The Senior & the Rookie meeting for the first time
Kedd Jan. 26 2021, 09:30
Nicholas & Jarret
"Is it like partners in crime except the fact that we are not criminals?!"
Kissé idegesen keltem ma fel. Igazából eléggé. Társam lesz! Vagy én leszek az övé? Azt hiszem inkább az a verzió a helyes, mivel én vagyok az újonc és nem ő. De hát mindegy is ki micsoda, a lényeg, hogy végre talán kapok valami komoly ügyet is. Vagy legalábbis szeretnék. De ez határozottan egy nagy előrelépés. Apa most biztos büszke rám, maximum csak nem mondja, az is igaz, hogy én sem igazán említettem meg még ezt neki. Nem akartam magamat hamis álmokkal elhalmozni, hogy milyen jól ki fogunk jönni a fickóval és nem is akartam magamat elszólni így előre, hogy már most puszi pajtik lennénk. Mert hát még nem is igazán ismerem. Erre is jó ez a mai találka! Szegény öcsit sajnálom, hogy ma tovább kell egyedül maradnia, de remélhetőleg nem lesz baja az új felügyelőjével sem. Bár szomorú vagyok, mert a szomszéd srácot én is nagyon bírom, de az ő haverja, így azt hiszem muszáj megbíznom ebben a fiúban is. Legalább főzni tud, így nem marad éhen a testvérem. Mióta itt van szerintem egészen jól kezeljük a dolgokat. Legalábbis még nem mondta anya, hogy haza kéne mennie. Mégis néha bűntudatom van, hogy én vártam a legjobban, hogy idejöjjön, még azt is szerettem volna, ha pont hozzám költözne. És elértem! Mégis a munka sok időt vesz el tőle, amit gyanítok, hogy megért, de attól még rosszul esik nekem. Túlságos sokat gondolkodnék ezen? Meglehet, igazából nem is én lennék, ha nem ez lenne a gond. De most egy kicsit ki kell vernem a fejemből a családi dilemmákat és ténylegesen a munkára koncentrálni. Profinak kell látszanom, aki nem keveri a fejében a magánéletet és a rendőri ügyeket. –Mintha az ilyen könnyű lenne. – jelentem ki keserűen. Eleve a családom fele, na jó csak apa, de ő is rendőr, szóval nehéz nem összemosni a kettőt. Talán ezért is mondtam azt, hogy máshol szeretnék dolgozni, mint ő. Nem az apám árnyékában akarok élni, de legalább annyira jó akarok lenni. Itt úgy fest nem ismerik a Li családot, így hálás vagyok, hogy magam mázhatom meg azt a bizonyos létrát. Persze jó messze van a teteje, sose gondoltam volna, hogy ennyire macerás lesz durvább ügyeket is kapni, ahelyett, hogy csak kávét főzök és néha kimegyek. Megjegyzem kint sétálgatni néha az utcán és járőrözni nem éppen valami izgalmas, sőt inkább unalmas, mert mikor én vagyok munkában természetesen kevesen vannak az utcán, a lopás is ritka ilyenkor, aztán általában csak órákon keresztül ülök és nézek ki a fejemből. De majd ma! Végre lesz valami, ami az elmúlt hónapokban hiányzott, egy jó kis változatosság, hogy kilépjek abból az unalmas és mindennapos közegből! Úgy beszéltük meg, hogy bent a munkahelyen találkozunk, így kissé idegesen és bőven a leegyeztetett időpont előtt érkezek meg. Nem vagyok valami türelmes alkat, ez látszik is rajtam, mivel a lábammal toppangatok és az ajkamat harapdálom. Nem kellett volna ennyire korán jönnöm, mert most csak még jobban fogja húzni az agyamat az az óra, hogy mikor telnek már el a hosszú percek. Gondolhattam volna erre előbb is, de nyilván hozom a formámat. Ha nem lenne itt ennyi munkatárs most, akkor valószínűleg csak hallgatnék valami zenét. A táncot már nem vállalnám be, pedig tudom, hogy megnyugtat, de jelen esetben inkább csak felhúznám magamat, hogy ilyen lelkiállapotban még ez sem megy jól.
