Minnie egérre nézek, akin még mindig túl sok a szájfény, pedig ha jól rémlik, már szóltam érte párszor, hogy nem escort cégnél üdvöske, hanem a titkárnőm és lesz szíves úgy is kinézni. A jelek szerint nem sok foganatja van. Sóhajtva nézem, mégis miért áll egyik lábáról a másikra. - Igen? - töröm meg ezt a nagy feszültségű csendet, amivel meglehetősen gyorsan ment eddig is az agyamra. Amerikában nem divat a megszólítás? Tájékoztat, hogy találkozóm van ma a megnyitó helyszínes hölggyel, akivel a grafikai dolgokat is át akarom beszélni. - Tisztában vagyok vele. - ezért van ő, hogy kezelje az online naptáramat is többek között, így már reggel látom, hogy aznapra mi van biztosan betervezve.
Magára hagyom, mielőtt én robbannék fel és meghagyom, hogy csörögjön Ms. Glowskyra és vele együtt Patrickre is, hogy 15 napjuk van legyártani a szerződést és utána bonyolíthatnánk az adás-vételt. Ha minden a terveim szerint alakul, egy hónap múlva már a tervezési fázisba léptethetjük annak a koszfészeknek a helyét. Aziel akármit is varázsolt, sikeres volt. A nő megnyugodott, hogy a hajléktalanjainak továbbra is lesz hol kialudniuk magukat, én meg azért, mert a kinézett helyet hamarosan megkaparinthatom. Mondjuk most pont nem szándékozom a férjemre gondolni, mert a végén még megidézem és megint valami furcsa helyzetben találjuk majd magunkat.
Mikor kiszállok a kocsiból és a sofőr útjára indul nélkülem, sóhajtok egy nagyot. Ajánlom Minnie egérnek, hogy ezzel az egésszel minden rendben legyen.
- Ms. Wolf! - üdvözlöm kedélyes mosollyal, hála az égnek nem csak a hangja tűnt fiatalnak. És legalább nő, amiért külön beírok neki egy jó pontot. Úgy értem kedvelem, ha egy nő megáll a saját lábán és bizonyít ezen a nyilvánvalóan szexista világon. - Egy pohár fehér bort esetleg. - mosolyodom el gyorsan, meglehet nem is tart itt semmiféle alkoholt és én nem tűnök professzionálisnak jelen pillanatban, de két napja nem alszom és ez kicsit oldja az agyműködésemet. - Ha nincs, a kávé is megteszi. - akkor majd otthon játszom magányos alkoholistát folyékony csokival és eperrel karöltve, aminek megint egy telefon lesz a vége. - Azt írtam? - Minnie....sóhajtok. - Konkrétan, Ms. Wolf..Evelyn, ha nem haragszol meg. A cégem nyitógálájához keresek helyet és szükségem van egy fantáziával is rendelkező grafikus designerre, aki megjeleníti belőle azt, amit láttatni akarok. - valójában nem az ÉN cégem, de ha jól csinálom, még hivatalos minőségben is kinevezhet a papa az amerikai vezetőnek. Néha ez tűnik a legjobb álomnak, néha meg egy olyan tehernek, amit egyszerűen félredobnék és állnék be egy pultba sört csapolni. - A cégünk építési beruházásokkal foglalkozik. Régi dolgokból valami használhatót kihozni. Otthon elég hosszú múltra tekintünk vissza és talán ezt kellene bemutatni. Nyilvánvalóan apám arcával a központban, hisz ő a cég feje. - nem is kívánnám a saját arcképem látni egy teremben igazság szerint. Kigombolom a blézeremen azt az egy árva gombot. - Ami azt illeti, szívesen megnézném a munkáidat és kitérhetünk egyéb részletekre is. - Minnie azt mondta, hogy csekkolta Ms. Wolfe-ot és hibátlan iskolái vannak, jó referencia munkákkal. Tehát meglehet, hogy egy személyben megkaphatom, amire kellenének hárman. A kérdés az, hogy...hajlandó-e ekkora munkát elvállalni. És közben csendesen reménykedem, hogy van bora. Pezsgője..de mi, franciák inkább a borra és a konyakra esküszünk.

