Nagyon szeret új dolgokat megismerni és megtapasztalni, legyen szó bármiről, ha negatív végkimenetele van akkor azt elraktározza, mint tapasztalat, és igyekszik elkerülni. Persze ha egy bizonyos idő eltelik szívesen ad mindennek második esélyt, de ez függ attól, hogy mennyire volt negatív maga az élmény. Szófogadónak nevelték szülei, ami eddig kifejezetten nem mutatott hátrányt az életében, kihasználni nem is tudná más csak a családja, de ők jelenleg igen messze vannak tőle. Megtanulta, hogy vannak olyan helyzetek amikor a szájára kell ülni, de ha nem érzi a súlyát akkor be nem áll a szája és mindenkit bombáz a kérdéseivel. Könnyen és gyorsan tanul, ha érti azt amit tanítanak neki, ha valamit nem tud megérteni, vagy rosszul magyaráznak neki, akkor képtelen magától rájönni, és elveszti az érdeklődését abban a dologban. Mindenben igyekszik a jót látni, ha valami baj is történik mindig keresi azt amivel kicsit könnyebbé vagy jobbá tehetné a helyzetet, a feladás ebben pedig nem szokása.

Nagyon le van maradva, nem ért a mai telefonokhoz, a szülei csak régi fajta telefonokat adtak neki amiken még nyomógombok vannak, illetve a számítógépekhez sem ért, csak azt tudja, hogy be lehet őket kapcsolni és rákeresni az interneten dolgokra. Az iskolában ugyan tanult egyes programokat, hogy mikre jók és mikre nem, de otthon gyakorolni nem tudott, mert a szülei nem szeretik kifejezetten a technikai újdonságok. Töri a nyelvet, az anyanyelvén kívül nincs második nyelv amit jól beszélne, javarészt megérti amit neki mondanak, és tud is válaszolni, megérteti magát ha kell, de vannak akik meg sem próbálják hiába próbálkozik több módon is. Türelmetlen magával, és könnyen fel tud emiatt olyan dolgokat adni amiket nem ért meg teljesen, főleg mert túl sok segítséget sehonnan sem kapott soha. Talán emiatt is olyan önbizalomhiányos, és szüksége van mindig megerősítésre, hogy jól csinálja amit csinál, nem ront el semmit sem.

Nem látott túl sok filmet vagy sorozatot, azokat mostanság pótolja csak, mert a szülei nem rendelkeztek tévével, eddig a rajzfilmek a kedvencei és azok közül is a régebbiek.
Két kezes, mindkét kezével tud írni és mindenre is használni, bár kicsit ügyetlenebb a ballal, mint a jobbal, de szinte ugyanolyan jól tudja használni.
Nem bírja a dohányszagot, képtelen elviselni, borzasztóan érzékeny erre az orra, ezért is veszi magát mindig virágokkal körbe, mert azoknak viszont imádja az illatát.
Minden hirtelen jövő zajtól képes megijedni, a vihar kivétel, mert ott számolgatni szokta mennyi idő telik el a villám és a dörrenés között, így már számít arra, hogy jönni fog.
Nagyon szereti a sütiket, emiatt sütni is szeretne megtanulni, még elég ügyetlen benne, a csúnya de finom elv sem érvényesül sokszor, de még nem adta fel, lelkesedése még nem múlt el.

