Mindig is jobban bírtam a meleget a hidegnél, a fázást már mesteri szinten űzöm. Télen nem is mozdulok ki hatvan pulóver nélkül, de még a házban is takarókba csavarva közlekedem. Szóval a forróságot imádni kell, de az itteni nyár miatt néha visszavágyom Londonba. Légkondi nélkül már rég elolvadtam volna, csakis Masni miatt nem alakítottam ki még egy óriási jégvermet itthon. Napok óta egyedül vagyok itthon, és ez vagy egy hétig még így is lesz. Igaz, hogy kezdem megszokni az egyedüllétet ebben a nagy házban, de ha lehet akkor inkább mégis kihagyom. Bemehetnék a városba, de ahhh, túl nagy a hőség, és a kutymót se vihetem magammal, nem bírná. Azonban mindenre van megoldás, áldassék a kültéri medence és annak feltalálója. Val-t már múltkor is átakartam hívni, de akkor ugye a bulizást választottuk. Ez most nem aktuális, és ahogy azt sejtettem, a hűsölés lehetőségének nem tudott ellenállni. Alig múlt dél, de úgy beszéltük meg, hogy nagyjából fél órán belül itt lesz. Előre figyelmeztettem, hogy ne ijedjen meg a túlpörgött házimedvétől, mert a légynek sem árt. A legrosszabb ami történhet, hogy Valentina ruhája nyálban fog úszni. Egyszer vettem Masninak egy kendőt, hogy legalább a bundája maradjon száraz, de azóta sajnos, vagy nem sajnos, már tíz kendője van. Piros, kék, rózsaszín....na meg a játékok. Mindent megveszek neki, ez van. Egyelőre még nem öltöztem át, hiszen a házban kellemes idő van. Egyelőre a szendvicskészítéssel voltam elfoglalva, a kaja felét már fel is pakoltam egy tálcára. Többfélét csinálok, hízzon csak a rokon. Az úszástól úgy is hamar meg fogunk éhezni. Aztán van még narancslé, kóla, sör, pezsgő és megkíséreltem egy Cosmopolitant, mert elvileg azt imádják a nők, és rohadt finom. Nem mintha én tudnám. Magamnak egy mangós mojito-t csináltam, és nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne igyam meg. Masni közben végig a konyhában próbált szendvicset kunyerálni, majd egyszer csak eltűnt a nappaliban és a kedvenc plüsskacsájával a szájában tért vissza. A rituális kacsabemutatás minden új vendégnek szól, de csak azok érhetnek hozzá, akiket Masni kedvel. Ennyi volt, a szendvicsek már nem érdekelték, helyette a bejárati ajtónál leskelődött, eszeveszett farokcsóválással. Az ugrálásról sikerült - nagyjából - leszoknia, ezért nem is siettem utána. Asszem azt is mondtam Valnak, hogy az ajtó nyitva van, nem kell csöngetnie. Lehet, hogy túltoltam a kenyérbevásárlást, de annyira jó, hogy végre nem csak Masnit és magamat látom el. - Nyugiii. - Masni már konkrétan verte a farkával az ajtót, ez a második legnagyobb fegyvere. Lassan az utolsó szelet sonka is a helyére került, Val nagyon jól tud időzíteni.
Sosem rajongtam a strandért, az a sok ember, és mindegyik téged bámul. Na jó, ez nem igaz, de nekem mindig ilyen érzésem volt. Amikor nyaralni mentünk szívesebben feküdtem a parton egy könyv társaságában, és csak akkor merészkedtem a vízbe, amikor már megelégeltem az öcsém nyaggatását. Ő imádja a vizet, és mindenféle sportot. Én is szeretem… leginkább nézni. Régebben eljártam úszni az uszodába, de az egyetem, a gyakorlati hely, és a kávézó nagyon sok időmet elveszi, ezért le kellett mondanom erről a hobbimról. Viszont mostanában olyan meleg van, hogy szinte elviselhetetlen. Elmehetnék ismét az uszodába, de Josh meghívása pont jókor jött. Egyrészt a borzasztó hőség miatt, másrészt azért mondtam igent, mert szeretnék vele egy kis időt tölteni. Úgy tűnt, hogy egy kicsit magányos. Igaz, hogy nincs teljesen egyedül, mert Cain kutyája, Masni vele van, de mégsem olyan, mint egy ember társasága. Josh szólt, hogy olyan ruhát vegyek fel, amit nem sajnálok, mert a kicsi Masni – aki nem is annyira kicsi, hisz mégiscsak egy újfundlandiról van szó, és a kölykök is már akkorák, mint egy medvebocs – elég sokat nyáladzik. Ebből kifolyólag egy farmer rövid nadrágot és egy egyszerű fekete trikót vettem fel. Amúgy sem lett volna értelme kiöltözni, mert Cainnél úgyis fürdőruhában fogok lenni. De egyébként sem ismeretlen számomra a nyálfoltos ruha, mert az én kutyám is rendszeresen összenyálaz. Egy táskába már belepakoltam a bikinimet, egy törölközőt, egy papucsot és a naptejet. Lehet, hogy Josh-nak is van, de a biztonság kedvéért odateszem, mert nem szeretnék úgy kinézni a nap végére, mint egy