelően tényleg öltözni szeretnék, vagy aminek lennem kéne a… nem tudom, mi kedvéért. De nem akartam volna necces szitukat a ruhám miatt, meg aztán karaoke lesz a program, szóval jobb, ha tudok is közlekedni és hasonlók. -Jaaaaaa, kivételesen valami hasznodat is vettem… -forgattam meg a szemeimet játékosan. Mintha amúgy ne lett volna mellettem vészes pillanataimban, szakításoknál, vagy amikor nekem is a tököm ki volt mindennel. Ritkán vagyok nagyon mélyen, nagyon szomorú, de nekem is szokott sikerülni, olyankor pedig jobb, ha nincs egyedül az ember. Luana velem volt, amikor meghalt a nagymamám, amikor elindult a vállalkozásom, és segített nekem beindítani. Ő is azok között volt, akik nélkül ez nem ment volna. A képeivel segítette a fotózásos dolgaimat, szavakkal pedig engem. Végtelenül hálás vagyok neki, és érte. -Öhm… ezt inkább meg se hallottam. –ráztam meg a fejemet. Jó vagyok így, ahogy vagyok. Most persze nem ilyen céllal megyek találkára, de amúgy is kiábrándító, amikor valakinek egy ruhában úgy tűnik, hogy bomba mellei vannak, kicsomagolod, aztán meg nincs ott semmi, mert az egész csak egy ügyes trükk volt. Nem azt mondom, hogy totál deszka vagyok, de… így legalább megengedhetek nagy ritkán olyan ruhákat, amiket mások nem, vagy simán mehetek ide-oda melltartó nélkül, mert nem fura, vagy gáz az összhatás. -Köszönöm. Szerintem is tökéletesen keresztez bennünket. Már csak egy sima szabású fekete fehérnemű kell alá majd és minden szuper. –villantottam rá egy széles, hálás mosolyt. Csak a szemeimet forgattam arra, hogy mekkora mázlista vagyok, ha azok mind tagok, akiket fel szoktak pakolni. -Igen, ők mind. Remy-t már mutattam az instán, amikor legelőször beültem vele kávézni... –mert ugye valaki mindig jobb, ha tudja, merre vagy. Persze én már akkor sem gondoltam róla, hogy gyanús lehet, de futottam már bele nagy pofonokba, így jobb volt felkészülni… -Peter az új gitáros srác, akit egyszer fel is raktak, hogy a saxomuch-ért kondizik, illetve ő az, aki majd nekem fog dolgozni. Neki van egy barátnője, Wendy. Nem tudom, hogy elhozza-e ma. Aztán ott van Rafe. Ő Eden… öhm… főnöke, lakótársa, legjobb barátja és azt hiszem, valahol a vágyai tárgya is, ő a dobos. Aziel-ről fogalmam sincs, hogy mi történik körülötte, de ő a billentyűs. –illetve ugye a már elsőként említett Remy a hiányzó láncszem, aki részt vesz a mai estén. Meg nagyjából már tudja, hogy ki kicsoda, hisz nem két napja szeretem a Saxomuch zenéjét. -De amúgy annyira nem érzem magam annak. Mármint mázlistának. Nemrég volt egy olyan botrányos randim… azt hittem, elásom magam a virágaim közé... -forgattam meg a szemeimet sóhajtva, belebújva a nemrég kezemben tartott lapos talpú, sima cipőbe. Megpördültem előtte, hogy jobban megnézhessen minden irányból, aztán ítéletet mondhasson.
Én egy nagyon makacs ember vagyok, soha senkire nem szeretek hallgatni, mert szeretek a magam ura lenni, még akkor is ha erre nem vagyok mindig képes. Evelyn az egyetlen olyan személy jelenleg az életemben, akitől mégis el tudok fogadni tanácsot és tudok ezáltal fejlődni. Pedig teljesen más terén indultunk el az életnek, ő a művész kettőnk közül én meg sosem tudtam még egy pálcikaembert sem lerajzolni, de az agyam viszont nagyon jól forog ha valami matematikai dolgot kell megoldani. Bár ez nem az én érdemem teljesen, hanem a rohadt sok pénzé, amit apám a taníttatásomba fektetett, hogy ne legyek teljesen hülyének nézve a cég fejeként a sok kocka között. De még ha nem is teljesen értünk a mások szakmájához is van olyan szabad szánk egymással szemben, hogy nem félünk megmondani a másiknak mit kellene tennie szerintünk, ami megkönnyíti az életet. - Hát meglátjuk, ha lepattint, majd tudom, hogy lehet velem van a baj és nem is másokkal. - nevetek fel, mert tudom, hogy néha sok tudok lenni, de aki tud kezelni azzal könnyen megtaláljuk a közös hangot és Aziel olyannak tűnik Ev szavai alapján, meglátjuk mi sül ki belőle. - Ha már témánál vagyunk, majd ha megvan a ruhád és leültünk akkor kérlek szólj, hogy meséljek el valamit, amit jobb ha ülve hallgatsz végig és nem dobsz ki az ablakon. - húzom be egy kicsit a nyakam, de egy percig sem hagyom abba a válogatást. Mire megvan a tökéletesnek hitt ruha, leülök, de csak akkor adom