what he thinks: Mr. McDonough elsőszámú embereként tisztában van az értékeivel: lojalitás, hatékonyság, diszkréció. Nem létezett olyasmi, amit ne tudott volna elintézni. Mivel nem is létezhetett. A főnök felé alázat, a beosztottjai felől tekintély. Rayben ez mind együtt volt jelen, ami tökéletes tanácsadóvá tette.
what the truth is: A kapcsolatuk jó ideje túllépett már az üzleten, több mint tíz év telt el, mióta sofőrként Mr. McDonough szolgálatába állt, azóta volt már kertész, pincér, futár, irodista és testőr is, pedig akkoriban még egész másra készült. Azt hitte, az egyetem lesz számára az esély a normális életre, a kapu, amin keresztül kiléphet a múltja árnyékából, és lesz rálátása a jövőre. Mikor McDonough felvette, még csak némi pluszpénzt akart keresni, azt viszont már az első percben megérezte, hogy miféle közegbe csöppent. Az élete végre sínen volt, megúszta a sittet, nem akart újra elmerülni a bűnözésben, ám a pénznek lehetetlen volt ellenállni. Ráadásul McDonough olyasmit kínált neki, ami után egész életében vágyakozott: figyelmet és elismerést. Az évek során olyanná vált számára, mintha az apja lenne, az igazi helyett, aki elhagyta és akit alig ismert, egy valódibb és elérhetőbb minta, akiért bármit megtett volna, csupán egy szavába került.

what he thinks: A stílusa igényes és kifinomult, a megjelenése mindig tökéletes. Az ujján lévő pecsétgyűrű azt hirdeti, hogy ír nemesi családból származik, és maga is szereti terjeszteni ezt a történetet.
what the truth is: Valójában nem született kékvérűnek, az út, amit bejárt, nagyon is hosszan és kanyargósan vezetett, míg ide felért. A mostani Raymond Hillt leginkább a bizonyítási vágyból fakadó kemény munka formálta, és a mohó vágy, hogy a felső tízezer befogadja maguk közé.

what he thinks: Ha valaki túlságosan gyakran találkozik a halállal, hamar hozzászokik, és apránként közömbössé válik. A brooklyni évek őt is megkeményítették. Az a sok verekedés, lövöldözés, a rivális bandák konfliktusai… sok mindenre megtanították. Többek között arra is, hogy az igaz harc mindig mentálisan zajlik, ha odafent győzni tud, a fegyverére nem lesz már szükség. Erőszakkal csak akkor mocskolta be a kezét, ha máshogy már nem ment.
what the truth is: Szeretné elhitetni magával, de valójában sosem vált érzéketlenné, csak mélyen eltemette magában ezeket az érzéseket, olyan alaposan, hogy ma már, ha akarna, sem biztos, hogy hozzá tudna férni.

what he thinks: Kínosan ügyel a tisztaságra és szereti rendezetten tartani a környezetét.
what the truth is: A tisztaságmániája két okra vezethető vissza: a prózaibb, hogy a tinédzser évei nagy részét East New Yorkban töltötte, egy koszos, lepukkant lakásban a heroinfüggő édesanyja mellett, ezektől az emlékektől pedig a lehető legtávolabb akart kerülni. A kevésbé prózai, hogy bár ritkán durvult el úgy a helyzet, hogy vér tapadjon a kezéhez, a lelkiismerete nem mindig viselte jól. Mintha tudat alatt így próbált volna kompenzálni, hogy „tisztára mossa a kezét”.

what he thinks: Gyors elemző, sokszor a legkisebb anomáliát is képes kiszűrni. Maximalista és mindig megoldásokban gondolkodik.
what the truth is: Igaz, a munkában és az emberek feltérképezése során ezeknek a tulajdonságoknak nagy hasznát veszi, a magánéletben viszont inkább szenved tőle: a szimmetriához való ragaszkodása és az erős késztetése, hogy mindig minden a „helyére” kerüljön, enyhe kényszeres viselkedésbe is átcsapott már. Nem bírja megállni, hogy ne igazítsa meg, ha a váza nincs tökéletesen középen, vagy ha a tolltartó nincs tökéletesen egyvonalban a tűzőgéppel.

