"A szürke a legsokoldalúbb szín, mert az összes színt magában hordozza.A megfelelő árnyalatokkal kombinálva gyönyörű hatást érhetünk el."

Meredith Teerhoden valóban szürke.Mindenféle módon. Az életében nem találhatunk egyetlen olyan, említésre méltó pontot sem, ami miatt érdekes lehetne, vagy bárki figyelmét fel tudná kelteni.
Egy átlagos, keresztény konzervatív providence-i család második, és egyben egyetlen leánygyermeke. Édesapja norvég származású, és bár Meredith egész apró gyerekkora óta retteg a repüléstől, minden második nyarat Tofte mellett, nagyjából a semmi közepén töltötte a bátyjával Frank-el, az apai nagyszülőknél. Kiválóan beszéli a norvég nyelvet.
Sosem tűnt ki a tanulmányaival, nem volt kimagasló, vagy éppen olyan eredménye, ami miatt bárki megjegyezte volna magának.Minden szempontból teljesen átlagos amerikai lány volt, aki szerette a hazáját, szerette a várost, ahol élt, a szüleit, a barátait, és a saját kis világát, amit kialakított magának. Kedveli maga körül a rendet, de nem mániákus módon.Sosem szolgáltatott senkinek szaftos pletykákat, vagy éppen olyasmit, amiről hetekig lehetett a suliban csámcsogni. Kedvelt volt a diákok körében, de senki nem kedvelte jobban mint azokat az embereket, akiket aztán a gimi után valahogy elfelejtünk, tán még a nevükre sem emlékszünk.
Egy véletlenül felcserélt jelentkezési sorrend hozta egykor New Yorkba. Nem az itteni egyetemet akarta elsőként megjelölni, de később úgy volt vele, hogy neki ez így is megfelel. Talán mindez köszönhető a kissé beletörődő jellemének. Nem szokása tiltakozni, vagy kutatni a dolgok mibenlétét, esetleg változtatni egy korábban hozott döntésén, hanem elfogadja ezt. Ezen tulajdonságán próbált változtatni sokat a bátyja, aki szerint Meri néha nem áll ki magáért eléggé.
Lehetőség szerint kerüli a feltűnést, vagy éppen a kirívó viselkedést, amely miatt a jelenlegi munkahelyén megkapta a “Miss Grey” gúnynevet, amelyről természetesen tudomása van, de nem neheztel miatta. Alapvetően is kedveli ezt a színt, mert jól el lehet mögötte rejtőzni.
Nem kerüli a társaságot, bár tény, hogy megválogatja, kivel tölt minőségi időt. Nem fogyaszt egyáltalán alkohol, amelyet, elsősorban meggyőződésből tesz: számára egy nőhöz egész egyszerűen ez nem illik.A hosszú távú kapcsolatok híve, sosem volt futó kapcsolata, és nem is szeretne ilyesmit.Úgy véli, hogy a test és a lélek egész egyszerűen elválaszthatatlan, és mindkettővel egyformán kell bánni.
Mindennek fényében talán különös, de az életében az izgalmat, vagy a feszültséget, egy egészen szürreális módon éli meg: egész egyszerűen imádja a horror filmeket, amelyeket mégsem tud teljesen végigülni. Rendszerint a szemeit eltakarva nézi végig több mint a film felét.
Meredith Teerhoden minden bizonnyal fel sem tűnne neked ha elsétálnál mellette az utcán.

