Gyorsan lett a csajos napunkból Hale-nek randi szervezős nap, amit az öccse végig aszisztálhat. Szegény. Az én szerencsémre hamar vége lett a meccsnek, minden percét élveztem, de főleg, mert sokszor hallatta hangját mögöttünk Hale volt tanítványának bandája, és volt mivel húzom az agyát a végéig. Nem tehetek róla, nem vagyok hoki rajongó de a barátnőmért rajongók, és ő szereti ezt, így mindig vele tartok ha nincs munka. Jobban belegondolva Peter is szereti, most már ketten fognak elrángatni? Mindezek ellenére eljönnék velük,akárhányszor csak kérnék. A végén a sok kóla nekem is megártott, de Hale-el ellentétben én nem álltam végig a női mosdóba a sort, a férfi üres volt, kihasználtam, kifelé már kaptam pár szempárt a seggemen, de ennyi még belefér, amíg egyik sem ér hozzám addig nézelődjenek, jelenleg nem sok mindenkinek mutogatnám. Gyorsan vissza is értem Peterhez, de Hale még sehol nem volt. Nem csodálom, az ő technikája sokkal lassabb, kövessük a szabályokat, pedig azok azért vannak, hogy megszegjük őket. -Őt egyedül nem engedem többé a mosdó közelébe, mindig eltűnik. - elővettem a telefonom és gyorsan írni kezdtem neki. Lehet kicsit túl hamar kellett felnőnöm, és nem nagyon kaptamt örődést, de én próbálok a bartaimmal úgy bánni,ahogyan megérdemlik. Kicsit ingerült hangvételbe mentem át az SMS-eknél,de már nagyon nem tudtam hova tenni,hogy eltűnt. “Ott várunk, ahol találkoztunk az elején.” - jegypénztárak ő javasolta, ebből tudni fogja hol keressen. -Rátok kellene rakni egy GPS jeladót, hogy mindig tudjam merre jártok, akkor kevesebb meglepetést okoznátok nekem és nem kellene aggódnom miattatok. - utalok a mai meglepetés megjelenésére. Most még jobban örülök neki, hogy nem egyedül kell várnom itt a nagy tömegben, a sok kitóduló ember cseppet sem néz maga elé, mennek, mintha az életük függne attól, hogy mihamarabb hazaérjenek. Próbálom keresni Hale-t az emberek között, de nem látom, kezdek aggódni. -Meg kéne keresnünk. - rá sem nézek Peterre, mert a szemem majd kiesik annyira próbálom meglátni barátnőmet valamelyik kifelé jövő lányban. Van egy nagyon rossz érzésem, remélem nem pasizik, egyedül, megint valami hülyét szed össze, aki nem, hogy leszedi azokat a pókhálókat, de még tovább szövi. Gyorsan kapom a választ, buliba megyünk. -Azt hiszem hokis after lesz, és mennünk kell. - nem engedem oda egyedül Hale-t, főleg nem ilyen barbárokkal.
Türelmesen várok a jegypénztáraknál, hogy a két lány előkerüljön és dobbanthassunk innen. A meccsek után nem szoktam túl sok időt tölteni a tolongó emberek között. Szerencsére Wendy élelmesebb, mint a nővérem, így hamar visszatér hozzám. Türelmetlenül dölöngélek egyik lábamról a másikra. -Itt igy hagyhatjuk..-vonom meg a vállamat, mintha nem érdekelne a dolog, de mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy úgysem hagynám itt. Anyám nagyon elverne érte.. Türelmetlenül sóhajtok egyet, de látom, hogy Wendy sem éppen a legnyugodtabb, így nem szeretném tovább bosszantani azzal, hogy még én is jelenetet rendezek. Szerencsére Wendy már intézkedik, de valahogy még nem látom a fényt az alagút végén. Megjegyzésén felnevetek. -Vagy egy rohadt nagy kolompot, ha esetleg lemerülne a telefonod, akkor is tudd, hogy merre jár a Panborne csorda..-magas vagyok, de még én is lábujjhegyre állok egy pillanatra, hogy alaposabban körbe tudjak nézni. Úgy nézhetünk ki most, mint a szurikáták a prérin. -Még mindig itt hagyhatjuk..-ha innen most elmozdulunk biztos Isten, hogy soha a büdös életben nem találjuk meg Hale-t. Egy ekkora helyen simán elsétálnánk 3 méterre egymástól úgy, hogy még csak észre sem vesszük egymást. Közben érkezik az sms és végre megkönnyebbülök, hogy leléphetünk innen, szavai azonban hidegzuhanyként érnek. -Mit beszél az a szép kis szád?-majdnem a tarkómig szalad hátra a szemöldököm. Hale, Wendy, Én, hokisok és egy buli? Ez úgy hangzik, mint egy rettenetes vicc kezdete. Sosem zavart, ha Hale bulizni ment. Nem érdekelt. Nagy lány tud magára vigyázni, de egy hokis ünnepi party nem úgy hangzik, mint ami túl biztonságos egy lelkes rajongó, kihasználható lány számára. Bassza meg. -Szeretném neked jelezni, hogy ha ma este laposra vernek a nővérem miatt kötelességed élete végéig táplálnod Hale bűntudatát.. meg kitenni nálunk a lakásba néhány gyertyát, hogy vissza tudjak járni kísérteni.-sóhajtok fel. Ennek nem lehet jó vége. Arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy Hale miatt fogom kapni az első ütést. Wendy is készül besétálni az oroszlán barlangba.
