A Marquez és Winchester család egyesülésének napján, a fiatal házasok megegyztek abban, hogy egyetlen gyermeket nemzenek, lehetőleg fiút, aki által fent marad majd a nevük, aki átveheti az örökséget.   Házasságuk elrendezett volt, de ennek ellenére mindig tisztelettel és szeretetteé viszonyultak egymáshoz. A karrierjükre és családjuk gyarapítására koncentráltak. Mr. Winchester a családi hagyományoknak megfelelően politikai pályára lépett, évek kemény munkájának és áldozatának hála, mára államtitkárként dolgozik.
Terveik azonban nem minden egyes alkalommal sikerültek úgy ahogyan azt szerették volna. Habár házasságuk harmadik évében megfogant a tervezett gyermek, az kislányként látta meg a napvilágot. Deborah minden volt csak csalódás nem a szüleinek, nagyon hamar kiderült, hogy mennyire talpraesett, lobbanékony és megbízható egyszerre.
Majdnem tíz év elteltével, amikro már azt hitték semmi meglepetés nem érheti, megérkeztem én. Nem tervezett gyerekként, ráadásul nem is a vágyott fiúként, örök másodiknak ítéltek. Már fogantatásom pillanatában fenekestül felforgattam a kis családom életét, és ez a szokásom azóta sem változott. Leginkább az jellemző rám, hogy meglepetéseket okozok a körülöttem élőknek, és ezek sajnos nem mindig kellemesek. Egy tökéletes nővér árnyékában felnőni, nem volt könnyű, de én valahogy mindig megtaláltam a módját, hogy kitűnjek mögötte. Már nagyon korán megmutatkozott a kreativitásom, imádtam a kis füzetembe rajzolgatni. A művészet iránti fellángolás idővel átcsapott elhivatottsággá, szenvedéllyé, ami kombinálva a divat iránti szenvedélyemmel a ruhatervezés gyönyörű de fárasztó útjára terelt.
Neveltetésem megkövetelte, hogy mindig törekdjek a tökéletességre, hogy kihozzam magamból a lehető legjobbat, így mindenben próbálok a lehető legjobbat nyújtani. Szeretem szabadidőmet a természetben tölteni, túrázni, sétálni, békét találni önmagammal. Társasági ember vagyok, jobban szeretem az időmet a barátaim között tölteni, mint egyedül a szobában. A kávék és a koktélok megszállottja vagyok, egyiknek sem tudok nemet mondani. Soha.
Általában nagyon könnyű megtalálni a közös hangot velem, de sajnos vagyok annyira sznob, hogy megválogassam kiket engedek közel magamhoz. Elég könnyen ki lehet borítani, mondhatni a semmin is képes vagyok órákig kattogni, viszont egyáltalán nem vagyok haragtartó. Megszoktam egy biznyos életszínvonalat és nem szándékozm leadni belőle. Nem hazudok, én az a típusú nő vagyok, akinek fontos az anyagi háttér, az, hogy bármit megengedhessek magamnak, nem tudom milyen a nélkülözés és nem is szándékozom megtudni.
Őszinte és megbízható vagyok, de előfordult már, hogy elárultam valakit, mert az érdekem azt követelte. Még sosem voltam szerelmes, voltak már kapcsolataim, ragaszkodtam fiúkhoz, de az igazi, mindent elsöprő, rózsaszín köddel elborító érzést soha nem tapasztaltam.
Azt szoktam mondani, hogy igazán csak az ismerhet meg, aki veszi a fáradtságot és időt szán rám. Csak az tudja igazán, hogy mit rejteget az álarc amivel minden nap mosolygok, aki képes a felszín alá látni.

