- Hogy jellemeznéd Andrés Casadot? - faggatja a riporter az egyik újonc focistát, aki a cégem által került be egy igen neves csapatba.
- Az igazat megvallva nem sokat találkoztam vele, ő inkább olyan láthatatlan jótevő az életemben, viszont hallottam róla nagyon sok történetet, amit szívesen megosztok. - nevet fel, amitől egy kicsit kikerekedik a szemem a televízió előtt. Vajon milyen sztorikra gondol? Próbálok mindenkivel találkozni, aki csatlakozik a The Casado Management mentor programjába, de nem mindenkivel tudok közeli kapcsolatot kialakítani. Ő pont egy olyan fiú, akivel talán ha kétszer találkoztam személyesen, de ezek szerint sokkal többet tud rólam, mint amennyit látni engedtem magamból.
- Az egyik volt osztálytársam által kerültem be a programba, akivel jó kapcsolatot ápol Mr. Casado, azt hiszem ő volt az első akinek segített Andrés. Tőle hallottam, hogy milyen is ő igazából, egy igazi nagy gyerek bújik meg benne. Mi csak annyit látunk belőle, hogy erején felül próbál meg olyan fiatal tehetségeknek segíteni, aki nem tehetik meg, hogy önerőből éljék az álmaikat. Sok profi sportoló is kéri a segítségét, mert elég jó abban, hogy a jóból mégjobbat csináljon. Nekem nem a menedzserem közvetlenül, még nem vagyok annyira nagyágyú, hogy ott tartsak, de remélem egyszer lesz szerencsém a szűkebb körébe kerülni. - olyan büszkén hallgatom, hogy ha érzékenyebb lelkem lenne, még a végén elejtenék egy könnycseppet, de csak azt érzem, hogy valamit jól csináltam, ha ezek az információk jutottak el hozzá.
- Azt mondod, hogy nincsen semmi olyan dolog vagy titok, amit megosztanál velünk? - nem mindig kérdeznek egyértelműen a riporterek, ezek a gyerekek még nem olyan cselesek, hogy kikerüljék a pofátlan kérdéseket, így a srác is önként és dalolva engedi a válaszadásnak.
- Ez nem titok, leginkább azok ismerik ezt az oldalát, akiket a barátainak vall, így én is csak hallomásból tudom. Tudja milyen az az ember, aki minden rossz napból a legjobbat tudja kihozni? Na ő nem olyan. - nevet felismét, amire már előre hajolok egy kicsit a fotelből és kíváncsian várom mit fog ebből kihozni. - Mindenki azt hiszi róla, hogy egy nyugodt szellemiség, mert mindig azt sugallja, mintha őt nem lehetne méregbe hozni, pedig amikor haragra gerjed olyan stílusa van ,akivel nem akar senki találkozni. - ebben igaza van, igen hamar kapom fel a vizet ha valaki nagyon kihoz a sodromból, de ezt kevés ember láthatja, mert nem szeretem ezt mutogatni mindenkinek.


- Jules, te voltál Andrés első mentoráltja, talán te ismered a legjobban őt, mesélj kérlek a kapcsolatotokról. - újságcikkek tömkelegével találkozó mostanában, az üzlet fellendült, a hírnevem száll, szerencsére, de már több embert kell elutasítani,mint bevenni, mert nincs elég kapacitás és nem merem túlvállalni magam. Akik velem vannak, azoknak 100 százalékot kell kapniuk belőlünk, így jobb hameghúzzuk a határvonalat.
- Nekem sosem volt testvérem, vagy olyan személy, aki támogatott volna. 11 évesen ő volt az első, aki hitt bennem, így hálával tartozom neki, de ezzel együtt nem lehet elmenni amellett sem, hogy barátok lettünk. - kicsit leteszem az újságot és reménykedek,hogy nem nyálasba megy át az egész sztori, mert akkor azt hiszem arra nem áll készen a gyomrom.
- Tudjátok milyen ő? Ő az, aki megpróbálja veled az autóversenyzést, mert kíváncsi és a második edzésen felülmúl téged, mert jó benne. Ha teniszezni viszed, akkor elég hamar felér hozzád, mert olyan jól felveszi a ritmust. Igazi sportember, aki annak él, hogy mindent kipróbál és képes egy szintre hozni magát elég gyorsan a profikkal is, mert jó benne, szereti és odafigyel arra, amit a többiek tanítanak neki. De ha arra kéred, hogy a pénzügyeit rendezze, vagy kezelje, ott elvérzik. Érted mire gondolok, nagyon jól egyengeti a karrierjét bárkinek, de a matek nem az erőssége. - felnevetek, hogy ez mekkora egy tuskó, végül is kaptam jót rosszat, nem lehet okom panaszra, de azért csúnya volt olvasni arról, hogy egy ekkora vagyonnal bíró férfi nem képes egyedül bánni a pénzügyeivel. Ami igaz az igaz, de ekkora vagyonnál, komolyan nem mindig tudok mértéket tartani, meg fejben tartani a dolgaimat, de cserében amiben kell ténlyeg jó vagyok.  