áldásomat rá, amikor már rajta van és érzem az összhatást. - Ahha, ez jó lesz, és még tömögetni sem kell. - nézek egyenesen a mellére, bár lányoknál ez annyira nem kihívó dolog, sőt, elismerősen bólintok, hogy azta. - Mivel törekszünk a kényelemre is, így a fehérneműbe nem fogok beleszólni, elvégre csak egy egyszerű karaoke parti lesz. - ha bulizni mennénk egészen biztosan azt is megfelelően választanánk ki, mert sosem lehet tudni, hol kötünk ki az éjszaka folyamán, de most ez talán nem fenyegeti, így a kényelem ilyen szempontból most játszik csak igazán szerepet. Sajnálom egy kicsit, hogy elmegy az estém, és nem tudom vele tölteni az egészet, de mivel rengeteg ember lesz ma a klubban, mert elhívtam őket, nem akarok senkit sem cserben hagyni, így már késő lemondani, és talán így,hogy kitisztult a egy kicsit a fejem könnyebb lesz ott lenni. Maximum majd chaten panaszkodok neki a huszadik ugyanolyan zenekarnál, hogy mennyire unom és kérek valami mókás videót, ahogy szerenádozik nekem a mikrofonban. - Egyre jobban érdekel, hogy mégis minek lógsz ennyi pasival ha egyikre sem veted rá magad?- ironikus kérdésemet nevetve teszem fel, mert néha csak szüksége van az embernek olyan barátokra, amilyennek ők hangzanak, kell, hogy minden szarból ki tudjon rángatni valaki és ők jófejnek tűnnek, már amit Ev mesélt annak tűnnek. - Ha jól sejtem bármennyire is szar randi volt kaptál virágot. - húzom grimaszra a szám, ha már a rosszban sem látjuk meg a jót, akkor mi vár ránk öreg korunkra? - Felejtsd el, ez borzalom. Talán megpróbálhatnál egy fehér tornacipőt? - egyáltalán nem vagyok biztos a tökéletes szettben ezzel a cipővel sem, de ha meg sem próbálja akkor nem is tudjuk meg. - Hiányzott már ez, hogy egy kicsit megint tininek érezzem magam, mintha ezer éve nem lett volna elég időnk egymásra. - a napok telnek, és gyorsan, de így azok a napok is növekednek, amikor lemondok minden egyes randinkat és rohadt szar indokkal. Odasétálok hozzá és megölelem, minden ok nélkül. - Szerelek Ev! És úgy sajnálom, hogy mostanában ennyire szar barátnő vagyok, meg azt is, hogy ennyit ömlengek most. - nevetem el magam, mert annyira nem jellemző rám,hogy ennyire kifakadok.
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
-Öhm... ettől most nem nyugodtam meg. Lu... minden rendben van?! -néztem rá hatalmas, aggódó szemekkel, és automatikusan végig mértem, mintha ezzel meg tudnám a mondatai okát. Viszont mivel nem úgy tűnt, mint aki most akar erről beszélgetni velem, inkább gyorsan magamra kaptam azt a ruhát, amit kiválasztottunk. -Hm? -néztem rá először értetlenül, majd követte a tekintetem az övét, egyenesen a mellkasomra. -Oh, tényleg! Így is nagyon király. De most akkor elbizonytalanodtam. Ez alá a ruha alá kell melltartó vajon, vagy nem? Vagy inkább vegyek, mert estére már hideg lesz, és nem akarok műsort tartani senkinek sem... -pislogtam rá bizonytalanul, őszinte kíváncsisággal, arra viszont kapott egy mosolyt, hogy nem szól bele a fehérnemű választásomba. Odasétáltam a fiókos szekrényemhez, hogy kihúzhassak belőle egy sima fekete szettet. Ez akkor jó is lehet. Csak felvont szemöldökkel néztem rá, egy pillanatra azért némileg lefagyva, mivel mostanság túl sokszor kaptam meg hasonló mondatokat. Harper túl sok pasi van a sztorijaimban kijelentése, és Remy megállapítása, miszerint akkor engem mindenki fel akar szedni, annyira nem segítettek azon, hogy tudjam értelmezni a dolgokat. Nekem ez ennyire nem tűnt egyértelműnek, vagy "súlyosnak." Persze belőle süt az irónia, szóval csak a fejemet rázva nevettem egy jót én is. De amúgy komolyra fordítva... -Ez egy nagyon egyszerű dolog. Peter-nek ott van Wendy, Rafe pedig Eden... szórakozása, vagy akármije. Aziel nem az esetem a csajozós, mindenkivel flörtölős hozzáállásával, ahogy igazából a többiek sem. Remy pedig egy nagyon jó barátom. Amúgy is... ahogy én sem akarom rávetni magam senkire a társaságban, úgy ez fordítva is igaz. Mindig azért sírt a szám, mert minden srác ismerősöm előbb vagy utóbb ki akart velem kezdeni. Most nem ez van... és egyik sem szeretne. -ami... jó... -Pffffff... nem. