Megcsaltam... Megint. Nem hiszem el, főleg, hogy ezt most rohadtul nem akartam, sokat ittam, azt sem tudtam hol áll a fejem, és valaki ezt az alkalmat kihasználta. Nem azt mondom, hogy nem voltam benne, és erőszak volt, de azt tudom, hogy én megmondtam neki, hogy van barátom, és nem akarom megcsalni. Végül mégis mellette keltem. Valószínűleg nem társasoztunk és beszélgettünk, pedig azzal nem lenne bajom, akkor nem marna a... Bűntudat? Nem hiszem el, hogy az lenne, soha nem volt bűntudatom, a legelső alkalommal sem, most mégis rosszul érzem magam. Nem akartam megtenni, talán amiatt, hiszen Demnél jobbat soha nem kívánhatnék. Nem azért, mert idősebb, tapasztaltabb - bár ez is benne van a pakliban - az az igazság, hogy szerintem megszerettem őt. Nem tudom, hogy szerelem, vagy sem, még soha nem voltam szerelmes, de azt tudom, hogy borzalmasan fontos lett a számomra, azután, hogy azt az alkalmat megbocsátotta, amikor rajta kapott. Még nem mondtam neki, hogy szeretem, mert az a szó, az én ajkaimon még a szüleimnek sem szólt. Kinek is szólt volna. Anyám a szexből él, apám meg valamikor lelépett, így még az sincs, hogy otthon valaki szeretne, és vigyázna rám. Nem. Ez a szerep Demre hárult és ő olyan jól is csinálja, csak én nem ehhez szoktam, és persze azonnal el is rontom. Most mégis itt állok az ajtaja előtt, kicsit idegesen toporogva magam sem tudom, hogy miért vagyok itt. Talán elakarom mondani neki, ami történt, és tiszta lapot kezdeni, hogy tudja ezt ténylegesen, és igazán megbántam, nem úgy mint a korábbit. Soha nem voltam még ilyen ramaty állapotban, mint most, nem is értem mit keresek itt, de nem megyek el most már, főleg, hogy kezem magától emelkedik, és kopogok, lehet nem hallja, nem túl hangos, de általában erre is szokott reagálni. Az én szívem is hiába reméli, hogy nem hallja, mert nyílik az ajtó, és én egyszerre ugrom ki örömömben a bőrömből, és úgy is érzem, hogy elakarok süllyedni szégyenemben. Látszatra, csak az elsőt mutatom, egy széles mosollyal az arcomon, milyen kétszínű picsa vagyok. - Sziaaa! Zavarok? - harapok alsó ajkamba, hiszen, ha zavarom, akkor nem maradok sokáig, de haza sem akarok menni még. Anyám tudja le, akit hazavitt, csak aztán merészkedem be, lehet én is könnyűvérű vagyok, de soha nem szexelnél pénzért, az lealázó lenne számomra, és én érezném magam szégyenben.
Kezdőlap
Megcsaltam... Megint. Nem hiszem el, főleg, hogy ezt most rohadtul nem akartam, sokat ittam, azt sem tudtam hol áll a fejem, és valaki ezt az alkalmat kihasználta. Nem azt mondom, hogy nem voltam benne, és erőszak volt, de azt tudom, hogy én megmondtam neki, hogy van barátom, és nem akarom megcsalni. Végül mégis mellette keltem. Valószínűleg nem társasoztunk és beszélgettünk, pedig azzal nem lenne bajom, akkor nem marna a... Bűntudat? Nem hiszem el, hogy az lenne, soha nem volt bűntudatom, a legelső alkalommal sem, most mégis rosszul érzem magam. Nem akartam megtenni, talán amiatt, hiszen Demnél jobbat soha nem kívánhatnék. Nem azért, mert idősebb, tapasztaltabb - bár ez is benne van a pakliban - az az igazság, hogy szerintem megszerettem őt. Nem tudom, hogy szerelem, vagy sem, még soha nem voltam szerelmes, de azt tudom, hogy borzalmasan fontos lett a számomra, azután, hogy azt az alkalmat megbocsátotta, amikor rajta kapott. Még nem mondtam neki, hogy szeretem, mert az a szó, az én ajkaimon még a szüleimnek sem szólt. Kinek is szólt volna. Anyám a szexből él, apám meg valamikor lelépett, így még az sincs, hogy otthon valaki szeretne, és vigyázna rám. Nem. Ez a szerep Demre hárult és ő olyan jól is csinálja, csak én nem ehhez szoktam, és persze azonnal el is rontom.