Nem teljesen így képzeltem a menjünk el valahova meccs utáni sztornikat Hale-el, de egy jó barátnő mindent megtesz azért, hogy a másik jól érezze magát. De miért nem tud valami szórakozóhelyen összeszedni valakit, miért pont itt kell? -Nem hagyjuk itt, de megérdemelné, meccs után más programot akartam, mozi, kávé vagy bármi kevésbé izgalmas. - ma csak az ágyamat akartam este meglátogatni, de szerintem nem mostanában fogok találkozni vele, egy buli, hokisokkal és Peterrel és Hale-el. Nem a legjobb kombó. -Ohh ne aggódj táplálom és neki majd rendesen. - a védelmező tesó, annyira cuki. - Már csak annyi kérdésem van, hogy milyen illatú legyen a gyertya? Én nagyon szeretem a csoki illatút, feldobja a szobát, de persze közben végig rád fogunk gondolni. - na meg a csokira. Szerintem ezek a pasik csak a jégen ilyen állatok, és remélem igazam lesz. Miután elteszem a telefonom, és jól lecseszem rajta Hale-t Peter felé fordulok. Bele sem gondoltam, hogy neki ez esetleg nem lehet teljesen a kedvére. Főleg, hogy az ilyen partik voltak az egyéjszakásaim kezdőpontjai, nagyon nem szoktam meg ezt az egészet. -Ugye nem lesz gáz neked? Nem muszáj jönnöd, nem akarom, hogy kínos legyen ez az egész. - De akarom! Nagyon akarom, hogy jöjjön, egyrészt könnyebb lenne elhajtani minden részeg játékost ha ott van mellettem. Csak őszintének kell lennem, de hogy is hangozna? Bocs van pasim? Van pasim? Gyakorlatilag most adok esélyt magunknak, de az csak így működhet, de nem is esik nehezemre ezt megtenni. Másrészt ha Hale kiakad akkor könnyebb ketten vigasztalni őt, meg azért jó társasági is, nagyon jó. Figyelmeztetem magam, hogy ez nem egy randi, nem mi vagyunk a lényeg most, hanem a tesója, az a naiv nagyon szenvedélyes lány, aki már a pálya széléről képes beleszeretni valakibe. - Csakis Hale miatt megyünk oda. - biztosítom őt, hogy ezer százalékban bízhat bennem. - De azért remélem nem tart sokáig. - valószínüleg ő is tudja milyen nagyon szar lesz ez így, ha iszunk is. Nem így akarom tudatni Hale-el, hogy miújság, annak is el fog jönni az ideje. A telefont a közelemben tartom, mert helyzetjelentést kérek folyamatosan tőle. -Na készen állsz egy csodás partira? - kérdezem ironizálva.
Na hát legalább a délutáni programról hasonlóak voltak az elképzeléseim, bár valószínűleg Hale hamar lepattintott volna, hogy csajos napjuk legyen, mondjuk lehet rájuk is fért volna. -Héé.. nem az a cél, hogy egy kellemes teadélutánt csapjatok nélkülem, hanem hogy az örökkévalóságik ijesztegethessem Hale-t ha egyszer meg kell halnom miatta.-mondjuk nem mintha nem keserítené meg anyám épp eléggé az életét, ha miatta lenne bajom. Biztos jönne a 'de ő a kistestvéred neked kellene vigyáznod rá' szöveg, még akkor is ha már jó ideje majdnem egy fejjel magasabb vagyok a nővéremnél. Néha jó kijátszani az én vagyok a kicsi a családban kártyát. -Tényleg?-felcsillannak a szemeim. -Kössz, ez nagy megkönnyebbülés. Érezzétek jól magatokat.-nézek rá hálásan és sarkon fordulok, hogy tegyek pár lépést a kijárat felé. Természetesen megállok és visszafordulok felé. -Édes vagy, de ezt nem kell egyedül végigcsinálnod.. és szerintem nem is akarod..-billentem félre a fejemet egy pillanatra majd visszalépek mellé. Ez lesz életünk egyik legrizikósabb vállalkozása. -Wendy nincs semmi baj. Túléljük. Én nem iszok és akkor valaki majd észnél lesz.-mosolygok rá. Persze most még tök bátran beszélek ott helyben ez már lehet, hogy problémásabb menet lesz, de még mindig bízok benne, hogy Hale nem velünk lesz elfoglalva, illetve mi sem feltétlen szórakozni megyünk, hanem sokkal inkább biztonsági övnek. -Persze, erre a pillanatra születtem.-átkarolom a vállát és elindulunk kifelé. Jut eszembe. -Öhhm.. egyébként ez valami házibuli vagy szórakozóhely? Mert hát öö..-magamra pillantok. Konkrétan melegítőnadrágban vagyok. Mármint részemről tökéletes lenne ez is, de tudtommal vannak olyan helyek, hogy ilyen szerelésben nem lépheted át a küszöböt. Közben már sétálunk a taxik felé. Hale ezért még jön eggyel az biztos.
