L is for the way you look at me...
Fontos az első pillantás, mert az alapján fogja Yvonne eldönteni, hogy melyik személyiségét veszi elő Neked. Ugyanis több van... és merően eltérőek. Nem, szó sincs skizofréniáról, csak egy középsúlyos szociális fóbia, fűszerezve megfelelési kényszerrel. De az eredmény magáért beszél, hiszen mindent elért az életben, amit szeretett volna. Szakmai vitákon kívül nincs konfliktusa másokkal, és még a "catcalling"-olós munkásokkal is lepacsizott, akik a lakása mellett dolgoztak néhány hétig. Ha valaki két merően eltérő szituációban megfigyelőként van jelen, azt mondhatná rá, hogy manipulatív, pedig ez így nem teljesen igaz. Az esemény kimenetelét befolyásolja, ez tény, de semmit nem kényszerít a másikra, és senkinek nem okoz kárt ezzel. Csak magának kovácsol előnyt.
Sajnos ebből adódik, hogy Ő maga sem igazán ismeri milyen elvárások nélkül létezni, így ha túl sok szabadidő szakad a nyakába, akkor a legőrültebb dolgokba képes belevágni. Az utolsó ilyen alkalommal egy Harley Davidson iron 883-as boldog tulajdonosa lett, amire legjobb barátja csak annyit mondott, hogy "Nálad a munkamánia kifejezetten egészségmegőrző hatású." Ebben pedig teljesen igaza van, mert amikor dolgozik, akár az egyetemen tanít, akár egy kávézóban üldögélve fordít, átjárja valami furcsa angyali nyugalom, a mozdulataiból egyfajta elegancia és báj árad. Ilyenkor Ő az a lány, akiről elhinnéd hogy időben fekszik és hajnalban kel, 25 lépésből álló arcápolási rutinja van, naponta 20 percet meditál és minimum 3 liter vizet iszik. Pedig távolabb sem állhatnál az igazságtól. Ő ugyanis az a lány, aki a héten alig alszik 4-5 óránál többet, egy kávé a reggelije, 5 perc alatt tökéletesen eltünteti az előző este nyomait egy kis sminkkel és akkor tud igazán kapcsolódni a testével és a lelkével ha egy crossfit edzés után alig kap levegőt.

De lássuk csak ki milyennek ismeri a kisasszonyt:

• Ha Yvonne főnöke / kollégája vagy: akkor eddig csak a CV-jén láttad a fotóját, és igazán meglepődtél, hogy nem szimplán régi képet használt, tényleg fiatal. Ennek ellenére már a kézfogásán is érződött a professzionális hozzáállása, és azóta csakis pontos és precíz munkát adott ki a kezei közül. A fordításai mindig időre elkészülnek, a diákja jól teljesítenek a számonkérések során, és lelkesen veszi fel neked még hétvégén is a telefont. Ha együtt ebédeltek kellemes társaság, a leghétköznapibb témáktól a legelvontabb hülyeségig, mindenről szívesen beszélget. Ő az, akivel kapcsolatban csak az gyanús, hogy sosem szerepel a pletykákban, hogy sosem veszett össze senkivel, és ez nem lehet normális. De valószínűleg nem fogod annyira a szívedre venni, inkább csak nyugtázod a dolgot és tovább lépsz.
  
• Ha Yvonne diákja vagy: először azt hitted csak a tanársegéd, majd vett egy mély levegőt, és elkezdte az órát. Vagy szkeptikusan fogadtad,  vagy az első pillanattól kezdve rajongtál érte, de hamar világossá vált, hogy ez Őt egy pillanatig sem érdekli. Az órái élvezhetőek, a kiadott anyagban minden benne van, és szívesen elmagyarázza a homályos részeket újra és újra, ha szükség van rá, így lassan de biztosan elkezded tisztelni őt.
  
