Már két hete megvettem a ruhát és felkészítettem Davidet lelkileg, hogy ez nem az a buli lesz, ahova általába hivatalosak vagyunk, ez egy kicsit sznob lesz, kicsit megbotránkoztató nekünk, kicsit olyan, amit egyikünk sem kedvel ellenben apámmal. Mondjuk még Massimo is utálja ezeket, de olyan bájgúnár tud lenni, hogy csak csettint egyet és átvedlik valamilyen fura mosolygós férfivá, aki mindenkivel tud jópofa lenni. Na nekem ehhez ma nincs kedvem, már kezdik megszokni, hogy inkább lázadok, mintsem meghajoljak a sok gazdag faszi előtt, akik amikor nem néz oda apám vagy a fenekemet vagy a dekoltázsomat figyelik. Azt persze elfelejtettem mondani, hogy mindezt a nőjük vagy feleségük mellett. Pimasz fráterek, vagy csak idióták.
Tegnap azért berúgtunk, mint a szemét, de nem üt a másnap gyönyöre még most sem, pedig már egy ideje fent vagyok és van, hogy napközben kezdem érezni az előző esti tequila hatását.
- David motorral megyünk, vagy választasz egy kocsit? - ja igen az estét nálam töltötte, szeretem amikor itt van, de nem mondanám meg neki soha, hogy mennyire megnyugtat amikor nem egyedül kell lennem ebbe a rohadt nagy lakásba, ami megint csak indokolatlanul a pénzköltés miatt lett a seggem alá tolva. Apám szerint megtehetjük, én meg csak jobban érzem a magányt, amikor egyedül vagyok, mert a lakás nagy én meg kicsi vagyok benne.
Ma határozott célom Massimot kicsinálni idegileg, elrángatott egy sztriptízbárba és otthagyott a pultnál egyedül, sok mindent megtettem aznap éjjel, ami nem volt ellenemre, de bosszút kell állnom rajta és ebben van segítségem is. Tudom mennyire utálja ha motorra ülök pedig ő tanított meg rá, és szerencsére lapul is egy a garázsba, ami igencsak bosszantaná, de lehet ebben a szerelésben nem lesz olyan kényelmes.
Fogalmam sincs mi ez az ellenszenv David felé részéről, de kapóra jön és miatta nem fogom feladni ezt a nagyon abszurd kapcsolatot köztünk, ami már sok mindent segített átvészelni részben azt is, hogy a családom nagy része Portugáliában él és csak nagy ritkán méltóztatnak ide látogatni, és akkor is ilyen szar partik miatt.
- Legyél férfi, nézz rám és mondd meg úgy igazán magadhoz méltóan egy egytől tízes skálán. Mennyire faszálító a szett? - fordul körbe, szégyentelenül kidobtam mindenem, szóval hajrá faszikáim lehet nézelődni. Kiabálok neki, de persze még csak az arcát sem méltóztatik felém mutatni, pedig már nincsen korán, csak nekünk, mert aki átdumálja és issza az egész estét így jár, rögtön beleesik a másikba, ahol legalább az elején normálisan kell viselkedni.

Azt a kurva élet, miért kellett inni tegnap, ha ma valami puccos partiba megyünk, ahol viselkedni kell. Oké Machi biztos bosszantani akarja a családját, de én olyan helyeken, ahol hivatalos és híres személyek vannak, nem botránkoztathatok meg senkit, a menedzserem és a szponzoraim biztos kinyírnának. Ez a lány meg úgy viselkedik, mintha ezt nem tudná, ha nem szedem össze magam a három hónap múlva kezdődő boxmeccsemig, búcsút mondhatok a luxusnak és a hírnévnek.
Még mindig a nekem megágyazott kanapén feküdtem kiöltözve, vagyis a nyakkendőm még nem volt a helyén és az ing is kitűrve lógott a gatyámból, lustán nyomkodtam a telómat és a menedzseremnek válaszoltam. – Persze, faszom, jól fogok viselkedni a partin… - nyomkorásztam mérgemben az elküldés gombot, majd odébb is dobtam azt a szart, még csak a közelembe se legyen, mert elküldeném a viharba. Nem tudom, miért kell tisztának lennem, ha bemegyek a ringbe, ott nem számít semmi, csak ő meg én. Félkézzel is leverném azt a barmot. Azonban nem mertem ellenkezni vele, ő az aki próbál kihúzni a gödörből és Damian, hálásnak kell lennem nekik, még ha egy kicsit idegesítőek is.
Annyira el voltam a duzzogással Machi kérdésére valósággal felkaptam a fejem. – Mi? Motorral? Befagy a picsánk te lány. – ráztam meg a fejem, majd felpattantam a kanapéról és kinyújtóztattam magam. Szerettem itt aludni, bár féltem ilyenkor, hogy a media összerak minket, már nem mintha zavart volna, de nem hiányzik egy botrány, vagy hogy csődület legyen Lu körül, van elég baja a családjával. – Tényleg muszáj mennünk?! – kezdtem hisztizni, mint egy lány. – Rúgjunk be ma is itt eldugva mindenki elől "Mi chica". Hivatalos helyen tudod, hogy nem ihatok. – fintorodtam el magam, mire váratlanul kilépett a fürdőszobából, bár először a kérdésére nem is figyeltem, csak mikor felé fordultam. - "Maldito infierno", te vagy faszállító Machi, nem kell hozzá szett. – néztem végig rajta, ahogy odakaptam a tekintetem, és elismerően bólintottam. - Induljunk, mielőtt szintet lép a barátságunk és elkésünk a phártidról. – játszottam el az utolsó szót, úgy mintha egy francia nemes mondta volna, de leginkább azért csináltam, hogy érezze, sokkal lóg azért, mert ma este pingvint fogok játszani a családja előtt. Odaléptem hozzá egy hajtincset a füle mögé bújtattam és rákacsintottam. – Amúgy ma nem az én csajom vagy a családod idegesítése miatt? Kinek tetted ki így a műsorfüzetet "Mi madre"? – pöcköltem meg a homlokát nevetve végül, majd elindultam az ajtó felé.
- Nem ihatok, szóval én vezetek. Nincs itt valami fasza sportkocsi? – kérdeztem, majd még visszafordultam. – A motort felejsd el, ma pingvin vagyok. Ha megakarod botránkoztatni az öreg Massimót, majd a kocsiból kiszállva nyomsz nekik egy Sharon Stone-t. – céloztam ezzel arra, ahogy a filmben áttette egyik lábát a másikra ezzel bemutatva a nagyérdeműnek a döglött mókust.  

Öltözék ~ ★ ~

Igazából minden erőmet össze kell szednem, hogy ma olyan legyek, amilyennek megálmodtak és közben mégis legyen bennem valami eredeti. na a valami eredeti lesz David, nem bennem, sokkal inkább kívülről fogja egy kicsit tolni a bosszantó énemet, aki majd szépen fog előbújni, mint egy rossz démon. De nem fogunk beégetni senkit, erre neki és nekem is figyelnem kell szigorúan, de azért egy kis móka jól fog jönni.
- Tudod mennyire bosszantaná a bátyámat a motor? - kérdezem nevetve, de belátom mennyire nem jó ötlet, de ultra szexi lenne.
