Lorenzo & Luana

Tudtam, hogy meg lesz majd a revansa annak a bizonyos cikknek, amit az interneten hoztak le, benne a tészeg kis pofimmal, és egy nálam jóval idősebb csávóval. Ez az átka, ha nagymenő cége van az apámnak, és a vonzata, hogy olyan életet élhetek, néha meg kell birkózni a rosszakarókkal, akik direktbe tesznek keresztbe és ország világ elé kiteregetik egy ferdébb estémet. A bátyám annyira nem szokott szigorú keretek közé fogni, bár a nagy korkülönbség miatt mégiscsak jobban oda tud szólni egy ilyen dolog miatt, mint amennyit egy báty megengedhet. Néha olyan, mintha két apám lenne, csak az egyik még bulizni is elvisz ha jó kedve van. Ő inkább Las Vegasban tengeti a napjait, de a cikk elolvasása után apuval karöltve vették be New Yorkot, hogy egy kicsit megfigyeljenek. Persze az eredeti forgatókönyv szerint, amit én tudok, csak megnézik hogyan boldogulok a klubbal és a tanulással egyszerre. De ezt senki nem hiszi el nekik nagyon jól tudom, hogy felügyelni karanak, mert még csak nemrég csúsztam ki a kezeik közül és kezdtem el egyedül élni, és nekik nehéz ezt megszokni, hogy nem az a 10 éves kislány vagyok már, aki a támogatásukra szorul az éltem minden terén.
Mint minden nagyra vágyó ember, ő is terjeszkedni akar a klubjaival már nem elég neki holmi kaszinó és a temérdek klub, ami a birtokában van, egy kicsit többre vágyik, akárcsak a legtöbb pasi, ha megteheti. Nyitni akar egy sztiptíz bát, vagy valami hasonló kivitelezésű helyet, ahol gazdag férfiak költhetik el a pénzük nagy részét, ezzel is kedvezve a Machado biznisznek. Én először nem nagyon értettem, amikor mesélte, hogy mért is lenne jó ez, és az arcomat látva, műáris kapott az alkalmon, hogy az a revans csak meglegyen, amiért egy kicsit odavágtam a családi hírnevet, hogy egy nála is idősebb pasival mentem haza.
- Tudod Paloma, csodás estét fogunk itt eltölteni. - böki oldalba az egyik haverját, aki értetlenül néz rá, a megszólításom miatt. Mindenki Lunak hív, kivétel nélkül, de a testvéreim jobban szereteik a második nevemet használni, ami nekem egy kicsit idegen, de valószínűleg pon ezért csinálják. Nekik csak Paloma vagyok, mindenki másnak Lu, hogy ne legyen olyan egyszerű értelmezni. Szinte szemet forgatva nézek rá, felhúzva az orrom és a telefonomba temetkezek az úton. A limuzin, amit bérelt puccos és felesleges, de ő szeret adni az ilyenekre, így nem nagyon ellenkeztem, hiszen úgy sincsen választásom. Itt ülök és éppen egy sztriptízbár felé hajtunk, hogy megnézzük milyen alapokat tud meglesni egy már jól működő helyből.  Nincs ínyemre, de mivel mindig azt hangoztatom a családnak, hogy már nagylány vagyok, hogy egyedül éljek, kezeljem az életem, úgy gondolta, hogy ekég érett leszek, hogy elhozzon és az üzleti részét próbáljam meg ellesni ennek a helynek, gondolom amíg ők  majd a barátaival jól szórakozik a csajokon, akik nagyon örülni fognak ennyi pénzes srácnak.
Megérkezünk és szinte kiráz a hideg az egyik haverja már az egész úton méregetett, holott mindegyik tudja, hogy tabu vagyok nekik, amikor kiszállok mégis a segítségemre siet, már szinte nekem kellemetlen a nyomulása, amit titokban próbál csinálni, hogy senki ne szúrja ki, főleg a bátyám. Rá mosolygok, még az is lehet, hogy legalább egy társaságom lesz majd odabent, és nem kell végignéznem semmit amire nem vagyok kíváncsi. Nincs bajom az ilyen helyekkel, nem az első alkalom lesz ebben az évben, hogy hasonló helyen kötök ki velük, de én inkább inni szoktam, és nem nézelődni, mert akármennyire is jó nők vannak odabent, akik táncolnak, nekem nem igazán jönnek be ezek a kerek idomok.
A limo eltűz, mi meg ott állunk a hely előtt, a srác közvetlen mellettem pihenteti magát, de már érzem mindegyiknek, hogy erősen kezdenek bezsongani, persze segítségükre volt az az 5 üveg pezsgő, amit 6-an ittunk meg, az ideúton. Nekem is volt már a fejemben, talán mert egyet tök egyedül intéztem el, de ezt józanul nem fogom bírni. A tulajdon bátyámat csajozni látni, főleg, hogy néha olyan szerencsétlen már nekem ciki, pedig nem vagyok sem prűd, sem álszent, otthonosan mozgok az éjszaka világában és a kanos pasik mellett igen jól feltalálom magam, ha éppen nemet akarok mondani, de a bátyám is tud olyan tökfej lenni, hogy legszívesebben én vágnám képen, hogy ébredjen fel és normalizálja magát.
- Azt hiszem én megkeresem a pultot és letámasztom magam mellé. Ha kell valami ott leszek. - indulok el befelé, majd magam mögött hagyva a srácokat lépnék be, mire utánam kiabálnak, és nagyon viccesek akarnak lenni, de nem megy nekik.
- Csak, nehogy téged is elcsábítsanak a színpadra kis Machado. - szinte tüzetszórnak a szemeim, amikor visszanézek a nagyon poénos Mick-re a tömegből, aki mindig vicces akar lenni, de a poénjai egyszerűen unalmasak. Innom kell, még sokat, hogy ezeket bírjam egész este, lehet ha más lenne a körülmény és tudnám, hogy nem a bosszú hajta kedves kis tesómat, akkor még élvezni is tudnám.

Lorenzo & Luana

A tanulás minden téren egy hosszú folyamat, mindent meg kell tanulnia az embernek, beszélni, járni, még élni sem mindegy hogyan élsz. Nekem egészen jó alapokat adtak a szüleim és a testvéreim. A nyelvérzékem a többnyelvűség miatt nagyon jó, járni minden magasabb sarkúban is hibátlanul tudok, bár ezt nem tudom kitől tanultam meg. Az élethez való hozzáállásom na az az amit szintén tőlük tanultam, mégsem azt a fajta mentalitást képviselem, amit ők. ez meglehetősen fura, hiszen abba a közegbe felnőni akkor elég menőnek számított. Elég sokat jártam a klubokba már egész fiatalon is, bár nem a buli volt a fő cél, de már korán megtapasztalhattam mindent ami ebben a világban vár rám, legyen az szórakozás vagy munka.
Most bezzeg nem tartom olyan menőnek, hogy ennyi kannal kell egy ilyen helyre jönnöm, Mert a családom szerint mindig van mit tanulni, bár nem értem nekem ez miért lenne hasznos, de már sok mindent nem próbálok megérteni a családomban. Csak sodródok velük és igyekszem nem ellenük menni, mert azzal csak nekem lesz nehezebb. Jót akarnak, tudom, de azért a vétkeimért néha lakolnom kell és a bátyámnál jobban senki nem hajtja be rajtam a büntetést, még ha szép kis csomagolásban adja is elő.
Kapok pár epés megjegyzést a srácoktól és egy igen érdekes vizslató pillantást, majd már a közelembe sincsenek, amint beérünk a helyére. Szép a berendezés, igazán ízléses, bár nem az enyémnek, de a hely jellege ezt követeli meg, és azt hiszem ez így tökéletes a férfiak számát nézve igencsak vonzza őket a varázsa.
A pult felé közeledve mérem fel folyamatosan a terepet, nem az én világom, de nem annyira rossz, mint amilyennek első hallásra gondoltam. Vannak dolgok, amik nagyon nem érdekelnek, mondjuk a félmeztelenül táncikáló hölgyek, vagy bennük valami egzotikus valami különleges, de az én figyelmemet nem tudják lekötni. Még csak a vetkőző férfiak nem váltanak ki belőlem különösebb izgalmat, maximum haza a férfi csak nekem vetkőzik és megvan az oda vissza szikra, enélkül nekem nem jelent sokat.
A pult mellett kevés az állandó “támasztok”, olyan, amilyen én tervezek lenni az este folyamán. szinte mindenki csak kikéri az itat és távozik is, kivéve egy fekete inges férfit, aki vagy hozzám hasonlóan nem kíváncsiak műsorra mert lehet sokat látta vagy valami más oka van. Majdnem a mellette lévő székre telepedek le, de nem akarok nagyon hirtelen letámadni senkit. Kikérem az italom, majd egy ideig a srácaim után bámulok, de már nem látom őket, mosolyogva fordulok a pult felé, ahol éppen tolja is elém a pultos az italom, majd szintén mosolyogva közli, hogy a ház ajándéka. Ilyennek sosem szabad nemet mondani, vagy hitetlenkedni, de azért ez meglep, hogy éppen belibbenek és máris egy ilyen gesztus ér. Megköszönöm, majd hátat fordítok a pultnak kezembe a poharammal, de nem kelek fel, most azt hiszem gyökeret verek itt.
- Ide csak pasik járnak? - kérdezem a fekete inges férfitől kicsit felé fordulva. Nem arról vagyok híres, aki szégyenlősen üldögél csendben egy ismeretlen mellett, túl közvetlen ember vagyok, szeretek barátkozni és beszélgetni, és megragadok minden alkalmat erre. - Sokszor láttad már az előadást, vagy van valami taktikád, ami miatt itt sokkal jobban élvezhető a műsor. - nézek rá kíváncsian.

