energikus, bátor, önállóságra törekvő, szertelen. Kitartó, mindent állhatatosan csinál. Igényli a függetlenséget, önállóságot. Szinte minden titkot szeretne megfejteni. Bármit csinál, csakis teljes szívvel elköteleződésből teszi. Intenzív szellemi, fizikai, érzelmi életet él. Nehezen viseli a kudarcot. Nagyon határozott ízlése van. Kissé tudálékos, magas az önbizalma. Imádja a kihívásokat, szeret vitatkozni. Magányos típus, mégis vágyik a családra.

Legfontosabb Nap-jellemvonások: a függetlenség, kreativitás, magabiztosság, lobbanékonyság, bátorság, optimizmus, nagylelkűség.

Öntudatos, becsvágyó, sosem tanul a saját hibáiból. Sikerorientált, jó vezetői képességei vannak. Nem foglalkozik a múlttal, mert ő a jövőbe tekint. Becsületes, nem csapja be az embereket, nem tud hazudni. Élesen reagál az érzelmi konfliktusokra. Hárítja az alárendelt szerepeket, hajlamos az elhamarkodottságra, meggondolatlanságra.

Születésköve: Holdkő - a nőiesség köve
egyéb kövek: opál, angelit, karneol, achát, tigrisszem

Egyenes, őszinte, érdeklődő természetű. Jól blöfföl, könnyen ismerkedik. Sugárzik belőle az optimizmus, jellemző rá a játékosság. Kedveli az utazásokat és kalandokat. Nehezen kötelezi el magát valaki mellett.

Lilith: halak ~ naiv optimizmus jellemzi. Nem látja át a tettei következményeit, így félelem nélkül halad előre, nem számolva a veszélyekkel. Mivel partneréért is elvakultan rajong, nem ismeri ki igazán az illetőt, így aztán gyakran nyúl mellé a kedveskedésével. Tudattalanul mazochista alkat.

Nemes gondolkodású, másokkal együttérző, szabadságvágyó, lelkes, derűlátó, szórakoztató. Jóindulatú és emberszerető.

a Vénusz harmóniában: vonzó, vidám, barátságos, művészi hajlamú, odaadó, gyengéd, szórakoztató, és egészségesen érzéki

a Vénusz diszharmóniában: hiúság, felületesség, féltékenység, elhanyagoltság és léhaság

ha érzelmileg motiválják, akkor bármire képes. Más esetben azonban könnyen válik bizonytalanná, nyughatatlanná. A hangulata erősen befolyásolja az akaratát. Hamar kijön a sodrából, ilyenkor hajlamos túllőni a célon és olyan dolgokat a másik fejéhez vágni, ami túlságosan is bántó.

színe: kék - életvidámság és jókedv jellemzi. Nagyon érzéki ember, partnerként szenvedélyes és odaadó, viszont tökéletes egyetértést követel.

másokkal toleráns és elfogadó. Célja a béke és igazságosság. Társaságkedvelő, rokonszenves, udvarias, barátságos és kiegyensúlyozott. Becsüli a szépséget, képes áldozatokat hozni a művészetért. Érdekli a zene és az irodalom. Gazdag az érzelmi élete.

divat: Egyszer szakadt farmer, másszor nemes szőrbunda. A szélsőségek embere, de javára legyen mondva, mindig egyenes tartással jár a világban. A divatvilágban is kiismeri magát, bármit visel, jól mutat rajta.

mély gondolkodású, jóindulatú. Intelligens, megbízható, határozott, jó modorú, és bölcs.

smink, frizura: szereti a rendezetlen, buja fürtöket, vad frizurákat. A haját általában hullámokban hordja, ritkán vasalja szögegyenesre. Nem szereti túlzottan felkötni, élvezi, ha körülötte kavarognak a hosszú tincsek. Szívesen festi a haját vörösre, vagy szőkére. Kedveli az élénk színű rúzsokat, szemét szemhéjpúderokkal, fekete tussal emeli ki.

szorgalmas, komoly, megbízható, komoly és állhatatos. Becsvágya felelősségteljes állások elérésére sarkallja. Jó a problémamegoldó készsége, általában mindenben a logikát, a részleteket tartja a legfontosabbnak. Harcol a környezetvédelemért, a nőkért, gyerekért. Kiáll azokért az emberekért, akiknek nincsenek lehetőségei.

józan gondolkodású, széles látókörű, általában lelki-szellemi törekvések jellemzik. Zavarja a ha veszít a határozottságából, hajlamos a búskomorságra.

