“The brain is the most fascinating object in the universe. Every human brain is different - the brain makes each human unique and defines who he or she is.”
Melange of Art, Brooklyn. E-mailben egyeztettem időpontot Evelyn Wolf-fal egy személyes találkozóhoz. Abban maradtunk, hogy a brooklyn-i stúdiójában találkozunk majd. A lehető legtökéletesebb helyszínválasztás volt, tekintve, hogy nem esik túl messze a lakástól, amit béreltem. Azóta sem vettem rá magam, hogy vagy eladjam a szüleimtől megörökölt házat, vagy beköltözzek. Pénzkidobás albérletet fizetni, amikor ott van az, de... erre meg kell érni. Pontosan érkeztem, nem szerettem volna megváratni a másik felet, és egyébként sem illik. - Szia. - némi mérlegelés után az udvarias tegeződés mellett döntöttem. Fiatal, belevaló nő, akinek így is meg lehet adni a tiszteletet, de a könnyed hangvétel lazább kommunikációt eredményez. - Alex Freling. Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. - nyújtottam felé a kezemet, de a legkevésbé sem kézfogásra. Ismerem a protokollt. - Ezt neked hoztam. És nagyon kérlek, ne nézz érte stalker zaklatónak. Gondoltam biztosan sok a munkád és talán jól esne egy kávé. - ide felé útba ejtettem a legközelebbi Starbucks-t. Ha Evelyn esetleg gyakran megfordulna arra, és van jól bevált elviteles kávéja, kikértem neki, hogy magammal hozhassam. Egy kis figyelmesség mindenkinek jól tud esni, legalább is így tanították a szüleim. - Az e-mailben nem igazán tértem ki a részletekre, mivel elég összetett munkáról lenne szó, és így sokkal gördülékenyebben át tudjuk beszélni. - nincs bajom az írásos kommunikációval, nagyon is hasznosnak tartom, de van, amihez még mindig alkalmatlan. A személyes jelenlétet és közvetlen interakciót semmi sem pótolhatja. - Nem csak szimplán egy fotósra lenne szükségem, aki elkészíti az anyagokat, hanem a művészre is. A tetoválásaid nagyon tetszettek, mert vannak köztük egyszerűbb, nem tucat vagy túlgondolt motívumok is. Pont ilyesmi kell nekem. - ha mehet egy összetettebb munka is, akkor van miről beszélnünk a továbbiakban. Ha nem, megisszuk a kávénkat és szépen kisétálok innen, sűrű elnézések közepette, amiért raboltam a drága idejét.
"Like a hurricane in the heart of the devastation She’s a natural disaster She’s the last of the American Girls"
Általában e-mail formájában szoktam mindent lekommunikálni, és már csak akkor találkozom valakivel, ha komoly az ügy. Túl sokan akartak tőlem túl sok időt és energiát, amiből aztán nem lett semmi. Már nem bízom a véletlenre a dolgokat. Viszont Alex nagyon udvarias és jófej volt, már mail formátumban is, így végül a személyes találka mellett döntöttünk, az én stúdiómban. -Hey! Én is nagyon örülök. Evelyn Wolf. -néztem rá egy barátságos mosollyal, de a tekintetem hamar értetlenbe váltott, ahogy felém nyújtotta a kedvenc kávémat. Ritkán szoktam a Starbucks-ba menni, de akkor mindig ugyanazt rendelem, így már mindenki megtanulta, hogy Evelyn Wolf=Cold Brew Latte. -Öhm... köszönöm szépen, ez nagyon kedves tőled. Életmentő vagy. -kapott is egy hálás mosolyt érte, ahogy átvettem tőle a kávét és bele is ittam. Minden cseppje aranyat ér. -Mhm, ebben egyetértünk. ha tényleg ennyire összetett, akkor sokkal jobb szóban, mint írásban elmagyarázni egymásnak, hogy mit lehet, és mit nem. Ülj csak le. -böktem a fejemmel az egyik szék felé, hogy aztán én is ledobhassam magam. -Szóval... miről lenne szó? -vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, belekortyolva a kávémba, ami azt eredményezte, hogy majdnem belefulladtam. Ez egy elég szokatlan kérés volt, elvégre aki hozzám jön, az általában csak képeket akar, nem pedig engem is, vagyis... a tetoválásaimat. -Nem csinálhatsz belőlem lámpaernyőt, Alex. -ráztam meg a fejemet teljesen komoly képpel vizsgálgatva az arcát, de végül csak egy nevetés kíséretében legyintettem. -Sajnálom, ez az első kávém ma. Öhm... miről lenne szó pontosan? Elég nyitott vagyok, és voltam már mások, meg a saját modellem is. Szóóóóval... pontosan mi is ez az összetettebb munka, amihez kellenék neked én is? -szeretek mindent meghallgatni, mielőtt még ítéletet mondanék.
“The brain is the most fascinating object in the universe. Every human brain is different - the brain makes each human unique and defines who he or she is.”
