Dan and Heidi

Ki nem állhatom apámat. Utálom a Seo családot, végső soron pedig gyűlölöm az egész univerzumot. Ha nem tudnám, hogy minden haraggal töltött perc elvesztegetett idő csupán, valószínűleg valamin, vagy épp valakin kiélném azokat az indulatokat, amelyek bennem élnek. Ha hideg fejjel pontosítanom kellene magamat, akkor úgy fogalmaznék, hogy nem magukat az embereket utálom, akik életem részesei, hanem az elvet, amely szerint mindannyian élnek. Harminc éve azon töröm magam, hogy a szavam legalább annyit érjen, mint bárki másé, aki a SsangYongnál dolgozik. Hogy apám elismerje, hogy van véleményem a politikáról, a gazdaságról, de még a saját jövőmet illetően is - legfőképpen a saját jövőmet illetően.
A mi köreinkben a kislányoknak azt tanítják, hogy a család fontos, anyának lenni élmény és akkor áld meg leginkább az élet, ha gyerekeket szülünk és olyan jól főzünk, hogy a férjünk mind a tíz ujját megnyalja egy-egy vacsora után. Azt senki nem teszi hozzá, hogy örülnünk kellene, amikor az a bizonyos férfi hazatolja a képét, ha elfogadja a véleményünket és azt, hogy többek és jobbak vagyunk annál, mint hogy gyerekeket potyogtassunk és energiát, aggodalmat, illetve tiszta ruhát nem kímélve rohangáljunk utánuk. Ha még ez az elvárás sem lenne velem szembe állítva, tényleg nem tudom minek szültek a világra. Mi értelme annak, ha megszülök egy gyereket és valaki másra bízom, aki felnevelheti helyettem? Mivel kellene töltenem az időmet, ha a gyereknevelést is elveszik tőlem, csak mert megütök egy bizonyos anyagi szintet?
Ha azonban a család fontos, miért veszik a férfiak semmibe az egyik tagját? Annak, hogy kihez akarok hozzámenni, teljes mértékben saját választásnak kellene lennie, mert nem a középkorban élünk már. A másik fél pedig ugyanannyira ódzkodhat, mint én magam. Szerettem volna elhinni, hogy így van ez és Dan Seo nem egy befektetésnek tekint engem, hanem lehetőségnek. Arra, hogy közös erővel felbontsuk ezt a jegyességet. Teljesen más körülmények között talán elfogadtam volna őt, mint a páromat. A rendelkezésre álló információk alapján a férfi makulátlan volt. Intelligens, jóképű és valószínűleg ravasz is. Az üzleti világban kevés titok létezik. Még ha a fele pletykának is van beállítva, de valaki mindig igazat beszél, egyszerűen csak nem hisznek neki. Dannal kapcsolatban is keringenek bizonyos információk, amelyek vagy beigazolódnak a mai találkozónkon, vagy rá kell jönnöm, hogy legalább akkora csalódás, mint bármelyik másik korban és rangban hozzá hasonló fickó, akiket úgy lehet berakni a szekrénybe, mint a papucsokat.
Beletelt egy kis időbe, amíg sikerült kiválasztanom, hogy pontosan mi illene a mai alkalomhoz. Nem elit hely volt a találkozónk helyszíne, de gyengének sem akartam tűnni. Az öltözékem színe teljes összhangban volt a helyzet kapcsán bennem felgyűlt érzelmekkel, az pedig, hogy korábban érkeztem, az én fejemben szimplán a saját értékem megtestesülése volt. Nem lett volna kedvem amiatt toporogni, hogy ki kell-e húznia nekem a széket, vagy sem. Egyszerűbb volt, hogy inkább én vártam rá.
- Szia. - Köszöntem vissza, igyekezve ugyanazt a hangsúlyt megütni, amivel ő is köszöntött engem. Megvártam amíg leül, hogy aztán finoman előre dőlve felé nyújthassam a kezemet, amíg bemutatkozunk egymásnak. Ezerszer voltam már olyan helyzetben, amikor egy tárgyaláson nem tették ezt meg velem, így egyszerűbb volt, ha én kezdeményezem a mozdulatot. - Örvendek, Dan. - A szám szélei finoman megrándulva felfelé görbültek. - Gondolom nem újdonság, hogy én ki vagyok. - Nem feltételezem róla, hogy ne lenne tisztában a kilétemmel, hiszen én is tudtam már az ő nevét. A titkáromnak köszönhetően pedig lényegében nem csak ezt tudom róla.
- Voltam már jobban is, köszönöm. A napom viszont eddig remekül telt. Remélem így is marad. - Megnedvesítettem az ajkaimat, majd leheletnyit oldalra billentettem a fejemet, ahogyan a férfira pillantottam. - Mi a helyzet veled? Vártad már, hogy kettesben találkozzunk? - A mosolyom automatikusan szélesedett, közben pedig nem fordítottam el a pillantásomat Danról.
- Jártál már itt korábban? Milyen a hely? - Tettem hozzá hanyagul, miközben a fejem az étterem belső tere felé fordítottam, enyhén megemelt állal. Lehet, hogy ennek az alkalomnak arról kellene szólnia, hogy jobban megismerjük egymást, engem azonban sokkal inkább érdekeltek a motivációi és az, hogy mit akar ettől a jegyességtől, vagy épp tőlem. Talán meglepetést is okozhat.

