✧ Nem pusztán a keresztneveiből következő szójáték és annak Disney hercegnőre emlékeztető kiejtése miatt, de kétségtelen, hogy Aree a családjában igazi hercegnő. Ő a legfiatalabb a családban, ráadásul lány is, ezért a szülei és bátyja úgy gondolják, hogy bizonyos helyzetekben örökké az ő védelmükre szorul.
✧ Ha bizonyos szempontból el is van kényeztetve, attól még nem él álomvilágban. Élvezi, ha törődnek vele, de legalább annyira szeret ő is visszaadni másoknak. Empatikus, gondolkodás nélkül segít másoknak, van, hogy egészen olyan végletekig is elmegy, amelyeket más csak valamilyen elismerésért vagy díjazásért cserébe tenne meg.
✧ Kedveli az embereket, extrovertált személyiség, aki nagyon szeret a barátnőivel találkozni, eljárni otthonról. Könnyedén rámosolyog másokra, akkor is ha valaki teljesen ismeretlenre teszi. A bátyja barátaitól sem fél túlzottan, nem pirul el, ha egy helyes srácot kell megszólítania.
✧ Szétszórt, de nem az a típus, aki egyszer a fejét is el tudná hagyni. Inkább az a fajta, aki hagyja, hogy a szobája napról napra egy atombomba becsapódási területévé váljon, majd ha a káoszban nem talál valamit, faltól falig kitakarít és rendbe kapja a szobáját.
✧ Kicsi korától kezdve bevonta őt édesanyja a házimunkába, így van fogalma róla hogyan kell beindítani egy mosógépet, elmosogat, még ha le is pattan a körömlakkja és imád vasalni. A főzés nem az erőssége (édesanyja nem engedi neki, ha egész családra kell főznie), de szeret néha a saját kedvére főzőcskézni.

✧ Spontán, nem megrögzött tervező, inkább az a fajta lány, akivel be lehet ülni hajnal kettőkor is a kocsiba, hogy a legközelebbi boltból jégkrémet vegyetek. Nem éli túl kemény korlátok között az életét, élvezi a fiatalságát.
✧ Nem esik könnyen szerelembe, de amikor megteszi, akkor meg sem áll a kút mélyéig, ahol általában nagyot puffan. Nehezen szakad el valakitől, ragaszkodó, hűséges, nem az a típus, aki kibeszél a hátad mögött. Inkább kerül kellemetlen helyzetbe vagy okoz azt másoknak, csak hogy őszintén megbeszélje a dolgokat.
✧ Optimista, sokat mosolyog, mindig inkább pozitív fényben akarja látni a dolgokat, még ha nem is dugja homokba a fejét és tisztában van vele, hogy az élet nem csupa jó és kellemes élményt tud nyújtani.
✧ Odafigyel az apró részletekre, könnyen megjegyzi a születésnapodat és mindig olyan ajándékokat válogat, amelyeket kifejezetten azért vesz meg, mert eszébe jutottál róla.
✧ Kreatív, tele van ötletekkel, amelyeket ilyen vagy olyan formában igyekszik megvalósítani is. A családja egészségügyi szakmai beállítottsága ellenére ő nem az orvosi pálya mellett döntött. Jobban vonzza, hogy később forgatókönyvíró, vagy egyéb a szakmába vágó hivatást válasszon magának.
✧ Hajlamos a halogatásra. Ha valamit rövid idő alatt is el tud végezni, akkor nem öl bele felesleges energiákat. Előfordul, hogy nem tudja betartani a szavát és valamivel nem készül el időben, de ezek az alkalmak jellemzően nagyon meg is viselik, ilyenkor látszik rajta, hogy mennyire nincs jó kedve. Ezen alkalmakkor könnyen befordul.

✧ Csupán százhatvanöt centi és ötven kiló. Szereti a lányos dolgokat, a ruhákat, a szalagokat, a szoknyákat és inkább csinosan, mint kényelmesen öltözködik. A cipőit tekintve ugyanakkor jóval több sportcipő és lapostalpú található a gardróbjában, mint magassarkú, vagy bokatörő darab.
✧ Macskás típus, amin egyébként mindig összekap a bátyjával, mert meg akarja neki magyarázni, hogy a macskákban nincsen semmi félnivaló.
✧ Ronnie egyébként a világa közepe. Nagyon szeret vele lenni és közös programokat csinálni,  ha el akarna ásni egy hullát és segítségre lenne szüksége, akkor biztosan a bátyját hívná. Egyébként fordítva is megtenné ezt a fiúért.
