It's not always love when you feel butterflies in your stomach.
Addison and Laney
Szerintem mindenkinek akad az életben egy kollégája, munkatársa vagy akár beosztottja, akinek nem kívánna mást, minthogy fogja be a száját. Lehetőleg örökre. Na, a helyzet az, hogy egy ilyennel én is rendelkezem és bármennyire is próbálok türelmes lenni, nem megy. Még pedig azért, mert már most tudom betéve, éppen miért veszett össze az aktuális pasijával. Illetve azt, ez neki mennyire fáj jelen pillanatban, ahogy azt is mi olyan idegesítő a pasiban, hogy új után nézzen. Nem, nyugi, nem vagyunk legjobb barátnők. Éppen most ecseteli az „öribarijának” a telefonban, teszem hozzá elég részletesen. Már ott tart a lelkem, hogy a srác szexuális teljesítményét elemezgeti, ami legkevésbé sem zavarna. Viszont, muszáj ezt mindenki hallatára ilyen szinten részletezni? Meg csapjuk hozzá azt is, a kutya se kíváncsi a magánéletére. Alapvetően hidegen hagyna a hisztije, de a tervező program sem úgy működik, ahogyan azt kéne… Persze, felbasz a rinyálás, mert három határidős rajzot is le kellene adnom az egyetemen. Az a rohadt motor is tényleg, hiába számítom át valami mindig hibás, és semmi nem úgy jön ki ahogy azt én akarom. Komolyan már, olyan nagy kérés lenne egyszer az életben? - Kenna! Jössz enni? A szomszéd kínaiból hoztuk. – a kérdés kizökkent a gondolataimból, és jót is tenne, most a kaja. Tündibündi helyettem is lecsapja a labdát pedig bíztam benne, hogy legalább egy fél órára megszabadulok tőle. - De az gyors kaja! Nem hoztatok mást is? – igen, ennek a csajnak persze semmi sem jó. A többiek is furán néznek rá. – Mit néztek úgy? Igen is fontos mit viszek be a testembe! – aha, persze! Igyekszem a legkulturáltabban visszatartani a röhögésemet, de az összes paliját láttuk már, szóval mi lenne ha… - Kedvesem, ide hordod a faszijaidat, tehát látjuk őket. Dehogy törődsz te azzal mi megy beléd! – ez még nem is volt annyira gettós, mint gondoltam. A munkatársaim meg éktelen röhögésben törnek ki, amit tapsnak fogok fel. Szóval úgy sétálok ki a büfébe, mint egy győztes. Jó, a hiszti fokozódott, és ha visszatérek sem úszom meg ennyivel. Ha pedig megtépem, az törvénybeütköző. Dióhéjban, ezért ülök Queens egyik világi módon lerobbant kocsmájában, ami elvileg egy bár. Annak maximum csúfolhatjuk, mert ebből bár soha nem lesz. Nem mondanám, azt miszerint gyakran járok ide, csak ha már annyira lejöttem az életről, hogy kell valami, ami visszavisz rá. Viszont konkrétan ez a törzshelyem, nem elég, hogy Detroitra emlékeztet, de az összes itt megforduló rossz arcot vágom fejből. Amikor először beléptem ide – a placc ontja magából a cigi szagot meg amúgy totál illegálisan működik – a legrosszabb dolog az volt, megnéztek. Aztán amikor újra megjelentem itt, már belém is kötöttek. Ugye-ugye, a megérzések! Tudtam én, el kell tennem azt a pillangókést, amit otthon mindig egy dobozban tartottam az ágyam alatt. Még anno Cartertől kaptam, aki a lelkemre kötötte, legyen nálam, hiszen sosem tudhatom mikor lesz rá szükség. Jó, ezt azt ígéretemet megszegtem párszor, de amiről az otthoniak nem szereznek az tudomást, az nem fáj. Eleinte mondjuk azt se értettem Carter minek akadékoskodik annyit. Állítása szerint felhívta az összes haverját a bandában, kik New York utcáinak legkeményebb arcai. Kaptam is két számot, amelyek bemutatkoztak a telefonban, mikor beszélnem kellett velük. Elvileg a legjobb haverom elég sok szívességet tett nekik – nem akarom tudni miket – így, azt gondolják az a minimum, ők vigyáznak rám és ha szarban vagyok bármikor hívhatom őket. A hely is amúgy a két fazoné, a nevük említésére pedig az itt tivornyázó alakok összessége megijed, kivéve a pultosokat meg engem. Gringó és Buster. Az előbbivel már találkoztam, a másikat pedig soha nem láttam, viszont az egyik pultos elmondása szerint, ha nagyon tré a helyzet, akkor jelennek meg. Az pedig nem jó ómen. Na, én meg ilyen emberekhez fordulhatok. A söröm kortyolgatása közben eddig egyszer néztem fel, körülbelül most, amikor az egyik tagbaszakadt arc a másikkal kötekedik. Aztán megjelenik Pedro, aki éppen rendet kíván tenni. Igazi selyem Rambo, az újakkal folyamatosan kötekedik, de amikor előcsaptam neki a pillangót, konkrétan összecsinálta magát, majd megjelent Gringó. Az mondjuk atom para volt, kinézetre is durva a tag, és még azt mondták az a jobbik szitu, ha Gringó jelenik meg és nem Buster. Hidd