- Muszáj, nekem muszáj és mivel te vagy a legjobb barátom, neked is, nincsen kibúvó, egy két pezsgő lecsúszhat majd kérek neked szőlő ízű kölyökpezsgőt. - nyújtom ki a nyelvem, de azt hiszem ott halnék bele a röhögésbe, amikor beleiszik és nem kap mást az ízlelőbimbója, mint azt a fura ízt, amit a gyerekeknek csináltak, de ha ez kell az életben maradáshoz a este folyamán, akkor én töltögetem majd neki lelkesen. - Ne hisztizz utána majd tartunk privát bulit, hogy a műmosolyt le tudjuk vakarni valahogy az arcunkról, jót fog tenni neked is, lesznek ott újságírók meg minden és megmutatod mennyire tudsz viselkedni. - nem ez a fő célom, és talán neki sem ezzel az egész dologgal, de még valami jó is kisülhet a szenvedésünkből.
Kilépek az ajtón és megpördülök, hogy megnézze elég idegesítően kidobtam e mindent, pont úgy ahogy egy ilyen partira nem illik. Amikor meglát, már olvasok az arcáról, nem kell megszólalnia és tudom, hogy siker. Szeretem a nyer őszinteségét, ami hiába csap át néha kicsit hízelgésbe, mint a legtöbb pasinál általában tőle mégsem hangzik olyan rohadt szarul és nem veszem úgy, hogy most rám akar nyomulni, azon már régen túl vagyunk. - Hidd el pontosan az a célja ennek. - kacsintok rá, de csak blöffölök szeretem, amikor bókol, de a szájából már inkább viccesen hatnak rám a szavak, mint bókként. - Na gyere te arisztokrata legyünk csinik és illedelmesek a bálon. - forgatom meg a szemem és előveszem azt a csodás mosolyt, amit ilyenkor illik és felkapom a kabim.
- Basszus tényleg, akkor csak a nálad kel felállítanom valamit, de abban már egész jó vagyok, irigykedjenek csak, én meg majd csak szedem a tekinteteket és a szúrós pillantásokat. - vonom meg a vállam, végülis nem célom összeszedni senkit, most egy kicsit szünetel ez a projektem, olyan nehéz a pasikkal, mint egy igazi rinya gép, túl fiatal vagyok, túl sokat dolgozok, van több elég 10/10-es srác barátom, akik simán utalgatnak mindenfélét, és ezt sok hímnemű birtokolni akaró nem bírja elfogadni. Ők veszítenek csak én tökéletesen elvagyok így is.
- Tudom én mi kell neked kölyökpezsgő. - leveszem az Aston kulcsát a kulcsok közül és a kezébe nyomom. - De ha meghúzód! - mutatok felé figyelmeztetően, a kocsijaim a gyerekeim, ezt nagyon jól tudja mennyire allergiás vagyok ha más vezeti őket, csak neki és Massimonak vagyok hajlandó odaadni a kulcsokat, és fogalma sincs miért, a bizalom forgandó és ezzel az enyémet hamar el lehet veszíteni, de őt ez sosem érdekelte, mindig olyan könnyen kezelte a hülye hisztijeimet, hogy én sem hittem el, hogy ő élő személy.
- Hülye vagy nem pingvin, tudod milyen dögös vagy ma, ha végeztem a tesóm bosszantásával majd helyet kell engednem a sok csorgó nyálú lánynak, akik végig téged fognak bámulni. Gyakrabban kellene ilyet hordanod. - igazítom meg az ing gallérját és végig mérem rendesen. - Van más amivel idegesíthetem és túl csini a bugyim, hogy mindenkinek megmutassam. - nevetek el és miután becsukom az ajtót hívom a liftet ami a garázshoz visz minket. Amint beülök be is kötöm magam, és hátravetem a fejem. - Gáz lenne ha elővenném már most a dugi piám és meginnám csak a felét? - kérdezem kibámulva a szélvédőn. - Túl akarok lenni rajta, eszünk valamit, iszunk vagyis én, neked marad a szőlőlé, ha vezetni akarsz és utána elmegyünk a Pandorába, ma zárva van, az egész hely a miénk lesz, kifosztjuk az egyik alig üzemelő pultot és berakunk valami szar zenét, hogy egymásnak szenvedjünk mennyire idegesítően illedelmesek voltunk, aztán max az irodában alszunk. - jó terv, mert az este nem akartam üzemeltetni a klubot, mindenki itt lesz aki valamilyen vezetői titulust tölt be, mert gondoltam nekik is jár egy nap szórakozás. Tudom nagyon jó arc vagyok, de ez most éppen kapóra jön nekünk. - Ott legalább senki nem fogja nézni minden lépésed és lehetek DJ egy éjszakára. - ennél jobb ötletem a kihívó ruha volt már csak de gőzkieresztésnek nem is lehetne jobb a folytatás.

Ebben a picsarohasztó hidegben biztos nem fogok motorra ülni, hiába akarja bosszantani a családját Lua, az első pár kanyar után, mikor besüvít a cicájának a mínuszos szellő, biztos ő is megbánná a dolgot. Nem is foglalkozok túl sokat az ellenkezésével, autóval is tudok hajmeresztő lenni, ennyi talán még belefér a médiának és Damian se szedi le a fejem a helyéről miatta. - Hát nem javítottál a kedvemen niñita. – fintorogtam el magam a kölyökpezsgős hozzászólásán, majd sóhajtottam egy nagyot, egy kelletlenül mélyet, amiben talán a mostani összes problémám belesűrítettem. Ennyi probléma mellett egyébként még talán jobb is volt nem az enyémmel foglalkozni, Machi családját amúgyis jó volt szívatni, imádom a megbotránkozott, hápogó képüket, amikor megjelenek és látványosan csapom a szelet a lányuknak, akitől olyan dolgokat várnak el, amit ő sem akar és nem is szeretne teljesíteni. Megértem őt és sajnáltam is, valahol hasonló a helyzetünk, tőlem is azt várják el, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. Egy sokat megért, energikus „Toro salvaje” és mégis azt szeretnék, ha megalkuvó, csendes birkává válnék. Köpni tudtam volna.
- Pont a műmosoly lesz kellemetlen, de igen, nyilatkoznom kell valamelyik adónak, a menedzserem szerint hangoztatnom kell a mintapolgári státuszom. „Mierda!”
- ráztam meg a fejem keserűen, de szerencsére nem kellett sokáig bosszankodnom a dolog miatt, mert „mi chica” előperdült a fürdőből a kis falatnyi ruhájában és már csak attól kedvem lett volna megdugni a világot, hogy ránéztem a szettjére. Tényleg nem viccelt, be akarja dobni magát ma este. – Nekem most inkább a kedvemet kellene felállítani. – kámpicsorodtam el, ahogy próbált ércelődni velem, de hiába a dögös ruci és a bomba test haverjaként felismerem, hogy ez csak a szokásos bohóckodásunk része. Mondjuk állítólag voltunk már együtt úgyis, de nem emlékszem sokra, csak képek villannak be, nem hazudok azzal se, ha azt mondom nem is tudom, hogy néz ki meztelenül. Néha ilyenkor egyébként egyenesen buzinak vagy barátzónásnak érzem magam, ahogy előttem illegetni magát egy szál semmiben és ha másról lenne szó, biztos nem hagynám büntetlenül, hogy a közelemben ilyen nyíltan flörtöljenek velem. De ránézek és magamat látom, a jobbik felemet. El is mosolyodok erre a gondolatsorra, imádom ezt a lányt. Egye fene, a legkellemetlenebb udvarló leszek ma este, lehet, még jelenetet is rendezek, ha egy faszi megnézi magának Machit.