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal. -Nem volt virág, és nem volt benne semmi romantika. Az első és az utolsó randim volt azzal a sráccal. Egy buliba szervezte a találkát, Manhattan-ben. Valakinek a lakására. Ahol azzal akart lenyűgözni, hogy fejen állva itta a sört, de elesett, és beterített egy ártatlan csajt a piájával. Segítettem rendbe szednie magát, mire meg kiértem a mosdóból, már más valakinek tette a szépet, elég látványosan, szóval... ja, és úgy kezdte az estét, hogy igyunk egy kis abszintot, mert miért ne... -forgattam meg a szemeimet. Utálom azt a piát, mindenkinek elmondom, és nyomatékosítom is. Részegen sem vagyok hajlandó meginni, vagy ha mégis, akkor utána hányingert is kapok tőle. Kiábrándító. -Hjajj... oksa, akkor fehér tornacipő... -kezdtem el kutakodni a szekrényemben, hogy aztán felhúzhassam a fehér csukákat és így nézhessek rá tovább. -Igen, nekem is ilyen érzésem van. Mintha már végtelen ideje nem lógtunk volna együtt. -főleg, hogy mostanság nekem is besűrűsödött a munkám, és majd még lesznek egyéb elfoglaltságaim is, meg aztán... elég sok programot szerveztünk Remy-vel ketten, vagy csoportosan ahhoz képest, hogy nem is olyan régi az ismertségünk vele. Csak nagy szemekkel pislogtam, amikor felkelt és magához ölelt. Finoman köré fontam a karjaimat, hogy a hátát simogathassam megnyugtatás, vagy... bátorítás címszóval. Egy kicsit talán mindkettő. -Én is szeretlek téged, és ezt verd ki a fejedből. Dehogy vagy szar barát. Elfoglalt vagy, ez sajnos ilyen, a felnőtt lét hátrányai. -húzódtam el tőle, hogy aztán megfoghassam a kezét, és magammal húzhassam az ágyamra. -Szóval... mi a baj? Komolyan kérdezem. Addig nem próbálok fel több cipőt, amíg el nem mondod. Utána talán hajlandó vagyok engedni, hogy valami "szexit" hozz össze nekem. -ráztam meg a fejemet egy vigyorral, majd csak komolyan figyeltem a vonásait, amíg beszélni nem kezdett.
Ahha, lehet nem ma kellett volna felhoznom a pasi témámat, amit eddig olyan jól elnyomtam magamban és igazából nincs is jelentősége, de csak megemlítem és ennek oka van. A nővéreim olyan mértékben prűdek, hogy amint tudomást szereztek arról, hogy mit tettem máris rám akarták küldeni apát, és lehet sikerült is nekik, bár elvileg nem ezért van itt. Végülis minden összefügg csak bassza meg, hogy mindenki velem van elfoglalva a saját élete helyett. Csak bólintok neki, hogy ne aggódjon, de ezt később is ráérünk megtárgyalni, nem életbevágó, de lehet ki fog nyírni ő is, de legalább őszintén fogja elmondani mit gondol és nem úgy, mintha az anyámat akarom pótolni. - Mindenképpen vegyél alá, ugrálni fogsz és a karaoke bárok annyira nincsenek lesötétítve, mint egy klub. - húzom el a szám magam elé idézve a kellemetlen látványt, bár ő neki elég jó mellei vannak, még így is tud igazán kínos lenni egy nagyobb ugribugri közben a mellek lengése, na meg kényelmetlen is és ez alá a ruha alá erősen ajánlott szerintem. Amikor előveszi a fehérneműt csak elvigyorodok és bólintok, hogy igen ez tökéletes lesz. - Na ebben nem csinálsz senkinek műsot csak ha leveszed ami felette van. - okés egy sima fekete szettről van szó, de akkor is ha rajta van sokkal dögösebben mutat, mint az ágyon heverve a teste nélkül. Elfogult lehetek, bár kétlem, mert megannyi pasi akart már rámászni és nem ok nélkül. Ev csodaszép és nem véletlenül jegyzem meg, hogy ha ennyi pasival van mégis miért nem szedett már össze egy normálisat. Jó a pasikkal nem egyszerű, mert a legtöbb nem akar mást csak szexet. Nálam mondjuk pont én nem akarok kapcsolatot, de ebben nagyon más vagyok. Halkan hallgatom végig a monológját a miértekről, de ehhez is olyan tökéletesen bosszantóan tudok hozzászólni, hogy tudom már a reakcióját erre is, a szemforgatás örök, amikor bekattanok és mindenből teljesen a kitekert változatot értem meg, mint amit ő mondott. - Szóval ha jól értem Peter és Rafe jó pasi, csak foglaltak, mert ezen kívül más indok nincs. Aziel meg ha ennyire csajozós miért is akarod rám uszítani? - esik le nevetve a dolog, de nem várok választ, mert totál nem pasizni akarok, amikor esetleg tényleg eljutunk od, hogy segítséget kell kérjek tőle, már ha segít. - Remy meg jó barát értem. - ide nem fűzök bele semmit csak mosolygok. Valójában hallom is a hangjában,hogy ez jó neki, hogy a srácok tényleg jó fejek és ennyi elég is belőlük, de tudom, hogy neki is nagyon járna már valami normális