Jellem
Elhivatott és ambiciózus. Egyenes, ha valakivel problémája adódik, akkor nem kertel, nem szépít, az illető arcába fogja mondani, hogy mit hogyan lát. Objektív megfigyelő, logikus gondolkodású férfi, akit nem lehet befolyásolni az egyszerűséggel, a női bájjal vagy az erotikával. Képes nemet mondani, és gyakorolja is ezt. Ha valami az elveivel ellentmond, senki ember fia - vagy épp lánya - nem fogja tudni rávenni arra az adott dologra, elgondolásra, cselekvésre.
Ironikus tud lenni, és ha valaki nem szimpatikus neki, azzal nem fog megmaradni egy légtérben. Önmaga számára ő maga az első, és ha szerelmes is a feleségébe, nem fog neki úgy táncolni, ahogy éppen Mrs. Lawson elvárná azt. Független, de társasági ember, gyakran látni őt mosolyogni a bírósági épületen belül is, de a tárgyalótermek légköre előhozza belőle a komoly férfit, aki az igazságért harcol. Nem védőügyvéd, ő az, aki a vádat képviseli. Megveti azokat az embereket, akik a gyengéket kihasználják, a gyilkosságot pedig senkinek sem bocsájtja meg - hacsak nem bizonyított önvédelemből fakad az. Szakterületei közé tartoznak a gyilkossági nyomozások, fegyverbirtoklással kapcsolatos ügyek és a szexuális bűncselekményekkel járó tárgyalások.
Scarlett LawsonScar az a nő, akivel már három éve együtt vannak. Egy évvel ezelőtt mondták ki az igent az egyik New York-i kápolnában. A nő lélegzetelállítóan gyönyörű volt, igaz, ez azóta sem változott. Keenan szeret vele karaokezni járni, a nő pedig eljár vele az MMA edzésekre.
Darius LawsonDarius Keenan öccse. Hivatásos nehézsúlyú bokszoló, iszonyú munkával a háta mögött. A heti hét edzés meghozta a gyümölcsét - övek, díjak tulajdonosa. Csak úgy szórakozásból pedig eljár a bátyjával MMA edzésekre. Van barátnője, immár két éve él kapcsolatban, Manhattan szívében. Csak a bátyja kedvéért mászik el egészen Bronxig, de mindig van idejük egymásra a Lawson fiúknak.
Morgan LawsonA legfiatalabb gyerek a Lawson családban. A bátyjaira mindig számíthat, akik a tini éveit pokollá tették, mert állandóan megleckéztették a lány barátait, ha akadt egy is, aki eljutott addig, hogy Morgan bemutassa őt a családnak. Nagyjából olyanok voltak, mint Will Smith a Bad Boysban, amikor Reggienek ajtót nyitottak. Morgan sokszor pörölt velük, de ma már normális kapcsolatuk van. Folyton ugratják egymást.
BaneA képen szereplő boxer tíz évig volt Lawsonék kutyája, tavaly decemberben altatták el, hogy megkíméljék a fájdalomtól a kutyát a többszörös gyomorcsavarodást követően, ami a fajtájára jellemző betegség.
■ néha iszik
■ nem dohányzik, de a szivart elfogadja, ha felkínálják neki
■ ha nem ügyvéd lenne, akkor séfként dolgozna
■ ergo imád főzni
■ ült már rendőrkocsi hátsó ülésén - nyilvános vizelésért ( wtf )
■ 10 évesen elkapta a biztonsági, amikor megpróbált a boltból ellopni pár walkment ( shit )
■ gyerekkorában volt nyílt törése, a hegek a mai napig látszódnak az alkarján - az orsócsontot a helyére kellett rakni
■ karrierista, nem akar gyereket
■ a nejével lebeszélték már évekkel ezelőtt, hogy öreg korukban eladják a házukat, lakókocsival fognak utazgatni
■ okleveles búvár tanfolyamot végzett
Múlt
Washington - D.C. Central Detention Facility - 2019 márciusaAz ujjai a brandy üvegének nyakát fogták át, a szikrázó napsütésben a barna alkohol borostyánszín lávává változott. A napszemüvege mögül figyelte a hatalmas kerítést, ami elválasztotta őt és az apját. Mennyire ironikus, nem? Itt van ő, aki tíz éve már gyakorolja a jog paragrafusait, biztos állással rendelkezik, és az apját pedig piti ügyekkel a hidegre tették nyolc éve. Ha védeni is akarta volna a legidősebb Lawsont, nem tehette meg, mert személyesen is érintett volt az ügyben, ráadásul nem is hitt Jamal Lawson ártatlanságában. Mióta csak létezett, azóta mindenbe beleugatott és mindent a saját malmára akart hajtani. Keenan nem hitte, hogy az apja bármikor is meg fog változni és nem azt nézné, hogy miből csinálhat pénzt anélkül, hogy lecsuknák. Talán a nagyszülőknek köszönhették a Lawson kölykök, hogy nem léptek az apjuk nyomdokaiba. Mindhármuknak tisztes állásuk volt, és a lehető legkevesebbet érintkeztek az apjukkal.