- Komolyan teadélután? Én egy szeánszra gondoltam, de a te verziód sem rossz. - gonosz mosolyom, elég hamar lelohad, amikor elindul a kijárat iránáyba. Most komolyan itt akar hagyni? Mert akkor nem a hokisoktól kell félnie, mert én fogom elintézni ha ebben a helyzetben egyedül hagy. -Szerencséd, hogy ilyen vicces fiú vagy. Persze, hogy nem akarom egyedül csinálni, csak kedves akartam lenni, de megjegyeztem többet nem fordul elő. - ha ő így én is, azért az arcomon látszik, hogy jobban érzem magam, hogy nem hagy szarban. Megkönnyebbülés, hogy nem akar mindig megfelelni nekem, nem azt csinálja amit szerinte én akarom, hogy csináljon. A kellemetlen részre is kitérünk azért, a buli, ahol elmondása szerint nem iszik, na persze. Máshogy nem fogja kibírni, mert én még nem nagyon láttam őt olyan közegben, mint ahova most készülünk. Aztán lehet tök otthonosan fog mozogni benne, de egy kis lazító sosem árt, nekem biztos nem. - Hale hozzátok ment haza, mehetünk oda, úgyis van ott ilyen alkalmakra ruhám. elvileg házibuli, de azért valóban nem ahhoz vagyunk öltözve. A garbó nem igazán parti szett. - igazából egy fiókom Hale szekrényében, nem ritka, hogy ott töltöm a hétvégét vagy egy hetet, ha nagyon olyanunk van, így már félig meddig ott is lakok néha. - Szerintem vele nem fogunk találkozni, mert már kiválasztotta a ruháját, szóval ha gyorsak leszünk még a buli legizgalmasabb részéről sem maradunk le, amikor még mindenki józan. - tetettem, hogy örülök ennek az egésznek. Alapvetően szeretek bulizni, hogy szeretek, imádok, de akkor Hale és én együtt érkezünk meg a buliba, mindent lefixálunk vészhelyzet esetén, de így, hogy nélkülem megy be egy olyan helyre, kicsit rizikós. Beülünk a taxiba és megadom a címet, mintha csak hazamennék, remélem nem gond Peternek, hogy hozzájuk megyünk. A taxiban megfogom a kezét, mert itt senki nem lát és muszáj megtapasztalnom milyen ez az egész. Amíg nem vagyok biztos magunkban nem akarok ennél is közelebb kerülni hozzá érzelmileg, de nagyon bénán megy. - Akkor az első olyan buli együtt, ahova EGYÜTT megyünk . - emelem ki a szót, mert azt, hogy párként talán nagyon erős lenne kimondani. Nagyon bizalmatlan lennék ezzel kapcsolatban? Igen, de mániám, hogy nem bízom el magam semmi téren, mert akkor tudok örülni annak ha a végén valóban jó sül ki belőle. - Bocsi, tévedtem, Hale most írt, hogy offos a buli, szóval haza akarsz menni? - nézek rá huncut mosollyal az arcomon. Persze az ágyam hívogat, de mégis elmennék vele valahova. Hale és a kiszámíthatósága, nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg.
-Csak azért kedvelsz, mert ilyen kis humoros vagyok.-kacsintok rá és már mozdulnék, hogy megcsókoljam, de még a mozdulat felénél földbe gyökerezik a lábam. Ja még mindig nyilvános helyen vagyunk. -Te maradj csak a garbódban.. elég ha egy valakire vigyáznom kell.-nevetek fel. Vicceltem természetesen. Sosem mondanám meg neki, hogy mit vehet fel és mit nem. Ez az ő döntése. Maximum tényleg el kell járnom majd edzeni, hogy meg tudjam védeni. Őt is és magamat is. -Hurráá...-forgatom meg a szememet. Minden vágyam egy buli, ahova nem illek és ahol végignézhetem, hogy szépen lassan az emberek leisszák magukat a sárga földig. Baszki. Konkrétan nem vagyok emberek közé való. A taxiban már végre magunk lehetünk. Azonnal a kezemért nyúl és már kulcsolom is össze az ujjainkat. Én nem emlékszem sokszor olyan jól a címünkre, mint ahogyan ő. Ezen elmosolyodok csendben magamban és felemelve a kezét adok egy csókot a kézfejére. -Még nem annyira...-rázom meg a fejemet. -Majd ezt inkább akkor mondanám, amikor már nem kell figyelnem, hogy mikor és hogyan érhetek hozzád..-nézek rá kicsit szomorúan. Persze, ha Hale nem lenne ott már megint más lenne a dolog. -De nagyon édes vagy, hogy ennek így örülsz.-odahajolok és adok egy csókot az arcára. A telefonja folyamatosan rezeg meg pittyeg hát nem is értem, hogy Hale minek szaladt el egyedül, ha úgyis Wendy-vel csacsog folyamatosan. Nem sokára mi is ott leszünk a buliban. Nem is értem, hogy minek akar randizni a nővérem, ha az igazi párkapcsolata velem ül most egy kocsiban. Hirtelen kapom fel a fejemet. -Ne szopass! Tényleg megúsztuk?-rendesen 150 kilóval könnyebbnek érzem magam. Hát tényleg van Isten. Kifújok egy nagy levegőt. -Mondom a tervet!-rendesen izgatott lettem. -Anyám éjszakai műszakos szóval 20:00-kor lelép otthonról. Most elmegyünk az első randinkra a játékterembe, ahol megpróbálhatsz elverni a játékokban. Aztán ha anyám már nincs otthon, akkor haza megyünk hozzánk, útközben veszünk egy pizzát és hajnalig filmezünk. Mit szólsz?-mintha egész életemben erre a pillanatra vártam volna.