srác, őleg, hogy meséli a legutóbbi idiótát, amit felhúzott szemöldökkel hallgatok, de az a baj, hogy meg sem lepődök a pasik ilyenfajta viselkedésén. - A világon nincsenek olyan pasik, akik megérdemelnének minket, de azért most öltözz ki a világnak és mutasd meg mindenkinek mennyit veszítenek. - kacsintok rá, miután bedobom a tornacipős ötletet, egynek nem rossz, de mér van egy pár párja, amit kipróbálhatunk, bár időnk egyre kevesebb, de lehet ha kicsit kések nem veszik le a fejem. Amíg próbál odamegyek hozzá és megölelem olyan távol vagyok a családomtól, az apám az egyetlen aki megtette, hogy a karjaiba zárt olykor, de ő Portugáliában él és a nővéreim a szokásos nevelési kísérleteiken kívül nem nagyon tesznek hozzá az életemhez. - Nem akarok felnőtt lenni, jobb lenne megint azzal szenvedni, hogy nem tanultam egy dolgozatra vagy, hogy ki hívjon el a suli bálba. - nevetek fel egy kicsit fáradtan, mert régebben talán ezeket utáltam, de most valahogy visszasírom őket. Az ágyon ülve, talán annyira nm is jó alku,hogy szexibe öltöztethetem, de én hoztam fela témát, így csakhátra dobom magam az ágyonés aplafont bármulva, hogy ne lássan az első reakcióját kezdek beszélni. - Lefeküdtem egy nős férfival, aki 40 fölötti és ami ebben a legrosszabb, hogy mielőtt megtettük volna mindent elmondott, tudtam, hogy felesége van és mégis megtettem. - hunyom le a szemem és elhallgatok. Nem vagyok rossz ember ettől, mert elvileg zátonyra futott a házasságok, de a gyűrű az ujján olt és én ennek ellenére is megtettem. Igaz azóta nem láttam, pedig tudom, hogy nem csak szex lett volna részemről, de amikor a tesóim megtudták ezt eléggé kiakadtak. - Nem szoktam ilyet tenni, te is tudod, de ezt valahogy nem éreztem rossznak. - hát nem pont így terveztem a mai esténket, de nagyon jól esik kimondani ezeket a szavakat, kiadni magamból, ami bánt, csak ennél többet még én sem tudok, mert magamnak sem vallom be, hogy bánt, hogy azóta még csak a felém sem nézett.
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
-Jó pasik, foglaltak, és nem az eseteim. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal. Az én esetem inkább... hagyjuk is. -Hát mert te tuti tudod kezelni. Meg ez üzlet. Talán otthon hagyja a csábításból jeles énjét. -nevettem egy jót a dolgon, majd csak bólogattam arra, hogy Remy pedig egy jó barát. Nem is kicsit. Kedvelem őt, jóban vagyunk, és nem tett semmi olyat, amiből az következett volna, hogy akarna tőlem bármit is. Megkaptam azt a srác barátot, akiért rinyáltam már évek óta. Ennek örülhetek, ez egy fél siker... végül is. -Az a baj, hogy talán még jól is esne a lelkemnek, amilyen gyökér vagyok a pasiválasztás terén. Pont Remy-nek is ezt fejtegettem valamikor nemrég, hogy akinek én kellek, attól nem akarom a figyelmet, de akitől pedig szeretném, hogy felszedjen, az rám sem néz úgy, ahogy én akarnám. -ez egy szomorú tény. Mindig annak kellek, akivel max barátkozni akarnék, akivel meg nem csak barátkoznék... -Néha átérzem. Én szeretek felnőtt lenni, és dolgozni is, de olykor tényleg visszasírom azt, amikor a legnagyobb bajom az volt, hogy vajon az a gyökér Daniel megint piszkálni fog, vagy ma békén hagy. -húztam el a szám egy hozzá hasonló, fáradt, de mosoly kíséretében. Megértem, hogy teljesen ki van merülve. Nem lehet könnyű neki. Sok mindenre számítottam tőle, de arra nem, hogy lefeküdt egy nős, negyven fölötti hapekkal. Én is eldőltem mellette az ágyamon, és így vizsgálgattam tovább a vonásait, a profilját, mivel a plafont bámulta. -Luana... nézz rám, légyszi. -szorítottam meg finoman a kezét, az ujjaimat az övéi közé fűzve. Ez fontosabb, mint bármilyen készülődés. -Miért csináltad? -néztem rá őszinte kíváncsisággal. -Azért, mert szeretetre vágytál, nagyon megtetszett, szépeket mondott, meghívott valamire... öhm... nem tudom, sokat ittál? Régóta ismerted? Találkoztál vele az óta? Szeretnél? Bántott? Mi van a házasságával? Jó, vagy már haldoklik? -tettem fel pár kérdést. Nem akarok addig ítélkezni, amíg nem tudom a körülményeket. Gyűlölöm a megcsalást, ez pedig szándékos közreműködés volt benne, de fontosnak tartom megismerni azt, hogy benne mi játszódott le. Igaza van abban, hogy tudom, hogy ő nem ilyen, így nem akarok elhamarkodott ítéletet hozni.