Előbb csak belemosolyogtam a kávémba a szavai hallatán, majd bocsánatkérőn pillantottam rá. Édes vagy. - Biztos vagyok benne, hogy rendkívüli és különleges lámpaernyő lennél - futtattam végig a nőn gyorsan a tekintetemet - de egyáltalán nem erre gondoltam. - eszem ágában sem volt őt tárgyiasítani. Semmiféle formában sem. - Sajnálom, ha félreérthetően fogalmaztam, nem akartam creepy-nek tűnni már rögtön az elején. - időnként sikerül - Később se. - fűztem hozzá gyorsan, mielőtt még rosszul jönnék ki a dologból. - Úgy értettem, hogy nem csak a fotós kvalitásaidra lenne szükségem ehhez a munkához, Evelyn, hanem a művészvénádra is. És nem vérátömlesztéshez. A vénát ne szó szerint értsd. - bár ettől én még elképzeltem a horror jelenetet, ahogy a gyilkos megbízó a tőrbe csalt lány vérét iszogatja a belőle készült bőrkanapén. Még szerencse, hogy a gondolatolvasás a valóságban aligha létezik. Mindkettőnknek jobb. - De jó tudni, hogy otthonosan mozogsz a kamera másik oldalán is. Ha női partnert kell keresnem, első leszel a híváslistámon. - különleges kisugárzású, gyönyörűek a színváltós szemei, akárcsak a fehér bőre és a hosszú haja. Magas, karcsú, igazi modell alkat. Ennyi idő után már szerintem bizton állíthatom, van szemem az ilyesmihez. Visszatérve az eredeti üzletre... Inkább igyekeztem pontosan fogalmazni. - Olyan képeket kértek be tőlem, amiken tetoválás borítja a testem azon részeit, ahol nem fedi ruha. De nekem egy darab sincs. Te pedig fotózol és tetoválsz egy személyben. - világítottam rá a lényegre. És itt jön a csavar, amitől egyedivé válik a kérés - Viszont nekem eszem ágában sincs emiatt szét varratni a karjaimat. Egyet sem hiszem, hogy vállalnék, nem még több tucatot. - egyelőre. Soha ne mond, hogy soha. - A kérdésem tehát az lenne, hogy vállalod-e azt, hogy csak felrajzolod a mintákat a fotózásunk idejére, aztán ha végeztünk a képekkel, én csak szépen lemosom őket magamról. Nem tudom, ez megoldható-e a részedről. Nyilván az árak nem számítanak, csak a végeredmény. Nos... mit mondasz? - én is jól keresnék a fotókkal, és akkor ő is jól járna.
"Like a hurricane in the heart of the devastation She’s a natural disaster She’s the last of the American Girls"
-Ezt most... bóknak veszem. -pislogtam rá egy hitetlen mosollyal fűszerezve a lámpaernyős reakciójára. -Nem? Pedig azt hittem, hogy ez volt a cél. -akkor sikerült volna. Egyébként nagyon megnyerő külsőre, édes a mosolya, és a modora is tetszetős, csak ettől még olyam... fura a kisugárzása. Előbb csak újabb, hatalmas pislogások közepette meredtem rá, aztán elnevettem magam az abszurd helyzeten. -Kár, pedig már reménykedtem, hogy majd vámpírosan lecsapolod a véremet valami creepy kastélyban, alternatív Batman értelmezésben, de akkor erre a kislányos fantáziára még várnom kell. -vontam meg a vállamat megjátszott csalódottsággal nézve rá. -Csak nyugodtan. Nem ígérem, hogy mindenkor is a rendelkezésedre állok, de majd igyekszem. -most kicsit átvariáltam a prioritásokat az életemben és igyekszem kirángatni a csigaházából egyeseket, de ettől még bárkinek, bármikor szívesen segítek. Akár munka, akár magánélet fronton. Érdeklődve, a kávémat kortyolgatva hallgattam végig azt, amit végül is szeretett volna tőlem. Úgy néztem rá, mint akinek fény gyúlt az agyában, és ezt összepasszintottam egy futó, bocsánatkérő pillantással is, elvégre félreértettem a kérését, habár tény, hogy nem lehetett tudni, mit akar pontosan a tetkós bevezetésével. Naaa mindegy. -Nem. -ráztam meg a fejemet határozottan. -Biztosan nem fogom rád felrajzolni, mert ahhoz vagy henna kellene, vagy olyan anyag, amit nem tudsz csak úgy lemosni magadról. Fent hagyhatnánk csak a stencilt, de az sem kopik csak úgy, plusz... kék és halvány. A testfesték pedig nagyon-nagyon mű hatást kelt, és a lámpák, amiket a fotózásnál használnak, leolvasztana rólad mindent is. Ami pedig undorítóan nézne ki, és megfogná a különféle ruhákat is. -néztem rá teljesen komolyan, hogy aztán előkotorhassam a laptopomat. -Viiiiszont tudok egy ilyet. -fordítottam felé a kijelzőt. -Lehet olyat, hogy csinálunk saját mintákat, amiket aztán ráraknak egy olyan speckó papírra, amit régen azok a rágós tetkók imitáltak. Csak ez sokkal minőségibb. -nyilván. -Ezt egy nappal előbb kell felrakni az