Humoros, bár csak azért kedvelném, de még én sem tudom megmagyarázni miért kedvelem, egyszerűen csak maga miatt. Mert nem olyan,mint a többi pasi, ő más sokkal másabb, és a lehető legjobb éretelemben. -Szóval garbóban túlvonzónak találsz, vagy pont, hogy nem ezért távol tartok minden hím nemű egyedet. - fogós kérdés, mindig van valami frappáns megegyzése, így nem féltem, hogy nem tudja ezt is valahogy kimagyarázni. -Azért annyira ne örülj, Hale teljesen kivan, és nem tudom megvigasztalni, pedig tippeket is adtam neki, hogyan használja ki a csávót, mert egy bunkó, elvileg. De egy nagyon izmos bunkó, ezt ő mondta. - megint magyarázkodok,baszki. - Szóval próbáltam felvidítani, de nem akarja hagyni, szerintem nem zárta ki teljesen a csávót a mai napjából. Ami azért elég aggasztó, mivel, az,hogy vigyen magával gumit mondatra nem reagált semmit. Ugye te sem szeretnél ilyen korán nagybácsi lenni? - egy lélegzet vétellel adtam ki mindent magamból, az aggódásom, a félelmem,hogy bármi lesz vele, mert magára hagytuk. A legnagyobb dilemmám mégis az, hogy nem biztos, hogy barátnőm után erednék, mert Pet ajánlata sokkal vonzóbb. Otthon, kettesben, fogd vissza magad Wendy még csak egy hete nem voltál senkivel. Esküszöm néha igazi ribancnak hiszem magam, kösz anya és apa, hogy ilyen nulla érzelmekkel hoztatok a világra. Annyira lelkes, annyira szeretné és én is mert ha csak félek az egésztől nem fogom megtudni milyen is ez vele. -A terved tökéletes, de jó leszek én így az első randira? Nem zavar, hogy garbó van rajtam és cicanaci? - ilyenkor ki kellene öltözni nem? Vagy legalábbis nem a hoki meccses szerelésben elmenni, bár hozzáteszem nagyon kényelmes és ez vagyok én nem a kiöltözős,full sminkes fajta, sőt nagyon távol áll ez a stílus tőlem. - Ne válaszolj, kényelmes ez a cucc, és ha tényleg velem akarsz lenni, be kell érned az ilyen randikkal, mert akármennyire is szeretnék tökéletes barátnő lenni, nem fogok kiöltözni. - ezt jobb ha most tisztázzuk, kicsit túl komoly hangvétellel sikerült, de számomra ez fontos, hogy ne akarjon senki más milyenné formálni. Amúgy meg izgulok és azzal próbálom leplezni, hogy összevissza beszélek, hurrá. Közelebb hajolok hozzá és a füléhez hajolok. - És kedves Peter, mit fogunk este nézni? - persze filmet, sorozatot senki nem gondol itt semmi rosszra, de felizgatni egy kicsit azért szabad, abból még rossz nem következett be. Ha egyszer eljutunk odáig, hogy megtegyük már legalább kellően akarni fog.
Kérdésére kissé kiakadnak a szemeim. -Öhh.. igazából bármit mondok seggfej leszek, úgyhogy inkább annyit mondanék, hogy nekem mindenhogy tökéletes vagy.-szép mentés? Remélem. Grimaszba húzom az orromat miközben az óvszer hiánya és a nővérem neve egy mondatban is felmerül, majd még én is megemlítésre kerülök, mint nagybácsi. -Ha akkora játékos a srác nála úgyis lesz. De erről egy szóval sem szeretnék többet beszélgetni.-már így is felfordul a gyomrom a témától. -De ha attól megnyugszol bármikor ír, hogy baj van egyből elindulunk.-nem mintha valaha opció lett volna, hogy szarban hagyjuk a nővéremet, így attól teljesen függetlenül, hogy programot szervezünk magunknak még számíthat ránk. Szólok a taxisnak, hogy változik a cím, nincs tőlünk olyan messze a játékterem, igazából még messzebbre kell menni, úgyhogy ő még jól is jár a módosítással. -Azért válaszolnék... nem is tudom.. baszki... én legalább az elegánsabb melegítőmbe vagyok...-a hangomba szinte olyan komolyságot tudok erőltetni, mint amilyenben ő szólt hozzám. Majd felnevetek és megszorítom egy kicsit a kezét. -Elfelejted, hogy láttalak már lyukas zokniban, lekajált pólóban, kócos konttyal és mégis szerelmet vallottam.-mosolygok rá. Nem mellesleg nem is értem, hogy miért ne lenne tökéletes úgy ahogy most van. Vagy ezt csak én nem izgulom ennyire túl? Ahogy a fülembe súg libabőrös leszek. Szabad kezemmel finoman megfogom az állkapcsát, hogy a torkáig csúsztassam a kezem. Óvatosan elfordítom a fejét, a füléhez tudjak hajolni. Ha olyan lennék, mint a többi srác biztos azt kérdezném, hogy nem teljesen mindegy? De ez nem én lennék. Finoman adok egy csókot a füle tövére. -A Lilo és Stitch-et.-súgom a fülébe majd nevetve elengedem és visszadőlök a helyemre. -Választhatsz egyébként.-a filmez ízlésem teljesen rugalmas. Talán egyedül a thrillereket nem viselem túl jól, de csak mert mérhetetlenül unatkozom közben és mindig megfájdul a fejem tőlük. Bármi mást szívesen megnézek. Leparkol a taxi, gyorsan fizetek. Kiszállva nyújtózkodok egy nagyot és átkarolom Wendy vállát, hogy közelebb húzzam magamhoz egészen egy szoros ölelésbe. -Már most sajnállak, hogy mennyire le foglak nyomni a játékokban.-kicsit még meg is veregetem a vállát. Már most értem, hogy ezért kapni fogok, de megéri. Elengedem és megfogom a kezét. Belököm a bejáratot és végre meg is érkeztünk. -Mivel akarsz kezdeni?-nézek körbe izgatottan.