Igazság szerint nem agyalok túl egy flörtölést sem, így nem annyira izgat, hogy Aziel milyen csávó,ha üzletről lesz szó én általában elég jól kezelem az ilyet. - Bonyolult lélek vagy, de ameddig nincs meg a tökéletes férfi, addig ezzel így leszel, és hogy elkeserítselek tökéletes pasi nincs. - biggyesztem le az ajkaimat, mintha ez elszomorítana, de igazából tökéletes ember sincsen, így a világ az én felfogásommal el lenne kárhoztatva, de talán ő ebben derűlátóbb, mint én voltam valaha is. - Ahh lehet könnyebb lenne, ha egy sima felszolgáló lennék nulla felelősséggel, talán úgy jó lenne felnőttnek lenni, de 20 évesen már ezt érzem képzeld el milyen leszek majd öregkoromra. Azt hiszem kemény élet vár ránk az öregek otthonában. - nevetek fel, egy kicsit könnyedebben, mint ahogy érzem magam, de azért megnyugtat, hogy olykor nem csak nekem hiányzik a hülye gimi, vagyis a benne lévőéletérzés. Amikor az én szerelmi vagy inkább nem szerelmi életem kerül fel a kibeszélendők listájára, inkább rá sem nézek, miközben elmondom neki mit tettem. Amikor mellém fekszik mégis kényszerít, hogy tegyem meg. Olyan nehezemre esik kimondani ezeket a szavakat, annyira fáj, hogy ilyet csináltam és mégis megtenném újra, ami nem jó ötlet. A kérdéseire mind olyan választ adok fejben, amik igazolják, hogy nem tettem rosszat, de ki kell mondanom őket és félek akkor más jelentést fognak nyerni. De felé fordítom a fejem és a számat rágva idegesen tördelem az ujjaimat, mert félek erről beszélni, bárkinek. - Nem tudom, az okát, nem akartuk megtenni Ev, csak ültünk a szobában és beszélgettünk, nem mondott semmi olyat a személyemre, ami miatt elgyengültem volna .Őszinte volt, és elmondta, hogy szar a házassága és nem akarja tovább folytatni,de nehéz meglépnie, ennyi év után. Én meg úgy éreztem, hogy nagyon is szüksége van valamire, ami megadja neki a löketet. Ott akartam hagyni a szobában de amikor elindultam megállított és megtörtént, csak úgy. Sokat ittam, de nem ez volt az oka, sosem fogok semmit az italra. tudod, hogy én nem vagyok annyira híve ezeknek a nagy szerelmi sztoriknak, nem hiszek abban, hogy két ember egymásnak való, de azt hiszem megmozgatott bennem valamit, a beszélgetésünk. - lehunyom a szeme mert félek, hogy egy könny kiszabadul az amúgy ilyen téren tök érzéketlen lelkemből. - Azóta nem keresett én sem őt, nem hinném, hogy nekem bármi jogom lenne rá, mert én voltam aki belemászott valamibe. - fogalmam sincs, hogy mi van vele, de megígérte, hogy keres de az ígéret egy pasitól nekem sosem ért sokat. - Nem vagyok szerelmes Ev, csak éreztem valamit, amit azelőtt sosem, amivel megégettem magam és azt hiszem meg is tettem. - talán tényleg egy ribanc vagyok, hogy ezt megtettem, de a munkatársai akik akkor vele voltak, azért hozták el, mert már hónapok óta örlődött elvileg a feleségével való kapcsolatán. - Ami a legrosszabb, hogy végig nagyon rendes volt. - nyelek egy nagyot és megint elveszem a tekintetem Evelyn-ről, olyan nagyon nehéz volt kimondani mindezt de most sem tudom milyen ha hallja is ezeket valaki a fejemben lévő hangokon kívül így már csak arra várok, hogy meghallgassam mekkorát hibáztam, és ezt tudom.
