Minden csak viszonyítás kérdése, hogyan idomul a jellem, a viselkedés, az elszántság, a megjelenés az adott körülményekhez. Félreértés ne essék, nincsen többszörös személyiségem, nem váltok elmém különböző sarkai között időközönként, de más helyzeteket másként kezelek, másik arcomat öltöm fel, amikor az éppen adott szituáció azt megköveteli.
Ha a munkámban látsz, amint fekete talárban ülök tiszteletet parancsolóan a bírói székemben, akkor azt látod, ahogyan a törvény szavát a lehető legkorrektebb módon gyakolom, értékelem és tartatom be. Láthatod, hogy kevés érzelemmel, mindig logikusan és a végtelenségig átláthatóan folytatom le a tárgyalásokat, figyelek minden apró részletre és védem az igazságszolgáltatás szent folyamatát. Nem hagyom, hogy befolyásoljanak emberi sorsok, figyelmem kívül hagyom az érzelmek viharát, ami a tárgyalóteremben tör néha felszínre, s minden esetben elkerülöm, hogy a részrehajlás vádjával érjenek. A kalapácsot használva én vagyok a törvény, és a törvény mindig igazságos.
Ha a hétköznapokban látsz, ellazulok, szórakozom, kiengedem a gőzt, emberséges és barátságos vagyok. Vannak közeli ismerőseim, akiket már-már barátaimnak neveznék, színházba és koncertekre járok, élvezem a jó ételeket és borokat, a hatalmas sétákat, szeretek utazni, élni a nagybetűs Életet. Ezt az életet pedig a feleségemmel osztom meg, tökéletes kapcsolatunkat nem árnyékolja be semmi, nem hagyom, hogy bármi befolyásolja a szerelmünket, ő nekem az alfa és az omega, vele vagyok teljes, vele vagyok kiegyensúlyozott, neki köszönhetek mindent és együtt vagyunk a sokak által irigyelt tökéletes pár.
Vannak azonban órák, napok, amikor egyáltalán nem láthatsz. Amikor elkerülöm a kollégáim fürkész szemeit, amikor elrejtem magamat a választópolgárok érdeklődő tekintete elől, amikor a feleségem kíváncsi pillantása sosem nézhet rám. Ezekben az órákban más vagyok, ezeken a napokon nem értenéd, hová tűnt a férfi, aki olyan kérlelhetetlen a tárgyalóteremben és olyan bohém a magánéletében. Nem értenéd, mert teljesen más arcomat látnád, egy olyan arcot, akinek szórakozás az emberi lélek legmélyebb bugyraiban vájkálni, akinek örömöt jelent, fájdalmat és félelmet okozni, akinek szava olyan mélyen ivódik bele a hallgató elméjébe, hogy képtelen ellenállni nekem. Talán olyan ez, mint sorozatgyilkosnak lenni, vágyni arra, hogy kielégülj valami által, amit nem szabadna megtenned, amit mások elítélnek, amit gyűlölnélek. Egy sorozatgyilkos azonban egy élet kioltásával csillapítja le a benne szunnyadó sötétséget, elaltatja a fenevadat arra az időre, amíg újra nem ébred benne a vágy, nekem azonban mással kell a bestiát etetnem, mással kell csillapítanom a fekete métely igényét... Uralom, dominancia, felsőbbrendűség, a nekem mutatott alázat.

Mindhárom én vagyok, s egyiksem. Csak rajtad áll, melyik arcomat látod.

