- Akkor holnap délben kezdek! Túl sok túlórám van. – Rántom meg a vállaimat, a főnöknek nem igazán tetszik, de muszáj elfogadnia. Illetve nem is muszáj, mert ki is rúghat, de átlagon felül teljesítek lóf@sz fizetésért, így hülye lenne kirúgni. Gondolom ezt ő is lezongorázta a fejében, mert végül egy sóhaj kíséretében lenyugtázta a dolgot. Amúgy is lejelentettem mindent, nem fog a cég belehalni abba, ha 4 órával később kezdek.
Még befejeztem pár dolgot a gépen, hogy ne érje szó a házat, majd kicsit nyújtózkodtam, és éreztem, ahogy a gerincem roppant egyet. Egy halk au azért elhagyta a számat, arra nem voltam felkészülve, hogy ekkorát fog szólni és fájni. Teljesen elültem a seggem, ez ritka, hogy egész nap nem állok fel a géptől, de néha ez is megtörténik. Most viszont vége a munkának és irány haza. Illetve elsőnek benézek a srácokhoz, hogy mit sikerült alkotniuk. Egyre jobban kezdem unni ezt az üzletet, viszont a befolyó összegről nem szeretnék lemondani.
- Na téged is látni, Zachary? Hogy megy a sok hülye megkopasztása? – Egy kis élt sikerül felfedeznem a hangjában, de csak megrántottam a válaszom és tovább sétáltam.
- Ma korán akarok végezni. Nincs túl sok ahogy látom, egy körrel szétdobjátok az összeset. – Rántom meg a vállaimat, ahogy végig olvasom a ládákra írt kódokat. Minden kód, egy-egy vevőt jelent, amit már kívülről fújunk. Könnyedén átvizslatom a rekeszeket, csak fel kell pakolni aztán kiszállítani. Hamar megvan.
- Na nem! Nem játszod el megint, hogy lelépsz. Nem te vagy a főnök még mindig! – Hallom a dühös hangokat magam mögött, de a fülem botját sem mozgatom. Nem sokáig fogják nekem ezt az orrom alá dörgölni, csak ki kéne találnom, hogy hogyan szabaduljak meg Davis-től és hogy ne legyen kétség afelől, hogy én veszem át a vezér szerepét. Viszont ehhez muszáj egyedül lennem, hogy nyugodtan tudjam szövögetni a terveimet.
- Majd holnap este itt leszek! Hamar megvagytok, csak 3 cím és majdnem mind egymás mellett van. – Rántom meg a vállam, majd kisétálok. Egyenesen haza megyek, még bevásárolni sincs kedvem, azt hiszem talán van még egy fél szendvicsem a hűtőben.
Úgy szeretem azt a tényt, amikor sokáig aludhatok másnap, mert később kell kezdenem. Kicsit azt hiszem túl hajszoltam magam, így felgyűlt pár túlóra, és megengedhetem magamnak, hogy csak délben jelenjek meg az irodában. A srácoknak sem kell segítség, elintézik maguk a kiszállítást, így édesen zuhanok be az ágyamba az este. Hamar elalszok, megint érzem, hogy a testem nem örül annak, hogy túlhajszolom, de a pénzt jobban szeretem, mint a saját egészségem.
Hallom, hogy valaki matat a konyhában, de nem foglalkozok vele, biztos a szomszédot hallom. Aztán illatokat is elkezdek érezni. Na jó, tegnap nem szívtam, nem kéne hogy hallucináljak. Tényleg valaki főz a konyhámban vagy a szomszéd fúrt egy lyukat a falamra, hogy szívasson?
Hason fekszek, fél pucéron, úgy tolom fel magamat az ágyon. Kiszállok az ágyból, természetesen húzom magammal a takarót. Idő mire kimászok belőle, fene se érti, hogy sikerült beletekerednem.
Amint sikerül, visszadobom az ágyamra, majd megyek kifele a konyha irányába. Valami serceg, úgyhogy valaki főz, ennyit vontam le. Ásítok egyet és a hasam is megkordul a finom illatokra, tegnap ebéd óta nem ettem semmit. Nyújtózkodva lépek be a konyhába.
- Te mit csinálsz itt?! – Alig látok ki a fejemből, az álmosság még mindig úrrá van a testemen, muszáj egy kávét meginnom. Az nem kerülte el a figyelmem és a szaglásom, hogy milyen jó illatok terjengenek a konyhámban. Megdörzsölöm a szemeimet, annyira most keltem, hogy dühösnek sem sikerül lennem, legalábbis a rekedtes hangomon nem igazán érződik. Átmegyek a konyhán, közben meglesem, hogy mit tevékenykedik.
