Stella egy kifinomult, törékeny nő, aki ízig-vérig magában hordozza az arisztokratákra jellemző eleganciát, udvariasságot, s mindazon apró jegyeket, melyekből azonnal érzed, hogy ő egy magasabb osztály képviselője, olyas valaki, aki pontosan tudja, hogyan öltözzön és hogyan viselkedjen a különböző élethelyzetekben. Nem újgazdag leszármazott, aki henceg a vagyonával és jó dolgában azt se tudja, hogy mit csináljon, épp ellenkezőleg. Nem vág fel a családi hátterével, nem dicsekszik és nem jellemző rá az sem, hogy szórja a pénzt.

Intelligens nő, akinek érdeklődési köre szerteágazó, így tulajdonképp bármiről elbeszélgethesz vele, mindenben talál majd valami újdonságot. Szeret bölcs emberekkel társalogni, nála tapasztaltabbak történeteit hallgatni és nem veti meg a humort sem, mi több, gyakorta viccelődik közeli ismerősei körében.

Kedves és szelíd, igazán a légynek sem tudna ártani, nem olyan habitus, hogy őrjöngve, agresszívan csiholja ki az igazát. Természetesen van igazságérzete, mely igen erős, és a vitákat sem kerüli el, de igyekszik mindig korrekten, higgadtan, kommunikációval megoldani a problémát.

Nála a bizalom szent dolog, mindenki felé nyitott és őszintén hisz a jóságban, viszont ha valaki eljátssza a bizalmát, akkor azonnal képes falakat húzni maga köré. Olyankor hűvös lesz és távolságtartó, s bár megbocsájtani meg tud, felejteni sosem felejt.

Segítőkész, kicsit anyáskodó típus, aki szeret kedveskedni a szeretteinek, leginkább a férjének. Ez a kedveskedés sok mindenben megnyilvánul, reggel képes készíteni egy finom reggelit, este sütni egy süteményt, vagy megmasszírozni a megfáradt vállakat.

Többnyire jókedvű, azonban akadnak neki is nehezebb napjai, ha nagyon mélyre kerül, akkor nem szívesen találkozik másokkal. Szereti magában tartani a problémáit, s talán az egyetlen, akivel képes megosztani fájdalmát, az a férje.

Hűséges típus, hisz a házasság szentségében és abban, hogy Jensennel egymásnak teremtettek. Imádja a férjét, esetére illik a mondás, miszerint a szerelem vak, hisz fogalma sincs férje sötét titkairól. Még csak feltételezni se merné azt, hogy a szerelme vágyait nem tudja kielégíteni, noha az utóbbi időben úgy vette észre, mintha ritkábban élnének házaséletet.

Művészlélek, aki szeret ideig-óráig egyedül lenni, elmélyülni a gondolataiban és alkotni. Imád rajzolni, kreatív és van is hozzá tehetsége. Szereti a zenét is, a blues és a jazz dallamok mindig elvarázsolják.

Tánccal, vagy egy jó vacsorával már le lehet venni a lábáról, de szeret túrázni, és utazni is. Hobbija a tervezés mellett fotók készítése, illetve a főzés és az Alapítvány.

Amolyan másodállás lett életében a Gyermekalapítvány menedzselése, amit szívvel-lélekkel csinál, próbál mindent megtenni azért, hogy a rászoruló gyermekek egy kicsit boldogabbak lehessenek. Sokan kérdeznék, hogy miért is van erre még szüksége, de csak kevesen tudják azt, hogy Stellának nem lehet gyermeke. Legalábbis az orvosok ezt mondják, és úgy tűnik, hogy az élet is ezt bizonyítja, mert hiába próbálkoztak, egyszer sem esett teherbe. De hogy valóban meddő-e, az talán nem is olyan biztos. Inzulinrezisztenciája van, amiről azonban nem tud.

Jensennel nem beszéltek az örökbefogadás lehetőségéről, Stella egy ideje azonban már gondolkodik ezen. Addig is, hogy ne érezze ezt az űrt, egy csodaszép, hófehér cicáról gondoskodik, aki együtt él velük az Upper East Side-i luxusapartmanukban.

Stella karrierje érdekes irányt vett, politikus édesapja miatt a Harvard egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán kezdte meg tanulmányait, de egy fél év elteltével áttért Kereskedelem és Marketing szakra, mert a Marketing szakirány sokkal jobban foglalkoztatta. Emellett már egészen gyerekkora óta imádott rajzolni, ruhákat tervezni, s tulajdonképp a harvardi tanulmányai alatt jött rá arra, hogy hatalmas űr tátong az életében.

Ebből az űrből a Jensennel való találkozás szakította ki, a férfi olyannyira inspirálta a nőt, hogy Stella unalmas óráiban egy füzetet kezdett megtölteni a rajzaival.

Miután sikeresen diplomázott, a Ralph Lauren cégnél helyezkedett el marketingesként, ahol napi szinten érték őt a divattal kapcsolatos ingerek, s ez még jobban motiválta abban, hogy bele merjen kezdeni valami olyasmibe, amiről mindig is álmodott.

Már jegyben járt Jensennel, amikor megkezdte két éves divattervezői tanulmányait egy New York-i iskola képzésében.

Azóta már több, mint tíz év telt el, azóta Stella megalapította saját márkás cégét Wallis Fashion címen és szerencsére már egyre több helyen tűnnek fel ruhái, s a márkanév.

Stella pedig fáradhatatlanul teszi a dolgát, vezeti vállalkozását, segíti az alapítványt és rendben tartja a családi fészket.