• Ha Yvonne barátja vagy:akkor valószínűleg már elfogadtad, hogy nap mint nap közölhet olyan újabb "fun fact"-et az életéből, amire egyáltalán nem voltál felkészülve. De kérlek vedd ezt a bizalom jelének, mert a viselkedését már annyira gondosan felépítette, hogy nem is igazán tud másképp nyitni feléd. Mindegy, hogy hajnalig tartó tánc egy bárban vagy netflix előtt popcorn zabálás, ha felhívod, Ő szívesen biztosít társaságot. Valószínűleg Ő lesz az az ember, akit elviszel majd az unokatesód esküvőjére, ha nincs kísérőd, és Őt kéred meg, hogy játsza el a barátnődet, ha az anyukádék már zaklatnak a kérdéssel.
  
• Ha le szeretnéd nyűgözni Yvonne-t: akkor nincs más dolgod, mint nyílt lapokkal játszani. Mivel rendkívül jól alkalmazkodik mindenkihez, nem arról kell meggyőzd, hogy Te miért vagy szuper számára, hanem meg kell értetned vele, hogy Ő mindenben megfelel számodra, és kikapcsolhatja az érzelmeid folyamatos monitorozását. Ha ez sikerül, akkor lényegében bármire rá tudod venni, amíg el nem hibázol valamit. Utána javítani már nehézkes.
  

-Fejtse ki bővebben a halál. Taylor, nem akarok pszichológushoz menni, nincsen rá semmi szükségem.- csapta le Yvonne a laptop képernyőjét, melyen néhány másodperccel ezelőtt még egy kérdőív 3. kérdése volt látható. A barátja csak egy hangos horganással kommentálta az eseményeket. Lassan négy hónapja játszák el ezt heti rendszerességgel, és mindig ugyanaz a vége. Eddig a rekord a 8. kérdés volt, de annál tovább sosem sikerült jutniuk.
-Pedig muszáj valamit csinálj. Elmúlni láthatóan nem fog.- ismételte Taylor a szavait már sokadjára is, hátha most véletlenül célba találnak. Ha kell, akkor nyolc évig fogja ezt eljátszani, mert más ötlete nem volt, hogy mivel segíthetne a barátján.

...

-Megint azt csinálod!- artikulálta Taylor üvöltve a szavakat, amikből így is alig lehetett valamit hallani a hangos zene miatt. Yvonne csak megrázta hosszú tincseit, és folytatta a búcsúzkodást a baráti társaságtól. Amikor Taylorhoz ért szorosan átkarolta a nyakát és arcát a vállára hajtotta. Még magassarkúban is kicsit lábujjhegyre kellett állnia, hogy ezt meg tudja tenni, de ezt szokta meg, így volt természetes. Ezt még a progresszíven romló hangulata sem tudta elnyomni.
-Holnap hosszú napom van, ma aludni szeretnék.- fejtette ki Yvonne a távozásának az okát, de mindketten tudták, hogy nem erről van szó.
-Nem akarod, hogy veled menjek?- kérdezte Tay a lányra nézve, és a tétova habozása láttán őszinte remény csillant a szemében. Ha legalább neki hagyná Yve hogy mellette legyen, hogy segítsen, hogy megnyugtassa, hogy egyáltalán lássa mi is történik ilyenkor, akkor talán idővel mást is be tudna vonni, hogy valódi megoldást találjanak. Tisztában volt vele, hogy Yve telefonjára fog ébredni hajnalban, és ha ott lenne mellette, legalább azonnal tudna cselekedni, nem csak telefonon diktálni a teendőket.
-Nem lesz baj.- legyintett végül Yvonne nagyvonalúan, pedig Ő is érezte, hogy ez megint az az éjszaka lesz. Az elmúlt két alkalommal is már előre tudta, hogy mi fog történni, mert valami furcsa, megmagyarázhatatlan szorítást érzett a torkában. Még mindig nem akart senkinek sem beszélni róla, Taylornak is csak azért említette anno, mert kellett neki valaki, aki megnyugtatja. Taylor pedig tökéletes barát volt erre.

...