Akármennyire is agyaltam, hogy mit is lehetne kezdeni ezzel a fiúval, annál inkább vesztettem el az eszem, hogy mégis, hogyan tehették ezt vele a szülei. Már lassan tíz éve ismertem és tudtam, hogy van benne fantázia. neki is köze volt, ahhoz, hogy ma azt csinálom amit.
Velem szemben állt egy fiú, aki tegnap töltötte a 21-et, már nagykorú, és elért valamit az életben, letett az asztalra olyan teljesítményeket, amit egy felnőtt megirigyelhetne. Nekem mázlim volt az életben, gazdag családba születtem az lehettem aki akartam, de ő nem volt ilyen szerencsés. Talán ezért is álltam ki mellette, amikor kijelentette, hogy a kis hobbiból komolyabb karriert szeretne befutni. Nem kell mondanom, hogy  a szülei nem támogatták, miért is tették volna, nem volt pénzük, ami volt azt magukra költötték. Láttam benne valamit, tudtam, hogy nagy dolgokra lesz képes, így segítettem neki, még csak 18 voltam. Ő volt a szomszéd fiú, aki a másik városban lakott, rossz körülmények között én meg a srác, aki mindig a legjobb kocsikkal járt New York-ban, innen az ismeretség.
Amikor először találkoztam vele, láttam a szemében a csillogást, a tenni akarást és a vágyat, hogy egyszer nagy bajnok lesz. A szeme felcsillant, amikor meglátta, hogy kiszállok a Ferrariból, amit apám vett nekem, annak örömére, hogy felvételt nyertem egy elég neves egyetemre. Engem arra neveltek, hogy legyek jó lelkű, önzetlen, sosem vettem alapvetőnek a pénzt, ami a családomnak volt, dolgoztam minden nyáron, büfékben, vagy a strandon. Minden pénzem félretettem, mert tudtam, hogy szükségem lehet rá egyszer. Minden pénzemet, amit az évek alatt összegyűjtöttem abba a fiúra fektettem be, aki minden nap arra a strandra járt ahol én dolgoztam. Hallgattam a sztorikat, hogy egyszer olyan akar lenni, mint a nagyok a pályán és 300 km/h sebességgel akar menni, mert ez az álma, és róla el is tudtam képzelni, hogy megvalósítja.
Lehet már akkor tudtam, hogy van hozzá érzéke nekem is és neki is. Összefogtunk, a pénzből, amit kerestem elkezdtük egyengetni a karrierjét, az egyetemen hamar átgondoltam az életem és menedzsment szakon folytattam, hogy beteljesítsük, amit ketten kitaláltunk a parton. Persze a szüleim segítettek beindítani a céget, de próbáltam minél kevesebb dologban rájuk támaszkodni, de nélkülük nem ment volna.  Mára már eléggé kinőtte magát a kis vállalkozásom, egy óriási céggé.
Olyan sikereket értünk el, hogy már nem volt sok, hogy felkerüljön abba a kategóriába, ami lassan meghozza neki az álmait.
Ma itt áll előttem, 21 évesen, végre függetlenül az szüleitől és nincs semmije, mert azok, akik felnevelték, elvileg szerették mindenétől megfosztották, hiszen egészen a tegnapi napig ők voltak a felelősek a vagyonáért. Ez az én kudarcom is volt, több sportolónak segítettem már és segítek most is közvetlen vagy közvetetten a cégem által, de ekkora csalódás még nem ért.
Ott tartunk, ahol az elején, bár már van mögötte pár év, amit felmutathat, de ezen kívül nincs semmije, csak én. 7 év van köztünk, olyan, mintha az öcsém lenne, ő a mentoráltam, életem művének múzsája. Ha ő nem lenne ma nem lennék az aki.