Valahogy mindenki úgy képzeli el Providence városát, mint ahogyan a filmes klisékben néha megjelenik. Rőtvörös, rozsdabarna,aranyszín, mustársárga levelek, amelyek andalító egyszerűséggel hullanak alá. A távolban lágy zene, fuvolák összekapaszkodó ritmusába szökő zongoramelódia öleli körül a világot. Kasmír pulóverekbe, és mókás, szivárvány színű sálakba burkolózó emberek nevetve karolnak egymásba. A romantikusan kedves kávézóból friss eszpresszó illata száll a kicsiny ablakon át, amely résnyire van nyitva, és a levendula szín organza függöny táncolva engedelmeskedik a nem túl erős, de már a hűvös napokat ígérő őszi szellőnek. Friss péksütemény illata csiklandozza az ember orrát, szinte összefolyik a nyál a szájban a dió és a sütőtök egészen különleges esszenciájára. Csörren a tányér, tej folyik ki a bögre szélén, sziszeg a hab, zörren a grillázs cukor, amint egy szakavatott kéz tekeri frissen, fahéjasan a kávé tetejére.
Akár egy félbetépett és a semmibe dobott képeslap, melyet az első eső tócsákba mos majd, végül szétmállik. Ez egy álomvilág, amely sosem létezett, amelyet mégis elképzelünk, mert szeretünk valahogy egy ilyen világ mögé menekülni a hétköznapok egyszerűsége elől.
De Providence-ben léteznek más évszakok is. A tavasz, amely rendszerint rövid, és szinte észrevétlenül szaladunk át a nyárba. Észre sem vesszük és már zöld levelek hintáznak a pár hete még kopár ágakon. Virágok nyílnak nyár közepén, színes kavalkád, fesztiválok, vidám ünnepségek, melyek után az ősz szinte befurakodik, utat követel magának. Hogy aztán álmosan, szinte csendes léptekkel sompolyogjon be a tél. Megszokott és olyannyira szeretett szürkeséggel.


Két évvel ezelőtt….