A kölyökpezsgő elnevezésre morgok egyet és megjátszott sértődéssel tekintek a lányra, aki viszont egy kulcson szereplő felirattal egy szempillantás alatt elmulasztja a rossz kedvem. Ez a felirat az Aston Martini. – Chica! azt a kúrva életbe, hozzám se nyúltál és a bugyimba élveztem! – forgattam a kezemben a kulcsot, majd, mint egy gyerek mosolyogtam rá a hozzá fűzött mondanivalójára. – "Chica", akit vagy amit én meghúzok, a mennyországban fogja érezni magát. – kacsintottam rá kifelé menet. – Ha nem emlékszel rá, a te bajod. – tettem még hozzá játékosan, majd amint kiértünk házból, mint egy rossz gyerek, ugrálva és táncolva közeledtem a járgány felé.
- Nem kell már puncsolnod "niñita", ezzel a járgánnyal megvettél kilóra. – fordulok vissza, mikor a kinézetemet kezdi méltatni és közli, nem szándékozik levakarni majd rólam a csajokat. – Hé. – fordulok felé. – Ma a te bikád vagyok, tudom türtőztetni magam. Ha nagyon akarom. – tettem hozzá, ugyanis volt már rá példa, hogy közös bulinkon eltűntem a wc-ben egy lánnyal, mondjuk akkor nem kellett a pasiját játszanom, de szemét húzás volt részemről, mert együtt érkeztünk. Sokat ittam aznap este azt hiszem.
- Életem, nőj fel, a bugyid addig érdekel bárkit is, míg le nem tépik rólad. – nevettem, ahogy beszálltam a járgányba, s bár örültem, hogy perceken belül ezzel a csodával fogok repeszteni a városban, elég picinek tűnt, az ülés is túl volt tolva a kormányhoz. – A tököm, ezt törpéknek tervezték? – próbálok igazítgatni rajta, de végül annyiban hagyom, az élmény remélhetőleg kárpótol. Pedig annyira nem is nőttem nagyra.
- Tőlem ihatsz, én bírom, mikor részeg vagy. – indítom be a járgányt, de azért reagáltam a mondandójára, a helyében én is ideges lennék és egy-két korty pia biztos oldaná a feszültségét. – Csitt csak, most fogok elélvezni. – mutattam felé a mutatóujjam, ahogy elkezdett arról beszélni, hogy a buli után partizunk a Pandorában kettesben. Amúgy is sokat szokott csacsogni, de látszik rajta a stressz, ma különösen sokat magyaráz. Na, de amikor beindítottam a verdát és pár jó kövér gázfröccsel felbőgettem a motort, kirázott a hideg és egy idétlenül kinéző orgazmust játszottam el. – Egy ilyet akarok a szülinapomra. Vöröset és Salma Hayek üljön az anyósülésen. – mondtam neki, ahogy kezdtem kitolatni a parkolóból. – Ha jó kislány leszel, megígérem, hogy beszállhatsz harmadiknak. – nevettem el magam végül, mert az autó teljesen meghozta a jó kedvemet. Lua jól ismer, tudja, hogy az izom verdákkal le lehet kenyerezni.
- Ha te fogsz DJ-zni a bulin, inkább maradjunk a pingvin partin. – mosolyogtam rá gúnyosan és igen, lehet, most jobban szívom a vérét a szokásosnál is, de ez a kölyökpezsis beszólás a szívemig hatolt. – "Dios Mio!" Kapaszkodj "Chikita"! – kiáltottam el magam, majd egyesbe tettem a járgányt, jó alaposan megkapartattam a kerekeket, talán meg is füstölt kicsit, mielőtt kilőttünk volna. – Jííííháááááááá!!! – ordítottam egyet, ahogy szinte driftelve kanyarodtam ki a házának utcájából. Ez a verda imádnivaló. Köszi Lua.
 

Öltözék ~ ★ ~

Igaza van, de igyekszem minden szarral elterelni a figyelmem és ha megfagyok, akkor talán elnézik ha sok felest húzok le a torokfájásra, amit a motorozás okozott. Jó hülye terv, de már mindenbe kapaszkodni kell. De nincsen kibúvó nekem se és neki se, akármennyire akarja, én elrángatom magammal, mert Lindy nem tud jönni és amúgy is ezt a meccset valahogy sokkal jobban tudom elképzelni az én édes kis kölyökpezsgőt iszogató macsómmal, akinek mindig sokkal nagyobb a szája, mint amennyire kellene. Mondjuk, ezt is szeretem benne, és ez sem vallom be neki soha.
Igyekszem a legkomolyabb arcomat felvenni, de amikor mintapolgárnak titulálja magát, csak elméletben is kitör belőlem a nevetés, pedig még józan vagyok, de ez olyan harsányan jön ki belőlem. - Aha ezt gyakorold a tükör előtt, mert ha ennyire hitelesen adod elő a riporternek is akkor senki nem fogja elhinni. - mondjuk én ismerem tudom, hogy sosem lesz egy példás életű ember, mindketten tudjuk, hogy azok elég unalmasak, és egyikünk sem akar a mókuskerékbe bekerülni, ahonnan nincsen kijárat és az életünk egy olyan szarba fut végig, amit nem mi akarunk hanem másik nekünk, ez nem élet, legalábbis nem olyan amit úgy élünk, mint amikor ketten kiszabadulunk valahova, mindenkitől messze.
- Dav, neked örülnöd kellene annak, hogy velem lehetsz, de csináld, hogy ez neked nem elég kedvcsináló. - biggyesztem le az ajkaimat egy kicsit megjátszva a sértődöttet, de csak megcsóválom a fejem és elmosolyodok. Ezen valahogy nem tudok segíteni, mert ami nekem sincs abból nem tudok osztozni.
Tisztában van vele mindkettőnk, hogy barátok vagyunk, azok akik majdnem mindent megosztanak egymással, na jó, nem mindent, még azt is tudom, hogy mikor milyen csajjal volt, szemrebbenés nélkül tolja a képembe én meg ugyanolyan arccal hallgatom végig. Talán pontosan ilyenek akartam a bátyámat is, de tőle elég furcsa lenne hallani a szexuális életét, míg nálunk egy egy sima asztal melletti dumálás. Nem a felhúzása a célom a ruhával, csak a véleménye kell és ő őszinte vele, simán megmondja ha ribancos a ruhám, ami most nem megengedhető egy ilyen partira.
Gyorsan jött beceneve máris megsérti egy kicsit, de ilyen jó, hogy könnyen kiengesztelhető egy olyan kocsival, amit én is igen nagy becsben tartok, és vagyok olyan hülye, hogy a kezei közé adom a kulcsot.
- Amíg nem a kocsimba élvezel nem lesz gond. - kacsintok rá, bár kezd mozogni a bizalmam afelől, hogy megfelelően fogja kezelni a kocsit, de ha ettől most boldog, végülis nagyon sokkal tartozom neki a mai este miatt, nem szeretem kihasználni, de most muszáj, mert szükségem van szórakozásra, és a kellemes a hasznossal most összekötendő erősen szóval ez a mai program, és cserébe ennyi jár neki, sőt több is.