~ girlzzzz ~  ★ ~

Annyira sokat adnék most egy pohár félédes fehérborért, istenem. De nem táplálok igazából hiú reményeket. Ebben az országban úgy érzem, csak az üzletemberek isznak nap közben, mindenki más megvárja a vacsoraidőt. Meglehetősen sokat kell tanulnom még, hiába vagyok már..pár éve itt házas, nem mondhatnám, hogy életvitelszerűen olyan sokat kószáltam volna egyedül.
Csalódottan sóhajtok, remélem nem veszi magára, hisz nem neki szól. Magamnak szól és annak, hogy tartanom kellene egy szabadnapot - ami mondjuk erősen luxus lenne -, szabad estét. Gondolom ez a papa nagy terve, beborít az elvárásaival, hogy fülem-farkam behúzva kullogjak vissza szépen hozzá és tanuljak még. - Feketén, köszönöm. - bár lenne egy s mást tanulnia ennek az országnak a kávékultúráról, azért már egyre több jó kávézóba sikerült véletlen beesnem, ahol mondjuk ismerik a különbséget a pörkölések és hovatovább az egyes márkák között is. A jó kávét pedig vétek elrontani.
Átveszem a kávét és helyet is foglalok, végtére is megbeszélésre jöttem, nem barátságfüzetet kitölteni. Remélem Minnie egér addig is okosan serénykedik a telefonnal meg a papírokkal és NEM ír be több programot a hétre. Na de Evelynt már nem akarom jobban megterhelni azzal, hogy még rá is gyújtanék, szóval minden figyelmem az őszinte szavainak szentelem és el is mosolyodom. - Nagyon kevesen vallották volna ezt be így első pillanatban. - rakom keresztbe a lábaimat és érdeklődve méregetem ezt a lányt, aki igazából velem egyidősnek kell, hogy legyen nagyjából. - Itt, tapasztalatom szerint sokan szeretnek kicsit..túlozni a képességeikkel. - vagy ügyesen nyalnak valahol és emiatt kerülnek rá olyan megbízásokra, amikre egyáltalán nem valók. - Ne aggódj, a helyszínt a titkárnőm elintézi majd. - legalábbis baromira ajánlom neki, hogy éppen egyesével járjon be minden lehetőséget. - Maszkabálra gondoltam 20-as évek stílusban. Itt, maguknál az maga volt a dekadens gyönyörök időszaka. - az én hazámban pedig a világháború utáni kuncsorgás és talpraállás kénköves pokla, de hála az égnek, nem otthon vagyok és most ezzel nem kell törődnöm. - És pont akkor alakult át a régi Amerika valami újabbá, amit a mi cégünk is gyakorlatilag képvisel, így ha...össze tudnánk mosni ezt a kettőt, boldogan halhatnék meg. - felnevetek. - Tudok képet küldeni apámról, neki mindenképpen szerepelnie kell majd benne és, nem bánnám, ha nem valami... - istenem, nem jut eszembe a kifejezés - elit gála lenne, hanem inkább kacsintsunk a szesztilalom rejtett klubjai felé és abba azt hiszem, sok minden belefér. - könnyed a mosolyom, igazából csak részt akarok venni egy ilyen partin, de a tiltott dolgok sok mindenkit vonzanak, ez tagadhatatlan. - A meghívót sem szeretném egyszerűre, tehát szükségem lenne a grafikusi tehetségedre is. - talán túl sokat kérek tőle, talán túlságosan lelkes vagyok valamiért, ami nem nekem szól, nem rólam, de meg kell csinálnom és akkor már miért ne mulathatnék egyet. Előredőlök, hogy belenézhessek a mappákba és az utolsó két kép szinte leforráz. Mintha én lennék mindkettőn. De ezeket inkább a lakásomon nézegetném elmélyülten. - Ez a két kép...nem eladó véletlenül? - valaki olyannak, aki menekülési vágyból létrehozott magának egy másik identitást és Charlotte-nak hívják? Kirúgom magam a gondolatmenetből. - Az első képek stílusa tetszik, különösen a szürke, ami a várost ábrázolja. Valami ilyesmikre gondoltam. - meg szesztilalomra, gengszterek világára, csinos flapper hölgyekre...álmodni jó dolog. - Mit gondolsz ennek fényében? Nyilván nem várom el, hogy dekorálj, de irányíthatnád őket, grafikusként... - mutatok a képekre - művészként, egész más szemmel nézel bármit, mint mondjuk én. - dőlök hátra várakozón. - És persze részt is vehetnél rajta. - mosolyodom el, hát ha már dolgozik vele, így dukál..

~ girlzzzz ~  ★ ~

Egészen meglep, hogy nem akar olyan babérkoszorút elorozni, amelyik számában nem ő nyert. Mindenki más inkább elcseszné az egészet, de zsebre tenné a pénzemet. Igazán üdítő, hogy ő nem ilyen. Ráadásul ahogy hallom, megérti miért akarom pont így ezt az egészet. Valami olyan kell, ami elég bűnös, elég dekadens és elég figyelemfelkeltő. Emlékezetes estét akarok a résztvevőknek, de mégsem lesüllyeszteni egy burlesque barlang szintjére.
- Pontosan így gondolom én is. - bólintok egy mosollyal - A maszk is csak azért kell, hogy mindenki bátran járhasson tilosban. - mert jól mondja, mind szeretünk a tilosban járni és azt akarni, amit nem kaphatunk meg. - Reméljük, ha elkészül a meghívottak névsora, ők is hasonlóan fognak lelkesedni, mint mi. De pont ezért akarom tökéletesre, hogy érezzék belőle, értük van. - meg értem is, mert egy estét úgy lehetek jelen, hogy még Minnie egér sem fog felismerni, ha én nem akarom. - De ehhez nem alkalmas valami szálloda nagyterme, annak gimnazista halloween érzete lenne. - gondolkodom el. Talán többet kellene bárokba járkálnom esténként, hogy legyen valami térkép a fejemben arról, hogy mi lehetne elég mocskosan imádnivaló az estemnek. Ami nem túl díszes, merev és kellőképpen homályossá tehető, hogy az emberek elveszhessenek benne egy kicsit. - És mindenképpen élőzene kell. - ezt beírom a telefonomba jegyzetként, hogy Minnie-t ráküldhessem. Ő biztosan..rózsaszínben lesz. Jaj nekem..
Örülök, hogy Evelyn lelkes, fontosnak tartom, hogy lelkesedj azért, amit csinálsz. Akkor kapsz elég energiát és ötletet a testedtől és az agyadtól. Végre most szabad a kezem és olyanra álmodom, amilyenre én akarom. - Hagyományos alatt azt a régi, írógép típust érted? Mert, ha igen, akkor támogatom és az italba áztatott papír is hamisítatlan színt tud adni. Tudni fogják, hogy komolyan van véve és az ördög ugyebár mindig a részletekben lakozik. De egyesével megégetnéd az összes szélét? - mondjuk még nem tudom mekkorára fog rúgni a lista, igazából nem akarok mindenkit ott tudni, de kell a la créme, hogy érjen valamit másnap a suttogásokban. Felnevetek apám ötletét hallva, én inkább valamiféle gestapoként látom, akinek minden bokorban besúgói vannak, de ismerem a természetét és tudom mivel lehet hájjal kenegetni. - Egyértelműen az utóbbi kell, mintha amolyan... - mutogatom is az idézőjelet - kultikus figura lenne, a láthatatlan szponzor. - ami egyébként igaz is, mert az ő pénzét költöm, holott már a sajátomra is jogosult lennék, mert elmúltam 21. Igaz, a csekkfüzet egyik része már a magánvagyonom. Nekem nem volt hozzá elvárás támasztva, mint Célie esetében.
- Komolyan? Köszönöm! - beugrik valami - Egyébként tegeződhetünk. Te nem a beosztottam vagy. - mosolygok rá kedvesen, mert én élből letegeztem. Talán a bor érzetének hiánya kicsit pofátlanabbá is tett, mint gondoltam. - Már tudom is, hová fognak kerülni. - felsóhajtok kelletlenül, mert annyira magamat látom rajtuk, hogy szinte megijeszt. Előbb-utóbb megbolondulok, ha valakinek nem beszélhetek erről az egészről.
- A színeket rád bízom, a vörös pedig jó gondolat, sokan fogják választani. Arannyal megspékelve? - ha már az ital is aranylik és a sok nem hivatalos jövedelem is csörögni fog... - Túl giccs? - gondolkodom el rajta. Igazából neki van szeme hozzá és ez az a terület, amibe meg én nem akarok beleszólni. - Te vagy a művész, Evelyn. - erősítem meg benne, hisz ő látja jobban. Az ő szemében valószínűleg ezek a színek élnek is együtt, nekem látnom kell majd, de kétlem, hogy csalódnék. - Akkor ilyenhez rendeljük a kiegészítőket. - már, ha így végleges. De előbb majd meg kell találnom a helyet. Felnevetek a lelkesedését hallva.
- Természetesen, az ember élvezze ki a munkája diadalát. - bólintok újfent - Egy rendes hölgy nem érkezik kísérő nélkül. - rákacsintok, hozhatja a barátját. Párját. Szeretőjét. Reménybeli szeretőjét. Én fogok egyedül érkezni, mert nem hozhatom el azt, akit szeretnék és nekem egyedül is kell lennem, hogy minden rendben menjen. - Ha nem túl...erős a kérdés, járatos vagy ilyen bárok környékén, amik erre jók lehetnének?