Egy percig sem kételkedtem abban, hogy minden jó kedvünket feladva rohannánk mindketten ha Hale hívna minket. Igaz,remélem nem fog ilyen megtörténni, főleg azért mert nem akarom, hogy rossz estéje legyen, másrészt, meg elég szórakoztató estének nézünk elébe mi is. -Elfelejtem igen mert olyan mintha akkor egy tök már életet éltünk volna.- vagyis én, mert ezek szerinte már akkor is látott bennem valamit, amikor a legrosszabb napjaimat töltöttem náluk kócosan, lógós nadrágban, másnaposan. Még mindig nem értem miért tetszem neki, ha látta ezt a szörnyű oldalamat is, de ezzel most nem akarok foglalkozni. Azt hiszem egyetértünk abban, hogy nem kell báli ruhát kölcsönözni egy randi miatt, fő a lazaság. Meg azért őt se nagyon tudnám elképzelni szmokingban, vagyis de el tudnám, de nem ebben a helyzetben. Amikor odahajol totál lesújtva érzem magam, visszanyal a fagyi, jó lesz vele vigyázni, mert jobban ismer mint azt hittem. Elnevetem magam a film ötlete miatt, nem mondom, hogy nem vonzó egy rajzfilmet nézni, amiben űrlények vannak, kezdetnek jó lesz. Aztán valószínűleg be is alszok rajta, ha mégsem még mindig adva van egy jó kis horror. Remélem nem kis beszari és végignéz velem egyet, mert én az vagyok, de ezt sosem vallanám be. Mindig azt képzelem horror nézés közben, hogy ez csak egy film, valaki áll azon az oldalon a kamera mögött, ahol én is ülök. Nekem úgysem lesz bajom, ezek ellenére, mégis jól tud esni néha egy kis para. Elég fura lány vagyok. -Mindig elfelejtem a gyermeki éned létezését, és ez olyan kis cuki. - az ujjaim közé fogom az arcát, ahogyan a nagyszülők szokták a kisbabáknak. Kiszállunk a taxiból, egész gyorsan ideértünk vagy csak gyorsan elment az idő, nem számít, mert végre előtör belőlem a versengős énem. -Kihívás elfogadva, de ugye nem fogsz sírni ha így lesz? - mondom neki és közben úgy csinálok mint aki sír. Közel sem vagyok annyira biztos a győzelemben, de a versenyszellem mindig is felturbózza az önbizalmam. Maximum hallgathatom majd nagyon sokáig, hogy megvert. -Annyira belemélyedtünk ma a hoki rejtelmeibe, szó szerint. Léghoki. - szaladok oda a játékhoz, mint egy kislány. Na akkor ki is a gyerek? Itt azt hiszem mindketten. -Gyerünk Öcsi, mutasd mit tudsz. - nyújtom rá a nyelvem és már készen is állok az első menetre. Elég hamar lealázott benne, de mielőtt bármit szól visszavágót kérek. Legalább egyszer nyernem kell ha már olyan nagyon nagy volt a szám. Jól érzem magam, minden gondom elszállt, legalábbis amíg itt vagyunk nem kell semmi szaron agyalnom, még Hale is ritkán jut eszembe, főleg, hogy a telefonom egy ideje nem szólalt meg.
Nevet és belecsíp az arcomba, amire csak elfintorodok de azért nevetek én is egyet. Szerintem jó lesz. Működni fog. Mi ketten sose növünk fel.. és ez így van jól. -Ha úgy alakul majd elbújok sírni, hogy ne lásd.-vágok egy túlzottan szomorú arcot neki majd újra rávigyorgok A férfiúi önérzet megköveteli, hogy egy kicsit felmossam vele a padlót, de természetesen az a cél, hogy mindketten jól szórakozzunk, így biztos nem fogok élet-halál harcot vívni, ahogyan a barátaimmal tenném. -Léghoki?-felvonom a szemöldökeimet. -Te akartad.-nevetek egyet. Azóta léghokizom, hogy felérem az asztalt szóval ennél nagyobb öngólt nem is rúghatott volna magának. Felállunk az asztal két végéhez és feltűröm a pulcsim és a farmerdzseki ujját a könyökömig. A kihívó hangnem egy pofátlan mosolyt csal az arcomra. -Ne felejtsd el, hogy te kérted.
Talán lehettem volna illedelmesebb... hagyhattam volna, hogy szerezzen néhány pontot, de muszáj voltam elpicsázni, úgy tisztességesen, hogy tudja nem csak a számat jártatom. Nem mellesleg pedig a léghoki nekem tényleg becsületbeli ügy. Az egyetlen játék, amiben tényleg képes vagyok megharcolni és ugyan nem terveztem ilyen csúnyán játszani kicsit elkapott a gépszíj. Visszavágót akar. A hölgy pedig megkapja amit szeretne. Elverem még egyszer, de most hagyom, hogy összekanalazzon néhány pontot. Nem akarom szemtelen lenni. -Válassz egy másik játékot szerintem... én ezen nőttem fel..-nevetek fel megkerülve az asztalt, hogy megölelhessem. A lövöldőzős játékok felé mutatok. -Célozni nem tudok olyan jól.-hazudok. De tényleg nem mehetünk úgy haza, hogy nem nyert valamiben. Szeretek idejárni és örülnék, ha lehetne ez a közös helyünk, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog túlságosan rajongani a helyért, ha nincs sikerélménye.