Lorenzo & Luana

Mindennek megvan az oka, annak is, hogy én ma itt vagyok, nem bánom, ez van, ezt kell szeretni. Úgy ahogy 16 évesen már a kamu személyivel mentem a bátyámmal bulizni, úgy most is vele tartok, hiszen valamit valamiért alapon működünk mi egy kicsit. Tanulnom kellene? De hogy ha itt hagytak egyedül, egy két poénos megjegyzés után.
A pultnál ülve nem sokáig leszek magányos, sőt még egy ital is pottyan az ölembe, amit sosem utasítok vissza, bár valószínűleg fog több is csúszik még az este és remélem társaságban. Hamar barátkozok, mindig, és most nagyon is jól jön, hogy egy ilyen helyen kapok valakit aki a társaságomba csapódik.
- Megértem, ez a hely nagyon vagány nőknek való, ne érts félre én nem magamra értem, azokra, akik maguktól jönnek ide. - nézek körbe, a hely amúgy jóféle, nem kicsit tetszik a berendezés, és a hangulat, de egy más előadás forma valamiért jobban vonzana és ámítana el, de nem lehet minden olyan, amilyennek én akarom. A hely azoknak nagyon jó, akik ide vágynak, én körbenézek, tanulok, józanabb maradok, mint a srácok és majd én leszek az, aki ötleteket dobál nekik a mai tapasztalatokból. Ja igen, mert nekem ma ez lenne a feladatom, de nem tudom mennyire fogok figyelni, ha ital kerül a közelembe.
Keresztbe teszem a lábamat és elmosolyodok a  válaszán, szakértőnek tűnik a témában, sokat jár ide, vagy valami fejes lehet itt. Valószínűleg az utóbbi, nem tűnik olyannak, mint aki egy ilyen helyre szorulna rá, de aztán ki tudja.
- Szóval lehet megérne egy misét megfigyelni egy ilyen előadást még nekem is? - [/b]kérdezem kíváncsian.[b] - Ez a baj a pasik többségével, hogy ne általánosítsunk nagyon, hogy pia nélkül nincs merszük sok mindenre. - vegyük csak a bátyám haverját, aki soha még csak szemet sem vetett rám, most meg pár kör után már feltűnőbben vizslatott, mint illene. Na nem mintha zavarna, mert a tettlegességig nem nagyon fog eljutni, amíg a bátyám a közelében van mindegy mennyit is iszik.
- Ez a szépség igazából büntetésként van itt, mert vétettem egyet a családom ellen, a család szerint és ezért a bátyám ráncigálni ide, hogy figyeljem meg a helyet, mert valami hasonlót szeretne nyitni és jókat hallott a helyről. - darálom le gyorsan. - Tudod, nem szeretik azt látni, hogy a család kicsi lánya egy kétszer idősebb csávóval távozik a bárból, aztán büntetésként kémkedni küldik, amit nyilván nem fogok megtenni, mert ha annyira kíváncsi akkor méregesse ő a terepet. De nem? - kérdezem egy kicsit szinte kifakadva, de közben nevetve, mintha világi barátok lennénk már. - Jól akarom magam érezni Lorenzo. - húzom ki magam határozottan, és rámosolygok. - Luana, de hívhatsz Lu-nak, de ahogy neked kényelmes mindegyikre hallgatok.
- Iszol velem, valamit? - kérdezem a pult felé fordulva intve a pultosnak, hogy nézzen felénk ha lesz ideje, és várom, hogy választ kapjak, és meghívjam valamire, hátha így az este magam mellett tudom tartani érdekes társaságnak ígérkezik.

Lorenzo & Luana

Kérdése meglep, elég vakmerő egy csajtól ilyet kérdezni egy ilyen helyen, de azért részben én adtam a szájába a kérdést, ami miatt csak elmosolyodok pimasz kis mosolyommal, felhúzva egy pillanatra az orrom.
A kérdés jogos, de szerintem elég vagány vagyok, mert nem menekülök el fejvesztve, pedig a vetkőző lányok sosem érdekeltek és nem most fogom elkezdeni felmérni a lehetőségeimet. - Azt hiszem a mozdulataim tárháza elég széles ahhoz amihez nekem kell, mivel nem nagyon vágyom állandó partnerre, akit minden alkalommal el kell kápráztatnom így nem kellenek nekem ezek a mozdulatok, az újdonság ereje általában elég szokott lenni, főleg, hogy azért elég jó köntösbe van ez a meglepetés csomagolva. - kacsintok rá huncutul, majd elmosolyodok. Nem vagyok egy szerény ember, de a nem esek át a másik oldalra sem az egoizmusommal. Vannak értékek, amiket nem szégyellek beismerni és a génjeim azok elég jók, így büszke is vagyok arra, amilyenek. Azok a portugál gének mindig is nagy segítségemre voltak, hogy ne essen nehezemre “barátkozni” pasikkal.
Ami az érdeklődési körömet illeti a pasik terén, válogatós vagyok, nagyon válogatós, de mindig találok valakit magamnak, aki olyan, amilyen az ínyemre van, de igen szeretem nagyon a merész pasikat, sőt azok a kedvenceim. Talán azért is szúr szemet nekem rögtön ő is, nagyon elegáns, nagyon szemrevaló és pont olyan, amilyennel sosem kellene kezdenem, azaz a bátyám tuti ki lenne ha csak meglátná, hogy beszélgetünk, micsoda izgalmas dolgok lesznek még itt estefelé.
- A merész pasikat, akik tudják, hogy mit akarnak az élettől és nem azokat, akik még keresik magukat. Egy kicsit túlságosan is határozott vagyok ilyen téren, és azt is tudom, hogy nem vágyok olyanra, aki hosszú távon tervez. - tudom, hogy én nem vagyok olyan és ezért is kerülöm el azokat, akik olyanok, hogy senki ne sérüljön.
Felnevetek a megállapításán, az én családom valóban nem átlagos, csonka család vagyunk, anya nélkül én nagyon fiatal vagyok a többiekhez képest, és nagyon más életet élünk, mint bárki más, már régóta járok szórakozóhelyekre, hiszen a családunknak is nagyon sok van így ez testhezálló nekem.
- Az biztos, de nálunk ez ilyen, akinek több szórakozóhelye van, mint növénye otthon annak ez annyira nem is egyedi. - bármennyire is fura lehet bárkinek, aki nincs benne, de nekem teljesen normális.
- Azt mondod? - kérdezem kicsit megjátszott meglepődéssel, de nem cinikusan. - Nem igazán vagyok félős, ilyen téren sem, lehet ez nagy hiba, de nem fogok olyat csinálni, amivel felhergelem eme remek hely tulaját. Legalábbis remélem. - nyomok el egy mosolyt, tényleg nem célom, hogy olyat tegyek, amivel megsértek bárkit, tudom mennyire kell óvni a saját helyét az embernek bizonyos keretek között. Én nem tekintek sok helyet versenytársnak, mert van állandó köröm és jól megy a hely és nekem eza lényeg.
Megérti, amit mondok, teljesen, ami jó érzés, pontosan keményebben is vissza tudnék vágni, de azért jogosan vannak kiakadva rám egy kicsit, mert valóban nem volt a legjobb dolog, hogy ilyen nyíltan mászkáltam egy annyi idős csávóval, de ha egyszer ő jött be, akkor nem tudok a hormonjaimnak parancsolni, én már csak így működök. előre hajlok a pultra támaszkodva, hogy felé fordulva maradjak és cinkosul mosolygok rá.
- Ha nem tartasz vissza, akkor azt jelenti, hogy a partnerem is leszel ebben a szórakozásban. - nézek rá kíváncsian, hogy vajon mennyire mer egy ennyire fiatal lánnyal tartani az este, vajon ő elég tökös hozzá, vagy olyan, mint a többiek, hogy inkább vissza hátrálnak ha egy kisebb kihívás, hogy egy magamfajta lánnyal töltsék az éjszakát, mindegy milyen értelemben, mert semmi nincsen kőbe vésve. - Leszel az, akivel visszavághatok? - minek is akarok é visszavágni, amikor elvileg én voltam az, aki hibázott és nekem kéne kisangyalként ücsörögni és azt tenni, amit kértek, de a vérem ezt nem engedi meg, ennél én sokkal több vagyok és ezt pontosan tudja mindenki a családban.
A következő ital ötlete, nem hirtelen jön, mert nekem szükségem van rá és csak plusz öröm az egészben, hogy vendége lehetek Lorenzonak, szimpatikus férfi, nem ellenszenves és van benne valami rejtélyes, ami nagyon izgalmasnak ígérkezik.
- Minden lánnyal ilyen kedves vagy Lorenzo, vagy csak én érdemeltem ki valahogy tőled, - érdeklődök, teljes kíváncsiságból, mert tényleg érdekel mivel keltettem fel az érdeklődését.
Gyorsan meg is kapjuk az italunkat, amit megemelve köszönöm meg neki az italt. Azt hiszem nem volt olyan rossz, hogy itt kell lennem, nem gondoltam, hogy lesz ilyen társaságom.
- Köszönöm Lorenzo, egészségünkre. - kacsintok rá, majd belekortyolok a italomba. Nem túl erős, de az elején nem is olyan rossz ötlet ez, majd később kicsit jobban belecsapunk. - Az az igazság, hogy én már kitörtem annyira mennyire úgy érzem, hogy meglehet, ha most arra gondolsz, hogy merjek felmenni a színpadra táncolni, akkor el kell keserítselek, hogy lehet önbizalomban nincs hiány részemről, de azért ennyire nem vagyok vakmerő. - vonom meg a vállam, ha erre gondolt, de azért rá kell kérdeznem, hogy ő mire gondol, mit szeretne látni tőlem.
- Szerinted mit kellene megtennem egy ilyen helyen, amit máshol nem tehetnék és nem menne túl a hírnevem megsínylésén. Tudod egy jövőbeli üzletasszony ül előtted, nem kéne mindenféle népnek mutogatni magam, így sok mindent csak a családom miatt nem vállalok be. Bár a négy fal között sokkal jobban bevállalós vagyok, mint a közönség előtt. - mosolygok rá egy korty ital előtt, majd lerakom a pultra. Lehet már túlságosan fejbe vert az ital, melegem van és a hangulatom is hirtelen változott meg, ami nem tesz jót a józanságnak. Bár már jól érzem magam, mégis szükségem van még arra, hogy kapjak valami löketet arra, hogy beinduljon az estém, de nem mindenki előtt, arra nem vágyok. Ilyen téren viszont irigylem a táncoslányokat, mert ezen a téren sokkal magabiztosabbak, ami belőlem örökre hiányozni fog, mert sosem akarom pótolni.