~ girlzzzz ~  ★ ~

Belebizsereg az agyam ennek a gondolatába. Én is pont ezt csinálom, csak az én álarcom egy másik nő másik élete, aki hiába házas, sokkal könnyebb és szabadabb életet élhetett nálam. Lényegében mostanáig, amikor már zsebemben a vízummal készülök rá, hogy állandó lakossá váljak. A valódi én, pedig össze fogja zavarni a másik nő életét. Bólintok a kálváriám közepette. - Igen, ezért gondoltam erre plusznak, hogy legalább egy éjszakára érezhessék azt, milyen szabadnak lenni. - tudom, sok tehetős és sikeres embert terhel meg az, hogy gyakorlatilag minden lépéséről tud valaki, elvárások vannak felé, folyamatosan hajtani kell, hogy az a siker amit elért, megmaradjon.
- Akkor egyfelé gondolkodunk. - tekergetem az ujjamon a gyűrűmet, apám ajándékát, ami az első olyan valami volt, amire tényleg odafigyelt esetemben és nem a titkárnőjét küldte el, hogy találjon valami megfelelőt. Néha baromira szeretném, ha nem kellene léteznem. Néha. Máskor meg nagyon is ki tudok nyújtózni ebben, amiben felnőttem és ami mindig is körülvett. - Csak az a kérdés, létezik-e még ilyen hely. Úgy értem itt minden olyan...modern. - és én most stílust fogok üldözni. Valamit, ami régi..ami lehet annak a központja, ami a fejemben van. Örülök, hogy ő is látja amit én, el tudja képzelni. Beírok egy ötöst Minnie egérnek ezért a találatért. De még jó, hogy nem bíztam rá, szerintem azt sem tudja, milyenek voltak a húszas évek.
- Valami olyasmire, ami visszahozza kicsit annak az évtizednek a hangulatát, mégis bele tud valami mostanit is csempészni. Semmiképp nem akarok valami...furcsa szalon illatot kölcsönözni az egésznek, de a smooth jazzben van valami finomhangolt erotika. - elmosolyodom, szeretem a zenét. Sőt, imádom, csak időm nincs kiélvezni azt az irányát, amit tényleg szeretek. - Posztmodern zenekart akarok, de hacsak nem rejtegetsz egyet, akkor a youtube-bal töltöm az estémet. - felnevetek, az ilyesmihez nekem valami olyan hang is kell, hogy rögtön a magaménak érezhessem. Elgondolkodva nézek félre. Színtiltás? Kifejezetten tetszik. - Ez tetszik, menesszük a harsány színeket! Bár a titkárnőm biztosan rózsaszínben tervez jönni. - szemforgatok, annak a lánynak még nagyon sokat kell tanulnia. - A ruháknak pedig természetesen igazodnia kell a korszakhoz. Ezt azt hiszem rögzíteni kell a meghívóban is. - bár nem ismerek majd nyilván mindenkit, szóval inkább játszanék itt a biztosra. Úgy nem lesz kellemetlen helyzet. Szerintem maga Minnie egér sem jó az arcokkal, bár amennyit lóg a neten a bulvár baromságok között, még meg is lephet.
- Jó, mert még a főszezon előtt szeretnék rajta túl is lenni, hogy a következőre már tülekedjenek a bejutásért. - most nyilván úgy beszélek, mintha valami klubot terveznék nyitni. De Azinak már van és annak is ott voltam a kezdeteinél, viszont minden tudomásom szerint jól megy, nekem meg ilyesmi eszembe sem juthat. Apám említésére próbálok nem felnevetni. Szó szerint nem jöhetne létre, mert nem lennék én és a hónapokig, sőt másfél évig tartó duruzsolásom arról, hogy miért kellene az Államokba is átjönnünk, na meg miért lennék rá én teljesen alkalmas, hogy ezt összehozzam. - Ő maga szerencsére nem lesz itt. Nem hiszem, hogy értékelné. - felnevetek, de ki tudja. Talán még a papa is meg tudna engem lepni azzal, hogy sütkérezne az amerikaiak figyelmében. Bár nekem addig jó, míg köztünk van egy óceán.
- Nem vagyok grófnő, hogy ragaszkodnom kelljen a formalitásokhoz. - felnevetek és igazat is adok neki maximálisan. Egyébként is gördülékenyebben lehet úgy együttműködni, ha közben nem hajbókolunk a másik előtt. A tiszteletet pedig, ahogy mondja is..eképpen is meg lehet adni. - Igen. Nagyon, ami azt illeti. Persze nekem is van olyanom, aki figyeli az érdekes képeket...de, a személyes szerelembe eséseket nem tudja pótolni. - és gyakorlatilag mindkettőt kirakhatnám az ágyam fölé. Lehet meg is teszem, végtére is ezért van az embernek saját lakása.
- Gatsby... - úgy látszik lett egy rés a pajzsomon, mert nekem ez a név nem mond sokat. Hallani hallottam már, hogy valami könyvet emlegetnek, de sosem olvastam el. Talán ideje pótolnom. Vagy várjunk, mintha film is létezne...oké, este akkor Youtube és ez a Gatsby. Persze ezt most nyíltan nem fogom beismerni, de a hiányosságok arra jók, hogy lehessen őket korrigálni. - Nocsak, ahhoz képest egész jól látod magad előtt a dolgot. - elmosolyodom, a végén kiderül, hogy ebben a lányban viszont jóval több kraft van, mint amit állít magáról. - Ha esetleg el tudnád navigálni a díszítőket,... - nézek rá mosolyogva - vagy csak ott lennél néha, szerintem sokat segítene a dolgon. Az ajándékokat pedig én majd elintézem így, hogy megvannak a színeink. - mert ajándékot adni egyszerűen muszáj. Pont azért, mert a vendégeidnek mindenre telik, amit kigondolnak, sosem szabad elfelejteni ezt a kis dolgot.
- Na, hát miért ne vállalná? Vagy nem kedveli az ilyen eseményeket? - amin nem lepődnék meg, sok férfi mereven elzárkózik mindentől, ami kívül esik a komfortzónáján. - Győzd meg az ingyen étel-ital és ajándék dologgal, az általában szokott hatni. - mosolygok, ha meg visszautasítja...de nem fogja, biztosan nem. A hölgyválaszt sosem illik elutasítani és amelyik hímneműnek van esze, ezzel tisztában is van.
- Ha azt mondod, hogy az ismerősöd klubja szerinted megfelelő lehet, akkor mindenképpen felhívom. - a többi bár nevét, amit mond...beírom jegyzetbe és úgy érzem, ideje akkor felkerekednem és végig is járnom őket. Közben várok a telefonszámra is, hátha igaza van és megfelelő a hely. - Körbe kell járnom a bárokat, amiket mondtál. Nem nagyon vagyok járatos Brooklynban az igazat megvallva. - jobban mondva jártam már itt, csak szórakozni nem. Lehet, hogy keveset lazítok? Bár igaz, eddig, ha itt voltam akkor zárt ajtó mögött töltöttem a kis időmet és maximum laza programok csúsztak bele. - Tematikus bár valamelyik? - nézek rá kíváncsian.