- Tudod, létezik csengő... Nem kéne betörnöd hozzám, akár hányszor kedved tartja! – Tovább morgok, ahogy a kávéfőzőt bekapcsolom. Előveszek két bögrét, természetesen az egyik az enyém, bele is rakom az egy kanál cukrot.
- Ja! Érezd magad otthon! – Fordulok felé, miközben ásítok egyet, és őt nézem. Ismerem már annyira, hogy ezeket elengedje a füle mellett. Bosszantó és az agyamra megy, amikor ezt csinálja.
- Kérsz kávét, Kitekat? – Döntöm oldalra a fejemet, ahogy a karjaimat a csupasz mellkasom előtt összefűzöm és várom, hogy a gép jelezzen, készen van.

Sosem végeztem még ilyen korán tegnap, és azt is tervezem, hogy később megyek be a munkahelyemre. A főnökömnek tényként közöltem, aki inkább beleegyezett, így már csak a srácokat kell lerendezni. Gondoltam, hogy elsőnek nem fognak örülni neki, de sz@rok bele. Időben akarok az ágyban elterülni. Hazafele pedig pont azon gondolkozok, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha hétköznapi életet élnék. Minden nap végeznék 5-kor, lenne időm bevásárolni és egyáltalán nem lennék fáradt. Végig futtatva ezt az agyamon egyből elvetem, mert sokkal jobban szeretem ha pörögnek a dolgok még akkor is, ha egy-egy nap után hullafáradtan dőlök ki a kanapén vagy épp ha be tudom magam vonszolni, akkor az ágyba.
Most viszont erre nem került sor, végre rendesen le tudtam feküdni, és egészen addig édes álmom volt, amíg meg nem hallottam a motoszkálást a konyhában. Mivel finom illatok szállingóznak a lakásban, a betörőt elvetem, mert az nem állna neki főzni. Ezért is megyek ki oly nyugodtan a konyhába, hogy megnézzem mi történik.
- Most keltem fel, ha nem vetted volna észre… – Morgok tovább, azt hittem ismer már annyira, hogy az első kávém előtt ne szóljon hozzám senki. Bár ahhoz képest, hogy bárki mást meg tudnék enni, ő vele még egészen türelmes vagyok, kávé előtt.
- Egy kulcsot?! Feleségül ne vegyelek? – Vonom fel az egyik szemöldökömet, elég sokat vár tőlem. A nővéremnek se adtam kulcsot, pedig ő családtag, ahogy anyám se kapott. De ahogy látom igazából neki tök mindegy, hogy van-e kulcsa vagy nincs, ha akar úgyis bejön, mint ahogy most is tette. Morcos vagyok, kell a kávém, hogy felkeljek. Alapból az vagyok, mert elég korán van és úgy terveztem, hogy legalább 10-ig ki sem szállok az ágyból.
- Vettem észre. – Morgok továbbra is az orrom alatt. Valahogy sejtettem, hogy őt annyira nem fogja izgatni, hogy hány óra van, vagy épp aludnék. Viszont a finom illatok, ahogy átjárják az orrom, újból korgásnak indítja a gyomrom. Imádom a főztjét, csak halkan megjegyzem, talán ezzel ki is tud engesztelni, hogy felkeltett.
- Nem! Kifejezetten korán végeztem tegnap és ma is csak délre kell bemennem. De te igazán elárulhatnád, hogy mit keresel itt? Nem a szuper titkos ügyeden kéne dolgoznod? Vagy kimenőt kaptál? – Nézek rá gyanúsan. Azzal tisztában vagyok, hogy nem egészen van ínyére ez a “munka”, de tudom, hogy megbirkózik ezzel. Végig nézek rajta, eddig nem kérte, hogy vegyek fel pólót, legalábbis nem emlékszek rá.
- Attól nem félek, mert megy a fűtés. Amúgy is minek vennék fel pólót, láttál már meztelenül. Vagy nem örülsz, hogy láthatod Adonis testem? – Pimaszul mosolygok rá, tudom, hogy tetszik neki a látvány. Eddig sem panaszkodott rá. Mellesleg jelen pillanatban azt sem tudom, hogy merre vagyok arccal, szóval a pólóm a legkisebb gondom. Majd kávé és reggeli után felkapok valamit, ha nem idegel ki addig is.