what he thinks: Nézete szerint, a pszichológia nem több felkapott és túlfizetett időpocsékolásnál, légbőlkapott belemagyarázásokra építve. Sarlatánveszély.
what the truth is: Mikor kiderül, hogy a kisfia súlyos dühkezelési problémákkal küzd, az óvoda feltételei szerint szakemberhez kell fordulnia vele. Ez pedig azzal jár, hogy elvek ide vagy oda, bizony ő is kénytelen beleülni abba a fotelbe. Showtime.

what he thinks: Szereti a feleségét, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy működjön a kapcsolatuk. Azt akarja, hogy igazi család legyenek, már csak azért is, mert neki ez sosem adatott meg.
what the truth is: Hogy megvédje a házasságát, és fenntartsa magáról az ideális képet, eltitkolta, hogy mivel foglalkozik, és a múltja, jelleme bizonyos részleteit is. A makacsul őrzött titkok viszont el is szigetelték, lassan kezd elfáradni benne, hogy folyton másnak mutassa magát. Hogy nincs egy hely, ahol megpihenhet. Az a régi szikra már kihunyt, talán a veszekedések miatt, talán mert az intimitás egyre kevesebb szerepet kap, a ragaszkodása viszont még mindig töretlen.

what he thinks: Az anyja halála elég csúnya történet; ő találta meg, tizenhét évesen. Még most is úgy emlékszik arra a délutánra, mintha tegnap lett volna… Sokáig küzdött ezzel az emlékkel, de mostanra megbékélt vele. Szívéből gyűlölte a herkásokat, de valahol mégis meg tudta érteni: a vetélés, a válás, a kezdődő gyógyszerfüggőség, majd olcsóbb alternatívára váltva a heroin... Mégis ki maradt volna talpon, segítség nélkül?
what the truth is: Egy fenét békélt meg. Óriási, elnyomott harag él benne az anyja irányában, ugyanakkor egy örökké hideg, betöltetlen űr is. Sosem bocsátott meg, se neki, se önmagának, amiért még a halála után is ezt érzi.

what he thinks: Egy fárasztó nap után semmi nem masszírozza úgy át az idegeit, mint egy jó nagy pohár whiskey. Vérbeli írként kitűnően bírja a piát, szeret azzal hencegni, hogy nem is képes berúgni.
what the truth is: Ez persze nem fedi a valóságot, sőt, manapság egyre többször fordul elő, hogy átlépi a határait, de az ital az egyetlen, ami hatékonyan csökkenti a vonásai mögött bújkáló, láthatatlan feszültséget.

what he thinks: Italozás közben gyakran mereng az embereken, elemezgeti őket, vagy épp azt, hogy mit kellene tennie. Olykor úgy érzi, számos esélyt kapott az élettől, de valahogy mindig elszúrta: a banda a bokszkarrierjét, a pénz utáni sóvárgás az egyetemet és még hosszan sorolhatnánk... de a végére mindig meggyőzi magát, hogy összességében azért mégsem bánta meg. Jó volt abban, amit csinált, nem tudta elképzelni máshogy.
what the truth is: Egy kicsit talán mégis. Néha bekúszik a fejébe a gondolat, hogy a képességeivel többre is vihette volna. Persze, attól függ, honnan nézzük.

what he thinks: Domináns típus, minden helyzetet uralni akar.
what the truth is: Egyáltalán nem biztos, hogy ez minden szituációban igaz.

what he thinks: Attól fél, hogy a felesége elhagyná, ha rájönne, hogy valójában drogkereskedő.
what the truth is: Igaza is van.

