∸ Fény /Látás
kisvárosok; nagyvárosok; az utolsó metró; a csillagok helyét elfoglaló fények; takaróvárak; a függönyök közötti résen beszökő ébresztő napsugár; talált család; egyetlen csillagot találni a New York-i égbolt közepén; kirakatot nézni vásárlási szándék nélkül; horrorfilmeket nézni egyedül; elzsibbadni az igazságtalanság láttán; fonnyadt virágok; elhalványult üzenetek; élénk, merész színek

∸ Hang/Hallás
tücskök és szentjánosbogarak; autó motorok és légkondicionáló egységek; telefonhívás anyának és apának; nevetés a barátokkal; olyan rossz poénok, amiket muszáj nevetni; a számítógép billentyűk kattogása; zajszűrő fejhallgató; a csend hangja; tompa zene a szomszédból; dobolás ujjbeggyel az asztalon; tollak kattogása; a kávégép hangja; hallgatni az óra kattogását elalvás előtt; valakinek a hangja, akit szeretsz

∸ Bőrérzéklet /Tapintás
egy hosszú éjszaka alatt szorosan tartva; röpke megnyugtatás; egymás kezét fogni, amikor féltek; hajtincseken átfutó ujjak; frissen szárított ruhák; zúzódások az öklökön; selyem és szatén; a kiskedvenced bundája vagy tollai; ideges kéztördelés; összebújni; vastag takarók télen; a bőrbe nyomódó körmök; hideg fém; hullámok a lábaidnál

∸ Vegyi érzékletek /Ízlelés
reggeli kávé; tea este; rágó, ami elvesztette az ízét; alkohol, ami égeti a torkod; otthoni főzt, mindegy hogy mi készül; fémes íz a szájban; állott levegő; menta; friss zöldségek; a citromos cukorka mű íze; az első étkezés, amit magad készítettél és jó az íze; külföldi édességek; gyorskaja; keserédes; savanyú; fűszeres; édes; keserű; túl sok só a krumplin

∸ Vegyi érzékletek /Szaglás
hajnalka és lonc; frissen vágott fű; forrócsokoládé a tél közepén; körömlakk; aceton; frissen őrölt kávé; kórházi szobák; füst; hajlakk; a kedvenc samponod; az otthon illata; a kedvenc parfümöd; a kedvesed kölnije; valami, ami égeti az orrodat; az illat, amitől megfájdul a fejed; a kutya vizes bundája; réz; kiürítetlen hamutálca; valami ismerős, mégis más; tábortüzek

---

Joan az a nő, aki rád mosolyog a szupermarketben amikor kikerülitek egymást, aki átadja a metrón a helyét, ha látja rajtad, hogy hosszú napod volt. Hatással van másokra, miközben mindenki másnak a hatása alatt áll.
Kislány kora óta önzetlen, odafigyelő és sugározza a hitelességet. Hamar kinőtt a gyermeteg füllentésekből és kimondja amit gondol, különösen ha úgy érzi, hogy valamivel az ő értékeit sértik. Jóra törekszik és azt szeretné, ha a környezete is becsületes lenne, ezért gyakran próbál ösztönözni másokat - amit a hozzá közelállók inkább piszkálódásként foghatnak fel, holott nem célja az, hogy idegesítsen másokat. Ha kritikát kell megfogalmaznia mindig a jóval kezdi és azzal is fejezi be. Közben pedig a másik féltől függően logikával, tényekkel, vagy akár nyers érzelmekkel érvel.
Tanulékony és minden érdekli, egy tankönyv fölött ugyanolyan szorgalmasan ült, mint manapság egy ismeretterjesztő műsor előtt. Természetesen és szívesen kommunikál másokkal, könnyen megtalálja és igyekszik megtartani az utat másokhoz. Őszintén érdeklődik mások iránt és odafigyel rájuk. Ennek köszönhetően képes különleges kapcsolatokat kötni. Mások biztonságban érezhetik magukat, ha mellette vannak, vele kell beszélgetniük.
A kreativitása főleg gyakorlati dolgokban testesül meg. Ez segíti abban, hogy elmeneküljön a mindennapok kihívásai elől amikor szüksége van egy kis kikapcsolódásra, vagy pihenésre. (A másik alternatíva az, hogy az üzlettársával /egyetemen megismert barátnőjével mennek el inni, amit másnap sem a feje, sem pedig a közérzete nem köszön meg neki.)
Rendezett, emellett pedig tipikus tervező, akinek a postafiókjától kezdve a lakásáig minden a helyén van. Ha nem a környezete az, ahol rendet teremt, akkor gyakran a gondolataiban próbálkozik hasonlóval; analitikus. Ez gyakran visszaüt rá, tekintve hogy képes túlelemezni a dolgait, ami miatt már előre rendelkezik egy forgatókönyvvel a bukásra. Ez viszont hozzájárul ahhoz, hogy ne legyen sértődékeny, vagy bosszúálló típus. Nem ragad a múltban és nem cipeli magával a múltbéli terheket. Helyette a pozitívra, a szépre és a kellemesre koncentrál, valamint erre ösztönöz másokat is.

