Rendetlen: Jill annyira munkamániás, hogy sokszor csak aludni tér haza, így az otthon rendben tartására már nem igen jut ideje. Mosogatni való nem akad, mert ideje sincs főzni, meg nem is tud, de a holmijait gyakran széthagyja. Állítása szerint a káoszt jobban átlátja, mintha rend uralkodna a lakásban. Egy barátja szerint pedig szimplán csak lusta összepakolni.

Heves: Bár elmondható, hogy az esetek többségében higgadt marad és többnyire nyugodtan kezeli a szituációkat, van az a pont, amikor elszakad nála a cérna. Olyankor már nem képes kontrollálni az érzéseit, ami a szívén, az a száján, ilyen pillanatokban sokszor olyat is hozzá vág a másik fejéhez, amit aztán később megbán.

Függő: Az életében mindig van valami, amitől függenie kell, legyen az egy pasi, szerencsejáték, alkohol vagy a munka. Most épp munkával köti le az idejének nagy részét, ezzel is elterelve a figyelmét az egyéb, családi problémákról. Viszont tíz évvel ezelőtt volt egy bő fél éve, amikor igen csak az üveg aljára nézett, amiből aztán viszonylag hamar kilábalt. Mentse az ég, hogy történjen vele valami, mert akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz a következő függőség?

Kapcsolatfóbiás: Ki tudja, hogy miért, de Jill képtelen arra, hogy egy párkapcsolatban huzamosabb ideig bent maradjon. Ha már túl szorosra fordulna a viszony, ő inkább menekül. Ki tudja, talán el jön az idő, amikor majd ez is megváltozik. Vagy még sem?

Szókimondó: Sajnos nem kíméli az embereket, őszintén közli velük a véleményét, legyen az jó vagy rossz. Előbbi még akár jól is elsülhet, az utóbbi kapcsán viszont még a feletteseivel is akadt már összetűzése. S ahogy a mondás is tartja, “Hallgatni arany”. Talán nem ártana, ha néha ezt is alkalmazná.


Segítőkész: Sok mindent lehet rá mondani, de azt nem, hogy ne segítene, amikor úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a másiknak erre szüksége van. Legyen szó akár tanácsadásról, fizikális támogatásról, vagy csak arról, hogy valakit csendben végig hallgasson. Mindezeket szívesen megteszi, ám csakis addig, míg nem játszod el a bizalmát. Ha valaki egyszer átlépi a határt, és olyat tesz, ami Jill szemében elítélendő, azt követően már ne várjon sok jót.

Pontos: Igyekszik mindig időben odaérni a találkozóira, legyen az munka, randi vagy szórakozás. Nem szeret megváratni másokat, sőt, előfordul az is, hogy egy-két perccel korábban érkezik. A kollégái néha még meg is lepődnek, mert előfordul, hogy Jill már kora reggel ott ücsörög az irodában, s elemzi az aktuális feladatokat.

Mesterlövész: Az akadémián az egyik legjobbnak bizonyult lövészetből, ez most is elmondható róla. Heti rendszerességgel jár lőni, van hogy a megszabott órák felett is igénybe veszi a lőtér szolgáltatásait. Részben azért csinálja, mert fontosnak tartja a munkája miatt, másrészt, ilyenkor ki tudja kapcsolni a gondolatait. Ehhez hasonló okból kifolyólag kezdett el készülni az elmúlt években a Ninja Warriorra, amit korábban mindig szívesen nézett a tévében. Tavaly el is indult egy versenyen, igaz maszkban, hogy ne ismerjék fel, s ne röhögjenek rajta. A pályán sajnos nem jutott végig, ám igen szép eredményt ért el.

Egyéb: Talpraesett, határozott és már fiatal kora óta megél a saját talpán. Mindig céltudatos volt, ennek segítségével próbálta menedzselni az életét úgy, hogy ne kelljen mások segítségére szorulnia. Persze, akadtak idők, amikor még elfogadta mások támogatását, de az már a múlt. Azóta felnőtt nő lett, a szakmájában mondhatni sikeres, van egy lakása és egy kutyája, akit imád. Kell ennél több?



