"Kemény fiúk és gondoskodó lányok"
- A szülei egyetlen gyereke. Fiút vártak, aki tovább öregbítheti a Yeo nevet, ezzel pedig Ő maga is tisztában van.
- Középiskolás kora óta arra hajt, hogy pótolhassa azt a fiú gyermeket, akit az apja soha nem kapott meg.
- Úgy gondolja, hogy semmivel nem kevesebb a férfiaknál, illetve hogy a nők számára nem az az egyetlen lehetőség, hogy feladják a karrierjüket a családért.
- Az impulzusai irányítják, de sokkal kevésbé érzelmes típus, mint inkább olyasvalaki, aki ha vágyik valamire, egyszerűen kielégíti ezt a vágyat.
- Büszke a nőiességére és tisztában van a szépségével, de soha nem mutatná magát gyengének, pusztán azért, mert nő.
- Olyasvalaki, aki nem fogja vissza magát, bármilyen témáról nyíltan és egyenesen beszél, időhúzás nélkül.

"Az igazi nők nem matekoznak"
- Intelligens, és érdekli az, amivel foglalkozik, éppen ezért nem elégszik meg azzal, hogy egyszer megcsillogtatja a tudását. Folyamatosan a toppon akar lenni.
- Olyan dolgok is érdeklik, amelyek klasszikusan nem tekinthetők nőiesnek, ő pedig büszke erre.
- Az ő értékrendje szerint van fekete és fehér, de a kettő nem feltétlenül vegyülhet. Amit rossznak gondol, arról nem lehet megváltoztatni a véleményét, viszont elfogadja, ha valaki másképp gondolkozik.
- Fene nagy az önérzete, büszke arra, amit eddig elért és makacs, mint az öszvér. Egyesek szerint ezek összességében rossz tulajdonságok nála.
- Az Ő véleménye szerint az ér valamennyit is, aki kiáll amellett, amiben hisz és amit igaznak gondol.
- Élvezi, ha vezető szerepben lehet és az emberek hallgatnak rá, vagy épp az ő utasításait követik.

"A fiúk bántják azokat, akiket szeretnek. A lányok azokat szeretik, akik bántják őket."
- A vágyai vezérlik, de az érzelmeire nem hallgat, vagy igyekszik nem hallgatni rájuk.
- A kapcsolatait is ez határozza meg. Ha vágyik valakire, meg akarja kapni, de nem alakul ki komolyabb kötődés. Jellemzően ő az, aki faképnél hagyja a férfiakat, akikkel együtt volt.
- Féltékeny típus, akinek a fejét jellemzően elönti a vörös köd, ilyenkor bármire képes.
- Az a fajta nő, aki a nap huszonnégy órájában százhúsz százalékon ég, egészen addig, amíg már nem marad több energiája, amivel tovább cselekedhetne.
- Eddigi élete során nem találkozott még olyan emberrel, aki egyszerre tudná benne meglágyítani a jégkirálynőt és csillapítani azt a tüzet, ami benne ég.
- Jellemzően titokzatosnak és szenvedélyesnek gondolják őt, ami fűti az egóját és néha talán rá is játszik erre.

"A nők hátra ülnek és csak elfogadnak"
- Remek a meggyőzőképessége. Minden helyzetben tudja mit mondjon, mindenre van válasza.
- Az elkötelezettség és céltudatosság mellett nagyra értékeli másokban is azt, ha becsületesen élnek.
- Annak ellenére, hogy beleszületett a pénzbe, nagyra értékeli azokat, akik kemény fizikai munkával keresik meg a kenyerüket. Szerinte a munka fejleszti leginkább a jellemet.
- A lustaság, az üres beszéd és az ígérgetés az, amitől a falra mászik. Ha ő egyszer elindult, akkor menni akar és csinálni a rá bízott feladatot.