Könnyen kezeli a válságos helyzeteket, nem ijed meg a veszélyes helyzetektől sem. Igyekszik minden körülmények között a józan eszére hallgatni, ami sokszor húzta ki olyan helyzetekből, amit nehezen tudott kezelni. Fontosak a nyugalmas szakaszok az életében ahhoz, hogy önmaga tudjon maradni. Rendszeresen sportol, odafigyel az étkezésére, ezekkel próbálja meg oldani a stresszt.

Szórakozott mozdulattal futtattam végig az ujjaimat a szüleim kertjében található rózsabokron. Szerettem volna tudni azt, hogy mi a teljes igazság azzal kapcsolatban, amit elmondani készültek nekem, de se apa, se anya nem tűntek őszintének. Tudtam, mert a szemükbe néztem. Olyan ember vagyok, aki nem adja ki könnyedén a gyengeségeit, emiatt sosem árultam el nekik azt, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, amikor nem mondanak igazat nekem. Kiskorom óta többször tapasztaltam hasonlót. Ugyanúgy néztek rám, mikor egy-egy játékot nem engedhettünk meg magunknak és nem mondták el, hogy miért nem kaphatom meg az adott nyuszit. Elhallgattak előlem olyan dolgokat, amiket már felnőttfejjel megérthetnék.
Nem sok mindenre emlékszem a gyerekkoromból, ennek pedig valószínűleg az volt az oka, hogy már közelítettem a harmincadik életévemhez. Ami biztos, hogy világ életemben engedelmességre lettem nevelve, mert képtelen voltam ellent mondani az általuk felajánlott vőlegényre is, az egyetemre és az üzleti szakra, amit bár időközben megszerettem, mégis egyetlen dolog járt a fejemben: nem voltam elég erős.
Vagy talán erős vagyok, amiért gyengének tudom magam mutatni? Már magam sem tudtam pontosan, hogy kinek kellene gondolnom magam. A kertünk gyönyörű virágokkal volt tele jelenleg, ahol szerettem tartózkodni. Élveztem, ahogyan a kis napsugarak a bőrömet simogatták, ahogyan a kerti tavon megcsillantak a sugarak. Kedveltem a díszpontyokat, szívesen morzsolgattam az általam fogyasztott kenyeret a vízbe, mert szerettem osztozkodni. Mégis, valami folyamatosan a torkomat szorongatta, mintha egyszerűen nem lenne rendben az, amiben jelenleg vagyok. Mintha az élet, amit egészen eddig éltem egyáltalán nem lenne az enyém.
- Min tűnődtél el ennyire? – talán a termetem miatt éreztem nehéznek a férfi karját, aki hátulról simult hozzám, és egyszerűen csak a nyakamba akasztotta a kezét. Ahelyett, hogy ezt jeleztem volna neki, egyszerűen csak játszani kezdtem az ujjaival és nem mondtam ki az elméletemet a szüleim hazugságaival kapcsolatban. Szeretem JJ-t, de soha féltem attól, hogy egyikünk sem áll készen arra, amibe belevágtuk a fejszénket. Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy pontosan miért mondtam igent a kérésére, bár abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán volt lehetőségem a nemleges válaszra.
- Látod azt a lyukat ott? – a hosszú körmökben végződő kezemmel mutattam két virágágyás közé – Azon gondolkoztam, hogy oda milyen növény illene. Neked van valami ötleted?