adott felületre, mert fokozatosan válik láthatóvá, hogy tényleg olyan hatást keltsen, mint egy tetoválás, ami nem friss. Ugyan eleinte csak olyanok voltak, amiket nem lehetett lemosni, hanem tíz nap után lekoptak, de már vannak olyan olajos lemosók, amik megbontják a festéket, és így el tudod tüntetni, nagyon max 2 nap alatt. Sima vízzel és mondjuk az izzadságtól nem jön le, így nem kelti ugyanazt a hatást, mint a festék, de nem is annyira tartós, mint egy henna tetoválás. Mit gondolsz, ez megfelel neked? -néztem rá kérdőn, egy mosollyal kísérve. -Ha megvannak a minták, azokat fel tudom vinni erre a papírra, és utána mehet a buli. Plusz, tudom, hogy azt mondtad, hogy az ár nem számít, de ezekben az a jó, hogy nagyon-nagyon olcsó. Egy A/4-es ív ebből a papírból pár dollár max, és profi hatást érünk el vele. -de mégsem örök darab. -Öhm... de amúgy nekem is lenne egy kérdésem. Te modellügynökségnek dolgozol, vagy szabadúszó vagy? És... milyen jellegű munkákat szoktál elvállalni? -néztem végig rajta, mintha ebből most aztán annyira sokat meg tudnék állapítani.
“The brain is the most fascinating object in the universe. Every human brain is different - the brain makes each human unique and defines who he or she is.”
- Nem? - meglepve, kissé értetlenül pislogtam, ahogy rávágta a határozott nemet. Persze jobb, mint a felesleges körítés, de valamiért azt hittem, hogy el fogja vállalni a munkát. A drámai hatásszünet után aztán volt folytatás. Felvont szemöldökkel, időnként egyet-egyet bólogatva hallgattam, ahogy kifejtette, miért nem lehet csak úgy ilyeneket felrajzolni egy emberre. Vagy túlságosan tartós lesz a végeredmény, amit én nem akarnék, vagy semennyire, ami a fotózás rovására menne. Ezeknél a módszereknél az aranyközépút nem járható. - Elképesztő. Mármint elméletben annyira egyszerűnek és könnyűnek tűnt, és kiderült, hogy a valóság nem is állhatna távolabb ettől. Azt hiszem, a legjobb szakemberhez jöttem. - néztem rá lenyűgözött mosollyal. - Legyünk őszinték. Más megcsinálta volna, mert ezt kértem. Legyen csak az enyém a felelősség, miért nem jártam jobban utána a témának. A lényeg, hogy perkáljak, aztán majd lesz, ami lesz. A legtöbben ilyenek, de te még a kivételes módon becsületes és lelkiismeretesek ritka táborát erősíted. - ez nem igazán jellemző. Van különbség, hogy valaki hivatásaként tekint-e a munkájára, vagy csak pénzkereseti forrásként. - Akkor mi a megoldás? - a tekintetem a telefonja kijelzőjét kezdte el vizsgálni. Hol őt, hol a képeket figyeltem, ahogy magyarázni kezdte az eljárás lényegét. A tetkós rágók nosztalgikus gondolata megmosolyogtató volt. Gyerekként alig vártuk, hogy kaphassunk vagy vehessünk olyat. A rágó is jó volt, de vagy öt perc után elveszítette az ízét és borzalmas volt. Viszont a tetkó! Az menő volt. Minél érdekesebb, minél ritkább minta volt benne, annál jobb. Kit érdekeltek az uncsi, vagy a snassz nonfiguratív motívumok. Mindenki valami sárkányt, tigrist akart. Csillogós volt? Annál jobb! - Hű. Wow. Még sosem hallottam erről. - persze nem ez a szakterületem, így nem is kellett volna, de attól még olvashattam volna róla vagy ilyesmi. Nem tudtam, hogy ezt a régi dolgot lehet felnőtt, profi változatban is tolni. - Persze, hogy megfelel. Bízok a tudásodban és a javaslataidban. - végül is még mindig kereshetek valaki mást, ha mégsem jön be, ő viszont elveszít egy lehetséges visszatérő ügyfelet. De nem úgy tűnik, mint aki kockáztatna ilyesmit. - A minták terén a megbízónak nincsenek megkötései. Nem a tetoválásokon lesz a hangsúly, csak ilyen típusú képek kellenek neki. Így szeretném, ha azokat is te terveznéd meg. Át tudom küldeni az együttműködési tervet, amit kaptam, és akkor az alapján könnyebben ki tudod gondolni, milyen legyen a végeredmény. Így az egész folyamat a te kezedben maradna. Te csinálod a képeket, meg tudod úgy tervezni, hogy szerinted jól mutassanak és természetes hatásúak legyenek. - önmagával csak nem fog összeveszni. - Szabadúszó vagyok. Nem tartozom egyik modellügynökséghez sem konkrétan. Nem szeretem, ha korlátoznak a szabad döntés jogában. Nem vállalok el mindent, de nem is vagyok válogatós. Attól függ, mi a felkérés. Miért? - csak nem munkát ajánlasz? A nézése valahogy ezt súgja. Úgy méreget, mintha castingon lennénk.