~ girlzzzz ~  ★ ~

Nem akarok rögvest valami csőhallású picsának tűnni a szemében, szóval remélem, hogy valami olyat mutat, ami belepasszol az elképzelésekbe és ugyan nagyon ismerősen csendül a dal, jobban mondva a hang..de bizonyosan csak képzelődöm. - Nem rossz így elsőre, dee még emésztgetnem kell egy kicsit, mielőtt ezt eldöntöm. Kik ők? - otthon a négy fal között, amikor csak magamra és a zenére figyelek, kivált-e bármilyen impulzust, vagy sem. Mit tudok hozzá elképzelni. A zongoristára csak megrázom a fejemet. - Ha beszélgetni akarnak, vonuljanak félre. - lassan elmosolyodom - Olyan zene kell, amire táncolhatnak, összesúrlódhatnak. Tudod, egy este a szabadságban. - rákacsintok, mert remélem, hogy érdekes helyzetek fognak születni és minden résztvevő számára emlékezetes lesz. Majd úgy szervezünk, hogy tegyünk róla. Természetesen a megfelelő diszkrécióval kezelve mindent. Apám azt tanította, hogy mások óvatlansága lehet a mi fegyverünk. Nos, ettől nem szabad elzárkózni, főleg mert itt én futok idegenben.
- Hidd el, örömmel fog elrohanni venni egyet, de azt hiszem ezt majd én elintézem neki. Kicsit beleragadt a diáklány és a Barbie külsők közé. - felnevetek, ezzel nem lenne bajom, ha mondjuk mértékkel csinálná és nem úgy, mint egy pornó castingos kislány...de, jó munkához idő kell és ő kap tőlem időt. Még nincs egy hónapja, hogy bekerült a pozícióra. Evelyn viszont újra meglep. Vállalná a kipostázást? - Komolyan? Biztos vagy te abban? - jó, nem kell mondjuk ezer emberre számolni, de én legalább 100 fővel biztosan kalkulálok, ha egyszer Minnie mouse megcsinálja azt a listát, akkor biztosabbat tudok én is mondani. - Maradjunk kontaktban és szólhatsz, ha elkészültél. Akkor úgy tudok dátumot is kitűzni. - biccentem oldalra a fejem, remélem, neki nincs egy megalomániás control-freak apja, aki életének minden területébe készül beleszólni maradéktalanul. Ha apám tudná, hogy házas vagyok...huh..Rávillan a tekintetem.
- Igazából, nem minden szülő akarja a gyerekének azt a sikert, amire gondolnánk. - vértelen a mosolyom. Tudom, hogy apám azt akarja, hogy elbukjak. Szerinte ez csak egy hóbort és haza fogok menni hozzá. Aztán boldogan élünk a céget vezetve. Amíg ő meg nem hal, persze. Érdekes, míg Célie-től azt várta, hogy feleség és anya legyen minél gyorsabban. Nálam meg pont ezt nem akarja. Ironikus.
- Ezzel alapvetően egyetértek, de nem sok időm van sajnos galériákba járni és szerelmeket keresni. Néha rá kell hagyatkoznom azokra, akik értenek hozzá és előzetesen elküldik nekem képen, hogy miket találtak. - elmosolyodom és bólintok - Természetesen. Sőt, ez a városos kép még az irodámban is jól mutatna. A szürke-fekete dizájn elvét követve, amit én összeraktam. - az sem volt egyszerű, mert nem találtam, amit kinéztem. Megrendeltük, vártam és dobozokból dolgoztam, dobozokon ülve. Bólintok a Gatsbyt hallva, tényleg utána kell néznem, hátha engem is elkap belőle valami ihlet. Az egyetemen gazdasággal foglalkoztam csak és persze buliztam, aztán idejöttem nyaralni és megismertem valakit, akire nem számítottam.
- Még nincsenek embereim, most kell megtalálnom majd őket. - tárom szét a kezeimet - Még nincs egy hónapja, hogy az Államokban élek. - a vagyok kifejezést inkább nem használnám, mert az már több évre rúg. - De, ha segítségre van szükséged, hívd fel az asszisztensem. Végtére is te dolgozol értünk, tehát bizonyos dolgokat nekünk kell megoldani. - kérjen bátran. Mert ennek sikeresnek kell lennie és neki kényelmesen koncentrálnia a munkájára. A minimum hát, hogy ehhez minden segítséget megadunk.
- A férfiak mindig nehéz esetek. - elmosolyodom, Azielt én sem tudom egyáltalán kiszámítani és ha most más körülmények között lennénk, el is hívnám ide. De sajnos nem lehet. - Vagy lehet, hogy egyszerűen megtenné érted, csak meg kell rá kérned. - úgyis mind panaszkodik, hogy a nők sose mondanak ki semmit egyértelműen, ez pedig egy elég félreérthetetlen kérés lenne. - Főleg, ha belevonod bizonyos feladatokba előtte, elmondod, hogy ... - gondolkodom - például sokat jelent neked ez az egész és szeretnéd, ha segítene. - ha ez a valaki tényleg kedveli, nem hinném, hogy elutasítja csak emiatt. - Oh, akkor talán találhatunk nekik helyet. - felnevetek, végtére is lehet két zenekarunk is, nem tilos. Ad egy plusz feelinget, már ha persze, megmondja a nevüket és elmélyülhetek benne. Elveszem a cetlit és elkezdem beírni a telefonomba, hogy elmentsem későbbre. - Mi a neve a klubnak? - nézek fel, de az a baj, hogy már kiírja a nevet, hogy ismeri. Aziel. JÓ ISTEN! Ez a nő ismeri őt? Kis híján megfulladok a kávétól. Elkap a pánik, a váratlan fajta. Sosem találkozhatok vele ott. A gyűrűmet csavargatom, mint általában, ha ideges vagyok.
- És..elkísérnél egy Brooklyn bárjai túrára? - próbálok nyugalmat erőltetni a hangomba. Úristen, de rém hülye helyzet!! A monitorra nézek és kíváncsian tanulmányozom a honlapok képeit. - Az elsőben nekem kicsit törökös érzetet kölcsönöznek a színes drapériák, de a többi dizájn elem tökéletes. A másodiknál tetszenek a bútorok, de...nem is tudom. - ránézek még egyszer - Ezeket élőben kellene látni, na meg nem biztos, hogy kiadók. - mert márpedig valamelyik lesz, a Lucifer nem lehet. Istenem. Még csak az kellene!!!