Martha összehúzta magán a szivárvány ezer színében pompázó zsenília kardigánját. A fejére egy rémesen idétlen kötött sapkát húzott. Noha a Providence Hear időjárás jelentése szerint ma is inkább afféle indián nyár várható, ahogy hetek óta mindig, ő valahahogy szerette megélni az évszakokat az öltözködésében is. Szeptember elsején már előkerült nála a pulóver, a sál, a hetyke kis horgolt sapkák, vagy éppen a poncsó és a vastagabb zokni is. De március elsején ugyanígy le is került, függetlenül attól, hogy éppen milyen odakint a hőmérséklet. Martha már csak ilyen volt, javíthatatlanul a naptárnak, és nem annak megfelelően öltözött, hogy éppen milyen odakint az időjárás.Fél négyre beszélt meg találkozót velem, és bár a könyvtár ősztől már hosszabb nyitvatartással volt, este nyolcig, ma mégis külön engedéllyel eljöhetett. Ez volt az utolsó napom a városban, és jó lett volna még utoljára olyan igazi, csajos estét tartani, ahogyan régen.
Az általános negyedik osztálya óta voltunk barátnők, amikor új lányként nagyon nehezen illeszkedve be a közösségbe a szárnyaim alá került.Noha alapvetően én magam sem voltam társasági ember, de a várost jól ismertem, így számtalan olyan helyet meg tudtam mutatni neki, amihez valami izgalmas esemény fűződött. Például azt, ahol az “Álmaink Nyomában” című film legtöbb jelenetét forgatták egykor,és ahol nyolc hónaposan néhány másodpercre én is felbukkantam. Persze csak abban a formában, hogy anya tolt egy tűzvörös babakocsiban. Aztán ott volt az utca, ahol a fehér ház állt. A hely, ahol Mr Gordon élt, és nagyjából ezerkettőszáz amerikai zászlóból álló gyűjteményéről még egy rövid riportfilmet is leadott a Fox.
Megkóstolta Lina kávézójának mennyei és a mai napig titkos recept szerint készülő almás-narancsos pitéjét, és Jack barkácsboltjában a mozgó tégla mögé ő is és én is elrejtettünk egy cetlit, amire azt írtuk:
“Örök barátságunk jeleként hagyjuk az utókorra: Martha Montgomery és Meredith Teerhoden, 2009. július 9-én.”
Tudom többet is írhattunk volna, ha már az utókorra hagyjuk, de úgy éreztük több információt felesleges lenne.A mi barátságunk a kimondatlan szavakban rejlett. Mindketten kicsit magunknak valóak voltunk, és azok a fajták, akik jobb szeretnek elrejtőzni egy jó könyvvel egy esős délutánon a szobájukban, semmint készülődni a hétvégi házibulira Jemima Lightingale-nél, aki a legmenőbb lány volt a gimnáziumban.
Martha ezen a délutánon kissé kifulladva, rohanva érkezett meg Lina kávézójába, és már a bejárati ajtó trillájának visszhangja közepette elkezdte lehámozni magáról a kardigánt.Csak egy közepesen édes lattét rendelt, meg abból az isteni cseresznye lekváros pitéből, ami fél éve került fel az étlapra, amikor Lina fia elvett egy cranstoni lányt, és ő hozta magával az otthoni hagyományokat.Meg a cseresznye lekváros pite titkos receptjét.
- Mondd, hogy meggondoltad magad, és mégis itt maradsz! Légyszives, Meri….- kérlelőn, mégis kissé tréfás hangon szólalt meg, a kardigánját a velem szemközti székre kanyarította majd maga is leült.
- Sajnálom, de nem. Van munkám, egy tűrhető albérletem, és egy élet, ami nem sokban különbözik majd az ittenitől, attól az apróságtól eltekintve, hogy a világ egyik legnagyobb városában fogok élni.Menthetetlenül beleszerettem New Yorkba.- jelentettem ki, az utolsó mondatnál kissé fátyolosabb, naívabb lett a hangom. Martha elmosolyodott. Sokat sejtetően, szinte mindentudóan, noha ez esetben alaposan mellé ment a gondolatmenete.
- Vagy beleszerettél valakibe. Volt az a fickó az egyetem alatt….akiről annyit áradoztál….miatta igaz?
- Cameron? Egek, dehogy! Ezer éve nem beszéltem vele…..és különben is annak már akkor vége volt, amikor visszaköltöztem. Rájöttem tudod, hogy hiányzik. Mármint New York. Kicsit mindig is ez a rhode island-i lány maradok, de….valami mégis odahúz. Bárcsak el tudnám neked magyarázni!- sóhajtottam, miközben közelebb húztam a bögrémet magamhoz.Valóban nem tudtam volna elmondani. Tucat ember vagyok, egy abszolút sehova nem vezető élettel. Nincs semmi izgalmas bennem alapvetően. Nem történt velem semmi említésre méltó, leszámítva persze azt, hogy nyolc hónaposan a tűzpiros babakocsimmal szerepeltem egy világhíres filmben. A szüleim tisztességes, megbecsült providence-i emberek. A bátyám a helyi kórház elismert sebészeti aneszteziológusa.Van egy macskám, még mindig a szüleimnél lakom, és egyelőre nagyon keresem a helyem az életben. Szeretnék kezdeni magammal valamit, noha egyelőre fogalmam sincs, hogy mégis mit. Hiszen egy minden szempontból átlagos, majdhogynem unalmas munkát választottam, ahol jó eséllyel persze idővel nem csak a kávéfőzési tudományomat erősíthetem majd.
- Minden második nőt megerőszakolnak, elrabolnak New Yorkban, esetleg más jellegű abúzus áldozatává válik.Biztosan egy ilyen helyen akarsz élni, és egy ilyen hely miatt hagyod magad mögött Providence-t?- úgy tűnik Martha nem nagyon akarta elengedni a témát és vele együtt engem sem. Hiányozni fog. Hiányzik majd az a nevetés, amit tizenöt éve megszoktam, és amely leginkább egy náthás mókusra hasonlított. Hiányozni fog az állandó aggodalmaskodása, az óvatossága, ami néha bosszantó, de szerinte az efféle bizalmatlanság tart bennünket életben.Az a látvány ahogy jóízűen falatozik, és nem érdeklik a felszaladó kilók, a vidámsága. Az, hogy amíg én egy horrorfilmet csak félve merek megnézni, ő csak nevet rajta, mondván mekkora baromság az egész, hogy azt hiszik az efféle filmes trükköket beveszi bárki. Nos úgy tűnik rám hatással vannak.Hiányozni fog a tavaszi madáretető készítés, a nyári papírsárkány, az őszi tökfaragás, a karácsonyi színes kukoricafüzér készítés, ami persze fele akkora lesz mint terveztük, mert  a nagy részét befelatozzuk.
- Cicafül, nem kell aggódni. Egy sima kis hivatali ügyintéző leszek, nyolctól négyig. Nem hiszem, hogy bárki rám vetne szemet, hacsak nem tekintjük potenciális probléma forrásnak az ügyfeleket, akikkel dolgom lesz. De hidd el, őket jobban fogja érdekelni, egy rémes közvilágítás, vagy a sokadik kátyú az úton, semmint az, hogy az ügyintéző hölgyet molesztálják.Ne aggódj már!
- Okés. De féltelek. És mindig félteni foglak. Egyet ígérj meg! Hetente jelentkezel! Ha ezt elmulasztod, akkor fenntartom a jogot arra, hogy valami rosszat gondoljak, és ha még továbbra sem jelentkezel, akkor odautazom. - nagyon komoly ábrázattal magyarázott, úgyhogy kénytelen voltam megadni magam, és a kezeimet magam elé emelve védekezésképpen, apró nevetéssel fogadjam el a feltételeket.
- Rendben! Mernék tiltakozni?