- Nem különösebben megfontolt, mindig fejest ugrik a dolgokba, de képes rá, hogy időközben alakítson a helyzetén, változtasson az eredeti terven.
- Becsületes és értékeli, ha mások is azok, de egyben ravasz is. Minden kiskaput és fekete lyukat ismer, amelyeket nem fél kihasználni, vagy épp a saját javára fordítani.
- Maga teljes mértékben inkompetens? - Szinte villan a szemem, ahogyan a titkáromra pillantok, aki maga sem tudja eldönteni, hogy becsapós kérdést tettem-e fel és tényleg meg kellene válaszolnia, vagy jobb ha hallgat, mint ahogyan már percek óta teszi. Amikor dadogva belekezd, csak fellendül a kezem, ezzel jelzem, hogy nem akarom hallani a magyarázatát.
Időre lett volna szükségem ahhoz, hogy le tudjak nyugodni, hogy logikus úton próbáljak meg megoldást találni a helyzetre és hogy ne úgy oldjam meg a helyzetet, hogy a közepén robbantok egy bombát. Ez volt ez egyetlen dolog, amit sosem sikerült teljes mértékben eltanulnom apámtól. Ő értett minden helyzet finomhangolásához, azokhoz apró, nüansznyi lépésekhez, amelyek akkor is át tudták fordítani a vesztésre álló csapat esélyeit, ha csak fél méter hiányzott az ellenfélnek a célvonalig.
- A rohadt életbe. - A kezeimet összecsaptam magam előtt, majd rábillentettem a homlokomat. Az asztalom lapját bámulva igyekeztem nem csak azokat a szavakat mantrázni magamban, amelyek épp az imént hagyták el a számat, és amelyeket egy olyan finom hölgynek, mint amilyennek nekem kellene lennem, nem is szabadna kimondani - főleg nem a munkahelyén, a titkára előtt. Hirtelen kifejezetten erős vágyat éreztem arra, hogy elszívjak egy cigarettát, az irodámban azonban pillanatok alatt bekapcsolt volna a füstjelző, amit a hét elején ellenőriztek és raktak rendbe, tekintve, hogy nem az első eset volt, amikor ilyen vágy ébredt bennem, a negyvenharmadik emeletről pedig sem felfelé, sem lefelé nem elég rövid az út ahhoz, hogy mindig megtegyem, amikor csak akarom. Ez is egy olyan szabálya a cégnek, amivel határozottan nem értek egyet.
- M..Máskor nem fordul elő. - Lassan emelem fel a fejemet, amikor meghallom a férfi szavait és finoman előre dőlök a székemben, amikor megszólalok.
- Maga szerint.. lesz következő alkalom? - Erre a kérdésre sem vártam tőle választ. Az én fejemben ez a hiba egyenlő volt azzal, hogy a velem szemben álló férfi munkanélküliként lép ki az irodám ajtaján. Ugyanakkor ha el akartam kerülni azt, hogy újra ebbe a helyzetbe kerüljek, kénytelen voltam némi önfegyelmet tanúsítani és nem rögtön kirúgni őt. - Hogy lehet az, hogy nem tudott erről? Hogy lehet az, hogy ÉN nem tudtam erről? - Ezekkel a kérdésekkel nagyon szívesen szembesítettem volna apámat is, akinél úgy tűnik még ennyi év után sem nyertem annyi elismerést, hogy ne hagyjon ki a cég dolgaiból.
Lecsaptam a lábaimat a padlóra, a tenyereimet pedig az asztalomra és hirtelen mozdulattal felálltam. - Odamegyek. - Jelentem ki nemes egyszerűséggel, még ha nem is tudom pontosan, hogy hova. Apám nélkülem tárgyal a cég sorsáról, ami szinte az én sorsommal is egyenlő. - Küldje el a címet, mire leérek a parkolóba! - Vetettem a férfira egy szigorú pillantást, mielőtt felkaptam volna a táskámat az ajtó melletti asztalról. Csak ezt követően indultam viharos gyorsasággal a liftek felé, hiszen ez a dolog nem várathatott magára. A saját sorsomról volt szó.