Re: The Senior & the Rookie meeting for the first time
Vas. Jan. 31 2021, 11:52
Li & Santos
Time to do something different & try to enjoy
Nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy nem igazán haladok egyik ügyemmel sem, pedig jóformán csak kettőről lenne szó és nem kifejezetten állnak távol egymástól. Három hónapja volt egy nagy durranás, amikor a riválisok egymásnak estek és a napnál is világosabb, hogy mi történt, a főszereplők mégis vagy halottak, vagy eltűntek még a kamerák elől is. Néhányuk külföldön tartózkodik, ami szar ügy, mert jófiúkként nekünk mindenhez is engedélyt kell kérni, más nemzet területén nyomozni pedig nem egyszerű húzás. Ami azt illeti, még Queensbe átmenni sem könnyű, nemhogy más kontinensre, úgyhogy elég hamar kicsúszott ez is a kezeink közül, mondván, hogy innentől ez már nem a New York-i rendőrség feladata, ami hát bassza meg, igaz. Azt mondták, hogy van egy kezdő fazon, akit egy kicsit körbe kellene vezetni, hogy megszagolja ezt a légkört. Mázlis a gyerek, engem bedobtak járőrnek már kezdetek kezdetekor, aztán nyomtam az ipart, nem voltak itt körbevezetések nyomozói légtérben, de úgy vagyok vele, hogy biztos protekciós, vagy ennyire változott a helyzet a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Nem mintha jelentkeztem volna, de felém intettek, úgyhogy én lettem a bátor merész vállalkozó, aki megnyert magának egy nap erejéig egy fiatalt. Ma reggel kaptam meg az instrukciókat, hogy kit kellene keresnek a PD épület aulájában, szóval útban vagyok, hogy felszedjem a gyereket. Útközben váltok még néhány hívást, beszélek egy-két mondatot Sykes-szal is, aztán csak még inkább megerősítenek abban, hogy "találjak ki valamit" az üggyel kapcsolatban. Jó. Belépek a PD épületébe, előhúzom a telefonomat és megnyitom az átküldött képet erről a kölyökről. Kis suhancka. Oké, memorizálom aztán nem tart sokba megpillantani az egyetlen elveszett embert, aki egy helyben áll és toporog. Mondjuk ahhoz, hogy beazonosítsam, nem igazán kellett volna fénykép sem, de Jarret Li neve bárkinek lehet, nem csak egy kínai arcnak. Megindulok felé. - Jarret, igaz? - állok meg végül előtte, mellette. - Helló, Nicholas Santos vagyok, nyomozó a Kábítószer Bűnözés Elleni Osztályról. - Gyors kézfogás, tényleg csak annyi, amennyire az illem követeli, aztán jó a lényegre térni, bár nem érzem, hogy létezik itt és most egyáltalán bármi, amit lényegnek lehetne nevezni. - Nem tudom, hogy neked mit mondtak a mai napról, nekem marhára semmit, úgyhogy gondolom jössz velem, aztán tapasztalod, látod, érzed, amit én is... - tárom szét a karomat, de azért kérdőn nézek rá, hogy bólintson rá, vagy üvöltsön, ha neki mást mondtak. Amennyiben sínen vagyunk, bökök fejemmel az ajtó felé, jelezvén, hogy arra fogunk távozni és nem éppen a PD épületét mutogatom meg, mert abban semmi nagy szám nincs, már biztos látta amúgy is, ha meg nem, majd végigmássza a folyosókat, amikor akarja. - Van egy ügy, igazából elég hosszú és összetett, de a lényeg, hogy találtak egy holttestet a Bronx-folyó partján. Nem is az a különleges számunkra, hogy hogyan halt meg és miért, sokkal inkább érdekes az, hogy kivel váltott üzenetet a halála előtt - mesélek, amíg kiérünk az autóhoz. Már megszokottan gyorsan lépkedem, mintha sietnék, pedig ez csak a megszokás. - Fel kellene keresni azt az embert, aki lenyomozta a hívásait, van is egy címem, úgyhogy eddig oké minden... - Beülök eközben az autómba és ha Jarret is megvan, kifordulok az útra. - Viszont, ez a személy csak tíz után ér rá, úgyhogy addig elmegyünk reggelizni, oké? - Nem tudom, hogy ő hogy van vele, de én még nem ettem ma semmit. Lehet ezzel most egy másodperc alatt fokoztam le az idegrendszerét és a testében keringő adrenalinhormonok mennyiségét, tudom én, hogy mennyire szar ez, azonban akkor sem tudok máshogy tenni. Üdv a klubban, nem véletlenül nézzük Sykes-szal is az új kajáldákat, kezdjük unni a régieket.
