Mások nem érthetik a mi világunkat és az életünket. Kifelé mindketten lazák vagyunk és körberöhögünk mindent. Ettől függetlenül óriási teher és felelősség vár ránk. Én ebben egy rohadt mázlista vagyok. Ha a szüleimnek a franc se tudja... mondjuk egy gyógyszerészeti cége lenne biztosan nem tekinthetnék ilyen nyugodtan a jövőmbe. -Na baszd meg.. azért ez súlyos.-hála az égnek az én szüleim sosem mentek ilyen messze. Volt egy időszak amikor semmilyen rendezvényen nem voltam hajlandó megjelenni és abszolút rámhagyták a dolgot. A meghívás mindig megérkezett, de sosem kényszerítettek. Tudták, hogy akkor fejvesztve menekülnék a másik irányba, így inkább hosszú pórázon hagytak. Nem csodálom, hogy Max ennyire kivan a dologtól. Én tényleg megértem őt. Rohadt nyomasztó tud ez lenni. Megértően bólintok néhányat. Azért én örülök, hogy igyekszik megtalálni a saját útját is. Komolyan mondom, hogy nem akarnám végignézni ahogyan teljesen beletörik a szülei az általuk helyesnek gondolt képbe. -Hát én tényleg drukkolok.-nehéz megtalálni az egyensúlyt, de szerintem neki menni fog. -Ja ja mindenképp. Örülnék, ha majd tudnék egyensúlyozni a kettővel. Kimy lesz az utódom a klub élén, ha addig kitart mellettem. A cég meg.. hát igen... a családomban eddig mindenki hozzá rakott valami jókora pluszt, szóval majd nekem is kellene villantanom valamit...-bólogatok. Bár vannak elképzeléseim, de tartok kicsit tőle, hogy ne vágjam túl nagy fába a fejszémet túl fiatalon. Hirtelen lelkesedésére csak döbbentem pislogok rá, de lelkesedéséből ítélve ez tényleg lehet valami nagyon jónak az alapja. Az önvezető autókkal már sokan próbálkoznak, de ez még egy kiaknázatlan terep. Miért is ne vághatnánk bele? Amikor homlokon csókol felnevetek. -Ez jó. Apám biztos szívesen adna nekünk teret a gyárban...-vakarom meg egy kicsit az államat ha már egyszer alkatrészgyártással is foglalkozunk gyakorlatilag azt csinálhatunk amit csak akarunk és amilyen bolond tud lenni apám valószínűleg az első számú drukkolónk lenne ebben a projektben -Jó! Valamelyik nap összeülhetünk akkor ötletelni.-ha össze tudnánk rakni valami konkrét tervet, akkor azzal már leülhetnénk tárgyalni apámmal. Ez az este egyre hasznosabbnak bizonyul.
Ha már nem tudtam feledhetetlenül bulizni, inni vagy egyéb más szereket beszedni, akkor legyen értelme annak, hogy felkeltem az ágyból és kiöltöztem, már amennyire ezt annak lehet nevezni. Úgy érzem a barátság ápolása pontosan ilyen hasznos dolog, így nem bánom, hogy ma nem csúszott több pia. Csúszott volna, én szívesen tömtem volna a kis gagyi szórakozóhely kasszáját, ha egy kicsit is adnak a minőségre, de ezek nem éltek a lehetőséggel, így sok sokpénzzel távoztam, ahelyett, hogy otthagytam volna. - Anyám eléggé sokat dolgozott ebben a cégben, hogy a nagyapám befogadja, így nem akarja, hogy ilyen könnyen leromboljam. Mindent megtesz, hogy én is olyan legyek, mint apám. - nem volt egyezerű beilleszkednie a Wood családba, nagyapám velem sem áll szóba, amíg nem csatlakozok a céghez, ami nem baj egy egy sznob paraszt a vénember. Nem mintha ő alapította volna a céget, ez mind apám keze munkája, de a nagyapám pénzelte anno, így teljesen jogkörrel pofázik bele mindenbe. Azért örülök, hogy az én életemet nem keseríti meg. - Ezek a pluszok tudnak az őrületbe kergetni, neked jó, mert még úgy nézem valamennyire érdekel is a téma. - mázlista, nem kényszerítik ennyire bele, talán én is hasonlóan éreznék és több kedvem lenne, ha nem görcsölnének ennyit azon mit rontok el. Akkora IQ-m van, hogy a legtöbb felsővezető megirigyelhetné a cégnél, sokkal intelligensebb vagyok, mint az ott dolgozó muksók, mégis attól fél az anyám, hogy nem tudom csinálni amire születtem. Kisujjból kirázom, kivéve a kellemes társalgást egy kávé mellett, mert én abba a kávába bogyót teszek, hogy jobb legyen a nap. Úgy tűnik az ötletem és az övé egy nagyszerű dolgot fog alkotni a világnak, legalábbis a fejemben már megindult a tervezgetés. Mindig pörög valamin az agyam, most legalább tudom hasznosítani is magam. - Nem baj ha nem, a házam garázs része majdnem kihasználatlanul áll, apám akarta, hogy ekkora legyen, mert azt akarta, hogy tele tegyem autóval, hát nem tettem. - nevetem el magam. - Még mindig jobban esik taxizni, mint vezetni. Szóval ha hely kell az van, felszerelést lesz nehezebb szerezni, de szerintem elég nagy pofánk van megoldjuk. - belendültem és még csak a fejben tervezés indult be, mi lesz ha tényleg eljutunk a kivitelezésig. - Kevés az a téma, ami jobban izgalomba hoz, mint a női nem, de azt hiszem ez az, ami lenyomja a csajokat is. - nevetem el magam. - Ez neked is nagy plusz lehet a cégedbe és nekem is egy kicsi levegővételt jelent a baszogatás halmazban. - nem fognak leszállni rólam így sem, de legalább anyám nem fog minden áldott hónapban számon kérni mit kezdtem az életemmel, mert ha tudom valamit mutatni neki, talán kicsit csöndben marad.
Jó, nem mondom, hogy nem értem meg őket.. csak a módszerek..-azok kifejezetten megkérdőjelezhetőek. De talán majd mindketten megtaláljuk a helyünket a már előre kiépített világban, anélkül, hogy lenulláznánk az egészet. Haladni kell a korral és ez a mi feladatunk lesz, de fontos, hogy megőrizzük magunkat is közben. Megtört robotok nem valók az ilyen cégóriások élére, hiszen ha a saját szüleink átgyalogolnak rajtunk, akkor más is úgy érezheti, hogy megteheti. Az pedig nem járja. -Igen.. úgyhogy sajnállak is rendesen..-valószínűleg én is 10 körömmel kapaszkodnék és kaparnék el a családomtól, ha olyan messze állna tőlem a szüleim világa, mint Max esetében. A közös vonal hiába nem vág neki a családi képbe lehet egy mentőöv, amivel szívesen foglalkozhat és nekem is nagy pluszt dobhatna. Kölcsönösen nyerhetnénk rajta. Aztán ki tudja, ha elég nagyot tudnánk villantani ezzel, akkor lehet néha is csendesedne az otthoni vihar, mert azt látják, hogy valamivel tényleg foglalkozik. Bár van egy olyan érzésem, hogy az anyja átkozni fogja a nevemet, hogy még segítek is neki más irányba kacsintgatni, ezt a tényt viszont röhögve kibírom. -Nálad még lehet, hogy jobb is lenne.. akkor biztos nem pofátlankodna benne senki..-bólintok egyet. Sokan dolgoznak a gyárban, amíg nincs semmi kézzelfoghatónk csak próbálkozunk nem kell, hogy feltétlen mindenki tudjon róla. -Az biztos.-vigyorgok egyet. Szerintem mindketten elég jelentős kapcsolatokkal rendelkezünk a magunk oldaláról, így lehet, hogy időigényes lesz, de biztosan mindent meg tudunk majd oldani. Felnevetek a megjegyzésén. Valóban sokat növekedett az átélés a beszélgetésben, amióta az ötletünk képbe került. -Hát az biztos, hogy látványosan lépnék be a cégbe egy ilyen kezdőhúzással.. és ja.. lehet anyád nem ilyen előrelépésre vágyik, de nehéz lenne ezt a vonalat semmibe venni.-kicsit elgondolkozok, de szerintem szükségem lesz majd néhány óra alvásra, hogy legalább azt kitaláljam, hogy hogyan is kezdjünk neki. Meg azt is meg kell beszélnünk, hogy milyen magasra akarunk lőni. Az okos autók világában nincs olyan, hogy kis lépcső, de talán ezért is izgat minket ez a téma. Ha nem lenne benne kihívás, akkor egy viccnek elütöttük volna.