- Az nem számít. – Forgatom meg a szemeimet, amúgy is csak öregíti magát. Azért messze van attól a mindjárt 30-tól, de ezt nem hozom fel neki. A nevet illetően, tuti, hogy az öregek otthonában is így fogom hívni, mielőtt kihívom egy tolókocsi futam versenyre. Nyögök egyet, ahogy bele boxol a vállamba. Túlságosan fel van pörögve, legalábbis hozzám képest. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy vajon miért és honnan szedte az energiáját.
- Örülök… Örülnék, ha mondjuk később jöttél volna, nem hajnalok hajnalán… Ja és ha előtte hívsz és nem csak megjelensz a konyhámban. Tudod, hogy utálom mikor ezt csinálod! – Javítom ki magam, majd a kávéját is elkészítem, ahogy szereti, majd megfogva mindkét bögrét odamegyek az asztalhoz és leülök. Odarakom az ő tányérja elé a bögréjét, én viszont kortyolok belőle még egyet.
- Hm, jól néz ki. – Jegyzem meg, majd ha engedi, akkor el is kezdek enni.

Még mindig nem szoktam meg, hogy csak úgy bejárkál a lakásomba, bár haragudni nem haragszom már, mégis csak a legjobb barátom. Mondjuk azt még el fogom nála érni, hogy csörögjön ide, mielőtt beugrik.
- Nem is horkolok… Csak, ha már nagyon ki vagyok merülve… - Horkantok fel, ez felháborító. Igaz nem látom magam, mikor alszok, de eddig senki sem panaszkodott, hogy horkolok. Tudom, hogy csak bosszantani akar, de megtehetné ezt a kávém után. Akkor ezeket a beszólásokat is jobban tudnám kezelni. Viszont arra felkapom a fejem, amit mond. Kikérem magamnak ezeket a beszólásokat. Szerencsére a kávéfőzőm tükörfelületű oldalához oda tudok hajolni, hogy nagyjából kivegyem a körvonalak alapján, hogy hogyan is nézhetek ki. Abban biztos vagyok, hogy nem igaz, amit a szemeimről mondott.
- Amúgy meg nincs is csipa a szemeimben. Mindig kiszedem miközben kimászok az ágyból… Jó a hajam megélt egy harmadik világ háborút, azt beismerem. – Ahogy próbálom kicsit jobbra-balra döntögetni a fejemet, hogy a hajamat jobban lássam, beszélek hozzá. – Mondjuk a borotválkozást azt ideje lenne megejteni. – Simítok végig az államon, ahogy továbbra is kávéfőző felületéből próbálok kisilabizálni, hogy hogyan is festhetek, majd feladva megfordulok és ránézek. - De most mondd azt, hogy nem tetszek kócosan. – Pimasz mosoly éktelenkedik az ajkam szegletében, azt mondják, hogy a nők odáig vannak a kócos hajért. Na jó, nem mindegyik de a legtöbbje. Igazából embere válogatja, de erre sem volt még panasz azoktól, akikkel eddig együtt voltam. Ő meg igazán eltekinthet ettől, hogy nem vágtam magam tip-topba ébredés után. Más lenne a helyzet, ha szólt volna előtte, hogy jön, szóval nekem ne panaszkodjon a kinézetemről.
Kerek szemekkel nézek rá és azért egy kicsit meg is sértődök azon, hogy ennyire alábecsülné a házasságunkat. Nem mintha elvenném feleségül, de azért na.
- Ahhh… Hát ez most szíven ütött. Miből gondolod, hogy elválnánk? Amúgy meg tudom, hogy titkon arra vágysz, hogy a feleségem legyél. – Sunyin szűkítem össze a szemeimet, szeretem ezzel ugratni. Végre olyan csajt találtam a személyében, aki nem sértődik meg az ilyen kijelentéseimen, hanem tudja kezelni.
Elhúzom a fejemet, ahogy próbál a hajamba belesimítani. Utálom, ha nem szex közben csinálják, ott valahogy természetesnek hat, de így olyan mint amikor gyerekkoromban megdicsértek, mert jó jegyet hoztam haza.
- Az leszek, de csak addig amíg a protkómat vissza nem rakom és meg nem iszom a kávémat. – Rántom meg a vállaimat, ki tudja, hogy milyen leszek vénember koromra, ha egyáltalán megélem. Azért nem könnyű életben maradni, ha valaki bekerül az alvilágba. Jó nem vagyok maffia tag, de attól még illegálisan üzletelek és tuti, hogy a bandatagjai nem engednének csak el egy ígérettel, hogy nem fogom őket a későbbiekben lebuktatni.