Re: The Senior & the Rookie meeting for the first time
Kedd Feb. 02 2021, 20:12
Nicholas & Jarret
"Is it like partners in crime except the fact that we are not criminals?!"
Gőzöm sincs, hogy mennyi idő telhetett el, mióta csak egyhelyben állok. Igazából már az órát is elfelejtettem nézni. Még a telefonomat sem vettem elő, hogy híreket nézegessek rajta, vagy játsszak, esetleg írjak az öcsémnek, hogy nincs-e semmi baja. Bár miért lenne? Ez nem olyan, hogy kiviszi a felügyelője a város kellős közepére mobil nélkül, hogy aztán elvesszen nekem. Ugye?! Nem, Ying nyugi, nincsen semmi! Már hagytad őt ott vele együtt és az ég egy adta világon semmi rossz nem történt. Csak az idegesség beszél belőled. Pontosan! Izgulsz, mert végre komolyan vesznek és társ lehetsz. Együtt dolgozhatsz egy profival. Ilyen fiatalon kinek adnak még ilyen lehetőséget? Mondjuk a választ én magam is tudom, hogy normális esetben ez így van, de attól én még örülök, mint majom a farkának, hogy beosztottak valaki mellé. Még nem tudom milyen lesz a csapatmunkánk, vagy egyáltalán ki fogunk-e jönni, ami ha rajtam múlik, akkor mindent el fogok követni, hogy így legyen. Tudom, hogy sokszor képes vagyok mások agyára menni, pláne ha adott illető még nem is türelmes, de mivel a melómról van szó, így uralkodni fogok magamon, meg a soha be nem álló számon, nehogy leváltsanak még a végén. Kész szégyen lenne, pláne ha ez még a legelső héten történne meg. Aztán megérkezik a férfi én pedig nagy levegőt veszek, ahogyan odalép elé. – Jarret Li, pontosan! – mondom magabiztosan és egy vigyor kíséretében. – Ah, igen üdv! – köszöntöm én is őt egy kézfogással és egy fejbiccentéssel. Nem, ezt ennyi év után sem lehetett belőlem kiverni. Pedig apa szerint emiatt csak hülyének fognak nézni és egyértelműen lejön nekik, hogy nem törzsgyökeres amerikai vagyok. Pedig amúgy apa amerikai, bár vannak kínai felmenői, de ő is itt született már, meg én is. A kínait is inkább csak a család többi tagja miatt kellett megtanulni. -Izé, nekem azt mondták, hogy most ilyen összeismerkedés lesz. – Hogy ez alatt azt értették-e, hogy megyek vele dolgozni, vagy sem, nos, ezt már nem tudom, de persze állok elébe, hát azért vagyok itt, hogy végezzem a dolgomat, mint rendőr. Mikor a fejével int, majd meg is indul az ajtó felé egyből megyek és tartom vele a tempót, persze mindig egy fél lépéssel mögötte, mert hát ő tudja merre megyünk vagy mit csinálunk ma. Kíváncsi vagyok, hogy vajon csak járőrözés lesz, vagy esetleg valami rendes ügy is akad. Bár tekintetbe véve, hogy még mindig csak újonc volnék, utóbbit kétlem. De amikor konkrétan közli velem, hogy egy haláleset ügyén fogunk dolgozni leesik az állam. Én? Már most? Egy gyilkosságon? Várjunk csak, egy szóval nem mondta, hogy gyilkosság volna. Bár egy hulla a folyónál… Jarret, ne játszd a Shelock-ot, majd megtudod a részleteket később. – Aha… - Csak ennyit nyögök ki válasznak. Nem azért, mert ne érteném, felfogom a szavait, pont ebből következnek a problémák. Amik nem is azok, inkább csak hosszan kezdek el gondolkodni, hogy mi történt, vagy mit kéne csinálnom, egyáltalán, hogyan kéne viselkednem a fickóval, akit ki akarunk kérdezni? Megannyi kérdés és nem tudom melyiket tegyem fel előbb, vagy egyáltalán fel kéne-e és nem fog ne adj isten bénának nézni. Így az aggodalmaim miatt inkább