✧ Egyáltalán nem tolerálja a csípős ízeket. Akkor is képes köhögő rohamot kapni, ha valami pusztán túl van borsozva. Egyébként inkább az édes ízeket preferálja, néha alkot furcsa kombinációkat az étkezései során, amikor valamilyen sósat kever édes ételekkel - de nem túl elvetemült dolgokra kell gondolni.
✧ Az első szerelme a mai napig megdobogtatja a szívét, még ha nem is bombázza őt a szerelmével. Még mindig úgy gondolja, hogy ha valakihez hozzá tudna menni, akkor az Marco lenne.
✧ A legutóbbi hosszú párkapcsolata nem végződött jól - legalábbis ő így értékeli -, mert a srác megmondta neki, hogy nem vonzódik a lányokhoz. Nem haragtartó ugyanakkor, ezért ha ma kérdeznék, már az lenne a válasza, hogy megbocsátott a fiúnak és támogatja őt.
✧ Extrovertált személyisége ellenére olykor vannak napok, amikor nem vágyik másra, csak hogy bekuckózzon a szobájába, ahol a kedvenceit hallgatva olvashat - hol az egyetemi tárgyaihoz kapcsolódó kötelező olvasmányokat, hol a saját szórakoztatására különböző (de leginkább romantikus, fantasy, young adult) regényeket.

Félig-meddig odafigyelve dúdolgattam a CD lejátszómból jövő Taylor Swift dalt, amit pár órán belül talán a koncerten is hallhatok, élőben. Ettől a gondolattól mosoly telepedett az arcomra, s így keresgéltem tovább az ékszeres dobozomban. Összerezzentem, amikor a szobám ajtaja, ami eddig csupán be volt hajtva, kivágódott és mérges pillantással követtem a bátyám alakját, aki úgy sétált be, mintha épp a saját szobájába tette volna.
- Nem kapcsolnád ezt ki? - Ledobta magát az íróasztalom mellett álló székre, majd egyik irányból a másikba kezdte forgatni azt maga alatt, miközben a testével előbb egyik, majd másik irányba dőlt. Eszembe jutott az az eset, amikor úgy ugrott rá az ágyamra, hogy ki kellett benne cserélni valamit, mert szabályosan eltörte az ágyrács egyik elemét. Ha Ronnie nem lenne, ki sem lehetne találni.
- Nem. Művelődj csak - vigyorogva pillantottam rá, s még az is megfordult a fejemben, hogy fentebb viszem a hangerőt, hogy a szomszéd is hallja a Wildest Dreams-et - Taylor verzióját.
- Nem érdekel. Itt van Marcus, ő is jön velünk.
Megrántottam a vállamat, mintha nem érdekelne az információ, holott Marco már vagy hat éves korom óta tetszett nekem, és úgy tizennégy évesen jöttem rá, hogy szerelmes vagyok belé. Nem kajtattam utána, mint valami reménytelenül romantikus kislány, mert jobban örültem neki, hogy most barátoknak mondhatjuk egymást, mindegy hogy azóta jártam-e már valakivel vagy sem, még mindig Marco volt az első szerelmem. Az emberek pedig sosem felejtik ez az első szerelmüket.
- Írtál? Fogadjunk ezért nem vagy még kész. - Ronnie már rég az asztalomon fekvő füzetem fölé hajolt és úgy lapozgatta azt, mintha a bevásárlólistát tanulmányozná át. Én úgy lőttem ki a fésülködőasztalom mellől, mintha méhecskébe ültem volna és szabályosan ráakaszkodtam a nyakára, csak hogy meg tudjam kaparintani a mancsai közül a füzetemet.
- Hé! Nem mondtam, hogy megnézheted! Add ide! Ronnie! - Már-már késztetést éreztem arra, hogy bele is harapjak a vállába, ha nem hajlandó engedelmeskedni nekem, ami több szempontból is elég hibás gondolkodásnak minősült. De legfőképp azért, mert ő meg apa is elkényeztettek és ezért - nem csak a becenevem miatt - néha tényleg úgy éreztem magamat, mint egy hercegnő, aki parancsolgathat.
- Úgyis beadod az órádra, mindenki elolvashatja majd. Én miért nem? - Elhúzta előlem a füzetet, nehezítésképp még fel is állt és a magasba nyújtotta a karját. Jó okom volt rá, hogy nem osztottam meg vele a dolgot, mert ha lehetett, nem épp ilyen formában szerettem volna a tudtára adni, hogy még mindig vannak olyan történeteim, amikben Marco a főszereplő, még ha a nevét meg is változtatom. Akkor tényleg annak a reménytelenül romantikus kislánynak tűntem volna, akinek a bátyám tartani akart, ha arról volt szó, hogy szerinte kivel randizhatok és kivel nem.