"Like a hurricane in the heart of the devastation She’s a natural disaster She’s the last of the American Girls"
-Édes vagy. –viszonoztam a mosolyát egy kissé zavart verzióval. -Deeee ennek kellene az alapnak lennie. Mármint… a munkád téged minősít, ha undorító képeket, munkát adsz ki a kezedből, azt nem a modelledhez kapcsolják, hanem hozzád. Ha ezzel kárt teszel, mondjuk a ruhákban, ha pl. azokat akarják reklámozni vele, akkor meg még ki is fizettetik veled. De köszönöm szépen, jól esik, hogy így gondolod. –engedtem meg magamnak egy halvány, hálás mosolyt. A kérdésére aztán megmutattam neki a szerintem lehető legjobb megoldást, ami az aranyközép. Nem tartós, nem kell napokig nézegetnie a testén a nem kívánt mintákat, de épp eléggé durva a minősége, hogy maguktól meg se mozduljanak. Jó, hogy visszahozták a köztudatba ezt az anyagot, amivel lehet dolgozni. Jobb, mint a kínai lemosható tetkó, de nem olyan végleges, mint a sima, és nem olyan masszív, mint a henna. -Gyanítom sosem szerettél volna felnőtt verziót a lemosható tetkókból önszántadból, így nem is kell, hogy hallj róla. Meg így legalább mondtam neked valami újat. Már megérte eljönnöd. –pakoltam le végül a kezemből a készüléket, visszacserélve a kávémra. -Oksassa, vedd elintézettnek. Úgy is megvannak az elérhetőségeim, ha átdobsz mindent, majd kitalálom. Ha megterveztem, átdobom én is neked, hogy bétázhass, és amint megegyeztünk, majd összehozzuk azt a felragasztós találkát is. A kezedre kellenek ezek a minták, ugye? –néztem rá kérdőn, ami aztán szilárd érdeklődésbe váltott, amint megválaszolta a kérdésemet a szabadúszóságával kapcsolatban. -Mert épp modellt keresek. Van egy könyv, aminek meg kell terveznem a borítóját, de először modellek kellenek nekem. Megvannak azok a tipikus túlgondolt parfüm reklámok? –köszi a hasonlatért, teasüti. -Na, ide is valami hasonló kellene. Még ha női modellként be is tudok ugrani, férfi modellem még nincs, és egyik ismerősöm sem ennyire… bevállalós, akkor sem, ha arcot nem mutatnának a képek. Adhatott volna a megbízó is modelleket, de én a saját ízlésemben jobban bízom. Egy erotikus töltetű regényhez kell. Ha megvan a borító, akkor szavazást csinálok eközött és egy alter megoldás között. –magyaráztam el neki a dolgot. -De öhm... tudom, hogy te is író vagy, szóval ha bármiféle kifogásod van az ellen, hogy egy másik könyv borítóján szerepelj, tökre megértem. –szögeztem le gyorsan, hogy egyáltalán nem kényszer, és megértem, ha nem vállalja el.
“The brain is the most fascinating object in the universe. Every human brain is different - the brain makes each human unique and defines who he or she is.”
- Rendben. Átküldök mindent, aztán majd egyeztetünk. - az a legegyszerűbb, ha e-mailben megkap tőlem mindent, és akkor bőven lesz ideje nyugalomban átgondolni az egészet. - És igen, oda. - nem terveztem kidekorálni az egész testemet. Elégedjenek meg ennyivel. Türelmes tudok lenni, de nehezen bírnék annyi ideig egy helyben megmaradni. Kíváncsian hallgattam a magyarázatát, és hogy modellt keres. Érdekesen hangzott, hogy egy könyvborítóhoz van szüksége rá. Amolyan tipikus, túlfűtött parfüm reklám stílusban. Pontosan értettem, mire is gondolhat ez alatt. A női modell szerepére ott van saját maga, ha szükséges, de kell valaki más, aki hajlandó bevállalni. - Nem ez a fő profilom, de legyen. Elvállalom, és akkor nem kell tovább keresgélned. Egyébként van abban valami izgalmas, hogy valaki más könyvének a borítóján szerepeljek. Ez nem is tudom... olyan... oximoron. - vakartam meg a tarkómat. - Van egy ajánlatom. -forgattam meg elgondolkodva az ujjaim közt az elviteles papírpoharat. - Mi lenne, ha cserekereskedelmet folytatnánk? Te vállalod nekem a tetkós képeket, én pedig belemegyek a könyvborítós hülyeségbe, amit rád erőszakoltak. És egyikünk sem fizet semmit a másiknak, hanem a kettő kioltja egymást. És akkor akár egy kosszal letudhatjuk mindkét melót. Mit gondolsz? - néztem rá kérdőn. - Aztán reménykedjünk benne, hogy a közönséged az alter megoldást szavazza meg, és végül nem leszek a parfüm reklámos csávó a szürke hetvenedik árnyalatán. - forgattam meg a szemeimet. - Egyébként milyen alter borítóra gondoltál? Van már elképzelésed? - bírom a szokatlan, nem hétköznapi alkotásokat, így én is előbb levennék egy újragondolt, művészi borítós könyvet a polcról, mint valami ezredik tucat baromságot. - De ha már így témánál vagyunk. Ha jól sikerül az együttműködés, akár köthetnénk állandó partneri szerződést is a könyveim kapcsán. Már ha közel áll hozzád a sci-fi stílus. - szerintem kellően kiélhetné benne a kreativitását, és nekem sem kellene mindig találnom valakit erre a munkára.