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
-Igen, tudom, hogy nincs tökéletes pasi. Vagyis… nincs tökéletes ember, de olyan van, aki nekünk a tökéletes lehet. Akivel minden klappol. Akivel minden egyszerű, magától értetődő. Könnyűek a beszélgetések, nincsenek titkok. Akiben bízol, akiről úgy gondolod, hogy az életedet is rá bíznád. Aki nem csal meg és csap be, dob el. Aki ösztönöz, hogy jobb legyél, hogy megtartsd őt. Akitől annyit kapsz, amennyit adsz. Aki kívül-belül olyan, amilyet te szeretnél. Fontos a külső, de azt szerintem meg tudja szépíteni egy olyan belső, amilyennel ritkán találkozik az ember. Amikor megismersz valakit és villámcsapásszerűen jön a felismerés, hogy rá vártál, neked ő kell, mindennél és mindenkinél jobban passzol hozzád. És ehhez nem kell, hogy fullban ugyanolyan legyen, mint te, sőt. Sokszor az apró közös dolgok, a közös célok számítanak igazán, nem az, hogy ő mondjuk otthon ülős, te pedig pörögsz. Főleg, ha mindkettőtöknek van ilyen és olyan része is. –legalábbis szerintem, de én végtelenül romantikus alkat vagyok, aki hisz abban, hogy valahol megtalálja az ember azt, aki majd a nagy Ő lesz az életében. És ez az ember nem tökéletes, de a hibáival együtt imádod majd. -Mindenkinek van felelőssége, Lu, csak más. Hidd el, ha felszolgáló lennél, akkor arra panaszkodnál. Egyszerűen csak tudni kell segítséget kérni és kikapcsolni, ha már túl sok az élet. Főleg ilyen fiatalon. De amúgy ebben viszont egyetértünk. Mindenkit rettegésben fogunk tartani nyanya korunkban, és együtt fogunk rallyzni a kerekes székekkel. –villantottam rá egy cinkos mosolyt. -Szóval akkor ezek szerint valamennyire már most kötődni kezdtél hozzá? És azt szeretted volna, hogy legyen valami, ami felkavarja benne a dolgokat… megsajnáltad? –néztem rá továbbra is kérdőn, egy biztató, halvány mosollyal. Ha ő maga sem tudja az okokat, az talán még rosszabb, mintha tényleg az ital, vagy bármi ilyesmi lett volna az indok. De imádom benne, hogy nem fogja arra ezt a lépését. Számomra az alkohol, a drogok, a szar hangulat erre nem lehet kifogás. Érdekes, hogy ő el akart menni, de a férfi nem engedte neki. -Megbeszéltétek, hogy majd keresni fog? Vagy csak te szeretnéd, hogy keressen. Ha megígérte, de nem tette, viszont megvan mondjuk a száma, mert önként megadta, egy SMS-t lehet, hogy dobnod kéne neki. –na nem akarok belőle szeretőt csinálni, de azt hiszem, mindjárt el is magyarázom, hogy miért gondolom ezt. -Azt mondtad, megmozgatott benned valamit, és a beszélgetésetek jó volt, ő pedig nagyon rendes. Nem lehet, hogy… jó érzés volt, hogy valaki beszélget veled, figyel rád, aki pasi, és nem ítélkezik, mint az apád, vagy a bátyád? Ha tényleg szükséged van valakire, akivel beszélgethetsz ilyen módon, akkor lehet, érdemes lenne vele felvenned a kapcsolatot. Mit veszíthetsz, de tényleg? Maximum nem válaszol, vagy nemet mond. Ha így lesz, már tudod, hogy neki ez az egész nem jelentett többet, mint azt az egy éjszakát. Plusz talán most már a feleségével is tisztázódtak és körvonalazódtak, hogy mit is akarnak egymástól. Van gyereke egyébként? –na, nem mintha nem lenne mindegy, csak akkor sokkal bonyolultabb a dolog, ha így áll a helyzet. Ők mindig megsínylik a válásokat, és a szülők közötti konfliktusokat. -Nézd… -csúsztam hozzá közelebb, hogy a fejemet az övének támaszthassam. -Tudod, hogy hogyan állok a megcsalással, és miért… -tapasztalt szakértő vagyok sajnos abban, hogy milyen érzés megcsalva lenni. -…viszont ismerlek, és tudom, hogy nem csinálnál ilyet csak úgy, mert ajj de jó móka. Szerintem jó lenne, ha megint találkoznál vele, és tisztáznátok, hogy mi is történt pontosan. Nyugodtan megmondhatod neki, hogy nem vagy őrült zaklató, vagy egy rajongó kislány, de kipuhatolhatod nála, hogy ő is így viszonyul-e hozzád vagy sem.