- Az nem játék… Amúgy meg ismersz. Reggelente ilyen vagyok. - Rántom meg a vállaimat. - Téged meg bizonyos napokon nem lehet elviselni. Szóval szerintem kvittek vagyunk. – Szúrok vissza neki, azért őt is elég nehéz elviselni, ha beüt a mikulás. Az állandó hiszti és, hogy semmi sem jó.
- Húha, mély ponton vagyunk. Én azt nem értem, hogy miért nem robbantjátok rájuk a házat. Vagy gázszivárgás és mindenki meghal álmában. Sima ügy. – Sima és tiszta. Egy gázszivárgásnál nem nyomoznak a zsaruk, így moshatja a kezeit. De mivel bérgyilkos gondolom vannak praktikái, amikkel balesetnek lehet álcázni a dolgokat. Beavatott a részletekbe, de még mindig nem értem, hogy mire jó ez a színjáték, hisz neki sem jó. Látom rajta, hogy szenved és kész időzített bomba.
- Hát azok után, hogy hanyagoltál ezalatt a pár hét alatt… Na jó nem kezdem, tudom, hogy hiányoztam. Kinek ne hiányozna a fejem? – Önelégülten vigyorgok rá, határozottan jobb kedvem lett már az első két korty kávé után. Kezdek nagyon éhes lenni, ezekre a finom illatokra. Mondjuk kezdem megérteni, hogy miért nem hagyják, hogy pihenője legyen. Én sem engedném el ha egész nap érezhetném ezeket az illatokat.
- Amúgy nem egyeztél meg azzal a pancserral, hogy heti 5 napot melózol? – Vonom fel kérdőn a szemöldököm. - Legalább a hétvégéket velem tölthetnéd, mint régen. Emlékszel mennyit filmeztünk? És a popcorn háború? Még a mai napig is találok popcorn szemeket egy-két eldugott helyen. Múltkor például a ruháim közt találtam egyet. Csak tudnám az, hogy teleportálódott be a csukott szekrénybe. – Gondolkozok el rajta, mert azóta sem jöttem rá, hogy ez hogyan is lehetséges. Mondjuk egészen addig jó volt ez a kapcsolat, míg a szerelmére rá nem talált és ezek a kis esték abbamaradtak. Féltékeny lennék? Lehet, hisz végre ki tudtam kapcsolódni és nem kellett semmi mással foglalkoznom.
-Na látod. – Jegyzem meg, miközben kihúzom magam. Az igaz, hogy egy kicsit elhanyagoltam az edzést, de még mindig látszódnak azok a kockák, még ha halványan is.
- Én már attól rosszul vagyok, hogy Zach-nek hivsz. Amúgy meg, mit panaszkodsz? Sosem hívtalak így nyilvános helyen, csak ha kettesben voltunk. Szóval ezt igazán elengedhetnéd. – Ami igaz az igaz, sosem hívtam sehol sem Kitekat-nak, de ez az én kiváltságom és nem mondok le róla. Azért annyira figyelek erre, pedig megtehetném, hogy ugratom. De a barátságunk sokkal fontosabb, mint hogy egy ilyen banánhéjon elcsússzon és megsértődjön, netán megöljön érte.
- Mellesleg halkan megjegyzem, hogy egyáltalán nem nézel ki, annyinak amennyi a korod. Szóval még örülhetnél is neki, hogy fiatalabbnak látszol. – Lököm el magam a pulttól, a két bögrével a kezemben, amiket az asztalra helyezek és leülök, miközben kipakolja a tányérokat az asztalra.
- Nem, csak váratlan volt! – Forgatom meg a szemeimet. - Ez mondjuk igaz. Mondjuk mostanában én is legszívesebben lövöldöznék vagy szétcsapnék valamit, valakit. A bandatagjai még mindig háborognak, ha épp nincs kedvem a dögunalmas irodai munkám mellett még az illegális üzlettel szórakozni. Hárman vannak rajtam kívül, szerintem nem kellek én mindig oda. Ami meg jobban bosszant az Davis… Még mindig nem nevezett ki se az alvezérének, se a jobb kezének, ha már szánalmas hírnöknek használ. Mindig, mindenbe bele kell látnia és tudnia kell. F@szom ki van, jobb lenne ha meghalna, és át tudnám venni a banda irányítását. Legalább egy kis tiszteletet tanulna mindegyik. – Ujjaim szorosabban fogják a kanalat, már-már el tudnám hajlítani, ahogy arra gondolok, hogy mennyire bosszant az a senki a börtönben. Tudom neki köszönhetem, hogy most rengeteg pénzem van és megy az üzlet, mégis csak ő hozta össze és vett be a csapatba. De most már idegesítő, állnék már a saját lábaimon. Pont ezért kezdtem magán üzletbe, mint a fűtermesztés.