el, azok után nem volt több kérdésem. Azóta pedig Pedro engem például a „detroiti kis kurvának” nevez, elvileg azért, mert csorbult a tisztelete. Mondja ezt egy fuxos, zselétől kemény hajú, nonfi tetkós mexikói, aki elhiszi, hogy ő a helyi nagykutya. Kinek akar ezzel benyalni, azt máig nem tudom... Nem lepődnék meg, ha egyszer csak a föld alatt végezné. Nem is a hely tulajai miatt, de van itt minden. Lecsúszott alkesz, narkós, börtönviselt, frissen szabadult és még sorolhatnám… Nem az a tipikus hely, ahova egy magamfajta lányt be tudnál illeszteni a képbe. A pálya meg az, hogy nagyon is itt vagyok. Bár a figyelmemet nem kerüli el a pulthoz libbenő új fiú sem. Ó-ó! Ha ez a világi nyomorult mexikói kiszúrja a srácot a pultnál, akkor azt hiszem, példát szeretne statuálni, leginkább, mert velem nem tudott a múltkor. Kellemetlen a dolog, remélem a tulajok közül egyik sem fog felbukkanni. Még jobb lenne, ha az a gyászhuszár mondjuk nem kötekedne állandóan, arra fogva, hogy ez itt az ő területe…
RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN YOU REMIND ME OF EVERYONE RYLAN, DID YOU BREAK YOUR MOTHER'S HEART? EVERY TIME YOU TRIED TO PLAY YOUR PART IS IT EASY TO KEEP SO QUIET? EVERYBODY LOVES A QUIET CHILD UNDERWATER YOU'RE ALMOST FREE IF YOU WANNA BE ALONE, COME WITH ME RYLAN, WE CAN TAKE THE QUICK WAY OUT YOU CAN TURN BLANK-WHITE IN A BLANK-WHITE HOUSE SAY THAT YOU'RE A PERVERT, YOU'RE A VULTURE DON'T YOU WANNA BE POPULAR CULTURE? IS IT EASY TO KEEP SO QUIET? EVERYBODY LOVES A QUIET CHILD UNDERWATER YOU'RE ALMOST FREE IF YOU WANNA BE ALONE, COME WITH ME IS IT EASY TO LIVE INSIDE YOURSELF? ALL THE LITTLE KIDS ARE HIGH AND HAZY EVERYBODY GOT NOWHERE TO GO EVERYBODY WANTS TO BE AMAZING RYLAN, CALIFORNIA'S ROTTEN DRESS LIGHT-BLUE TO BE FORGOTTEN EAT YOUR PEARLS ON SUNDAY MORNING KEEP YOUR CONVERSATIONS BORING STAY WITH ME AMONG THE STRANGERS CHANGE YOUR MIND AND NOTHING CHANGES DON'T LET SHOW ANY EMOTION WHEN YOU CLIMB INTO THE OCEAN RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN THERE'S A LITTLE BIT OF HELL IN EVERYONE RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN YOU REMIND ME OF EVERYONE RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN THERE'S A LITTLE BIT OF HELL IN EVERYONE RYLAN, YOU
keep your conversations boring
- És mikor jössz? – Fordult be anyám az ajtómon, mikor épp azzal voltam elfoglalva, hogy a négyes számú bőrkabátomat kicseréljem a hatosra. - Mondtam már, hogy nem tudom. – Dünnyögtem unottan. - Jó, csak taco-t tervezek csinálni vacsorára, a húgod is hazajön estére, hozza egy barátját is. - Mulassatok jól. - Addie! - Mi van? - Csak tudni szeretném, mikorra érsz haza.
És ez így ment egyébként sokkal tovább, mígnem a csontomig rágta magát, hogy huszonhat vagyok és baszottul el kéne költöznöm anyámtól, csak kéne egy kis pénz – sok pénz – és minden annyival nagyobb rendben lenne, nekem sem kéne magyarázkodnom, hogy a legjobb esetben majd valamelyik reggeli metróról hívom fel, hogy csináljon nekem valami reggelit (vacsorát), miután az egész éjszakát átekiztem, idegen nőkkel szexeltem (gondolatban) és elkeseredett próbálkozásaim voltak arra, hogy szerezzek egy kis kokaint. Ki tudja, talán addig még önerőből eljutottam volna, hogy leszopjak érte egy dealert, de gondolom, amilyen mostanában a szerencsém, ezzel csak annyit nyertem volna, hogy a szopás után jól megkéselnek. Szóval az Upper East Side után Manhattan második legfehérebb kerületéből kijutni éjszakára Queens-be egyrészt egy hatalmas kaland New York metróhálózatában, másrészt nem az a fajta dolog, amit úgy el tudnál magyarázni anyádnak, hogy ő se aggódjon aztán, mert szó, ami szó, egy ideális este pontosan úgy fest már évek óta, hogy annak minden szavától anyád csak aggódni tud. Itt mondjuk nem feltétlenül arról van szó, hogy Queens mennyivel olcsóbb, ha az ember akar egy görbe estét, mint Manhattan, de ott van az is, hogy egy hete egyeztetek a taggal – a tag neve Jack -, hogy ha úgy alakul, esetleg zenélnék a lebujban, ahol ha jól emlékszem, italokat szolgál fel, de lehet, hogy embereket belez ki. A Facebookja alapján nehéz pontosan belőni. Mindenesetre le akarja ő meg pár másik tag csekkolni, hogy mit zenélek, nehogy elijesszem a törzsközönséget azzal, hogy esetleg egy nyálas buzi vagyok, ami kellemetlen, mert Pedro-t elnézve én tényleg csak egy nyálas buzi lehetek, négyes vagy hatos számú bőrkabát ide vagy oda.