"Like a hurricane in the heart of the devastation She’s a natural disaster She’s the last of the American Girls"
-Komolyan?! Köszönöm szépen! Életmentő vagy! Tényleg! -már elég régóta keresgélem a férfi modellemet, de valahogy senki sem volt megfelelő. Egy egyedi kisugárzást kerestem, nem tipikus szőke-kék szem kombót, nem egy elcsépelt, sokat látott arcot, és olyat, aki elég bevállalós ehhez. Így ő valahol a tökéletes választás. Érdeklődve figyeltem a vonásait, ahogy felhozta, hogy van egy ajánlata, de nem akartam beleszólni, amíg nem folytatta. A cserekereskedelemre csak felvontam a szemöldökömet, majd az alsó ajkamat rágcsálva morfondíroztam a dolgon. Végül is teljesen logikus volt, és valahogy egyébként király is, hogy nem egy hétköznapi, fizetős meló lenne így, hanem átváltozna egyfajta kölcsönös segítséggé. -Okés, benne vagyok!!! Ez nagyon jó ötlet! Legalább tényleg egyben meglenne a kettő. De ne reménykedj abban, hogy nem fogják folyatni a nyálukat az Alex ötven árnyalatára. Az emberek hajlamosak a szépségre menni az alternatív, művészibb megközelítés helyett. Így szerintem te fogsz nyerni, de azért reménykedhetünk. -pislogtam rá egy ártatlan mosollyal. Felkeltem, hogy előkaparhassak egy mappát, kihalásztam belőle három képet, amiket aztán elé pakoltam. -Van olyan, ami kicsit direktebb, de van olyan is, amitől maximum asszociálni tudsz. Elég alter, elborult megoldások, de sokszor szerintem ezek jobbak, mint amikor az arcodba van tolva a sikamlós szituáció. Egy sejtetős ruha is szexibb tud lenni, mint amikor meztelenül megáll előtted valaki, hogy "na, itt vagyok." -dobtam vissza le magamat, elpusztítva a kávém maradékát. -Az nagyon jó lenne! Szeretem a sci-fi stílust, legyen könyv, vagy film, esetleg sorozat. Szívesen dolgoznék veled, ha jól működünk együtt. Mindkettőnknek könnyebbség lenne, és remek referencia. -villantottam meg egy lelkes, széles mosolyt.
“The brain is the most fascinating object in the universe. Every human brain is different - the brain makes each human unique and defines who he or she is.”