- Mit csinált a bátyád már megint? – Pillantok oldalra, ahogy beleharapok a palacsintába. Ahh, imádom a főztjét. Ha tehetném egész nap enném, bár akkor tényleg nem használna semmilyen edzés, gurulnék mint a hordó.
- Nem. De igazából azon is csodálkozok, hogy még nem mérgeztél meg. – Megcáfolni nem tudom, a kijelentését és nem is akarom. Tovább eszem a palacsintát, egymás után.

Magamban nyugtázom, hogy gyakorlatilag ki-bejárkál a lakásomban. Ezért igazán nem haragszok rá, mert ő az egyik olyan személy, akire az életemet is rábíznám. Ritka, hogy ennyire megértem magam valakivel és ennyire hullám hosszon vagyunk. Visszatérve a váratlan felbukkanására, igazából tényleg adhatnék neki kulcsot, bár őt az ajtó nem állítja meg, mint ma kiderült. Szóval lényegtelen, hogy van kulcsa vagy nincs.
- Mellettem?! Inkább rajtam! El sem tudod képzelni hányszor keltem arra, hogy nem érzem a fél testem. - Forgatom meg a szemeimet, ezzel vitatkoznék, hogy mellettem aludt. Bár azt is tudom, hogy nála ez csak részlet kérdés. Titkon azért imádom, ha egy csaj ennyire hozzám bújik, de ezt sosem vallanám be.
Látom, hogy közelebb hajol hozzám és egyáltalán nem zavar, sőt még hagyom is, hogy ennyire beleálljon az aurámba. Egyik szemöldökömet felhúzom, miután abbahagyta a szemeim vizsgálatát.
- A borostámmal mi volt a bajod? Az nem férfias? - Felhorkantok, mert borostát mindig szoktam hagyni. Amúgy sem értem, hogy mi a baja a fejemmel. Szerintem elég férfias, sőt még a személyimet sem szokták elkérni és még panasz sem érkezett rá, hogy úgy nézek ki, mint egy gyerek.
- Hm, ez most sziven ütött... - Sóhajtok egyet, tettett szomorúsággal, de aztán kikerekednek a szemeim. - Foci csapatnyi gyerek... Uhh... Kössz nem. - Rázom meg a fejemet tiltakozásom jeléül. Még az unokaöcsémet sem szoktam meg, hogy mindig láb alatt van, ha meglátogatom a nővérem, hát még egy rakás kölyökkel mit kezdenék.
- Igen, ha szexeltünk közben... - Morgok, és folyamat húzom el a fejemet, akárhányszor megpróbál beletúrni. Kicsit úgy érzem magam, mint egy gyerek akit épp megdicsérnek, szóval inkább kihagyom a buksi simit.
- El tudnád képzelni, ahogy tolókocsi versenyt szervezünk? Tuti én nyernék! - Lelkesülök fel, bár amilyen életet élünk mindketten, lehet, hogy ezt sosem fogjuk megtapasztalni. Azért azt el tudnám képzelni a nyugger klubban, hogy tolókocsi versenyt rendezünk az ápolók örömére.
- Van más választásom? - Rántom meg a vállaimat beletörődve, legalábbis ezt mutatom neki, mintha nem lenne választásom, hogy elviselem-e vagy sem. Igazából még szórakoztat is, amikor nyűgös, de abban igaza van, hogy pontosan tudom mire vágyik ezeken a napokon. Volt időm kitapasztalni, mondjuk úgy.
- Mondjuk Alecnek ebben igaza van. - Adok igazat a bátyának, mert Kath is pontosan tudja, hogy igaza van. Profi bérgyilkos, csak most a bosszú miatt nem lát tisztán.
- El is várom. - Hiába nevet, én komolyan befogom rajta hajtani azt az egy napot. Egy nap, csak az enyém és felszabadultan szórakozhatunk mint régen. Már alig várom, annyira izgatott lettem ettől, hogy szinte görcsbe rándult a gyomrom.
- És ha én mondanám ugyanezt? Kéznél lennél, amikor igényt tartok a szolgálataidra... - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, ahogy rápillantok. Igazából ezt a kijelentésemet értheti úgy ahogy akarja. Nekem a barátomra szükségem van, mellette nem kell megjátszanom magam, ha nyűgös vagyok, akkor lehetek az nyugodtan, nem szól meg érte.