csendben maradok. Majd ahogyan ő is mondta, vele megyek, és tapasztalok. Közben gyorsan bepattanok autóba, hogy ne kelljen rám sokat várnia, majd jön a kérdés, amit elsőre fel sem tudok dolgozni. -Re-reggelizni?! – nézek rá kérdőn. Mondjuk én már ettem, hiszen Wennek is készíteni kellett valamit, ha meg eleve korán keltem, akkor magamnak is összedobtam egy kis tojást. Persze ettől még tudok enni, csak meglep. – Gondolom te sok ilyen ügyön dolgoztál már. Van valami, amit kezdőként jobb tudnom? – kezdek bele kissé bátortalanul, bár leginkább azért, hogy beindítsam a beszélgetést. – Oh meg… van valami tipped, hogyan legyek még jobb? Úgy értem tudom, hogy most kezdtem és nem is akarok egyből 5 szintet ugrani a ranglétrán, nem erre akartam kilyukadni, hanem hogy hogyan legyek jobb rendőr, hogy másoknak többet tudjak segíteni. – Gratulálok magamnak a „Ne beszélj sokat!” taktika itt bukott el.
Re: The Senior & the Rookie meeting for the first time
Kedd Feb. 02 2021, 21:03
Li & Santos
Time to do something different & try to enjoy
Azt mondták, csak egy nap lesz, ha már Sykes sincs Brooklynban, meg amúgy is marhára nem haladok semmivel sem, akkor tegyem magam hasznossá és pesztráljak egy új srácot. Azt mondtam, oké, nem mintha a kérés és valódi kéréssel ért volna fel és nem utasítással, de meg kell hagyni, nem árt jobb viszonyt megpróbálni kiépíteni a felettesekkel. Fogalmam sincs, hogy mire számíthatok, de voltam már én is kezdő - nyilván -, úgyhogy alapvetően el tudtam képzelni a kölyköt térben és időben, leszámítva, hogy engem nagyon nem vezetett körbe egy nyomozó. Szerencsés, avagy bizonyára protekciós, de ez nem a kölyök hibája, szóval nem rajta verem le. Vagy hát bassza meg, nem verek én le semmit senkin, csak jobban akarnék túllendülni egy ügyön. Talán nem kellene annyira magamra öltenem a kollégám hozzáállását, hanem elhihetném, hogy a dolgok okkal történnek, meg minden ilyen egyéb baromságok, amit feleségem szokott mondani annak érdekében, hogy felvidítson és amikből én is világosan látom, hogy már ő is kifogyott a jó érvekből, úgyhogy jobb lenne, ha abbahagynám az orrlógatást. Legyen hát, még mielőtt belépnék a PD bejáratán, megfogadom magamnak, hogy nem fogom rázúdítani a gyerekre az összes szakmai problémámat, hanem igyekszem a jobbik felét megismertetni vele. - Akkor az lesz - veszem lazára a figurát és ahogy megvolnánk a bemutatkozással, fordulok is, hogy célba vegyem ismételtem az ajtót. Na nem mintha szokásom lenne olyan gyorsan távozni, ahogy beteszem a lábamat, de ezúttal előre megkaptam a hírt és a dolgom is világos, nincs szükség arra, hogy felkeressem az illetékeseket az odafenti irodában. Hát nem mondom, hogy nem furcsa érzés egy ismeretlen srác társaságában dolgozni, vagy éppenséggel reggelizni, de talán még így is jobb nekem, mint Sykesnak azzal a Garrido alakkal. Tudatom Jarrettel a mai szitut, érzékelem rajta, hogy eléggé behúzta fülét-farkát. Oké, végül is, ő még csak most kezdte a járőrszolgálatait, én meg úgy lettem rendőr, hogy előtte szolgáltam pár évet a katonaságnál, úgyhogy alapvetően nem magamból kellene kiindulnom. Ettől függetlenül lehet jobb lett volna kihagynom a hullát és csak a pasassal indítanom? Haver, ne már, az amcsi sorozatok is durvábbak ennél! - Miért? Te már ettél? - kérdezek vissza a bátortalan szavakat hallva. Tyű, de