- Ugyan. Ez a munkám. - jelent meg egy mosoly az arcomon - És egyébként ritkán találkozom olyannal, akivel még szívesen is dolgoznék. A sok egykaptafás, beképzelt, egyébként teljesen rugalmatlan idiótából már elegem van. Te végre valaki újnak tűnsz a szakmán belül. - komolyan így gondolom. - Sok megbízásod van egyébként? Vagy még felszálló ágban vagy? - bocsánatkérő tekintettel fürkésztem tovább - Bevallom, eddig nem ismertem a munkásságodat. Csak azért kerültél a radaromra, mert kitaláltam, hogy fotós tetoválóművészt keresek egy személyben. Ami egyébként hiánypótló. - nem nyomoztam le, hogy hány éves referenciákkal rendelkezik. - Mármint úgy érted, hogy a női modellel együtt fogunk nyerni. - javítottam ki. Mindegy, hogy róla vagy valaki másról beszélünk. Nem csak nők olvasnak ilyeneket, legfeljebb nem vallják be. A szemüket pedig a férfiak is szeretik legeltetni. Sőt mi több. A vizuális inger nagyon fontos. - De továbbra is hinni akarok az alternatív erőben. - még ha naiv hozzáállás is a részemről. - Vagy csinálunk egy görbetükrös borítót, mint a zenészek a dalszövegeikkel. Pont az a célközönség veszi meg, akiről a trash oltogatás szól. Mondjuk, hogy... valaki rám folyatja a nyálát? Aki akarja, érteni fogja. - vontam vállat. Alaposan szemügyre vettem az elém rakott alter borító terveket. Mindegyikben volt fantázia bőven, és mindhárom teljesen más stílust képviselt. - Igazából bármelyiket el tudnám képzelni, de én a legelsőre szavaznék. - böktem rá az ujjammal - Művészi, gyönyörű, letisztult színeket használ. Egyébként teljesen ártatlan, hisz egy virágot ábrázol, de mégis arra asszociálsz, amire kell. Így egy könyvesboltban is könnyebb kiállítani, tehát eladhatóbb, mintha direktben az arcodba tolják a szexuális lényeget. Nem kell a táskádban, a párnád alatt, az éjjeli szekrény fiókban rejtegetned. - és egyébként is egyre többen vannak, akiknek az ilyen képek jönnek be, nem azok, amiken konkrét személyek vannak. - Mindenképp gyümölcsöző együttműködés lenne. És adna egy fajta kiszámítható állandóságot. - viszonoztam a lelkes mosolyát. - Az ügynököm szokott szervezni könyvbemutatókat. Időnként oda is kellenek grafikai munkák, díszítő elemek. Néhány képedet kiállíthatjuk ebből a célból, nyilván fizetünk érte, és hát ha extra profitnak még fel is figyel rád valaki. - mindenféle fazon megfordul az ilyen eseményeken.
"Like a hurricane in the heart of the devastation She’s a natural disaster She’s the last of the American Girls"
-Persze, ez a munkád, de ettől még mondhattál volna nemet is, mivel ugye nem ez a fő profilod. –hogy túlmisztifikált, parfümreklámos ködbe bújva fotózzanak könyvekhez. -Öhm… köszönöm szépen, ez nagyon rendes tőled, komolyan! A legtöbben pont azért nincsenek oda értem, mert nem olyan vagyok, mint a megszokottak. –ráztam meg finoman a fejemet, egy zavart mosoly kíséretében tűrve el a hajamat az arcom elől. -Hát igen, bár a legtöbben azért nem szokták összekötni a kettőt, de köszi. Aaaa... hiánypótló jelzőt. –címeztem neki egy hálás mosolyt. -És öhm… fogjuk rá, hogy sok, igen. Egy időben főként magánszemélyek, kisebb cégek kerestek meg, de már kezdem kinőni magam, és szépen gyarapodik az ügyfélköröm is. Ráadásul már nem csak „lelketlen multik” dolgoztatnak velem, hanem hozzád hasonló művészek, legyen az könyv, vagy mondjuk egy zenekar CD-je. Illetve már három éve csinálom ezt, szóval valahol már nem vagyok kezdő, de vér profi sem. –vontam meg hanyag eleganciával a vállamat. -Igen, persze. Mindig elfelejtem, hogy a sztereotípiákkal szemben pasik is biztos olvasnak ilyen könyveket. Ők meg talán még jobban húznak a nyers, tipikusan erotikus borítók felé. –egy jó nő azért eléggé fel tudja borzolni az ember fantáziáját. -Hát akkor már ketten vagyunk. Majd nagyon erősen imádkozom a Repülő Spagettiszörnyhöz. –vagy valami ilyesmi. A görbe tükrös borítós ötletén aztán egy jót nevettem. -Ne adj nekem ilyen vad ötleteket, mert képes vagyok ráharapni. Imádom az iróniát, a szarkazmust, és nagyon tudok nevetni, amikor valaki arra csapatja, vagy arra veri magát, ami pont róla/ellene szól. –szeretem a kreatív, kissé gonosz, görbe tükrös megoldásokat. Érdeklődve figyeltem, ahogy szemügyre vette a terveimet, majd rábökött az egyikre. Néhány nagyobb bólogatás kíséretében húztam közelebb magamhoz az általa kiválasztottat. -Igen, nekem is ez tetszett a legjobban, pontosan ugyanezek miatt! Sokkal jobban szeretem az ilyen átvitt értelmes dolgokat én is, mint a direkt arcba mászósakat. És igen, azért nem hátrány, ha tudod olvasni a buszon, vagy bárhol anélkül, hogy mindenki hatalmas, megvető szemekkel nézne. –miközben mindenki ugyanarra élvezkedik, csak van, aki prűd, vagy megjátsza magát. Kiábrándító. -Igen, ami azért munka szempontjából baromi jó tud lenni. –spontán vagyok, de van, amiben jobb a kiszámítható, az állandó, a biztos pont. -Az nagyon-nagyon klassz lenne, köszönöm szépen! Ugyan nem vagyok művész, de jó lenne, ha valakinek tetszenének az alkotásaim annyira, hogy velem akarjon dolgoztatni a későbbiekben. Ne érts félre, nem így tekintek rád, de azért te egy elég jó reklám lennél a Melange of Art-nak és akár nekem is, mint tetováló művész. –sose lehet tudni, hogy kinek fogja pl. megragadni a fantáziáját egy-egy minta a képein. Sokan vannak, akik divatból csináltatnak tetkót, mert az xy-nak is van ugyanolyan, aki a kedvencük.