- Mégis mit várnak tőlem? Nem tudok nyilatkozni erről, mert semmit sem tudtam Donal ezen ügyleteiről. Nekem olyan volt, mintha az apám lett volna, segített a családunkon, amikor nem volt étel az asztalon, ő hozott. Segített munkát szerezni a bátyáimnak, támogatta a tanulmányaimat.
- Jill, Jill, Jill…ne mondja nekem azt, hogy magának fogalma sem volt arról, miből is él Donal. Ennyire azért ne nézzen engem hülyének - megcsóválta a fejét az ügynök, s a képembe tolta a férfi áldozatainak képét. Legbelül feszült és ideges voltam, főleg akkor, amikor megpillantottam azokat a képeket.
- Igen, tudtam, hogy nem minden üzlete legális, de a francba is, értse már meg! Donal mindenkin segített az utcánkban, őt ott úgy kezelték, mint a Messiást. Ha jött, cukrot osztogatott, bárkinek volt valami gondja, Donal adott kölcsön pénzt, segítette az elesetteket. Nyilván tudtuk, hogy megvannak a maga ügyletei, de részletekről nem. Még csak gyerek voltam! Hiába tolja a képembe ezeket a fotókat, nem tudok erről semmit. Lányaként kezelt, soha nem mesélt üzleti dolgokról, soha! - dühösen vágtam az ügynök arcába a szavakat, mert úgy éreztem, hogy olyasmit próbál kicsikarni belőlem, amiről nincs információm. Így is nehéz volt szembesülnöm Donal sötét oldalával, megtudni, hogy a jótékony, szerethető ember mögött miféle szörnyeteg lapul.
- Tehát azt mondja nekem Jillian Langston járőr, hogy Donal fizette a számláit, támogatta a Rendőrakadémiát, de maga még csak véletlenül sem neki dolgozik? - a rohadék be akart feketíteni, s csak kellő önuralommal tudtam megfékezni az indulataimat. - Gondoljon, amit csak akar, nyugodtan nyomozhat utánam, de el kell keserítenem, mert semmit sem fog találni! - dühösen ráncoltam a homlokom, miközben haragos pillantásomat a férfi tekintetébe mélyesztettem. Donal nem volt feddhetetlen, tény, hogy a letartóztatása előtt kért tőlem néhány apróbb szívességet, de soha nem tettem olyat, amivel mások életét bajba sodortam volna.
- Azt majd meglátjuk Langston járőr, és ha már itt tartunk, úgy hallottam, hogy a múlt héten az öccsét hozták be. Biztos, ez is csak véletlen - negédes mosolyt villantott, megfordult a fejemben, hogy belevágjam a fejét az asztal lapjába, de akkor egész biztos, hogy elvették volna a jelvényemet. Már így is jól megszorongatott, s tudtam jól, hogy a beszélgetés után nehéz hetek várnak majd rám.

- Te hülye idióta, meg akarsz halni? Hányszor kell ezt még eljátszanunk Frankie? Hányszor? - idegesen löktem újra és újra a falhoz, mikor megmozdult, egészen addig, míg Anthony rá nem markolt a karjaimra, hogy erővel húzzon hátrébb.
- Csillapodj már Jill, normális vagy? - erélyesen szólt rám, hogy észhez térítsen, miközben megjelentek a társaink is, s az egyikük elkezdte megbilincselni Frankiet. - Rohadtul nem viselkedhetsz így - pillantásom a megrovó tekintetű Anthonyra emeltem, majd bosszúsan rántottam ki magam tenyereinek fogságából, hogy arrébb vonuljak ebből a nyomasztó helyzetből.
- Hagyd rá, az öccse..
- Mi van?
- Jól hallod, Frankie az öccse, aki mindig szart kavar maga körül, ebben a hónapban már másodszor. A helyében már nekem is tele lenne a hócipőm.
- Ezt nem nagyon értem, Jill öccse drogos?
- Is, meg mondhatni az egész családja, leszámítva az anyját. Két bátyja van, meg egy öccse. Az egyik bátyja nem olyan rég jött ki a sittről, állítólag valami csempészáru miatt kapcsolták le. A másik egy kocsmát vezet az Andrews Boulvardon, ez a Frankie meg dílerkedésért ült legutóbb.
- Baszki, komoly? De akkor nem nagyon értem, hogy Jill? Mármint érted…hogy lett nyomozó?
- Haver, te aztán kíváncsi vagy. Bejön a csaj, mi? Amúgy én sem értem, de valami fószer patronálta. Neki más a felfogása, meg szerintem az öccsével se lenne gáz, egyszer ittam vele egy grillpartin, akkor normálisnak tűnt, csak szerintem nagyon megvezethető. De szerintem inkább ne feszegesd a témát - Brandon még barátian megveregette Anthony vállát, mielőtt lelépett.
Léptei egyenest vezettek hozzám, bár nem igazán akartam vele beszélgetni, sem pedig mással. Le is hajtottam a fejem, s az anyósülésen ülve, a telefonomban próbáltam visszakeresni egy címet.
- Minden okés? - ahogy bedobta magát a volán mögé, ez volt az első kérdése. Ő már ismert valamennyire, szerintem biztos volt abban, hogy nincs rendben semmi.
- Nem Brandon, semmi sincs rendben - dühösen néztem rá, de nem is rá haragudtam, leginkább arra a nyomásra, ami rám nehezedett. - Ott van a …- böktem kezemmel kifelé, arra a helyre, ahol elkaptuk az öcsémet. - Annyiszor beszéltem már a fejével, és azt hiszi, hogy csak azért, mert a nővére vagyok, majd mindig kihúzom a szarból. De nem, én nem fogom kockára tenni az állásomat és az életem Frankie hülyeségei miatt. És ha ez még nem lenne elég, kiengedték a börtönből és felkeresett.
- Ki? A másik tesód?
- Nem…Donal. Tíz év telt el, tíz év. Azt hittem, hogy örökre ott marad, és azok után amit megtudtam róla, megszakítottam vele minden kapcsolatot. Érted? - nem kellettek szavak, azt hiszem, hogy elég jól ismert ahhoz, hogy tudja, mire is gondolok. Az életemben nem sokan voltak, akik tudtak a múltamról, de Brandon egyike volt azoknak.