Lorenzo & Luana

Túl bölcsnek és mélyenszánítónka hat a bezsélgetésünk ezen része, amiőből nekem mostanában bőven kijutott, mosolygok rá és hallgatom az ú szájából mégis kicsit másként hatnak ezek. Figyelem, ahogy egy idegennel máris könnyen szót értek és jó érzéssel tölt el, a jelenléte is, mert valami furcsa van benne, ami megborzongat, de nem rossz értelemben. Lehet van értelme ma az ittlétemnek, lehet tényleg tanulok ma valamit, vagy egy jó beszélgetésen lsz részem, vgyis jelenleg is van, mindenképpen nyerek vele.
- Vannak korlátok, amiket már régen átléptem, csak nem biztos, hogy az volt a helyes út. Sok mindent tettem az életemben, amire nem vagyok büszke, mert feszegetni akartam azokat a határokat. - a koromat nem árulom el, szinte soha senkinek egy ilyen helyen, mert tök illegálisan tartózkodok itt, így ilyen téren jobb inkognitóban maradni. Az, hogy 20 éves koromra ennyi mindent éltem meg egy részt jó is lehetne, viszont a hely, ahol ezeket megéltem és a módja sok esetben nem az. Egy részeges estét követően, egy random ember hotelszobájában felkelni izgalmas lehet, ugyanakkor nagyon veszélyes is. Kalandos az élet és erre szükségem is van, éppen ezért nem ellenkeztem olyannyira ma este ellen sem, hiszen ebben is van valami izgalom annak ellenére, hogy az egész elvileg egy büntetés számomra, csak mindenki tudja, hogy még ebből is jól fogok kijönni és már egészen látom a fényt az alagút végén.
A családomról részemről talán túl sok szó is esik, így hálás vagyok, hogy lezárja ezt a témát, bennem van egy tüske jelenleg, ami miatt orrolok rájuk, pedig pont nekik kellene rám szerintük. Ilyenkor persze az ember képes egy idegennel is mélyen tárgyalni arról, amire valószínűleg nem kíváncsi a másik.  
- Ismerem az éjszakai élet negatív oldalát, a bátyámnak van egy már szórakozóhelye és casino is Las Vegasban, ahol nem a legjobb arcok fordulnak csak meg. Nem egyszer jártam ott és tisztában vagyok azzal, amit a nagyközönség nem lát, de a tulajdonosoknak meg kell küzdeni. Nem véletlen, hogy az egyetlen férfi leszármazottra szállt szinte az összes ilyen hely és nem a lányokra, én vagyok az egyetlen aki megkaparintott egyet New Yorkban. Nyilván nem a lányoknak való élet sok szempontból, csak valakinek akkor is tökösnek kell lenni, ha azok nélkül született. - értem a negatív vonaztát ennek a világnak, éltem és élek is benne, bár nekem vannak pajzsaim, akik ebben segítenek, hiszen 20 évesen hogyan is kellene ezt egyedül vinnem? Sehogy, de egyszer menni fog, de akkor talán tényleg elkezdek félni, a kellő mértékben, ahogyan azt illik ebben az életben, ahogyan Lorenzo is mondja.
- Egyszer megjön, lehet jól is fog jönni, kíváncsian várom azt az időszakot, amikor már úgy érzem a határok közelebb vannak, mint most. - igazából nem tudom milyen lesz korlátozottabb érzésekkel élni, nehezebb, viszont felelősségteljesebb azt hiszem.
Érdeklődve könyökölök a pultra, talán egy kicsit több is van benne, amit érzékel is a férfi, közelebb hajol, és szinte érinti a szája a fülem, amitől még a hideg is kiráz. Ez egy egyszerű trükk, amit nekünk alkalmaznak a férfiak, de a kellő pia és  a hangsúly mindig olyan hatást gyakorol, amit kell. Mosolyt az arcra és a libabőrös érzést az egész testemben. Elérte, amit el akart még nálam is, ügyes, nagyon ügyes.
- Fantáziát? - nézek rá kíváncsian, széles mosollyal az arcomon. - Szóval azt mondod bennem van fantázia, olyan, mint ezekben a lányokban, vagy másfajta fantáziára gondolsz? - szeretem taglalni mit gondolnak rólam a férfiak, szeretem, pedig nem szorulok rá, mégis vannak olyan pasik, akiknek a hangjából hallani egyszerűen bizsergető, Lorenzo pont egy olyan férfi.
- Akkor lehet túl sok filmet nézek, de abban biztos lehetsz, hogy még ha lehetne sem mennék fel, mert sajnos amennyire tisztában vagyok az értékeimmel, ugyanannyira tisztában vagyok azzal is mi nem megy. Lehet, hogy szexuális beállítottsága van a helynek, a lányoknak illetve annak, amit csinálnak, mégis látom innen messziről is, hogy ne egyszerű szakma. - mert végülis ezt is tanulni kell, nem mindegy ki áll ki pénzt keresni a helynek és magának.
- Ha akarsz látni táncolni, akkor mond meg nyugodtan, bár ilyen izgalmas mutatványt egész biztos nem tudnék neked nyújtani. - kacsintok rá pimaszul, szinte már forgatva a szavait, de direkt. Kihasználom a cseppnyi előnyömet azáltal, hogy nő vagyok.
Elindulunk a pulttól, lehet nem a legjobb ötlet részemről, de vele tartok és csatlakozok mellé, és engedelmesen vele tartok. Befele menet próbálok ne szemkontaktust felvenni senkivel, elkerülve ezzel a véletlen találkozást a csapatom többi tagjával és természetesen a bátyámmal. A színpad és a belső rész tárul elém, na akkor itt kellene raktároznom az a látottakat, de ezt szerintem a srácok elég jól felmérik az este folyamán, bár keresni semmiképpen nem merem ket a tekintetemmel. Mintha valami rosszat tennék azzal, hogy itt vagyok Lorenzoval az oldalamon, pedig én nem érzem rossznak, de lehet pot ez a baj.
- Szóval ennyire kíváncsi vagy mit tudok? - még magam sem tudom mire lennék képes még privát körülmények között sem egy rúddal és őszintén megvallva vagányság ide vagy oda, kicsit ódzkodom is tőle. Sosem voltam olyan lány, akit egy darab húsként nézhet bármelyik pasi is és ez ez egy kicsit olyannak haz. Bár minden másra vevő lennék a tánc része talán részemről kimarad.
Egy kicsit kilépek melőlle ezzel is megállítva a menetünket, megállok egy pillanatra és szemügyre veszem a színpadon lévő nőt. Komolyan sosem érdekelt a gyengébbik nem, mindig is a férfiakért voltam oda, és nem is fog változni, de valamiért tényleg elég szexi volt ahogy ott fenn táncolt. nem vonzott a magam részéről a mozdulatsora, em akartam utánozni, de nézni jól esett.
- Mondd Lorenzo, ilyen műsort privát szobába úgy is lehet kérni, ha csak nézni van kedve az embernek? - kérdezem tanácstalanul kissé, de roppant érdeklődően. Elég vad lenne beülni vele egy ilyen teremben ahol egy lány előttünk táncol, mi meg… mi meg csak sodródunk a hangulattal.  

