Áradozhatnék arról, mennyire édes és cuki vagyok, de nem teszem meg. Voltaképp az vagyok ezer százalékig, ezt tanúsíthatják páran. Nos, én soha sem szerettem a középpontot, mindig az utolsó akartam lenni, ha fel kellett állni a színpadra egy iskolai előadáson, egy szóban: gyűlölöm.
Nem vagyok egy szürkeség, besavanyodott kis csajszi, igen is élek és virulok minden egyes áldott nap. Sok ismerősöm van, barátom alig. Nem osztom meg titkaim olyannal, akivel nincs meg az őszinteség és bizalom. Talán a bizalmatlanság a családom felől ért engem. Főként apa miatt... Amikor a kertvárosi kis családi házunkat előbb a rendőrök, majd FBI kutatta át, majd pedig a SWAT emberei rontottak be házunkba... Tizenkét éve a Rikers az otthona. Megölt tizenhét embert.
Tizenegy év után próbálta felvenni velem a kapcsolatot, de én nem voltam hajlandó találkozni vele, beszélgetni sem. Végül csak rávettem magam tavaly, hogy találkozzak vele. Még most is gyűlölet fog el, ha rátekintek, de a szívem legmélyén ugyanaz a szerethető apa, mint aki gyermekkoromban volt. Lehet emiatt engem szidni, meg elnevezni bárminek, de visszafogadni sosem fogom őt. Nincs helye a szívemben, viszont valamiért két vagy három havonta bemegyek hozzá. Nemrég azonban az ügyvédje annyit mondott: van esély arra, hogy hamarosan kijöhessen onnan. Nem, nem szabad. Neki ott a helye. Gyilkos. Nem akarom, hogy szabadon lófráljon, s újra öljön. Sajnos, előfordul.
Egy jó hallgatóság vagyok, viszont nem leszek mások párkapcsolati- és szexuálterapeutája. Kíváncsi lélek vagyok, ez talán visszakövethető gyermekkoromra, amikor szintén mindig minden érdekelt engem. Néha ez rosszul sül el, hiszen nem mindig jó a faggatózás. Mindennap tanulok újat, elfogadom a segítséget, hiszen másnak is szüksége lehet rám, ez ilyen kölcsönös és bizalmi alapon alapul. Nem hisztizem, még akkor sem panaszkodom, ha épp rossz napom van. Majd elmúlik. Pár üveg sör vagy egyéb alkohol után minden szép és jó. Néha egy mogyorós csokoládé is felülír minden rossz percet.
   

Megy a készülődés, a pincérek rendezgetik az asztalokat, virágokat kihelyezi a dekoratőr hölgy, mindenki tesz-vesz. Én az egyik biztonsági őrrel nézem át a főbejáratot, hogy semmi se legyen útban, amikor két óra múlva megérkeznek a vendégek, s fogadni kell őket. Ezeket az előzetes előkészülős folyamatokat általában Brian vagy Roxanne végzik, ők a főnökök, de máshol is ott kell lenniük, így megkértek erre. Én pedig örömmel vettem ezt a bizalmat.

A nagy bálteremben lesz az a rendezvény, ahol remek szakemberek kapnak kitüntetéseket a munkájukért. Az ilyet jobban szeretem, mint ahol nagymenő politikusok vannak, bár itt is megfog jelenni egy-kettő, akiknek muszáj mosolyt villantaniuk, akár a kampány miatt is...
- Szia... Meredith, ugye? - kérdezte a biztonsági őr kicsit félve, én pedig helyeselve bólintottam. - Pontosan hány vendéget várunk? Van esetleg pontosított névlistád? - úgy tudtam, hogy már itt van náluk, vagy lehet még az van meg nekik, amelyiken nincs fent mindenki?!
Hm...
- Szia, persze, itt van. Le tudjuk valahol fénymásolni netán? - ekkor elindult az biztonsági terem felé, én pedig hűen követtem.
Pár perc alatt megvolt az egész dolog, ám ekkor becsukta az ajtót magunk mögött. Én picit megrémültem, előkotortam a krav magán tanultakat, de nem volt rá szükség. Átadott egy aktát, amin apa neve volt.
- Ez csak kiegészítő alkalmi munka nekem, rendőr vagyok. Tudtam, hogy ismerlek valahonnan, múltkor is dolgoztunk együtt. Körbement az ügyészségén és nálunk is a hír, hogy valahogy sikerült annak az ügyvédnek elérni, hogy kiengedjék Mr. Lawsont. Újra megnyitjuk az ügyet, hogy esetlegesen újabb áldozatok kerüljenek elő, és visszakerüljön abba a sötét lyukba. Az egyik áldozata a nővérem volt. Lelőtte őt, miután megkínozta - mondta gyorsan, kissé hadarva.
- Én sem szeretném, hogy ő szabad legyen. Tudom, mit tett, de... Mit mondott? Még több áldozata lehet? - mutatott az aktára, amelyben egy csomó eltűnt személy adatai vannak, akiket talán apám ölt meg. - Úristen... Ez, ez lehetetlen vagy mégsem? - nyögtem ki halkan.
- Még nem tudjuk, de épp ezért lenne szükség arra, hogy átnézd ezeket, hátha felismersz valakit régről... - én pedig bólogattam, hogy majd átnézem.

Apám mindig összeismerkedett az áldozatokkal, barátságot kötött velük, vagy nők fejét csavarta el, majd pedig kínzásnak vetette alá őket. Oh,basszus, nem akarom én ezt. Eleget tudtam eddig is, viszont kikerülni nem tudom.
Az órára tekintek, s intek a férfinak, hogy ideje kivonulnunk a bejárathoz, mert kicsit előbb ott kell állnunk, meg mindent átnézni újra... Gondolataimban már ott vagyok, ajol kell, de azért még nyúznak belül a régi emlékek és az a pár kép, amit most láttam.
Na, de showtime. Majd foglalkozunk ezzel a következő nap.

   

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Történeted olvasása közben azon gondolkoztam, hogy mennyire felfoghatatlan is lehet az a helyzet, mint amit neked kellett àtélned az édesapád miatt. Mert bármilyen kötelék is fűződött hozzá, az abban a percben teljesen elvesztette értelmét és már soha nem lesz a régi. Ennek ellenére nem hagyod, hogy ez megakadályozzon téged a jövőd építgetésébe vagy még többet elvegyen tőled, mint amennyit már eddig is megtett. Felkavaró ez, és az sem segít hogy még igyekszik veled kapcsolatot teremteni, mintha a tettei alig csak egy botlásnak bizonyultak volna. Az a baj a bűnösökkel, hogy ők mindig fognak logikát találni abban amit tettek és idővel megpróbálják majd annak jelentőségét lekicsinyíteni, mintha csak te reagàlnád túl. Ők sosem fogjàk belátni, hogy amit műveltek mekkora kárt hagytak azokban akiket mindez érintett. Közöttük benned is. Most pedig, hogy megvan az esély arra, hogy újra közelebb kerüljön hozzád, ez még nagyobb terhet rak ràd. Bevallom sok kérdés merült fel bennem. Vajon mi okuk lenne kiengedni? Mi változott a háttérben, amiért megéri ekkorát kockáztatni? Mert csak úgy nem fognak kiengedni egy sorozatgyilkost, de gondolom neked erre már megvan a kész válaszod. Remélhetőleg az egész félreértésnek bizonyul majd, mert egy ilyen embernek nem a kinti világban lenne a helye. Kíváncsian várom mit akarsz majd kihozni ebből a folytatásban. Köszönöm, hogy olvashattalak!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!