- Ezek szerint nekem te vagy az igazi. - hát pasi ilyen nem tudom lesz e nekem, mint ő, hogy tudok majd valakivel ennyire laza lenni és ennyire önmagam, mint vele. Őt sem akartam eleinte ennyire beengedni az életembe, mert nehéz volt feldolgozni azt a sok szart, amit anyám elvesztése okozott, és úgy voltam vele nekem egyedül a saját gondjaimmal könnyebb. Aztán mégis egyre többet mondtam el magamról és szerintem már azt is tudjuk egymásról, hogy mikor melyik hajszálunk fáj, mert nagyjából mindent megosztunk egymással. Amikor felhoztam már tudtam a témát, hogy hülyeség lesz, mert el akartam neki mondani, de nem voltam rá felkészülve, hogy neki mindig már a meglátása ilyen téren, mint nekem, aki benne volt. Talán ő látja reálisan, de én nem biztos, hogy annyira úgy akarom látni. Szeretnék néha álomvilágban élni, bár tudom, hogy lehetetlen. - Nem sajnáltam meg, erről szó sincs, sajnálatból nem fekszek le senkivel. Igazából azt hiszem van ennek valami pszichikai oka, amire nem tudok rájönni, mert már magyarázat nincs. Én nem csinálok ilyet, főleg ha tudom, hogy nős, tudod, hogy nem tenném meg. - remélem tudja, hogy nem akartam én lenni a harmadik kerék egy házasságban, mert tudom, hogy milyen érzés a megcsalás, általa, mert engem sosem tudott senki megcsalni, mert nem is voltam senkivel együtt. - A kötődés meg inkább csak kíváncsiság, hogy mi sülhetett volna ki ebből az egészből ha tényleg kilép az eddig életéből. - nem álmodozok közös jövőről senkivel, és ennek talán pont az ilyen esetek az okai. - Azt mondta keres, megvan neki a számom, bár annyit is elég lenne tennie, hogy visszamegy a Pandorába, ahol találkoztunk, bár direkt nem említettem neki a hely fontosságát az életemben, hogy ne találjon meg, de a végén csak voltam olyan hülye, hogy megadtam a számom. Nem akarok várni rá, csak tudod nehéz feldolgozni, hogy ennek ott volt vége ahol elkezdődött. - az apámékra tett megjegyzésén egy kicsit meglepődők, de talán benne van a pakliban, hogy közel sem a normális családi modellt követve nőttem fel. Apám nagyon is helytállt amikor kicsi voltam, de nehéz volt neki és a nővéreim szinte a tökéletes lányt akarták faragni belőlem, míg a bátyám mindig megvédett ha valamibe belekeveredtem. Az a két férfi jelent nekem mindent az életemben és talán ezért is olyan fontos minden szavuk, amit mondanak és igen lehet az ítélkezésük sem könnyíti meg az életem. - Azt hiszem tényleg szükségem van valakire, aki olyan mint ő, de az is lehet, elég lenne csak a bátyámmal leülni, hogy végre úgy kezeljenek, mint egy felnőttet, ne úgy mint egy gyereket. - persze egyszerű belelátni dolgokat az ilyenbe, de mindig tudjuk, hogy a háttérben talán más állt, amire sosem akarunk fényt deríteni. - Nem tudom, hogy van e gyereke, a szavaiból azt vettem ki, hogy nincs. - hálás vagyok, amiért itt van nekem és annak ellenére, hogy olyat tettem, amit mélységesen elítél mellettem van és támogat abban, hogy megértsem miért érzem azt amit nem lenne szabad. - Lehet el kellene inkább engednem és nem agyalni a múlton, az is lehet, hogy neki is az az este kellett, hogy rendbetegye az életét, és ha megkeresném csak felbolygatni valamit. - a koromhoz képest azért elég jól átlátok dolgokat, még akkor is, amikor ezt senki nem gondolná rólam. - Tudom, hogy erről még nagyon sokat kell beszélnünk, de nem megy most. - veszek egy mély levegőt és amikor kifújom egy apró mosolyt jelentetek meg az arcomon. - Had vágjalak szexibe a szexi fiúknak. - kacsintok rá és nyomok egy puszit az arcára. Ennek a beszélgetésnek nincsen vége, de nem lehúzni akarom az este a hangulatot, hanem feldobni, így nem kéne ezen többet lovagolunk, és nekem is lehet, hogy nehezemre esne belátni bármit is vele kapcsolatban
"That's all they really want Some fun When the working day is done Oh, girls, they wanna have fun Oh, girls just wanna have fun"
-Tudom, hogy nem tennél ilyet azért, mert szórakozás, vagy mert kibasznál másokkal. Eleget bőgtem neked idióták miatt, amikor dobtak, vagy rájöttem, mit csináltak. De... épp ezért lenne jó, ha rájönnél arra, miben is kell keresni a megoldást. Az sem biztos, hogy véletlen, hogy egy nálad ennyivel idősebb pasi érte el nálad ezt a hatást. –az anyukája halála óta náluk elég bonyolult a helyzet, ráadásul mindenki gyereknek tartja, és eképp is kezelik, pedig nagyon nem az. Már nem. És talán sosem volt igazán. -Hát ezt megértem. Mármint azt a részét, hogy rossz belegondolni, hogy talán tényleg ennyi volt, csak egy éjszaka, és az, hogy majd keres, hogy te más vagy, hogy ez egy nem tudom mi… csak a duma része volt. Rossz érzés szembesülni azzal, hogy lehet, ő is csak egy naiv, buta kislánynak nézett. –sajnos ez rengeteg pasinál közre játszik. Egy megvezethető, buta, naiv kislányt látnak bennünk, aztán hitegetnek, és azt mondják, keresni fognak. De nem keresnek. És ez az ilyen nős kis rohadékoknál csak még rosszabb. Persze ehhez ketten kellettek, így nem szabad úgy beállítani Luana-t, mint szín tiszta áldozatot, de szeretem érteni a miérteket. -Igen, lehet, hogy ez egy jó megoldás lehet. Ha leültök és megbeszélitek a dolgokat, talán megérti, hogy mi van. –talán. És támogatni fogja őt, meghallgatni és mellette lesz. Én imádom a testvéreimet, és bármelyikükért kiállnék, a saját szüleinkkel szemben is. Csak bólintottam arra, hogy úgy vette ki, nincs gyereke ennek a férfinak, aztán érdeklődve pislogtam rá, amikor végül levonta a konklúziót. -Igen, lehetséges. Meg amúgy is… lehet, hogy amikor nem számítasz rá, ismét felbukkan. –sosem lehet tudni, ki mit akar az élettől és magától. Persze én a helyében vigyáznék vele, már ha akarna tőle többet is. Aki egyszer megcsalt valakit… -Rendben van, ha bármikor kellek, tudod, hol találsz. –ismeri a stúdiót, a tetkószalont, a lakásomat, az összes elérhetőségemet. Még a mai éjszaka folyamán is felveszem neki a telefont, ha olyan állapotban leszek. Apropó mai éjszaka… -Még mindig nem akarok szexizni a fiúknak… ők csak a barátaim. -egy sóhajjal kísérve keltem fel, hogy a cipős szekrényemhez sétálhassak. Némi bizonytalan ajakrágcsálás után aztán kivettem egy fekete, magassarkú combcsizmát, hogy felmutathassam neki. -Szerinted ez elég szexi az ízlésednek? –vonogattam a szemöldökeimet, hogy aztán belebújhassak a két csodába, és így nézhessek rá tovább. -Ha áldásodat adod rá, már csak magamra kell kapnom azt a fekete szettet, feldobni egy natúr sminket és minden szuper. Meg arra gondoltam, hogy felkötöm a hajamat egy lófarokba. Kényelmes, praktikus… -és alapból szabadon hagyná az ember lányának nyakát, de ez a garbó miatt most mellékes.