Lorenzo & Luana

Nem nevetek fel, de megtenném, a nők és a férfiak között óriási különbség van minden téren az életebne, itt igazn szerintem az állja meg a helyét, akinek tökei vannak és nem mellei. Ez egy ilyen szakma, de elég ha csak mást nézünk, például egy kevésbé nehéz szakmát, a színészetet ott is a férfiak jobban érvényesülnek, mint a nők, így igenis számít, hogy mi van a testünkön, mert sokaknak ez a lényeg és nem az ami a fejünkben van.
- Ezt mondod férfiként, mert neked nincsen ezzel kapcsolatban olyan élményed, amikor szembesülnöd kell azzal, hogy nő vagy. Nehéz elmagyarázni, mert konkrétan engem mindig megvédtek, vagy adtak egy löketet hátulról, amivel tudtam tovább menni még így is. Tudom ez nem nagy érdem, de még mindig van időm tanulni és az elején senki nem szárnyal magától, de én kicsit olyan akarok lenni, akinek nem kell segítség, tudom szinte lehetetlen, de azért szerintem félig meddig nem. - mindig is nagyravágyó terveim voltak. Aki ismer mind kicsit vakmerőnek tart, olyan dolgokat akarok keverni az életben, ami nehéz együtt, de amíg nem próbálom ki nem tudhatom, hogy megy e vagy sem, próba szerencse, szokta mondani apu.
Bölcs megjegyzéseire mosolyogva bólogatok, érzem, hogy nem egy korosztályból valók vagyunk és pont ez az egyik oka, hogy annyira érdekel. Egy kicsit ironikus, hogy azért vagyok itt mert egy idősebb pasival kaptak el és a családom szerint ez nem illik az én koromban, és én még most is megtalálom azt ami bicskanyitogató lehet a Machadok számára. Lehet ilyen a jellemem, vagy csak tényleg ez jön be, hogy valaki tapasztaltabb nálam és el tud csábítani, szeretem ha ért hozzá a másik és nem csak a szaros dumák vannak porondon ilyenkor.
- A fantáziám lehet piszkosabb, mint a tetteim bármikor voltak és lesznek is. Vannak vágyaim, amit megélek a megfelelő helyen és időben, azzal aki hagyja és segít megélni őket. - nem mindig rá utalok, hiába hangzik úgy, de vannak dolgok a fejemben, mint mindenkinek, és nem mindig találom meg a megfelelő partnert sem hozzá, de ezt nem is várom el, van, hogy csak szórakozásból vagyok valakivel. Nyilván ezzel sem dicsekszem a családomnak, de ha magam korabelivel mutatkozok, az valahogy nem érdekli őket.
Kacérkodik velem, a mozdulatai szinte vonzanak hozzá, de megvan még a tiszta elmém ahhoz, hogy ne tűnjek könnyűvérűnek, de mégis jelezzem, hogy azért jó amit csinál. Rámosolygok, de határozott marad a testtartásom, megtartom magamnak azt a kis bizsergést, ait ő és az ital okoz a fejemben és a testemben, lesz időm és alkalmam még kiadni ezt magamból úgy érzem.
- Egyre jobban leszek kíváncsi már magamra a szavaid alapján, lehet látsz bennem valamit, ami mélyen bennem lapul. - nézek rá sejtelmesen, miközben a széken kicsit megrázom a vállaimat, mintha táncolnék egy ütemet.
Azt hittem elég bevállalós vagyok, hogy eddig mindent megtettem, amit úgy éreztem meg kell, Lorenzo azért tud mutatni vagy akar olyat, ami lehet több ezeknél. Ez egy olyan terep, amit nem akartam kipróbálni, mert voltak kétségeim ezzel kapcsolatban, de miért ne, nem lát senki, és lehet amúgy is lejtenék egy mókás táncot bárkinek, itt legalább eszközeim is lennének hozzá és megfelelő nézőm is, pont elég lenne, de még meglátom.
- Azt mondod, hogy még ezek után képes ennél másfelé kacsingatni a ma este? - húzom össze a szemem, de a szám nevet, semmi utalás nincs benne, nyilván oda kódorog az este ahova akar, csak a cukkolásomra válaszolni szeretnék a magam módján. - Kedves Lorenzo, egyszer mindenképpen megér egy misét ez a lány. - mutatok végig magamon, mint egy tárgyra, majd elnevetem magam. Nyilván sosem tekintek magamra tárgyként, vicces, mert nem mindenkinek ajánlkozok fel, sőt, sokan nyomulnak ennél prolibb helyeken, és inkább koptatok, mint felszedek. De van az a kategória, amit ki akarok próbálni és Lorenzo olyan férfi, aki vonz ilyen téren.
Elindulunk másik terem felé, keze a testemen pihen és játszadozik a bőrömmel, ami különösebben nem köt le, de azért igencsak tetszik, hogy végig rajtam pihenteti a teste egy részét, birtoklóan, mégsem uralni akar, olyan tipikus legyen egy jó éjszakánk érzésem van, csak ez egy kicsit talán még többet is ígér.
A figyelmem Lorenzon van félig, a másik fele elkalandozik  helyszínen, minden más, minden új nekem, pedig tényleg azt hittem elég tapasztalt vagyok az éjszakai életben, de mekkorát tévedtem, mindig van új a nap alatt.
A tekintetem és a figyelmem könnyen nyeri vissza, és én készségesen adom vissza neki, mosolyogva nézek rá, amikor visszalép mellém és egy kicsit közelebb is hajol, a mozdulataitól libabőrös leszek. Szembefordulok vele és széles mosolyra húzom a szám.
- Szóval már sikerült elérnem, hogy ne akarj mással lenni az este? - kislányos mosollyal mérem végig, majd lépek hozzá közelebb, enyhén pipiskedve, hogy én is elég közel legyek hozzá. - Lehet nem leszek olyan nagy öröm, mint ők, de talán valamit mutathatsz nekem te is. - ereszkedek vissza, miután szinte alig hallhatóan leheltem a fülébe a szavakat. Nem táncot várok tőle, és az utasítgatások sem a kedvencem terepem, de valahogy most még ebben is látnék fantáziát, persze bizonyos keretek között.
Visszaállok mellé és elindulok, bár fogalmam sincs hova, de várom, hogy átvegye a vezetést, hiszen olyan otthonosan mozog itt.

