Nem akartam az a  férfi lenni, helyesbítek, egykoron el sem tudtam képzelni, hogy én majd az a férfi leszek aki az életét aszerint osztja föl, hogy milyen éppen a nemi élete. Nem azért nem képzeltem azt, hogy én leszek az a férfi, mert lehetetlennek képzeltem ezt az egészet, inkább azért, mert túlságosan primitívnek tartottam ezt a fajta skatulyát.
Aztán mégis csak megtörtént, és kénytelen vagyok azáltal jellemezni magamat, hogy milyen a szexuális életem. Tehát miközben ezt olvasod, vedd figyelembe, hogy ez a férfi még mindig az a férfi aki egykoron volt, épen csak olyan körülmények változtak amik egy jóvágású férfi életét fenekestül képesek felforgatni.
Egykor egy életvidám, izgatott és izgalmas alak voltam. El sem tudtam volna képzelni az életemet korlátok közé szorítva, szabad voltam és aktív minden téren. Ezernyi mesét tudtam volna elmesélni, s ezen mesék sajátossága volt, hogy megtörtént eset alapján alakult a történetük. Világjáró, kalandvágyó, maximalista férfiként nem szerettem az állandóságot az életemben, ellenben a kreativitás s az újdonságok elsöprő ereje mindig letaglózott. Ez a férfi, aki a mindennapok mókuskerekének nyomásáról még csak hírből sem hallott, találkozott egy őrjítően izgalmas nővel. Beleszeretett, beleimádott a nőbe, az életét egyszerűen megváltoztatta, s az addigi szokásait úgy alakította, hogy abba beleférjen valaki más is. Igazán nem sok mindenben változott meg. Többé már nem élt csapongó életet, de még mindig mindennapját egy csodaként élte meg, a huszonnégy óra számára nem volt elegendő, mindig ki akarta hozni magából a maximumot, soha nem hagyta leülni a pillanatot, soha nem hagyta kihűlni azt a bizonyos tüzet, inkább volt kialvatlan, de élményekkel gazdag, mintsem kipihent és kiegyensúlyozott de élménykoldus.
Aztán egyik pillanatról a másikra, minden megváltozott, s az lett belőlem aki most vagyok. Megfásult, bizonytalan alak. Türelmesen vágyakozó, szeretetre áhítozó, otthonról elmenekülő egyed. Vágyálmokat kergetek, s emlékképekbe kapaszkodok. Azt hiszem elégedetlen vagyok, s nekem, mint pszichológusnak igazán nehéz bevallanom azt, hogy problémáim vannak. Az ember hajlamos megfeledkezni magáról, ha mindig másokkal törődik.
Feledés ellen alkoholt iszok, a feleségem szeretetének hiányát ismeretlen lányok parfümének közegében keresem. Az egykori tűz, már parázzsá szelídült, a bennem tomboló vágyakat lakattal zártam le.
De ugye te sem hiszed el, hogy ez így maradhat örökre?

A lehető leghalkabban próbálom a kulcsot az ajtózárba juttatni, közben a telefonommal világítok, vállammal megtámasztom az ajtót, s úgy lehajolva próbálom kamatoztatni a vízilabdában kamatoztatott célzóképességemet, több kevesebb sikerrel.
Felkuncogok, bár egészen biztos vagyok benne, hogy semmi vicces nincsen az adott helyzetben, csak egy átlagos férfi vagyok, aki történetesen túl sok vodkaszódát ivott egy hétköznapi csütörtökön, s emiatt képtelen bejutni a saját lakásába.
Leejtem a kulcsot, az meg csörömpölve hullik a lépcsőház burkolatára, az ajtó túloldalán pedig egy kutya- történetesen egy amúgy egészen aranyos, díjnyertes és okos Border Collie aki Szamóca névre hallgat - panaszosan kíváncsi ugatásba kezd.
- Csitt.. - Dörmögősen, alkoholtól rekedt hangon próbálom csitítani, egy fokkal nagyobb zajt verve, mint az várható lenne hajnali háromkor. - Szamóca, fogd be a szádat. - Erőtlen utasításra futja csak, ahogyan lehajolok, s a kulcs hideg érzése olyan intenzív, mint a feleségemmel először átmulatott éjszaka emléke.