- Egy kibaszott srác volt, érted? Egy kibaszott, rémült gyerek. – Azt se tudta hány éves, úgy tizenkettő, tizenhárom lehetett? A pulzusa úgy pattogott, mintha a maratoni távra edzene, pedig csupán a kormányt szorongatta; áramlott benne a düh, erővel kellett visszafogni magát, nehogy meggondolatlan látogatást tegyen a beazonosított banda törzshelyéül szolgáló tömbben. Tudta, hogy kihez tartoztak, és azt is, hogy miért jöttek.
- Nyugalom, főnök. Ha Mr. McDonough visszajött, elsimítjuk majd az ügyet.
- Legszívesebben golyót eresztenék a fejébe annak a szemétnek… – morogta tovább ingerülten, Jonah betoldását tökéletesen figyelmen kívül hagyva. McDonough egy egész hónapra elutazott, hogy a nejével szusszanjanak egyet a Fülöp-szigeteken, kiélvezve az utóbbi néhány hét megfeszített munkájának gyümölcsét. Új éttermet nyitottak, a brooklyni Crown Heights keleti oldalán, ám alig indult be az üzlet, néhány fegyveres herkás máris betört a raktárépüeltbe. Közel voltak Brownsville-hez, és számítottak is rá, hogy felkeltik majd az érdeklődést, de mikor az egyikükről letépte a maszkot, egy pillanatra megállt benne az ütő. Mintha ugyanazzal a riadt tekintetettel nézett volna farkasszemet, mint ami húsz évvel ezelőtt bámult vissza rá a tükörből, de ez a kölyök még nála is fiatalabb volt. Nagyon kevésen múlt, hogy nem lőtte le véletlenül.
A gyomra még mindig kemény volt, mikor leállította a motort, de nem szállt ki azonnal. Mély levegőt vett, és megpróbálta kifújni magából a feszültséget, mielőtt belépett volna az ajtón. Az órájára nézett, még nem volt olyan késő, talán Tyt is ébren találja, és Kaylával is válthat néhány szót.


