Nem tudom pontosan mikor, vagy hogyan pattant ki a fejemből, egy ilyen őrültség, hogy majd én ilyen veszélyes mutatványokat fogok végezni, de most már nem táncolhatok vissza. Neth biztosan azt hinné, hogy beijedtem, márpedig az nem tenne jót az imázsomnak. Meg hát mintha korábban már valakitől hallottam volna, hogy az adrenalin segít kiüríteni a fejem, ami most még jól is jönne. Kicsit megfeledkezni a bajaimról és jól érezni magam a haverom társaságában. De azért remélem, hogy nem vágunk rögtön a közepébe, nem a legextrémebb mozdulatokkal kezdünk. A park közepén egy fának támasztom a hátam, miközben Neth-re várok. Általában én vagyok, aki késni szokott, de úgy látszik ma ez nem jött össze. Előkapom a mobilom és megnyitom a Grindr-t és lapozgatni kezdem. Még csak pár napja vettem a bátorságot, hogy regisztráljak rá, de eddig semmi érdemleges nem történt. Talán csodára várok, mert magamtól semmit nem teszek azért, hogy valami is történjen. Felnézek, ép a legjobbkor, ahhoz, hogy ne bukjak le. Gyorsan kilépek az alkalmazásból, elsötétítem a képernyőt és zsebre vágom a telefonom. -Hé, Neth. Mizu? – köszönök rá miközben pacsira nyújtom a kezem felé. -Csak nem eltévedtél?– mosolyodom el. Persze csak ugratom, de érezze a törődést, ha már egyszer megváratott.
“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”
Megbeszélt időpontra megyek egy haverhoz, most nem a banda éltet, hiszen más társaságot kerestem az utóbbi időben magamnak. Barátokat mintsem érdekbarátságokat. Kezdtem elhanyagolni a bandát és elkezdtem élni. Azt csináltam, amit valóban akartam. Táncolni kezdtem el és apával voltam a hangárban, mikor engedte. A tanbulás az alapból ment, jeles voltam mindenből. Az állatkertből negatív dolog sosem hangzott el rólam, minden rendben volt, sosem hanyagoltam el a munkát, időben ott voltam. Ha nem, akkor is mindig beszóltam, hogy mikor számítsanak a jöttömre. Amúgy motorosan vagyok, gyorsabban végig hajtok így az adott útvonalon, mintha tömegközlekedéssel szenvednék. Most amúgy is szó szerint is tömeg van, azt meg amúgy sem bírom, így jól jött ez a motoros dolog. Otthonra a hűtőre a szokásos színű vörös cetlire kiírtam neonzölddel a tartózkodási helyemet és hogy mobilon elérhető leszek. Kötelező dolog, amolyan katonai hülyeség, hogy erre rávett az apám de olykor jól jön, mert le tudja nyomoztatni a mobilomat és akkor tudja a helyzetemet. Igen, tudom hogy olykor megteszi... de most inkább csak leparkolok egy olyan területre amit belátok, magamhoz veszem a táskámat, hogy a mobilomat abba dobjam. Kiveszek onnan egy üveg vizet, belekortyolok, majd visszadobva megindulok a távolban ácsorgó személy felé. A central parkban mindent is lehet csinálni. Akad játszótér is, szóval ha akadályra lesz szükség, hát majd ott megtaláljuk. Néhány fa növekedése is másképp ment végbe, akadnak ferdék is, szóval ezek is jó ugratók lesznek. Csak abban reménykedek, hogy bírni fogja az iramot. Meg is érkezek a telefont bújó Jae-hoz. Széles vigyor telepedik képemre, miközben nyújtom a magam pracliját a pacsira. - Hali Jase... eltévedni? Én? Nem...nagy a forgalom...de segáz, itt vagyok! - eresztem le a kezem, jobbára inkább zsebre. Egész jó időt mondtak a hétre, 16 fokot, néha benéz majd egy kis eső is, de ki nem szarja le? - Szóval miért épp a parkourra esett a választásod? - nem mintha probléma lenne vele, de meglepett, mikor legutóbb felkeresett ezzel. Leginkább más dolgok miatt ülünk össze, nem épp az én hobbim felé kacsintgatott, de mindegy is. Nem olyan meredek ez a sport, hogy ne akarja megtanulni, vagy pont én ne segítsek rajta...biztos az adrenalin, vagy az, hogy lefárassza magát. Vagy valakire valamire nem akar gondolni... és pont ez a sport lesz a megfelelő figyelemelterelés. Bármi szóba jöhet. Összecsapom a tenyereimet. - Nos. A szabályokkal hogy állsz? Nem hiszem hogy tisztában vagy. Gyors felsorolnám a lényegét ha gondolod... Sportolsz a kosárlabdán túl? Bármi? Kicsit be kellene melegíteni, nyújtani. Ha így állunk neki, nem birnád tiz perc után. - adok néhány tanácsot ezzel kapcsolatban, hiszen csak jót akarok és hát én kezdtem előbb ezt az egészet.
Kezdőlap