- Oh jaj, azt hiszem akkor beszélek a biztosítommal, mert tuti, hogy felgyújtsuk a lakásom. - Aggódó fejet vágok, de sokáig nem bírom hamar elnevetem magam. A kukorica említésére, gyanúsan emelem rá a tekintetemet.
- Pedig nagyon is el tudom képzelni és ahogy ezzel a hangszinnel mondod... 1000% hogy megcsináltad. - Fonom össze a karomat a mellkasom előtt, mintha dühös lennék, de nem tudok az lenne rá. Igazából elviselném, hogy teleszórja az egész lakásomat kukoricával, ha tényleg össze tudnánk hozni azt a hétvégét. Jó lenne egy kis nyugi, pia és jó társaság.
- Nem, de úgyis tudod, hogy neked eltűröm. De ne próbáld ki! - Szúrós tekintettel ránézem, szinte már ölni lehetne a nézésemmel. Elég, hogy a nővérem nem szokott még le erről a becenévről, nem kell, hogy Kath is rászokjon.
- Nem puhultam el, csak hagylak! Tudod női kiváltság, hogy a férfiak hagynak titeket. - Tárom szét a karjaimat, megadva magamat. Nyilván nem fogom megütni vagy erőszakoskodni vele még játékból sem, hiába tudom, hogy amúgy meg tudnám magát védeni.
- Jó lenne... De sajnos nem lehet! - Húzom el a számat, attól hogy megöli Davis-t, nem fog a banda elfogadni. Ha meg még be is vallom, hogy az én kezem van benne, akkor tuti nem lesz visszaút. Arról nem is beszélve, hogy simán fellázadhatnak és nekem azért van veszíteni valóm.
- Hm... - Elgondolkozok, ahogy megmelíti, hogy együtt tölthetnénk a napot. Kár, hogy be kell mennem dolgozni. Erre a gondolatra elő is kapom a telefonom és némán tárcsázom a főnököm. Az ujjamat a szám elé tartom, ezzel jelezve, hogy maradjon csendben.
- Rosszul vagyok. Ehettem tegnap valami rosszat abban a kínai kajáldában. - Adom elő a nagy halálom, mire megkapom, hogy akkor maradjak otthon. Egyből széles vigyor kerekedik az arcomon miután leraktam a telefont.
- Ráérek! Egész nap a tiéd vagyok! - Húzom ki magam, hogy bármit csinálhat velem, azt hagyni fogom. Amúgy is vágytam már a társaságára, szóval nem volt nagy áldozat beteget jelenteni.
- Szex? - Gondolkozás nélkül rávágom a stressz levezetéses kérdésére. Valahogy az az érzésem, hogy ő nem pont erre gondolt. De akár mit is talált ki, én benne vagyok.
- Meg tudom érteni. Borzasztóan idegesítő lehet a folyamatos pórázon lévőség. - Elhúzom a számat, nekem ezért sem kell kötött kapcsolat. Biztos vagyok benne, hogy menne a folyamat hívogatás, hogy hol vagyok és társai kérdés. Az sem hiányozna, ha haza jövök és a féltékenységet kéne hallgatnom. Na akkor biztos pórázon lennék és én pont ezt akarom elkerülni.
- A kávém elnyerné a világ első címet. - Büszkén mosolyogva húzom ki magamat miután az utolsó falatot és lenyeltem.
- Sejtettem... - Forgatom meg a szemeimet, de a mosolyomat nem szegi ez a kijelentése. Őszintén szólva nem is érdekel a mosogatás, majd megcsinálom holnap. Legalább ennyivel több időt tölthetünk együtt.
- Na mi a terved? - Szedem össze a tányérokat, ha ő is befejezte majd a mosogatóba rakom. Kíváncsi vagyok, hogy mit talált ki.

Forgatom meg a szemeimet arra, amit mond. Ezer százalékig biztos vagyok, hogy ilyen nem történt meg. Ami meg a takarót illeti abban lehet valami. Azt jobban el tudom hinni, mint azt, hogy én egy csajhoz hozzábújjak szex után. Ez általában fordítva szokott lenni, ami nem is szokott zavarni.