Szóval végül is anyámat nem sikerült meggyőznöm, hogy nincs semmi aggódni valója, valamivel később pedig Jacket sem sikerült meggyőznöm arról, hogy amit játszok, az elég punk. Kölcsönösen elküldtük egymást a kurva anyánkba, a baj csak annyi volt, hogy ő nagyobbat ugrott az anyák szidására, mint én, szóval mikor előkerült a kése, és azzal hadonászott felém, hogy húzzak onnan, akkor már tisztán látszott, hogy tényleg jobb ötlet szép csendben csak eloldalogni, mint ragaszkodni ahhoz, hogy legalább az italomat hadd fejezzem be. És jöhet a kérdés: mi a fenét lehet csinálni Queens-ben, ha… Hát, ha úgy jársz, mint én most.
Nem tudom amúgy, mi a jó válasz, én csak szitkozódtam az utcán, elszívtam két szál cigarettát, miközben minden járókelőnek útban voltam a gitárommal (de legalább nagyon-nagyon jól néztem ki a négyes számú bőrkabátomban), aztán ahogy eldobtam a második csikket az utcán, a hajamba túrtam, felnéztem valami villogó neonfényre az orrom előtt, az meg lelkesen hirdette, hogy ha pár lépcsőfokkal még lejjebb süllyedek, még akár italt is kapok. Pénzem az nem volt sok, és senkit sem ismertem a helyen, jobb esetben, gondolom, tovább kellett volna csak sétálnom – vagy akár haza, tacozni és azt hallgatni, hogy Charley mennyivel többre vitte az életben, pedig tényleg igazán nem sok dolgot csinál. Ettől a gondolattól pedig fordult egyet a gyomrom, rájöttem, hogy én sem fogom sohasem vinni semmire, és akár meg is késeltethetném magamat, akkora kár úgyse érne ezzel senkit. A szorongásos zavarokra pedig szedhet az ember Xanaxot vagy pánikszerűen berohanhat ismeretlen kocsmákba, mindenki maga dönt, bármelyik szcenáriót is választja persze, jó, ha szerepel a döntésben olcsó vodka. Úgyhogy a következő percben már a pultnál voltam, és azt kérdeztem valami mexikói tagtól, hogy melyik is a legolcsóbb.
It's not always love when you feel butterflies in your stomach.
Addison and Laney
Mondhatnám, hogy ez a nap más, mint a többi, de az kamu lenne. Kezdve azzal, a kötekedés itt állandó. Kérdezhetné a civil, miért nem ijedek meg, viszont, ha olyan környéken nő fel az ember, ahol a stukker hangja minden napos… Ja, azért mert néhány hülye kést ránt, attól még nem húzom a nyúlcipőt. Még akkor sem, amikor egy mexikói meg egy bekristályozott próbaidős felszolgáló áll bele egy gitáros srácba. Bár ez csak én vagyok, sok ember meg inkább elkerüli a balhét. Nem mondom, elég jó műsor volt, ahhoz, hogy végignézzem. Igen, tudom, nem éppen a legkedvesebb húzás, ha közbe is léphettem volna, de nem én vagyok a kedvesség védőszentje. Viszont az igazat megvallva, arra a történetre én sem szívesen maradnék, amikor Pedro meg a falkája idecsődül. Nem, nem félek tőlük, de a hatóságokkal sem szeretnék találkozni. Főleg mivel én elvileg magam mögött hagytam a múltamat. A teljes valóság meg az, hogy nagy lóf… Bocsánat, francokat! Elvégre értelmiséginek készülök vagy mi, ehhez képest csak kinézetben hasonlítok rájuk. Megszólalást és a viselkedést tekintve nem kell atomfizikusnak lenned, ahhoz hogy rájöjj, a kanyarban sem vagyok az. Habár jelen pillanatban még a kinézetem se megfelelő az előbb emlegetett társadalmi réteghez. Mert a bakancs, szakadt farmer sok mindenről árulkodik, csak arról nem, amiről éppen kéne. Nem mintha annyira zavarna, csak ugye azok a kurva elvárások… Lényegében még is úgy döntök, azért a sört befejezném, úgyhogy arra az időre itt maradok, azt hiszem. Vagyis befejezném, ha az a felszolgáló gyerek nem éppen hozzám jönne oda. Makog valamit, igen erősen kell figyelnem, mert értelmetlen, amit hadovál. Mindezt úgy, én kb. színjózan vagyok még. Miguelnek hála amúgy tudom, mik azok, amiből összerakhatom a mondandója lényegi részét. Szóval a pulthoz sétálok, miközben egy húzóra kiiszom a piámat – jó egyetemista, alkoholt nem hagy veszni, na. A történet lényege, Naomi a pultos szeretne velem beszélni. Ez pedig éppen kapóra jött, hiszen amióta itt ülök nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ki kéne mennem firkantani egyet. Igen, amikor éppen nem tanulok vagy dolgozok, rajzolok. Ha nem rajzolok, akkor meg valami lepukkant környéken pingálom a falakat. Ez meg nem olyan dolog, amit a nap bármely szakaszában művelni lehet. A törvény szerint – már, ha elkapnak – ez vandalizmus. Persze, ha random tagelésről van szó azt még megértem. Abban is akad értelem, ha úgy vesszük, de személy szerint jobban szeretem, amikor technika is van a dologban. Például a múltkor, amikor egy nyomornegyedben