“The brain is the most fascinating object in the universe. Every human brain is different - the brain makes each human unique and defines who he or she is.”
- Akkor azok idióták. Ne is törődj velük. - mennyivel jobb a fiatal, laza, formabontó energia, mint a sok mesterkélt, magát másoknál leginkább alaptalanul többre tartó, csőlátású ostoba. Nem az a valódi profi, aki annak próbálja görcsösen eladni magát. Evelyn-t már látatlanban is többre tartom, mint azokat, akikkel eddig dolgom volt. Bár elsőre, és talán harmadszorra sem látszik meg rajtam, de az ő stílusa sokkal közelebb áll hozzám. - Akkor még a legizgalmasabb szakaszban vagy a vállalkozásoddal. - már beindult, hogy reményteli legyen, de még kellően feltörekvő, hogy kihívást jelentsen. - A művészi vonal jó irány. Illik hozzád. - jobban el tudom képzelni írók és zenészek társaságában, mint ahogy öltönyös alakoknak prospektusokak és brosúrákat nyomtatgat. - És tetszik, hogy nem szálltál el magadtól. - a legtöbbekkel ez történik, amikor van már néhány év tapasztalatuk. Azt hiszik, onnantól övék a világ és már épp eleget tettek le az asztalra ahhoz, hogy nagy arcuk lehessen. - Van aki az ilyen történetekben tudja kiélni magát. - különféle okokból - De főleg a valamivel idősebb korosztályt tudod megfogni ezzel a tipikus, klasszikus, gondosan bejáratott dologgal. Anno nagy divat volt ez az erotikus könyv vonal, minél merészebb borítóval. Ők még szeretnek olvasni, kézzel foghatóan is. - ilyen könyvek sorakoztak a polcokon, vetkőztek a tollak, és minden valamire való férfi garázs meztelen nőkkel volt kiplakátolva. - A pasztafáriánus imák úgy tudom, rendkívül hatékonyak. - ezer éve eszembe se jutott a Repülő Spagettiszörny. Nagyon fura lány vagy, Evelyn. Jó fura. - Felőlem megvalósíthatjuk a vad ötletet is. - néztem rá komolyan, de azért egy félmosollyal - Nem vagyok semmi jónak az elrontója. A szarkazmus nagy kedvencem. Imádom, amikor az nevet a leghangosabban, akiről a paródia szól. És nem azért, mert van öniróniája, hanem mert sík hülye. - van egy réteg, aki nagyon megérdemli. Utálom az igazi, buta embereket. Nem az iskolázatlanságra gondolok, hanem akiknek még a józan paraszti észből sem jutott. Életképtelenek. - Akkor két szavazata már van az első alternatívnak. - akár írásba is adom. Vagy applikációba. Nem tudom, hogy tervezi kivitelezni a szavazási folyamatot, hogy mondhatni manipulálhatatlan legyen. - Művész vagy, Evelyn. Egyértelműen. - ez egy elég tág fogalom, és többféle módon ki lehet érdemelni. - Egyáltalán nem értelek félre, és végképp nem veszem rossz néven. Nyugodtan tekints rám így. Ez üzlet. Minden lehetőséget meg kell ragadni. Ettől még nem ártasz nekem. Minél többet ki tudnánk hozni a partnerségünkből, annál jobb. - kicsit már most lelkes vagyok tőle. Sosem dolgoztam még olyannal, mint ő. - Vannak művész ismerőseim, zenészek is, akik szeretnek tetováltatni. Majd hozzád küldöm őket. Referencia képeknek ütős lenne. - végül is nem tegnap kezdtem az írást. - Tervezed bővíteni a vállalkozásodat? Nem csak mondjuk a szolgáltatás részre gondolok, hanem létszámban, esetleg más városban is nyitni egy stúdiót a Melange of Art-nak? Gondolkodtál már saját szalonban, amit esetleg összevonnál a grafikai vállalkozásoddal? - érdekelnek a tervei. Van lehetőség a szakterületeiben mind.