- Volt már jobb is. - vonom meg a vállam nevetve, úgy beszélünk róla, mintha egy reggeliről lenne szó vagy egy közös kiruccanásról, pedig részegen ezért műveltünk dolgokat, de ez olyan téma, ami nálunk nem kényes, de nem újságoljuk, mert mindenki félreérti, pedig ez egy elég egyszerű szituáció.
- Jó, akkor megnyugodtam, már kezdett megerőltető lenni kedvesnek lenni veled. - verem kicsit vállba, amiért ennyire hitetlenül áll, a szavaim előtt. - Dav, engem tudod, hogy nem zavar ha lelépsz egy csajjal, vagy kettővel, vagy ahánnyal akarsz, tudjam, hogy nem részegen fekszel valahol egy árokban és én megvagyok. - nem tartozik nekem magyarázattal a tettei után, hiába velem indult az estéje, nem akarom magam mellé nyaggatni őt, mert tudom mennyire áll a farka ha meglát egy két igen csak széles csípőjű csajt, akik kecsesen riszálnak, és ma este lesznek. Apám Portugáliából indította a céget, ennélfogva elég sok a portugál alkalmazott, már ugyan kevesebben vannak, de az asszisztensek közül így is jön pár a mai partira. Nem lennék jó barát ha ezt a lehetőséget venném el tőle. - Hozhatod őt is az este folytatására. - húzom fel a szemöldököm, hátha csábítóbb lesz így az ajánlatom, de túl rendes, hogy ezt meglépje, legalábbis velem.
- Sportkocsi édes, mit vártál, majd egy terepjáró méretű szerkezetet kapsz. - kérdezem nevetve végignézve, miközben szenved az üléssel, na jó én is sokkal alacsonyabb vagyok nála, neki hosszabbak a lábai, de azért nem olyan vészesen van előre húzva az ülés, mint amennyire előadja. Előveszem a telefonom és lövök egy képet róla, miközben szenved. - Na meg vagy örökítve, ahogyan férfiasan megküzdesz a kis helyekkel is. - mutatom neki nevetve, igazából próbálva ezzel is oldani a stresszt, ami egyre jobban érződik bennem, minél közelebb kerülünk a célhoz.
Nem nagyon tudok megszólalni miután elmélyül a kocsi hangjában, megforgatva a szemem dőlök teljesen hátra és csak várok, ameddig kiélvezi a dolgokat. - Eskü ez egész szexi is lehetett volna. - nevetek fel, amikor olyan fejet vág, mint aki éppen elélvez. - Ha jó kisfiú leszel akkor elkérem a bátyámét, nem vörös, de nem használja és csak áll otthon a garázsban. Bár a nőt nem adhatom mellé, de lehet Shakirát be tudom szervezni. - a pasik fő elvárásai a nők és a kocsik terén, mondjuk megértem nekem is igencsak imponálna egy ilyen pasi egy hasonló kocsiban, ebben mondjuk nem, ez nekem túlságosan is női autó, vagy csak én használom kegyetlen módon.  
A hármas ötletére csak fintorgok egyet, nem Salma Hayek lenne, akit bevennék de tudja, hogy inkább Selena Gomez felé hajlik az ízlésem, visszafogott igazi egzotikus szépség, nem csípem az idősebb korosztályt, legalábbis nőkben nem.
Lassan indulunk el, én meg közben idegesen mozgatom a lábam, részben azért mert tudom, hogy már nincs visszaút, de főleg mert olyan óvatos, mintha elfelejtett volna vezetni, tényleg most játsza a puncit és akarja betartani amit kértem tőle, vagy szerencsétlen.
- Ha ezt akarod… - kezdek bele a mondandómba mire elindul és hirtelen kapok az ajtóhoz hogy megkapaszkodjak. - Annyira bolond vagy. - nevetem el magam egy óriási levegőt kifújva magamból. Talán ez kellett nekem, de ennyi erővel mehettünk volna valami izmosabb kocsival is, de az New York utcáin el van kárhoztatva és van amit nem adok az ő kezébe sem, még én is csak néha veszem elő, mert mondjuk nem is az enyém. - Baszki David nyugodj már meg nem akarok ilyen hamar odaérni.  - szólok rá, amikor a cél egyre közelebb lesz. - Tudod egyáltalán merre kell menni? - nem vagyok félős, az adrenalin a kedvenc desszertem, de most túl sok minden zajlik le bennem, hogy ezt is befogadjam most.
Az ülésem alatti kis fiókot kihúzom, addig legalább abbahagyom a lábam rendületlen rázását, egészen addig, amíg a dugi piám a kezembe nem kerül. Letekerem a fedelét és beleiszok, enni kellett volna ma, hogy ez ne üssön be, vagy bármi ami később le fog csúszni, de már mindegy.
- Baszki! - szólalok meg, amikor elkezd rezegni a mini táskám. Apám neve villog rajta, majd elalszik, szóval feladta, de megint megcsörren, Massimo, őt sem veszem fel. - Mennyi az idő? - nincs rajtam óra, a kezéhez nyúlok, hogy felhajtsam a zakója ingét, de tök pucér. - Hol a fuxod édes? - előkapom a telefont, ami megint rezgésbe kezd. - Azt a kurva Dav, most én kérem, hogy nyomd meg egy órája ott kellene lennünk, mi a francot csináltunk eddig? - jó én voltam, de ilyenkor a nem tudom mi történt sztorit játszom, hogy csak elröppent az idő és fogalmam sincs hova lett.
- Apu? - veszem fel a telefont, Davidre nézve ijedten, de az arcát figyelve el kell nevetnem magam, de nem teszem, mert apám a másik oldalon már számon kér, bár kedvesen teszi, tudom, hogy mögötte azért sokkal több kérdőjel van, mint a szavaiban. - Mennyi idő még? - kérdezem Davet, letakarva a mikrofont addig. És azt hiszem kezdődik a műsor, amint apám beszélni kezd kihangosítom.
- Kivel vagy Paloma? - apám mindig így hív, imádja ezt a nevet és nem hajlandó máshogy hívni. - Ugye nem a boxolót hozod. - hallom meg a háttérben Massimo hangját is. Rámosolygok Davidre, cinkos mosolyommal próbálom biztatni, hogy valamit gyorsan szóljon bele, mert én ha megszólalok elnevetem magam, de apám türelmetlen így veszek egy mély levegőt.
- Nyugi, csak az új pasimat viszem, tudod, ami a nővéreim szerinte minden héten más srác, és akik csak úgy váltják az ágyamat. - nem akarom bántani, nagyon szeretem őket, de olyan képzelgéseik vannak velem szemben, amióta egy idegen országban élek, ami csak félig igaz.

Lu válasza arra, hogy talán hiteles lesz az, hogy megváltozok, ha gyakorlom a tükör előtt, gúnyos mosolyt vált ki tőlem, a fürdőszoba fele nézek és egy pillanatra elgondolkozom, hogy bemegyek, de lehet még öltözik, így továbbra is a kezemben tartott telefonnal válaszolok. – A bátorításod felvillanyoz. Tényleg. – kiáltom be mosolyogva, ahogy elhajítom a telefont és magam is elkezdek készülődni a bulira. Tényleg semmi kedvem nem volt odamenni, tündökölni sok pingvin társaságában, a riportereket meg aztán tényleg a hátam közepére nem kívántam.