- Aroon Saetang!! - Dühösen ugrottam fel, hátha sikerül elérnem a füzetet, amikor meghallottam egy újabb hangot mögöttünk és kis híján elvesztettem az egyensúlyomat, ahogyan földet értem. Ronnie keze siklott a derekamra, hogy megtartson és nehogy elessek és beverjem a fejemet valamibe, amikor ma Taylor Swift koncertre megyek a barátnőimmel.
- Aroon, milyen dolog már ezt csinálni a húgoddal, amikor ilyen csinosan fel van öltözve... - Marco vigyora valójában arról árulkodott, hogy nem is nekem szánta ezt a megjegyzést, csak Ronniet akarja szivatni, az én arcomról mégis nehezen lehetett letörölni a mosolyt. Mert Marcus azt gondolja, hogy csinos vagyok ma.


- Szerinted? - Lena úgy billenteni oldalra a fejét, mintha mindketten egy mesterművet próbálnánk értékelni. A különbség csak az, hogy nem egy múzeumban vagyunk, hanem a könyvesbolt földszintjén és éppen a legújabb tematikusan berendezett polcról próbáljuk megállapítani, hogy elég vonzó lesz-e a vásárlók számára, hogy ne csak megnézzék, hanem le is kapjanak onnan egy - vagy két - könyvet is.
- Nekem tetszik. Jók a színei. Hol is van a felirat? - Nem tudom mi ütött belém, talán csak szerencsés csillagzat alatt születtem, vagy valamilyen boszorkányos hatodik? hetedik? érzékkel rendelkezem, amikor a szemem sarkából megpillantok egy alakot, a kirakaton túl az utcán, aki csak úgy vonzza a pillantásomat. Lesokkolódva kapok levegőért és a kezemet is a szám elé emelem, ahogy már-már lassított felvételben nézem végig az ex-barátomat, ahogyan hosszú, magabiztos léptekkel sétál el a könyvesbolt kirakata előtt, majd... Megcélozza egyenesen a boltot. Mire a csengő megszólal az ajtó fölött, én már ott sem vagyok. Hallom Lena értetlen motyogását azzal kapcsolatban, hogy mi bajom van és most hova tűntem olyan gyorsan, de én már úgy lopakodom a könyvespolcok között a raktár felé, mintha épp a Mission Impossible forgatásán lennék.
Szó sincs róla, hogy félnék a fiúval való találkozástól. Közel sem ez a probléma forrása. Sokkal inkább maga a tény, hogy... Biztosan mindenki elképzeli hogy hogyan szeretne találkozni az exével először a szakítás után. Én pedig határozottan nem egy kinyúlt - de irtó kényelmes - pulcsiban és szakadt térdő farmerban akartam megjelenni a sajátom előtt. Valójában nem is arra vágyom, hogy mondjuk tetőtől talpig csodálatosan vonzó legyek és miniszoknyában meg full-glam sminkben vonuljak el előtte, inkább csak... Nem is tudom. Nem voltam felkészülve rá, hogy egy szép keddi napon egyszerűen megjelenik itt, a könyvesboltban.
Talán az az oka, hogy én még szeretem őt, mert bár ő azt mondta nekem, hogy nem tudja folytatni  a kapcsolatunkat, mert neki a lányok mégsem jönnek be, én nem szűntem meg érezni iránta valamit. Érdekelt, hogy hogy van és bevallom, kicsi hiányzott, hogy kilépjek a raktárból és ne gubbasszak egy adag frissen kézbesített könyv tetején, végül mégis maradtam, ahol voltam. Ha a hasonló dolgok vonzzák egymást, akkor lesz még következő alkalom, amikor újra először láthatom a volt barátomat, és akkor úgy fog megtörténni, ahogy én is szeretném.


- Akkor hívhatom Ronniet? - Nevetgélve pillantottam a barátnőimre, akiknek valami lelkitámasz erejével bírhatott a tény, hogy összekaroltak, mert a stabilitásuk nem lett sokkal komolyabb a kedves gesztustól. Én csak nevetni akartam rajtuk, de már láttam is Tashina felém lendülő kezét, ami úgy kapott el, mintha nem lenne ő maga is csupán ötven kiló vasággyal együtt. Gondolom a sport iránti rajongása miatt tudott úgy elkapni és maga mellé rántani, hogy én is része legyek az élő láncnak.