lévő játszótérnél a falra egy rakás mesefigurát csináltam. Egyesek szerint gyerekes vagy gáz lehet, de nyilván nem fogsz egy mély politikai témájú „falfirkát” csinálni olyan helyen, ahol kölykök játszanak. Legalább legyen valami szép annak a játszónak a környékén is. Na, a graffitiről ennyit. Ez meg azért kapcsolódik ide, mivel Naomi mondta, hogy szétment a festés a vendégtéren, és nincs aki megcsinálja, ezért jó lenni valaki, aki azt elfedi. Ekkor jöttem a képbe, mivel éppen volt egy rakás festékem még – meglepő pillanatok egyike, amikor nem félig üres flakonokkal állok neki valaminek – gondoltam csinálok valamit. Még zárva voltak, ezért csak beugrottam, gyorsan dobtam a falra egy egeret, aki egy Unicumos bombát tart a kezében és futottam tovább melózni, a graffitis cuccomat meg nem vihettem magammal a munkahelyemre, úgyhogy itt hagytam. Lehuppanok az egyik bárszékre, teljesen gondtalanul, míg várom, hogy a nő befejezze a vendégek kiszolgálását. Addig az itt ülőket néztem végig. Jé, a srác visszajött! Ja, amúgy pont mellé huppantam le, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Na, mindeeegy. Pedig nem úgy nézett ki, mint aki visszatér ide. Gondolom összekeverte az egymás mellett lévő két kocsmát. Kezdők hibája, gyakran megtörténik. Kedvenc pultosom észrevesz, int egyet, majd eltűnik a személyzetis részen. Én meg addig a pulton dobolok az ujjaimmal. Nem mintha annyira értenék a zenéhez, csak az idefele hallgatott Guns 'n' Roses szám, nagyon nem akar kimenni a fejemből. Kellemetlen. Két perc se telik bele, egy katonai málhára hasonlító zsákkal tér vissza, a pultra tolja egy újabb pia kíséretében. - A múltkori miatt neked még jövök ezzel, Művészkém. – a szememet forgatom az utolsó szó hallattára. – Jaj, már! Tudom, hogy te pingáltad ki azt a falat, ahova a gyereket viszem játszani. Másnak ez úgy sem jutott volna eszébe. – a zsákot leteszem a földre magam mellé. - Semmiség. – vonom meg a vállam, aztán belekortyolok az italba. Fura egy helyzet ez. Sosem szerettem a pultnál piálni, inkább mindig elhúzódok az egyik sarokba, ahonnan az aktuális kabarét nézhetem végig. Ennek ellenére még is itt vagyok. Lényegtelen, maximum kihúzom itt egy darabig aztán tovább állok festegetni. Hajnalban legalább kevesebben vannak az utcán, addig meg akár el is szórakoztathatnám magam. - Egész vad, hogy amikor késsel fenyegetnek, még vissza is jössz. – szólítom meg a mellettem ülőt egy nevetés kíséretében. – Nyugi, csak totál be van lőve, amúgy nem kapta volna elő a kést. – ha láttál már kristállyal tele tömött tagot, akkor kiszúrod az ilyet. Ha meg még nem… Akkor nem az ő módszere a tuti befutó arra, hogy megtanuld, hogyan kell felismerni az ilyet. – Egyébként Laney. – mutatkozom be neki. – Én is már átestem azon a sztorin, amin te most. – utalok itt a késes-fenyegetős dologra.
RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN YOU REMIND ME OF EVERYONE RYLAN, DID YOU BREAK YOUR MOTHER'S HEART? EVERY TIME YOU TRIED TO PLAY YOUR PART IS IT EASY TO KEEP SO QUIET? EVERYBODY LOVES A QUIET CHILD UNDERWATER YOU'RE ALMOST FREE IF YOU WANNA BE ALONE, COME WITH ME RYLAN, WE CAN TAKE THE QUICK WAY OUT YOU CAN TURN BLANK-WHITE IN A BLANK-WHITE HOUSE SAY THAT YOU'RE A PERVERT, YOU'RE A VULTURE DON'T YOU WANNA BE POPULAR CULTURE? IS IT EASY TO KEEP SO QUIET? EVERYBODY LOVES A QUIET CHILD UNDERWATER YOU'RE ALMOST FREE IF YOU WANNA BE ALONE, COME WITH ME IS IT EASY TO LIVE INSIDE YOURSELF? ALL THE LITTLE KIDS ARE HIGH AND HAZY EVERYBODY GOT NOWHERE TO GO EVERYBODY WANTS TO BE AMAZING RYLAN, CALIFORNIA'S ROTTEN DRESS LIGHT-BLUE TO BE FORGOTTEN EAT YOUR PEARLS ON SUNDAY MORNING KEEP YOUR CONVERSATIONS BORING STAY WITH ME AMONG THE STRANGERS CHANGE YOUR MIND AND NOTHING CHANGES DON'T LET SHOW ANY EMOTION WHEN YOU CLIMB INTO THE OCEAN RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN THERE'S A LITTLE BIT OF HELL IN EVERYONE RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN YOU REMIND ME OF EVERYONE RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN THERE'S A LITTLE BIT OF HELL IN EVERYONE RYLAN, YOU
keep your conversations boring
Két lehetőség van.
Az első: Queens egy elvarázsolt hely, tele földöntúli szerzetekkel, a világ általános törvényszerűségei pedig egyszerűen nem úgy működnek errefelé, mint ahogy máshol azt már megszoktuk. A fel le vezet, a jobb balra, a kocsmáik pedig egyszerűen ugyanúgy néznek ki. A második: Egy kretén vagyok.
Sajnos utóbbira több esély van.