- Szeretem veled tölteni az időt „estimado”, de megfelelő helyen és időben. – válaszolom, miközben betűrtem az ingem a gatyámba és megigazítottam az övemet. Ahogy így készülődünk, olyanok vagyunk, mint férj és feleség, bah, még belegondolni is furcsa. Ebből a képtelen gondolatmenetből a fürdőszobájából kitoppanó Luana ébreszt fel és az ő nemiszerveket beizgató ruhakölteményében sugárzó mosolyával varázsol el majdnem engem is. De csak majdnem.
A kocsiban ülve már a kedvem is jobb lett, bár kicsit szűkös, nyilván Lua méreteihez volt beállítva, de nem szegte kedvem a hangja, ahogy a motort életre keltettem, maga volt a mennyország. – Nyilván túloztam, de basszus, beindított a kicsike. – simogattam meg a kormányt, beállítottam a visszapillantó tükröt és még arra is figyeltem, hogy a fűtés el legyen indítva Machira. A vezetőülésről is jól belátható volt minden idoma és szépsége, nehogy megfázzon itt nekem a nagy bosszúállásban. Ennyire kibaszottul úriember vagyok.
- Kedves tőled, hogy meghágási engedélyt adsz, de ez ma a te estéd. Ha tönkretenném más csajok utáni rohangálással, még a végén nem lennél az adósom. – kacsintok rá a halántékomra mutatva, ezzel jelezve nem most jöttem le a falvédőről. Egy estét csak kibírok pina nélkül, főleg, hogy egy barátomnak kell most a segítségére lennem és csak annyi a dolgom, hogy magamat kell adnom. Mi sem egyszerűbb.
A fotóra csak legyintek és csak reménykedhetek abban, hogy nem teszi ki az instagrammjára, bár egy kis ingyen reklám biztos nem ártana, hiszen a menedzserem szerint most újra meg kell kedveltetnem magam a rajongóimmal, akik elpártoltam mellőlem, így nem szólom le „Chica”-t, inkább a kiállásra koncentrálok. Azért a kis helyekkel is megküzdök beszólásra felnevetek és felé tartom az öklömet pacsi gyanánt. – Ez hatalmas volt „Estimado”, imádlak. – kacagtam tovább, majd ha elfogadta folytattam a tolatást, óvatosan persze, nem akartam gondot okozni, így is alig akarta odaadni ezt a kis mennydörgőt én meg a végén széttöröm.
A poénjaira csak mosolygok, a bátyja verdájára viszont nem tartok igényt, így is zabos rám még mindig, amiért jelenetet rendeztem a bárban. Nem tehetek róla, hogy a homlokom céltábla csak azért, mert boxoló vagyok. – Shakirát? „Dios Mio” inkább kihagyom, szegény Piquiét is hogy megalázza. – rázom meg a fejem, ahogy kiálltam a garázsból.
Végül elindultam, persze Machinak nem tetszett a lendületem, de egy fél órája még ő akart motorra ülni januárban, így nem igen értem a döbbenetét, mintha nem tudná, hogy rengetegszer fogtak már meg gyorshajtásért a városban. – Nyugi „Chica”, úra vagyok a helyzetnek. – paskoltam meg a térdét, majd kicsit azért lassítva vettem fel a forgalom ritmusát. – Fingom nincs, reméltem, majd te navigálsz. – nevettem a kérdésére, mi a tököm vagyok én, GPS? Azt bezzeg tudom, hogy a bár hol van, legszívesebben oda vezetném a járgányt.
- Az idő? – nézek a lányra, ahogy a kezemnél babrál keresve a karórámat, mire én is odanézve kezdek el idegeskedni. – Faszom, a telómmal együtt a kanapén maradt. – mérgelődtem magam is, de a haragom gyorsan tovaszállt, ahogy megpillantottam, miért is lett ideges a leányzó. – Jajj, apuci pici lánya késésben vaaaaan. – gúnyolódtam rajta, még játékosan puszikat is küldözgettem neki, majd kérdésére felvontam a szemöldököm. – Mennyi idő, mire odaérünk? Attól függ apád mennyire zabos rád, mert … - ekkor kihangosította a telefont én meg gyorsan zabszeműre zsugorítottam az ajkaimat. Ránéztem Lu-ra és láttam ő is a nevetés határán áll, tőlem várt valamit, hogy húzzam ki a szarból, de alig bírtam koncentrálni az útra a kuncogástól. Mint a rossz gyerekek, komolyan. – Kivel vagy Paloma? – Ki? Paloma? Ki az a Paloma? Már kezdenék morfondírozni, hogy Lu apja ennyire szereti-e a kávét, mikor megszólal a drága tesó, aki annak idején kidobatott a bárból és szabályosan eltiltott a húgától. Valószínűleg ez a döntése hozott össze minket és ezért se neheztelek rá, holott az ilyenért nálunk Mexikóban verés jár. - Ugye nem a boxolót hozod. – hangzott a szigor, mire sokat sejtetően elvigyorodtam, ránéztem Machira, aki cinkos mosollyal fogadta a tekintetem, szinte súgta, szemeivel jelezte, eljött az én időm.
- „Mi suegro”! Apuka! Elnézést kérünk a késésért, mindjárt odaérünk, de ilyen forgalomban nehéz százzal tartani az iramot a belvárosban! – kiabáltam bele a telóba, majd persze a drága Massimohoz is volt pár keresetlen szavam. - „Mi cuñado”! Tegezz nyugodtan, a boxoló olyan hivatalos, a cimboráknak csak Dave! Mindjárt ott vagyunk, csak semmi para! – fejeztem be, majd visszanéztem az útra és lassítottam, ugyanis kanyar jött és bár még mindig nem dumáltuk le, hova megyünk, eszembe jutott, hogy a menedzserem is leírta a címet. Pár utcányira vagyunk csupán.
Hatalmas előkert fogadott minket, autókat már nem láttunk, tekintve, hogy késésben vagyunk, de biztos, hogy jól szituált pingvinek viszik el a verdákat a parkolóba vagy sokan külön sofőrrel érkeznek, az én „kedvesemnek” a legelbaszottabb sofőrje van a világon és ezt be is mutatom, ahogy kikerülöm a szökőkutat egy éles driftes kanyarodással. Csak úgy csikorog a gumi, mindenki felénk fordítja a tekintét én pedig satufékkel állok meg, stílszerűen, hogyha eddig nem lettünk volna eléggé feltűnőek, most bepótoljuk a hiányosságokat. A fényképező gépek és mobilok csak úgy vakuztak, mindenki figyelmét elnyertük ezzel a kis produkcióval, én pedig elégedett mosollyal fordultam Machi felé. – Jó lesz kezdésnek? – kérdeztem, majd az kezében lévő piás üvegre tekintettem. – Szerintem igyál még, mert apuka elég zabosnak tűnik. – néztem ki az oldalablakon.

Öltözék ~ ★ ~

Megértem a reakcióját engem is eléggé fel tud villanyozni egy ilyen autó, ami nem az enyém, de most minden más jobban lefoglal, mint a kocsi. Mégis mosolyogva nézem, talán kicsit kinevetem, ahogyan reagál a kocsira, de annyira bolond, hogy ezzel legalább eltereli kicsit a figyelmem.
Olyan figyelmesen tolja rám a fűtést, ha nem izgulnék ennyire akkor valószínűleg beszólnék neki valami vicceset, de alapjában véve jól esik, ahogy foglalkozik velem, mint mindig, de általában elvicceljük ha túlzottan aggódunk a másikért, most lehet kicsit nem vagyok önmagam, de ez érthető.