Félrement a számításom, sosem voltam olyan jó léghokiban, de Hale és a hokisa miatt állandóan ez jár a fejemben. Persze a játék alatt végig arra koncentráltam, hogy elverjem Petert, sikertelenül. Biztos van játék amiben nyerni tudok, meg fogom találni. - Miért érzem azt, hogy ha mást választok abban is elversz? - kérdezem kicsit szomorúan, hátha megsajnál és valamiben tényleg hagy nyerni. Tényleg elég kispályás vagyok hozzá képest, pedig elég sokat jártam ilyen helyekre, de ezek szerint nem eleget. - Pedig elég jól célba találtál. - szívom a vérét kicsit. Mivel elég közel van hozzám nem tudom nem megcsókolni. Annyira természetes az egész, mintha mindig ezt kellett volna csinálnunk, ami azért elég fura. Hosszan csókolom, mert azt akarom, hogy ez a pillanat sose érjen véget. Mert majdnem minden tökéletes, kivéve, hogy még nem vertem el semmiben. Amint sikerül elszakadnom tőle meglátok valamit, amiben talán nyerhetek. - Kosárlabda! - csillan fel a szemem és a kezét megragadva megyek a velünk szembe álló kosara játékhoz. Ebben csak nem tud elverni, a gimiben kosárlabdáztam, nem voltam olyan jó, mert túl magas sem vagyok, de azért elég sokáig játszottam, hogy ha egy helyben állok beletaláljak a kosárba. - Fogadjunk valamiben, hogy izgalmasabb legyen. - nézek rá a kezemben az első labdával. Remélem csak kicsit is tud olyan felszabadult lenni, mint amilyen én ha nem jön semmi szar szembe velem és most pontosan ez az időszakom van. - Ha nyerek nincs Lilo és Stich. - nevetem el magam. Ez csak az első ötletem, van ott még ahonnan ez jött, és hosszú még az este, játékban is megtalálom a módját, hogy még izgalmasabbá tegyem. - Mond mit szeretnél akkor ha te nyersz. Ami persze lehetetlen. - ne bízd el magad Wendy, mert legutóbb sem sikerült. Megfogom a labdát és dobásra készen állok, de még megvárom a míg válaszol. Odamegyek hozzá és dobok egy puszit az arcára. - Csak, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmed a győzelemről. - és már a helyemen is vagyok. Gonosz húzás volt, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni.
-Talán azért , mert már érzed a jövő jeges szelét...-vonom meg a vállamat nevetve. Nem fogom hagyni, hogy sikerélmény nélkül hagyja el ezt a helyet. -Igen??-vigyorgok rá. Visszacsókolom és egyik kezem az arcára simul, a másik a derekán marad. Közelebb húzom magamhoz. Olyan érzés, mintha már 1000 éve ezt csinálnánk. Lassan engedem csak el magamtól. Kosárlabda? Okééé és már megyek is utána. -Hát.. ha ennyire magabiztos vagy..-bólintok rá. Amit csak szeretne. Természetesen. -Komolyan? Ennyire haragszol arra a csóró mesére?-kérdezem nevetve. Komolyan ennyit akar, ha ő nyer? Elgondolkozva összedörzsölöm a tenyeremet. -Ha én nyerek.... kapsz tőlem egy Stitch-es egyrészes pizsamát és 1 teljes napot abban kell lenned.-jelentem be az igényemet, ha már úgyis úgy szabadulni próbál attól a mesétől. De már most biztos vagyok benne, hogy nincs olyan forgatókönyv, hogy ne ő nyerje ezt a kört. Ha valami másban fogadtunk volna talán még harcolnék a dologért, de nagyon szeretném látni, hogy mennyire tud örülni egy győzelemnek. Nyúlnék utána, hogy visszahúzzam egy csókra de lassú vagyok, így vissza tud sétálni a helyére. Franc. -Szóval már piszkosan játszol...-szűkítem össze a szemeimet. -és én azt hittem, hogy már nem is lehetsz dögösebb.-nevetem el magam. Na lássuk a medvét. Ügyesen dob, de meg sem próbálok igazán harcolni ellene, de azért összekaparok néhány pontot, hogy ne legyen túl feltűnő a dolog. Kikapok természetesen. Átölelem hátulról és felemelem a földről, hogy egyszer megpörgessem a levegőben. -Mondtam, hogy nem tudok célozni.-Lerakom és magam felé fordítom. -Na játszhatunk még valamit vagy elindulhatok pizza vadászatra..-pillantok az órára a telefonomon.
Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire nem megy neki a játék vagy rosszul fogadtam és ő sem akarja megnézni azt a mesét és egész egyszerűen hagy nyerni. - Hát, hogy őszinte legyek, a Micimackó jobban bejön. - tetszik a fogadási ötlete, de remélem nem kell a kék kis szörnyes szettet magamra ölteni. - Pedig még tudok meglepetéseket okozni. - csak a szemem sarkából figyelek már rá, teljesen a hatalmába kerített játékszellem. Totál versengős típus vagyok, de talán nem a legrosszabb értelemben, őt talán nem ölném meg a győzelemért, de egyszer mindenre fényt kell deríteni. Magabiztos vagyok, túlságosan is, van egy olyan érzésem, hogy nem azért nyerek mert annyira lehengerlő a kosaras tudásom. Kedves tőle, de a későbbiekben ki kell derítenem miben nem olyan jó itt, mert ide vissza kell jönnünk és magamtól kell valamiben ügyeskednem. - Tudom, hogy hagytál nyerni. - megyek oda hozzá a játék végén. - De mindegy is, hogyan de nyertem. - úgy örülök ennek,mint egy gyerek a nyalókának. Ilyenkor sajnálom kicsit, hogy egy igazi óvodással kezdett ki, de ő választotta ezt a sorsot és ő kérte, hogy legyek önmagam, ilyen is tudok lenni. Miután megölel megcsókolom, valamiért úgy érzem mindig emlékeztetnem kell magunkat arra, legalábbis magamat, hogy minden rendben lesz. Ha megcsókolom ezt érzem, hogy minden rendben van, minden téren. - Túl jó útra terelsz engem Peter! - a szemébe nézek és azon gondolkozok hogy lyukadtunk ki mi itt, ebben a helyzetben. Sosem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az akiről még Danny-nek is ilyen boldogan fogok mesélni. Igaz, másnak nem tudok még, de szerintem ha eljön az ideje Hale felé is hasonlóan tudom majd átadni azt amit most érzek. - Azt hiszem kezdem egészen jól érezni magam veled. - az elején megmondtam neki, hogy nem vagyok olyan nagy romantikus lélek, és komoly is nagyon ritkán tudok lenni, nem hagyom, hogy korán elbízza magát. Ha belefásulunk a kapcsolatunkba hamar unalmassá tud válni és sajnos abban van már tapasztalatom. - Én mindig tudok enni, szóval jöhet a pizza. - mosolygok rá. - Már ennyire meguntál a mai napra? - kérdezem lebiggyesztett ajkakkal miközben az időt nézni, de nem gondolom komolyan, a baráti énünk nem tűnt el attól, hogy kicsit több van köztünk, így az örök vérszívás megmarad az életünkben. Most nem akarok több vereséget elszenvedni és nagyon hívogató a tudat, hogy náluk legyünk egy pizza és egy ágy társaságában. Eddig nem éreztem a fáradtságot, ami reggel óta rajtam van, de nagy diadal örömömet követően fejbe vágott. - A pizzát már remélem az ágyon fekve fogjuk megenni. Olyan vagyok mint egy kisbaba, ennem és aludnom kell játék után. - megfogom a kezét és elindulunk a kijárat felé. - Menjünk haza és rendeljünk inkább. - most kivételesen nem gondolok semmi rosszra a hazamenetelt követően, de szerintem már tényleg nem lenne energiám tovább mászkálni. - Még úgyis ki kell találnom milyen filmen alszok be. Kivételesen nem taxival fogunk hazamenni, kell egy kis levegő és nem vágyom most a forgalomra, irány a metró ilyenkor már talán úgysem lesznek olyan nagyon sokan.
-Nem is hagytalak..-billentem félre a fejemet. De hagytam, de nem számít, mert most boldog. Nekem pedig ez a legfontosabb. Visszacsókolom és a következő megjegyzésén felnevetek. -Szólja ha már meguntad, mert utána tudok olvasni a neten, hogy hogyan kell seggfejnek lenni..-kacsintok rá. Kisimítom a haját az arcából, hogy jobban lássam a szép szemeit. -Te is kellemes társaság vagy.-bólintok elismerően. Most én csókolom meg őt, de csak röviden. Tényleg örülök, hogy adott egy esélyt ennek. Én hiszek benne, hogy én lehetek az, akire szüksége van.. olyan mélységekbe még nem szaladnék bele, hogy egy életen át, mert még azért kihátrálhat, hiszen a "Hale még nem tudja" faktor még ott feszül a fejünk felett. -Azt, hogy meguntalak abból szűrted le, hogy pizzát akarok vagy mert mehetünk haza, hogy kettesben legyünk? -Csak, hogy tudjam, hogy legközelebb mit mondjak, ha le akarlak rázni...-teszem hozzá. Majd adok egy csókot a homlokára. Előtte nem kell megválogatnom a szavaimat. Nem kell gondolkoznom, hogy megbántom-e, mert ismer. Tudja, hogy ilyen vagyok, ez pedig elég kényelmes így. Szóval játék, kaja, alvás a menetrend. Nem mintha eddig lett volna bármi kétségem afelől, hogy jó esténk lesz, de ma megúsztam egy bulit, nem kellett látnom a nővéremet pasizni és nyertem egy nyugis estét Wendyvel úgy, hogy nem kell azon aggódnom, hogy vajon lebukunk-e, mert miénk a ház. -Még most megrendelem és akkor pont egyszerre érünk haza a pizzával..-éhen halok. Az a kis popcorn és cola csak ideiglenes megoldás volt az üres hasra. Átkarolom a vállát és elindulunk a metró felé. -Amit csak szeretnél.-bólintok rá a szabad kezemmel előveszem a telefonom. Gyorsan becsörgök a munkahelyemre, ott van dolgozói kedvezményem. Rendelek két pizzát, üdítőt és palacsintát. Szólok nekik, hogy kb fél óra múlva tudom átvenni. A telefon visszakerül a zsebembe. New York egy nagy előnye, hogy tömegközlekedéssel sokszor gyorsabb az ember. Lent alig kell várnunk és jön is a metrónk. Ülőhely ugyan nincs, de legalább nem kell nyomorognunk akkor, ha állunk. Félkézzel felkapaszkodok, félkézzel átölelem a derekánál, hogy meg tudjam tartani.