- Ty már alszik. Ha lehet, ne is ébreszd fel, nem volt egyszerű meggyőzni, hogy a papa és Peppa malac ma este fogorvoshoz mentek.
- Fogorvoshoz? – emelte meg a szemöldökét, ismerkedve a vázolt jelenettel, ami akaratlanul is megformálódott előtte. Halvány mosolyránc költözött a szája sarkára, mielőtt magához húzta volna a nőt.
- Ez volt az egyetlen, ahová nem akart utánatok menni. Úgy volt, hogy ma korábban jössz haza… – hajlottak végül suttogásba a szavak, ahogy a férfi egy apró csókot hintett az ajkaira.
- Szerettem volna, de sajnos közbejött valami. És már amúgy is a Pókembert olvasom neki – nyomatékosította, mert minden baja volt már ettől a malactól, de Kayla nem volt túlságosan támogató a projektben, szerinte a szuperhősös téma még korai volt egy ötévesnek.
- Sajnálom, de ő Peppát követelte.
- Nem inkább a papát? – mosolyodott el szemtelenül, majd egy újabb csókot követően a keze a nő köntöse alá siklott. – Holnap ilyenkor már a pezsgőfürdőben foglak masszírozni… – mormogta egyre feljebb simítva, már nagyon ki volt éhezve egy kis kettesben töltött időre, az utóbbi hetekben mindketten túlságosan elmerültek a munkában, ráadásul mióta Kaylát előléptették, nagyjából a gyerekkel egyidőben feküdt, hogy fel bírjon kelni hajnalok hajnalán a reggeli műsort övező teendőkhöz. Az előbbi lövöldözésből hátramaradt adrenalin még mindig ott lappangott az ereiben, ami a nő meleg, puha bőréhez érve szinte azonnal felszította benne a vágyat, Kayla viszont egy apró rezdüléssel kimozdult a közeledése alól.
- Talán… mégsem ez a legmegfelelőbb időpont, hogy elutazzunk – kezdte bizonytalanul, a tenyerét a férfi mellkasára simítva, hogy megállítsa a mozdulatban. – Ne várjuk meg, amíg McDonoughék hazajönnek? Ismerlek, addig úgysem tudnád elengedni magad.
Raynek hízelgett, hogy a neje ilyen figyelmes volt vele, de azonnal félre söpörte az érvet.
- Felhívtak ma reggel, hogy talán még a hétvégén hazaérnek. Fél napig pedig Jonah is kitűnően tartja a frontot.
- Na és, mi lesz, ha Ty nem akar ennyi ideig az új bébiszitterel maradni? Rosszul jön ki, hogy Ana épp nem ér rá, őt már úgy megszokta.
- Ne aggódj, mindent elrendeztem. Ana végül mégis szabaddá tudta tenni magát. – Ugyan kellett hozzá némi meggyőző erő, és egy tekintélyesebb borravaló is, de sikerült rávennie, hogy mondja le a programját. Meglepetésnek szánta, de a felesége gondterhelt arcát látva, valahogy nem ezt a reakciót várta.
- Kayla… Mi a gond? – kérdezett rá most már egyenesen, gyengéden maga felé fordítva az arcát.
- Semmi. Vagyis… már hamarabb el kellett volna mondanom, de úgy néz ki, nem tudok elutazni ezen a hétvégén. – Ray értetlen arckifejezését látva, folytatta. – Floridába kell repülnöm. Carson megkért, hogy kísérjem el. Az utolsó pillanatban szólt, sajnálom – bontakozott ki a férfi karjaiból.
- Te pedig azt mondtad, hogy igen, persze, épp ráérek? – Érezte, hogy a felhők újra gyülekezni kezdtek a homlokán. Nem mondhatta le emiatt a köcsög miatt, ez egyszerűen nem történhetett meg.
- Carson a főnököm, Ray. Nem mondhattam nemet.
- Nem mondhattál, vagy nem akartál?
- Ne kezdjük ezt megint.
- Mit ne kezdjünk, Kayla? Tudod mióta szervezem ezt az utat? Hogy minden tökéletes legyen…
- Hát nekem is közbejött valami. Ennyi – szúrta oda a nő erélyesebben, mintha a ma esti késésére célozna.
- Ó, és abban bíztál, hogy majd a bébiszitterre fogod…?
- Nem.
- Mégis mikor akartad elmondani? Írtál volna egy cetlit a hűtőre?
- Nem… Csak tudtam, hogy nem fogod megérteni. Bezzeg nekem mindig mindent meg kellett! Míg én itthon voltam Tyjal, te gondosan egyengetted a karriered. Ideje, hogy a sajátommal is törődjek egy kicsit!
- Hát ez oltári… – fújta ki keményen a levegőt a férfi, és mivel érezte, hogy a fejét kezdte elönteni a gőz, inkább megfordult, és becsapta maga után az erkélyajtót.


