Jellem mindent elárul. Talán ez a legfontosabb rész, mindenkiben. Hiszen erről tudunk véleményt alkotni a másikról, hogy milyen a kiállása, milyen a sugárzás, amit áraszt. Talán a legnehezebb saját magunkat jellemezni. Főleg, ha az ember gyerekében még lakozik valami felettébb sötét dolog, amit rejteni kell a kíváncsi szemek elől.
Hiszi, hogy a csapatmunkával minden egyszerűbb. Viszont képes mindenféle segítség nélkül is döntést hozni, hogy a lehető leghatékonyabban menjenek a mindennapok. Ha problémába ütközik nem rest felhúzni a kesztyűt és több oldalról megvizsgálni a probléma fő okát. Kedveli az új és ismeretlen kihívásokat, amibe hatalmas lelkesedéssel vág bele. Kitartása példaértékű, ahogy az is, hogy milyen precizitással oldja meg a pénzügyi gondokat egy szempillantás alatt. Nehezen adja fel azokat a feladatokat, amiket nem képes megoldani. Egy idő után érzi, hogy idegesítő a rengeteg kérdése, ami a cél érdekében feltesz. Egy igencsak sok rétű jellemmel megáldott személy. Képes mindent túlbonyolítani vagy leegyszerűsíteni a cél érdekében.

Apám a börtönben fog megrohadni, hiszen a sorozatgyilkosoknak nem jár mentesség. Anya pedig szószerint meghalt a szégyenbe. Nincsen másom.
Minden lánynak meg van az különlegessége, hogy megkapja a Barbie babákat, hogy játszhat a barátaival. De nekem sosem volt igazán gyerekkorom. Vagy, hogy pontosabb legyek, a babázás maradt ki. Apa nem mondta ki, de valamilyen szinten bánta, hogy nem fia születet. Leginkább ez akkor teljesedett ki, mikor a hobbijába akart belevonni.
Anya mindig is azt akarta, hogy feleljünk meg apának. Ha rend volt, akkor törölgettünk vagy együtt készítettük a vacsorát, amit szigorúan abból, amit apa hétvégén levadászott. Finomabbnál finomabb ételek kerültek az asztalra. A tanulmányaimra koncentráltam, mikor épp kaptam valamennyi szabadidőt, és nem kellet megtanulnom, hogy kell konyha késszé varázsolni a szarvas húst. Persze szerettek a konyhában is segédkezni, de ahhoz, hogy felvételt nyerjek a legjobb egyetemre és  megkapjam az ösztöndíjat, sajnos sok időmbe és erőfeszítésembe kerül. Az órai anyagok nehezek és sok odafigyelést követel, főleg, hogy emelt biológia és kémia szakon szorgoskodom. Hogy ne legyek lemaradva az egyetemi előkészítőhöz.
Minden a megszokott menetében telt, úgy, ahogy illet. Hétvége volt, végre alhattam volna tovább, mert előző nap három olyan dolgozatot is írnom kellet, ami erős koncentrációt követelt meg. Hiszen egy rosszul írt szó, vagy egy elbaltázott mondat és a pontjaim máris nem úgy alakulnak, ahogy én szeretném. Azt hiszem túl nagyok az elvárásaim magammal szembe. Hiszen nincs olyan sok barátom, sőt. Azt hiszem, egy biztos ember van az életemben. De őt is féltik tőlem. Nem vagyok az a tipikus bulizós lány, pedig New York pont erről híres. Elcseszett lennék? Nem hiszem.
De az álmok nem múlnak, Hiba gondolkodok mindig valamin, jönnek és elsodornak. Álmosan csoszogok a papucsomba az ablakhoz, ahol apát látom a kocsi körül sündörögni. Vadászni megy. Ismét. Felpillant az ablakhoz és int. Tudom mit jelent. Ideje menni, vadászni. Lehető leggyorsabban kapom magamra a terepszínű ruhákat. Nem rég kaptam, hogy csatlakozzak hozzá.