Szóval, nem is tudom, ennyire utoljára akkor voltam megzavarodva, mikor egy haverommal bebélyegezve eltöltöttünk egy egész napot a Coney Island-i vidámparkban. Tudod, csak néztem, néztem, néztem, és valahogy ismerős volt a hely, de a kocsmák a legtöbb esetben amúgy is ugyanúgy néznek ki. Kell egy pult, valami ősi alkoholista, aki a sarokból mindenkire csúnyán néz a borostáján át, akkor kell még alkohol, és esetleg zene, ne adj isten, jó zene, és talán már ennél gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak – az előző helyen sem volt valami túl jó, ami szólt, de ugye csak egy nyálas buzi vagyok gitárral, aki, ha valamit is akar csinálni még az életben, akkor talán fel kéne dugnia magának a Wonderwall coverjét, bár ez csak magán vélemény. Nem az én magánvéleményem, csak valahogy így képzelem más véleményét rólam, de a fejem egy furcsa hely, nem érdemes túl sok időt áldozni rá.
Na mindegy, hol is tartottunk? Valahogy itt kéne megfogalmaznom, hogy sikerült eltévednem Queens-ben, és visszasétálnom pont ugyanabba a kocsmába, ahol az imént majdnem megkéseltek. Ez pár év múlva biztos jó sztori lesz, de a felismerés mentén egyelőre inkább vágyom mihamarabb a kikért vodka shotomra, hogy aztán amilyen gyorsan csak lehet, lehúzzam (mennyi is kell? egy egész négy tized másoperc?), majd nagyon férfiasan és derekasan lelépjek innen. Mármint nem a kocsmából, de magából a városrészből. Most legyünk őszinték, én el tudnék képzelni egy olyan életet, ahol soha többé nem kéne visszajönnöm ide. Ha közelebbről megnézed a helyet, amúgy is olyannak tűnik, mintha bármely pillanatban elkaphatnád a vérhast, vagy mintha a pincérnőket a műszak végén megvernék, rám meg ugye kést rántottak – ehhez képest igazából talán mégsem lett volna olyan rossz Charley-val egy taco est, bár ha ezt így elmesélném neki, sanszos, hogy ő is csak annyival tudna biztatni, hogy igen, tényleg kretén vagyok.
Tudod, mi a legfurcsább? Hogy mind ezek után egyébként gond nélkül kiszolgáltak. Mármint, ha nekem későn is esett le, a pultnál azért elküldhettek volna a faszba, hogy aztán ne úgy végezzem, mint… nos, egy fasz, aki csak áll, mint egy hülye. Nem akarok hisztériázni (de, én csak hisztériázni akarok), de egy ilyen eset után igazából az embernek tényleg csak meghalni lenne kedve, egy ilyen helyen meg legalább reális esélyekkel indul erre. De aztán, tudod, ilyenkor inkább arra vágynék, hogy jöjjön vissza a tag a késsel, és Peter Jackson korai munkásságát megszégyenítve henteljen fel itt a pult előtt, mert ez, még ez is kellemesebb annál, minthogy megjelenjen egy jó nő, és kiröhögjön pontosan azért a felismerésért, ami miatt már amúgy is vagy negyed perce meredten a cipőmet bámultam. Most komolyan, annyi halálmód létezik, nekem tényleg csak a szégyen marad? - Teljesen nyugodt vagyok – mondtam valóban teljesen nyugodtan, de közben érted, itt a belső narrációmnál már rég csak a halálra vágyok. Vettem egy mély levegőt, lehúztam a shotomat. – Láttam már rosszabbat. – Még sosem láttam rosszabbat, és túl egy halálközeli élményen igazából nagyon lazának érzem magam, hogy adom itt a… hát, a nagyon lazát Laney-nek. – Helló, Laney. – Végül is opció az is, hogy mégsem halok meg, hanem csak belemegyek egy laza flörtbe a pultnál. Meg az is, hogy végül ő fog megkéselni. Minek mindig szomorkodni? Az élet tele van lehetőségekkel, és tessék, itt van egy újabb, próbáld meg nem elbaszni. – Addie – nyújtottam kezet. – Te mivel húztad fel az agyát?
It's not always love when you feel butterflies in your stomach.
Addison and Laney