- Hívd csak, majd itt megvárjuk. - Üdvözült mosollyal nézett rám, majd a többiekre, én pedig képtelen voltam nem teljes mértékben hálát érezni a szívemben, amiért ilyen barátnőim voltak. De talán még inkább azért, mert olyan bátyám van, akit hajnal kettőkor is hívhatok és tudom, hogy értem fog jönni. Habár az utóbbival kapcsolatban éreztem némi bizonytalanságot, amikor már vagy hatodjára csengett ki a telefon és még mindig nem hallottam Ronnie hangját a túloldalon. Mondjuk tény és való, hogy a szórakozóhelyen dübörgő zenétől volt, hogy még a saját gondolataimat sem hallottam rendesen. Ami meg lehet, hogy inkább az elfogyasztott alkoholnak köszönhető. Itt minden mindennel összefügg, pedig nem is vagyok nagy tudós. Lehet, hogy ilyen átlátni az életet átfogó nagy igazságokat? Elég menő.
- Halló... - A hangja mély volt és rekedtes, mintha nem használta volna egy ideje, amiből sejtettem, hogy nem várta álmatlanul a hívásomat és a szüleinkkel ellentétben nem izgulja halálra magát, ha szórakozni megyek.
- RONNIE! - Nevetés. - FELÉBRESZTETTELEK? - Nyilván. Magam sem tudom miért kiabáltam, mert nem feltétlenül volt, akit túl kellett volna kiabálnom, én mégis abban a hitben voltam jelenleg, hogy másképp nem hallana engem. - ÉRTÜNK TUDNÁL JÖNNI?
- Ne üvölts kérlek. Megsüketülök. Meghívsz cserébe valamire?
- MÁRMINT ENNI?
- Éhes vagyoook...
- Shhhh!!!
Újra nevethetnékem támadt, amit a telefonból átszűrődő zörgés szakított félbe. Hirtelen el sem tudtam képzelni mit csinál éppen a bátyám, de ha valamiben, akkor abban reménykedtem, hogy épp most mászik ki az ágyából, hogy el tudjon indulni három részeg... Inkább spicces lányért.
- Mennyit ittatok? - Érdeklődte meg csak úgy mellékesen.
- Hááát... Nem is tudom. - Ezt már képes voltam egy fokkal civilizáltabban közölni vele, mert az egyébként koordinálatlan pillantásom a környezetünkben mászkálók felé suhant, akik úgy méregettek bennünket, mintha ők soha nem szórakoztak volna jól eddigi életükben és mintha ők nem lettek volna huszonévesek, ráadásul egyetemisták. - Akkor jössz? - Pár másodperc szünetet tartottam csak, mert eszembe jutott, hogy korábban is kérdezett valamit. - Meghívlak bármire, amit csak szeretnél. Duplán. Komolyan. - Akármennyit fogyasztottam is, ezt akkor is betartottam volna, ha teljesen józanon kér rá. Lehet, hogy szerettük ölni egymást, de attól ugyanúgy nem cseréltem volna el őt, semmi pénzért.
- Indulok. Ne menjetek sehova.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Végtelenül energikus és szimpatikus kishölgyet mutattál be nekünk egy szépen megírt történetbe csomagolva. Veled aztán biztosan nem unalmas az élet, hisz te magad is keresed a módját annak, hogy a maximumot hozd ki a fiatalságod éveiből. Legyen szó bulikról vagy csak egy egyszerű baráti kirándulásról, te aligha vagy a jó elrontója. Ugyanakkor látszik, hogy a felelősségteljes viselkedés sem áll messze tőled legyen szó a munkáról vagy a tanulmànyaidról amiket nem hanyagolsz el. Jó tulajdonság hogyha képesek vagyunk megtalálni az egyensúlyt az életünkbe és neked ez úgy tűnik működik. Attól aki képes a káoszban és a rendben is feltalálni magàt ez már aligha meglepő, nemde?
Tetszettek a hétköznapjaidból kiragadott jelenetek, ahogyan az is, hogy ennyire jó kapcsolatot ápolsz a testvéreddel és a baràtaiddal is. Szükség van arra, hogy a legjobbat hozzuk ki a napjainkból még ha olykor bosszankodásra is ad okot. Remélem nem hagyod senkinek majd, hogy elvegye tőled ezt a könnyed természeted, ahogyan azt is, hogy sok felejthetetlen élményben lesz mèg részed a továbbiakban is.  
Igazán kedveltem a történeted, így nem is húzom tovább az idődet, hisz màr várnak ràd. Örülök, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!