- Akkor ezek szerint sokkal jobban kell majd ösztönözzelek, hogy adósságmentes maradjak feléd, még a végén nem győzőm majd meghálálni eme remek tetted édes. - nevetem el magam, de közben pontosan tudja remélem, hogy komolyan gondolom, és ha akar felőlem azt dug meg este akit szeretne. A Pandorában már nem kell játszanunk  magunkat így azt tehet amit szokott, élhet, én meg addigra remélem olyan részegen táncolok majd valahol, hogy fel sem tűnik ha mellettem fekszik le valakivel. Na jó ennyire nem lehetek kikészülve azért este sem, de néha jólesik felejthetővé válni az éjszaka.
- Áhh én bírom, majdnem behúzta Hamiltont, szóval valamit tud a csaj, én nem írnám  le olyan könnyen, és egész jó a csípőmozgása, videóm van róla. - mutatok a telefonomra, mielőtt becsúsztatom a táskámba.
Már majdnem elhitette velem, hogy átment nyugdíjasba a srác, amikor  fogja és kilő  a kicsikémmel, ami először nem annyira jön be, de kiengedve nevetek fel, amikor érzem a száguldás enyhe szelét, mert ezek az utcák nem a versenypályára hajaznak. Tudom, hogy jól vezet, de azért jogosan aggódok ha az enyémet vezeti, a motor jobb lett volna, max megfagyunk, de én vezettem volna. - Amúgy odafele miért nem én vezetek? - nézek rá hirtelen, de közben csak eszembe jut,hogy le kell húzzsak egy kis italt míg odaérünk, amit meg is teszek, mert máshogy nem akarok odaérni. Egy kés srtessz ez az egész kis parti, ami csak azért van, hogy mindenki lássa a vezetőséget meg engem és mosolyogjunk, mint rendes vezetők és megajándékozzuk az alkalmazottakat egy nagy bulival, meg némi ajándékkal.
Amikor a kezét  a lábamra teszi egy pillanatra leáll a folyamatos rázása, de nem sokáig,mert amint megint jön egy újabb szívroham elindul a szívemmel együtt. Apám sosem időzít jól, de most én vagyok az aki elrontja a belépést. Pánikolva keresek egy órát, de ez a bolond ugyanúgy otthon hagyta, szóval nem vagyok vele kisegítve. A homlokomra csapok, még a telefon sincs nála, hát nekem is otthon kellett volna hagyni, akkor nem találtak volna be.
- Dave ezt ne, apám kinyír és te is ott leszel mellettem, neked is hallgatnod kell, szóval úgy kárörvendj. - arra még van eszem mielőtt felveszem, hogy rányújtsam a nyelvem, de amint meghallom apám hangját már nem olyan őszinte a mosolyom.
Mivel annyira viccesnek hiszi magát egy kicsit bevonom, hogy segítsen, mert nem tudom mit mondjak, kihangosítom, mire a pimaszkodása egy pilanatra de csak egyre abbamarad, mert neki mindig van valami a tarsolyában, ami néha ijesztő, most jól is jöhetett volna, de nem, ő alkot, olyan Davidesen.
Ahelyett, hogy kicsit visszavett volna, elkezd majd nem nevetni, apám és a bátyám is hangot ad a túloldalon és Dave arcát figyelve kezdem elengedni magam, de nem tehetem meg, csak segítséget kérve pislogok rá.
Amikor persze már majdnem a helyzet magaslatán vagyok szólal meg azzal a hülye mosolyával, ami ilyenkor nem ígér semmi jót.
Kikerekedett szemmel bámulok rá és próbálok inteni a fejemmel, hogy ezt ne, de annyira lelkesen szólal meg, hogy már úgysem fogom tudni leállítani, ha akarom sem. Inkább amint befejezi lenyomom, nem köszönök el, csak lenomyom.
- Csak Dave ezt rendesen megszívtuk, ott fognak várni a parkolónál. - nevetem el magam és hátravetem a fejem ismét. - Nem utál még eléggé Massimo mi? - kérdezem elmélázva.
A megérkezésünk nem éppen feltűnés mentes, de már nem is kapaszkodok csak megforgatom a szemem, amikor beparkol vagy mit csinál, mert már hallom, hogy ezután vihetem egy kerékcserére a kocsit, de talán ennél hatásosabb belépőt nem is tehetett volna. Ő ilyen mindig ilyen volt, és akkor csalódtam volna ha nem ezt teszi, csak nevetek, és mielőtt kiszállnék ránézek.
- Már mindegy a telefonnal már elrontottad, de nekem tetszett. - nyomok egy puszit az arcára és grimaszolok egyet, amikor az apám felé int. A számhoz emelem az italt és lehúzom, majd visszadugom mielőtt kiszállnék.
Massimo igyekszik kevésbé gorillaként közeledni hozzánk, a lényeg a látszat, ahogy nekünk is. Megvárom, amíg Dave mellém ér és belekarolok.
- Apu,  Massimo, hiányoztam? - kérdezem pukedlizve egyet, és adok mindkettőnek egy puszit üdvözlésként, majd mint aki tökéletesen felöltött egy álarcot mosolygok rájuk és Dave-re nézek. - Ő a boxoló, a neve, ahogy mondta Dave, és a barátom, elég fontos része az életemnek, apu,Massimo barátkozzatok meg vele. - kacsintok az újdonsült barátomra, és belekarolok a szabad kezemmel Massimoba és így édesen hárman indulunk meg a terem felé. Végülis nem hazudtam, Dave elég fontos része az életemnek, az egyik családtagom itt New York-ban, mert a vérem nagyon sok kilométerre lakik tőlem.
- Idegesíteni akarsz a sztriptízbár miatt igaz? - kérdezi összehúzott szemekkel, én meg csak megvonom a vállam. Sejtelmesen mosolygok rá, és szinte érzem, amikor külön válunk, hogy a hátamban van a tekintete és legszívesebben széthúzna minket.
- A védelmező bátyám, így már legalább emlékezni is fogsz rá, hiszen ma józan leszel és ahogy látom mellette ülsz. - nevetek fel, amikor keresem a nevemet és a plusz egy főm helyét. Meglepő, jó nem, hogy nem egymás mellé szól a helyünk, én leülök és pont velem szembe kell helyet foglalnia. Lassan csordogál mindenki miközben kérek egy pezsgőt.
- Bocsi, kölyök pezsitek van a srác ott szemben másra sem vágyik, mint ma rendes kisfiút játszani. - mutatok Dave-re a pincérlánynak, aki ránézve belevörösödik a pillantásába is. Bólint majd elmegy és remélem vissza is mer majd jönni, mert így dög unalmas lesz az este, ha nem tudok szórakozni valakivel, ha még ilyen szemét módon is. A  csaj dögös, még a végén ő lesz a Panora esti éke, ki tudja.
De helyette egy srác jön vissza, helyes kis szőke, nálam idősebb és még végig is mérném ha nem lenne velem szembe a “pasim” és jönne mellettem a nővérem, akinek a megjelenése még engem is meglep. A bátyámmal karöltve ülnek le de fordítva, hogy a női nagyobb énem üljön le Dave mellé. A kezemet a tenyerembe helyezem és kíváncsian figyelem mivel rukkol elő nekik, azt hiszik találnak rajta fogást, de nem fognak, ő az én ravasz barátom, aki még talán nálam is könnyebben fog majd lavírozni a felügyelő Machado kérdéseik között.