~ girlzzzz ~  ★ ~

Akkor most dobbant akkorát a szívem, hogy is tudok szóhoz jutni. Hogy miféle univerzum erői dolgoznak annyira ellenem, hogy ez a nő pont Aziel zenekarát tudja nekem ajánlani. Pont. Egész tetves New Yorkból őket. Igazából igen, borzasztóan szeretném, ha ott lennének, mert úgy..ő is ott lehetne, de nagyon félek, hogy felismerne. Valahogy külön érzékelői vannak rá, hogy észrevegyen, felismerjen, mintha nem is tudom..valami szellem súgna neki, hogy ott vagyok. - Meg fogom őket hallgatni. - ígérem meg, istenem. Még nem is láttam fellépni, sőt, soha nem mondta azt, hogy menjek el és nézzem meg. Túl jól hangzik...huh.
Maradunk ennél, hogy meghallgatom őket is. Nyilván nem fogok neki ebben hazudni és legalább legálisan tehetem meg, bár tudok a zenekarról, nem volt titok. Csak valahogy sosem esett egybe az én látogatásom semmilyen fellépéssel. Na meg nem mintha valaha be kívánt volna mutatni a zenekarának igazság szerint..hah.
- Ő még szerintem keresi magát. - legyintek, majd kikupálódik, már ha nem esik bele valami ordenáré nagy hibába azzal, hogy minden pénzes pasassal lefekszik és ezt szívből remélem, hogy nem így lesz. Mondjuk onnan fog feltűnni, hogy felmond azonnal és átmegy kitartottba. Na, ez az, ami nem tudnék lenni.
- Rendben és ezért tudd, hogy hálás vagyok. Már Minnie-re akartam bízni a kézbesítést, de így őt ráküldhetem az egyéb feladatokra. - mosolygok, tök jó. Nem számítottam rá, hogy ez így fog alakulni. Mármint, hogy ennyi mindenhez ért és még ennyi mindent be is vállal. Gondolom akkor az övé a hely, mármint nem kaptam másik nevet, akivel beszélni kellene. És erre még bevállal ennyi mindent. Bevallom, ezt igazán elismerem. Bólintok. - Csak hívj nyugodtan. - és hűen remélem, hogy a céges szám van meg neki. Ezek után, hogy ismeri ezt a zenekart...a francba is. Keserű a mosolyom sajnos, az én apám egy más világ, más dolgok vannak a fejében. Tudom, hogy sajnálja, hogy nem fia született. De már nem tudok mit tenni igazából.
- Igen, az édesanyám is nagy műgyűjtő. Egyszer képes volt Olaszországig repülni egy festmény miatt. Én nem hazudom, hogy annyira értenék hozzá, inkább csak impulzusok vezérelnek. - vállat vonok jobbhíján, mert tényleg így van. Nem tudom mindenre azt mondani, hogy igen, akarom, mert nem. Furcsa módon a tájképeket nem kedveltem sosem, de ez a városkép kifejezetten tetszik. Talán azért, mert nem éles és nem arra alapoz, hogy részletgazdagon ábrázoljon egy részt. - Emlékezetből csináltad, vagy kimentél valahová? - ó igen, az irodámba fog kerülni előbb vagy utóbb, és ennek örülök is. Meg annak is, hogy ő ilyen sokszínű.
- Nos, érdekes ország. - elmosolyodom, olyat találtam itt, amire egyáltalán nem számítottam. - Mégis, ez a város igazán él, pezseg és lenyűgöz, mennyire más, mint az én otthonom. - mondom őszintén. Tényleg szívesen itt maradnék még úgy is, hogy ha Párizsban persona non grata leszek, ha apámmal nem sikerül kiegyeznünk előbb vagy utóbb. Hahj..
- De tényleg szólj neki. Ez a munkája többek között. - tehát ne sajnálja meg és ne érezze úgy, hogy szegénykét megterheli vele. Nem fogja. Teher alatt kell növeszteni a kis pálmámat, hogy gond nélkül el tudjon később zsonglőrködni mindenfélével. - Ő most egy barátod, vagy A barátod? - mármint remélem nem indiszkrét a kérdés, nem annak szánom, csak szeretném tudni. Lehet, hogy szimplán tényleg egy barátját akarja elhívni, aki nem szereti az ilyen eseményeket és nekem valami romantikus gondolataim gondolkodnak másként. - Egyébként a meghívás mindkét esetben áll a plusz egy főre, szóval, nem kell megmondanod. - helyesbítem magamat.
Kicsit művi a mosolyom, mert a telefonszám és a zenekar már önmagában is sokkol, ráadásul meg is erősíti a klub nevével. Biztoshogynem. Úgyhogy kénytelen leszek megtalálni Brooklyn legjobb klubját, vagy legalább egy nagyjából jót azért, hogy ezt a hívást ne kelljen megejtenem. Különben nem csak álarcban, hanem parókában és új hangszálakkal is kell megjelennem. Bár lehet, hogy a hely tulajdonosaként nem dugná oda az orrát, ha megkapta a bérleti díjat, de fellépőként igen. És mégsem dobathatom ki őket, ha már vége az egésznek. Jahj, olyan rohadt az élet...
A sajátos stílusún majdnem megrándul az arcom. Nos, így is nevezhetjük, igen. - Különleges neve van. Lucifer. Mindenképp megnézem azt is, úgyis Manhattanben élek, biztosan nem lesz nehéz megtalálni. - főleg mert túlságosan pontosan tudom, hogy hol van és ez...nem egyszerű most. - Biztosan jó fej, ahogy mondod. Egy telefon és kiderül. - ami nem most fog megesni és nem én fogom felhívni, hanem a felesége. Na jó, inkább foglalkozzunk a többi opcióval, mert szeretném a fejemet is a helyén tudni.
- Ha nem teher nektek egy bevándorlóval érkezni. - felnevetek, azt se tudom mikor voltam utoljára "csajos esten", vagy csak szimplán valahol nőnemű lényekkel kizárólag. Valahogy mindig odakeveredik valami pasas is, az pedig mindig megváltoztatja az esték kimenetelét. Egyébként meg itt nincsenek barátnőim. Az egyetlen, akit felhívhatnék...az a nővérem, de..rá még nem állok készen. Még nem értem. - Egy koncert? - nocsak, vajon megleshetném őt élőben is a közönség soraiból úgy, hogy esetleg nem jön rá, hogy ott vagyok? - Ez...nagyon jól hangzik. Legalább látnám, hogy reagálnak rájuk az emberek. - mennyire nyomorult hazugság. Istenem.
Brooklyn klubjai egyre vonzóbbak, talán mert a tulajdonosuk nem viseli azt a nevet, amit én is bizonyos irataimon. - Egy esélyt mindenképp megérdemelnek, hátha lenyűgöz valamelyik. De talonban hagyom ezt a Lucifert is. - ahová csak úgy lehet nem sétálnék már be. Egyébként lehet azt sem tudják ki vagyok én, szóval...csak benézni. - Esetleg akkor lehetne egymás után az a három. - nézek rá elgondolkodva. Biztos nem vagyok normális, amiért kísérteni akarom a sorsomat, de csak látni akarom a helyet teljes működésében. Ez talán nem..bűn. Ahogy a saját korosztályommal eljárni sem az.
- Akkor jöjjön a dolgok másik része. Mondj egy árat, amiért ezt a sok mindent magadra vállalnád. - nézek rá komolyan. Pénzben sosem viccelek és sosem beszélek mellé. Eeezt nagyon is megtanították nekem. Üzletben nem barátkozom, előbb meg kell állapodnunk.