- Én biztos, hogy nem bújok csajokhoz, amikor alszok. Én független vagyok, még álmomban is. - Jelentem ki magabiztosan és még ki is húzom magam. Nem mintha tudnám, hogy amúgy mit csinálok mikor alszok, de azt elhiszem, hogy néha magam alá gyűröm a takarót. Legtöbb estét egyedül töltöm a szex partnereim nem szoktak itt éjszakázni, csak nagyon ritkán. Egy apró mosolyt is elmorzsolok arra, hogy kivételesnek tart, mert élvezhetem ahogy testével rám nehezedik. Mondjuk nála nem is zavar, hogy hozzám bújik vagy rajtam alszik. Az tény, hogy már rég átléptünk a barát szerepből, valami több-be, de engem ez nem zavar. Élvezem a társaságát és hiányzik is. Ahogy ezen gondolkozook csak arra kapom fel a fejemet, hogy gyakorlatilag legyerekez. Nem vagyok gyerek és ezt úgy utálom, mikor annak tartanak. A nővérem sem bírja elfogadni, hogy már nem az a kissrác vagyok, aki rajongva követte. Már rég kinőttem abból a korszakból.
- Nincs kisfiús bájom. - Morgom az orrom alatt. Máskor nem venném magamra, de nyűgös vagyok, mert nemrég keltem. Valahogy sejtem, hogy erre egyből fog ugrani. Annyira ismerem már, mint a tenyeremet, de szerintem ez fordítva is elmondható. Vonom fel a szemöldökömet, amikor a gyerek téma szóba kerül. Egyáltalán ki se néztem belőle, hogy az anyaságra vágyik, főleg amilyen életet él jelenleg. De ez nem zárja ki az anyai vágyat, csak meglepő. Valahogy nem tudom őt anyaként elképzelni. Mondjuk ezt a nővéremről is el tudnám mondani, azt mégis arra jöttem haza, hogy már van egy unokaöcsém.
- Azért megnéznélek egy egész focicsapatnyi gyerekkel miután megszülted őket. - Kicsit húzom az agyát, szerintem egy gyerek az őrületbe kergetné, nem hogy tizenegy. Most nézek rá igen csak hülyén, amikor a horoszkópot említi. Eddig azt sem tudtam, hogy tudja-e egyáltalán, hogy létezik ilyen. Ő és az ezotéria aztán tényleg nincs egy szinten.
- Mintha arról lennél hires, hogy szabály követő lennél. Amúgy is mióta hallgatsz a horoszkópra? Eddig azt se tudtam, hogy ismered egyáltalán mit jelent. - Vonom fel az egyik szemöldökömet kérdőn és el sem tudom hinni, hogy valóban erről beszélgetünk. Mindig is voltak sokkal jobb témáink, erre valahogy ide jutottunk. Próbálom elhúzni a fejemet, hogy ne túrjon már bele a hajamba. Az is igaz, hogy amúgy is kócos, szóval nagyon nem tudná elrontani, de akkor sem szeretem. Persze néha azért gyorsabb, mint én, de majd ha százszázalékosan felébredtem, akkor megnézhetjük, hogy ki a gyorsabb e téren.
- Nem mosom le magamról a Zachie nevet, ugye? - Sóhajtok egyet, mert utálom, mikor így hívnak. Nem csak ő, de a nővérem is. Fogalmam sincs, hogy hogy a fenébe találták ki ezt nekem. Bezzeg a Zachary-t meg nem akarja senki se használni, hiába az a nevem. A becézésért pedig ölni tudnék. Persze ha másról lenne szó és nem Kath-ről.
- Hát akkor a feleségem kell, hogy legyél, máskülönben nem hiszem, hogy beraknának egy szobába minket. Látod, nem fogod megúszni, hogy a feleségem legyél. - Rántom meg a vállaimat. Szerintem egy öregek otthonában is vannak ilyesféle szabályok, de nem mintha minket ezek eddig visszatartottak volna. Biztos vagyok benne, hogy az éjszaka közepén egyikünk átosonna a másik szobájába. Aztán meg az ápolók feje vörösödhet az idegtől, ha nem találnak minket.
Forgatom meg a szemeimet arra, amit mond. Az tény, hogy nem szoktam egyetérteni a bátyával, valahogy nem vagyunk szimpatikusak egymásnak, a fene tudja, hogy miért. Velem állandóan ellenséges vagy távolságtartó. Igazából el sem tudom dönteni, hogy melyik jelző illetné meg a legjobban. Amióta meg rájött, hogy össze is feküdtem a drága húgával, azóta meg szerintem hallani sem akar rólam.
Fogalmam sincs, hogy mire készül, ezért is ér váratlanul, ahogy az arcomba nyomja a tejszínhabot. Próbálok védekezni, így nem csak az arcomra, de a hajamra, a karomra, a mellkasomra és még a földre is sikerült szétmaszatolni. Remek, most akkor fürödhetek is le.