rák. Meglehetősen fehér a bőröm, ezért ez nagyon gyorsan megtörténhet. Lemegyek a konyhába, és összeszedem azt a néhány apróságot, amit vettem. Igaz, hogy azt mondta, ne vigyek semmit, mégsem tartottam illendőnek üres kézzel beállítani. Josh részletes útbaigazításának köszönhetően, könnyen odataláltam a házhoz. Gyanítom, hogy azért magyarázta el ennyire alaposan, mert tudja, hogy rémesen rosszul tájékozódom. Kivéve, ha jó napom van, mert akkor általában kisebb – vagy nagyobb – kitérő nélkül is megtalálom ahová mennem kell. Mielőtt kinyitnám az ajtót, kettőt kopogok. Nem szeretnék csak úgy beállítani, annak ellenére, hogy Josh azt mondta, nem kell csengetnem. Alig nyitom ki az ajtót, amikor egy óriási szőrős fej jelenik meg a kialakult résen. A heves farokcsóválásból arra következtetek, hogy nem készül felfalni, ami megnyugtató. Tudtam, hogy nagytermetű ez a fajta kutya, de még így is megdöbbentő élőben szembesülni vele. - Szia, kislány! Hát mid van neked? – kérdezem, miközben lehajolok hozzá. – Ide adod? – nyújtom felé a kezem, mire kacsával a szájában megrázza a fejét. – Ezt egy nemnek veszem – válaszolom meg a kérdésemet, majd megsimogatom a fejét, és Josh keresésére indulok. Masni is jön velem, sőt, inkább úgy dönt, hogy előreszalad. Abban bízva, hogy Josh-hoz megy, követem. Közben egy kicsit szemügyre veszem a házat is. - Szia! – köszönök Josh-nak, amikor beérek a konyhába. Láthatóan épp végzett a szendvicsek gyártásával. – Hoztam egy kis rágcsálnivalót, meg egy kis üdítőt – mondom, miközben megemelem a kezemben tartott szatyort. - Segítsek még valamit? – érdeklődöm, miután kipakoltam a hozott dolgokat oda, ahova mondta.
Még jó, hogy ilyen nagy a konyha, mert Masni kerülgetéséhez kell is a tér. Mindent megenne, de én meg pincér vagyok, aki profin egyensúlyoz a tányérokkal. Amikor rájön, hogy az ugrálás és a kunyerálás nem segít, fogja magát és keresztben elterül a földön. Ha ő nem kap enni, akkor az érkező vendég is éhezzen. Ilyenkor könnyű kikerülni, átlépni rajta, ellenben a reggeli ébredéssel. Beletelt pár napba, amíg megszoktam, hogy mostantól valaki mindig azzal fog kelteni, hogy párszor arcon csapkod a farkával. Valentina időben érkezett, előbb kellett volna belekezdenem a szendvicsgyártásba. Nem sietünk sehová, de most van itt először, érezze is jól magát nálunk. Masni visszaszaladt hozzám, majd oda-vissza rohangált Valentina és én köztem. Nem ő a leggyorsabb kutya a világon, de borítani azt nagyon tud. - Szia! Bocsi, hogy Cain nincs itt, egész héten dolgozik. - mosolyogtam Val-ra, miközben megigazítottam a szendvicseket a tálcán. Régen egyáltalán nem fogadtam, fogadhattam vendégeket, szóval egy kicsit még fura ez az egész, és néha nem tudom, hogy mit kéne pontosan mondanom. Pedig Val még csak nem is idegen. - Ahj, de mondtam, hogy nem kell semmi. Azért köszi, tedd csak le a pultra. Nem, már mindennel megvagyok, jókor jöttél. Kérsz inni? Vagy enni? Két fürdőnk is van, szóval választhatsz, hogy hol akarsz átöltözni. - Nekem már nagyon úszhatnékom van, imádom ezt a medencét. Persze egyedül nem olyan izgalmas, de általában van társaságom. - Masni imádja a vizet, de ha téged zavar, akkor nem jön ki velünk. - Tudom, hogy szereti a kutyákat, de teljesen megértem, ha nem szeretne vele úszkálni. - Na de mesélj, hogy vagy? - Örültem, hogy volt ideje eljönni. Beülhettem volna másokkal valahová az este, de most valahogy ehhez volt kedvem. Valójában még nem is tartok ott, hogy egyfolytában elmászkáljak valahová, főleg Cain nélkül. - Valahol van egy felfújható flamingóm, de az túl nagy lenne ide. - Legalábbis asszem, hogy megvan még. Na mindegy, ha egyszer megyünk strandolni, akkor előkerítem. Val szülinapjára kinéztem már valami hasonló, felfújható dolgot, de az mégis egészen más. Rózsaszín, de mégsem flamingó. Igazából a rózsaszín lehet, hogy túl kiszámítható lenne. Majd megnézem, hogy mit tehetek az ügy érdekében, remélem örülni fog neki. Ha meg nem, az is oké, mert én biztos, hogy halálra fogom röhögni magam. A flamingóval ellentétben nem felfújható, bár ez is csak nézőpont kérdése. Közben az összes üdítőt, piát és kaját összetereltem a pulton, végre minden készen áll. Az úszónadrágomat már rég felvettem, csak a rövidgatyámat kell lekapnom, aztán lassan mehetünk is ki a medencéhez.
Kezdőlap