~ girlzzzz ~  ★ ~

- Az asszisztensem, pardon. - javítom ki magamat, nyilvánvalóan nem ez az igazi neve, de annyira illik rá, hogy ezt használom. Hallgat is rá, bár nem tudja a becenév háttértörténetét, úgyhogy mindenki boldog lehet és nekem eggyel kevesebb nevet kell tudnom. A szívesen helyett csak egy mosolyt felvéve bólintok. Nincs mit, igazán nincs mit.
- Jaj ilyenre én is szaladtam már rá. Tetszett a borító és megvettem, mire a végére értem, rájöttem, csak kidobott pénz volt és semmi más. - felnevetek - De ebben igazad van, néha csak hagyni kell magunkat és elfogadni, ami jön. - többek között ezért vagyok házas, az sem volt mélyrehatóan átgondolva, csak ugrottam, mert volt, aki fogta a kezemet. Persze, nem kívánom Azielt egy regény szintjére süllyeszteni, de ő volt a tipikus eset. De most nem szeretnék rá gondolni, és merengeni rajta. Modortalanság lenne itt álmodozni, miközben egy nagyon is jó irányba tartó beszélgetésben vagyok. Hess, drágám!
- Tényleg? Pedig azt hittem, itt is legalább olyan mánia ez, mint otthon. - Párizsban lépten-nyomon művészekbe lehet botlani igazság szerint, de szerintem nagyrészt már csak a tudatot hajtják, hogy ott festhetnek, rajzolhatnak, ahol pár száz évvel ezelőtt a nagyok is tették. - Mindig is Brooklynban éltél? - kíváncsi vagyok, értem a város működését, de van, akinek Manhattanben egyenesen sértő, ha ide kell eljönnie és bevallom, ezt nem igazán tudom felfogni. Ugyanúgy New York része.
- Gondolom te is a bohém, művészettel átitatott, romantikus fővárost vártad, ahol Monet és barátai alkottak. - jótékony a mosolyom, nekem London volt ilyen szinten csalódás, valami sokkal történelmibb illatú helyet vártam, nem pedig azt a hatalmas várost a fura buszaival és a furcsa térképével. - És kaptál helyette egy átlagos, zsúfolt európai fővárost, ahol van Eiffel-torony. - megint elmosolyodom. Evelyn igazán üdítő jelenség. Belőle hiányzik a mesterkéltség.
Megkönnyebbülök, amikor beszélni kezd Remyről, tehát mégsem gyalogoltam bele valami olyasmibe, amiről nem szeretne beszélni.
- Akkor már csak remélni kell, hogy elfogadja a meghívásodat. A férfi barátok pedig kifejezetten hasznosak tudnak lenni. - mármint, ha nem ugródeszkának akarnak használni és jobb színben feltűnni apád előtt, de ez nyilván nekem személyes nyomorom, neki viszont jó, hogy pozitív a tapasztalata és tényleg van egy barátja, akit nem érdekel, hogy történetesen vaginája van.
És éppen Aziel klubját ajánlja be nekem. Próbálok nem megfulladni hirtelen a kávétól, mert elönt némi pánik. Néha ott tartok, hogy egyszerűbb lenne kiteríteni a kártyáimat neki, de tartok tőle, hogy nem venné mosolyogva és nem legyintene rá, hogy évek óta még csak a nevemet sem tudta igazából. Most pedig kénytelen leszek elmerészkedni az ördög barlangjába és csak remélni, hogy nem találkozunk majd össze, természetesen ebben az ügyben csak úgy fel sem hívhatom, bár ha nagyon nem találok semmit alkalmasnak, akkor majd...valahogy megkérdem, kiadná-e úgy egyébként ilyesmire. - Megpróbálok majd meggyőző lenni vele. - elmosolyodom, nem igazán tudom egyébként semmiről meggyőzni, amit ő nagyon nem akar, de hát...ha végül ez kell, akkor ez kell. Majd ráküldöm Minnie egeret, ha tényleg így alakul.
- Háát jó...ha ennyire biztos vagy benne, hogy nem leszek gáz nekik, akkor szívesen csatlakozom. Nem igazán ismerek itt senkit. - egyébként tényleg. Oké, itt voltam már a Lucifer megnyitásánál is, sőt segítettem az elején vele, de ki tudja hány fő cserélődött le azóta. A zenekar tagjait nem ismerem, sosem hívott el koncertre sem. Persze, a keveset inkább bezárkózva töltöttük, de talán lesz rá lehetőség még. Csak nem tudom Evelynnek mi a fenét fogok akkor mondani. Ahj...
- Lehet lenne pár meglepő pillantás, ha bevinnél hátra. Vagy olyan sok csaj járkál be hozzájuk, hogy nem lenne gond? - oh igen, nagyon is kíváncsi vagyok erre a részre. Ugyan sose kérdeztem rá, de valamiért úgy érzem, hogy nem él őfelsége szent életet, ha én nem vagyok a városban éppen. Nem tudom 1-től 10-ig mennyire borulna ki, ha egyszerűen csak besétálnék a backstage-be. Hmmm...
- Hívjatok nyugodtan és úgy alakítok mindent majd, hogy jó legyen. - bár az az igazság, hogy tényleg rám férne már pár új ismeretség és némi lazítás is, szóval pont kapóra jön ez az egész. Ő meg nagyon kedves, pedig nem ismer. Lehetnék akár valami pszichotikus ámokfutó is. Nyilván nem vagyok az, de lehetnék.