- De te első sorban a legjobb barátom vagy és nem szakács. - Mielőtt megverne ezért a kijelentésemért egy gyors mozdulattal az orrára kenek egy kis tejszínhabot, amit azt arcomról sikerült leszednem, majd az asztal távolabbi részéhez állok. Szerintem most biztos távolságban vagyok tőle, bár ez nála sosem akadály. Azért kisfiúsan vigyorgok rá, hogy megenyhüljön, ha esetleg a fején most futna át pár lehetséges ötlet, hogyan tegyen el lábalól.
- Tudom és ez kölcsönös. - A vigyorgásom mosolyra változik. Szerintem ebben egyetérthetünk, hogy feltétel nélkül megadunk mindent a másiknak. Kicsit olyan mintha nyitott kapcsolatban élnénk.
- Pedig rajtad kívül senkivel se popcornoztam. A csajokat csak egy éjszakára szoktam felhozni és nem filmezni. Szóval valahogy sejtettem, hogy csak te lehettél kizárásos alapon. - Rántom meg a vállaimat, amint felvázolom neki, hogy miért is nem gyanakodtam másra. Ez pech, de tényleg nem szoktam csajokat felhozni, hogy filmezzünk. Ha jönnek, akkor tuti, hogy van szex a dologban és már mennek is.
- De négy fal közt megengedett. - Döntöm picit oldalra a fejemet és úgy vigyorgok rá. Nekem tetszik a KiteKat, de persze tudom, hogy ő is annyira gyűlöli, mint én a Zachie becenevet. Viszont, amíg profi módon csak itthon használjuk, ahol nincs fültanú, addig szerintem belefér.
- Tudom, hogy nem kell félteni téged és meg tudod magad védeni. - Nézek rá komolyan. Egy percig se feltételeztem azt, hogy ne tudná megvédeni magát, de mégis csak nő. Nőt meg nem ütök meg, ez olyan evidens dolog nálam. De mégsem hagyhatom, hogy szivasson, mert nem ütöm meg.
Egy gyors telefont intézek a munkahelyem felé, és eljátszom a hattyúk halálát, hogy mennyire rosszul vagyok a tegnapi kinaitól. Igazából nem is tudom, hogy mikor ettem kinai kaját, de a lényeg, hogy végtére is bejött. Miután letettem és elújságoltam a hírt, hogy az egész nap a miénk, egy puszit kapok az arcomra. Rosszallóan nyögök is egyet, de inkább beletörődök. Ezt nem mintha mindenkitől elviselném, de ő más.
- Dolgoztam este és hulla voltam. De lehet, hogy lesz egy állandó egy éjszakás, akkor legalább nem kell keresgélnem mindennap. És még olcsóbb is lesz. - Újságolom el, hogy találtam egy szex partnert. Azt nem mondom neki, hogy tetszik is, mert magamnak se vallanám be, de szerintem ha meglátná mellettem a csajt, egyből levágná. Neki valahogy nagyon jó a szimata ebben, vagy csak túl jól ismer és bármilyen kis rándulatomból tudja, hogy mit érzek.
- Majd meglátjuk este, hogy mennyit fogok belőled látni, főleg ha iszunk. - Kaján mosoly jelenik meg az ajkam egyik szegletében. Szerintem szex lesz ennek az estének a vége. De az sem zavar ha nem, de valahogy biztos vagyok benne. A felvázolt ötletre bólogatok. Nem is tudom, hogy mikor motoroztam utoljára.
- A motorozás tetszik. - Egyezek bele, a második részét, meg inkább hagyom. Ahhoz valahogy nincs kedvem, nem vagyok annyira ideges, hogy boxterembe vágyjak. Mellesleg meg úgysem ütném meg, szóval valószínűleg az lenne, hogy engem agyba főbe püföl, amíg védekezek. Felállok és elrakom a tányérokat.
- Mehetünk is, csak magamra kapok valamit. Meg eltüntetem magamról a rám száradt tejszínhabot. - Nézek le magamra, még jó hogy nincs rajtam póló. El is megyek a fürdőszobába, gyorsan áttörlöm magam vizes törülközővel, majd a hajamat is felzselézem, ahogy szoktam. Majd átmegyek a szobámba és felveszek egy farmert meg egy pólót. Nem tart az egész tovább 5 percnél.
- Mehetünk. - Állok a nappaliban a cipőm előtt, hogyha kész van, akkor felőlem mehetünk. Kicsit izgatott vagyok, hisz rég ültem motoron és a legjobb barátommal is rég töltöttem egy kis időt.