Lorenzo & Luana

Én sosem leszek veszedelmes, határozott akarok lenni és olyan ember, akivel az alkalmazottak szívesen dolgoznak, mert egy cég fejének ilyennek kell lennie, legalábbis szerintem. Ezt látom apámtól, jól bánik az embereivel és ebben van a titka, és ezt nagyon tisztelem benne. Ilyen téren olyan akarok lenni, bár ez szerintem nemtől függetlenül működhet.
- Lehet nem vagyok annyira kreatív, hogy a fejemben lévő dolgokat kibontakoztassam. - vagy hát még sosem gondoltam rá, hogy kellene, minek is a fantáziát megjeleníteni az életben, akkor odaveszik a varázsa és lehet nem is lesz olyan a hatás, mint amilyet elvártam volna. Mindenben benne van a csalódás lehetősége és abban, amit pozitívnak képzelsz abban a legnagyobb, ilyenek ezek a fantáziák is, inkább magamban tartottam őket, hogy ne kelljen csalódnom ha nem olyanok lesznek az életben, mint a fejemben. Nem a legjobb felfogás, de nekem ilyen jutott és ezzel kell gazdálkodni, legalábbis az élet ezen területén. Lehet aztán Lorenzo lesz az, akivel lesznek olyan szegletei ezeknek a fantáziáknak, amik megvalósításra kerülnek, de az is lehet, hogy sosem jönnek majd elő, ez ma elválik.
- Az ilyen mondatokra úgy érzem bizonyítanom kell, bár sosem ez a célom, azt jobb ha tudod, hogy csakis magamnak akarok megfelelni, mindig! - mosolygok rá szemtelenül, szeretem uralni a tetteimet, de ha valaki ilyenekkel henceg nekem akkor késztetést érzek arra, hogy jó legyek, jobb, mint ami amúgy tudnék, pedig általában nem érkezik rám panasz. Nehezen hiszem el, hogy még sosem talált rám semmilyen szerelem féleség, de amikor ilyen helyeken, Lorenzohoz hasonló férfiakkal állok le, akkor megértem, a maga fajta férfiak nem keresnek hosszútávút és pont ezért is csábítanak. Nincsen meg a veszélye annak, hogy fel akarnak hívni, és ha esetleg találkozunk s később már legalább tudjuk mit tudunk kihozni egymásból és maximum ismétlünk, de minden egyéb érzelem nélkül, ami nagyon könnyű.
Bókol, és közben egyre jobban tüzeli fel a vágyaimat az érintésével, a szavaival és azzal, amit ki akar hozni belőlem. Még az is lehet, hogy ki fogja hozni, olyan énemet, ami eddig nem s létezett és lehet utána sem fog előjönni többet. Mindent egyszer ki kell próbálni, maximum nem tetszik, de nem vagyok olyan, aki ezt nem mondja ki, ha valami nem jön be azonnal leállok és olyanra váltok, ami nekem jó.
A bámészkodás után ismét visszalép mellém és megint érzem a kezét magamon, felnézek rá, amíg beszél és az arcomba hulló hajamat a fülem mögé tűzve indulok meg előre fele.
- Ki fogok, de csak mert kíváncsi vagyok. - mondom menet közben.
Amint beérünk egy szbába eléggé megrímt a látvány, ilyet eddig a filmekben láttam, sosem gondoltam volna hogy én belecsöppenek ebbe a világba, mert sosem vágytam rá. Érzem, hogy határozottan húz maga felé és az ajkaink összeérnek, és visszacsókolom a tarkójához emelve a fejem. Magasabb nálam, de nem annyira, hogy ne legyen pont jó a mozdulatsorunk.
Amint elszakadok tőle felmérem az idegen terepet, mindig elég hamar feltalálom magam, így a rúd felé veszem az irányt, a táskámat ledobom a kanapéra. Lassan sétálok az eszköz felé egy kicsit azért már jobban mozgatva a csípőm, talán máris beindult a műsor.
- Szóval azt szeretnéd ha ezen megmutatnám mit tudok. - mutatok a rúdra, miközben huncut de egy kicsit tanácstalan mosollyal nézek rá Lorenzora. Ledobom a cipőm, pedig tudom, hogy ezt mekkora magassarkúban csinálják a lányok, de talán annyira nem vagyok én agyány. Felmászok a rúdhoz és csak megpördülök körülötte majd amennyire a szoknyám engedi leguggolok és magamhoz csábítom a mutatóujjammal a férfit.
- Innék valamit mielőtt bármit mutatok magamból. - kacsintok rá nevetve.

Lorenzo & Luana

Talán álmoknek erős túlzás lenne nevezni azt, ami a fejemben olykor megjelenik, mint enyhe vagy erősebb vágy, sokkal inkább olyan meseszerű dolog, ami már bőven kimeríti azt, amit egy mesébe láthat bárki.
- Egyszer egészen biztosan érdemes. - felelem sejtelmesen, mert még az is lehet, hogy az az egyszer az egyik ilyen vágyam értelmében ma fog bekövetkezni, hiszen itt nincsenek szabályok számomra senkitől, a bátyámék már régen nem is láthatóak a közelben és valószínűleg soha nem tudja meg senki mi történik itt a négy fal között. Miért ne vághatnék bele, próbálhatnék ki bármit, mert én megtehetem, mindent megtehetek. Lorenzo szavai adnak egyfajta löketet nekem, de még mindig érzem az enyhe gátat, ami megakadályoz valamiben, de lehet időbel ide is sikerül kiváltani az útlevelet.
A mondatai úgy hangzanak, mint egy mentor egy olyan világban, amit azt hittem kiismertem, itt már tudom, hogy régen a testiségről van szó, lehet, hogy fiatal vagyok, de ebbe már elég régóta belecsöppentem, az egészen egywdi életem által, mi szerintem nem baj, bár erről a család férfi tagjai máshogy nyilatkozatának, de nem mindenről kell nekik sem tudniuk.
- Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kísérőm lesz a mai este folyamán. - nézek rá, szinte hálásan, pedig még talán nem is lehetek az neki, sőt ilyen értelemben nem ez a legjobb kifejezés erre, de még nem találtam meg a megfelelőt rá.  -  Rengeteg ismeretlen dolog van ezen a téren még számomra, de csakis azért mert sosem akartam megnyitni az utat ezek felé, mert sem módom sem kedvem nem volt hozzá, de azt hiszem mindkettőt meghozta nekem ez az este illetve te. - biccentek neki köszönésképpen, de terveim szerint még ezer féleképpen meg tudnám neki köszönni az este, és lehet élni is fogok ezzel, amennyiben belemegy a játékba, márpedig eléggé hajlik felé.
Elindulunk, e nem áll meg köztünk az ami elindult, talán pont egy kis esti izgalomra lesz elég, talán nem, ezeken elég keveset szoktam agyalni, mivel az érzelmi része részemről szinte sosem létezik és nem is akarom, hogy megjelenjen, mert addig könnyű és addig jó valami ameddig nincsenek benne érzelmek. Szenvedtem én eleget már a korombeli pasik szerelembe esés miatt, jobb nekem a kaland, az izgalom és az újdonság ereje majdnem minden alkalommal, ameddig a partnerem is így gondolja, addig nem lesz gond, utána meg általában lelépek.
Van egy alap kémia minden ember között, legyen az negatív vagy pozitív, a mienk olyan ellenállhatatlan legalábbis számomra, nem az az erős, mindent elsöprő, mert azoktól szoktam fejvesztve menekülni félve minden következménytől. Az érintései magabiztosan hatnak a testemen, a szobába érve magához von és megcsókol, mintha mi sem lenne természetes simulok én is hozzá, egészen addig ameddig a kíváncsiságom a testi vágyaim fölé kerekedik. Érdekes a berendezés, idegen, de nem rossz, nem érzem rosszul magam és még az önbizalmam sem szedte alá a rúd és a kis színpad a közepén, amit szinte azonnal birtokba veszek, de csak a próba erejéig. Magamhoz hívom és kérek egy italt. Amíg ő hátat fordít nekem eltávolodok a rúdtól és teszek egy kis kört a helyen várva az italt. Meglepetésemre már nem aprózza el, egy egész üveg landol a kezemben, amit a számhoz emelve húzok meg, nem egy nem két hanem rögtön több korty kíséretében könnyítek az apró kis izgalmon amit  a hely okozott nekem. Mennyi mindenre jó is az alkohol hatása, pedig annyira elítélik én ezért hálás vagyok azért, hogy mindig lehet hozzá nyúlni.
Leül a kanapéra és én is csatlakozok, de nem mellé ülök, az üveget még mindig a nyakánál szorongatva fogom a kezemben és egyenesen az ölébe találom magam. Újabb kortyok mennek végig a torkomon mielőtt leteszem magunk mellé, hogy ne legyen útba. Mondanám, hogy sajálnám aha kiönetnénk a drága piát, de a pénz sosem érdekelt ilyen helyzetekben, mert a pia képes volt annyira megbolondítani, hogy ilyen téren nem éreztem szégyenérzetet mennyit költök arra én vagy a partnerem, ami boldoggá teszi az stém elejét. Nem hinném, hogy csóró lenne, nyilván nincs bajom azokkal sem akik nem az én körömben mozognak, de általában ők nem hoznak olyan helyre, amit nem tudnak finanszírozni vagy nem adnak olyan piát a kezembe, ami láthatólag nem a sarki lakók kedvence.
Mindkét kezemet lazán a vállára teszem és teljeses testsúlyomat ráhelyezem, szembe ülve rajta. Nem szeretek annyira belecsapni a lecsóba, jobban szeretem ha van előtte játék, legyen ez a kislányos énem maradék a jelenlegi életemben, vagy csak szimpla agyhúzása a másiknak, a lényeg, hogy élvezzük.
Mosolyogva húzom lefelé a kezem egészen az ingje legfelső gombjáig, amit óvatosan gombolok ki, de tovább nem megyek.
- Szeretsz játszani Lorenzo? - kérdezem a szemébe nézve huncut arckifejezéssel. - Csak mert én kifejezetten szeretek. Nem tűnsz olyannak, aki szereti ha irányítják, igazam van? - kérdezem kíváncsian fürkészve az arcát. - De nekem remek ötletem lenne kettőnk számára. - húzom végig finoman az ajkán az ujjam, majd közelebb hajolok és adok egy puha csókot a nyakára, majd az állára és végül visszahajolok vele szembe.