- Persze, ráérsz, hisz neked kell megtenned az ajánlatot, én csak kérek és hálálkodok. - mondhatnánk persze, hogy nem nyerő úgy barátkozni, hogy közben fizetek neki, de nem a cégnél fog dolgozni, hanem nekem és mindenki érdekében. - És ha esetleg lenne közben valami váratlan költség, akkor majd bővítjük. - bólintok a szavaimra és eszembe jut egy...kicsit sarkosabb kérdéskör. - Esetleg ebből a képből, amit nekem adtál, tudnál valami nagyobb méretet nyomtatni?

~ girlzzzz ~  ★ ~

Meglepődöm azon, hogy Los Angelesből idejött. Úgy tudtam, aki a nyugati partra születik, az nem jön keletre és fordítva. - És miért jöttél ide Los Angelesből? Azt mondják varázsa van. - meg hírességei, Hollywoodja, Van Nuysa, völgye és ki tudja még mije, amit én fel se fogtam, mert csak olvastam róla és nyilván láttam filmeken. - Akkor előbb volt meg ez a hely és ehhez lett a lakás? - mármint persze, gondolom, hogy így volt. Csak úgy nem kezd el senki sem költözködni.
- Igen, ez ilyen furcsa visszássága Párizsnak, meg úgy általában a nemzetnek is, lévén elég jól megélünk a turistákból és a külföldi diákokból. De ettől még, igen, sajnos értem amit mondasz és sajnálom, hogy ilyen tapasztalatod volt. De délen sokkal kompatibilisebb minden, én is mindig odajártam kikapcsolódni. - még jó, hogy ott van az a ház, amit apám mondjuk nem ért, hogy miért akartam megtartani, de nem is kell neki mindent tudnia. - Mondjuk nekem Párizs nem romantikus, a koszosságával pedig egyet kell értenem. - elmosolyodom, attól, mert ott nőttem fel, még én is látom a hibáit.
Elgondolkodva nézem, szóval tényleg barátok. Ez valóban ritka dolog, mert általában mindig van egy ilyen mozzanat, hogy akkor valamelyik fél akar valamit. A kérdés az, hogy benne fel sem merül vajon? De ez aztán tényleg olyan terület, amire 4 perc ismeretség után nem igazán illik rákérdezni. - Üdítő és valóban ritka. - mármint az én ismeretségi körömben is biztos akad valaki, akit nem érdekel, hogy nő vagyok és csak szimplán lehetünk barátok. Mondjuk új nyitónak Patrick biztosan nem ilyen lesz, de a szimpla próbálkozásokat úgy gondolom, tudom kezelni. - De már nagyon kíváncsi vagyok egy ilyen rendkívüli fazonra. - mert Evelyn történetesen csinos nő, tehát vaknak vagy melegnek kell lenni, hogy ezt valaki ne vegye észre. Mondjuk ki a fene érti a férfiak észjárását...
- Meglátjuk. - kicsit kínosan feszülök meg belül, hát ekkora hülyeséget ritkán hozhatnék össze úgy, hogy mondjuk Azi orra előtt senki ne szólítson Charlotte-nak. Mondom én, paróka és teljes álarc. Az még védhető is. Szusszanok egyet. - Nem ártana pár barát igazából, eddig nem igazán foglalkoztam ezzel, amikor itt jártam. - mert valaki lefoglalt ugyebár és mit törődtem én azzal, hogy megismerjek bárkit..mondjuk az életéből, amibe a zenekara is beletartozik. A meghívás viszont az a baj, hogy nagyon is szöget üt a fejembe. Megnézhetném úgy, hogy nem tud róla és ha váratlanul beállítanék hátra tényleg, talán kapna egy újabb sokkot. Szóval, még ha az a része nem is jön össze, de megnézhetem őket és ez azért klassz dolog. - Talán inkább ne mondd meg, pont azért, mert a tény így is úgy is feszélyező valamennyire. Talán elég annyi, hogy egy barátod vagyok, aki még új a városban és elhoztad meghallgatni őket. - igen, ez lenne a legjobb megoldás, na meg persze majd a szava, hogy egyiknek sem mondja el a tényeket. Nem hiszem el, hogy ennyire szánalmasan kicsi a világ, de tényleg. Bólintok.
- Vagyis majd én eldöntöm. Minnie-nek nincs ilyen jogosultsága jelen pillanatban. - és ha nem szedi magát össze, akkor nem is lesz. És noha úgy tűnik, hogy mindent meg is tárgyaltunk, azért az én fejemben már zajlik pár dolog.
- A fotókból. Szeretném őket nagyban kitenni inkább. A városkép az maradhat majd eredeti méretben, mire átkerül az irodámba. De a két képet a lakásomba szánom és még nem belakott a szabad falterületek egyike sem, szóval ideje elkezdeni. - mosolygok, legalább ez legyen már a privilégiumom, mielőtt történik valami katasztrófa. Nem tudom miért várok ösztönösen erre, de... - Esetleg el tudnám vinni most, vagy kell rá azért egy kis idő? - kérdezem kíváncsian.