Dan and Heidi

Van egy bizonyos határ a nőiesség és határozottság között, aminek az átlépését követően a férfiak egy része kapásból alávetettnek kezdi érezni magát és képtelen egy értelmes beszélgetés erejéig a társaságomban maradni. Vannak azok a fajta férfiak is, akiket felidegesíti a tény, hogy egy nő egy szintre emeli magát velük. Az ilyeneket minél inkább elkapja az ember, annál élesebben rajzolódik ki a nyakukon és a homlokukon az az egy bizonyos ér, ami más esetben talán szexi is lenne, rajtuk viszont szimplán nevetséges.
A szüleim állandó jelleggel sopánkodnak azon, hogy a felsorolt két kategóriába tartozó férfiak közül miért nem sikerült már nekem egy olyat találni, akinek megfelelő státuszban vannak a szülei, aki épp elég fontos pozícióban van ahhoz, hogy mi magunk sem lőjük a ranglétrán lefelé és legfőképp akiről tudni vélik, hogy alkalmas a családalapításra, de nem olyan virgonc, hogy három héttel a gyerekáldás után már másban keresse a boldogságot. Nem könnyű a felső tízezerbe tartozó férfinak lenni - olyannak, aki még képes fenntartani egy bizonyos képet, amit a kíváncsi szemek elől elzártan, a négy fal között a legelső adandó alkalommal tör össze. Engem viszont nem teljesen hülyének neveltek és többet gondoltam magamról ahhoz, hogy beletörődjem ennyibe, meghajtva a fejemet mások akarata előtt.
Én azoknak a férfiaknak a társaságában éreztem magamat a legjobban, akiknek nem az egójuk meg a folyamatos farokméregetés tette ki az életüket. Képesek voltak élvezni az életet de bebizonyítani azt is, hogy nem csak a pénzük miatt vitték valamire, ugyanakkor egyenlő felekként tekintettek ránk, nőkre is. Ha teljesen őszinték lennének ők is magukkal, tisztában lennének vele, hogy nőnek lenni sokkal többet jelent, mivel mi vagyunk képesek olyan kis utódokat hozni a világra, akik aztán remélhetőleg nem egy pöccsé nőnek fel.
Nem ismerem Seo Dant eléggé ahhoz, hogy tudjam melyik kategóriába tartozik, még csak elegendő pletykát sem tudtam róla ahhoz, hogy komolyan kialakult véleményem legyen. Ezen a ponton pedig nem is feltétlenül érdekelt a dolog, még ha egyébként határozottan is vonzónak tartottam őt, amikor megláttam. Hagyjuk azt a baromságot, hogy nem vele van a baj, hanem velem, de most ténylegesen nem vele volt a baj. Hanem az elvvel, amivel bennünket össze akarnak adni.
- Azt hiszem a szüleink is elég jóban lehetnek. - Nem tudtam volna felidézni azt, hogy találkoztam-e az elmúlt években Dan szüleivel. Azzal nyilván tisztában voltam, hogy mi a nevük és hogyan néznek ki, mert miután kiderült ez az egész és volt időm a lerobbant kocsimban várni a szerelőt, szinte mindent megtudtam róluk. Azt is tudtam, hogy Dannak két testvére van és mindketten fiúk. Apám biztosan odáig lenne, ha ennek hála én is rögtön egy fiú unokával ajándékoznám meg őt.
- Rendes tőled - érzelemmentes hangon jelentettem ezt ki, miközben a pillantásommal az ő vonásait figyeltem. Sokan, amikor különleges képességet kell választani, kerülik a gondolatolvasást, mert félnek attól, hogy mi járhat mások fejében és milyen véleménnyel vannak mások róluk. Én mindig is vonzódtam ezen képesség felé, mert bizonyos helyzetekben igazán fel tudott volna villanyozni ha hallom, hogy mi jár a másik fejében. Például a mostaniban is.
- Akkor valamiben máris egyetértünk. - Aprót bólintottam, miközben a lábaimat keresztbe tettem és eligazgattam rajtuk a szoknyámat. - Gondolom téged is legalább annyira megleptek a hírek, mint engem. - Ha azt válaszolná, hogy tudott róla és bele is ment, rögtön egy kicsit kevésbé tartanám szexinek.
- Nem gond. - Lehet, hogy más helyszíneken mozgok a városban, de a célnak azt hiszem megfelelő lesz. Hiszen nem azért vagyunk itt, hogy lenyűgözzük egymást - én legalábbis biztosan nem erre vágyom. - Szeretek új dolgokat kipróbálni. - Ha nem nyilvános helyen vagyunk, talán megengedek magamnak egy sóhajt, amiért képes vagyok úgy csinálni, mintha itt tényleg az lenne a cél, hogy megismerkedjünk. Finoman megemelem az államat és jó pár másodpercig Dant figyelem. Tulajdonképpen talán mindketten ugyanazt akarjuk - menekülni ebből a helyzetből. Ha pedig így van, miért ne segíthetnénk egymásnak? Már csak addig kell tapogatóznunk, amíg mindketten rá nem jövünk egymás motivációjára.
- Csupa jó dolgot hallottam rólad. - Hála a titkáromnak és annak, hogy háromszor is meg kellett fenyegetnem, amíg biztos nem volt abban, amit Danról összeszedett nekem. Talán nem szép előre aktát csinálni egy olyan férfinak, aki ránézésre jóképű, intelligens, pénze is van. Túl makulátlan. - De én nem hiszek benne, hogy valaki képes mindig az lenni. Úgy hallottam, hogy a vállalatodnál is elég nagy felhajtást csináltál, amikor megkaptad a jelenlegi pozíciód. - Kérdéseket ugyan nem tettem fel, de elég egyértelmű volt, hogy mire vagyok kíváncsi. Érdekelt, hogy saját bevallása szerint milyen hibái vannak és hogy mit mond, csak pletyka-e mindaz, amit a Neoyang-al kapcsolatban hallani. Az üzleti világban néha gyorsabban terjed a pletyka, mint a piacon az öreg nénik között.