be van tojva a csávó! Hé, azért én sem gondoltam volna, hogy in medias res egyből egy hulla mellé vezetem, bár az sem kellene, hogy különösebben problémát okozzon neki. - Hú haver, jó kérdéssel kezdesz… - vakarom meg szemöldökömet már vezetés közben. Most kellene valami fasza tapasztalt szöveggel előállnom gondolom, bár hallom, hogy még néhány dolgot hozzátesz, úgyhogy kihasználom ezt a röpke időt gondolkodásra. Értem a kérését, csak pont beletenyerelt abba a helyzetbe, amikor nagyon nehezen tudok neki szép képet festeni a jövőjéről. - Nézd, nem tudom, hogy milyen jövőbeli terveid vannak, de ha nyomozni akarsz, akkor azt tudom tanácsolni, hogy ne legyen több ez a hivatás neked puszta munkánál. Ha túlságosan elhivatottan akarod űzni, akkor vagy hatba szúrnak, vagy magadat teszed, netán teteted tökre. - Nem tudok pozitívan csengő választ adni erre, ez az igazság, de nagyon aranyos, hogy ennyire lelkes. - Nekem volt, van egy-két ügy, amit túlságosan a szívemre vettem és a bajok mindig itt kezdődnek, úgyhogy azt tanácsolom már így kezdőként, hogy te ne legyél ilyen balek, mint én. - Bár még egy ideig úgyis járőr lesz, ami annyira nem rizikós világ, de akkor is fel kell, hogy legyen készülve, hogy tulajdonképpen bármilyen mocsokkal találkozhat és bizony nagyobb eséllyel sérülhet meg ő, mint egy egyszerű civil. - Szereted a tacot? - Mert én most baromira magamba tömnék vagy hatot.
Re: The Senior & the Rookie meeting for the first time
Pént. Márc. 05 2021, 19:14
Nicholas & Jarret
"Is it like partners in crime except the fact that we are not criminals?!"
Apa mindig olyan büszke volt rám, hogy én is rendőr akarok lenni. Meg persze féltett is rendesen. Nem mondom, volt értelme, vagy inkább csak úgy fogalmazok, hogy jogos lenne részéről. Elvégre az én döntésemben nem csak az volt benne, hogy én márpedig akkor is segíteni az embereknek. Bár ez is bőven ott van. Szeretném, ha a jó emberek biztonságban lennének és mindenki, aki rossz az megérdemelt büntetést kapjon. És ez így mind szép és jó, csak hát, kezdőként maximum a szabálytalan parkolóknak oszthatok ki kis cetliket. De legalább fizetnek annyit, hogy úgy valamennyire megéljünk az öcsémmel. Illetve totál jó helyünk van, meg nyilván a szülők is beszállnak most még, mert… két ilyen fiatal gyerek még hogyan legyen maximálisan önellátó? Illetve én az lennék, meg ha kisebb lakásban laknék, talán még a bérleti díj sem lenne gond, de így… nehéz. De hol is voltam? Ja igen. Szóval nem csak a saját igazságérzetem hajszolt bele ebbe a munkába. Apának is volt benne szerepe bőven. Talán ez bosszantotta fel anyát anno? Hogy nem művészpalánta lettem? Vagy csak szimplán tényleg nem szeretett engem eléggé Wen esetében totál más, hiszen őt vitte magával, és úgy fest belé több szorult anya vonalából, mint belém. Csak tudnám, hogy annak idején mi volt az, ami miatt elváltak. Azóta is fúr a kíváncsiság, de sose kérdeznék rá. Mondatára mosolygok csak, mert többre sincs idő, szinte egyből el is indulunk kifelé. Hú, hát valóban nem fecsérli az időt. Ez de izgalmas lesz! Bár nem mondom, valóban lesokkolódok, ahogyan hallom mit kéne ma csinálnunk. Máris jön a mélyvíz? Azt hittem lesznek ilyen jó kis bemelegítő gyakorlatok, mondjuk mint hogy… nem egy gyilkosság! Ying, ez nincs tisztázva, csak annyit tudsz, hogy majd elmentek