Persze a történések felgyorsulnak egyik pillanatban még a kocsi felé tartok, a másikban pedig az erdő kellős közepén egy távcsőbe meredek, miközben áhítattal nézem a szarvast. Az állat hatalmas volt, bundája csillogott és fogalma sem volt róla, hogy most lépet be abba a mezőbe, ahonnan már biztosan nem lesz kiút.
- Kenny, ne kapkodd el. Mérd fel a szél sebességét, az őz mozdulatát. Nyugodj meg. – adja az utasításokat, én pedig felemelem a fegyvert. A távcsőbe pillantva ismét szemügyre veszem a békésen álldogáló egyedet. Az én áldozatom. Nekem kell kioltani az életét. Nem mehet tovább, vagy vissza a családjához. A gondolatok végére érve meghúzom a ravaszt. A combját éri a találat, de tovább ugrik, követem a puskával és ismét leadok egy lövést, majd még egyet, és végül az állat a földre kerül. A szívem összetört. A lelkem már akkor elkárhozott, mikor először meghúztam a ravaszt.
Aznap megtanultam, hogy kell kizsigerelni az állatokat úgy, hogy ne sértsem fel a belső szervüket. Hiszen akkor tönkre megy a húsuk és az pazarlás lenne. Apám szerint minden porcikájuk kincset ér. Mindent fel lehet használni. De nem tudtam, hogy ennyire fontos számára.
Viszont pár napja más is kiderült. Apa egy gyilkos. Embereket öl. A vadászat után alig egy héttel később elutaztunk. A vonaton voltam, utaztunk hazafelé, mikor egy hozzám hasonló lány felszállt és apa szemében valami megcsillant. Sosem láttam még ilyennek, csak ült és felfalta volna a tekintetével. A bólintása mindent elárult.
Felnyalábolva a táskámat leültem a lány mellé, hogy beszélgetésbe elegyedjek vele. Érdekes volt, hogy mennyire hasonlítunk. A szeme rikító kék  volt, a haja pontosan olyan színű volt, mint a gesztenye, ami az udvarunkba terem. Senkinek nem tudott volna ártani, békés lélek volt. Megtudtam, hogy haza utazik, de a szülei nem lesznek otthon. Kellemes elbeszélgettünk. De a vonatút véget ért, szétváltak útjaink. Amint a lány eltűnt a tömegben apa olyan hévvel kérdezett, hogy megrémültem. Elmondtam mindent, hiszen tudtam, ha nem õ, akkor én leszek a terítéken. Akkor még nem tudtam, hogy mit fog tenni.
Viszont az eltűnt lányok a tévében. Mind azok voltak, akikkel nekem kellet összeismerkedni. Hamar összerakta a képet. De arra nem is gondoltam, hogy megöli őket. A rémálmok egyre élénkebbek voltak, valóságosak. Hiszen én ölöm meg őket. Megakadályozhatnám, de akkor én lennék a következő. Gyáva vagyok? Szeretek élni! Nem akarok meghalni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A családod helyzete ellenére a külső szemlélő számára egy talpraesett, nagyon céltudatos, szorgalmas, okos fiatal lánynak tűnsz, aki tanul, mellette dolgozik, szinte egész átlagos életet él. Aztán ahogy betekintést nyerhetünk a múltadba, úgy derül ki, mennyi minden van a felszín alatt.
Nagyon nehéz lehetett az elmúlt pár év, amikor kiderült számodra az igazság az apádról, aki a tettei miatt börtönbe került, ennek tetejébe pedig még az édesanyádat is elveszítetted. Ilyen fiatalon mindezt átélni nagyon nehéz lehetett. Remélem, nem maradtál teljesen egyedül és rokonokra, barátokra számíthattál a nehéz időkben - nem mintha ez bármikor könnyebb lenne.
Tényleg nagyon sajnálom, ami veled történt, hogy az édesanyádat pont így kellett elveszítened, ráadásul a szüleid közül is pont azt, aki látszólag közelebb állt hozzád. Remélem, azért az életben megtalálod azt, ami okot ad arra, hogy előre tekints és próbáld magad mögött hagyni a múltadat.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!