Az újgazdag kifejezés mellett a te képed díszeleghetne a szótárban. A szüleid még egészen kiskorodban váltak el, te már nem is emlékezhetsz rá. Apád, aki hirtelen nagy vagyonra tett szert a tőzsdén a ’90-es évek végén, a legjobb ügyvédekkel az oldalán addig perelte anyádat, amíg a heti egyszeri láthatást a bíró át nem javította kizárólagos felügyeleti jogra apád javára.  Elmondásod alapján az öreged egész életedben anyád ellen nevelt, azt sugallta, hogy önként hagyott el téged. Pont ezért benned is van némi ellenszenv a vér szerinti anyáddal szemben, akivel kétévente, ha egyszer találkozol, akkor lehet sokat is mondtam.
Az évek során sok anya pótlék megfordult nálatok, mert az apád gyakran változtatta a partnereit, de sose nősült újra. Ennek ellenére van három féltestvéred két különböző anyától. Talán a leginkább az ikrekkel jössz ki, akikkel az életed egy nagyobb részét közösen tapostátok, és ezért az ő anyukájukat tekinted kicsit a sajátodénak is. De már se ők, se a másik testvéredék nem laknak veletek, csak ti ketten vagytok, a kedvenc gyerek és apád, aki az ideje nagy részét nem otthon tölti.
Szóval gyakorlatilag tied az egész gigantikus lakás, plusz a pénz, amivel apád bűntudatból tömi a zsebed. Fogalma sincs, hogy mi van veled. Örült neki, hogy egyetemre mentél, de annak is örült, mikor otthagytad, és közölted, hogy vállalkozást indítasz velem az oldaladon. Bármire hajlandó pénzt adni neked, ha kicsit hangzatosabban adod elő, persze arról nem tud, hogy a kiadásaid nagy részét az a fű készlet jelenti, amit az éjjeliszekrényedben rejtegetsz. Pedig nagy drogos hírében állsz mindenki más szemében. Van egy-két tabi, amit te napi szinten nyomsz, engem meg már a látványától elfog a rettegés.
Fogalmam sincs, hogy vagy még életben. Az emberek nagy része képtelen téged elviselni. Kicsit rasszista és homofób vagy, Isaacet is csak miattunk tűröd meg. Valószínűleg már rengetegen agyon vertek volna, ha nem állna a hátad mögött apád nevének tekintélye. Te elkényeztetett, gazdag…

Egy tanulmányi kirándulás során egy autópálya pihenőben hagyott minket a busz telefon és pénz nélkül. Hosszú órákat töltöttünk egy benzinkút lépcsőjén fagyoskodva, mire bárkinek is feltűnt a hiányunk. A töri tanárunkat emiatt az incidens miatt függesztették fel ideiglenesen, úgyhogy a visszatérése után küzdenünk kellett még a kettesért is történelemből. De ez a kis rossz elviselhető volt annak tükrében, hogy így született kettőnk barátsága, más esetben csak úgy emlegetnélek napjainkban, mint a fura srác, aki heterofób viccekkel hergeli a nagyközönséget.  
Az apád katona, így nem sokat látod, de mindig büszkén beszélsz róla, és egyszerűen nem lehet téged utolérni, ha éppen otthon tartózkodik. Mégis ő az egyetlen ember az országban, aki még nem tud róla, hogy a fia büszke tagja a meleg közösségnek. Mindig azt mondod, hogy csak a nagy pillanatot várod, de gyakorlatilag az ismeretségünk kezdete óta ezt hajtogatod, annak meg már vagy öt éve. Lehetnél végre nagyfiú, és bemutathatnád apádnak a pasid, mert a végén még a végtelen türelmű anyukád böki ki helyetted, mikor már ő is megelégeli.
Az a típus vagy, akinek a hangjára felfigyelnek az emberek, de emellett olyan agyad van, hogy ha akarnád, akkor otthon levezethetnéd a sötét anyag problémáját a wc-n ülve, annyi idő alatt, míg más egy könnyű sudoku feladványt nem tudna megoldani. Anyád – jogosan – azt feltételezi, hogy mi rontunk meg téged. Persze van igazság alapja, de többnyire nem kell olyan sokáig győzködni, hogy partner legyél a legnagyobb hülyeségekben is. Néha persze próbálsz észérvekkel kampányolni ellenünk, de esélyed sincs.
A vállalkozás szerves részét képezed annak ellenére, hogy te vagy az egyetlen komoly egyetemi tanulmányokat végző egyed társaságunkban. Te végzed a technikai dolgokat, meg úgy általánosságban mindent, aminek számokhoz vagy vezetékekhez van köze.

Még annak idején, mikor Britney Spearsen mindenhol feszült a bőr, és nem látszott rajta a szerektől való additivitás, kerültünk ugyanabba a jégkorong csapatba. Valamiért nagyon egymásra találtunk, de már fel nem tudnám idézni, hogy miért szimpatizáltam veled. Csak arra emlékszem, hogy anyám nagyon örült a barátságunknak, mert 8 évesen még te merítetted ki a jó tanuló, jó sportoló fogalmát.  Az előbbi azóta már inkább csak kötelezettség számba megy, ha már egyszer sportösztöndíjjal kerültél be az egyetemre, de valljuk be, téged jobban leköt a játék dinamikussága, mint a gazdasági kimutatások.
Nagyon erős karakterű ember vagy. Kicsit magadnak való, főleg nagy társaságban csendes megfigyelővé avanzsálsz, aki ritkán szól, cserébe akkor se mond sokat. Kettesben lehet veled jókat beszélgetni, mert egy-egy ember előtt hajlandó vagy megnyílni. Szerintem a mély hallgatás hátterében a benned felgyűlt feszültség állhat, ezért kifejezetten szeretlek leitatni, mert akkor olyan nyitott leszel és kicsit emberi, boldog. A dolog hátulütője, hogy ilyenkor előtérbe kerül a személyiséged azon része, ami általában a felszín alatt úszkál. A hirtelen haragod ekkor kiéleződik, ami miatt kerültél már szórakozóhelyi bunyóba is, amit egy ici-picit a saját saramnak érzek. Persze nagyrészt inkább mégis a te hibád, ha nem vennél egyből mindent magadra, és az agressziót képes lennél a jégpályán hagyni, akkor ezek a helyzetek elkerülhetőek lennének.
Ez igaz a Krisztus előttre datált párkapcsolatodban fellépő problémákra is. Jem egy tündér, de mióta összeköltöztetek nem hallani felőletek túl sok jót. Ahányszor megfordulok a lakásotokban mindig kicsit úgy érzem, hogy a vietnámi háború kellős közepébe cseppentem. Nehéz köztetek igazságot tenni, mert teljesen értelmetlen témákon kaptok össze, és kicsinyes sértéseket vágtok egymáshoz. Őszintén egyre jobban félek, hogy szakítani fogtok, mert nem tudom kinek a pártjára állnék. A vállalkozás javát Jem szolgálja, és te bármennyire is örök idők óta a barátom vagy, egyre inkább őt választanám egy elvált szülők gyereke szituációban.

// Ez a csodálatos virágszál is nagyon vár téged --> Jem//