kikérdezni valakit. Legalább halottat nem kell most még látnod. Ettől mondjuk beindul a fantáziám és máris elkezdeném fejben megoldani itt a rejtélyt, ami talán nincs is. Túl sok volt azt hiszem a nyomozós film, meg mindig elfelejtem, hogy csak egy szimpla járőrszolgálatról van szó, nem pedig mindjárt CSI-ról. Na ahhoz már tényleg protekció kéne, amit köszönöm, nem kérek. Magamtól fogom megállni itt a helyemet. Már egészen bele is élem magamat ebbe, majd mondja, hogy akkor reggelizzünk. Ez valahol lehangoló, de ugyanakkor érthető, mert valamivel el kell töltenünk az időnket. Ami gyanítom nem csak csevegésből fog állni. Én ugyan el tudok fecsegni mindenről akár órákon keresztül is anélkül, hogy beállna a szám, de ezt nem szokták díjazni, így igyekszem magamat visszafogni. -Izé, én igen, de nem gond! Mehetünk persze. – Mintha olyan nagy beleszólásom lenne ebbe, vagy az engedélyemet kéne adnom neki. Egyre sem szorul, szóval nem értem miért ezt mondtam. Így természetesen ha ő reggelizni akar, akkor én követni fogom és esetleg eszek egy sütit vagy valamit. Semmi nagyot, hogy ebédnek is legyen helye. – Ebédelni lesz időnk? – teszem fel az igen egyszerű kérdésemet. Úgy fest megint olyat kérdeztem, amit nehéz megválaszolni. Xiu Ying, te mindig beletrafálsz ezekbe. Már a suliban is sokszor utáltak, amiért lehetetlen kérdésekkel bombáztam a tanárt. Szerintem csak az volt a bajuk igazából, hogy nem tudtak végigmenni az anyagom, annyit dumáltam. A válasz nem éppen az a jól hangzó. Meg is lepődök az elején, de aztán elmosolyodok. – Értem. Nem fogom akkor annyira a szívemen hordani ezt. – Bár tényleg álmom vágya, hogy az emberek biztonságban éljenek, de ha én családot akarok, akkor először rájuk kéne gondolnom. -Ehm… aha? – Hirtelen jött a kérdés, erre nem voltam teljesen felkészülve, de persze. Ellenben… Taco reggelire?!
Re: The Senior & the Rookie meeting for the first time
Pént. Ápr. 09 2021, 11:33
Li & Santos
Time to do something different & try to enjoy
Nem irigylem Jarretet olyan szempontból, hogy pont akkor csöppen ide be egy kósza körbe mutogatásra, amikor egyébként is zajlik egy-két nyomozás párhuzamosan. Attól függetlenül, hogy a kissé elhalványultak a csapásirányok, a nyomozás nem áll meg, én továbbra is dolgozom, még ha per pillanat egyedül is vagyok, a társamat pedig ráállították egy másik ügyre. Úgyhogy nem csak itt a PD épületén belül fogunk sétálgatni, hanem elhúzunk innen jó messzire és terveim szerint jön velem mindenhová, ahova engem vezet az utam. Vázolom neki, amit ez idáig tudok, noha az, hogy mi reggel a terv, koránt sem jelenti azt, hogy ez is marad végig. Bármikor közbe jöhet egy hívás, ami átformálja nem csak a napom többi részét, de akár a hetemet is. Mintha kissé megszeppenne a terv hallatán, amiből arra következtetek, hogy talán nem ennyire élem bevetésre számított, ami engem is elbizonytalanít, hogy vajon jó ötlet-e magammal hurcolnom a… ki tudja, hova. Mert tény, hogy én sem tudhatom, hogy mire számítsak, bár az a számítógépek guru srác személyesen keresett fel minket, ami miatt hiszem azt, hogy nem lesz gáz. De ez még odébb van, mi pedig addig is felzabálunk egy tacos helyet. - Ez a beszéd! - vigyorodom el a bőrszínemhez képest rikítóan fehér fogsoromat kivillantva. A kérdése megint csak meglep, mert általában nem szoktam azon