Annyit agyaltunk és beszélgettünk, hogy már el is felejtettem honnan indultunk el az este elején. Vajon Gavin azóta már rendesen szétcsapta magát, vajon ott bárki rendesen szét tudta csapni magát. Erősen kétlem, hogy az ottani italoktól bárki fejre állt volna, még ha rá gondolok is rosszul leszek az a sok vizezett szar, amit még rendesen keverni sem tudnak. - Én is sajnálom magam, de be fogom nyelni ezeket is, majd az élet más terén megkeresem, ami nekem jó, és ezzel boldogulni fogok. Végülis csak a nyers modoromat kell egy kicsit magam mögött hagynom és menni fog. - vagy nem, de megpróbálni lehet, ha mégsem menne, akkor meg alkalmazok valakit aki helyettem fog cseverészni azokkal a fontos emberekkel, akikkel nekem kellene. Mindenki nyer, lesz valaki aki jó sokat fog keresni ezzel és én is, hogy nem kell mindenkivel szépen mosolyogva társalognom, hogy nyélbe üssek egy fontos üzletet. - Össze kell szednünk, mikre lesz szükségünk, nagyjából egy ilyen projekthez egy két hónapon belül gyorsított beszerzésben be tudunk szerezni minden alap dolgot, ami legalább az induláshoz elég lesz. Elég komoly gépparkkal rendelkezek otthon, azt be tudjuk vonni a dolgokba. És vannak csoport társaim, akik szintén benne lennének a fejlesztési folyamatok kidolgozásában. - nem azt mondom, hogy eddig értelmetlen volt az életem, csak, hogy ez valamilyen formában több értelmet ad neki, még azt is el tudom képzelni, hogy egy egy estét inkább ezen agyalva töltenék, mint valakivel gyűrögetném a paplant. Bár egy jelöltem van, aki még ilyekor is a segítségemre lenne, és anélkül, hogy megsértődne tudnám a menet után belevetni magam a munkálatokba. - Anyám nem fog örülni addig, amíg nem potyogtatok neki a leendő még nem létező feleségemmel egy pár porontyot és nem leszek olyan felelősségteljes nem, mint az apám. Bármit teszek a fejlődés irányába az neki igyekezete lesz, de sosem elég. - az én érdekeimet nézi, az én jövőmet, és nekem is ezeken kéne kattognom, mondjuk.- úgy 5 év múlva, de ő szeret mindenre alaposan felkészülni. - Lehet ejtenem kellene egy beszélgetést Elon Muskkal, szerintem adna pár jó tippet. - olyan biztos nincs, hogy ne lenne egy olyan ismerősöm, aki egyenesen hozzá juttatna el, szóval nem lehetetlen küldetés ez sem. Sokat tudna segíteni ha csak egy kis ötletmagot ültet a fejembe, elég jól ki tudom virágoztatni a gondolatokat, ha egyszer megindul a virágzás a fejemben, annak általában jó vége van.
Jó végre valakivel őszintén beszélgetni a dolgokról. Mármint Kimy mindig szívesen meghallgat, de nagyon más világból jövünk, így sok részletet ő nem érthet teljesen. -Vagy csak elég fontos emberré kell válni, hogy elviseljék a stílusod.-nevetek fel. Sok olyan embert ismerek aki egyszerűen megkerülhetetlen a szakmában és pontosan emiatt bármit.. na jó.. szinte bármit elnéznek neki az emberek. Végülis ez is egy opció nem? -Jó. Majd felveszem a kapcsolatot egy-két fejlesztő mérnökkel a gyárban, hogy legalább legyen valami elképzelésem, hogy milyen embereket kell majd beszervezni a kezdéshez.-minden bizonnyal szükségünk lesz tervezőkre is, hiszen sok dolgot mi sem gyártunk és nem kukázhatunk össze csak úgy egy autót, hogy majd átalakítjuk kedvünk szerint, de biztosan tudnak majd ajánlani néhány embert. -A gyárban is meg tudunk oldani egy csomó dolgot, de akkor az összerakás nálad lesz.-bár nyilván először csak egy prototípusban kell gondolkoznunk szóval egyelőre elég lesz egy guruló váz a szükséges belsőségekkel. Utána meg hogy hogyan csinosítjuk az már egy külön kör lesz. Úgy érzem, hogy ezzel majd jó sok munkát adok Kimynek, de nem baj legalább beleszokik a dologba, hiszen azzal is kell számolni, hogy jó néhány esténk rá fog menni a tervezésre, szerelésre és összerakásra.. a tesztekről már inkább nem is beszélek, hiszen az még döbbenetesen távoli. Ez nem egy 1-2 hónapos projekt lesz, bár ha nagyon nekifekszünk egy fél éven belül már lehet, hogy valami félig használhatót fel tudunk majd mutatni, de akkor veszettül sok energiát kell ebbe beleölni, ami kicsit sincs ellenemre. -Csak aztán be ne szervezzen a Teslaba.-vigyorgok rá. Eszek még néhány sültkrumplit. Baszki. Már most tudom, hogy álmatlanul fogok forgolódni miközben ezen fogok agyalni, de most még ahhoz sem lenne kedvem, hogy valaki elterelje a gondolataimat. Addig kell ütni a vasat amíg még meleg. Bár telefonálgatni biztos nem állok neki az éjszaka közepén, de reggelig legalább ki tudom majd találni, hogy kikkel kell elsőként beszélnem.
- Azon leszek, hogy azzá váljak, az még mindig könnyebb, mint olyannak lenni mint akikkel koktélozgatni szoktak anyámék. - ha egyszer bejön a biznisz és sikeresen kifejlesztek valami egetrengetőt, ami egyedülálló és különleges, akkor nem kell majd senkihez sem alkalmazkodnom. Egyrészt, mert elismerik a tudásom, másrészt, olyan nevet szerzek, ami után nem kell mosolyognom minden szerencsétlen arcába, hogy kedveljenek. Mert nem fog érdekelni mit gondolnak, ha egy ilyen találmány van a kezemben. - Én meg majd ugrasztom a fiúkat, hogy ötleteljenek addig is amíg mi szervezzük a logisztikai részét. Én szeretném még a cégünket távol tartani ettől az egésztől, így a munkásokat aligha tudom bevonni. - egyenlőre nem fogom senkinek elmondani, min ügyködünk a garázsban. Ez olyan pasis dolog, majd azt mondom, hogy autót szerelünk, ami részben igaz is lesz, de egy kicsit nagyobb távlatokban gondolkodunk ez ügyben. A tervezés, na igen az, hogy a kivitelezés hogyan legyen, mármint külalak ügyileg és technikailag nem biztos, hogy én fogom leszervezni. Én inkább az autó agyát fogom megalkotni, ami igazából elég lényegi része lesz az egész projektnek. Autót gyártani sokan tudnak, így nem az lesz az elsődleges szempont, kell egy kis csinosítás majd neki, hogy annak is leessen az álla, aki csak meglátja, de a legfontosabb, hogy mennyire lesz okos ez a gépezet. Musk említése és egy kicsit bevonása szerintem nagyon jó ötlet lehet, persze nem a koppintás miatt, de egy olyan zsenivel még akkor is nagy szó lenne beszélgetni ha nem lennének terveink, de így még jobban tud majd motiválni. - Nem igazán izgatnak a fejlesztések, neki már kész terve van. Én meg alkotni akarok nem javítani. - biztosan találnék nála is olyan pontot, amit én jobban csinálnék, vagy ki tudnék javítani, de az nem az én világom lenne. Azt már valaki egyszer feltalálta, nem lenne nagy áttörés azokat javítgatni, fejleszteni. - Na jó, ezen ráérünk holnap agyalni, mert itt úgysem váltjuk meg a világot. - nekem ehhez egy gép kell és a jegyzeteim, amiket bővíteni tudok. Ha most eszembe jut egy ötlet annak a terveit szeretem hamar a gépre vinni, hogy ne vesszen el később. - Most pedig azt hiszem csak be kellene ülni valahova egy bambira. - nem feltétlen inni akarok, de ha benne van elmehetnénk egy kicsit meredekebb helyre, ahol esélyünk van arra, hogy ne egyedül kelljen tölteni az estét.