Nem is kérdés, hogy az adósom, egy ilyen estéért, amit másnaposan pingvinnek öltözve el kell majd viselnem, a rokonairól nem is beszélve, tökre olyan, mintha már az esküvőnkre készülnénk és most kellene bepuszilnom magam a szüleinek, meg a citromba harapott bátyjának. A nővéreivel még nem találkoztam, de biztos csak jobban lehetnek ennél a pokrócnál, de csak nem akarom hangosan szidni, hiszen Machi báttyja és bár ő is nehezen viseli, biztos vagyok benne, hogy szereti őt.
- Figyi Szivi, csajt bármikor tudok szerezni, ha ma estére egy háremet szervezel le nekem, se tudod eléggé meghálálni ezt a giccsparádét. – magyarázok neki hevesen. – Még a szponzoraim és a menedzserem és tök ideges, hogy ilyen hamar jelenek meg a nyilvánosság elött. „Mierda!” – szitkozódom el magam végül, bár ez nem Luának szól, hanem inkább az idegesítő Pete-nek, aki még itt is zargat Machi lakásán. Nem is csoda, hogy félrehajítom a telómat, bár ez inkább a rosszullétem oka, meg a tudat, hogy hamarosan pitiznem kell a kedves barátom családjának.
Mikor az arcomba tolja a telóját és megmutatott egy csajt, aki épp riszálja a bukszáját azért egy füttyöt elengedek magamnak, majd eltolom a kezét és rákacsintok. – Na „édesem”, vedd a szemem elől, mert felizgatsz és oda a barátságunknak, de még a partidnak is. – nevetek, majd játékosan rácsapok a fenekére, ahogy megyünk kifelé a kocsihoz. Tudom, hogy nem veszi komolyan a mondandómat, inkább csak nyűgös vagyok, meg hisztis, de az ígéret szép szó, amúgy is, bár ezt ilyen őszintén úgy se mondanám ki, de bármit megtennék Luáért. Ilyen egy igaz barát, azt hiszem.
Mikor beülünk az autóba, még azért megszól, hogy ha már a motort leszavaztam, vezethetne ő. Csak nevetve legyintek és megjátszott úriassággal felelek.: - Na de hát Madhmazzelle, hova gondhol, hogyh egyh ihlyen fhinom hölgyh vezessen? – bohóckodok franciásan, bár nem túlzok, mert ez valóban az ő estélye, nem vezethet autót, királynőként kell érkezzen és bár ez a gondolatmenet a fejemben játszódik le, nem akarok felbaszni az agyát. A viccelődés is lehet elég lesz neki. Arról nem is beszélve, hogy nem adhattam volna ki a stresszt a száguldozással, ha ő kezeli a volánt, csak, mint egy sértődött baby ültem volna az anyósülésen, ráadásul a telóját is nekem kellett volna kezelnem és én beszélhettem volna a családjával. Mert ugyanis felhívták menet közben és magyarázkodni meg habogni kezdett, szinte nem is ismertem rá. Ki is gúnyoltam érte, mire egy nyelvöltést kaptam válaszul, amire én egy ollót formáltam az ujjamból és jeleztem felé, hogy levágom.
Szegény azt se tudta, hogy magyarázkodjon, de szerencséjére kezembe vettem az irányítást és gyorsan megnyugtattam a fatert, meg a káposzta bátyját, láttam Muchi arcán a kétségbeesést, ami csak több bátorításra sarkallt, nem is fogtam vissza magam.
- Ahhoz képest, hogy a bátyád összeveretett, szerintem én finom voltam és nőies. – rántottam meg a vállam mosolyogva és bár tudtam, hogy igazam volt, mégse haragudtam rá ezért. Egyrészt olyan részeg voltam nem emlékszem rá, másrészt így ismertem meg Luát, amiért örökké hálás leszek Massipovnak vagy, hogy a faszomba hívják. – Tudtam, hogy te értékelni fogsz „szerelmem”. – mutattam idézőjeleket a kezemmel és elnevettem magam, még a szó kimondása is szürreális volt, de legalább Lua nem parázott a családja miatt. Engem meg aztán végképp nem érdekelt, mondhatnak rám, amit akarnak, türelmem az van.
Kiszálltunk az autóból én pedig a messziről érkező testvérnek egy písz jelet mutatva vigyorogtam. Kinyitottam a Lua felöli ajtót és fucking úriemberként kisegítettem a kocsiból. A vakuk és a kamerák a kordon mögött csak úgy sorakoztak, ha akarta volna az ember, se tudta volna elkerülni a figyelmet, nem is értettem, mit keresnek itt, holott ez csak egy céges buli. lua apjának tényleg nagy neve van a városban.
- Apuka! – csaptam bele a kezébe, Lua bemutatott hivatalosan is engem, majd a bátyja felé fordultam és őt is illően köszöntöttem. – Masszipovics! Édes barátom, hát ezer éve, igaz? Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy együtt buliztunk a báradban. Jól sült el a vége, emlékszel? – böktem meg az oldalát, remélve, hogy azért egy kicsit csak szégyelli magát a tette végett, amire ugye csak én, Lua és ő emlékszünk.
- Hunter! Hunter! Kérem! Csak egy szóra! Luana Machadoval jár?! Igaz, hogy visszatér a ringbe?! – ordított valaki a kordon mögül, mire én csak nevetve odafordultam és magamhoz öleltem Maximovot és Luát. – Sajnálom, de háborítatlanul szeretném együtt tölteni az estét a családommal. – kacsintottam a kamerába majd megjátszottan hahotázva adtam át a fickót Luának és hagytam belém karoljon. Valamit sutyorogtak a bevonuláskor, de ráhagytam, elég idős már a leányzó, hogy maga rendezze le a testvérét, de biztos voltam benne, hogy lesz ez még így se, az este folyamán biztos felkeres engem. Persze Lua közli is a rideg tényeket, hogy mellém ültették, mire én csak egy sokat sejtető mosollyal válaszoltam, kezdett tetszeni a rendezvény, független attól, hogy el vagyok tiltva az italtól.
Míg Lua elment italért én csak leülök a nekem kijelölt helyre és áldom az eget, hogy nem kellett nekem elmenni piát venni, csak sziszegnék, ahogy előttem kitöltik az alkoholt, miközben én üdítőt fogok csak szürcsölni. Persze közben azért megbámulok jó sok csajt, tényleg vannak itt olyanok, akiket szívesen látnék magamon, de egyszer csak egy tekintet kezdtem érezni magamon. Boxolóként ezen érzékeim élesek, így gyorsban haptákba vágtam magam, mert jól gondoltam, Maxima hajolt oda hozzám. – Nem tudom, mit tervezel a húgommal, de ha engem akarsz tönkretenni azért az estéért, figyelmeztetlek, nem jó emberrel kezdesz. – suttogta a fülembe miközben megszorította a vállam, gondolom ez amolyan fenyegetés szerűség akart lenni, de én csak mosolyogva fordultam felé.
- Örülök, hogy ennyire szereted a húgodat, igazán. Azonban hidd el, hogy én is. Az életem adnám érte. – válaszoltam, mire megérkezett mindenki más, így ő egy illedelmes krákogás mellett egyenesedett fel és megütögette a vállam, ahol korábban megszorított. Elégedetten ültem a helyemen, jól kivágtam magam és biztos voltam benne, hogy ma este már nem fog piszkálni. Remélem. Azt azonban most tisztázom magamban, hogy ez a kis beszélgetés köztünk marad, nem kell a para Luának, így is szar a kapcsolata vele, közben látszik, aggódnak egymásért. Hülyék ezek a gazdagok.