Lorenzo & Luana

Alapjáraton azt kell mondanom, hogy annyira de annyira igaza van, szinte olvas a fejemben, de nem is nehéz neki, hiszen ő az aki elülteti ezeket a bogarakat a fülembe, amik majd gyökeret vernek és szépen lassan kibontakoznak. kalandozni szeretek, kell is, mert én megtehetem, még megtehetem nem vagyok semmiért annyira felelős, mint majd egyszer leszek, és addig nagyon is élni akarok.
- Ez a nem szokványos dolog, egyre jobban csábít, kíváncsi vagyok mi jár a te fejedben és szívesen rakom össze azzal, ami az én fejemben van. - kacsintok rá, miközben már a fejemben tisztán látom mit tudnék vele kezdeni. Az a fránya mocskos gondolatok, egy ilyen lánynak nem járhatnának a fejében, hallgatom mindig a nővéreimtől, mert ők hozzám képest valójában elég prűdek, én meg szabadszellemű vagyok ilyen téren, anyám korai halálát okolják ezért, én csak a jellememet mondanám, de rájuk hagyom és azt csinálom, amit jónak látok és addig ameddig nekem jól esik.
- Nálad és a helynél nagyobb ismeretlen ma nem is lehetett volna jobban a napomban. - jelzem felé, hogy eléggé feldobja az estém, még annál is jobban, mint amennyire számítottam rá.
Nem sokáig vagyok jó kislány, vagy türtőztetem magam, ha találok valakit, akiben látok magamnak is olyan érzést, amivel már tudnék mit kezdeni. Vele sincs másként, szinte azonnal lépek, amint mozdul, ámulok, de a kezei kizökkentenek és visszatérek a valóságba, és hozzá.
Hamar beérünk egy szobába, ahol elég hamar szorít magához, úgy, hogy tökéletesen érzi az akaratom és én is hangot vagyis jelzést ad neki meddig akarom, mennyit akarok. Igaz közel sem ennyit akarok még tőle, de kezdetnek nem rossz. Hamar a kezembe találok egy üveget, pont olyat, ami a kedvemre van, ennyire könnyen kiismerhető lennék? Lehet, de ez nem feltétlen rossz, főleg ha ennyire a kedvemre tudnak tenni ezáltal.
Nem vagyok nagy ivó, mármint olyan ivó, aki fejetlenül vedeli az alkoholt, addig ameddig rosszul nem lesz, de kell a bátorító löket ehhez a férfihoz, sokkal több, mint amivel eddig dolgom volt, de kell a kihívás és úgy érzem ő az, a felfogása, a mozdulatai, a sármja minden, kell nekem és ehhez én még kevésnek érzem magam, egészen a pár korty italig. Nem mondom, hogy azonnal a fejembe száll, de már a csekély sorozat is elegendő, hoy lazán az ölébe üljek és ott is meghúzzam az üveget. Itt azonban megálljt parancsolok ital tekintetében és lerakom magunk mellé, majd elkezdem azt amit a legjobban szeretek, játszani egy igazán jónak ígérkező nagy játék előtt.
Kérdésemre pontosan olyan választ, ad ami bejön, amit vártam, így elmosolyodok és huncut mosoly pihen meg az arcomon.
Végigfut egy laza csók az arcán, és már a vetkőzés első nagyon kezdeti fázisába is beléptem, de sosem vagyok annyira gyors, hogy ez bármit is jelentsen.
- Hallani akarok valamit, amit szeretnél tőlem. Ne fogd vissza magad, és meglátom mit tudok tenni az ügy érdekében, de cserébe nekem is lesz beleszólásom a te cselekedeteidbe. - itt nem az uralomról van szó, bár én nagyon nehezen adom ki a kezemből, de vele szemben kicsit nehéz dolgom lesz ilyen téren. Általában a pasik gerjednek az olyan nőkre, akik határozottak az ágyba lökik őket és akár kikötve élvezik ki a pasi minden egyes részét. Én nem szeretem a kötözős szadomazó dolgokat, így ilyet sosem tettem, de határozottságom az ágyban elég kemény tud lenni olykor, néha jól esik ha valaki visszanyomja, de csak egy bizonyos szintig. Kell nekem is tér, hogy kibontakozzak, ha valaki nagyon dominálni akar minden kedvem visszakúszik a sötétbe és onnan már nehéz kihozni. Sosem voltam egyszerű ilyen téren, és még ha mondanak is valamit, amire vágynak erősen gondolkodok, hogy megtegyem e, megéri e. Lehet neki nem lesz olyan, amire nemet mondok egyszerűen olyan energiái vannak, hogy megteszem neki, főleg, hogy a pia lassan de biztosan kezd dolgozni a fejemben, majd szépen lassan töltöm az utánpótlást, de nem most, még várok.
Egészen közel hajolok a füléhez és még mindig azzal a nagyon szemtelen mosollyal az arcomon súgok a fülébe. - Vannak korlátaim, de lehet olyan ügyesen át tudod őket törni, mint most is teszed éppen az eddigiekkel. - fogom meg az állát és el nem engedve várom a reakcióját.

Lorenzo & Luana

Felfedezések, új ismertség, egy elég jónak ígérkező este és még ezt hívja a bátyám bűntetésnek, azt hiszem gyakrabban kellene vétenem a családom ellen ha ezzel büntetnek. Tényleg azt hittem, hogy este a pultnál ülve fogok majd senyvedni és iszok, ameddig a srácok kiélvezik az estét, és talán hazamegyek velük, vagy hamarabb, ahogy esett volna. De úgy látszik a legrosszabb helyzetekben is képes vagyok megtalálni a jót, az izgalmasat, mert Lorenzo ezt hozza bele az életembe most,ami tetszik és bejön és egyszerűen vonz.
- Egy valakit biztosan fel akarok fedezni magamban. - kacsintok rá, az italtól már megeredtebb nyelvvel, de még bőven nem annyira vészesen részegen, mert én teljesen jól utalom ezt az énemet, aki sokat iszik, maximum jobban megered a nyelvem és sokkal bátrabb leszek, de hülye nem szoktam lenni, hogy lejárassam magam, arra figyelek, de azért egy két huncut megjegyzés kicsúszhat a számon minden szégyenérzet nélkül, hiszen egy elég meleg helyzetbe kerülünk, ahol talán nem is olyan illetlenek ezek a szavak.
Ahogy nevet vele nevetek, az eleinte egy kicsit talán komornak hitt férfi egyre jobban oldódik az oldalamon, legalábbis felém biztos, szeretem ha valaki határozott, de azért kell a nevetős vicces oldala is, mert én akkor érzem igazán jól magam ha ezt a másikon is látom és akármennyire is rámegyünk egyre jobban a testiségre akkor is akarom látni, hogy felszabadultan viselkedik a közelében. Nekem ez kell, fogjuk arra, hogy még nem nőtt be a fejem lágya, vagy arra, hogy nőből vagyok és sosem szeretnék igazán megkomolyodni az élet minden terén, valahol örökre gyerek akarok maradni, már ahol megtehetem ezt még nagyon sokáig.
- Tetszik,hogy nevetsz, egy kicsit beengedsz a komoly férfi mögé, és mégsem érzem, hogy ellenkeznem kellene a fura nyomulásod ellen, mert még ezt sem érzem. Lehet hamarabb kellett volna benéznem ide, ha itt ilyen férfiak termenek. - egy nőnek jól esnek a bókok, bár ez részemről talán nem is annak indult, mégis azt érzem,hogy jól esett nekem ezt mondani neki, lehet a férfiak is odavannak a bókokért, csak nem olyan nyíltan,mint mi. Nem hajtok rá, ez nem az a kategória, nem abban a helyzetben vagyunk, hogy másnap majd várni fogjuk egymás jelentkezését telefonon a folytatásért, vagy ha mégis akkor is megmaradnak a szórakozásnál, de ennyi ide még pont jól esett.
A teremben már sokkal jobban felszabadulok, igaz segít a pia, és az, hogy szabadjára merem ereszteni egy kicsit azt, aki még sosem tört elő belőlem azt a  nőt, aki itt lehet, hogy tudnék lenni és lehet egy estére, Lorenzoval ki is fogom próbálni.
Az ital ledöntése után hamar az ölébe ülök, nem szégyenlősködök, minek tenném, sosem érdekelt ki mit gondol rólam és szerintem neki pont tetszik is a helyzet, amibe magunkat kevertem. Egy kis játékra invitálom, amibe belemegy, kicsit azért látom rajta, hogy lesz itt egy kis agyalás a részéről, mert egy olyan férfi mint ő nehezen ad az irányításból egy olyan lánynak,mint én. Nyilván kevesebb a tapasztalatom, mint neki, de majd egy bizonyos szinten ő fog engem uralni és akkor az oda vissza játék máris kecsegtetőbb lesz mindkettőnk részére.
Keze kalandra indul a testemen és a szája is apró csókokat lehet a testem különböző részeire, amire akaratlanul felnyögök egy kicsit, ő olyan férfi, aki hamar rá tud jönni kinek mi a gyengesége és nálam is egészen jó felé matat, sőt. Kérésére elmosolyodok és a kezemmel az álla alá nyúlok, hogy magamhoz húzzam az ajkát, nem csókolom meg csak szóra nyitom a szám. - Erős kezdés, de ha ezzel kezdesz lehet ideje egy kicsit félnem a folytatástól. - lehelek egy apró csókot az ajkára,majd ugyanazzal a pimasz mosollyal távolodok el tőle, amivel egész este rendelkezett az arcom.
Kezem a mellkasára vándorol és még egy gomb kerül kikapcsolásra, ez az idegek játéka, az övé és az enyém, már kezdődik valami de olyan lassan, hogy az fájjon, mert ez a fajta fájdalom jó, égeti az ölem és ahogyan az övén ülök egyre jobban  érzem,hogy ő is egyre jobban indul be, igazából elég lenne eltávolítani magunk közül a textilt és máris mehetne a dolog, de ennél azért tudunk többet is.
Az egyik kezemet a vállára teszem a másikat a mellkasára támasztom és bólintok egyet a kérésére. - Erre is sort kerítünk, hiszen ez a játék része,de akkor most jövök én ugye? Én annyira nem fogok előre szaladni, én fokozni szeretem, de ahhoz valami egészen egyszerűtől kell indulni. Mondd meg tudsz bennem bízni az este el következő részében? - a bizalom erős dolog, erős kötelék, de egy ilyen estén talán egy kicsit megengedhetjük azta bizonyos bizalmat, amit egymásnak ad két ember, ha testileg érintkezik.