- Miért hoztál tortát? - A velem szemben helyet foglaló barátnőm arcára pillantva rögtön elnevetem magamat.
- Mert ma a te születésnapodat ünnepeljük, persze, hogy hoztam tortát. - Ha történetesen nem lenne szokás süteménnyel meglepni azokat, akiket szeretünk a szülinapjukon, én akkor is készültem volna. Ha másért nem is, akkor a torta formájában bevitt cukormennyiség miatt, ami ebben a helyzetben könnyedén sorolható a szerotonin kategóriába. - Úgy is vehetjük, hogy nem a tiéd.
- Én nem szeretném ünnepelni ezt a napot. Csak arra emlékeztet az egész, hogy mennyire öreg vagyok. - Morcos arckifejezése és a grimasz, amit egy óvodás gyerek arcán látni viszont a legtöbbet újfent megmosolyogtatnak.
- Azért harminc fölött sem olyan rossz az élet, itt vagyok rá élő példának. - Finom mozdulattal tártam szét a karjaimat és billentettem oldalra a fejemet, mintha csak azt várnám, hogy valóban úgy tekintsem rám, mint egy megtekintendő példára. Amikor kiegyenesedem visszaejtem a kezeimet magam elé, hogy közelebb tolhassam a tortát a barátnőmhöz, egészen az asztal közepéig. - A kedvemért? - Szelíden kértem rá, hogy adja be a derekát, valójában azonban már megvolt a B tervem arra az esetre, ha újra nemet mond, ami rövid időn belül meg is történt.
- Nekem ma nincs születésnapom. - Megrázta a fejét, aztán hátradőlt a széken, miközben összefonta maga előtt a karjait. Szórakoztatott a hozzáállása a témához és az eseményhez is, mert mindig is úgy fogtam fel a tizenkét havonta bekövetkezendő tragédiát, mint egy döntési lehetőséget. Az én szememben mindenki annyi idős volt, amennyinek érezte magát, teljesen függetlenül attól, hogy hányas szám köszönt vissza egy torta tetejéről. Szerintem nem kell mindent tudnunk ennyi idősen, szimplán csak a korunknak megfelelően kell bölcsnek lennünk. Ha ez az ő esetében közel a harminchoz, nálam pedig a harmincon túl éppenséggel azt jelenti, hogy néha még mindig úgy viselkedünk, mint a tinédzserek, akkor az teljesen rendben. Nem a társadalomnak kell meghatároznia, hogy mikor vagyunk készen arra, hogy férjhez menjünk, vagy családot alapítsunk. Az pedig, hogy egy nőnek a gyereknevelés az életcélja, nem jelenti azt, hogy mindenkinek az lesz, ugyanannyi idősen. Nem kell tehát, hogy ugyanazon az úton járjunk. Én elfogadom a koromat és azt, hogy minden évben születésnapom van, a velem szemben ülő barátnőm pedig legszívesebben megállt volna a huszonegynél, és ez így van jól.
- Akkor legyen az enyém. Új cukrászt keresünk a kávézóba, ezt az egyik jelölttől rendeltem. Kellene a véleményed... - Nem szeretném leleplezni magamat a jókedvemmel, ami a hangomban bujkál, de ismerjük már egymást annyi ideje, hogy felismerje a hátsó szándékot a szavaimban.  Elnevetem magamat, amikor kapok egy szúrós pillantást, de visszakozás helyett látom, ahogyan a pincér által kihozott kés felé nyúl, hogy felvágja a tortát.
- Megkóstolom, de csak mint kritikus. Utána pedig töménytelen mennyiségű bort kell meginnod velem, kedvesem. - Ha hivatalosan talán nem is, de legalább félig elértem a célomat, ami számomra már elég ahhoz, hogy ez egy jó este legyen. Szerettem volna megünnepelni az egyik legrégebbi barátnőmmel a születésnapját, az pedig, hogy mindketten ráértünk és volt energiánk Manhattan egyik bárjában tölteni az időt, gyakorlatilag csoda számba ment. Emiatt pedig már így is épp elég hálás voltam. Most, hogy ő maga is beadta a derekát, nekem is vállalnom kellett a felelősséget azért, hogy neki is ugyanolyan jó élmény legyen ez az este - ami szigorúan nem az ő születésnapja. Ezért is bólintottam néhányat, mosollyal az arcomon. - Jó, hajlandó vagyok elfogadni a kihívást.