Két héttel ezelőtt….

Egy levél hevert a postaládámban, amit nekem kézbesítettek, és amelyet nem tudtam már átvenni, ahogy az emalire sem válaszoltam nagyjából másfél hete.
A postaládában, világoskék boríték hevert, benne pedig egy meghívó. Martha Montgomery és Harold Harding jövő tavasszal összeházasodnak.Martha pedig engem kért fel tanúnak. Persze telefonon is meg akart volna kérni, ha el tudta volna érni a mobilom. Mindenféle módon próbált kapcsolatba lépni velem mindhiába….

Vajon mi történt Meredith Teerhodennel?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Néha nem rossz dolog kialakítani az életünket egy biztonságos buborékra ahová bevackolhatjuk magunkat hogyha túl sok lesz a külvilág nyüzsgése. Nálad is észrevehetően ez játszik szerepet, hiszen ahelyett hogy felforgattad magad körül a világot, inkább elvegyültél. Ott voltál, hogyha szükség volt rád, de nem vontad magadra a figyelmet. Átlagosnak lenni nem rossz amíg te magad is komfortosan érzed magad a világodban. És valljuk be, ez közel sem egyenlő azzal, hogy ne rendelkeznél olyan értékekkel amik a mai világban fokozatosan vesznek el. Folyamatosan nyomot hagysz mindenkin már csak azzal is, hogy segítesz, kedves vagy hozzájuk vagy meghallgatod őket amire mások csak legyintenének egyet, azt mondva: nincs kedvük, sem idejük hozzá. Ezek pedig úgy gondolom értékelendő dolgok.
Hatalmas változás lehetett számodra a költözés még ha kezdetben úgy is érezted, hogy valahol onnan folytatod tovább az életed ahol korábban magad mögött hagytad. De bármennyire is úgy gondoljuk, hogy valamit képesek vagyunk a helyén kezelni és nem tulajdonítani neki nagy jelentőséget attól igenis a háttérben hatással van ránk és formál minket.
Jó pár kérdést hagyott hátra a történeted és nem éppen a nyugodtság jellemzi egyiket sem. Tetszett ahogyan megoldottad a történetedet és kíváncsi vagyok hogy ezek után hogyan tovább. Kívánok neked sok izgalmas játékot ehhez.  


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!