Egyetértően bólintok néhányat. Nem tudom pontosan milyen körökben mozognak, de az alapján amit én tapasztaltam különböző összejöveteleken el tudom képzelni és maximálisan megértem, hogy miért viszolyog a többi embertől. -Hát akkor erre kezet, partner.-nyújtom felé a jobb kezemet az asztal fölött, hogy egy kézfogással pecsételhessük meg ez a megdöbbentően gyümölcsözőre sikerült estét. Nem fogok minden részletet kitálalni én sem annak ellenére, hogy szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy az én oldalamról csak támogatást kapnánk. Szeretném ha ez a projekt tényleg egy kicsit csak a miénk lehetne, főleg ha meg tudjuk oldani önerőből a nagy részét és leginkább csak tanácsokra van szükségünk. Úgyis Maxé lesz a nagyobb szerep az elején. Én addig legyártathatok egy kezdetleges vázat, hogy és elkezdhetem összerakni amíg ők a gép lelkén dolgoznak. Szerelni és összerakni tudok. Rendszert írni már egy kicsit sem, de abban tudok majd segíteni, hogy minek hogyan kell nagyjából működnie. -Helyes. Nem szeretnél egyből elveszíteni az új társamat.-nevetek egyet. -Azért ha befutunk majd remélem kikerül rólunk itt egy kép, hogy itt pattant ki ez a csoda ötlet.-nézek körbe. Egy rohadt hamburgerező és két haver. A legtöbb nagy dolog valahogy így indulhatott, mielőtt bejárta az egész világot. -Egy újabb remek ötlet.-csapok az asztalra. -1 perc és jövök.-és már indulok is. A pultnál fizetek jelentős borravalót hagyja a kiszolgálásért majd meglátogatom a mosdót mielőtt visszatérek az asztalunkhoz. -Na lépjünk. A számlát már elintéztem.-remélem nem lesz ezzel problémája, hogy már elrendeztem a dolgokat.
Kézfogással pecsételjük meg ezt a remek ötletet, ami azt jelenti, hogy az egykori szórakozóhelyen szerzett barátság hamarosan komolyabb fordulatot vesz. Azért itt bizonyosodik be, hogy nem feltétlen olyan rossz ha részegen barátokra tesz szert az ember. Mi vagyunk az élő példa arra, hogy ez működhet, mondjuk kettőnk közül csak én vagyok általában részeg, de ezt most nem a lényegi része a gondolataimnak. - Öregem, nem gondolod, hogy Muskot választanám helyetted. - nézek rá póker arccal, de elnevetem magam. Nem olyannal akarok nevet szerezni magamnak, aki már egyszer magától megtette, kell az ösztönzés, és a kihívás, hogy jól érezzem magam. Ennyi megmaradt bennem a szüleim taníttatásából, hogy mindig hajtanom kellett, hogy olyan legyek, amilyennek akartak, így a munka része mindig is bennem olt, a lelkesedés egy-két dolog iránt már kevésbé. Igazából csak meg kell találnom a tökéletes témát, amiben igazán kibontakozhatok. Ez pontosan olyan lesz. - Szerintem már most lövök egy selfie-t mielőtt a feledésbe veszne a nagy munkában. - veszem elő a telefont, majd minden pózolás nélkül lövök egy képet magunkról, hogy valamennyire a helyszín is látszódjon. - Látod ott azt a két félistent, nemsokára megváltják a világot. - mutatok a telefonom képernyőjére. A tovább állást ő is jó ötletnek tartja, így benyomom a maradék kajám, ameddig elmegy. Kicsit gondolkozok, hogy el kellene csábítani azt a pincérlányt, de lehet találunk jobbat, így inkább leteszek az ötletről. amint visszaér felemelem a seggem a székről és szomorúan nézek rá. - Szóval te sem akarod magaddal hozni. - intek a pincérnőnek, aki a haját tekergetve néz felénk. Tényleg nem tudom kivenni melyikünk jön be neki, pont ezért tiplizek nagyon gyorsan az ajtón, netán ha hármasban akarná csinálni. Ha nem két csaj a partnerem, akkor nem vagyok benne a hármas dologban. - Errefelé nem igen vagyok ismerős, de Manhattan-ben rengeteg olyan helyet tudok, ahol garantáltan nem fogunk unatkozni. - utalok az ottani általános felhozatalra.
Tényleg örülök az este kimenetelének. Ez mindkettőnknek rohadt nagy dobás lenne szóval azonnal utolér a motiváció. -Hát ilyen romantikusat még senkitől sem hallottam pedig kaptam már néhány szerelmi vallomást.-nevetek fel komoly arcát látva. Már most nagyon jó érzésem van a közös munkával kapcsolatba. Az Emperorból tanulva abból születnek a legjobb dolgok, ha az ember olyanokkal dolgozik együtt, akivel a munkaidőn kívül is jó a hangulat és nem csak szakmailag kifogásolhatatlanok. El is készül egy kép, hogy meg legyen örökítve a pillanat, csak villantok egy vigyort a kamerába. -Már látom is a fényes jövőjüket.-bólogatok. Ha tényleg bejön ez a húzásunk akkor nagyon komoly karrier előtt állunk mindattól függetlenül, hogy mit öröklünk a családunktól. -Küldd majd át!-mondom még gyorsan mielőtt elszaladok elintézni a dolgokat mielőtt továbbmennénk. Amikor visszaérek egy pillanatra elgondolkozva nézek a lányra majd visszafordulva Maxhez megrázom a fejemet. -Áhh.. szerintem lesz ma még jobb fogás.-vonom meg a vállamat, ha esetleg mégsem még mindig felhívhatok valakit a kontaktlistámról vagy kivételesen tartok egy pihenős estét. Gyorsan távozunk is, hogy egyikünknek se kelljen visszautasítania. Kint megcsap a hűvös levegő sokkal kellemesebb, mint bent a kaja szagban. A kocsihoz lépek és nyitom is az ajtót. Beülök a kormány mögé és beindítom a motort. -Csak üsd be az úticélt..-nyitom meg a navigációt a középső panelen. -Vagy mondd, hogy merre menjek.-rábízom, hogy milyen helyet választ. Ha megvan az irány már indulunk is. Lehet még ennél is jobb ez az este.
- A szívemet melengeti az érzés, hogy így gondolod. - nyúlok a szívemhez, közben a másik kezemmel úgy teszek, mint aki letöröl egy könnycseppet. A humor az ami én vagyok csak semmi komolyság, még a végén unalmas lennék, mint a nagyapám. A képen két fiatal férfi néz rám vissza, akik tele vannak ötletekkel, vajon ha ránézek erre a képre pár év múlva, már úgy tehetem meg, hogy büszke társtulajdonosa vagyok egy újjonann kifejlesztett technikának, vagy csak stresszes mérnökként fogok agyalni mit rontottam el miért nem működik. Bízom az első kimenetelben, egyrészt sosem tudnám feladni, másrészt ha évekig nem sikerül akkor tényleg bevonom Musk bácsit a dologba. Gyorsan átdobom neki a képet, legyen valami szexi macsó is a telefonjában. Kifelé menet megejtünk egy gyors diskurzust a pincér csajról, de mivel egyikünk sem ájult el tőle így tovább állunk. - Ritka parasztok vagyunk. - szakad ki belőlem a nevetéssel együtt, amikor enyhe célzást tesz a csajra, miszerint nem elég jó nekünk, csak árnyaltabban tette. Amint beülünk a kocsiba eresztek egy telefont, hogy ne menjünk sehova feleslegesen, nem akarok a tömegben bulizni ma, inkább vágyom valami VIP erkélyre ahova sorban hozzák az italokat a jobbnál jobb csajok és egy kettőt ott is tarthatunk magunknál kirakatnak. - Remélem nem vágysz nagy partira, mert lefoglaltam egy privát teraszt az egyik törzshelyemen, majd szerzünk még társaságot ott. Beütöm a címet és hátradőlök, szemem végigméri az autót, és megint a témánál járok fejben. Vajon egy ilyen autót, hogyan lehetne okosabbá tenni. Egyáltalán egy már alapból intelligensebb kocsit tegyünk még okosabbá vagy egy butább verziót okosítsunk ki. Túl sok a kérdés és én túlságosan józan és tiszta vagyok, ahhoz, hogy kibírjam. Benyúlok a farzsebembe remélve, hogy van nálam valami ütős cucc. Mázli, nem tettem ki így a kis zacskó boldogan zörög a zsebemben. Nyújtom Caesar felé a zacsit, míg én kiveszek egy tablettát és gyorsan bekapom, hátravetem a fejem és már le is csúszik a mai boldogítóm. - Nyugi semmi durva, csak egy kicsit ellazít. - zörgetem meg neki kínálva, mire odaérünk még nem fogja kifejteni a hatását, bőven oda tud majd vezetni és elég hamar ki is megy majd belőlünk ha csak egyet kap be, így nyugodtan hazamehet majd a kocsival.