Az ebédem három perccel később érkezett meg, melyet apró kellemetlenségként élek meg, de nem hagyom, hogy befolyásoljon. Nem hagyom, hogy elterelje a figyelmemet a délután folytatódó tárgyalásról, nem hagyom, hogy kizökkentsen az előre eltervezett menetrendtől.
Apró szendvics, némi saláta és egy mentes ásványvíz, melyeket iróasztalom mögött fogyasztok el, kicsiny falatokkal fogyasztva el a rozskenyér, a különböző felvágottak és sajtok művészileg elkészített költeményét. A paradicsom, a lollo rosso, az uborka ropogva adja meg magát harapásomtól, s a víz elmos minden maradékot, ami a számban próbált elrejtőzni, fogaim között megbújni. Egyetlen apró sütemény egészíti ki az ebédem, amit a titkárnőm készített nekem és az iroda többi alkalmazottjának, talán születésnapja van, talán mást ünnepel a többiekkel, de engem csak a papírkosárkába csomagolt ízbomba érdekel, a mögöttes tartalmat nem keresem az élményben.
- Bíró úr, a felesége keresi, kapcsolhatom? - tekintetem ebédem maradékáról a belső használatú telefonra fordul, s miközben egy szalvétával igyekszem morzsamentessé változtatni az arcomat, aprót köszörülök a torkomat fogságba ejtő ingertől, majd engedélyt adok a hívás továbbítására.
- Szia Életem, épp jókor, most fejeztem be az ebédemet... - vallok neki igazat, majd hallgatom, amint vékony hangján csacskaságok áradatával tölti ki a pár pillanatig tartó csendet közöttünk. Úgy érzem, házasságunk egyik alappillére az, hogy őszinték vagyunk egymással, hogy mindent megvallunk a másiknak, hogy nincsen olyan téma vagy gondolat, ami tabu lenne a másikkal szemben. Bár vannak persze beszélgetések, amikor unalom kezd urrá lenni az elmémen, de ilyenkor mindig eszembejut, hogy neki ezek mennyire fontosak, hogy az alapítvány igazgatása mennyire leköti őt, hogy a szombati esti híres vacsoráink mennyi szervezést igényelnek, hogy a részlet, amit én apróságnak ítélek neki mennyire jelentékeny esemény.
- Nem, persze, hogy nem. Csak arra gondoltam, hogy ma este lemondom a találkozót Briannal, ma nincs kedvem az éppen aktuális hódításairól hallani... Hát olyan szürnyű, hogy inkább veled tölteném az estét?
Csak nevetett, gyönyörű és csilingelő hangján hahotázott, mely az első dolog volt, amiért szerelmes lettem belé. A vágy, a testi vonzódás vetette észre velem őt, de a mosolya és a nevetése volt, amivel teljesen levett a lábamról, és babonázott meg örökre. Apró mosollyal válaszoltam neki, amit persze nem hallott, csak orrom félreérthetetlen szuszogása árult el, azonban mondhattam bármit, nem tudtam meggyőzni arról, hogy engem válasszon a barátnői helyett. Végülis igaza volt, neki is megvan a saját naptára, én is vezetek hasonlót a telefonomon, s ha ezekben bármi változás történik, nehéz átalakítani az időbeosztásokat.
- Kétszer is?
Ülök fel kényelmes székemben, majd összeráncolt homlokkal hallgatom igenlő válaszát. Azt mondja, egy ismeretlen szám kereste, azt mondja az első pár csengetés után megszakadt a vonal, azt mondja kétszer történt meg az eset. Furcsa és érthetetlen, hiszen mindkettőnk telefonszáma titkos, nem szoktak csak úgy felhívni minket, nem szoktak reklámmal idegesíteni, nem szoktak tévesen megcsörrenteni. Megkérem, hogy küldje el a számot, hátha ismerős lesz nekem, s amikor meglátom a mobilom képernyőjén a tizenegy számjegyet, azonnal tudom, hogy kiről van szó. Visszagfogott és alig hallható sóhajt engedek meg magamnak, majd újra elmosolyodom, nyugalmat erőltetek magamra, és megígérem neki, hogy utánajárok. Mert pontosan tudom, hogy ki a zaklatója, pontosan tudom, hogy az efféle engedetlenség milyen következményekkel jár.
- Szerintem ne törődj vele, elintéztetem a titkárnőmmel a szolgáltatónál... Szerintem valamilyen hiba kerülhetett a rendszerbe, nem aggódnék emiatt.
Enniyben maradva köszöntünk el egymástól, s amíg az irodám szemetesébe dobom az ebédem maradékát, a másik mobilomat veszem elő aktatáskám egy elrejtett fiókjából, majd a második kódot is beütve oldom fel a titkos telefon képernyőjét. Lassú, és megfontolt mozdulatokkal választom ki a megfelelő alkalmazást, pár másodpercet gondolkodva töprengek a mondandómon, majd fürge mozdulatokkal pötyögöm be az üzenetet.

Ne merészeld újra hívni Őt. A szabályok megszegése büntetést von maga után. Ma éjjel, a lakásodon, gondoskodj kötszerről.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy olyan világban, ahol manapság mindenki megoszt magáról az égvilágon mindent, újdonság volt olvasni, hogy számodra léteznek még határok amelyeknél meghatározó kit engedsz tovább és kit nem. Vannak ugyanis dolgok amiknek nem kellene senkire sem tartoznia, csak rád. Örültem, hogy ezt a három részt ami jellemez téged bővebben is bemutattad nekünk, és valahogy úgy érződött, hogy gondosan figyelsz arra, hogy ezek között ne történjen átfedés. A munkádban nincs magánélet, a házasságodban meg nem létezik a titokzatos harmadik részed. Vagyis nem létezett, de abból amit leírtál úgy tűnt, hogy egyre jobban mosódnak el olyan határok, amiknek nem kellene. Fontos számodra, hogy ne bukj bele, hiszen életed minden részletét úgy akarod megőrizni ahogyan eddig is tetted. Kérdés, hogy vajon meddig sikerül? Lesznek még névtelen telefonhívások vagy ennél tovább is fog közeledni a házasságod alatt nyújtott szereped és az, akit hét lakat őrzöl? Nem lesz egyszerű a folytatás, de legalább unatkozni nem fogsz, ez már biztos.
Jól megragadtad ezt a történetedben és tetszett a fogalmazásod is.  
Nem is rabolom épp ezért tovább az idődet, hiszen már várnak rád.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!