Tisztázzuk, nem szeretem, ha bárki is nyíltan művésznek nevez. Nem kifejezetten tartom magam annak, többnyire inkább csak egy hülye gyereknek, aki imádja lekötni magát. Szóval, persze azért feszengek egy kicsit, amikor Naomi így nevez. Miközben magamban reménykedek, hogy a kutya se figyelt fel rá. Légyszi, légyszi legyen így! Gyorsan körbe pillantok, de úgy tűnik, mindenkit a saját baja foglalkoztat, így hálát adok magamban. Az itt lévők többsége, csak önmagára figyel, kivéve engem. Nem feltűnően, de végig mértem a mellettem ülőt, mielőtt megszólítottam. Carter szerint sokat ki lehet olvasni az emberekből, ha elég figyelmes vagy. Nos, hasonlóval próbálkoztam én is, viszont nem igazán jártam nagy sikerrel. Régebben tuti azt mondta volna, nem gáz, majd belejövök. Most bezzeg biztos csak sóhajtozna, hogy hogyan fogok én túlélni. Talán, ha egyszer idetolja a képét, illő lesz felhívnom a figyelmét arra, képes vagyok megvédeni magam, nem kell hozzá a védőbanda. Jó, a feszengést rajta is észrevettem. Ugyanakkor nem értem miért, hiszen ha ide visszatolod a képed, az nem azt jelenti, díjat nyertél arra, hogy kidobjanak innen. Akkor ajánlott menekülni, ha Naomi vagy Rita akar innen kidobni, mert ők egyből hívják a főnökök valamelyikét, az meg para. Ahogyan azt sem takarja, Pedro például újra beleállna. Talán szerencséje van, hogy mellé ültem le, engem az a fazon amúgy is kifejezetten rühell, balhét velem meg a legkevésbé sem akar. Ez mondjuk a „hátszelem” kontójára is írható, de nem mintha félnék a fazon orrát az agyába küldeni. Nos, most már csak az a fő kérdés, milyen módon viselkedik arra, hogy hozzászóltam. Nyilván ez sem bűn, de ki tudja… Lehet az előbb történtek után nem lesz valami beszédes kedvében. Ezért is lep meg, amikor azt állítja, nyugodt. Általában, aki azt állítja magáról, teljesen nyugodt, az esetek nagy százalékában nem az. Na, ez most az a kis százalék, amikor valaki tényleg az. Igazából a legkevésbé sem zavarna, ha az ellenkezőjét állította volna, én csak jót szórakoznék. Ez pedig nem célravezető, amikor például azért állsz le beszélgetni egy emberrel, mert mondjuk társaságra vágysz. - Tényleg láttál már rosszabbat? Mesélj! – mosolyodom el. Kíváncsi lennék, milyen történettel szolgálna. Mármint, elég sokat láttam és a mai napig váltig kiállok a véleményem mellett, miszerint Detroit gettóinál nincsen lejjebb. Érdekelne, vajon meg tudja ingatni ezen gondolatomat vagy egyszerűen csak ki tudja készíteni az ingerküszöbömet. Bár meg kell hagyni, nem tudom a bátorság vagy a vakmerőség számlájára írjam azt, hogy újra itt kötött ki. De az is lehet, szimpla véletlen. Mindenesetre számomra érdekesen veszi ki magát, ahogy kimondja a nevemet. Ha az itteniekből indulnék ki, én se biztos, hogy jól reagálnám le. Mázli, hogy csak azért van nálam is kés, mert ki tudja ki a halál szeretné belém kötni. Az ő nevét feljegyzem magamban, hiszen nem vagyok egy vérbeli paraszt. Nem szeretem, ha úgy kell bárkihez is hozzászólnom: Hé, te, hogy is hívnak? A mutatóujjammal körözök a pohár száján, míg átgondolom, mivel is húztam fel annak a két baromnak az agyát. - Hát… - gondolkodom el – Például, hobbi szinten szeretek visszapofázni. Na, meg nem ragadtatom el magam, ha olyasfajta nyomorultak akarnak parancsolgatni, mint ezek itt. – intek a fejemmel a hátam mögé – Aztán mivel nőből vagyok, és nem ijedek meg tőlük ez plusz indok arra, hogy szálka legyek a szemükben. – vonom meg a vállam – Amúgy nem volt nagy ügy, amikor belém álltak. Tudod, rájuk érvényes az, hogy amelyik kutya ugat az nem harap. – ismerjük el, felettébb fura ezt úgy állítani, rá éppen most rántottak bökőt. – Nem mellékesen sokan nem ugranak bele a balhéba, mert a felük börtönviselt és egyik sem akar visszakerülni a sittre. Viszont nem Pedro és a methtől bódult állapotban lévő srác az, aki miatt főként aggódni kéne itt. - kortyolok bele a saját italomba. Ezt pedig nem azért állítom olyan magabiztosan, mert nekem ezen a helyen még a tulajok is védik a hátsómat. Néha itt is rajzolgatok egy pohár bármi mellett, aztán csak szóba elegyedek egy-két itteni formával. Elmesélik az élettörténetüket, miközben például róluk készítek rajzokat. Némelyik egész érdekes, hogy tud egy ember tökéletesnek mondható életéből a mocsokba süllyedni, némelyik meg egyszerűen szomorú. Jó, lapozzunk, nem most akarok újra mély depresszióba zuhanni, azt inkább megtartom otthonra. - Milyen műfajban zenélsz? – félreértés ne essék, nem dobom le a bugyimat a zenészektől. Szimpla kíváncsiság miatt érdekel. Én sosem értettem a zenéhez, hallgatni szeretem, aztán itt kifúlt a tudomány. Mindig is a rajzolásban és a festésben érzem a kiteljesedést. Egész kis vakarcs korom óta csinálom, és egy bántalmazó faszfejet is segített túlélni, értelemszerű, ez áll hozzám a legközelebb.
RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN YOU REMIND ME OF EVERYONE RYLAN, DID YOU BREAK YOUR MOTHER'S HEART? EVERY TIME YOU TRIED TO PLAY YOUR PART IS IT EASY TO KEEP SO QUIET? EVERYBODY LOVES A QUIET CHILD UNDERWATER YOU'RE ALMOST FREE IF YOU WANNA BE ALONE, COME WITH ME RYLAN, WE CAN TAKE THE QUICK WAY OUT YOU CAN TURN BLANK-WHITE IN A BLANK-WHITE HOUSE SAY THAT YOU'RE A PERVERT, YOU'RE A VULTURE DON'T YOU WANNA BE POPULAR CULTURE? IS IT EASY TO KEEP SO QUIET? EVERYBODY LOVES A QUIET CHILD UNDERWATER YOU'RE ALMOST FREE IF YOU WANNA BE ALONE, COME WITH ME IS IT EASY TO LIVE INSIDE YOURSELF? ALL THE LITTLE KIDS ARE HIGH AND HAZY EVERYBODY GOT NOWHERE TO GO EVERYBODY WANTS TO BE AMAZING RYLAN, CALIFORNIA'S ROTTEN DRESS LIGHT-BLUE TO BE FORGOTTEN EAT YOUR PEARLS ON SUNDAY MORNING KEEP YOUR CONVERSATIONS BORING STAY WITH ME AMONG THE STRANGERS CHANGE YOUR MIND AND NOTHING CHANGES DON'T LET SHOW ANY EMOTION WHEN YOU CLIMB INTO THE OCEAN RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN THERE'S A LITTLE BIT OF HELL IN EVERYONE RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN YOU REMIND ME OF EVERYONE RYLAN, YOU SHOULD TRY TO GET SOME SUN THERE'S A LITTLE BIT OF HELL IN EVERYONE RYLAN, YOU
keep your conversations boring
Összességében nem az a fajta hely volt, ahová egy átlag este elképzelném magam, és a lány se olyan fajta lány volt, akivel egyébként szóba szoktam elegyedni, de tudja fene, olyan kedves arca volt, az embernek volt egy olyan benyomása tőle, mintha neki se itt kéne kikötnie, ez a közös idegenkedés pedig mániákus romantikussá tesz, de még a tűrhetőbb fajtává. Remélem. Mármint, na jó, vizsgáljuk meg egy kicsit jobban a helyzetet, tudod, szakadt farmert manapság bármelyik H&M-ben megtalálni, a New York-i akcentus hiányát pedig gyakorlott fül két szóból kihallja, a látszat meg persze csalhat, szóval ki tudja, igazából erőt kéne vennem magamon, és nem két perc alatt kéne beskatulyáznom embereket, főleg, ha minden, amit biztosan el tudok ma mondani, hogy az értékítéletemet valahol otthagytam az éjjeli szekrényemen, és… És mi az és? A vodka shot kaparta a torkomat, a napom szarul alakult, ez pedig valami kis fény, reménység volt arra, hogy talán lesz ez máshogy is, és igen, bámulatos, mit tesz velem két-három kedves szó (a kedves relatív fogalom, de mondjuk kedves, amit nem hörögve ordítanak a pofádba), fogalmam sincs, hogy most örülnöm kéne, hogy valami kirángat az agóniámból, vagy csak le kéne állnom a dolgok túlgondolásával (a teljes nevemen Addison Nem Tudok Leállni A Dolgok Túlgondolásával Wood vagyok), mielőtt olyan vonatra szállok, amire nem akartam váltani menetjegyet.
Szóval itt ez a hely – egy szar kupac, és kicsit abszurd, hogy az előbb tényleg meg is halhattam volna (nem hiszem el, hogy nem), és ha nagyon a szívem mélyére nézek, a vodkám után még tényleg erős vágyam volt kicsit lelépni is innen. De itt ez a lány is, és hát egye fene, nem bánom, hogy feltart, még ha egyébként a halálos nyugalmamon dolgozva épp valami atom sztorit kell összeraknom. Zavaromban gyorsan rá is gyújtottam egy cigarettára, hogy legyen egy kis időm gondolkodni, mit is mondjak, mert ha valamit mondani kell, akkor igazából sosem jut eszembe semmi, mint egy rossz lámpaláz. - Egyszer például egy szegecselt baseball ütővel jöttek nekem. Össze kellett varrni a kezem utána – ez egyébként tényleg megtörtént, még pár éve, mikor egy haverommal Bayonne-ban kötöttünk ki. – Egy taggal el akartunk kötni egy hajót, de végül is nem sikerült jól a dolog – slukkoltam. – Bár tudja fene, Queens azért veri New Jersey-t. – Ez nagyjából olyan szintű kijelentés volt, minthogy a fű zöld, az ég kék… Gyerünk már, Addison, tudsz te ennél jobbat is. - Szóval úgy érted – vertem le a hamut a monológja után – hobbi szinten baszod fel az agyukat? Jó ég, te lány, mi vesz rá arra, hogy egynél többször betedd ide a lábadat? – Kérdezi, aki visszajött, haha, érted, egy nyomorult lúzer vagyok, hahaha, de viccet félre téve a hely legalább olcsó, ami mondjuk megmagyarázza, miért van tele lecsúszott tirpákokkal, de őt itt önmagában még nem. Mint egy klassz, helyes kis rejtvény. Vagy már megint csak túlgondolok, de nem a jó irányba. - Hát, mondjuk, mintha Jim Morrison-t kevernéd a NOFX-szel, csak az egész el van baszódva, mert elhagytam a zenekaromat, basszus meg dob nélkül pedig nehezen jön át a lényeg. – Oké, Jim Morrisonra legfeljebb a hajam hasonlít. Na mindegy. Slukkoltam még egyet, aztán elnyomtam a csikket. – De itt úgy alakult, hogy inkább a mély kussomra kíváncsiak.
It's not always love when you feel butterflies in your stomach.
