Amit mindenki lát...

Rendkívül türelmetlen vagyok, a várakozást egyszerűen nem nekem találták ki. Rosszul vagyok, ha akár egy percet is várnom kell valakire, vagy valamire kivéve, ha éppen nagyon elvagyok a magam kis világában.
Sokszor mondták már rám, hogy túlságosan is lobbanékony vagyok, amiről szerintem nem tehetek, ilyen a természetem, minden kis apróságon ki tudok akadni és olyankor üvölteni, törni, zúzni tudnék. Cserébe viszont nem vagyok haragtartó, viszonylag hamar túl tudom tenni magam bármin.
A legtöbben még vidám és optimista srácnak írnának le, de ez inkább csak a látszat. Nem mindig tudok olyan vidám és optimista lenni, mint amilyennek mutatom magam.



Amit senki sem ismer...

Rengeteg ember vesz körül, de mégis olyan magányosnak érzem magam. Hiába vannak barátaim, van egy gyünyürű barátnőm - bár ezt inkább csak abból gondolom, hogy szinte mindenki irigylően figyel mikor belépünk valahova - és van egy viszonylag megértő családom, mégis hiányzik valami vagy inkább valaki az életemből. De lehetne ennél is rosszabb, ha az a valaki már egy konkrét személy lenne.
Vannak álmaim, amikről senkinek sem mesélek, talán azért, mert félek, hogy kinevetnének. Az egyik ilyen álmom, hogy alapítok egy rockzenekart, ahol gitározni és énekelni fogok. Vagy az is lehet, hogy hagyom az egészet a francba és elmegyek balettáncosnak. Na jó, az utóbbi inkább vicc, mint valós álom.
Amit pedig végképp nem tudnak rólam, hogy nagyon zárkózott vagyok. Pont az ellenkezőjét gondolják sokan. Talán azért, mert sosem tudom befogni és akár egy idegennel is órákig el tudok beszélgetni bármiről.  

Apám bestseller író, anyám sikeres divattervező amiből simán arra következtethetnének mások, hogy milyen elfogadóak, de nem. Cseppet sincs így. Ezért is kényszerülök titkolózni előttük és mások előtt is. Bár lehet nélkülük sem tartanék még ott, hogy a világ elé álljak és coming outoljak. Pedig lehet, sokkal egyszerűbb lenne az életem.
Jól emlékszem a napra amikor rájöttem, hogy nem a lányokhoz vonzódom. Bár korábban is voltak jelek, de az a nap, vagyis inkább az a pár perc mindent megváltozatott. A srácokkal lent voltunk a parton, futkároztunk a homokban és egyszer csak nekiütköztem egy ragyogó kék szem gazdájának. Ahogy nézett rám és mosolygott, azonnal éreztem, hogy a szivem hevesebben kezd verni. Emlékszem, hogy ellentétben másokkal ő nem hordott le, hogy miért mentem neki, csak annyit kérdezett, hogy jól vagyok-e. De annyira megbabonázott, hogy szólni se tudtam. Csak néztem, sőt, inkább bámultam rá. Észre se vettem, hogy a haverjaim közben mellém értek és még akkor is őt néztem amikor körbeálltak és elindultunk vissza. Csak akkor eszméltem fel amikor már ő is távolodni kezdett.  
-Mi a szitu Jase? – Zack hangja szakít ki a gondolataimból. Bár megbeszéltük, hogy össze kellene futni, de észre se vettem, hogy időközben ő is megérkezett.
-Nézd már azt a fullos csajszit, lennének ötleteim, hogy mit kezdenék vele – bámul a mellettünk elhaladó lányra. Ahogy elnézem, eltöprengek, hogy ha egy kicsit is bejönnének a csajok, akkor nekem is pont annyira bejönne, mint Zacknek? Bár teljes ellentéte a kamu barátnőmnek, de hiszen vele se azért vagyok, mert annyira tetszene és ezt ő is nagyon jól tudja.
-Na ne nézd már annyira haver, neked ott a csajod, hagyjál már valamit nekem is - tudom, hogy csak poénnak szánja, de néha annyira tudom utálni, hogy tárgyiasítja a nőket. Szerintem nem kellene ennyire semmibe vennie őket. Bár azt nem tudom, hogy milyen csaj jönne be, ha hetero lennék, de abban biztos vagyok, hogy nem úgy állnék hozzájuk, mint a haverom.
-Elég lesz már Zacky – tudom, hogy mennyire rühelli, ha így hívom, de had érezze egy kicsit ő is szarul magát.
- Nézd már – bök oldalba és a fejével egy távolabbi pad felé int – ott vannak azok a nyomi buzik a gimiből.
Legszívesebben rászólnék, hogy ne nevezze már így őket, vagy csak behúznék neki egyet de nem tehetem, nem értené, hogy mi bajom van.
-Nem értem, hogy nincs erre valami törvény, hogy a szabadban ne lehessen már ilyeneket látni. Nézd meg, még át is ölelik egymást. Felfordul tőle a gyomrom. Kellet nekünk pont ebbe a parkba jönni, ahol ilyeneket látni? – fakad ki Zack és felém fordul. Nem tudok rá azonnal reagálni, ez így túl sok egyszerre. Minden szava egy kicsit megsebzett. Vajon, ha én is felvállalnám magam, rólam is ezt gondolná? Még akkor is, ha egészen kicsi korunk óta jól ismer és tudja, hogy egyébként olyan vagyok, mint ő csak nekem éppen a pasik jönnek be? Bennük legalább van annyi, hogy vállalják, nem félnek kilépni a nyilvánosság elé.
-Igazad van, jobb ha lépünk – fordulok felé és megpróbálom lenyugtatni magam. Nem tudom miért barátkozok még vele, de lehet már csak megszokásból keresem a társaságát.
-Na és merre menjünk? Nézzünk ki a pályára? – már el is indult, én pedig követem. Az előbbi kifakadásának már hűlt helye, olyan mintha nem is történt volna semmi. De jó lenne, ha én is ilyen könnyedén túl tudnám tenni magam rajta.
-Jó ötlet, lehet a srácok is kint vannak és játszhatunk egy meccset is – talán egy kis labdapattogtatás még jót is tesz nekem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy. Mert sajnos valóban abban vagy, és abszolút érthető, hogy miért érzed magad magányosnak, miért vagy zárkózott. Nem fair, hogy sem a barátaid, sem a szüleid előtt nem tudsz igazán önmagad lenni. Ennek nem így kellene működnie. Mondanám, hogy könnyebb lesz, ha eléjük állsz, és elmondod nekik az igazat... Meg kellene érteniük, hisz ettől még az vagy, aki vagy, függetlenül attól, hogy kihez vonzódsz, és ennek teljesen természetesnek kellene lennie. De tudom, hogy ez hatalmas lépés, főleg amikor a legjobb barátodtól is csak ilyen becsmérlő megjegyzéseket hallasz folyton. De ki tudja, Zacky talán meglep majd! A kamaszoknak néha csak a szája jár, és nem gondolnak mindent úgy igazán komolyan. És ha mégsem tudna elfogadni, remélem találsz majd új barátokat, akik majd úgy szeretnek, ahogy vagy. Mindenesetre én drukkolok, hogy előbb vagy utóbb, de teljesen önmagad lehess, felvállalhasd magadat, lehetőleg egy olyan elfogadó közegben, amiben jól is érezheted magad!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!