Felnevetek a mozdulatát látva. Igazi hülyék vagyunk, de így szép az élet nem igaz? Hamar meg is érkezik a kép az én telefonomra is. Ugyan semmi konkrét nincs még a kezünkben, de már most rendesen büszke vagyok magunkra, hogy mégis foglalkozunk a jövőnkkel. Mindketten ejtjük a nagyon lelkesnek mutatkozó csajt. Végülis az ember nem csaphat le az első kínálkozó lehetőségre, hiszen annyi jó nő mozog még itt New Yorkban, akiknek még csak meg sem kell várni a lejáró munkaidőt. -Még jó, hogy megtehetjük.-vonom meg a vállamat nevetve és kimegyünk az étteremből. A kocsiban kivárom, hogy mi is lesz a következő célunk Vigyorogva pillantok Maxre, amikor elintézi, hogy jó helyünk legyen. -Maxim.. elkényeztetsz..-kacsintok rá és miután beütötte a címet már indulok is az autóval. Szinte érzem ahogyan a kocsit bámulva morfondírozik, hogy milyen módon lehetne még javítani az ilyen szuperautókon, mint amit én is birtoklok. Szerintem a kiaknázatlan ipar az önvezető autókban van, hiszen hiába próbálkoznak vele sokan még mindig rettenetesen sok bennük a hiba, így még nincsenek is piacon. Legalábbis tudtommal. Talán néhány prototípus már forgalomban van, de még gyerekcipőben jár a dolog. Elgondolkozva pillantok rá amikor felém nyújtja a zacskót. Nem szoktam élni ilyen dolgokkal, de most mégis elgondolkozom rajta. Kezemben a kormány. Max azonban nem idióta biztos nem kínálna semmi olyannal, ami azonnal kiüt, mert akkor mindkettőnknek reszeltek 710 lóerővel a talpam alatt. -Na jó.-nem vagyok most olyan büszke magamra, de mégis a zacskóba nyúlok és kiveszek egy tablettát. Talán nem kellene. Nem szeretem, ha nem vagyok teljesen a tudatomnál, de egy görbe estét megengedhetek magamnak. Azt hiszem... A tabletta a nyelvemen és könnyen nyelem le majd nevetve megrázom kicsit a fejemet. Tempósan vezetek a célpontig. Rendesen izgulok, hogy ne másszon szét az agyam amíg odaérünk, de semmit nem érzek még a dologból, amikor leparkolok a helyszín előtt és ez most nem olyan, mint DiCaprio a Wall Street Farkasában. Kiszállok a kocsiból és körbenézek. Ez nem az a környék ahol izgulnom kell majd az autóért bár igazi hülye kell legyen valaki, aki pont egy ilyen géphez nyúl hozzá.
Már előre látom a következő családi ebédet. Anyám megkérdezi, hogy hogy megy az a fejlődés, mert szerint még sok mindenben kell fejlődnöm, mielőtt a helyükre lépek. Én meg egyszerűen rávágom, hogy éppen egy autót tervezek az egyik haverommal, amihez majd nem fog kelleni vezető, mert önvezető lesz. Az arcát még nem tudom magam elképzelni, hogy vajon büszke lesz, csalódott vagy elképed a dolgok miatt. A kiismerhetetlen jövő ilyen fiatalon még rengeteg mindent tartogat, de lehet ezzel az estével jó útra tereltük. - A legjobbnak csakis a legjobbat. - viszonzom az őrültködését, majd már úton is vagyunk a helyszínre Nem sokan járnak arra, a legtöbben nem engedhetik meg azt a helyet, így biztosan nem lesz tele kéretlen emberekkel és olyan csajokkal akik ingyen piáért egy színpadon is lecumizna. Ettő lfüggetlenül lesznek csajok, csak sokkal gátlásosabbak és nem lesznek olyan nagyon nyomulósok, talán. Nekem biztosan kell egy kis ütős cucc az estére, szóval egy tabletta után nem fogok leállni, de azért tartok pár óra szünetet a kettő között. Caesar is hamar beadja a derekát és bekap egyet. - Nyugi nem tenném tönkre ezt a kocsit, szóval bőven odaérünk mielőtt beüt a cucc. - egyáltalán nem olyan lesz, mint a filmekben, nem fog csillagokat látni vagy szédelegni. Csupán csak jobb kedve lesz, de elég gyenge cucc így nem tarta majd sokáig a hatása,ezért is kell nekem ismételni a dolgot. Kiszállunk a kocsiból addigra már fejben átalakítottam kétszer a kocsiját, de nem tudom mennyire lett volna hatásos bármelyik tervem,de most jónak tűnik. - Luke! - rázok kezet egy biztonsági őrrel,miközben a kezében hagyok egy nagyobb pénzösszeget. Tudja mi a dolga, nem beengedni semmi idiótát, mert sokszor járok itt és mindig jó pénzt kap a válogatott társaságért. Jó csajok jöhetnek,pasikat meg tartsák rövid pórázon,hogy a mieinket kiereszthessük. Luke gyorsan elmondja hol tudunk leülni, és el is indulok felé. - Ha akarsz valamit inni csak szólj, és felhozzák. - elit klub az eliteknek és a jövő zsenieinek,amik véletlen mi leszünk egyszer.
Gyökerek vagyunk, de rohadtul jól érzem magam közben. Már tényleg csak valami igazi minőségi szórakozás hiányzik az estéből, de már az is elérhető távolságban van. Éppen ezért nem leszek ünneprontó elfogadom tőle a kínált cuccot, minden tiltakozó belső hangom ellenére. Rohadt nagy baj volt belőle, amikor utoljára teljesen elveszítettem a kontrollt az ítélőképességem felett. Nem ismerem a helyet ahova megyünk, bár ez nem akkora csoda, hiszen Az Emperoron kívül nem sok helyre járok bulizni, maximum akkor ha hívnak, de mint kedves Gavin példáján is láttuk nem annyira megbízható mindenki ízlése, de Maxban teljes mértékig megbízok ilyen szempontból. -Akkor nem izgulok annyira. Vérezne a szívem a kocsimért..-simítok végig a kormányon vigyorogva. Tényleg az egyik gyengém ez a járgány. Kevés dolog kedvesebb nekem az autómnál a világon akármennyire szar is ebbe belegondolni. Amikor odaérünk kiszállok és tényleg fellélegzem, hogy kedves barátomnak igaza volt a cuccal kapcsolatban. Bezárom és megcélozzuk a helyet. Miután lepacsizott a biztonsági őrrel én is biccentek egyet mielőtt bemegyünk. Megkeressük a helyünket. Bólintok egyet Maxnak és leülök amikor megtaláljuk a nekünk szánt részt. -Jól néz ki..-nézek gyorsan körbe. Az Emperorral én sem panaszkodhatok, de mondjuk az egészen más célközönségnek van kialakítva, hiszen mi az igényes hétköznapi emberekért üzemelünk, akik ezt a kategóriát már nem tudnák megfizetni. Lassan kezdem el érezni, hogy lazul el az agyam. Baszki. Na lehet innentől majd elveszítem kicsit a mértéket. -Igyunk valamit.-szólalok meg hirtelen Maxra pillantva. Ha már volt egy világmegváltó ötletünk akkor koccintsunk is.