- Meg fogjuk oldani. Hozzám költözhetsz és amint összeszedted magad keresünk neked egy lakást New York-ban. Van egy csapat, akivel tudnál szerződni, egy kicsit visszaesünk majd, mert a sok szar ami a nyakadba szakadt meglátszik a teljesítményeden, de orvosoljuk. - teszem a vállára a kezét biztatóan. Hiszek benne, mint minden általam támogatott él sportolóban és kezdő sportolóban. Mindenki kicsiben kezdi és igen vannak mélypontok, de innen szép feljönni és együtt menni fog. Ez a munkám, ez lenne a célja, hogy még a reménytelen élethelyzetekből is siker sztorit csináljak.

Együtt lépjük át a nagy épület bejáratát, ahol ma már közel 200 embert foglalkoztata a cégem, több leányvállalatunk is van, akik olyan sportolókon és gyerekeknek nyújtanak jobb kezet, akik nem tudnak elindulni azon az úton, amit megálmodtak. Alapítványokkal dolgozunk együtt, hogy akinek nincs meg a háttere is tudjon annak élni, aminek szeretne. Mindenkinek jó, én ezáltal szerettem meg a golfot, az autóversenyzést, az úszást, hajózást és egyéb extrém sportokat, de még az e-sport is olyan távlatokat nyitott meg nekem is, amit sosem gondoltam volna. A cégemnek nincsenek korlátai ami a sportot illeti, legyen a mentorált fél focista, tenisz játékos, vagy úszó teljesen mindegy.
- Mr. Casado! - köszön a recepciós hölgy kedvesen és a fiúra is oda mosolyog, bár a huncut mosolya főleg nekem szól. Nem vagyok valami ügyes a nőket illetően, talán a túl kevés idő, vagy a túl sok energia, amit a srácokba feccölök elveszi az időm, de megéri, nekik mindenképpen, mert olyan jövőt kapnak általam, amiért azt mondom sosem akarom ezt abbahagyni. De cserébe nagyon régóta nem volt komoly kapcsolatom, nem szerettem senkit úgy, ahogyan azt szeretném. Nekem rengeteg “gyerekem” van, és ők mindent megérnek nekem, mert bennük van a jövő.
Amikor utoljára rám talált a szerelem, azzal ért véget, hogy még találkozunk, ha ugyanott tartunk az életben mindketten. Ez sosem fog megtörténni, amikor a nő már gyerekre vágyik, de én még a  nagy gyerekeimmel akarok foglalkozni, akkor azt kell mondanom, nem biztos, hogy lesz olyan, hogy ugyanott. Nem karrierista vagyok, annak talán nem mondanám magam, mert ez a munka rengeteg olyan dologgal jár, ami nekem kedvez, keveset dolgozok, mert  a munkám a hobbim, amikor belekóstolunk valakivel egy sportba, nincs olyan helyzet, amikor ne állnék be én is megtapasztalni, mi az ami a szerelme tárgy az adott mozgásformában.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A másokért való tenni akarást nem lehet csak úgy megtanulni egy órán, vagy teljesíteni egy kurzust belőle, szerintem születni kell vele. Neked pedig kijutott belőle rendesen, elvégre gyakran mások boldogulását tartod fontosabbnak a sajátodnál is. Az vált valóra igazán értékes jó cselekedeteket, aki nem vár érte vállveregetést, nem veri nagy dobra. Valójában egyébként is az mond el rólad a legtöbbet, hogy mások hogyan nyilatkoznak rólad és arról, amit nyújtani tudsz nekik. Elvégre minden "fiad" sikere egyben a Te sikered is. Becsülendő, hogy olyasmire fordítod a pénzt, amiért Te magad is keményen megdolgoztál, hogy olyanokon segíts, akik különben kilátástalan helyzetben élnék az életüket, a tehetségük pedig nem lenne kihasználva. Az álmaik pedig nem válnának valóra. Ebben az értelemben olyan vagy, mint a Mikulás, vagy épp a Fogtündér, attól függ melyik szerepet érzed közelebb magadhoz. Külsőre egyikükhöz sem tudnálak hasonlítani, ezért a tiéd a döntés.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezned arról sem, hogy nem csak mások boldogsága a fontos, hanem a tiéd is legalább ugyanannyira. Érthető, ha örömet okoz azok sikere, akik útját Te egyengeted és egyfajta elhivatottság is ez, de kell legyen valami más a munkán kívül ami, vagy épp aki boldoggá tesz. Amiért érdemes hazatérni, aki megéri minden szabadidődet. Kíváncsi vagyok rá vajon visszatér-e az életedbe, akivel megbeszéltétek, hogy újra találkoztok még.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!