Átgördülök a másik oldalamra és már azelőtt tudom, hogy nem a saját ágyamban vagyok, semhogy kinyitnám a szemem, egyfajta félálomban lebegve is érzem magam körül az idegen teret. A fejem alá gyűröm még egy kicsit a párnát, hagyom, hogy a tegnap este (vagy inkább ma hajnal) bizonyos részletei visszakússzanak hozzám a tudatom pereméről, és amikor megteszik, jólesően szusszanok egyet. Semmi rémesen kínos dolog nem jut eszembe, szóval vagy sikeresen elfelejtettem némi alkohol hatására, vagy tényleg nem történt tegnap éjjel semmi kínos dolog, vagyis nem kell a takarót a fejemre húznom és azon gondolkodnom, hogyan kommandózzam ki magam ebből a lakásból úgy, hogy senkivel ne találkozzak és senki ne vegyen észre. Nem tudom, volt-e annak reális esélye, hogy valami ilyesmi szóba jöhessen egyáltalán, végül is Liót épp elég ideje ismerem már, és nem nagyon érzek cikinek vele semmit (mármint, látta, ahogy egy fesztiválon majdnem megütöttem egy pofátlan csávót, és egyszer kizártam magam bugyiban a saját lakásomból...), maximum a húgára tehettem volna rettentően rossz benyomást, de azért ahhoz szerintem nagyon, NAGYON, alul kellett volna teljesítenem.
Remélem.
Szóval összességében teljes nyugalommal, de kaparós szomjúsággal nyújtózom el, azt viszont már résnyire nyitott szemmel, enyhe meglepettséggel konstatálom, hogy tök egyedül fekszem az ágyban, ami nem az enyém. Na szép... a végén még nem én osontam ki ebből az ágyból úgy, hogy senki ne vegyen észre, hanem valaki más. Khm. Noha mérsékelt rajongója vagyok bármilyen összeesküvés elméletnek, megpróbálok nem most kitalálni egyet a saját emberi kapcsolataimmal kapcsolatban, inkább átterelem a figyelmemet Lio hiányáról arra, hogy nem hiszem, hogy kialudtam magam, hogy állati szomjas vagyok, éhes is, meg mi tagadás, egy kicsit azért kavarog a fejem is, ami minimum illendő a buliban elfogyasztott alkoholmennyiség után.
Ölni tudnék egy tacóért...
Mindenféle felfedezés ellenére szerintem jó pár percre zavartalanul visszabóbiskolok még, mintha semmi dolgom nem lenne a világon, de tudom, hogy jó lenne utánajárni, mennyi az idő. A csütörtöki premierek hülye szokásával az az egyetlen gond, hogy utána van még pénteki, szombati és vasárnapi előadás is, szóval bármi is történjék a premier bulin, vagy észnél kell lenned, vagy atom biztos tervednek kell lennie arra, hogyan kevered ki azt, ami történt. Az én tervemnek része egy nagyon csípős taco, rengeteg víz, és még egy beiktatott délutáni szundi is, szóval nem ártana tudnom, minderre mennyi időm van. A tagjaimat lehúzó ólmos fáradtságból mondjuk arra következtetek, hogy rengeteg. Nem alhattam sokat, ha ilyen törődött vagyok.
Azért csak összeszedem minden cseppnyi kis energiámat, hogy a hátamra gördülve kinyissam végre a szemeim, realizáljam teljes egészében, hogy mit-merre-hol, a redőny rései között szürke fény kúszik a szobába, a telefonomat megtalálom az éjjeli szekrényen, és tényleg megnyugvással konstatálom, hogy még relatív sok időm van emberi lényt varázsolni magamból. Ami jó is, mert a ruhadarabjaimat például már nem találom meg olyan könnyen, mint a telefonomat, úgyhogy a fehérnemű után igazából csak felveszem a pólót, ami egy szék háttámláján lóg gyűrötten és egészen biztosan nem az enyém, de senki ne várjon tőlem többet, vagy jobbat, mielőtt víz, kávé, és taco került a testembe. Egy zuhanyért is egész sok mindent megtennék - merül aztán fel bennem, amikor már a lábaim kissé diszfunkcionális működésével küzdöm kifele magam a szobából, amit elhagyva csak követem az életre utaló zajok forrását.
- Ó. Jó reggelt, Lea - nyilván nem meglepő, hogy Lea lakásán ott van Lea maga, inkább csak azt furcsállom kicsit, hogy Lea egyedül van - rajtam kívül persze -, és mintha egyébként rémlene valami nagyon halványan Lióról, meg a mai napról, de úgy érzem, ha megrohadok, sem fog eszembe jutni, úgyhogy relatív hamar el is engedem a problémát, és talán érezhetném kínosnak ezt a helyzetet, de már rég eldöntöttem, hogy _nem_kínos_, úgyhogy csak álmosan megdörgölöm az arcom bal felét, és igyekszem elragadóan mosolyogva nézni a másik lányra - Gáz lenne, ha használnám a fürdőt? És nincs kedved tacót rendelni? - lehet inkább azt kellett volna kérdeznem, hogy zavarok-e és húzzak-e el, meg van-e jobb dolga, mint velem leküzdeni egy potenciális másnapot, deee... nos, ez később jutott eszembe, mint a taco meg a zuhany.

szercsivel <3