- Óh, édesem, mily messze kerültél tőlem. Már fáj a hiányod. – játszottam meg magam és egy szívecskét formáltam az ujjaimmal, majd egy képzeletbeli nyílvesszővel lőttem el felé. Tudtam, hogy ez túlzás volt, de kifejezetten jól szórakoztam a színjátékunkon, mégis csak jó mókának ígérkezik a ma este. Azonban…nem tudom miért, de nem tudtam nem észrevenni, ahogy Machi a szőketúróval hetyegett a piákat várva. Kedvem támadt kiütni azt a parasztot. A Kúrva anyjáért mustrálja Luát.
- Elég kellemetlen híreket olvastam a napokban Önről Mr.Gallardó. – szólalt meg az „örömapa”, ahogy helyet foglalt az asztalfőnél. – Mosolyogva emeltem a tekintetem Luára, kicsit megjátszott volt, de vártam, nem tudtam mit szeretne, mit reagáljak erre, vártam egy kicsit, hogy eldöntse reagál helyettem, vagy nekem jut ez a megtiszteltetés.

Öltözék ~ ★ ~

Rengeteg okom van amiért Dave a barátom és nem koptattam le miután megvolt, aminek egy első ismertségnél fiú lány között meg kell lennie. Az a kémia ami köztünk van más és ő nem dob el egy csaj miatt vagy több miatt, amiért hálás vagyok neki, de nála mindig finomabban kell kifejezni ezt, mert a végén félő, hogy nagyon magára veszi és túlzottan is beszedi a bókokta amit szerény személyének címeznék. Na nem mintha ennek ellenére nem tudná mennyire  szeretem, de már tudom kezelni az apró egóját.
- A szponzoraid örüljenek csak mert ennyire normális eseményen jelensz meg, ennek a cégnek neve van, szóval ha egy normálisnak hitt család egyik barátjaként vagy jelen egy ilyen partin, akkor csak jót fognak rólad mondani. Meg mindenki azt fogja hinni, hogy becsajoztál, és ez jó, mert a pasikon sokat szokott segíteni ha van valaki mellettük, csak el kell hitetni édes és annyira könnyű dolgod lesz. - ja hiszem én, hogy a világ így működik, de akár működhetne így is.
Érzem rajta mennyire kellemetlen neki, de egyszer nem mondtam, hogy ne jöjjön ha annyira nem akar, talán nem futna el azonnal, de lehet én elég önző vagyok ahhoz, hogy magam mellett tartsam, hogy fogja a kezem ha minden összeomlik Machado falván.
- Ez a finom hölgy simán kenterbe verne ezzel a kocsival ha versenyeznénk, de hagyom hadd élvezkedj ha már miattam ma nem tudsz majd partizni egyet az ágyban. - kacsintok rá és felhúzom a vállam olyan kecsesen, mint egy kecske nagyjából.
Ez a telefonhívás nem hiányzott, már megcsinálta az alap feszültséget, ami majd csak tetézni fog, amikor meglátják, hogy vele jelenek meg és nem csak mondom.
- Ne hívj így. - grimaszolok egyet. - Olyan mintha öreg nyugdíjasok lennénk. - nem nem az a bajom, hogy tőle hallom, van nekem annyi nevem amit ő aggatott rám, nem zavar egyik sem, de ez olyan, mintha egy házaspár lennénk minimum az aranylakodalmunk hajnalán.
Jó a belépésünk hibás volt már az elején, nem baj majd javítunk később, de Dave nem segít és nem tudok még finom jelzéseket sem adni neki, mondjuk hason könyökölni, mert az elég feltűnő lenne és nem kell a dráma a neve mellett, most pont nem.
Már hallom a nevét az enyémmel együtt említve de nem figyelek oda, mert apám és a bátyám jelenléte leköt, de szerencsére hamar bent vagyunk és az asztalhoz megyünk, már a hely leosztás nem tetszik, nyilván akkor nyúltak bele, amikor telefont letettük, de még ezt benyelem, de csak kellő mennyiségű alkohol mellett. Amiért ott is hagyom egy kicsit a hős lovagom, bármennyire is nem akarom, de szükségem van valamire, ami megnyugtatja az idegeimet és a xanax a kocsiban letolt ital után nem lenne olyan jó ötlet.
Mire visszaérek Massimo már Dave mögött van az arca nyugodt de ahogy a kezét a vállára teszi nem tetszik, komolyan ezért jöttünk ide, hogy a legjobb barátomat elijessze? Érzem, hogy ennek nem sok értelme van szeretem a bátyám, nagyon sokat jelent számomra a támogatása, de most nem érzem azt, amit általában felőle.
- Tudom, de majd este bepótoljuk. - kacsintok rá, elég feltűnően tolva a szavakat a család pasijai jelenlétében és megjeleni Micaela is, aki imád beleszólni mindenbe, és le is ül Dave mellé. Apám szavaira majdnem kiköpöm az éppen magamba öntött talán második italt, az első a srác miatt fogyott el még ott helyben, nem mondom, hogy nem lenne kedvem egy kicsit levezetni a stresszt és ő pont arra lenne jó, hogy ezt megtegyem, de több okom is van amiért nem itt van a helye ennek, főleg Dave az. Apám azonnal kiveri a biztosítékot és kikerekedet szemmel fordulok felé.
- Apu, hívd már Dave-nek egy, kettő, mi lenne ha csak egyszer nem szólna bele az egész család, hogy kivel vagyok basszus. Már felnőtt ember vagyok, félig meddig, ha ennyire nem bíztok abban, hogy felnőttem miért toltál alám egy klubot és miért tanulok az egyetemen, hogy majd a nyomdokaidba lépjek. - felállok, a széket magam mögé lököm, kicsit megingok gyorsan a fejembe szállt a pia a nulla étkezés mellett ezért az asztalba kell kapaszkodnom.
- Nagyon köszönjük a vendéglátást, a parti csodásan meg lett szervezve, de most lelépünk és viszem a pincér fiút, mától a Pandorában fog dolgozni, túl jó koktélt kever. - nyomok egy gúnyos puszit apu arcára és megfogom Dave kezét. - Menjünk. - kérem, de szerintem nem nagyon kell kérlelnem, mert ő sem vágyik másra mint innen lelépni.

Amint elhagyjuk az asztalt, és Dave felé fordulok, amikor apuék már nem látnak ránk.
- Megvársz a kocsinál? - kérdezem, majd a sráchoz lépek és közlöm vele, hogy ki van rúgva és fel van véve, kicsit furán néz rám, de tisztában van vele ki vagyok, mint ahogy itt mindenki mert az ajtóban ott díszeleg a Machado család képe, már ami megmaradt belőle, mert már anyu nincsen rajta.
Nem vágyok másra csak arra, hogy még jobban elengedjem az estét, sírhatnékom van, de mással is tudok én foglalkozni sírás helyett. Elküldöm pár barátomnak, hogy a Pandora ma ingyenes bulit tart, alig 10 ember, nem is kell több és legalább Dave sem marad parlagon, bár ameddig nem szemel ki valakit egymással kell beérnünk, mert annyira makacsak vagyunk, hogy inkább unatkozunk, mintsem hagyjuk a másikat unatkozni.