Még magam sem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az egész dologgal köztem és Armin között, olyan.. fura és ijesztő dolog az, ami most van, hogy inkább nem is foglalkoznék vele, ezért is kértem meg Stormit. hogy töltse velem az estét, ő pedig belement. Jelenleg úgy érzem, hogy ő az egyetlen barátom, ő az egyetlen, akire számíthatok, aki mellettem van és aki szeret, de hát.. tudom, hogy van még egy ember, de ő máshogy szeret, mint ahogyan kéne szeretnie. Nem tudom, hogy mi legyen, kéne kezdenem magammal valamit, de hogy mit? Még nem most lesz este, talán sosem jön el, amikor találkozok vele, ezért ki kell találnom valamit, talán egy séta, talán egy jó kis fürdő vagy futás, annyi a lehetőség és én nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek, végül eldöntöttem, hogy mit teszek.. Elmegyek futni, felveszem a futó cuccomat és már útnak is indultam, bedugtam a fülest és a legpörgősebb zenét raktam be és futottam az ütemére. Szeretem, ha dolgoznak az izmaim, ha jól lefáradok és belemerülök a futásba, jó dolog a futás.
Egy órával később már a zuhany alatt állok és hagyom, hogy lemossa rólam az izzadságot, majd mikor végzek elindulok a szobámba, hogy elkészüljek. Felkaptam egy fekete farmert, egy fekete pólót és egy fekete bőrdzsekit, majd leintettem egy taxit és bemondtam a címet, majd vártam, hogy megérkezzek, már egy hete nem láttam őt és hiányzott, nagyon hiányzott. Nagyon lassan érkeztem meg, de végre meg is érkeztem és már mentem is fel hozzá, majd bekopogtam és doboltam a lábammal, míg ki nem nyitotta az ajtót. - Stormiiii! - mondom ki hangosan, majd ölelem is magamhoz és nem is akarom elengedni. Tényleg nagyon hiányzott és annyira jó, hogy megint egymás mellett lehetünk, kár hogy ilyen szar hetem volt. - Nagyon hiányoztál már. - mondom neki őszintén.