Résnyire nyitott szemekkel fordítottam a fejemet a fény irányába, amiről magam sem tudtam eldönteni, hogy pontosan honnan jön; vajon az ablakon túlról érkező napfényről van szó, vagy valaki rám törte a hálószoba ajtaját abba a lakásban, ahol egyébként egyedül élek és most tervez kirabolni. Csak akkor jövök rá, hogy pontosan mi - történetesen ki - ébreszthetett fel, amikor meg is mozdul és közelebb jön hozzám.
- Dìdì - a hangom már-már olyan reszelős, mint egy láncdohányosé, a torkomat kaparó érzéstől pedig mintha minden emlékem a helyére kerülne azzal kapcsolatban, hogy milyen napszak van, mit csináltam tegnap este és mitől fáj a fejem.
- Úgy volt, hogy reggelivel vársz, erre még fel sem keltél. Már hazudsz is nekem? - Előbb ledobja magát az ágyam szélére, aztán nemes egyszerűséggel rám dől, ami miatt még jobban belesüppedek a párnáimba. Nyöszörgök ugyan valamennyit, de amikor én magam is érzékelem, hogy nem fog rólam leszállni, megemelem a kezemet, ami a hajában landol és azt kezdem simogatni, mint kicsi korában.
- Nem gondoltam, hogy már itt leszel, mire felkelek. - Mondhatjuk, hogy csak részben volt füllentés az egész? Igazából, ha eszembe is jutott, hogy Syao Ran jönni fog hozzám, úgy három pohár bor után már akkor is elfelejtettem volna, ha nem rendeljük meg az negyediket is. Valójában nem az elfogyasztott ital mennyiségével volt baj, hanem azzal, hogy mellé hajnalok hajnalán sikerült beesnem az ágyba, mert rám mindig akkor jön rám a takaríthatnék, ha alkoholt fogyasztok. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor nem vagyok hajlandó lehunyni a szemeimet egészen addig, amíg nem sikerült lemosnom a sminkem, lezuhanyoznom és mindenképpen hajat mosnom. Ezért is állt fenn jelenleg az a helyzet, hogy a tincseim zabolázatlanul és kócosan keretezték az arcomat.
- Persze, persze. Majdnem átestem a cipőiden az előszobában, tudom, hogy inni voltál. - Csodálkoznék, ha nem a tulajdon öcsém lenne az egyik ember a világon, aki a legjobban ismer, és a helyzet az, hogy tőle még mindig jobban elviselem ezt a csipkelődést, mint a szüleinktől.
- Mintha te nem mennél néha! - A szabad kezemmel finoman megcsapkodtam a vállát, amit annyi izmon keresztül, amit az utóbbi időben felszedett, gyakorlatilag csodálkoztam volna, ha megérzi. - Nekem szabad, de te még kiskorú vagy! - Voltak olyan dolgok, amelyekért szívesen dicsérgettem az öcsémet, az idő előtt való ivás azonban határozottan nem tartozott bele ebbe a körbe. Ráadásul olyan szégyentelenül tette, hogy minden alkalommal elgondolkoztam azon, vajon kitől tanulta ezt a viselkedést. Most is éreztem, hogy vigyorog, miközben válaszolt nekem.
- Az Egyesült Államokon kívül csak tizenegy országban ugyanolyan magas az alkoholfogyasztáshoz betöltendő életkor, szóval több, mint a világ országainak felében rendben lennék. - Horkantva nevettem fel a válaszára, miközben megpaskoltam a fejét, amit eddig simogattam.
- Neked ezt az egyetemen tanítják?
- Ezt is - jött rögtön a válasz, amire már csak ciccegés volt a válaszom, egy pillanatig pedig még azt is megengedtem magamnak, hogy lehunyjam a szemeimet. - Akkor most kapok enni, vagy nem? Mi lesz veled, ha gyerekeid lesznek, ők majd éhen halnak? - Olyan szenvedéllyel magyarázott, hogy aki soha nem volt fültanúja közöttünk egy ugyanilyen témája beszélgetésnek, még elhitte volna, hogy képes vagyok szenvedést okozni másoknak.
- Amiatt nem kell aggódnod, a közeljövőben ilyen nem fog történni. - Édesanyám szerint nem sikerült megtanítania számomra az igazi értékeket, a saját véleményem szerint azonban csak büszke voltam arra, amivel foglalkoztam és szerettem volna még sikeresebbé tenni az üzletet, amit évek óta dédelgettem.
- Pedig ideje lenne már megházasodnod. - Olyan gátlástalanul közli ezt velem, mintha valójában csak az időjárásról csevegnénk.
- A házasságok fele válással vagy különéléssel végződik. - Szinte csípőből jön a válasz, annyiszor védekeztem már ezzel, de mindig jogosnak érzem, ha előtte az öcsém is valamilyen statisztikai adattal próbál leszerelni engem.
- Honnan tudod, hogy a tiéd is abba az ötven százalékba tartozna, ha meg sem próbálod? - Olyan komoly hangon kérdezi ezt tőlem, hogy meg kell emelnem a fejemet, hogy az arcára pillantsak. Amikor úgy fordítja a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni, újra a fejére téved a kezem, ezúttal viszont csak megborzolom a haját.
- Mióta vagy te ilyen bölcs, Liu Syao Ran?