Szeretek alkotni, szeretem az ezzel járó mámorító érzést, amikor a mű befejezésre kerül, és tudom, hogy nem hiába öltem bele annyi időt, energiát és festéket, mert pontosan olyan lett, mint amilyet megálmodtam. Mikor befejezem egy megrendelésem vagy egy szabad alkotásom mindig megünneplem azt. Általában egy bárban vagy éjszakai klubban ütöm el időm, máskor csak sétálok egy nagyot a part mentén mezítláb, kezemben egy mojitoval, de mindig kerítek időt, hogy valami kellemes dologgal ünnepelhessek, mielőtt újra ecsetet ragadnék. Alkotni azonban nem csak vászonra lehet, és bevallom, bár leginkább ez áll hozzám közelebb, mikor lehetőséget kaptam, hogy másként is kereshessek pénzt, nem álltam ellen a csábításnak. Akármire persze nem bólintok, de táncot oktatni egy bárban, olyan lányoknak, akik a lehető legkirívóbb mozdulatokkal kell, hogy magukra vonják a tekinteteket, nem csupán izgalmas, de igazi kihívás is volt. Persze, hogy igent mondtam. Nyilván nem dolgozom olcsón, ugyanakkor, már csak az izgalmak hevében sem tudtam volna nemet mondani. Mikor először jártam a klubban, már akkor megragadta érzékeim az a különleges sötét energia, mi belengte az egész helyet. A férfiak méregető tekintete, ami bár nem volt számomra idegen, itt szinte érezni lehetett vágyaikat, kézzel foghatóak voltak. Pedig akkor még az exkluzív helyre be sem tettem a lábam.
A mai nappal nem is ünnepelni térek be, mint inkább átvenni a néhány héttel ezelőtt tanultakat a lányokkal. Az első alkalom, hogy olyasmivel lépnek fel, amit én mutattam nekik, és bevallom már most büszke vagyok rájuk és persze magamra is. Az efféle erotikus tánc jó ideig távol állt tőlem, egészen addig, míg fel nem kerestek koreográfusnak. Igen, úgy bólintottam rá, hogy még életemben nem léptem fel ilyen típusú tánccal. De könnyen felzárkóztam, hisz az ember lépten nyomon belebotlik ezekbe a mozdulatokban, videókban, klippekben, képeken és mindenhol máshol is. A könnyed mozdulatok pedig nem voltak idegenek a számomra, hiszen, mint a legtöbb koreográfus, én is balettel kezdtem. Az oktatás nehezebbik része igazából a megfelelő tánc stúdió megtalálása volt. Akárhová nem vittem volna a néhány fős, elszánt csapatot, így addig be kellett érnünk a színpaddal, ami annyiból jobb is volt, hogy érthető módon otthonosabban mozogtak rajta. A privát táncokat pedig csak személyre szabottan tudtuk megoldani, ahhoz pedig nem kellett ekkora hely.
Még zárva voltak, a lányok többsége készülődött az estéhez közeledve. Nem akartam túl sokáig feltartani őket, este úgy is visszanéztem volna, miattuk és mert ki kellett kicsit szakadnom a galéria fogságából, amire egy esti buli tökéletes opció. Viszont az egyik itt dolgozó táncos lány bizonytalan volt a privát tánc lépéseiben, ezért jó tanárként időt szakítottam rá és beugrottam gyorsan. Az egyik fülkénél beszéltük meg aggályait, és a mozdulatokat, amikben még bizonytalan volt. A függöny ugyan el volt húzva, de ha nem lett volna sem szégyenlősködtünk volna. jobbára csak magyaráztam neki, mint egy rendező, aki a forgatókönyvhöz igazít mindent, de ha egy mozdulata nem az általam mutatott technikát tükrözte vissza, szigorúan megismételtem vele vagy bemutattam újra. nem volt mindig egyetértés a lányokkal köztünk, sőt voltak akik szigorúnak tartottak, pedig nálam nyitottabb nő talán nem is létezik New Yorkban. De mivel felkértek, és még fizettek is a munkámért, trehányság lett volna hagyni, hogy a kedvük szerint alakítsák a koreográfiát. Így viszont vállaltam érte minden felelősséget.

Bár önvalóm sem kedvelte a szabályokat, határokat, és nem csupán a feszegetésük okozott örömöt, de az átlépésük is, nem tartottam volna tisztességesnek, ha munkámban ekképp vétettem volna hibát. Már pedig úgy gondolom az itteni lányokhoz képest jobb szemem van a mozdulatokhoz, mint jelenleg nekik, így nem várhatják el, hogy rábólintsak minden ötletükre. Ahogy egy bizonyos fajta ruha vagy stílus, úgy sok esetben egy egy mozdulat sem áll jól mindenkinek. Függhet ez sok mindentől, de a lényeg, hogy én látom, amit ők nem. Talán azért, mert külső szemmel másabb. Azonban nem szívesen törném le szárnyaikat, vagy venném el gyümölcsöző kreativitásuk, ezért mindenek előtt mindig megnézem és meghallgatom új ötleteik.