Idejönni nem volt olyan egyszerű, tudtam már azelőtt is, hogy ténylegesen ideértem, de azért arra nem számítottam, hogy ennyire nehéz lesz. A nyelvet csak-csak értem a magam és mások megértésével nincs kifejezett problémám, de nagyon úgy érzem, hogy minden másban van, túl sok mindent nem értek, és nem mondhatom, hogy van segítségem abban, hogy jobb legyek ebben az egészben. Azt gondoltam volna, hogyha emberek között vagyok akkor könnyebb lesz, majd elnézik, ha nem is segítenek, de talán kijavítanak majd, erre nem ez történik, nem javítanak ki csak kinevetnek amikor valami olyat mondok amit nem kellene, vagy ha mégis nem pont úgy kellene ahogy én teszem. Ha valaki mégis kijavítana akkor mindig igyekszem megjegyezni azt és változtatni rajta, beépíteni a saját kis tudásomba és legközelebb már jól használni azt a szót. Ilyen például a vatta és a vattacukor, az elején kevertem őket, és sokan kinevettek érte, de tanultam a hibáimból és már tudom, hogy nem vattacukorral kell letörölni az arcunkat, azt meg lehet enni, és a vidámparkban lehet kapni. Még sosem voltam vidámparkban, de ha egyszer elmegyek tudni fogom, hogy nem vattát kell kérnem, hanem a cukrot, bár arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért majdnem ugyanolyan a nevük, amikor semmi közük nincs egymáshoz aztán az is lehet, hogy csak én nem tudom mi közös bennük.
- Figyi már Saeyoung... Nem tudnál lelépni ma estére valahova? Szükségem lenne a szobára, tudod... - A szobatársam hangjára figyelek fel a gondolataimból, még jó, hogy az asztalnál ültem egy papírlap felett, így talán nem nézett teljesen idiótának amiért annyira elmerültem a gondolataimban. Kicsit talán értetlenül pislogok rá, mert nem igazán tudom, hogy mire gondol, és ezt valószínűleg meg is érti mert egy hatalmas sóhajjal támaszkodik meg az asztalomon mikor a magyarázásba belekezd. - Ah hogy is tudnád, én hülye! Szóval átjönne hozzám egy csaj és kellene nekünk egy kis magány, hogy elveszhessünk a testi örömökben és... - Inkább megemelem a kezemet, hogy ne is folytassa, nem akarok ennél többet tudni, a lényeget elmondta és elég is lett volna annyi, hogy azt mondjam rendben lelépek, bár nem is tudom, hogy hova mehetnék, mert nincs itt senkim, és igazán azt sem tudom, hogy a közelben mi van.
- Ne mond még, értem mit gondolsz és elmegyek. - Bólogatok is erre, hogy felfogtam, de továbbra sem tántorít mellőlem, csak néz és vár, nem tudom mire, de arra nagyon vár. Úgy pislogok fel rá, mint egy elanyátlanodott kiskutya aki várja az Isteni csodát, de akkor igazából arcul vág a felismerés és kicsit homlokon is csapom magamat, ami nagyobbra sikerül, mint akartam, de nem fontos, ez nem számít éppenséggel. - Most már, ugye? Akkor megyek, sajnálom, sietek nagyon! - Fel is pattanok, mint akit éppen fenékbe billentettek, és a nagyobb baj az, hogy kapkodni is kezdek, hogy picit elpakoljak az asztalomról, meg megigazítsam az ágyamat, ne azt lássa senki, hogy rendetlen vagyok, ami nem igaz, nem vagyok az, mindig szép rendet tartok, még cipőben se jövök be ide, míg mindenki más igen. A szobatársam rendetlen is, üres zacskók, meg koszos zsebkendők is vannak az ő részén, nálam semmi ilyesmi, ezekre nagyon figyelek, mert engem így tanítottak a szüleim, ha tiszta a környezetem, akkor a kedvem is sokkal jobb lesz. Nem biztos, hogy ez igaz vagy sem, de nem érzem magam szomorúnak, szóval lehet benne valami igazából, anyának sokszor volt igaza mondjuk. Emiatt most is hamar tudok elköszönni és elindulni, tényleg nem tudom hova fogok menni, de elsétálgatok a városban, kicsit körbenézek, de messzire nem merek menni mert a végén még nem találok vissza csak elkeveredek.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is, amit muszáj megjegyeznem, hogy nem tudom megérteni mégis, hogyan és miként tudsz elaludni békák brekegésére. Mármint az már megszokott, hogy mondjuk az óceán, vagy eső hangjára, de ez valami újdonság és az én kis paranoiás felem attól rettegne, hogy egyik nap valaki az egyetemen nagyon poénosnak találná, hogy élő békákkal rak majd körbe, hogy a végén úgy ébredjek fel, ahogyan elaludtam, de közben meg sokkal ijesztőbb lenne. Bár van azaz érzésem, hogy az valahogy téged nem zavarna annyira sőt az olvasottak alapján szerintem még örülnél is neki, de lehet tévedek.    
Nagyon kis aranyosnak tűnsz, azt kifejezetten imádom, hogy milyen édesen beleépítetted a tényét, hogy a karakter néha még töri a nyelvet és ezért nálam külön szereztél pirospontot. Azt nem tudom, hogy hol tudod gyűjteni, de hát ennek osztogatása ez így most nesze semmi fogd meg jól elven történik, de vállveregetés azért jár ezért a kis cukiságért.  
Azért azt remélem, hogy nem fognak sokszor kitessékelni téged a szobából, mert az mégis csak szomorú lenne, hogy mindig le kell lépni meg aztán ilyenkor kell azt mondani, hogy oldjátok meg máshol, főleg ha még hideg is van kinn, akkor menjenek egy másik szobára.  
Összességében nagyon imádom, amit összehoztál, de az egyszer biztos, hogy nagyon sok mindent kell még tanulnia a karakternek, hiszen azért mégis nehéz lehet úgy felnőni, hogy a technológiát megvonják tőled, amikor a mai világban már mondhatni létszükségletnek számít, de azért remélem, hogy nem leszel teljesen elveszve. Bár, ha azt vesszük.. őrizz meg ezt a szokásod és kevesebb eséllyel sétálsz neki oszlopoknak a telefonodat nyomkodva.  
Na, de nem húzom tovább ám az időt így is feleslegesen trécseltem azt hiszem, hiszen minden a helyén van és remélem, hogy nem voltam túlságosan zavaros utóbbiért nem vállalok felelősséget ám.  

Utadra is engedlek ezzel, színt meg majd a hivatásos adminoktól kapsz majd.    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!