[ 7 évvel ezelőtt, egy felkapott bár kellős közepén.
- Azért elég jó volt köztünk az összhang, nem gondolod? -
Valami hasonló mondattal nyitottam az estét, bár be kell vallanom, nem volt valami frappáns nyitószöveg, de mentségemre szóljon, azelőtt sohasem kellett jó szöveggel felszednem nőket, igazán elég volt csak megpörgetnem s slusszkulcsomat és felvennem a szemkontaktust a kiválasztott egyedekkel, s máris nyert ügyem volt. A nők többsége elég primitíven viselkedett, ha részeg volt, s nem nagyon akartak mást egy jó szexen kívül, vagy ha akartak is, hát tőlem nem kaptak sok mindent. Mindig hozzájuk mentem föl, vagy ha a férjük otthon volt, hát a kocsimba másztunk izgatottan, majd valamilyen átlátszó ürüggyel leléptem. Nem volt szükségem párkapcsolatra, nem volt szükségem senkire aki meg akarja mondani, hogy hogyan éljem az életemet, de aztán jöttél te, betipegtél abba az étterembe ahova megbeszéltük a találkozót, a hajad pedig szőkébb volt, mint a vidéken termő búza július közepén. Körülbelül akkor döntöttem el, hogy megszerezlek magamnak, ha másra nem, hát egy jó dugásra biztosan jó leszel. Beletéptem volna a hajadba, sőt haza is vittelek volna.
- Tequila? - Ahogy a szemedbe nézek, elveszek, elrabolsz és megszorongatsz. De te is emlékszel arra az estére szerintem, képes lenne bármelyikünk is elfelejteni azt? ]


Újra próbálkozom a zárral. Próbálom összeszedni magamat, és koncentráltan irányítani a kezemet, hogy ezúttal sikeresen bejussak a saját lakásomba. Ahelyett, hogy a lépcsőházban feloltanám a villanyt, a telefonommal igyekszem elegendő fényt irányítani az ajtó felé - ebben a tudatállapotban, mikor az alkohol a kellemesnél azért jóval erősebben elkábítja az elmémet, úgy gondolom, hogyha feloltanám a lépcsőház neon lámpáit, akkor a feleségem felébredhet ; véletlenül sem arra fog felébredni, hogy az ajtónál zörgöm, ezért pedig a kedvenc kutyáink kínzó nyöszörgéssel és ugatással várnak - de újból kudarcot vallok, ezúttal a telefonom hullik ki a kezemből, a fényszóró a szemembe világít, s még azt sem veszem észre, hogy a képernyőm pókhálósra repedt.
A kutyáink pontosan olyan intenzitással ugatnak, mint ahogyan te nevettél a közös ágyunkban.

[5 évvel ezelőtt valamikor este 11 körül, NY, a közös ágyunk.
- Figyelj Bébi, szeretnék mondani valamit. - Próbálom a hajadat átlökni a vállad fölött, hogy ne csiklandozza a mellkasomat. A kezeiddel rajtam támaszkodsz, a sminket kicsit elkenődött, de én eszméletlenül szépnek tartalak ebben a pillanatban. A szemed alatt lágy karikák pihennek, a szempillaspirálod édesen csókolt nyomokat hagyott a lila karikákon, a mély rózsaszín ( vagy mályva, esetleg lazac, ebben inkább te vagy a jó) színű rúzsodat egészen szétcsókoltam, az arcod a naplemente kipirultságát tükrözi. A kezem a derekadon pihen, a bőröd a bőrömhöz ér, neked pedig édesen fűszeres az illatod, egészen bele tudnék veszni ebbe az illatba, el tudnék élni ebben a pillanatban örökké.
Rám pislogsz, s szürkéskék tekintetedben izgatott vágy csillan, érdeklődve pillantasz le rám, s ajkad beharapva kuncogásra kunkorodik.
- Legyél a feleségem. - Nem kérdezlek, nem mondok semmi többet, de azt hiszem a tekintetem többet ér ezer szónál. ]



