Ha valamiért megérné nekem beletanulni a boszorkányságba, akkor az biztosan az lenne, hogy átkokat tudnék küldeni azokra, akik szomorúvá teszik a számomra kedves embereket. A valódi oka annak, hogy ezt nem léptem meg és a legfőbb visszatartó erő szimplán az, hogy amekkora szerencsém van, biztosan a visszájára sülne el minden és a végén én lennék a leginkább elátkozva. Egyszer láttam egy tiktok videót, ahol egy srác arról beszélt, hogy ő sokáig csinált hasonlót, aztán rájött, hogy minden amit kimond az univerzumba és amit másoknak kíván, az vissza is talál hozzá valamilyen formában. Épp ezért igyekeztem összességében nem folyamatosan szidni Braylent ahogyan csak tudtam - meg persze azért, mert egyébként tisztában voltam vele, hogy Clary akármit mond, tetszik neki. Talán jobban is, mint ahogyan bevallja magának, amire pusztán abból következtettem, hogy egyébként nem viselné meg annyira, amiért az a démoni srác nem ír vissza neki. Márpedig az én házam táján olyan nem létezik, hogy jóképű srácok ilyen szemét húzásai miatt szomorúak vagyunk, úgyhogy ahelyett, hogy rendesen odakoncentráltam volna a HÖK meetingre, fejben már komplett tervet szőttem arra vonatkozóan, hogy mit fogok tenni, ha a legjobb barátnőmet ugyanabban a testhelyzetben találom a kollégiumi szobánkban, amikor visszaérek.
- Este jöttök a kari bulira? - Demian úgy került mellém a folyosón, hogy valójában meg is ijedhettem volna, amiért ennyire csendben képes mozogni, de egyébként is egy macskához tudnám hasonlítani az esetek többségében, szóval ez a tulajdonsága talán nem is olyan meglepő. A macskák is mindig settenkednek.
- Ma nem fog menni - jelentettem ki határozottan. Valójában kicsit sem voltam szomorú amiatt, hogy így alakult ez a hét, vagy épp ez az este. Talán egyébként is elég rég volt már, hogy utoljára bekuckózós programot csináltunk magunknak a barátnőimmel. Clary pedig akkor is megérdemli az én "bulimba" a VIP jegyet, ha fel sem iratkozott rá.
- Unalmas vagy. - A fiú arcán megjelenő vigyor miatt egy pillanatra feltámadt bennem a verekedhetnék, de mindig is inkább a futás vonzott, mint sport, nem pedig a boksz, ezért maradok annál, amit ismerek. Demian arca meg egyébként is túl szép ahhoz, hogy én akarjam elrontani.
- Te meg egy zsarnok. - Kicsit sem gondoltam komolyan amit mondtam, de éreztetni akartam vele, hogy én is tudok rá csúnyákat mondani. Elvégre sok mindennek nevezném magamat, de unalmasnak soha. - Legközelebb biztos, hogy ott leszünk és az asztal alá foglak inni, hidd el. Egyébként az nem a barátnőd? - Előrefelé intettem, ő pedig olyan gyorsan kapta oda a fejét, hogy azt kívántam bár épp hazudtam volna neki és nem is láttam volna elsuhanni az emlegetett lányt pár méterre tőlünk. Már csak egy halovány "Hol?" kérdést hallottam tőle, és el is tűnt mellőlem, valami integetésfélét küldve nekem hátra elköszönésképp.
Valójában még akkor is ezen az egészen mosolyogtam, amikor a szobánkhoz értem, aminek az ajtaja előtt megálltam néhány másodpercig, mert utáltam volna, ha az első dolog amivel a barátnőm szeme elé állok és irdatlan vigyor lett volna. Elvégre a legfőbb közös célunk jelenleg nem együtt nevetni - akármilyen jók is vagyunk ebben egyébként -, hanem az, hogy képzeletben felkoncoljuk Braylen Yangot. Nekem legalább ilyen gondolatok fordultak meg a fejemben, miközben benyitottam.
- Szia! - Ledobtam a telefonomat és a kulcsomat az ágyamra, aztán megközelítettem Clary ágyát, hogy leüljek annak a szélére és úgy paskoljam meg a térdét. - Először is le kell szögeznem, hogy nem fogadok el nemet a javaslatom egyik programpontját illetően sem. Másrészt remélem amíg elvoltam rákerestél hogyan kell voodoo babát csinálni egy egyetemi büfében kapható dolgokból úgy, hogy működjön is. - Kérdőn pillantottam a lányra, részben abban reménykedve, hogy egy kicsi mosolyt legalább az arcára tudok csalni.
- Mondom a világmegváltó tervemet, oké? - Kihúztam magamat, majd megköszörültem a torkomat, mintha tényleg valami nagyon komoly következne. - Menjünk el beszerezni az összes létező vacsit az étkezőből, mert ma még nem is mozdultál ki és az étel mindenre megoldás, másrészt azt mondják ma jó lesz a kínálat. - Ha már ilyen ellátásban is részesülünk, butaság lenne nem kihasználni. - Aztán kötelezően betérünk a kantinba, hogy elköltsük az összes büfés kreditünket, jó? Van sushi, valaki azzal jött a HÖK-ös meetingre... - Ezzel határozottan arra céloztam, hogy én is oda akarok érni, amíg még van a készleten az emlegetett étel. - Aztán felvásárolunk minden neked tetsző italt, édességet és nasit ami csak létezik és egész este filmet nézünk, meg sminktermékeket nézegetünk online, jó? - Korábban már említettem neki, de tényleg nem voltam hajlandó nemet elfogadni. Esélytelen volt, hogy a kis körtúránkon összetalálkozzunk valaki olyannal, akivel nem szívesen tettük volna, de talán kicsit el tudtam volna ezzel terelni a barátnőm figyelmét arról, hogy felvillan-e a telefonja képernyője egy bizonyos fiú miatt, vagy sem.

760 ▴▿ ruhácska ▴▿ fiúk miatt nem sírunk!! ▴▿ ☽