Órák óta próbálok az éppen aktuális terveimre koncentrálni, de bármennyire is erőlködöm most nem tudok a munkámra figyelni. Hasogat a fejem a tegnap esti koktélozás miatt és az ablakon visszaverődő nap fénye zavarja a látásom. Hangosan fújom ki a levegőt, mielőtt a ceruzámat kissé ingerültebben dobom be a sarokba. Utálom, hogy minden igyekezetem ellenére sem sikerül arra fókuszálnom, ami igazán fontos lenne. Lófarokba fogom össze a hajam majd kisétálok a kis műhelyem ajatján, egy időre magam mögött hagyva a problémámat. A szüleim valamilyen nagyon fontos ploitikai „küldetésen” vannak már néhány napja, Deborah orvosi konferenciára utazott, úgyhogy most teljes mértékben enyém ez a hatalmas ház. Leszámítva Lisan-t, de amilyen sokat dolgozik mostanában nem vagyok biztos abban, hogy találkozni fogunk.
Az üres, csendes ház általában fusztrál, de most olyan hatalmas nyugalom költözik belém, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egyedül vagyok, nem kell megjátszanom magam, nem kell érdeklődnöm olyan dolgok iránt ami nem érdekel, nem kell válaszolnom unalmas kérdésekre. Ez a pár óra nyugalom most azt hiszem minden pénzt megér. Nem törődve semmivel dobom le magamról a felsőmet, majd lépek ki a rövidnadrágomból, hogy orrnyergemre csúsztatott napszemüveggel dőljek le a napózóágyra. A nyárnak nemsokára vége, este már egészen hűvös a levegő, most kell kihasználni az utolső sugarakat, és én pontosan ezt is fogom tenni. Túl sok gondolat kavarog egyszerre a fejemben, a nyárnak mindjárt vége, új időszak kezdődik az életemben, új ingerek, új lehetőségek. Nem jellemző, hogy visszarettenek a kihívásoktól, sőt, bizonyos értelemben szükségem is van ingerekre, hogy ne lapasodjon el az életem. Most mégis izgalommal vegyes félelemmel tekintek a jövő felé, remélve, hogy legalább annyira sikeres lesz, mint az, amit nyár elején lezártam. Unottan rázom meg az apró csengőt a dohányzóasztalon, aminek következtében percek múlva egy apró, vékony, szolid öltözetet viselő nő jelenik meg mellettem. Bort kérek. Most úgy érzem, hogy a szokásos koktélokhoz egyáltalán nincs kedvem.
Naomi percek múlva ismét megejelenik kezében egy vödör jéggel, amiben a család kedvenc bora pihen. Óvatos fejbiccentéssel köszönöm meg a szolgálatait, majd mielőtt még teljesen leégne az orrom a napon az asztal mellé sétálok, hogy töltsek a pohárba a vöröslő italból. Tekintetemmel a horizontot bámulom. Van valami lenyűgöző és varázslatos a lassan lenyugodni készülő nap sugaraiban. Kényelembe helyezem magam a heverőn, a szőlő édes nedűjét kóstolgatva. Lábaimat hanyagul végignyújtom a kényelmes ülőkén, majd újratöltve a poharat csendben élvezem a kilátást. Élvezném, ha egy fölém magasodó árnyék nem zavarna meg az elmélkedésben. Felcsúsztatom fejem tetejére a napszemüveget és hunyorogva, de széles mosollyal az arcomon pillantok rá a betolakodóra.
- Lisan! Üdv itthon, azt hittem dolgozol. magam alá húzom a lábaimat, hogy legyen helye leülni ha akar. - Bort?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon kemény lehet örök másodikként érkezni ebbe a világba. Sőt! A szüleid nyilvánvalóan úgy indultak neki másodszor is a gyermekvállalásnak, hogy erősen reménykedtek benne, fiú leszel, aztán már a puszta létezéseddel, a nemeddel csalódást okoztál nekik, pedig semmi rosszat nem tettél. De ezt leszámítva is ott volt előtted a tökéletes nővéred az örök elérhetetlen példaként, amit követni kellene.

Ám szerintem az az egyik legszebb dolog ebben az életben, hogy mind kicsit mások vagyunk, különbözünk, minden ember egy külön világ. És lehet, hogy te nem lettél orvos, nem vagy olyan, mint Deborah, de te is különleges vagy, tehetséges és gyönyörű. Szerintem elképesztő és mindenképpen figyelemreméltó, hogy ilyen fiatalon, már tizenhét évesen bizonyos értelemben a magad ura vagy, vezeted a saját kis online boltodat, tervezed a saját kollekciódat, ruháidat. Ha már most ennyit létre tudtál hozni, mire viheted még később?  

Egyébként én tudom értékelni azt is, ha valaki ennyire őszinte, mint te. Önmagáva és másokkal is. Hogy nem áll szándékodban megjátszani magadat, és mered vállalni, hogy élvezed azt az életet, a kiváltságokat, amikbe születtél. Mégis az ötödik érzékem azt súgja, várhatóak bonyodalmak az életedben, méghozzá nem is olyan soká...   De hát időnként az is kell!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!