- Nem jó... Nem a mozdulat, a sorrend... - magyarázom a lánynak, noha szemeiben látom a szűnni nem akarok ellenvetést, pedig tényleg nem a rossz szándék hajt. - A plié egy egyszerű és hasznos mozdulat, és elegánssá, sőt kifejezetten erotikussá teszi a mozdulatot, egy egyszerű guggolás helyett, ami a térdnek sem tesz jót... Viszont hosszan fenn tartani kényelmetlen. Még egy gyakorlott balettosnak is. Próbáld így. - mutattam el neki meg én, azt is, ami nem jó, és azt, amiért nem jó, és azt is, amit helyette csinálhatna.
- Lábujj hegy. - mutattam le ágaskodó lábfejeimre, persze csak minek után levettem a cipőm. - És ne előlre dőlj, hanem úgy ringasd hátra a csípőd, mintha leülni készülnél, de teljesen le se tedd a hátsód a láthatatlan székre. - mutattam neki, bár így üres ülésnél kicsit másképpen nézhetett ki. - Ha lábfejed nem elég erős, ha tudod, hogy begörcsölhet, akkor hagyd a lábujjra állást, mert nem támaszkodhatsz a vendégre. Csak látszatra kapaszkodj bele, de semmiképp se lógj rajta. - magyaráztam, majd kértem, hogy mutassa el a hullámzó mozdulatot. Ekkor tájt bukhattunk le, én legalább is ezt éreztem, ahogy váratlanul elsöpörték a minket takaró függönyt. Oda is kapom fejem, mert ugyan nincs jogom beleszólni ki mikor járhat kelhet erre felé, megzavarhatják a koncentrációt az esetleg erre tévedő takarítók vagy kelletlen kíváncsi tekintetek. De nyilván akárkire nem szólhatok rá. Váratlan felbukkanására felvonom egyik szemöldököm, és lopva ejtek felé egy félszerű mosolyt is, mintha csupán néma kérdésbe önteném, miért járkál erre felé ilyen korán. Ámbár neki nem tehetem szóvá kíváncsiságát, sőt, még idejében szólhat, ha valamivel elégedetlen.
- Csupán félreértések történtek, de azt hiszem kezdünk közös nevezőre jutni. - válaszolom végül a kiasszony helyet, aki néma duzzogásba burkolózott, mióta főnöke bedugta a fülkébe a fejét. Nem tudom miért fojtja most magába a lány ellenvetéseit, bár meg lehet pusztán tudja, hogy Mr. Vercotti is az én pártomon állna, ezért kapva az alkalmon, gondoltam általa erősíthetem a lányban a gyakorlatot. Idővel pedig úgy is belátja, hogy jót akarok. A balett pózok elegánsan szépek, és igazán kifinomultak, de amilyen egyszerűnek tűnnek, olyan fárasztóak is, és hosszútávon tönkre tehetik az ízületeket, porcokat.
- Még úgy sem nyitott ki a hely, mit szólna egy gyors bemutatóhoz? - pillantottam a férfire, és ezáltal Christinnek is lehetősége nyílik rá, hogyha még mindig ragaszkodik elképzeléséhez, bemutassa élőben. De nem fogja, mert a technikája kivitelezhetetlen. Ő ugyanis kevesebb hajolgatást akar, ellenben lábait egyből a vendég nyakába tolná. Nem régóta vagyok itt, és nem tudom biztosan mi az, ami megengedett és mi az, ami már nem, de ha koreográfiáról van szó, talán nem kellene egyből mindent odaadnia, pláne, hogy szó szerint még csak karnyújtásnyire sem volna a férfi kezeitől, arról nem is beszélve, hogy a vendég nehezményezheti, ha a táncoló hölgy, még ha csak néhány pillanat erejéig is, de felpakolja rá a lábát. Aztán lehet, hogy tévedek, de én ilyet nem csinálnék. Oda volna a varázs.
Amennyiben nem volt ellenére Lorenzonak, úgy odébb lépve helyet adtam neki, hogy leüljön, én pedig odébb ültem le, hogy addig se foglaljak több helyet, mert ez a fülke három embernek, már nem olyan kényelmes, pláne, ha abból kettő áll. Aztán megkértem Christine-t, hogy ismételje el a mozdulatot, amit korábban mutattam, csak most, mintha élőben menne. Elsőre csak a technikára figyelt, így a tempót én diktáltam.
- Ne siess a vonaglással. - szóltam rá, később pedig már mutogattam és hadonásztam is. Nem vagyok maximalista, de ha látom, hogy lehet ez még jobb is, tud ő ügyesebb is lenni, miért elégednék meg azzal, amit először produkál. - Ne felejts el a vendég szemébe nézni és, ha úgy hozza a pillanat mosolyogni. Ne éreztesd vele, hogy ez egy munka. - csúszok közelebb hozzájuk, hogy ne csak oldalról, de elölről is lássam mennyire lehet hatásos egy ilyen figura. Végülis ad némi izgalmat, mutat eleget, annak ellenére, hogy igazából még az ölébe sem kell másznia. A negyedik próbálkozásra, már elég szépen megy neki, mint egy furulya szóra tekergőző kígyó. Persze mindennek csak akkor lehet szemtanúja a férfi, ha hajlandó volt becsatlakozni hozzánk.
- Na mit gondol? - kérdem meg aztán őt is. Nem veszem zokon, ha kritizál, amennyiben építő a kritika, az elismerés pedig csak akkor dicsőség, ha őszinte.