Mosolyogva ültem a kerek asztalnál, fülem membránján áttört a barátnőim csacsogása, akik jó kedélyű csevegésükkel töltötték meg az éttermet. Mosolyogtam, de mindez inkább erőltetett reakció volt, mint sem őszinte öröm. Pedig szerettem ezeket az estéket, havi egyszer mindig összeültünk a csajokkal egy étteremben, ilyenkor rendeltünk valami finomat, mellé egy-két üveg, jó minőségű vörösbort, s kifecsegtük egymás közt az élet nagy dolgait, politikát, egészségügyet, háztartást, gyerekeket – már ahol volt –, művészetet, munkát, szülőket, pasasokat, és a férjeket.

Tényleg mindenről szó esett, de általában a második pohár bor után már sokkal vidámabb témák kerültek előtérbe ahhoz, hogy elkönyvelhessük, megint egy remek estét töltöttünk el. Éppen ezért nem is lett volna fair, ha előhozakodom a magam kis aprócska gondjaival, mint hogy mennyire irigylem Rachel-t , hogy hamarosan megszületik a kisbabája, vagy hogy Jensen mostanában ritkábban ér hozzám. Tudom, ostobaság is ezen agyalni, hisz bíróként megterhelő munkát végez, és egész biztos, hogy a stresszes hétköznapok befolyásolják a libidóját. Erről még cikkeket is hozott le a Vogue, így fölösleges lenne aggódnom.

Mégis.

Miközben Michelle nevetve mesélte a medencetisztítós afférját, csakis arra a hajszálra tudtam koncentrálni. De nem, ugyan, ne legyek már olyan ostoba hülye picsa, hogy beképzelek valami olyasmit, ami nincs. Jensen egy igazi úriember, tudom, hogy szeret, soha nem mutatta ennek ellenkezőjét.

Még mindig mosolyogtam.

Felületesen figyeltem csak, de nem akartam, hogy azt higgyék, nem vagyok kíváncsi rájuk. A lazac egyébként omlós volt, mint mindig, ezért nem is esett nehezemre az utolsó falatot elfogyasztani.
Már-már a fejfájás ellenére kezdtem volna élvezni az estét, legalábbis az ízek világát, amikor Charlotte – az egyetlen rajtam kívül, aki némán ücsörgött – hirtelen megszólalt.
- Richard megcsal – rövid és tömör hozzászólás volt ez részéről, de kellően ütős ahhoz, hogy lefagyassza mindenki mosolyát. Többek közt az enyémet is.
Egy pillanatra síri csend telepedett az asztal fölé, mígnem egyikünk megszólalt.
- Honnan tudod, biztos? - kíváncsian érdeklődött Ophelie, még a szemüvegén is igazított, mintha csak megint cikkírás előtt állna. Egyébként zseniális író volt, remek cikkeket hozott le a New York Times-nál.
- Onnan, hogy egy hónappal ezelőtt találtam egy hajszálat a sálján. Jó, mondhatnátok azt, hogy a takarítónőé, vagy a munkahelyén valahogy rákeveredett. Én is ezzel akartam nyugtatni magam, de aztán találtam egy rúzsnyomot az ingén és tegnap követtem őt. Egy szőkével találkozott, biztos vagyok benne, hogy a szeretője, mert megölelték egymást! - magyarázott hevesen, miközben látszott rajta, hogy küzd az előtörni készülő érzelmekkel.

Egy hajszál.

Nyeltem egyet, s automatikusan nyúltam a poharamért, hogy egy kis borral öblítsem le a lazacot. Tulajdonképp egy kortynál most többre volt szükségem, hisz lelki szemeim előtt láttam azt a hajszálat. A hajszálat, ami reggel ott virított Jensen kabátján.

Az a kis apró szösszenet, mely a nap fényében is sötétbarnán csillogott. Már nem éreztem jól magam ezen a vacsorán, a gyomrom összeugrott, s arra gondoltam, hogy mi van, ha? Lehet, hogy megcsal?

Az ördög befészkelte magát az elmémbe, s nem is hagyott nyugodni. Mintha csak tűkön ülnék, úgy vártam a vacsora végét, hogy hazaérve átnézhessem a férjem ingjeit. Persze az is lehet, hogy csak megbolondultam, vagy egy kicsit sok bort ittam már.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Igazán örültem annak, hogy ilyen részletességgel mutattad be nekünk Stella jellemét.
Egy olyan nő képét festetted le elénk, akit körül leng az elegancia és egy bájos személyiség. Olyat, aki nem fél segíteni másokon anélkül, hogy ezt minden módon hangoztatná. Aki nem alacsonyodik le a felesleges viták szintjére, hiszen fontosabbnak érzi, hogy a magánéletét rendbe és tökéletessé tegye és úgy formálja ahol egy boldog környezetre lelhet a férjével együtt. Jó volt olvasni, hogy miképpen találtál rá önmagadra és értél el fokozatosan sikereket a karrieredben, miközben igyekeztél helytállni a magánéletedben is.
Olyannak tűnsz számomra akit a váratlan akadályok nem törnek le teljesen, hanem kisebb gondolkozások után már a megoldáson pörögsz. Ez pedig szerintem jó dolog tud lenni. És mégis minden próbálkozásod ellenére amit az életeddel kapcsolatban tettél, akadt egy folt ezen a makulátlan képen melyet még te is inkább megkérdőjelezel. Jól sikerült érzékeltetned a történeted során, hogy hogyan egyensúlyozol a feltételezés és az igazság között, ahol némi reményt megengedsz magadnak, hogy a kételyeid ne váljanak valósággá. Szörnyű érzés ez a bizonytalanság, de remélhetőleg rátalálsz majd az igazságra, hiszen az bármit is hozzon magával, legalább tisztábban látsz. A biztosabb alapokból pedig könnyebb is döntést hozni.
Örültem, hogy olvashattalak és sok izgalmas játékot kívánok neked.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!