-Na, felőled is hallani néha?- vette fel a telefont nem titkolva enyhe sértődöttségét -Ha az üzikre válaszolni luxus, akkor ezt a hívást megtiszteltetésnek veszem!- tette hozzá már sokkal játékosabb hangon, mert bármennyire is jogos volt a sérelem, ismerte eléggé Yvonnét, hogy ne akarja túlzott önmarcangolásba taszítani.
-Tudom, tudom. Bocsánat, csak kaptam egy nagy melót, és három hete folyamatosan ezen dolgoztam. Gyorsan akarja a kiadó, szóval... na mindegy. A lényeg, hogy dolgoztam, meg amúgy is négy napja voltunk sörözni, ez azért nem a világ vége.- tartott Yvonne egy lélegzetvételnyi szünetet, majd folytatta -De képzeld, azért hívlak, mert vége. Elmúlt. Egy hónapja semmi.- közölte lelkesen, és valami hasonló boldog megerősítést várt a vonal túloldaláról.
-Ezt miből gondolod?- kérdezte egy gyanakvó hang -És miért most jutott eszedbe?- folytatta még magasabbra kúszó hangszínnel, megrökönyödve.
-Hát...- kezdte Yvonne, miközben idegesen nyitogatta az Airpods dobozát. -Meg akartam várni, hogy mit mondd a pszichológus.- vallott színt egy nagy sóhajjal, mert hiába nyüstölte hónapogik a srác, hogy menjen el, Ő nyilván hajthatatlan volt. De miután elmúltak a pánikrohamai összeszedte a bátorságát, hogy szakmai véleménye is legyen arról, hogy nyugodtan aludhat. -Bár azt mondta, hogy máskor pszichiáterhez forduljak, mert ez egy meglehetősen gyakori dolog, és tudnak rá gyógyszert felírni.- tette még hozzá Yvonne a világ legtermészetesebb hangján, mintha nem hallotta volna ezt több százszor a barátja szájából. Szinte látta maga előtt, ahogy a másik a vonal túlvégén forgatja a szemét.
-Gratulálok babácska, megérte akkor szenvedni.- hangzott a már szinte várható válasz -Ha esetleg édesapád feldobná a talpát, akkor tisztelj meg annyival, hogy ez eszedbe jut majd, jó?- nevette el a kérés végét, és míg másnak talán sok lett volna, Yvonne-nak ez a fekete humor volt az igazi orvosság erre a helyzetre. Mások tojáshéjon járkáltak körülötte, talán ezért is hívta anno Taylort először.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Én mindig is abban hittem, hogy rólunk emberekről minden ismerősünk, vagy futó kapcsolatunk más leírást adna. Lehet, hogy van egy alaptermészetünk, de minden szituációban, különböző emberekkel bizony más-más oldalunk jön elé. Nem biztos, hogy a szomszédom ugyanúgy jellemezne, mint a fodrászom, de az a taxi sofőr aki múlt héten vitt haza, biztosan nem olyan dolgokat mondana rólam, mint a legjobb barátom. Valami ilyesmi. Úgy érzem veled is ez a helyzet - talán még egy fokkal komplexebb is. Elvégre lehet, hogy te szívesen viselkednél úgy a diákjaiddal, mint mondjuk azokkal, akikkel fordítóként dolgozol együtt, de vannak olyan határok, amelyeket egyik munkakör esetében sem érdekes túllépni. Ha túl laza lennél az egyetemen még rád fognák, hogy nem veszed elég komolyan a feladatodat, ha pedig a másik munkádban lennél túlságosan szigorú, azt mondják, hogy nem vagy jó társaság. Van ennél jobb leírása az ördögi körnek? De talán csak egy másik oldaláról kell szemlélnünk a dolgokat... Vannak azok, akik abban hisznek, hogy félig üres a pohár, vannak akik szerint inkább félig tele van - és persze nem szabad kifelejteni azokat sem, akik szerint teljesen tele van töltve. Valamilyen hasonló módon tehát minden helyzetben egy kicsit más vagy. Hol tele pohár, hol félig üres, de kevesen tudják, hogy épp melyik a teljes igazság.
Ott van például a mentális egészséged, amit bár szeretnél megtartani magadnak, de ha kicsit is hallgatsz a szakértőkre - legalábbis gondolom, hogy van aki azt mondaná neked, amit most én fogok... Akkor megosztod a nehézségeket másokkal, hogy közös erőből segítsenek neked túllépni rajta. Taylor elég támogatónak tűnt a történted alapján, így én mindenképpen adnék neki egy esélyt. Ki tudja, talán a végén jobbnak bizonyul, mint egy igazi terapeuta.  
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!