"Like a hurricane in the heart of the devastation She’s a natural disaster She’s the last of the American Girls"
-Igen, így is mondhatjuk. Még bőven van hova fejlődni, bontogatni a szárnyaim, kipróbálni magam több dologban is. Mindig ezt szerettem volna csinálni, szóval örülök, hogy összejött. -engedtem meg magamnak egy mosolyt, ami csak még szélesebb, habár kissé zavart lett arra a megjegyzésére, hogy illik hozzám a művészi vonal. Az sem volt kevésbé zavarba ejtő, hogy tetszik neki a tény, hogy nem szálltam el. -Hát nem lenne mire. Vagy hát... inkább értelme nem lenne. Azzal nem lennék szimpatikus senkinek sem, sőt. Szerintem a munkához, főleg a kreatív munkákhoz alázat kell és odaadás. Nem tudod görcsösen csinálni, megfelelési kényszerből, mert az elveszi az egész élményt. Ha ezt el tudod engedni, sokkal jobb lesz. -csak kár, hogy ez nem megy varázsütésre mindenkinek. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne. -Meg aztán olyan ez, mint az autóvezetés. Attól, mert pár évig vezettél balesetmentesen, még nem leszel jó sofőr. Én például eglszen jól vezetek, de ez nem jelenti azt, hogy arcoskodva veszem a kanyarokat és driftelve parkolok. -főleg, hogy ugye az nem az erősségem, főleg nagy autókkal nem. -Igen, igazad lehet. Bevallom őszintén, ennyire nem gondoltam bele a dolog mélységeibe. Nekem a megrendelőm gondolatai az elsők, nem pedig az ilyesmik, bár ez így elég... szörnyen hangzik. Ha nincs az egyik barátom, akkor valószínűleg az alternatív borítókat meg sem terveztem volna. -szóval majd adnom kell valamit hálám jeléül Remy-nek. Hatalmasakat pislogtam rá, ahogy lecsapott a Spagettiszörnyes megjegyzésemre ezekkel a pasztafáriánus imákkal, majd aztán csak egy jót nevettem rajta. -Akkor majd mormogjuk őket együtt, hátha úgy még hatásosabbak. -habár nem hinném, hogy tényleg az alter tervek nyernének, de azért egy próbát tényleg megér. -Iiiigen, az az érzés felbecsülhetetlen. Nagyon viccesnek tartom, amikor valaki nem érti a dolgokat, és utána még hangoztatja is, hogy ez mekkora mű, és micsoda király, hogy végre valaki jól odaszúrt. Csak ugye azokban a valakikben ő is benne van. -ráztam meg a fejemet egy jót mosolyogva. -De majd akkor ezt még megálmodjuk addigra, mire a fotózásra kerülne a sor. Még úgy is találkoznunk kell előtte legalább egy nappal, hogy felkerüljenek rád a kamu tetoválásaid. -címeztem neki egy visszafogott mosolyt. -Majd ha megvannak a képek is, és felkerül az online szavazás, átdobom, és nyomot hagyhat a szavazatod. Ha lesz rá két szabad perced persze. -semmi sem erőszak. -Ehhez a túl sok pozitív jelzőhöz nem ittam eleget. -ráztam meg a fejemet egy zavart nevetéssel kísérve. A művész nálam máshol kezdődik. -Igen, az nagyon jó lenne, főleg, ha oda-vissza működne az, hogy pozitív vonzata legyen a kettőnk közös munkáinak. Jó lenne, ha nem csupán egyoldalú lenne a haszonszerzés. -hogy így fejezzem ki magam. Ettől még nem szeretek úgy gondolni emberekre, mint befektetésekre, akkor sem, ha az ismertségünk szigorúan üzleti. -Úúúúúú, az nagyon-nagyon klassz lenne!!! Köszönöm!! -pislogtam rá hatalmas, csillogó szemekkel, egy hasonlóan lelkes mosollyal fűszerezve. -Mivel már elég szépen kezdek beindulni, és nem tudok mindenhol én lenni, futkosni a terveimmel, hogy mindenkinek személyesen elvigyem őket, így a létszámbővítés már eszembe jutott, de egyelőre még csak terv szintig jutottam vele. Nem tudom, hogy alkalmas lennék-e arra, hogy valakik nekem, velem dolgozzanak, akiknek a megélhetése tőlem függ valahol. -tapasztalataim szerint az nem tesz jót az embernek. -Viszont a saját szalon... már gondolkoztam rajta, de az az igazság, hogy amíg felfuttattam magam, addig nagyon jó volt nekem úgy, ahogy. Amanda nagyon jófej csaj, tőle tanultam mindent is a szakmáról, amíg még a képzést végeztem. És egyszerűbb széket bérelni, mint fenntartani egy egész helyet. Meg aztán... szeretem ezt a helyet, amim most van, és nem akarnék bérelni még egy helyiséget, viszont akkor ahhoz meg át kéne alakítanom ezt a mostanit, hogy ketté legyen osztva. Legyen a stúdió része, és legyen a szalon része, ahol szintén tudnék mondjuk másokat is alkalmazni, legalább még egy embert magamon kívül. Másik városban viszont nem szeretnék stúdiót nyitni, egyelőre nagyon jól megvagyok ezzel a mostanival. New York hatalmas, így mindig vannak megkereséseim. Plusz mivel ugye én nem vagyok veterán a szakmában, így olcsóbban is adom, szerintem ugyanazt a minőséget, mint mások, így talán népszerűbb is vagyok. -kezdtem el bizonytalanul az alsó ajkamat rágcsálni.
Kezdőlap