A rácsos kapu csigaként vánszorgott, ahogy az apja alakja megjelent mögötte, arcán pedig olyan vigyor telepedett meg, mintha most nyerte volna meg a lottó főnyereményét, holott csak rácsok nélküli szmoggal telített levegővel fog megtelni a tüdeje, ha végre maga mögött hagyja a börtön épületét. Lekezelt előbb az egyik kapuban álló őrrel az apja, aztán ahogy megindult hátrafelé lépdelve, előbb intett a műszakjukat töltő őröknek, de nem bírta sokáig, a következő másodpercben már a
baszdmeg egyezményes jeleként mutatta fel mindkét középső ujját.
- Rohadt náci faszkalapok, dögöljetek meg! - lehet, hogy nem az apja volt a létező legokosabb ember, de Keenan apja volt. Nem tehette meg, hogy hagyja megrohadni ott, ahol volt. Tartozott neki a saját és a testvérei életével is.
- Van egy cigid, fiam? - fordult végre a fia felé, aki megrázta a kérdésre a fejét. Gyűlölte a füstöt, és nem fogja az apja kezébe adni a tüdőrákot cigaretta formájában.
- Neked is jó reggelt - meg sem lepődött már az apja reakcióin. Volt harmincnégy éve ezt megtanulni és elviselni.
- A májadnak kedveztem most inkább - nyújtotta az alkoholt az apja felé, aki úgy kapott érte, mint drogos az utolsó shotért, mielőtt elkezdte volna a nagy körutazást. Nem volt függő Jamal, de az alkohol mindig is jobban esett neki, mint egy pohár víz, vagy egy espresso. Az anyjuk ezért is hagyta el a családot még akkor, amikor Morgan alig múlt tíz éves. A fiúk könnyebben viselték az anyjuk hiányát, de a kislány megsínylette a nő hiányát a családból.
- És hova megyünk? Remélem minél messzebb ezektől a faszfejektől - röhögött fel az apja, Keenan inkább kinyitotta a kormány felőli ajtót, hogy becsússzon az ülésre. Az apja a túloldalon követte a példáját, de mielőtt a biztonsági öv csúszott volna, a brandyt már meg is húzta, jólesően böfögve egyet a kocsi levegőjébe.
- Hazaviszlek - csattant az öv a helyén, a kulcsot elfordítva farolt ki a parkolóból, hogy tényleg hazavigye az öregét.
- New Yorkba? Még nem voltam nálatok, de ahogy meséltél róla, el tudom képzelni, hogy a kibaszott nagy kanapétokra befekszem - ujjaival már a kesztyűtartót fosztotta ki, végigpörgetve a benne lévő irattartót is, hátha rejtegetett a fia némi zöldhasút ott. Pechére nem talált semmit. Az apja jelenléte miatt is kezdett el csak kártyával közlekedni, minimális készpénzzel a zsebében. Nem volt arra szüksége, hogy a saját apja semmizze ki.
- Még csak nem is voltam nálatok. Figyelj, előtte öltöztess fel rendesen. Scarlettnek nem jönnék be így - az ujjai végigcsúsztak a nem begombolt, lyukas ing anyagán, a barázdált trikón.
- Te nem jössz velem New Yorkba. Még megvan az itteni lakásod, ideje felújítanod - nézett oldalra az apjára, aki nem tetszően mustrálta a fiát. Mégis tudta, hogy azzal, ha megpróbálná meggyőzni a fiát, az csak még inkább megmakacsolná magát. Húsz perccel később Jamal már a feljáróról nézte a házat, Keenan pedig az autóból még csak ki sem szállt.
- Az étkezőasztalodon találsz majd egy mobilt, benne lesz mindhármunk száma. Morgant csak akkor hívd, ha halálodon vagy, Dariust és engem bármikor - nézett fel az apjára az ügyvéd, aki a környéket pásztázta. A szomszédok közt hány új lakó lehet? És tudják, hogy ő Lawson? A környék alfahímje? Ha nem, majd most megtudják. Oda se figyelve a fia szavaira bólintott egyet. Lesz elég dolga, és a fiai se fogják megakadályozni a terveiben. A börtön elég jó alap volt ahhoz, hogy újabb kapcsolatokat építsen ki és hogy függjenek tőle. Az üzlet nem állt le addig sem, ameddig ő börtönben volt. Már csak a partnereit kellett megtalálnia, de Washington városa nem volt megapolisz. Bármikor rátalál a cimboráira, akik rendszeres látogatók voltak a börtönévei alatt.