---

Az életem olyan volt, mint a kertünkben húzódó lyuk a két virág között. Látszólag rendben volt, talán mondhattam úgy, hogy szerencsés voltam, amiért kihoztam magamból a maximumot és volt lehetőségem egyetemre járni. Így vagy úgy, de megkaptam azt, amit akartam és szerettem a munkám. Megismertem egy csomó olyan embert, akivel jó kapcsolatot ápoltam. Valószínűleg rövid időn belül megházasodhattam volna, ami közelebb vitt volna az álmomhoz, hogy egyszer anya lehessen belőlem.
Úgy gondoltam, hogy JJ annak ellenére, hogy nem volt átlagos férfi, remek apa és férj lenne. Figyelmes velem, kedves és nehéz lenne letagadni a tényt, hogy valódi érzéseket táplálok iránta. Mégis, bármennyire igyekeztünk mi ketten, az életemben ennek ellenére ott maradt az a bizonyos űr. Amikor eleget sétálgattunk a kertünkben, akkor a növények között felfedeztem olyan helyeket, ahova érdemes lett volna beporzó virágokat, vagy bármi mást ültetni, ezáltal egységesebb, meseszerűbb képet kaphattunk volna. Egy olyan helyet alkothatnánk, ami talán nem is elég valóságos ahhoz, hogy létezzen. Mégis… Nem ez az oka annak, hogy annyiszor eldöntöttem… Most növényeket fogok ültetni a hiányzó helyekre, de nem tettem. Ugyanez volt igaz az életemmel kapcsolatban is.
Válaszokat akartam, de sosem tettem fel a kérdéseket. Vágytam arra, hogy megélhessem az érzéseimet, de könnyen elfojtottam őket, ha arról volt szó. Nem számított a saját szenvedésem se. Eldöntöttem, hogy nem élvezem a jómódú életmódot, mivel nem tudom, hogy pontosan honnan van ennyi pénzünk, de ennek ellenére a legjobb egyetemeken tanultam több százezer dollár értékben, illetve a szüleim segítségével sikerült megalapítanom azt az egyesületet, amivel már sikerült emberi életeket is megmentenem. Ugyanakkor nem voltam együgyű vagy ostoba, emiatt észrevettem olyan jeleket, amik idővel óvatosabbá tettek. Én pedig bármennyire szerettem volna a sajgó fejemben rendet tenni, egyre ködösebbé, és távolibbá vált az egész történet, amiben én voltam a főszereplő. Úgy éreztem magam, mint egy játékfigura a pályán, akinek magától kell kitalálnia a szabályokat. Ugyanakkor, minél több minden történt velem, annál nehezebb volt rájönni arra, hogy pontosan mi zajlik körülöttem.

---

A fejem azért fájt, mert leüthettek valami olyan tárggyal, amitől elveszítettem az eszméletem. Nem emlékszem pontosan mi történt velem. Növényekért indultam el… Különlegeseket akartam. Pontosan olyanokat, amik éjszaka nyílnak, gyönyörűek, aztán egyszerűen elhullanak a virágszirmok és hónapokig nem jelennek meg azok újra. Nem érdekelt mennyibe került, látni akartam egy ilyen növényt a szüleim kertjében. Nem fényképen megörökíteni mindezt, hanem úgy igazán az emlékezetembe vésni azt a látványt, ami elém tárult. Vannak érzések, amiket az emberek egyszerűen nem felejtenek el. Ilyen lehet az, ha valakit fejbe csapnak egy olyan súlyos tárggyal, hogy a vér elkezd szivárogni a halántékából, de nem ütik meg eléggé ahhoz, hogy meghaljon. Tehát ki volt számolva az, hogy pontosan hol kell eltalálni, és milyen erősen kell lesújtani ahhoz, hogy a mért ütés ne váljon halálossá. Vagy ilyen lehet a bőrbe vágó kötelek által okozott égető érzés, amitől az emberen hetekig horzsolások lesznek. Ilyen a vérfagyasztó hideg, a sötétség egy nyirkos, idegen helyen. Azt hiszem így képzeltem el gyerekként a bizonytalanságot. Mintha megkötözve bezárnának egy pincébe. Álmodok, vagy ez a valóság? Remélem az előbbi. Nagyon remélem. Ugyanakkor tudom, hogy ami velem történik az túl valóságos ahhoz, hogy a puha, gyapjútakaróm alatt ébredjek fel. A szüleim hazudtak nekem, emiatt pedig én fogok megfizetni. Elveszítek mindent, ami sohasem volt az enyém. Félek? Nem tudnám megmondani. Inkább csak nem értem a szituációt. Miért én? És egyáltalán mire lesz szükségem ahhoz, hogy összerakjam azokat a bizonyos puzzle darabokat, amikkel nem is rendelkezem?  A tudatlanságom miatt elszégyelltem magam. Egy olyan nőnek, mint én sohasem lesz családja, nem fog férjhez menni, és talán a barátaim sem voltak igazik. Lehetséges, hogy a meg nem hozott döntéseimért fizetek meg most.