Nagyon rosszul hazudik, ezt jó tudni, így könnyen kiszedek belőle bármilyen információt ha kell, de erre vannak jobb ötleteim is. - Csak kérj tanácsot bármelyik exemtől biztosan segítenek. - tényleg ezt mondtam? Olyan lazán jött, hogy nem is gondoltam végig, hogy kinek mondom. - Bocsi, lehet ez túl korai volt. - kérek bocsánatot, mert nem kéne az exeimről beszélgetni vele, szenvedett miattuk eleget már, meg a nyavajgásom miatt is. Kellemes társaság, hát jó, el tudom viselni, jobb mintha azt mondta volna, hogy egészen kibírta velem. Igaz ilyet nekem nem nagyon szoktak mondani, de tetszik, hogy nem úgy kezel mint akinek erősen be kell nyalni az esti mókázásért. Megbököm a vállár erre reagálva. - Elég ha sokat mélyedsz a telefonodba én így szoktam jelezni ha unom a társaságot. - gyorsan elő is kaptam a telefonom a zsebemből, de nevetve vissza is csúsztattam. Eszembe jut Hale, hogy nem írt, nem keresett, remélem ez azt jelenti, hogy minden oké. Kérdezhetném Petert, hogy tud e róla valamit, de kétlem, hogy előbb keresné őt ha pasiról van szó, mint engem, így próbálom kiverni a fejemből. Biztosan jól van és már otthon alszik, vagy néz valami filmet. Szólni akarok, hogy menjünk át hozzá nézzük meg mivan vele, de nem teszem. Csodálatos barátnő vagyok, inkább a pasit választom helyette. Kérlek, csak legyél rendben, hogy ne kelljen megbánnom holnap. Figyelem miközben megrendeli a pizzát és tudja mit szeretek, lehet nem kellene meglepődnöm, de tetszik, hogy ilyen figyelmes. - Meddig akarunk várni? - már a metrón állunk rengeteg ember között. - Esküszöm nem ittam egy korty alkoholt se, tisztán tudok gondolkozni. Nem hinném, hogy ez köztünk nem működne. - túl korai, túl gyors vagy csak a helyzet hozta ki belőlem, de ennyi ember között sem érzem, hogy titkolnom kellene. Mindenki tudja meg, azt akarom, hogy Hale és én úgy tudjunk beszélni, hogy nincsenek titkok közöttünk. Vagy rosszabb esetben soha ne beszéljünk, mert megöli a barátságunkat. - Te olyan más vagy, mint akikkel eddig bármi féle kapcsolatom volt. Ne érts félre, mert jó értelemben, nem voltam ilyen randin szerintem még soha. Tudod milyen rohadt fáradtan indultam neki a napnak? De még így sem akarom, hogy a mai napnak vége legyen. - elrontottam, most fogja elbízni magát. - De ezért még igyekezned kell a későbbiekben is, hogy elkápzátass. - nyomok egy puszit a szájára. - De komolyan Pet. - konkréten könyörgök magamnak, hogy ezt kimondjam. Lehet kicsit többet akartunk várni ezzel, de akkor még részegek voltam, és összezavarodottak. - Danny tudja. - vallottam be. - Szerinte nem lenne értelme tovább titkolni. - valójában ez az ő hatása lenne rám? Megeshet, de általában jó tanácsokkal áraszt el, amiket zömével nem fogadok meg, épp itt az ideje rá hallgatni.
-Ne kérj bocsánatot azért mert van múltad.-nézek rá gyengéden. Nem kell szégyenkeznie.. előttem semmiképp sem. Nem haragszom rá semmiért. Belebök a vállamba és tudom, hogy csak viccel. -Jó, ezt felírom a noteszomba, hogy nehogy elfelejtsem.-bólintok rá. A metrón egy darabig csendben zötykölődünk. Kérdése egy kicsit váratlanul ér. -Hát, amíg nem a mi megállónk jön..-pillantok ki az ajtón aztán vissza rá. Ahogy az arcára nézek leesik, hogy miről beszél. -JA, hogy rólunk. Ne haragudj nem kapcsoltam..-nem akarom, hogy azt gondolva, hogy nem veszem komolyan a kapcsolatunkat. -igazából én ezt tőled akartam függővé tenni. Nem akartalak belekényszeríteni egyből egy kapcsolatba, amiről mindenki tud... de ha úgy érzed, hogy készen állsz, akkor részemről semmi akadálya..-bólintok rá. Próbálok higgadtnak tűnni, de belül ugrálok örömömben. Szóval tényleg akarja. De még van előttünk egy feladat, amiről mindenképp beszélnünk kell. Hale. A vallomására szélesebbé válik a mosolyom. -Évek óta erre várok.. szerinted képes lennék hátradőlni, mint aki l végezte dolgát?-mosolygok rá, de kicsit megrázom a fejemet. Közelebb húzom magamhoz a derekánál. -Szeretlek.-finoman megcsókolom. Nem várom el, hogy ő is kimondja. Részemről ez nem sürgetés, hiszen fejben én már régebb óta vagyok benne ebben a dologban, mint ő. Szóval Danny már tudja. Ezen igazából annyira nem lepődök meg. Ha valami nyomja, akkor azt vagy Hale-lel vagy Danny-vel beszéli meg. Ezzel nekem nincs semmi problémám. -Akkor részemről mehet a dolog.. már csak azt kell megbeszélnünk, hogy Hale-nek ezt hogyan tálaljuk? Beszéljek vele én? Te akarsz vele beszélni? Együtt leülünk, de én beszélek? Együtt leülünk, de te beszélsz? Vagy pánikszerűen rákiabáljuk az egészet?-meg lehet tervezni.. legalább az alap koncepciót.. aztán, hogy a helyzet hogyan sül el az már másik kérdés. Még éppen időben pillantok fel, mert a következő megálló a miénk. Amikor megáll a metró megfogom a kezét és én megyek lőre, hogy csináljak helyet magunknak a lejutáshoz. Innen még 10 perc séta a lakás, de már célegyenesben vagyunk. Lassan éhen fogok halni.
Kezdőlap
