Elég fárasztó napom volt, arról nem is beszélve, hogy mennyi idióta jött ma be a boltba. Már magam sem értem, hogy miért nem küldöm el őket melegebb éghajlatra, de én nem vagyok olyan ember, talán éppen ezért is szekál engem annyit Armin, de mondjuk már annyira elegem van belőle, hogy nem is foglalkozom vele. Armin akkora egy idióta és nem is értem, hogy hogyan szerethettem annyira egykoron, mert nem érdemelte meg és hiába jöttünk végül össze, megcsalt -nem is egyszer- és nem is illettünk össze, mindketten teljesen mást képzeltünk el.. máshogyan képzeltük el a jövőnket, mert amíg ő inkább járt izmos pasik közé gyúrni, addig én maradtam otthon és szereztem killeket lolban. Persze magam is tisztában vagyok azzal, hogy ezek apróságok és elég lényegtelen dolgok, de amikor az gyúrás átcsapott másokon való edzésbe, akkor már.. minden annyira más lett. Elnéztem neki az elején, megbocsátottam neki, de teljesen felesleges volt.
Végül kapok egy messnger üzenetet, hogy menjek a gamerbárba és érezzem jól magamat a srácokkal, jobban mondva a ranked csapatommal.. De jó, hogy pont most van rajtam az a póló, melyen a csapatunk lógója van. Elindulok hát oda és reménykedem, hogy nem feleslegesen toppanok be oda. Nincs nekem kedvem egyedül ücsörögni és várni az idiótákra, mert szerintük jó dolog a telefonnal szórakozni másokkal. De hát egy kis kikapcsolódás nem árthat, meg hát annyira fáj a fejem és nincs semmi kedvem Armin győzködését hallgatni, hogy béküljünk ki, mert ő engem szeret. Nem értem miért nem költöztem még vele külön, nem egyszer ébredtem úgy, hogy ő pucéran feküdt be mellém.. Nem volt kellemes.
Végül kikértem egy italt, majd körbenéztem.. hát nem voltak valami sokan és a haveromék sem voltam sehol sem, így hát odamentem egy magányosan ülő sráchoz.. legalábbis innen magányosnak tűnt. - Szabad? - kérdezem tőle kedvesen mosolyogva, bár válaszát nem is várva teszem le alfelemet a székre és nézek az idegenre. - Csak nekem vannak nyomorék gamer haverjaim? - teszek fel a egy kérdést, bár inkább magamnak, mint neki.

Nem is értem, hogy miért hiszek nekik mindig, hogy miért jövök el ezekre a szánalmas találkozókra, amikor tudom, hogy lószar sem lesz belőle. Bizonyos dolgokat nem lehet belőlem kiirtani, még Armin sem volt képes arra, hogy elvegye a hitemet az emberekbe. Na jó, őt látni sem akarom, számomra olyan, mintha meghalt volna, de tényleg.. Elegem van abból, hogy úgy viselkedett velem, mintha én csak a kis szánalmas második lettem volna a többi száz mellett. Nem is értem, hogy miért romlott meg a kapcsolatunk, hogy miért lett minden a szépből ilyen rossz, nem ezt akartam, egyáltalán nem. Már csak abban reménykedem, hogy ez az idegen nem lesz faszarc és nem fog elküldeni a halálba, ahogyan azt mindenki teszi velem.
Mikor visszakérdez, akkor csak értetlenül nézek rá, akkor talán ideje lenne egy másik asztalt keresnem, de végül.. azt mondja, hogy üljek csak le és én így is teszem. Elhelyezkedem a székben és eleinte az ajtót nézem, de hát senki sem jön be rajta, főleg nem az én nagyszerű csapatom. - Köszi. - csak ennyi csúszik ki halkan a számon egyelőre, próbálok csak csendben maradni. De felteszek neki egy kérdést, amit remélek, hogy nem vesz tolakodásnak vagy nem is tudom, az emberek tudnak meglepők lenni. Majd válaszol.. - Ebben van valami, inkább nyomorékok, mint az oroszok. - az oroszok gondolatától még a hideg is kiráz engem, éppen ezért igyekszem el is felejteni, amikor oroszok jönnek a szerverre. Utálom őket, nem csak ostobák, de legtöbbjük még csak angolul sem tud és nem lehet velük kommunikálni.
Kérdése hirtelen meglep és nem tudom hova vélni, majd lenézek a pólómra és megvakarom a tarkómat. - Igen, valami olyasmi. - mondom neki egy mosoly keretében. - Te mi járatban?