- Szóval feleség lesz belőled?
- Nem.
- De eljegyeztek, most mondtad...
- Igen. - Ezen a ponton fordultam el a tükör elől, hogy a rám simuló ruhát tervező nőre pillanthassak. A kezeim a derekamra simultak, az arcomon pedig egy mosoly jelent meg. - De nem fogok hozzámenni. - Vannak azok a helyzetek, amikor csak és kizárólag azért nem akarunk valamit megtenni, mert azt kérték tőlünk. Ez is egyike volt azoknak. Egyébként sem terveztem férjhez menni, addig legalábbis semmiképp amíg az apám és a körülöttem dolgozó magas beosztású férfiak nem tanulják meg, hogy a nők nem holmi tárgyak, amelyeket csak úgy el lehet adni, amikor kedvük tartja. Nem jelentünk üzleti alapot és nekünk is megvan a magunk véleménye. Talán még a vállalatvezetéshez is jobban értünk, mint ők maguk. Harminc éves vagyok, de egész eddigi életemben semmilyen jelét nem láttam annak, hogy apám, vagy azok a férfiak, akik csak azért tartják magukat nagyra, mert minden nap öltönybe bújtatják a hátsójukat, akár csak egy kicsit is hajlandóak lennének a változásra. Az én fejemben ez egyenesen arányos volt azzal, hogy miattuk nem megyek férjhez. Főleg nem azért, mert apám úgy akarja.
- Tudod már, hogy mit csinálsz? - A kérdés teljesen jogos volt. Elvégre ha valakinek valamivel kapcsolatban van egy kis elhatározása, valószínűleg kellene, hogy legyen mellé terve is. Az én valóságomban ez sokszor kicsit másképp működik.
- Még nem. Viszont ha rajtad múlik, akkor akármit is tegyek, remekül fogok kinézni közben. - Komoly képpel közlöm vele, de az arcán megjelenő mosoly belőlem is nevetést vált ki. Egyetlen porcikám sem kívánja azt, hogy végbemenjen ez a megegyezés, hogy belőlem feleség legyen és hogy olyan emberé legyek, akivel összesen egy alkalommal találkoztam és akkor sem azért, hogy együtt töltsünk egy éjszakát.
- Csomagoltassam be a dolgokat?
- Igen, kérlek. És küldess mindent a lakásomra, nekem még dolgom van ma. - Csókot nyomtunk egymás arca közelébe, ahogyan megöleltük a másikat és hamar autóba is szálltam, hogy betarthassam az ígéretemet. Nem mások felé, hanem saját magam felé tettem ezt. Az anyósülésemen pihenő üveg ital azonban egyet jelentett azzal, hogy valaki mással is megosztom a híreket.
A közel negyedmillió dollárt érő üveg nyakát fogva léptem be a bárba, ami már annyira ismerős volt, hogy valószínűleg csukott szemmel is eltalálok a pultig. Mindig csak addig, ahol azt azt a személyt megtaláltam, aki a legfontosabb volt nekem ebben az egész kócerájban. Lehetett volna az angol királynő is az egyik vendég, engem akkor is csak a pultos érdekelt volna.
- Mit szólnál hozzá... - Közepesen erősen raktam le a pultra az üveget, benne a borostyánszínű itallal. - Ha a ma éjszakát egy eljegyzett nővel töltenéd? - A szemeim szinte csillogtak, a pillantásomat pedig képtelen voltam levenni a férfi arcáról. Engem kifejezetten felvillanyozott a saját ötletem, az ő reakciója pedig nem igazán érdekelt. Szükségem volt rá. - 62 éven át érlelt Dalmore whisky. Összesen tizenkét üveg létezik belőle.. És az egyik a Tiéd.