Számomra nem egyedi, hogy tudatmódosító szerekkel élek, általban maradok a jó kis fűnél,de olykor megesik, hogy erősebbre van szükségem. Ami nem szokok rájuk betegesen, addig nem érdekel az egyéb hatása. Inpotenciát okozhatna, de ez engem nem hinném, hogy fenyeget, nincs olyan szer, ami engem kiütne odalent. Nem szeretek senkit rávenni ha nem akarja, így csak megkínálom, nem tuszkolom rá a cuccot, amúgy is akarja, így mondanom sem kell mennyire jó lesz ez neki az este indulásánál. Hamar bejutunk a hely belső részében, ahol a legtöbb srác nagyban tolja az ipart, mindkét oldalán csaj lóg, ami megmosolyogtat. Nagyon jó helyre jöttünk, de ezek a földszinten nem igazán azért jöttek, hogy szórakozzanak, ők inkább tartoznak ahhoz a régethez, akik pénzesek, de nem annyira, hogy magukat is eltartsák apuci nélkül. Na nekik teljesen jó a lenti részleg, ahol kaphatnak egy két pasit aki életében betölthetik az aranyásó szerepet. Ezért is foglalok mindig VIP részlegre, oda nem engednek be akárkit. Csúnya és sznob ilyet mondani, de a csóróságot itt nem nagyon nézik jó szemmel. Ebben nőttem fel, nekem ez a világ az alap, így nem elítélendő a gondolkodásom, csupán csak egyedi. - Jól néz ki? Ez egy zseniális hely, kicsit más,mint a tied, de pont ezért jó, hogy egyedi mindkettő . -kacsintok rá, és ledobom magam az egyik bársony kanapéra. Már ott is terem két felszolgáló lány, rövid szoknyában és mélyen dekoltált felsőben. Félreértés ne essék ez nem egy sztriptíz bár, itt nem fognak vetkőzni nekünk, de ha akar bármelyik velünk tarthat az este után. Egyszerűen csak tudják mit akarnak a vendégek, és meg is kapják. Kezd élesedeni a bogyó hatása, ami teljes relax érzést kölcsönöz, mosolyogva kérek ki két dupla whiskyt remélve, hogy ez most tényleg jó lesz. Itt mindig kifogástalan az ital, így emiatt nem aggódok. - Na itt már lehet válogatni. - húzom el a kezem az egyik csajszi fenekén. Ő csak mosolyog, nem zavartatja magát, szeretik ha rájuk irányul a figyelem, tőlem megkaphatják. Amint kihozza az italunkat előre dőlök a kanapén és megemelem a poharam. - Arra, hogy milyen kibaszott nagy jövő áll előttünk. - nyújtom felé,hogy koccintsunk.
Még az elit klubbokban is vannak klikkek. Mi pedig a tápláléklánc csúcsán állunk még itt is, úgyhogy meg sem lepődök, hogy az alsó szint még nem kifejezetten a mi világunk annak ellenére, hogy mi is egyelőre csak örökösök vagyunk. Nem is csoda, hogy itt nem látok ismerős arcokat. Ezek a srácok majd talán egyszer a mi alvállalkozóink lehetnek, ha növesztenek egy kis agyat az üzlethez. -Ja csak egy kicsit más.-nevetek egyet, de ezzel részemről nincs baj. Az ilyen helyekre nehezebb arcok is járnak és arra én nem kifejezetten vágyok. Én boldogan elszórakoztatom az általános népet. Kevésbé problémásak akármennyire is furcsán hangzik ez az állítás. A figyelmem azonban azonnal elveszik egy dekoltázsban. Az italválasztás terén teljes mértékig megbízom Max ízlésében, hiszen évek teltek el azóta, hogy utoljára ittam. -Itt már lehet veszélyesebb lesz a bőség zavara..-bólintok egyet miközben tovább legeltetem a szememet az előttem álló lányon. Valószínűleg ilyen helyeken kötnek ki azok a lányok, akiknek nem jön össze a modell karrier. Na ezért nem megyünk mi sosem könnyű célpontra. Az ilyen lányok sokkal jobban mutatnak végigterítve az ágyon. Miután megkapjuk az italokat magamhoz veszem a sajátomat. -Egészségünkre.-koccintok vele, hiszen mi mást tehetnék még hozzá az ő szavaihoz. Nem húzom le az egészet, de néhány korty elég könnyen lecsúszik. -Baszki... ezer éve ittam utoljára...-pillantok a pohárban lévő italra. Az évek távlatában lévő emlékeim azonban még ott vannak.. mintha tegnap történtek volna és szerintem sosem fogok tőlük megszabadulni akármennyire is szeretnék. Még a pszichológusok is csak az elfogadásig tudtak elkísérni. A megbocsátásig és az elengedésig egyik sem.
Csajok, pia, bogyók és egy zseniális jövőkép, ami a ma este kínált nekünk. Mégis mikor lett ez a nap ennyire jó, ahhoz képest, hogy egy szar helyen indult. De legalább lesz egy sztornik amit majd mesélhetünk ha debütál kiskocsi, aminek mi leszünk a megalkotói. Elképzelem, ahogy egy interjún kérdezik, hogy miként pattant ki az ötlet a fejünkből. Valamelyikünk rávágja, hogy egy szar buliból menekülve egy hamburgerezőben. Igazán ritka sztori, de szerintem pontosan hozzánk illik. A jelenlegi helyzetünket nem kell hozzá mesélni, hiszen hogy néz ki, hogy az ötletelés után bejöttünk egy helyre inni, drogozni és csajozni. Így nem leszünk senki példaképei, és nekünk ha befutunk példát kell mutatnunk, még akkor is ha nem példásan élünk, legalábbis én biztos nem, Caesar már inkább, bár neki is vannak nem példaértékű mozdulatai az életben. - Lesz ez még jobb is, mert tudják fokozni a felhozatalt. - mutatok a szomszéd asztalt takarító lányra, aki éppen háttal nekünk, hajol az asztalra, hogy a belső poharakat is leszedje. - Na az ilyeneknek éri meg elkérni a számát, ha esetleg pang az estéd bevesd őt. - nem veszem le a tekintetem a lány hátsó feléről, csak amikor az italunkat kihozzák. Koccintunk a remek ötletre, majd beleiszok az italomba. Ahogy végigfolyik a torkomon megkönnyebbülést érzek, nem vagyok alkoholista, de a korábbi kudarcba fulladt alkoholizlálsom után ez felüdülés volt. Nem tolom le egyben, mert még csak most kezdem el érezni a hatását a bogyónak és nem akarom kiütni magam, csak jól érezni egy kicsit, hogy holnap vagy lehet már ma újult erővel tudjuk belevetni magam az ötletelésbe. - Csak szépen lassan, ne siess vele, ezt a whiskyt ki kell élvezni. - vigyorgok rá. - Melyik legyen? -kérdezem tőle a csajok felé tekintve. Most egyiket sem akarom megfektetni, inkább csak szórakoznék velük itt egy kicsit, néha az is bőven elég tud lenni. Végig mérem az összeset, kicsit hunyorgok is, mint aki nagyon fontos felfedezést tesz, majd kérdőn nézem Caesart vajon neki a barna, szőke vagy a kis rövid szőke jön be. - Max! - jön ode egy kis szőke lány. Én csak mosolygok rá, mert fogalmam sincs honnan tudja a nevem, mert én az övét nem. - Te csak olyan kaliberű pasikkal barátkozik mint te magad? - bingó aranyásó lesz, kösz de nem, ez a hízelgés sosem jön be, kár is próbálkozni, az arckifejezésemből már tudhatná, hogy nem tudom ki ő, de mégis folytatja a társalgást, reménykedve valamiben. - Ó szépségem bár te lennél a esti befutó, de a szívem foglalt, pont most kértem meg a barátnőm kezét, így minden akaratom ellenére, el kell utasítanom ma a női társaságot. - nézek rá szomorúan. - Igazán kár. - teszi a tekintetét Caesarra, amire elnevetem magam. - Na erre nem tudok mit kitalálni. - tör ki belőlem a nevetés, kíváncsi vagyok, hogyan húzza ki magát ez alól. Megeshet, hogy pont az ilyen egyszerű esetekre bukik, de erősen kétlem.