Nem akarta hallani a részleteket. Érezte, hogy már ez a néhány mondat is kezdett begyűrűzni köré, ki kellett jönnie az erkélyre, a tüdejét teleszívni friss levegővel és egy jó adag dohányfüsttel, hogy ne hatalmasodjon el rajta az indulat, és ne rántsa be semmi olyasmibe, ahol a legkevésbé sem akart kilyukadni ma este. Csakhogy ez nem ment olyan egyszerűen. A gondolatait képtelen volt leállítani.
- Ray, meg tudnánk beszélni ezt? Mondjuk, mint két felnőtt ember – lépett ki utána Kayla is pár perccel később, a hanghordozásából ítélve azzal a szándékkal, hogy még fekvés előtt elsimítsa az ügyet. A kulcsszó ez volt: elsimítsa. Ebben mindketten jók voltak, neki is ez volt a dolga, nap mint nap, ha az üzletben gondok merültek fel, a különbség csak az volt, hogy az otthoni problémákkal együtt is éltek.
- Hogyne – kortyolt bele a whiskeybe, és továbbra is a felhőkarcolók táncoló fényeit bámulta. A városban olyan hatékony volt, a feleségével szemben viszont általában csak nyelt egyet. A nőnek fogalma sem volt, hogy mivel teltek a napjai, minden szavát alaposan át kellett gondolnia előtte, így legtöbbször inkább csak meghallgatta, és tudomásul vette az igényeit, ha pedig ez nem ment olyan zökkenőmentesen, akkor jött a veszekedés, a lánc pedig csak gördült és gördült, amíg a szőnyeg alá söpört feszültség táplálta a tüzet. Mostanában nagyjából ez a két forgatókönyv létezett, de ezúttal elhatározta, hogy nem enged az indulatnak.
- Vagy szerinted inkább az ital a megoldás? – A nő hangjában gúnnyal palástolt bosszúság lapult, ahogy észrevette a kezében poharat, nem kellett látnia, hogy tudja, épp hitetlenkedve megingatta a fejét. Szerette az alkoholra fogni a problémáikat, pedig az ital csupán tompította benne a feszültséget, nem az szította. – Nem tudnád legalább ilyenkor letenni azt a szart, és rám figyelni?
- Figyelek – fordult meg lassan, majd a derekát az erkély rácsának támasztva egyenesen a nő szemébe nézett. – Épp azt ecsetelted, hogy nem jössz velem a hétvégén, mert elutazol a szeretőddel.
- Nem a szeretőm, Ray, hanem a főnököm! – csattant fel a nő a váratlan vád hallatán, idegesen összehúzva magán a köntöst. Mióta az NBC előléptette a Today Show produkciós asszisztensei közé, a házasságuknak hirtelen Carson Daly is aktív szereplője lett. A férfinek pedig már nagyon elege volt ebből, szíve mélyéről utálta a fickót, nagyjából egyenesen arányosan azzal, hogy a felesége mennyire istenítette.
- Valóban?
- Nem hiszem el, hogy még mindig ezzel jössz. Majdnem tíz éve történt és egyetlen alkalom volt. Szerintem ő nem is emlékszik rá…
- Valahogy mégis épp te lettél a személyes asszisztense.
- Ne merészeld így beállítani! Rohadt keményen melóztam ezért az állásért!
- Persze, gondolom, Floridában is halálra dolgozod majd magad. Nem kért meg rá, hogy tartsátok a szállodai szobájában a megbeszélést? Vagy esetleg a medencében?
- Megint részeg vagy… - hördült fel a nő, és dühvel keveredő megvetéssel nézett rá.
- Nem vagyok részeg – ugrott meg a szemöldöke alatti izom, amit egy erőteljes pislogással igyekezett elnyomni, érezte, hogy a düh kiáramlik az ereibe, és forralja a vérét. – Csak nem fér a fejembe, hogy mit eszel annyira ezen a fickón.
- Nekem meg az nem fér a fejembe, hogy miért féltékenykedsz, mint egy öt éves gyerek!
- Mondjuk, mert az előző főnöködet kis híján sittre vágták szexuális zaklatásért? Rémlik még?
- Ó, gyanúsítgass csak! Na és te? Munkára hivatkozol, de honnan tudjam, hogy valójában honnan esel haza az éjszaka közepén? – Ez volt az a pont, amikor kezdtek beszűkülni a válaszlehetőségei, ami csak még jobban szította benne a tüzet.
- Egy étteremben dolgozom, az istenit neki! – csapta le a poharat a kis asztalkára.
- Hát én meg egy stúdióban, ahol nem én osztom be az időm!
- Azt látom, örülhetek, ha naponta fél órára találkozunk!
- És erről ki tehet? Te lépsz le esténként, mikor minden normális szülő otthon marad a gyerekével.
- Tyt hagyd ki ebből. Én készítem el reggel, én viszem az óvodába, mindenhová én hurcolom…
- Mégis ki hurcolná, ha nem az apja! Talán, ha nem azt látná, hogy állandóan vedelsz, nem is lenne semmi baja!
A férfi pillantása ekkor elúszott a nő alakja mellett és a résnyire hagyott üvegajtó mögött, a nappai végében ácsorogva megpillantotta Tyt. – Basszus… - mormogta, zavartan elfordítva a tekintetét, nem akarta, hogy a fia lássa a szemében a benne dúló indulatot. Kayla azonnal a fiúhoz sietett, ölbe kapta, és eltűnt vele a belső szobában.