---

Szeretlek. Eldöntöttem, hogy elmondom neki, mégis a torkomra forrt a szó, mikor megláttam azt a mosolyt az arcán, amitől otthon éreztem magam a világban. Képtelen voltam a szemébe mondani, ő pedig nem várta el, nem okolt engem és nem bántott ezért. Csak mosolygott, az ujjait a virágföld illatú hajamba fúrta aztán dobott pár kenyérmorzsát a halaknak, mert még rájuk is gondolt.
A jóképű fiú volt az egyetlen, aki kedvesen bánt velem, amióta bezárva tartottak. Pokrócokat és ételt hozott nekem, én nem kérdeztem, ő nem válaszolt. Tudtam, hogy a legtöbb, amit tehetek jelenleg az életben maradásom volt. Bíztam benne, hogy a családomnak számítok annyira, hogy tegyenek valamit, ha már én tényleg képtelen voltam bármire. Napokon keresztül gondolkoztam, majd meghoztam a döntést a szökésemmel kapcsolatban, amit nyilvánvalóan nem gondoltam át eléggé, ellenben életemben először megvert egy férfi annyira, hogy értékelni tudjam a helyet, ahova bezártak és naponta élelemmel láttak el.

---

Élelem. Az ötödik tálcát vitték el érintetlenül, a pillantásom dacossá vált. Hiába tették az orrom elé a jó illatú ételeket, hiába voltam farkaséhes, egyszerűen eldöntöttem, hogy nem eszem többé. Ezen a ponton rájöttem arra, hogy valójában nagyon is gyenge vagyok. A legtöbb, amit megtehettem ebben a helyzetben, lényegében annyi volt, hogy nem ettem többé. Emiatt képtelen voltam tiltakozni a férfi ellen, aki a két kezébe fogta az állam, majd a falhoz csapott és a tenyerét úgy csúsztatta a derekamra, hogy leginkább a hányingerhez hasonló érzések támadtak fel bennem. Talán el kellett volna mondanom JJ-nek, hogy mit érzek iránta és most minden más lenne. Vajon, ha hagyom magam, akkor előbb fogok szabadulni és hamarabb túlleszek rajta?