Vajon mások mivel ütik el az estéiket miközben mi szemrebbenés nélkül stíröljük a lányokat tudva, hogy bármelyiket hazavihetjük magunkkal? Sokan mondták már, hogy egy pofátlan rohadék vagyok, de ha megtehetem meg is teszem főleg, hogy kifejezetten a visszautasítástól sem kell tartanom. Követem a tekintetemmel, hogy hova mutat és minden további nélkül ott is marad a tekintetem a felénk fordított fenéken, hogy széndékosan rakta-e elénk a kirakatba a lány a hátsó felét azt már nem tudom megmondani, de tetszik a műsor. -Egy ilyen lányt még fel is hívnék.-nevetem el magam mielőtt koccintunk, így legalább elterelődik egy kicsit a figyelmem pincérlányról. Miután belekortyoltam az italba lerakom a poharat az asztalra. Ha akarnék sem tudnék sietni szerintem az itallal. Úgy égeti a torkom mintha most innék először megint. Kérdésére körbenézek, hogy melyik lány tudja a legjobban lekötni a tekintetemet. -Azt a barnát nagyon adnám..-biccentek a fejemmel az irányába. Bejön a hosszabb haj és elég patikán össze van rakva a kiscsaj szóval részemről meg is van, hogy kit kell befűzni. Amikor csatlakozik hozzánk a szöszi kérdően pillantok Maxre, akinek nem teljesen tűnik őszintének a mosolya. Kérdését hallva nehéz eldöntenem, hogy most melyikünkre is pályázik, de részemről offos a dolog már olyan ügyesen kinéztem magamnak azt a másik lányt. Kissé megkésve jut el hozzám, hogy Max már le is pattintotta a lányt és lassan eszmélek rá, hogy most jövök én a próbálkozási listán. Nem jó helyen kopogtat sajnos. -Szépségem, ha mész visszafelé szolnál annak a csinos kis barnának, hogy örülnék a társaságának?-mosolygok rá. Még arra sem veszem különösebben a fáradtságot, hogy keressek valami kifogást, hogy miért nem érdekel a dolog. Talán ha a tabletta nem lazította volna ki a jómodort az agyamból még megerőltetném magam. Amikor a szöszi távozik természetesen nem teszi meg amit kértem így kérdően pillantok Maxre. -Hát ennek mi baja?-kérdezem de már el is nevetem magam majd intek a pincérlánynak. -Mit hozhatok?-kérdezi. -Már meg is hoztad, amire szükségem van. Csatlakozol hozzánk egy kicsit?-kérdezem mire válaszként kapok egy szép mosolyt és már le is teszi a szép kis fenekét mellém. A lábait keresztbehúzom az enyémeken. -Tudod ki volt egyáltalán a szőke vagy csak ő ismert téged?-pillantok megint Maxre vigyorogva miközben a kezem már a lány lábain pihen. Kíváncsi vagyok, hogy egy korábbi kalandja kopogtatott vissza a múltból vagy a lány ismeri őt és gondolta bepróbálkozik hátha összejön a dolog.
Nem kell azon aggódnunk, mit fognak szólni majd a csajok ha pofátlanuk rájuk nyomulunk, itt nem. A pénz és a külső itt elég ahhoz, hogy valakit egy gyors vagy egy lassú körre hazavigyél. Nem itt kell megtalálni az igaz szerelmet, de hülye aki itt keresi. Az a formás hátsó igencsak a látókörömbe ingázik és nem nagyon engedi el a tekintetem, ami nem is baj. Egy ilyen segget mondjuk nem ilyen messziről szeretek bámulni, de megteszi bemelegítésnek. - Ezen nem fogunk összeveszni. - kacsintok rá, majd fejemmel a most megjelenő felszolágáló csaj felé mutatok. - Na azt hiszem nekem jó lesz Kleopátra. - fekete harisnya, rövid fekete haj, egyenes frufruval, elég extrém a lány, mondjuk nem tudom mennyire teljesítene jól az ágyban, túl fiatalnak tűnik. - Én vele szemeznék egész este. - bököm ki miközben legeltetem rajta kicsit a szemem. poharamért nyúlok, hogy lehűtsem magam, majd kérek még egy pohárral mindkettőnknek, nem kell sietni, de ha elfogy nem akarok utánpótlás nélkül marani. A fekete szépségről gyorsan tereli a figyelmemet egy ismertelen szőke, aki szerencsére hamar lekoptatok, de nm adja fel, továbbáll, viszont ott sem talál rá az igazira. Caesar szavait hallva, még meg sem vártam, amíg távozik a csaj, már hangos nevetésben törtem ki, szerintem az egész emelet zengett tőle. - Az, hogy nem kapott faszt. - törlök le egy könnyet az arcomról, meglehet, hogy ennyire nem volt vicces, de a bogyó és az alkohol együttes hatása teljesen relax állapotba jutatott, ami miatt minden sokkal viccesebbnek tűnik, mint valójában. Gyorsan lecsap az esti vacsorájára, a csaj nem nagyon teketóriázik, hamar a társaságunk tagja lesz, minden szégyenlőség nélkül. elismerően mosolygok a haveromra, hogy milyen gyorsan a tettek mezejére lépett. Még nem követem a példáját, mert a szexi fekete csaj eltűnt a szemem elől. Nem mindenáron kell valaki, hiszen csak egy telefonomba kerül és jön házhoz a kis szőkeségem, de azért ha visszatér a fekete meglehet, hogy lecsapok rá. - Fogalmam sincs ki volt ez. Nem először vagyok itt hallhatta már a nevemet, gondolom tett egy próbát, hátha sikere lesz. - rossz ajtókon kopogtatott, így elég könnyen hoppon maradt, de elébb fel kellene mérnie az erőviszonyokat és csak utána lépni. Ha körbenéz láthatja, hogy nem a legátlagosabb helyen ülünk, és hozzá képest sokkal jobb csajok vesznek körbe. - Nem tudod ki az a bubi frizus kiscsaj? - kérdezem a Caesar mellett helyet foglaló lánynak, de ő jelzi a fejével, hogy nem ismeri. Baszki nem együtt dolgoztok? Felállok a kanapéról és a korláthoz sétálok, ahonnan lelátok a földszintre, sokan vannak nehéz kiszúrni bárkit is ebben a fényviszonyban, így a kezembe fogom a poharam és hátat fordítok a lenti térnek és neki dőlök a korlátnak. Bekapok még egy bogyót, hátha ez más lányt is valamennyire széppé varázsol a szememben.
Gyorsan megkeresem, hogy kire is gondol Max. Jól néz ki tényleg és a teste is szép. -Jó fogás lenne.-pillantok a haveromra majd újra a lányra, de utána a figyelmemet ismét a az a csaj élvezi, amelyiket már kinéztem. Nagyon úgy néz ki, hogy van egy gyenge pontom a barna lányok felé. Lassan az italom vége felé járok, de nem kell aggódnom, hiszen Max már intézkedik is, hogy még véletlenül se fogyjunk ki. Amikor a szöszi csatlakozik hozzánk nem kifejezetten vagyok sem a helyzet sem a viselkedésem magaslatán, így valószínűleg a kelleténél jóval lekezelőbben oldom meg a helyzetem, de legalább a hangsúlyom nem bántó a mondandómmal ellentétben. A szöszi nem értékeli kifejezetten egyikünk megnyilvánulását sem, Max azonban annál jobban díjazza a megoldásmódomat. -Szegény..-nevetek tovább és jókedvűen figyelem ahogy Max még meg is könnyezett egy kicsit nevetés közben, így még én is jobban kezdek nevetni. Leöblítem egy kis whiskeyvel a hangulatomat mielőtt magamhoz hívom a lánykát, aki egy másodpercig sem tiltakozik. Miért is tenné? Gondolom ők is erre játszanak, különben miért lenne ilyen rohadtul feszülős az a munkaruha és mi másért dolgoznának ilyen helyen, ahol úszhatnak egy kicsit a nagyhalakkal. Természetesen azért összevigyorgunk, mert én sem gondoltam, hogy ennyire könnyű dolgom lesz, de úgy tűnik sok esetben kár túlagyalni a dolgokat. -Ennyire gyér próbálkozást már rég láttam.-húzom el egy kicsit a számat, bár a is besülendő, hogy legalább megpróbálta a dolgot.. mondjuk nem annyira, hogy ezért kapjon egy jó estét. Kicsit furcsálva pillantok a félig ölemben elhelyezkedő lányra, hogy nem ismeri amelyiket Max nézte ki. Az is lehet, hogy csak nem akarja kiadni nekünk ilyen könnyen a munkatársát. Kár önzőnek lenni. Max felkel, hogy kicsit körbenézhessen, így én lépek még egyet a jó este érdekében és mire megfordul, hogy nekidőljön a korlátnak már a lány szájában van a nyelvem miközben az ő keze meg a tarkómon. Elengedem végül és előveszem a telefonom. -Nevet és telefonszámot szeretnék.-adom át neki a telefont, hogy beírja magát a kontaktok közé, közben azért figyelek, hogy milyen nevet kell majd keresnem ha indulnék hazafelé. Szóval Lena lesz a mai befutóm. -Caesar. Tudsz vezetni?-kérdezem mire lelkesen bólogat néhányat. Zsír, akkor már megvan a sofőröm is. -Hívlak, ha lelépünk.-majd elengedem, hogy még dolgozhasson egy kicsit én meg szórakozhassak egy kicsit. Felveszem a poharam és Max mellé sétálok. -Na.. meglépett Kleopátra?-kérdezem és én is körbenézek a lenti részen, de nem sok esélyem van kiszúrni a lányt.