New York - Bronx - 2259 Bathgate Ave - 2019 áprilisaHiába ment a tévé a háttérben, az esti híradóból szűrődő hangok sem voltak képesek elfedni azt az átkozott nyávogást, amit azóta hallott, hogy hazaért és nekiállt főzni. Előbb a bacon, aztán pedig a tojás sülő illata terjengett a levegőben. Abban kételkedett, hogy a nyávogást csak hallucinálta volna, annyit azért még nem ivott a borból. A bejárati ajtó gyors ritmusban nyitódott és csukódott a kis szélvész nő kezében, a táska halk puffanása után már Keenan mellett is termett, hogy a férfi derekát átölelhesse, lábujjhegyre állva lefoglalja annak száját.
- Mondd, nincs véletlenül egy macskánk elfekvőben? - túrt bele a barna hajba az ügyvéd, mire a nő szégyenkező pillantással mosolyodott el.
- Előfordulhat, hogy lett egy - köhintett Scarlett, Keenan elengedte az asszonyt.
- Gyűlölöm a macskákat.- De imádod az állatokat. Mindet!- De a macska a sátán döge - mutatott rá a nyilvánvalóra. És ráadásul allergiás is volt rájuk. Na jó, ezt csak kitalálta, de akkor is.
- Gyönyörű, nem hagyhattam ott a tenyésztőnél. Imádni fogod!- Tenyésztő? Platinumból van?- Csak egy maine coon - indult meg Scar a fürdő ajtaja felé, hogy végre szabadon engedje az oroszlán méretű állatot.
- Te normális vagy? - mérte végig Hófehérkét, aki még ártatlannak is kinézhetett volna, ha nem a Supernaturalből szabadult Pokolkutya méretű dögként gurult volna ki a kád mellől a nappaliba. Lesajnáló pillantással mérte végig Lawsont, idegesen rideg farokcsóválással köszöntötte az új gazdáját.
- Mennyit adtál érte, mondd?! - húzta le a csirkemell csíkokkal teli serpenyőt a tűzről is, hogy megnézze magának ezt a kurva nagy dögöt. Igazából az elpatkoltatásán gondolkodott, hogy miként tüntethetné el a lakásból anélkül, hogy Scarlett idegbajt kapna.
- Csupán 1900 dollárt - ártatlanul mosolyodott el Mrs. Lawson, Keenan pedig elnyomta a feltörni készülő idegbeteg énjét.
- Most csak viccelsz?! - a szeme alatti ideg megrángott az instant haragtól. Mégis mi a franc ütött Scarba?
- Mióta Bane meghalt, látom rajtad, hogy magányos vagy. Én csak segíteni szerettem volna neked. Brutus pedig gyönyörű, és puha - guggolt le a macska mellé, hogy belesimíthasson abba a gyapjas bundába, ami annyira puha volt a nő szerint. Keenan elborzadva nézte azt a rajongást a macska részéről.
- Jó választás. Majd ha álmomban kettétépi a torkom, tudj róla, hogy ő volt az - döntötte le a maradék másfél deci bort egy húzásra a férfi, de a döghöz közelebb nem ment.
- Ne morogj már, gyere ide és simogasd meg! - nem kérés volt. Scarlett imádta, hogy a férje határozott volt, de néha ő is élt ezzel a tulajdonsággal. Keenan szerette a nőjében ezt. Lawson otthagyta az illatos csirkét, hogy engedjen a feleség szavainak, de ahogy a macska felé nyúlt, az belemélyesztette a metszőfogait a férfi kezébe, mint egy átkozott vipera.
Keenan megállta, hogy a fájdalomtól eltorzult arccal kivágja a macskát az ablakon és áthajtson rajta az autójával. Helyette Scarlett arcát nézte, megfogva a dög nyakszirtjét, hogy leszedje magáról a Cápát.
- Gyűlölöm ezt a macskát. Egy heted van tovább adni őt, vagy kirakom a Hudson folyó partján, vigye, aki akarja - a macskát a neje kezébe adta, és mielőtt visszaállt volna a tűzhely mellé, hatszor mosta meg a kezét, hogy a tűszúrásnyi sebekből a vért is kimossa.
Két hét telt el azóta. Brutus még mindig harap, fúj és vedlik, de úgy, hogy három normál macska is kijön abból a szőrmennyiségből, amit az asszony kikefél belőle. Nap, mint nap. Csak azért van ott még mindig a macska, mert Scar odáig van érte. Kompromisszumok. Mindig kellenek a házasságba.