Lorenzo & Luana

Én pontosan azért mondom neki, hogy félreértse, és tetszik, hogy reagál rá, mert ez az én jellemem része, néha komolynak kell lenni bizonyos esetekben, de nem mindig és egy ilyen helyzet megköveteli, hogy mindenből adjak magamból, mert bár megismerni igazán nem fogjuk egymást ezáltal, mégis közelebb enged egymáshoz, ami a testiség előtt ilyen mértékben elengedhetetlen.
Amikor arra utal, hogy többször látna itt, egy pillanatra megijedek, de rá kell jönnöm, hogy ilyen téren csak egy dologra járat az agyunk és nem az ismerkedésre akarunk kitérni, itt sokkal többről van szó, mint komolyabb ismertség ápolása, sokkal inkább testi vágyaink, meg a fantázia beteljesítése a cél és tetszik, hogy ennyire a segítségemre lesz ebben. Nem mintha ne kapnék meg elég dolgot, ahhoz más férfiaktól, hogy ne kelljen ilyen helyekre járnom érte, de ez az egész más, az ő közelsége más, az ő jelenléte és a kisugárzása is ad egyfajta plusz löketet.
- Még ezt nem jelenteném ki ilyen bátran, ahhoz még igazán látnom kellene mi az amit nyújtani tud nekem ez az egész, kedves Lorenzo. - mosolyogva ejtem ki a szavakat, kacérkodva vele, szinte kihívásként elé állítva azt, hogy mit tud kihozni belőlem. Én is kíváncsi vagyok, és mintha tudná mi rejlik bennem, amiről nekem még fogalmam sincs.
Azt hiszem tökéletes választás volt a lenge öltözet, na nem mintha máskor sokkal több textil lenne rajtam, de most egészen jól jön, amikor az ölében ülve könnyedén húzza fel, hogy a fenekem felé kalandozzon a keze, és erősen megmarkolja azt. Szeretem ha egy férfi elindul a testemet felfedezni szépen lassan, pont ahogyan én teszem vele, talán az én tempóm még ennél is idegörlőbb, minden egyes gombbal egyre közelebb kerülünk valamihez, amire vágyunk, de olyan lassan teszem, hogy szinte sajog mindenem a vágytól, ami egyre jobban lobban fel bennem.
- Nem annyira szeretem a visszafogott férfiakat, ezért örülök, hogy nem teszed, sose tedd. - fújom ki a szavakat, akár a levegőt, mert már a hangom sem tud rendesen kijönni, annyira égek belülről,hogy magától csuklik el, amint megszólalnék.
Ujjai egyre beljebb való mozgására megint felnyögök, már sokkal határozottabban és jólesően, egy pillanatra becsukom a szemem és az ajkamba harapok, én cukkolom és én is kapok cserébe nem kevés előjátékot, bár már elég rám néznie azokkal a rejtelmes szemeivel és részemről mehetne is a buli, de ennyivel ma nem érhetem be.
Szóval benne van a játékba és a bizalmát is megkapom, ez hízelgő és ugyanakkor utat enged egy egész laza kis folytatásnak részemről, ha már ő beljebb kalandozott ideje nekem is, pontosan tudom, hogyan tudom kikészíteni a férfiakat, bár olyannal mint ő még nem volt szerencsém, lehet vele nehezebb lesz, neki nem fogok tudni újat mutatni, így a régit kell majd úgy csinálnom, hogy legalább egy kicsit maradandót alkossak, hiszen minden ember azt akarja.
Az engedélyt nem kérve tőle, inkább cselekszem, a táskámhoz nyúlok, de nem mászok le róla továbba sem, még jó, hogy a fehér szettem mellé elraktam egy kendőt, ami szintén fehér, talán nem fog sokat takarni, de nem is erre a célra lett eltéve. Amint kiveszem belőle mosolyogva magam elé tartom.
- Mivel megbízol bennem, ideje egy kicsit becsukni a szemed.- nem sokan vannak oda ezért az ötletért és bár a kikötözés nem a kedvencem, azért a szembekötés még belefér, sőt sokkal izgalmasabb lehet vele az időtöltésünk.
A szeme elé rakom a kendőt és mielőtt teljesen lefedem vele a szemét megcsókolom, lazán, és miközben végleg letakarom a fényt előle húzodok el tőle, és lassan csúszok le teljesen a földig. Talán ez nem is kérés, de a szembekötés részemről egy valami amit szeretek és ha tetszik neki ha nem megteszem, hiszen az alku része volt. A nadrágjával kezdek bíbelődni, már van gyakorlatom, nem sokáig tart levegőre engedni már igencsak ágaskodó férfiasságát. Mosolyogva nyugtázom a mai fogásom és szépen lassan engedem a számba, miközben őt nézem, ahogy bekötött szemmel ül. A férfiak arca ilyenkor nagyon érdekes, ahogy a kemény férfiból egyre jobban válik gyengéddé és sebezhetővé, ahogyan megmerevedik egyre jobban és jobban a számba. Lassan nyúlok hozzá a nyelvemmel, semmit nem sietek el, hiszen ezzel a hergelésen kívül semmi más tervem nincs. Eszembe sem jut így kielégíteni, legalábbis az első menetben egészen biztos nem, meglátjuk mennyit bír.