~ girlzzzz ~  ★ ~

Talán van abban valami, amit mond, hogy Los Angeles a színész és zenészpalántáknak jó. Persze én sem illenék oda, de szívesen megnézném, az tagadhatatlan. Mert mégiscsak Los Angeles, ahol olyan könnyen el lehet veszni akkor is, ha nem akarsz. - Igen, New York valami egészen más. Ha LA a filmek, akkor NY az üzlet és a bohém emberek városa. - sóhajtok egy ábrándos mosollyal, sok különleges emberrel lehet itt találkozni és remélem, fogok is. Mármint azokon kívül, akikkel ilyen-olyan üzleti kapcsolatba fogok keveredni. De hamarosan nyit a szezon és jönnek az estélyek, meg a gálák, hátha az itteniek izgalmasabb képet festenek majd, mint az otthoniak.
- Na és a szüleid nem bánták, hogy az ország másik végébe jöttél élni? Ha pedig már ideköt egy vállalkozás, abból nem sűrűn történik meg a visszatérés sem. - lehet csak az én életem olyan beteges, hogy apám döntötte el az egyetemet, a munkámat meg minden mást. Gyakorlatilag, ha valakivel véletlenül együtt jártam, akkor is jelezte, hogy ne vegyem komolyan. Lehet az ő szülei normálisan kezelik őt meg a helyzetet és nem akarnak beleszólni a dolgaiba. - Ez jól hangzik, mintha valami törvényszerűség lett volna abban, hogy végül itt állapodj meg. - mert hát csak nem sodródna minden az útjában Brooklynnak erről a részéről, ha a kozmosz vagy valami nem akarná, hogy itt éljen. Szerintem mindennek van talán valami oka, de nyilván az ilyen gondolkodásmódokért a legtöbben instant hülyének néznének, szóval erősen gondolkodom már, hogy nekem név nélkül és arc nélkül vissza kellene merülnöm a chatelgetések világába. Sokat segítene.
- Ah, csodálatos helyek vannak arra! Van lent egy házunk, nyaranta sok időt töltöttem ott. Ha van rá lehetőséged, mindenképp menj. - biztatom vele, ha van lehetőség, akkor mennie kell és utazni. Ezért most itt megfogadom, hogy megnézem Los Angelest mindenképpen most már, hogy én is itt élek.
- Ha ennyire kedveled, akkor biztosan nekem sem lesz ellenvetésem ellene. - vagy mert ösztönösen úgy gondolom, hogy Evelyn egy rendes nő és van valami őszinte kedvesség ami körüllengi. Tehát, ha ez a barátja szerinte ilyen különleges, akkor bizonyosan az. A saját értékítéletemben néha mondjuk nem tudnék ennyire megbízni, mert szaladtam már nagyon félre. Bár lehet, hogy akkor Minnie-t nem vettem volna fel, de azt nem én intéztem.
- Csaj fronton mindig is gyengébben álltam igazság szerint. - nevetem el magam - Srácokat nem nehéz találni, akikkel el lehet menni meginni valamit. Csak jórészt félreértik és már burkolt felhívásnak veszik. - otthon talán 2 személyre mondanám azt lányok közül, akik érdekesek és tényleg lehet őket barátnak nevezni valamilyen szinten. Itt meg nulla fő, legalábbis egyelőre. A végén Evelyn lesz a jótündérem.
- Szerintem jobb, engem sokszor frusztrált, ha tudtam, hogy valaki szemmel tartani jön, vagy csak megfigyelni hogyan működöm. - na meg nehéz lenne Charlotte-ként bemutatkozni neki - Hívj mondjuk... - hát úgy kell tennem, mintha ezen gondolkodnék - Lenának. - végtére is Aziel is ezen a néven ismer, egy új már végképp nem kellene. De az is lehet, hogy hátra be sem jutunk, csak megnézem őket és megyek haza. Akkor pedig arról sem fog tudni, hogy ott jártam. Ennek is meglennének a maga előnyei. Úgyis régen voltam bármilyen koncerten is...
Bólintok, küldje csak, persze. - Tényleg? Óóó, köszi! - belelkesedek, hogy már vihetem is el őket és megkereshetem a megfelelő helyet is.
Követem kifelé és legalább kicsit körbe is nézek egyúttal. - Öhm, nem, köszönöm, még nem tudom milyen keret fog bepasszolni ehhez, lehet csak feszített vászon lesz. Az nem olyan...formális. - és nem emlékeztet majd kicsit sem az otthonromra. - Már ezért is hálás vagyok és köszönöm! A bártúra miatt pedig majd csörögj rám, ha alkalmas lesz. - mosolygok, ha pedig a képeket odaadja, akkor kezet nyújtok. - Nagyon örültem Evelyn, tényleg. És mindenért köszi máris. Így előre.

~ girlzzzz ~  ★ ~