Addison and Laney
A tény az, hogy kettőnk közül egyikünk sem illeszkedik ennek a helynek a környezetébe. Vagyis, a laikus például arra merne fogadni, valamelyik alter helyen töltjük a felesleges szabadidőnket. A srácról, avagy Addie-ről szent meggyőződésem volt, előbb futok bele egy alter kocsmában, mint egy konkrét bűntanyán. Magamról pedig szimplán azért nem nyilatkozom, mert ja… az esetek többségében, tudom, mit csinálok. Amikor meg nem, azt megbánom és fogom a fejem, mekkora hülye vagyok. Alsó hangon megemlítve, nagy közönség előtt nyilván nem vallom be az igazat, mekkora méretes gyökérséget műveltem. Ehhez képest mindketten itt vagyunk, a saját okaimat nagyon is jól tudom, miért vagyok egy ilyen bájosnak nem mondható helyen. Róla pedig még nem igazán szeretnénk véleményt formálni, megkérdezni az itt léte okát meg főleg nem. A kérdés jogos, hogy miért nem? A válasz meg könnyű, mert az emberek többsége kikerüli a kérdést. Tudod, minél foltosabb egy múlt, annál jobban érezheti valaki azt, elítélik. Honnan tudom ezt ilyen jól? Az alapszakon nekem is akadt egy-két ember, akikben elkezdtem megbízni. Aztán a történet vége az lett, amikor megnyíltam, úgy néztek rám, mint egy leprásra. Onnantól kezdve fogadtam meg, hogy inkább csak eljátszom a tájidegent ebben a városban. Mit ne mondjak, eddig állati jól működik, csak engem vág tönkre. Ez utóbbi meg egy másik történet. Az orromat megcsapó cigi füst zökkent ki a saját gondolataim jó mély gödréből. Fejben elküldöm magam a viharba, miért nem vettem cigit magamnak mielőtt elindultam volna. Ha iszom, dohányzok, szóval ez eszembe juthatott volna előbb is… Hallgatom a történetét, miközben hatalmasat pislogok a meglepettségtől. Jó, Petoskey-Otsego-ban kikötő sem létezett, ahonnan hajót bármikor is el tudnál kötni, de szegecselt baseball ütő? El kell ismerni, ha nem is rendített meg a sztori, de ő az első ember, aki bármi reakciót ki tudott váltani belőlem. - Bevallom, nem hittem volna, hogy sikerül bármi olyan sztorival előállnod, amire reagálni is tudok. – húzom egy sunyi félmosolyra a számat – De megleptél, szóval nyertél. – az általános tapasztalatom ilyenkor tényleg az, amikor valaki előrukkol egy „rossz” történettel, akkor csak ásítok. Utána felteszem a kérdést: Ez minden? Ehhez képest elgondolkodtam azon, mi miért nem láttunk az öreg Petoskey-ben szegecselt baseball ütőt… Ezek alapján kulturált barbárok környékén nőttem fel. – Ha sikerült volna elkötni a hajót, merre mennél? – az átlag például ezt bájcsevejnek venné, viszont sokszor érdekes tényeket ilyenkor is meg lehet tudni az emberekről. Csináltam már ilyet, volt, akivel ott lyukadtam ki, hogy a hindu vallásról kezdtünk beszélgetni. Fa ék egyszerű a képlet, legyél kreatív. Elnevetem magam, amikor Queens-t hasonlítja New Jersey-hez. - Petoskey-Otsego-hoz képest Queens maga a Hilton. – egy kibaszott nagy Hilton. Egyébként nem érne meglepetésként, ha gőze se lenne, hol ez a hely. Ha megkérdezi se tépem le a fejét, de egy időben valamelyik hírcsatorna azt harsogta, szeretné a kormány visszaszorítani a bűnözést arrafelé. Persze, nem sikerült. Aztán ki tudja… Nem veszt sokat az se, aki nem ismeri az egyik legdurvább gettót Michiganben. Furán veszem, ahogy átfogalmazza azt, amit mondok. Jegyezzük meg, semmi esetre sem veszem negatívan a dolgot, tulajdonképpen elgondolkodtat. Mert, mi tagadás, ezt még ilyen szemszögből sosem néztem. - Végül is… ez sem áll messze a valóságtól. – meg az sem, hogy a nagy pofám segítségével húztam már ki magam a szarból. A második kérdésére viszont, elhúzom a számat – Ha elvégzem a sulit, értelmiséginek készülök vagy mi… - ránézek, végig mérem, aztán leesik.– Mielőtt a gondolat szikrája is eszedbe jutna, elmúltam már huszonegy! – akadt, aki tizennyolcnak nézett, őt meg olyan huszonnégynek vagy huszonötnek tippelem. Úgyhogy a kérdést az óta jogosnak tartom, mikor egy lánykát néztem cirka húsznak, aztán valójában tizenöt volt. – Visszatérve a lényegre, néha csak elegem van az egészből, hogy másnak tűnjek, mint aki vagyok. – vonom meg a vállam, majd a félig teli poharat egy húzóra kiiszom. Számomra nem ez a legkellemesebb témakör, na – Itt meg legalább nincs egy lélek sem, akit vagy a munkahelyemről vagy a suliból ismerek. – szóval igen, én inkább csak szépen csendben inkognitóba vonulok. Már amennyire ezt megtehetem. Legkevésbé sem ezen szeretnék rugózni, így megpróbálom elképzelni azt, amit a zenélésről mond. Elég érdekes képek állnak össze a fejemben a leírás alapján, de megpróbálom a legértelmesebb elképzelést elmenteni fejben. - Érdekes párosítás. – mondom ezt úgyhogy, mindkettőt hallottam már – Bár, nem hinném, hogy építőkritika terén én leszek az embered. – azért tisztázzuk a dolgot, mielőtt komoly fogalmakat használna úgy, mint más a víz szót – Rajzolásban jobban otthon vagyok. – meg graffitiben. Oké, elhallgatom ezt, de tényleg nem kell hozzá agysebésznek lenni, hogy egy ekkora zsákban nem rajzceruzákat tartok, hanem festékszórókat. – Ne vedd magadra. – mondja ezt az, aki kis hibák miatt is a kukába vágja a rajzait, aztán kezdi elölről – Szerintem a nagyjuknak a két említett előadóról sincs fogalma. – ja, én meg a kedvesség… Legalább próbálkozom, baszki. Az már haladás, ugye?
Kezdőlap
Dióhéjban, ezért ülök Queens egyik világi módon lerobbant kocsmájában, ami elvileg egy bár. Annak maximum csúfolhatjuk, mert ebből bár soha nem lesz. Nem mondanám, azt miszerint gyakran járok ide, csak ha már annyira lejöttem az életről, hogy kell valami, ami visszavisz rá. 