Lorenzo & Luana

Eddig sem csalódást okozott, hanem valami egészen mást és lehet, hogy ténlyeg meg kellene neki szavaznom azt a bizalmat, vagyis nem neki, hanem a helynek, a helyzetnek ennek az egésznek, vele együtt. Mosolyogva bólintok a mondatára, lehet szerinte igaza van, de ugyanakkor egy lánynak minden helyzetben óvatosnak kell lennie, nem tudhatja, hogy mikor kivel fut össze. Ez a világ veszélyes, ez az élet főleg, és a hely sem minden területen biztonságos, de a közelében mondjuk ilyet nem érzek, hogy félnem vagy tartanom kellene magamtól. Lesi a kívánságaimat, szinte epekedik a testemért, ugyanannyira amennyire én az övéért, nem véletlenül ülök szinte azonnal az ölébe, kell az érintése, amit nem restell megadni. Az ölem forró, amit elég hamar megízlel az ujjaival, és tetszik, olyannyira, hogy hangot adok neki, bár halk mégis kéjes hang hagyja el a szám.
- Egyáltalán nincs ellenemre, olyannak tűnsz, aki pontosan tudja mit tervez velem, így biztos vagyok benne, hogy minden téren teljesen jól fogom magam érezni Lorenzo! - nevetek vele, miközben már nagyon nehezen bírom magam türtőztetni, mert a testem azonnal ráülne dudorodó férfiasságára, mégsem engedem az agyamnak. ezért is jó, hogy nem ittam annyira, mert ennél több piával a szervezetemben már régen bennem lenne és nem élveznénk ki rendesen egymás társaságát. egyre beljebb és beljebb barangol a testemen, és nincs ellenemre, többet akarok, de most az én köröm jön. nemsokára megkapja tőlem, amit kért, nem vagyok semmi jónak az elrontója, főleg ha tudom, hogy ezzel nekem jó lesz, mert ő érti a dolgát, ezt érzem minden mozdulatán.
Játékosan veszem elő a kendőt és fedem le vele a szemét, hogy még véletlen se lássa mit tervezek, bár kiszámítható, a meglepetés ereje, hogy nem tudja miután mi jön izgató tud lenni és én pontosan ezt akarom kiváltani belőle. Amint a számba engedem érzem, hogy a levegővétele nehezedik, egy apró mosoly csúszik az ajkam szélére, de nem eresztem. Lassan mozgatom a fejem közben belendítem a nyelvem is. Még közel sem olyan tempót diktálok, ami eredményre vezethet, mert erre más terveim vannak és bízom benne, hogy van annyi tapasztalata, hogy ennyitől ne robbanjon el. Szavaira felnyögök egy kicsit, és hangos cuppanással szakadok le a farkáról.
- Na a szád járjon édes, hanem élvezd! - szólok rá, szinte parancsolóan, mégis csengő hangon és még egyszer végignyalom a férfiasságát és szépen lassan mászok felfele, egészen az ajkaihoz, de nem csókolom meg és a kendőt sem szedem e, csak a füléhez hajolok.
- Mit teszel meg azért, hogy táncra perdüljek neked? - harapok óvatosan a cimpájába és hangosan felkuncogok, majd a kezemmel visszavándorolok kemény részéhez és lassan mozgásba lendítem a másikkal ügyesen kigombolok mégegy gombot és kikötöm a szeméről a kendőt, de nem hagyom abba a kényeztetését.
- Ne kérd, hogy táncoljak neked, túlságosan egyszerű kérés lenne. - kacsintok rá. - Azt kérd, hogy táncoljak veled. - csókolom meg hosszan, miközben már alig bírok magammal. Szükségem van arra a táncra, de nem abban az értelemben, amiben ő akarja, hanem abban, amihez nem kellene ruhák, bár az ő értelmezésében sem szükséges ez, de nem buli ha egyedül kell csinálnom.  

Lorenzo & Luana

A szexuális szokásaimat szinte sosem beszélem ki az aktuális partneremmel, legalábbis a múlt élményeit nem, mert mindenkivel más az egész, mindenkivel sajátos, van, amikor rosszabb és van amikor jobb, ez olyan dolog, amit nem kötötk a másik orrára, az. Az, hogy mit tettek velem korábban talán csak rám tartozik, d e megosztom vele, mert kérdezte és mert úgy kérdezte, hogy ha akarnék sem tudnék nem válaszolni neki, így elmosolyodok ismét és huncut vigyorral az arcomon válaszolok neki.
- Kinek mi számít rendszeresnek Lorenzo. - vonom meg a vállam a válasznak szánt mondatom után, majd felhúzom az orrom és egy kicsit felkacagok, igazából választ nem adtam neki a kérdésre, se nem is hibáztathat érte, mert a kezei folyamatosan a testemen barangolnak, ami  egy kicsit elvonja a figyelmem mindenféle dologról, ami ezen kívül történik.
Tetszik, hogy ennyire nagyra tartja a képességeit, ez eléggé imponál, de azért megnézzük tényleg bír e azzal a képességgel, amit mond, nem kétlem, hogy remem élményben lesz részem vele, de előre sosem bízom el magam. Bár a nadrágjába nem kis szerszám lapul, amit hamar birtokba is vesz a szám, ezzel bánni is tudni kell. Tapasztalt férfinak tűnik, akivel minden nő jól érezheti magát, de meglátjuk tud e maradandót mutatni. Érzem, hogy lüktet a számban, és a sóhajai is egyre izgatóbbá válnak számomra is, szavaira visszaszólok de csak a magam bohókás módján. Egy utolsó nyalás végig a férfiasságán és újra az arcához közelítek, mosolyogva, de a kezem még mindig munkába hagyva, hogy ne hagyjam érintés nélkül, mert erre nekem is szükségem van.
- Nagyon ügyesnek mutatod magad, a száddal már elhitettél velem elég sok mindent, kíváncsi vagyok mit tudsz ezzel. - markolok rá kicsit erősebben a farkára, de nem annyira, hogy kellemetlen legyen neki.
A kérdésemre valóban egyszerűen válaszol, amibe most kivételesen nem tudok beleszólni, csak mosolyogva biccentek a fejemmel, nyugtázva a szavait, de közben még azt az élvezetet még várom, amit tud nekem okozni, bár a szavai is elég édesen csengenek a fülemben, az ígért élvezet is egyre jobban fokozza a vágyaimat, de még meg kell mutatnia mit tud, nem kételkedek benne, de ha húzom a férfi agyat mindig ezerszer jobb élményben va részem. Nem célom a férfiúi önérzetét alábecsülni, de szerintem a nem olyan férfi aki zokon venné a kis játékomat.
- Szeretnéd látni azt a Luanát, akit még eddig én sem láttam, ez jó terv, és azt hiszem eléggé különleges vagy a ma este nekem, hogy ezt kihozd belőlem. - kacsintok rá kacéran, mert már régen nem vagyok olyan ijedt, mint amikor az elején ide betértünk, az alkohol dolgozik bennem, de nem olyan durván, de egyre jobban lazulok le, bár még lehet elbírnék egy pár kortyot, de nem azért mert anélkül nem tudnék elleni, csak mert tudom, hogy jól esik,d e most jobb dolgom van, sokkal jobb.
Gyorsan a tettek mezejére lép, feláll velem együtt és gyorsan szabadítja meg magát a ruhadaraboktól, gyors és lényegre törő, tetszik, és már ha húzni akarnám sem menne, mert ennyire még én sem vagyok erős. Amíg a ruháival bíbelődik, bár nem hosszú ideig teszi, mégis végig mérem minden egyes vonulatát, a testét, az izmait, a karját, és persze a már korábban elfedezett testrészét is, de az összkép annyira más, és annyira gerjesztő. Az zökkent ki, hogy magához húz és az ajkait az enyémre tapasztja, és érzem, hogy hátrál velem és én engedek a teste nyomásának és az ágyon találom magam, immár alatta.
- Nem minden lehet mindig a kedvére édes, majd igyekszem máshogy a kedvedre tenni. - mondom neki huncut hangon a cipőre tett megjegyzését követően. Van egy olyan érzésem, hogy ez a téma nem sokáig lesz annyira ellenére, jó az a magassarkú ott a földön, ahol van.
Édes játékba kezd a testemen és úgy bánik velem, mint aki tényleg mindent megadna nekem ebben az ágyban, meglátjuk, hogy meg is tudja e majd, de egyelőre nincsenek kétségeim. Amikor hasra fordít meglepődök, de engedem neki, hogy azt tegyen velem amit csak akar, mert már érzem, hogy lüktet az ölem és vágyik valamire, amit nemsokára megkaphat.
A felsőm után a bugyi is igen hamar lecsúszik rólam, ez már sokkal jobban tetszik, így az ajkamba harapva nyögök fel, amikor az csiklómat érinti és kezdi el kényeztetni, a kezemet ökölbe szorítom az élvezettől és egyre gyakrabban adok hangot az élvezetnek, amit ő okoz nekem, szinte beleremegek, amikor elkalandozik a nyelve másik irányba. Nem ő az első, aki ilyen kalandokkal akar élni velem, nem vagyok finnyás, szeretem aki kicsit fantáziadúsabb élményt tud nyújtani és ő is pont ilyen.
A fenekembe huncut játékszert használ, amire egy pillanatra összerezzenek, de mosolyogva élvezem tovább nyelve játékát, már már alig bírva magammal. Ilyenkor érzem, hogy nőnek lenni nem is olyan rossz, a többszöri orgazmus egy ilyen pasival szinte garantált, de még nem akarok elmenni, még több kínt akarok átélni ezzel a kényeztetéssel, általa.
- Baszki! - nyögök fel egy kicsit hangosan, és megfeszítem a hátam, érzem, hogy a nyelve egyre jobban és jobban lüktetek és nem tudom meddig fogom bírni. Megemberelem magam, mert még nagyon sok mindent akarok és nem vagyok mohó.
- Már majdnem elhittem, hogy ilyen hatásos tudsz lenni. - lihegem szinte zilálva, szinte ingerelve a férfi önérzetét, de ez is a célom, nem vagyok kedves mindig, de a játék erre is kitér.
Lassan engedem le a csípőm, ezzel is irányítva egy kicsit a dolgok menetét, hátra fekszek és magamra húzom. Számmal az övére tapadok, ahol érzem a saját ízem, amint elszakadok tőle végignyalom az ajkaimat pimasz mosollyal az arcomon.
- Akarlak! - mondom neki határozottan és a hátába kapaszkodva húzom magamhoz nagyon közel, míg az egyik lábam a derekára tekeredik birtoklóan.