Nem szeretnék abba belegondolni, hogy mennyi mindenben el vagyok baszva, mert tudom, hogy ha ezt váltotta ki belőle, valaki, akkor igaza van Evelynnek. Az életem majdnem tökéletesnek hat, de belül annyi minden sérelmem van, amit magamnak köszönhetek és az igen furcsa felfogásnak, ami alapján egyszerre 4 ember is nevelni akart, mert azt hitték majd sérülök anya nélkül. - Nem tartott annak, sokat ittunk, de őszintének tűnt, amikor velem volt. Nem éreztette velem egy percig sem, hogy nem számítanék neki semmit és csak egy éjszakára kellek. De persze többet sem mondott, mert nem is kellett, nem akarta kimondani bármit is érzett, hiszen nős és valahogy nem is vártam el tőle. - most mégis hiányolom azt a vallomást, hallanom kellett volna. De lehet az sem segített volna a mostani helyzetében, mert akkor lehet tényleg csak egy naiv kislány láttam volna, aki reménykedik valamiben amire lehet sosem vágyott. Tényleg ennyire nehéz ez az egész pasi dolog, hogy ha valaki esetleg tényleg olyan lehetne, hogy igen akarom, akkor is platóinak hat, viszont akkor tényleg egy elég nagy idióta lennék. - Nem tudom, hogy a bátyám lesz e a megoldás vagy az hogy felbukkan, de azt hiszem valamelyik fog csak a sarkamra kell állni és tudod, hogy nekem az velük szembe nem olyan nehéz, mint bárki mással szemben. - határozott vagyok mindig minden téren de velük szemben nem. - Na jó akkor nekem szexizz és menj el úgy hogy valami szépet is láttam ma ha már arra vagyok kárhoztatva, hogy izzadt pasikat nézegessek akik mind nekem akarnak megfelelni csodás játékukkal. - forgatom meg a szemem nevetve és megkönnyebbülve, hogy kiadtam magamból azt ami eddig nyomott legbelül és még olyan tanácsot is kaptam, ami hasznos lesz. Azt nem tudom eddig miért nem beszéltem neki erről. A fekete cipőre felcsillan a szemem és olyan lelkesen bólogatok, mintha egy gyerek csokit kapna. - Megfelel! - ülök fel és anélkül is tudom, hogy tökéletes, hogy felpróbalná. A tovabbi külsejét érintő dolgot csak hallgatom, miközben őt nézem és végiggondolom, hogy mennyire lenne jó ehhez egy natúr smink és az a felfogás a hajának, de megvan az összkép és tényleg nem kell szexibe vágnia magát, akkor valójában ez egy egész kényelmes megoldás lesz a mai estére. - Elég szexi az ízlésemnek, szóval a smink is mehet úgy ahogy akarod. Tudod nagyon szívesen mennék most veled, csak, hogy ne kelljen elindulnom vissza. - kikapcsolt ez a kis idő is vele, és tudom, hogy csinálok néha hülyeségeket, de mégis az a legjobb ha együtt csináljuk azokat. Nem lehetek elég hálás azért, hogy ő nem azt a kislányt látta bennem, amit sokan, amikor megismerkedtünk és adott egy esélyt, vagy inkább helyet az életében, hogy ma itt tartsunk. - Mikor kell indulnod? - kérdezem az órámra nézve, mert lehet nekem lassan már így is a fejemet veszi a szervező,. hogy ennyit kések. - Egyszer már elnézhetnél a Pandorába, olyan régen voltál és akkor legalább én is ki tudnék ott kapcsolni attól függetlenül, hogy oda szólít a kötelezettség.
Kezdőlap