Egy rohadt nagy baj van a beszívott énemmel, hogy ha egyszer valamire rákattanok olyankor nehezen verem ki a fejemből. Most pontosan ilyen volt az a lány, amikor megláttam eltökéltem, hogy őt fogom ma hazavinni, de olyan gyorsan szívódott fel, amilyen gyorsan jött. - Jó fogás is lesz. - mondom Caesarnak, miközben még mindig nevetek szegény lányon, akit olyan szépen koptattunk le. Nem tudok szépet mondani magunkra, mert ebben a sztoriban mi voltunk a parasztok, de minek ámítsuk feleslegesen, az csak rosszabb lett volna. - Szegény mi, hogy ilyen módszerekhez kell folyamodni. - nevetek tovább, elég ritkán koptatok le csajt ebben az állapotban, valamit nagyon szarul kellett csinálnia, hogy ezt mégis megtegyem. - Hát igen, így is mondhatjuk, hogy gyér volt, de igazából egyenesen siralmas. - persze tök jó, hogy a nevemen szólított, mert ez elvileg ad egy bizonyos bizalmi szintet a másik felé. Már ha a másik teljesen józan ítélőképességgel rendelkezik abban az adott időben. Nem voltam sem józan, és az ítélőképességem sosem üti meg a normális szintet, így igencsak rábaszott csórikám, de ahogy láttam talált másik társaságot, ahol meg szívesen vették a közeledését. A földszinten, ahol szinte mindenkivel el tudna lenni, oda nem kell nagy tudás, de úgy látom neki pont megteszi. A lenti szintet vizsgálva nem leszek okosabb, sem gazdagabb a csaj látványával, így Caesarék felé fordulok, aki hamar lecsapott a csajra. A lényegre tér, és nem szarozik, végre valaki, akinek nem én kellek, hogy csajt találjon magának. Szívesen segítek bármelyik barátomnak, aki túl félénk, vagy túl kezdő ebben, de hamar bele tudok unni, amikor már a második csajt ijeszti el, a túl kedves énjével. De ma este ilyen probléma nem áll fenn, mert a haverom gyorsan megszerzi a sofőrt és a telefonszámot is, kettő az egyben. Képzeletbeli pacsimat már meg is kapta, és elismerően biccentek felé a fejemmel. Gyorsan zavarja vissza dolgozni a leányzót, ezek szerint nem rögtön akar lelépni vele. Szerencsémre, mert nekem még nincs kedvem az ágya nyomni, egyedül vagy sem. itt meg társaság nélkül hamar ez következne. - Ebben a tömegben bármelyik csaj lehet az. - manapság nem nagy különbség van a csajok között, mindegyik ugyanúgy sminkel, egyedi haj is minek, mert hasonlítani akarnak egymásra, ami szép is, meg kedves, csak a mi dolgunk nehezebb ha ilyen helyzetbe kerülünk. - Na persze az sem segít, hogy kicsit sem látok rendesen. - a sok pia, vagy a mixelése a dolgoknak okozhatja, holnapra elmúlik. Már érkezik is a következő kör, amit egyenesen a kezembe kérek, mert most még egy kicsit jól esik állni. - Látom neked hamar meglett az esti szórakozás. Remélem valami szépet mondtál neki és nem tiplizik le. - iszok bele az italomba. Sosem lehet tudni, mennyire ribanc egy csaj, akivel megbeszélsz valamit, majd lelép mással, mondjuk mert kedvesebb, ami nálam mondjuk nem nehéz, de Caesarból sem nézem ki a túlzott romantikát.
-Tökre igazad van, baszki. Áldozatok voltunk.-értek egyet azonnal, de persze tudom, hogy ez kicsit sem igaz, de totál mindegy, ha legalább mi megtudjuk egymást erősíteni ebben. Bólogatok néhányat az új jelzőre. Valahol értékelendő, hogy legalább volt olyan magabiztos, hogy megpróbálta, de valószínűleg tényleg nem a mi ligánkban játszik. Ha valami önként pottyan az ölünkben az nem izgalmas. Ha legalább egy kicsit vadászni kell vagy legalább megtehetjük az első lépést, már akkor garantált az érdeklődésünk. Különben olyan mintha mazsolás kekszbe harapnál amiről azt gondolod, hogy csoki darabos. Szörnyű. Gyorsan befűzöm az esti szórakozásomat, hogy ne maradjak hoppon, de utána útjára is engedem, hogy ne kössön le túl sokáig feleslegesen és inkább csatlakozok a lenti rész kémleléséhez. Nem mintha látnék különösebben részeleteket ebből a szögből.. meg a tabletta... meg az alkohol.. bár az még nincs bennem sok, de hamar megkapja ám az ember agyát, ha évek óta józan. -Mondanám, hogy na majd én... de szerintem ebben nem vagyok előrébb.-nevetek egyet majd lehúzom a maradékot a pohárból. Persze nem kell sokáig az üres poharat nézegetnünk, mert azonnal kiszolgálnak minket. -Semmi nyálasat. Megkérdeztem, hogy tud-e vezetni. Gondolom sejti, hogy nem egy Toyota Priussal járok. Szóval szerintem nem fog eltűnni. Az ilyen lányok imádják, ha egy jó kocsiban feszíthetnek.-vonom meg a vállam. Ha esetleg mégis felszívódik, akkor sincs semmi gond, hiszen a sofőrszolgálattal hazajutok én is és a kocsi is, ha nagyon nem bírok magammal, akkor valamelyik lelkes lányt meg házhoz hívom. Van erre néhány tartalékom. Bár ha tovább iszunk nem tudom mennyire leszek használható állapotban. Ha tippelnem kellene.. semennyire. -De még kétszer meggondolhatom magam, hogy tényleg hozzá van-e kedvem.-vigyorgok rá. Az sincs kizárva, hogy találok jobb játékszert magamnak még az este folyamán.
[size=13]Áldozatok ez a jó szó, a férfiakra mégsem használják sosem, pedig ránk is ránk hajtanak olyan nők, akikre nem vagyunk kíváncsiak. Akkor ez nem durva, csak ha a mi nemünk hajt a nőkre? Micsoda megkülönböztetés ez, valóban a férfi nem az erősebb és az erőszakosabb, de találkoztam már olyan nővel, hogy még ágyba vinni is féltem, mert annyira érezni lehetett rajta, hogy nem teljesen százas. - Mennyire igazunk van, szemetek kihasználnának. - tettetem a sértődött kisfiút, de hamar kiesek a szerepből, amikor kitör belőlem a nevetés. Ezek után még ő küldi el a gyorsan megszerzett csajt, végülis dolgozzon, mielőtt hazamegy szórakozni. Ezek a csajok csak az éjszakára mennek rá, nem feltétlen kell nekik a pénz, mert akkor nem itt árulnák magukat. Csak az kell, hogy egy pénzes pasi hazavigye, és beírhassa a kis naplójába, hogy “ma vele feküdtem le, ilyen autója volt és ekkora háza” és ezt mind azzal a kegyetlen nyafogós stílussal. Bár ez a stílus az ágyban kibaszott szexi, de az életben inkább elkerülendő. A két vakegér keresi a tűt a szalmakazalban, biztosan viccesek lennénk ha valaki látna ebben a fényben. De egy csaj megér ennyit, hogy kutassunk utána, ha az ölembe landolna, mint a előző szőke csaj, nem lenne olyan vonzó ajánlat. - Nem baj türelmes vagyok, ha a kis fekete nem jön össze majd hívom az állandó szexpajtimat. - nem vagyok elkeseredve, és meglehetősen hamar feladtam, lehet annyira mégsem jó, ha elkényelmesedek és mindig van egy B tervem ha nem jön össze az A. Ellustulok, nem hajtok annyira mint régen, pedig ez egy nagyon rossz berögződés lesz ha így marad. - Tudod van egy csaj, akihez bármikor nyúlhatok ha nem jön össze az este, és szívesen jön, sőt még élvezi is. - Lumieval pontosan erre vagyunk egymásnak, nem többre, de nem is kevesebbre. Nincs kihasználás, csak egymásnak teszünk jót, vagyis magunknak. - Héé, a Toyota Prius igenis menő. - húzom fel a szemöldököm felháborodást tettetve. - Ha pocakos, 2 gyerekes apuka vagy. - nevetem el magam. - Egy szóval tipli van neki, még enyém vagy szépfiú. - minden beütni látszik, és olyankor nagyon szellemes tudok lenni, magamnak mindenképpen. - Azért nézelődj még, elég sok a jó csaj errefelé, vagy vigyél haza kettőt. - az ötlet nem is rossz, lehet én is ezt fogom tenni, így ha nem jön be egyik sem vagy csak az egyik majd elszórakoztatják egymást és én majd nézem.