gondolkodni, hogy mit eszek ebédre, vagy, hogy mikor, azok csak úgy jönnek magától. - Gondolom. - Fogalmam sincs, lesz-e időnk, de jelen állás szerint nem látok problémát. - Majd, ha megéhezünk és úgy jön ki a lépés, harapunk valamit. De azért inkább egyél most rendesen, ne számolj úgy, hogy pontban délben kés és villa lesz a kezeidben - felelem egy vállvonással. Én nem vagyok ütemezett evő, mindig akkor eszem, amikor van rá lehetőségem, ezért vagyon változóvá vált az életritmusom, nem kizárt, hogy ez is közrejátszott abba, hogy túlságosan belefásultam a melóba. Erős témába trafált bele már rögtön az elején, de amúgy szeretem az ilyen alakokat. Viszont én nem leszek az a csodabogár, aki csak a szépet és jót lebegteti az akadémiások előtt, szóval tetszik vagy sem, a saját tapasztalataimat osztom meg vele. Apró kacajjal tudom fogadni az elhatározását, amivel megfogadja a szavaimat, nem vagyok gúnyos, inkább aranyosnak tartom, mennyire igyekszik. Mintha ilyen egyszerű lenne nem szívünkön viselni a munkánk terhét… Nekem még máig nem sikerül ezt levetkőznöm, bele is fásultam, de lehet neki sokkal könnyebb lesz így, hogy az elején tudja, hogyan kell hozzáállnia a dolgokhoz. - Helyes, akkor megjöttünk - azzal rányomok a fékre ahogy befordul a parkolóba. Szeretem ezt a helyet, többször ettem már itt. Kiszállok az autóból és ha Jarret is így tesz, lezárom, majd a bejárat felé indulok. Így reggel egészen kevesen vannak, ami minket persze kicsit sem hátráltat, annál több hely marad nekünk. Miután kikérek néhány tacot, helyet foglalok az egyik asztalnál. Két vizet vettem így előjáróban, az egyiket magamhoz veszem és megiszom a flakon negyedét. - Szóval… - könyökölök rá az asztalra, miután visszazárom a flakon kupakját. - Ez a kölyök, akihez menni fogunk egy bizonyos Steven Dixon. Informatikus, ami egy dolog, manapság minden ötödik fiatal srác informatikus… A helyzet viszont az, hogy a Bronx-folyó partján talált megölt lányról kiderült, hogy a hapsi barátnője volt, legalábbis állítólag. - Nem győzöm kellően kihangsúlyozni, hogy amit abszolút nem hiszem el teljes mértékben, amit hallok innen-onnan. Mindenki azt mond, amit akar és nekem kell eldönteni, hogy kinek hiszem. Szeretném megnézni magamnak azt a srácot, beszélni vele kicsit. – Nem gondolnám egyébként, hogy sok köze lenne a gyilkossághoz, de azért nem most jöttem le a falvédőről. - Közben megérkezik a taco is, szóval megállok a szövegeléssel, míg megajándékozom magam az első falattal. Tyű egek, mennyire farkas éhes voltam már! - Haver, ez állati jó, kérj ilyet te is! - azzal egy másodikat is harapok az ízek bűvöletében, de persze nem felejtettem el a tacok előtti gondolataimat. - A srác feltörte a csaj jelszavait, és érdekes üzeneteket talált ott. Na, ez az ami minket nagyon izgat. - Nem, egyébként marhára nem izgat, de most majd úgy fogunk tenni. Nekem ez az egész kicsit olyan cicaharc szagú, de sosem tudhatjuk, mibe tenyerelünk bele.
Kezdőlap
¦
Belépek a PD épületébe, előhúzom a telefonomat és megnyitom az átküldött képet erről a kölyökről. Kis suhancka. Oké, memorizálom aztán nem tart sokba megpillantani az egyetlen elveszett embert, aki egy helyben áll és toporog. Mondjuk ahhoz, hogy beazonosítsam, nem igazán kellett volna fénykép sem, de Jarret Li neve bárkinek lehet, nem csak egy kínai arcnak. Megindulok felé.