- Bassza meg.. kuss Szamóca. - Morgolódva zörgetem tovább a kulcsot, egyre erőszakosabb és hirtelen mozdulatokkal igyekszem betalálni a zárba, közben azon gondolkozom, mit fogok mondani majd a nejemnek, ha netalántán valamilyen véletlen oknál fogva felébredne - pedig én mondom, egészen halkan vagyok, a lehető leglassabb és legóvatosabb mozdulatokkal végzek minden gyakorlatot ( de mind tudjuk, hogy a részeg ember nem tud halk lenni )- és arra jutok, hogy mondanom sem kell majd semmit, hiszen minden teljesen rendben van, éppen csak egy fokkal vagyok megborultabb a szalonspicc édes állapotánál, a szemem éppen csak egy leheletnyivel csillog jobban, mint úgy általában, a parfümöm illatát éppen csak elnyomja az alkohol keserű éle, a hangulatom éppen csak egy fokkal szélsőségesebb az átlagosnál, így igazán nem lesz mit mondanom, nem is kell majd magyarázkodnom, hiszen ha Donna fel is ébred, rémesen álmos lesz az éjszaka kellős közepén, maximum csak átfordul a másik oldalára, s csak reggel tudatosul benne, hogy később érkeztem, mint ahogyan megígértem.

[ 5 évvel ezelőtt, Hawaii repülőtér
- Ez azért sokkal jobb így Bébi, imádom, hogy a feleségem vagy, s ha majd vissza kell térjek a mindennapok mókuskerekébe, egészen biztosan fel tudok majd idézni egy-egy pikánsabb jelenetet a ..- Egy idős hölgy ül le mennénk, így időközben elcsendesedek, de a szememmel üzenek neked. Kihívó pillantással emelem meg a szemöldökömet,s rád kacsintva kezemet pimaszul a térded fölé helyezem. A szoknyád alá csúsztatnám a tenyeremet, ha nem ülnénk a repülőtér várótermében, s ha nem sértenénk a közerkölcsöt ha megtenném. Inkább csak lapozok egyet a szakkönyvemben, s úgy teszek, mintha olvasnék, pedig a gondolataim egészen az esküvőnk percéig kalandoznak vissza. Magam elé idézem a homokos tengerpartot, s magam elé idézlek téged is a hófehér ruhádban, nézem ahogyan lépkedsz felém, s akkor megfogadom, hogy soha többé nem fog kelleni nekem más nő rajtad kívül, soha többé nem fogok még csak ránézni sem másra, miért is tenném, ha olyasvalakit mondhatok a magaménak akivel teljesen elégedett vagyok, aki a tökéletes társam az életben?
Még meg is könnyeztelek, nem titkoltan párásodott a pillantásom, nem titkoltan remegett meg a kezem ahogyan feléd nyúltam, abban a pillanatban a világ szűnt meg körülöttem, s csak te maradtál meg nekem teljes valódban.
Örökké szeretni foglak, tisztellek s becsüllek majd. Melletted leszek jóban, s rosszban, egészségben és betegségben, s még a halál sem választhat minket szét. ]


Kulcs csörren a zárban, a kilincs lenyomódik, s egy pillanatra megörülök, arra a pillanatra amíg azt hiszem, hogy saját erőmből jutottam be, de amikor megpillantom a feleségem fáradtan szőke tincseit táncolni az ajtóban, az arcomra fagy a vigyor.
Fiatal lányokkal táncoltam. Fiatal lányok táncoltak nekem. Fiatal lányok pirultak a bókjaim alatt. Fiatal lányok térde remegett meg. Fiatal lányok szeme csillogott rám mindent megígérve..
Lehetne a nejem is ilyen. Remeghetne az ő lába is, táncolhatna ő is nekem, táncolhatna ő is velem, csilloghatna az ő szeme is, pirulhatna az ő arca is..
De te csak fáradtan megfordulsz, s faképnél hagysz.