-Pedig olyan jól esne, ha valaki végre a személyiségemért szeretne..-teszek rá még egy lapáttal a mi kis gondolatmenetünkre mielőtt felnevetek én is vele együtt. Nem mintha erre adnánk bárkinek bármi esélyt, hiszen pont ezt a fajta kötődést igyekezzük elkerülni. Amire pillanatnyilag partnert keresek egy másodpercig sem kell megmutatnom semmit a belső világomból, cserébe viszont engem sem érdekelnek a másik belső értékei. Még a végén vagy teljesen kiábrándulnék vagy elkezdenék kötődni. Arra pedig semmi szükségem. Hirtelen kapom rá a tekintetem teljesen meglepetten. -Neked olyanod is van?-szerintem még sosem hallottam semmi hasonlót a szájából, így nem kicsit döbbent meg a dolog, hogy van egy állandó telefonszám neki elmentve ilyen esetekre, bár egyébként tök logikus a dolog. -Hát haver irigykedek. Ha nekem lenne egy olyan csaj, aki megérti a felállást és nem feszíti túl a dolgot.. sőt még az ágyban is jó.. én biztos nem fárasztanám magam azzal, hogy próbálok egy jó menetet összehozni.-megeresztelek felé egy mosolyt. Bár a vadászatban van valami örök élvezet, de ettől függetlenül mindig csak 50% az esély rá, hogy tényleg jó lesz a menet amit össze lehet hozni.. vagy igen vagy nem. Nem mellesleg Maxból kiindulva biztos fullos nőről lehet szó, különben nem kerülhetett volna be a száma a kontaktok közé. -Akkor ha egyszer eljutok addig, akkor már tudom mire cserélem le a mostani gépet.-elvigyorodok. Soha. A. Büdös. Életbe. Nem. Veszek. Priust. -Már törlöm is a számát, ha neked kellek.-kacsintok rá. A brománc örök. Úgy tudjuk csapni egymásnak örökké a szelet mintha nem lennénk még a gondolattól is rosszul. -Kettőhöz ma kevés lennék. Már nem vagyok olyan fiatal, mint régen, hogy csak úgy nekifussak egy édeshármasnak.-húzom el a számat. 21 évesen simán végigmelóztam az estét a klubban majd hazamentem két lánnyal. -Meg nincs annyi hely a kocsiban. Kibaszott sportautók átka.-nevetek fel újra.
- Nem akarlak elkeseríteni, de azért lenne mit csiszolni még azon a modoron. - mint egy jó kis oda vissza feszülgetés egymásnak, pedig ezek az apró építő kritikának szánt beszólások, csak mókának számítanak nálunk. Meg talán azért több kell nekünk ahhoz, hogy megértsük egymást, én mondjuk elég sok mindent akkor sem veszek magamra ha a másik véresen komolyan gondolja. A komoly gondolkodás maradjon meg másnak, én nem élek ilyen kemény életet, csak a magam véleményére adok, és milyen igazam van. - Öregszek már én is, kell egy biztos pont az életemben, vagyis a farkamnak. - nevetem el magam, gondolom kíváncsi rá, ha nem is részletekben - Nagyon extra a kiscsaj, nem akar elköteleződni itt megkapta az első piros pontot, nem akar kapcsolatot. Bármikor ugrasztható, nagykából sehol nem szégyenlős ledobni a bugyit. Persze a legfontosabb, hogy elég rám néznie és állítja a zászlót rendesen. - még ha belegondolok is libabőrös leszek a látványától a fejemben. Igazi kis bombázó a csaj, aki a törékeny külseje ellenére nem az a tipikus cicababa, mert arra elég hamar ráunnék. - Hidd el, fárasztanád. Amúgy persze kényelmes ez a kiscsaj, de örökre őt sem használhatom ki, egyszer minden csaj többre fog vágyni, és egészen biztosan nem ugyanakkor amikor én. Addig meg nem akarok berozsdásodni. - ha a hazavitt csaj nem ügyeskedik, akkor még mindig fel tudok hívni, A és B opció, minden helyzetben kell. - Még az egyik jótékonysági gálára is elrángattam, hogy ne nyaggassanak anyámék a barátnő témával, de eljött, szóval egy szavam nem lehet. - ahogy ezeket a szavakat kimondtam lehet több hallatszódott ki belőlük. Ez csak egy szex kapcsolat és tényleg nagyon ritka az olyan lány, mint Lumie, hogy még ezek ellenére sem lát bele többet. Erősen fájna a szívem ha belém szeretne. - Szólj mert akkor nekem is kell egy, hogy majd egyenautóban feszíthessünk. - lecsúszik még egy kis alkohol, de már érzi a szervezetem, hogy lassítani kellene, kicsit grimaszolva de lenyelem az italt. - Add ide, törlöm én, helyetted. - mosolygok rá hálásan, de ami vicc az vicc, mázli, hogy veszi a lapot. A következő kijelentésén elnevetem magam, de olyan igazán hangosan. - Ne szórakozz, akár sértésnek is vehetném, 23 vagy, ahogy én is, még közel sem jelenthetjük ki, hogy nem vagyunk fiatalok. Barátom előttünk az élet, ne most fásulj bele az egyszerű menetekbe. Arra ráérsz 40 évesen is, szedd össze magad és rakj rendbe két csajt, majd a látványuk az ágyadban meghozzák a kedvet hidd el. - átkarolom a vállát, és mintha csak komoly tanácsot adnék neki úgy magyarázok, majd a monológom után megveregetem azt. - A kocsis kifogás már egy fokkal jobb, de akár az egyik az öledbe is ülhet, ne legyél fantáziátlan. - kacsintok rá. Nincs olyan, hogy lehetetlen, csak tenni kell érte.
-Kedves barátom a modorom kiváló, csak nem koptatom feleslegesen, ha nem muszáj.-pillantok rá mindent tudóan majd nevetek egyet. Mindenki tud viselkedni ha akar, csak mi rohadtul nem akarunk és legnagyobb szerencsémre ezt mi egymástól nem is várjuk el.. sőt.. még szerintem rosszabb is a viselkedésünk, ha így együtt vagyunk mert itt senkitől nem kapunk ítélkező tekinteteket. Bár ez sosem tartott vissza, de mi képesek vagyunk még meg is veregetni egymás vállát a leggyökerebb húzásoknál is. -Hol lehet ilyen csajt szerezni? Rendesen irigy vagyok..-ez mekkora jó már. Nem kell félnie a kötődéstől, szabad mint a madár mégis bármikor úgy dönt, hogy le kell vezetnie a stresszt már csörgetheti is a lányt. Nekem is kell egy ilyen. -Amilyen rutinod van szerintem te már be sem tudsz rozsdásodni.-legyintek egyet nevetve. A következő sztorira már felszaladnak egy kicsit a szemöldökeim. -Még ezt is bevállalta? Haver lassan én is kedvet kapok hozzád, ha ilyenbe bele tudtad rángatni a dugópajtidat. Valamit biztos nagyon tudsz.-elismerő bólintást kap. Egyikük sem akar elköteleződni és mégis már mennyi mindenen túl vannak. Lehet tényleg nekem is el kellene gondolkoznom valami hasonlón, de most hirtelen senkit nem tudnék mondani, akinek elhinném, hogy nem akaszkodik a nyakamra. -Vagy veszünk egy közös egyterűt. Egy igazi fater mobilt.-már elképzelni is teljes mértékig hányingerkeltő. Ha eljön az a nap biztos vagyok benne, hogy valahogy megoldom, hogy berakjak egy babaülést a McLarenbe. Hogy az asszonyt hova rakom azt még nem tudom. Úgy állunk ott, mintha tényleg a világot készülnénk megváltani egy magasröptű gondolatmenettel, ehelyett az édeshármas lehetőségét vesézzük ki. -Hiszek neked, mester.-bólogatok nevetve. Van valami abban amit mond, szóval még lehet, hogy az estét is hajlandó leszek úgy intézni. Legalább ő biztosan büszke lesz rám érte. -Jogos.-már jár is egyet a tekintetem a teremben, hogy kivel lehetne kiegészíteni az első jelentkezőmet, de egyelőre még nem fogja meg semmi más a tekintetem. A sorsra bízom magam. Beleiszok a whiskeybe majd visszasétálok a kanapéhoz és leülök. Már kezd eléggé zsibbadni az agyam. -Neked mikor volt utoljára hármasod?-kíváncsiskodom. Szerintem ő többször él ezzel a lehetőséggel.
Kezdőlap