Fél órával később egy közeli bárban ücsörgött. Nem tudott otthon maradni, ki kellett szellőztetnie a fejét, és itt legalább senki nem baszogatta néhány pohár miatt. Kayla ezt nem érthette, nagyon messze állt az alkoholizmustól, de szüksége volt rá, hogy valamivel elzsibbassza az idegeit. Különösen egy ilyen nap után. Az is marhaság volt, hogy Tynak emiatt lennének problémái az óvodában, csak a saját frusztrációját vetítette rá a gyerekre.
Majd a pszichológus megmondja…
Maga sem tudta eldönteni, hogy ebben mennyi volt az irónia és mennyi a valódi remény, hogy ez a módszer csakugyan segíthet neki, de a gondolat el is foszlott a fejében, mikor a második kör után a tekintete egy valószerűtlenül kék szempárba futott, amit feltűnően bájos arc keretezett. A hosszú combú lábak pedig a bejárattól épp a mellette megüresedett széknél állapodtak meg. Nem akarta feltűnően megbámulni, de míg a nő rendelt, nem tudta megállni, hogy ne pillantson rá még egyszer. A kikért ital hallatán halvány, fanyar mosolyránc szökött a szája szélére.
- És nekem is még egyet – fűzte hozzá, mielőtt a pultos megfordult volna. – Megengedi, hogy meghívjam?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Wooow, hát szedegetem az államat még a padlóról így az előtörténeted után, mert hát nem titkolom, hogy leesett.
Egy nagyon összetett, rejtélyes karaktert alkottál meg, és azt sem titkolom, hogy imádom az ilyen típusú alkotásokat. Annyi potenciál van bennük, annyi lehetséges érzelmi, mentális és fizikális úton lehet velük haladni, hogy az csak na. És te pont egy ilyet hoztál.
A munkád és a pozíciód e lehető legtöbb diszkréciót követeli meg, egy olyan életet élsz, amit szerintem nagyon kevesen tudnának csinálni. Egyrészt érthető, miért nem fordítottál hátat anno ennek a lehetőségnek, másrészt biztos vagyok benne, hogy lett volna más út is számodra. Intelligens, okos férfinak tűnsz, mégis a könnyebb és egyszerűbb pénzszerzési lehetőséget választottad. Felküzdötted magad oda, ahol most tartasz, amihez sok kitartás kellett, eltökéletség és akarat. De ahogy mindennek, sajnos ennek is megvan a maga ára.
A feleségeddel való kapcsolatod ideálisnak semmiképp sem mondható. Talán régen az volt, hiszen közös gyereketek is van, nem tudom. A mostani állapotok viszont nem ezt tükrözik. Sajnálom, hogy ebben a helyzetben vagytok és titkolóznod is kell előtte, viszont néha eljön egy kapcsolatban az a pont, amikor a szeretet már nem elég. Nyilván attól is függ, hogy álltok hozzá a továbbiakhoz, de talán nálatok most jött el az a pont. Csak ne a kis Ty igya meg a levét a szülei veszekedéseinek.  
Hát imádtam az egészet, komolyan, nagyon szívesen olvastam volna még tovább és tovább.   Nagyon tetszett az egész lapod, a stílus, a fogalmazásod, szóval tényleg MINDEN.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de én addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!