---

Fegyverdörrenés. Gyengült a férfi szorítása, a testünk egyszerre ért földet. Ő a vállához kapott, én a térdeimre estem, amik fájdalmasan koppantak a kövön és véresre horzsolta őket a kő. Mégis hálás voltam a fájdalomért, mert ez volt az egyetlen dolog, amit hosszú hetek óta először éreztem. A pillantásomat a beszűrődő, gyér fény felé fordítottam, ahol egy számomra eddig idegen férfi állt. Nem hittem abban, hogy megmenteni jött, a pillantásából azonnal leszűrtem, hogy ő és én nem vagyunk egy szinten, de talán egy oldalon sem. Mi ketten ellenségek vagyunk és azért sodort minket össze az élet, mert talán ő tudja azt, hogy mivel kapcsolatban hazudtak nekem. Magam sem voltam biztos benne, hogy feltehetem neki a kérdéseim, a szemem előtt táncoló pontok miatt egyre nehezebben vettem ki az arcát, miközben figyeltem, ahogyan beljebb lép. Egy pillanatig azt hittem, hogy a lelőtt férfihez indult el, a filmszakadás után éreztem, ahogyan az ujjai a csuklómra kulcsolódnak és felfelé kezdenek húzni. Nem tudtam felállni, nem tudtam ráemelni a pillantásomat. Fáradt voltam és sírni akartam. Talán már el is sírtam magam, miközben egyetlen finom mozdulattal szakítottam ki az ujjai közül a karom. Engem akkor sem lehet ennyire könnyen megkapni, ha ennek az ellenkezőjét tapasztalta az előbb. Beszélt hozzám, de nem értettem a szavait. Leguggolt, de nem néztem rá. A tenyerét egy pillanatra az arcomon éreztem, ezen a ponton már égett a bőröm a fülem sípolt, és én magam is csak egyetlen dolgot szerettem volna megtenni: menekülni. Elfutni az egész életem elől, ki az egész világból és többé soha nem tenni semmit úgy igazán. Ha nem hozom meg a döntést, hogy többé nem döntök, akkor nem ért volna utol a sorsom ilyen hamar, a Karma pedig valószínűleg nem akarna mindent egyszerre behajtani rajtam.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Úgy gondolom nincs annál kellemetlenebb érzés, amikor érzi az ember, hogy valami nincs rendben az életében, amikor valami hiányzik, az univerzum pedig egyszerűen nem akar egyensúlyba kerülni. Hiába kutatjuk, keressük, de nem találjuk meg az okát. Olyan, mint szálka a köröm alatt, vagy az az elfeledett gondolat, ami már épp az ember nyelve hegyén volt, mielőtt kimondhatta volna, mégis elillant, mint a köd. Igazából én azt gondolom, hogy nevezhetjük ezt hatodik érzéknek is. A kérdés mindig az, hogy meg akarjuk-e hallani, amikor ez a megérzés - vagy hatodik érzék, akkor már lehet jobb, ha maradunk ennél - súg nekünk valamit. Hogyan könnyebb élni az életet, ha mindig csak utólag döbbenünk rá, hogy volt egy rossz megérzésünk, vagy amiben nem hittünk tényleg nem sikerült? Esetleg érdemes hallgatni rá, feltenni azokat a bizonyos kérdéseket és kézben tartani a történéseket?
A kérdések valójában neked is szólnak, különösen a történeted fényében. Azt mondod jobb lett volna kimondani bizonyos dolgokat, vagy épp addig kérdezni, amíg volt rá lehetőség. De könnyebb lett volna tudni, hogy mi minden folyik a hátad mögött? Elviselte volna a lelked, hogy a szüleid olyan dolgokat rejtegetnek és titkolnak előled, amelyek az életedet alapjaiban változtatják meg? Tudtál volna bízni bennük azok után, hogy elmondanak mindent? Esetleg bízol-e jelenleg bennük annyira, hogy várd őket, mint megmentők?  
Nagyon kreatív jellem részt hoztál nekünk, igazán tetszett, hogy a különböző bolygók más-más elemeket emeltek ki, de épp ez a szép a jellemekben. Hogy annyira összetettek, hogy valójában nem lehet csak pár sorban, vagy három fontos tulajdonság alapján megismerni valakit. Igazi nő vagy, aki tenni akar másokért és hajlandó küzdeni valamiért, ha azt a fejébe vette. Ugyanakkor láthattuk benned az érzékiséget is, a szépség, az esztétikum iránti rajongást, a kedvességet, a szórakoztató, mosolygós énedet, ami remélhetőleg előkerül még, amikor megszabadulsz egy idegen ember fogságából.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!